Nógrád. 1977. június (33. évfolyam. 127-152. szám)

1977-06-19 / 143. szám

A szereldei ifjúsági brigádok versenyében élen jár a Vörös Csillag nevet viselő zársze­relő brigád az ELZETT Zár- é° Lakatgyár szécsényi gyáregységében' Az ügyes kezű lányok rendszeresen teljesítik tervüket. A jól összeszokott kollektíva vezetője, Veres Mária jól .'igazgatja” a brigád munkáját, a közösség életét is. — bábéi felv. — Telt hás n megyei txállakhelyeken Növekvő idegenforgalom a nyár elején r A szabadságolások, a kirán­dulások, a turizmus nekilen­dülésének időszakát éljük. A nyár, a meleg idő beköszön­tővel egyre több munkahelyi, iskolai közösség vág neki au­tóbusszal az útink, hogy ha­zánk más tájaiban, a külföld nevezetességeiben gyönyör­ködjék, felüdülést és szórako­zást nyerjen hosszú hónapok becsülettel végzett munkája után. Az utazási kedvet je­lentős mértékben segítik a szabad szombatok is. Meg­számlálhatatlan azoknak a száma, akik a hét vége kettős szabad napját erdei barango­lással, vízparti fürdőzéssel, tú­rarai töltötték. A nyári idegenforgalmi sze­zon elején három salgótarjáni irodánál érdeklődtünk a hét­végi utazásokról. A 2. számú Volán Utazási Irodájának kereskedelmi elő­adója, Kővágó Aliz elmondta, hogy szombaton a salgótarjáni Vegyépszer gyáregység szocia­lista brigádjai béreltek egy- egy autóbuszt Egerbe, illetve Jászapátiba, ahol elsősorban fürdőzéssel töltötték az időt. A salgótarjáni Gagarin Általános Iskola diákjai vasárnap utaz­tak Gyomára, míg a szécsényi Mikszáth Kálmán Általános Iskola tanulói ugyanezen a napon Esztergomba látogattak. A Kőbányai Sörgyár salgó­tarjáni kirendeltségének dol­gozói ugyancsak vasárnap — de kétnapos időtartamra — indultak útnak Aggtelekre, a cseppkőbarlang megtekintése céljából. A Volán Dobó István Szocialista Brigádja Jászárok- szállásra, futballistái Egerbe utaztak. A karancssági iskolá­sok szintén Egert jelölték meg úticélként. A Volán Utazási Iroda meg­felelően készült fel az idegen- forgalmi szezonra, s az igénye­ket, feltéve, ha idejében be­jelentik, kívánság szerint tud­ja kielégíteni, különösen va­sárnap, amikor a külső telep­helyek kocsijait is a kirándulni vágyók rendelkezésére bocsát­hatják. Az IBUSZ megyei irodájá­nak szervezésében Salgótar­jántól a Gagarin iskola 30 fős csoportja utazott el a hét végén háromnapos dunántúli körútra. Pásztóról munkások és alkalmazottak utaznak ugyan­csak a Dunántúlra június 20- án. A külföldi utak iránt is egyre növekvő as: érdeklődés. Megyénkből közel 100-an töl­tötték a hét végét a szomszé­dos szocialista országokban, Csehszlovákiában és Jugoszlá­viában. Az egyéni és autós tu­rizmus fellendülését jelenti a nagyarányú valutaforgalom, a pénztárablakok előtti rendsze­res sorban állás. Nyár. elején megnövekedett a megyénkbe beutazók száma Is. Erről Szert Sándorné, a me­gyei tanács idegei forgalmi hi­vatalának vezetője adott tá­jékoztatót. Valamennyi fenn­tartásuk alá tartozó szálláshe­lyen telt házat találtunk a hét végén. A legifjabb létesít­ményt, a bánki Tó-Motelt a karcagi kutatóintézet dolgozói vették használatba. Az ereszt- vényí turistaházban és a Ho­tel Salgóban, valamint a Dor- nyai turistaházban • Miskolc­ról, Jászapátiból, a Kohó- és Gépipari Minisztériumból ér­keztek nagyobb számban ven­dégek. Hollókőn budapestiek és balatonbogláriak nyaralnak, míg a salgótarjáni camping- ben csehszlovák munkások, Békés és Szolnok megyei ven­dégek szálltak, meg. Fiatalok az V. ötéves tervért Vendégj árók és otthonmaradók Pásztóról elszármazott pesti­ek találkoztak június 11-én a Mátra kapujában levő nagy­községben. A vendégeket a ta­nácselnök tájékoztatta Pász­tó fejlődéséről, terveiről. (Újsághír.) ★ — Az ötlet Kálmán bácsi­tól ered, én nem is tudom mi­ért, ö jó ideje negyedévenként összetrombitálja Pesten az oda származott pásztóiakat, el­iszogatnak, elbeszélgetnek mi újság, hogy megy a munka, hát a család... s persze min­dig kikötnek Pásztónál. Aztán Két éve meghívtuk ide ezt a „pesti klubot”. Nem is hittem volna, annyian jöttek a hívá­sunkra. S hogy milyen szom­jasan fogadták be mindazt, amit szülőfalujukról elmond­tunk, megmutattunk nekik! És most ismét meglátogattak ben­nünket. Nagy József pásztói tanács­elnök munkatársai időről időre jelzik, hogy a művelődési köz­pont klubjában lassan gyüle­kezik a társaság. Érkeznek Csohány Kálmán Munkácsy- díjas grafikusművész (ő a Kál­mán bácsi, Pásztó díszpolgára), megjött dr. Tóth Sándor had- történész, meg a többiek. — Azt már sejtem — szólok —, hogy a Budapestre került pásztóiaknak miért érdekes, hasznos egy ilyen találkozó. De — pestiesen kifejezve — miért jó ez Pásztónak? — Nincsenek nekünk hátsó gondolataink. Az egyetlen Csohány Kálmánt leszámítva, aki híres ember, nincs a mi meghívottaink között se mi­niszter, se akadémikus... de ahol dolgoznak, ki tudja, egy­szer még segíthetnek nekünk nagy célunk elérésében. * Helyben, ha úgy tetszik, té­mánál vagyunk. Hiszen a pásztóiak beszélgetéseinek az újra várossá válás olyan ál­landó témája, mint másutt a futball. — Nos, innen Pásztóról vizsgálva a dolgokat — kér­dem —, mégis hogyan lehet egy községből város? — Hát éppen ez az — mo­solyog az elnök —, ezt kér­deztük mi is a bonyhádiaktól. A legelső, mondták nekünk, amikor a napokban ellátogat­tunk hozzájuk, hogy beszélni kell róla. Állandóan beszélni kell róla, hogy benne legyen a levegőben, a köztudatban — S persze, közben tenni is valamit érte — szúrom köz­be. A kissé epés megjegyzést az elnök egy kézmozdulattal elhárítja: — Az magától értetődik. Mert gondolja meg, akár lesz Pásztoból ismét város, akár nem, amit teszünk érte, a ja­vára válik. Mi, helybeliek, Pásztó városi létét Zsigmond király egy ezernégy százhétben kibocsátott törvényétől ere­deztetjük, amelyben Pásztónak Budához hasonló jogokat és kiváltságokat adományozott. Később, de a tizenkilencedik— huszadik század fordulóján végképp másfelé kanyarodtak a történelem útjai. Pásztó ál­mos, poros, csak mezőgazda­sággal rendelkező, sorvadó, lassan néptelenedő településsé lett, s 1901-ben el is vesztette városi rangját. Az új fellen­dülést a hatvanas évek köze­pétől számítjuk. Mert az „el­ső fecske”, az Üvegipari Mű­vek Szerszám- és Készülék- gyára után akkortól teleped­tek le nálunk a Fővárosi Kéz­műipari Vállalat, a Váci Kö­töttárugyár, a Közlekedési Nyomda, az Egri Mezőgép Vál­lalat üzemei. Felgyorsult a közműepites, a lakásépítés, középületek nőttek ki a föld­ből. Pásztó ismét bekerült ab­ba az áramlásba, amelyben a dolgok történnek... — Hol tartanak ma ebben a folyamatban? Az elnök asztalán fekete bőrkötésű könyv. Nagy József nehány hete fejezte be a Ta­nácsakadémiát; miközben vá­laszol, Pásztó újra várossá vá­lásáról szoló diplomamunkájá­ban lapozgat. — Ami a nagyközség lélek- számat illeti, Pásztó akár ma város lehetne, hiszen a nagy­községi közös tanács igazgatá­sa alá immár tizenháromezer ember tartozik. Pásztó gyara­podó iparáról már szóltam; időközben elkészült az AFIT- szerviz; jövőre, hatvanmillió forintból megkezdik egy új tejüzem építését, Pásztó fontos kereskedelmi központ. Kisebb üzletein kívül nagy szövetke­zeti iparcikk-áruháza, ezer­négyzetméter alapterületű ÁBC-áruháza, bútoráruháza van, tervezzük egy szolgáltató üzletsor építését. A nagyközség központjában s egy peremke­rületünkben többszintes lakó­házak — rossz szóval lakóte­lepek — építését kezdtük meg. s folytatjuk. Van kórházunk, rendelőintézetünk, a politikai és a tanácsi irányító testüle­teknek korszerű székháza. Vannak általános iskoláink, gimnáziumaink. Az új száz­személyes óvodát pesti ven­dégeinknek is megmutattuk: két esztendeje, amikor elő­ször itt jártak, még csak terv volt. Az ötéves terv végéig megépül egy tizenkét tanter­mes általános iskola, 200 személyes kollégium. Van múzeumunk, képzőművészeti galériánk, művelődési köz­pontunk. ötödik ötéves terv időszakában állami, szö­vetkezeti és magánerőből ösz- szesen 500 lakás épül Pásztón. Jövőre megkezdődik a nagy­község főútvonalának, a Sza­badság útnak a rekonstrukci­ója... — Mi kell még...? — tárom szét a karom. Az elnök nagyot sóhajt. So­rolja az előírásokat: a vezeté­kes ivóvíz, a csatornázottság, a belterületi pormentes úthá­lózat, a korszerű közvilágítás kötelező aránya. Pénz ké­ne, még több pénz... — Ne értsen félre, a IV, ötéves tervben 36 millió fo­rintot kaptunk fejlesztésre, az V-ben nyolcvanmilliót. So­ha ennyi pénze Pásztónak nem volt, s igyekszünk is jól sáfárkodni vele. De az vesse ránk az első követ, aki a he­lyünkben nem keresné, ku­tatná az új lehetőségeket, esz­közöket és szövetségeseket. Ilyen szövetségesek a Pest­re került s hazajáró földiek is, de még inkább — s ezt a tanácselnök egy percre sem feledi — a szülőfalujukba visszatért, vagy az utóbbi években Pásztón letelepedett mérnökök, technikusok, köz­gazdászok, orvosok, pedagó­gusok, s persze, az ipari és mezőgazdasági nagyüzemek megannyi munkása — Pásztó majdan újra várossá válásá­nak első, s legfőbb kovácsai. Cs. G. Apróságokból ezresek Megcsappant az alapszerve­zetünk — ezzel kezdi a be­szélgetést Bakos András, a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyára tmk-s KlSZ-alapszer- vezetének titkára­— Hárman külföldön dol­goznak kiküldetésben, így csak tízen maradtunk- Ez azt is jelenti, hogy megszaporod­nak a tennivalóink- Ha egy, esetleg két-három évig is távol lesznek, azért tartjuk velük a kapcsolatot. Nemcsak a munka köt össze bennün­ket, az alapszervezet egyben jó baráti társaság is. •ár A felsorolás hosszú, ha el­mondjuk, kik is tevékenyked­nek az alapszervezetben- Au­tó- és villanyszerelő, tar­goncás és raktáros, tmk-la- katos és üzemmérnök egy­aránt megtalálható közöt­tük. A harmincéves KISZ- titkár — egykor tv-szerelő — energetikus. A szolgáltatás­ban és a tmk-ban dolgozók ,-vegyes összetételű” alap­szervezete részt vett az Ifjú­kommunisták az V- ötéves terv teljesítéséért! mozgalom­ban, most újból beadták ne- , vezésüket­— Munkánkból adódóan is- az energia- és anyagtaka­rékosságot segíthettük a leg­jobban. A mozgalomnak kö­szönhetően is ilyen ,.plusszal” járulhattunk hozzá a gyár előtti feladatok megoldásá­hoz — mondja a KISZ-titkár. t Aztán a tavalyi példák, kár zül egy olyat említ, ami lát­szólag igen kis apróság: — ősszel és télen, a borult időben reggel felkapcsolják a villanyokat, majd úgy felej­tik- Kicsinységnek tűnik? Sok tízezer forintos megta- karítás köszönhető a villany­szerelőknek, akik naponta, rendszeresen ügyelnek rá: ilyen pazarlás ne legyen. A beszélgetésből egy-két ,,ügyes dolgot” idézünk. A megtakarítás annak köszön­hető, hogy nyitott szemmel járnak munkahelyükön a fi­atalok. A visszásságokat pe­dig nemcsak szóvá teszik, cselekednek is. / — A plazmavágó berende­zés naponta 5—6 köbméter vizet fogyaszt. Hűtésre! Egy­szer észrevettük, hogy az ivóvízhálózatra van kötve, Átkötöttük az ipari vízre, de ez sem folyik el a „semmi­be”. hűtés után visszajut a tartályba. Dénes András vegyianyag- raktárossal a gyár udvarán találkozunk- Tagja az alap­szervezet vezetőségének, Ba­kos András így mutatja őt be: ,-a fáradt olajos.” Ennek pedig az a magya­rázata, hogy Dénes András egyszer alaposabban utána nézett: hová is ..tűnik el” az a rengeteg fáradtolaj? A ke­nésre használt olajat vagy évekig az olajgyűjtőben tar­tották, vagy pedig egyszerűen elégették. Azóta ezt össze­gyűjtik és értékesítik az ÁFOR-nál­— fecaei InWfnlnUtf toc vábbi tervünk is van — mondják a fiatalok. — Az az elképzelésünk, hogy az olaj­cserénél lefejtjük az elhasz­nálódott olajat, megtisztítjuk, így még egyszer fel lehet használni. A tisztításhoz azonban elkészítünk és be­adunk, előbb egy újítási ja­vaslatot­Komoly ezresek köszönhe­tők a pb-gázra való figyelés­nek is. A KISZ-titkár sza­vai szerint: — A lángvágáshoz, hegesz­téshez használt palackokat periodikusan, időre, cserélik, így fordulhatott elő, hogy fé­lig telt tartályokat is elszál­lítottak- Kuloványi Antal targoncavezető, az alapszer­vezet tagja egy idő óta árgus szemekkel vizsgálja, válo­gatja a palackokat, hogy csak az üreseket vigyék el. Gázügyben még egy nagy feladat vár a fiatalokra. Er­ről a következetőket mondja Bakos András: — A földgáz be van vezet­ve és lényegesen olcsóbb, mint a propán-bután- Ezért javasoljuk, felhasználási te­rületének kibővítését. Vá­gásra jól lehet használni, he­gesztéshez azonban a szer- számosoknak meg kell oldani egy feladatot: változtatni kell a hegesztőfejen. Nemcsak a fejüket hasz hál­ják, a csákány és lapát nye­lét is megfogják az alapszer­vezet KISZ-esei, ha erre szükség van- Mégpedig elég gyakran. — KckÄsat agy iíj #*»- «$afe dául, el kell helyezni. Hall­juk a panaszkodast, az egy szem kőműves nem győzi, lassan halad, a gepnek pedig mielőbb termelnie kellene- Munkaidő után öten-hatan nekiugrunk. kiássuk az ala­pot, betonozunk. Igaz, egy kicsit bosszant, ha azt látjuk, hogy a nagy sürgetés után ott áll tétlenül a gép. Nem dolgozik, nem termei- Erre is volt már példa. Számvetést és terveket nem hallhattunk külön-Külöm, „osz- szefolyik” a két évi munka­— Ezért is természetes, hogy ismét beneveztünk a mozgalomba. Egyrészt formát- keretet ad a munkának — amit úgyis megcsináltunk volna —. másrészt viszont je­lent egy jókora pluszt is. Mert verseny, jól akarunk szerepelni, ezért ráhajtunk- örülnénk, ha a gyárunkból — az alapszervezetünköm és két ifjúsági brigádon kívül — mások is beneveznének az Ifjúkommunisták az V. öt­éves terv teljesítéséért! moz­galomba. Így egyfajta házi verseny is kialakulhatná­nk­A beszélgetés végén kere­sik Bakos Andrást. Közben nézem a dekorációt a falon, két oklevélen akad meg a szemem. Mindkettőnek már­cius 21- a kelte. Egyik a KISZ-titkárnak. a másik az alapszervezetnek szól- A KISZ központi bizottságának Dicsérő oklevelei. Szúró kiöl y am Délután egy óra. harminc fok árnyékban. A fiatalasz- szony hatalmas lapáttal birkózik, homokot terít. Lábai bele­ragadnak a szurokba, időnként felröppenő káromkodással di­cséri az útépítőket. „Kihajózik” a szurokfolyam közepéről, árad belőle a pa­nasz. Hogy a gyereKek még nem tudnak eléggé vigyázni; a parkettről évek múlva sem kopik tán le a szurok; tönkre­megy a cipő, a szandál, a zokni. A kozárdi fiatalasszony aztán hosszabb elmélkedésbe kezd. Arról beszél, hogy furcsa szerzet az ember, soha semmi sem jó neki. Mindig van valami baja. „Eddig az elviselhetetlenül rossz út miatt panaszkodtunk, most meg az új az oka a ká­romkodásnak.” Kátyúk immár nincsenek, néhány héttel ezelőtt megcsi­nálták a gépek és az emberek. Most mégis sokan azt mond­ják: inkább maradt volna a régi. Mert akkor lehetne száraz lábbal közlekedni, nem maradna le a cipő. A gőzölgő szurokfolyam mentén zajló beszélgetésben ar­ra nem kapunk, nem kaphatunk — választ: miért ilyen az új út. A panaszkodó feltételezése szerint hamarmunka, vagy rossz takarékosság az ok. Ami igaz, az igaz: murvának, apró­ra zúzott kőnek nyoma sincs egész faluhosszat. A dohogó fiatalasszony újra a lapát után nyúl, folytatja a homokszórást: saját portája előtt járhatóvá akarja tenni az utat. Még utánam kiáltja: Legalább néhány helyen átke­lőt csinálhattak volna! — kele — ÍJ i§kola épül Szombathelyen, a megye- székhely testvérvárosáról, a Mari Köztársaság fővárosáról Joskar-Ola-ról elnevezett vá­rosrészen új általános iskola építését kezdték el. Az óvoda mellett felépülő korszerű, ti­zenhat tantermes iskola léte­sítésére mintegy harminc­nyolcmillió forintot fordíta­nak. A kétemeletes épületben négy napközis foglalkoztató terem tornaterem, hatszáz- adagos konyha és étterem is helyet kap- Az új iskola a tervek szerint a jövő év nya­rán készül el. | NOGRAD — 1977. június 19., vasárnap 3 Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents