Nógrád. 1977. május (33. évfolyam. 101-126. szám)
1977-05-13 / 111. szám
(Ke csak neve legyen a gyereknek! \ A vendéglátósok „mintája V Vitatkozó asztaltársaság. Vélemények, érvek, ellenérvek, pro és kontra. — Vöröskereszt es munka? Ugyan! A legtöbb helyen formális. Vért adtunk, előadást hallgattunk. .. aztán semmi más. — Sok múlik a vezetőkön, a tagság hozzáállásán... — Nem kötelező belépni. Az legyen vöröskeresztes tag, aki akar is tenni valamit. — Miért? Feladat bőven van, még nem állunk olyan jól az egészségkultúrával, a családi életre neveléssel... — És van sok olyan vöröskeresztes alapszervezet is, ahol a feladatokat kitűnően oldják meg. Es nem csupán azért, hogy „neve legyen a gyereknek...” Tábla a falon A Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat salgótarjáni központjában a bejárati ajtó mellett a falon fényes tábla vonja magára a figyelmet. Rajta a felirat: Üzemi vörös- keresztes mintás zervezet. Jutalom, elismerés az eddig végzett jó munkáért,,. Az alapezer vezetnek 320 tagja van — pincérek, felszolgálók, szakácsnők, boltvezetők, csaposok, központban dolgozók. Valamennyien olyan emberek, akik napjaik nagy részét, a presszókban, éttermekben. falatozókban töltik. Akik körülöttünk, vendégek körül sürgölődnek, hogy mindenki jól érezze magát, hogy „ne érje szó a ház elejét.. Hogyan fér bele a napjaikba a társadalmi munka, a jó vöröskeresztes tevékenység ? Talpraesett, szókimondó asszony Tolnai Lászlóné, a vöröskeresztes alapszervezet titkára. Fürgesége, jó szervezőkészsége nagyban hozzájárul az eredményes munkához. — Munkánkban elsősorban a szocialista brigádokra támaszkodunk, amelyek legtöbb tagja egyben vöröskeresztes tag is. Ezért aztán megszokott, hogy vöröskeresztes brigádokról beszélünk. Habos torta — Az idős emberek és a • gyerekek segítése, támogatása nálunk már hagyomány. Jó a kapcsolatunk az öregek napközi otthonával. Rendszeresen látogatjuk őket, de ők is szívesen jönnek hozzánk. A nemrégiben lezajlott vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlésünkön néhány idős ember is részt vett. Óriási habos tortát kaptak tőlünk ajándékba. A közelmúltban vállaltuk el két nyolcvan éven felüli néni gondozását. A Március 8. vöröskeresztes brigád húsvéti nagytakarítást csinált náluk. A festőbrigád pedig vállalta, hogy kifestik az egész lakást. Mai kommentárunk Tudják, hogy népfrontos? Több ezerre tehető Nógrád megyében a lelkes népfrontaktívák száma. Ök azok, akik fáradságot, időt nem kímélve szervezik az előadásokat, kerékasztal-beszélgetéseket, fórumokat. Országgyűlési képviselői, vagy tanácstagi választások alkalmával járják az utcákat, bekopognak a családokhoz, hívnak mindenkit szíves szóval. A népfrontosokra minden társadalmi megmozdulás alkalmával számítani lehet. Nemcsak a választott testületek — tehát nép- frontbizottságok és -elnökségek — tagjaira, hanem azokra a népfrontaktivistákra is, akik névtelenül, különösebb elismerésre nem várva teszik a dolgukat. Részt vesznek a népfrontmunka szinte valamennyi tennivalójában. Tagjai a különféle bizottságoknak, szíwel-lélekkel támogatják a szülői munkaközösségeket, a honismereti mozgalmat, toborozzák a hallgatókat, a felvilágosító előadásokra. Mindezt lent, a „végeken”, a nagyközségi, községi népfrontbizottságokban, tekintélyt szerezve a mozgalomnak. És itt vetődik fel a kérdés: vajon megbecsülik-e eléggé a nép frontos aktívákat? Félreértés ne essék, nem anyagi elismerésre várnak. A társadalmi munkát nem kényszerűségből vállalták és végzik nap mint nap, hanem azért, mert egész életükben tevékeny emberekként dolgoztak, s a közélettől elszakadni büntetés lenne számukra. Nemrégiben egy tanácskozáson, többen is említették, hogy az üzemben, vagy termelő- szövetkezetben, ahol dolgoznak, nem is tudják, hogy választott tagjai a népfront bizottságnak, vagy -elnökségnek. Előfordul, hogy rossz szemmel nézik: már megint tanácskozásra, értekezletre mennek... Még nagyobb hiba, ha a vezetők sem értesülnek arról, hogy ezt, vagy azt az embert megválasztották, netán felelős megbízatása van. A népfront országos tanácsának egyik tagja említette — évek óta viseli ezt a funkciót —, hogy ebben a „minőségbe«” még soha, semmiféle összejövetelre nem hívták meg. Egyébként gazdasági vezető, párttitkár és még emellett több funkciót is visel. A meghívó mindig ezeknek a tisztségeknek szól. Azt még soha nem említették, hogy egyúttal a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja... Érdemes elgondolkodni ezen. Megérdemlik a társadalom nagyobb megbecsülését, az erkölcsi elismerést, ami lendületet ad a további feladatok vállalásához. Csatai Erzsébet Óvodások, apróságok .. — Szerződést kötöttünk a X. számú óvodával. Kerítést csináltunk, ' meséskönyveket vittünk a kicsiknek. A cukrászüzem a Somoskőújfalui városrész bölcsődéjét támogatja. Kölcsönös előny ez, mivel az üzemben sok somo- si dolgozik. A látogatók süteménnyel, apró ajándékokkal lepik meg a gyerekeket, cserében előadást hallgatnak ott helyben a kicsik ápolásáról, gondozásáról. A KIS7-- brigád a gyógyítva nevelő általános iskola tanulóival áll jó kapcsolatban. Több gyereket meghívtak az ifjúsági parlamentre, megmutatták nekik a cukrászüzemet. Hátha kedvük támad ehhez a mesterséghez... Még több férfit! Névadók, nyugdíjasok ta- |lálkozója, véradás szervezése, egészségügyi ankétok — valamennyinek hagyománya van már a vendéglátó-vállalatnál. — A tanácsadó orvos hetente két alkalommal rendel. A vizsgálatokon túl, sokat beszélget a betegekkel, tanácsokat ad. Gyakoriak az egészségügyi ankétok is, amikor meghívunk egy-egy orvost, s az válaszol a kérdésekre. Mivel sok a nődolgozónk, rendszeresen szervezünk rákszűrést is. Sikerül-e bevonni a férfiakat a vöröskeresztes munkába? — A tagság csaknem negyven százaléka férfi, de a jövőben növelni szeretnénk az arányukat. A meglevő tagokra nincs panaszunk, szívesen kapcsolódnak a munkába. A sörbárban például mindenki vörös keresztes tag kivétel nélkül. — Mi az ami nap mint nap ösztönzi, serkenti a vöröskeresztes titkárt a jó munkára ? Tolnai Lászlóné szerényen válaszol: — Az eddig elért szép eredmények, és az aktív tagság. Azt már a munkatársaitól tudjuk meg, hogy Tolnai Lászlóné birtokosa a Vöröskeresztes munkáért kormánykitüntetés bronz fokozatának, melyet a nap mint nap lelkesen végzett társadalmi tevékenységéért kapott. —vkm— imiiimiimiimiiuiiin iimiiimiiiiiiiiiiiiiiimimiiiiiiiiiiiiiiiimimiuiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiimiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiriiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiii . A nógrádi vár alatt A Nógrádi községi Tanács épületének hiányzik a fele. Fehérre festett fal árulkodik róla. hogy nemrég még szoba volt a lebontott terület helyén. — Rossz volt az épület állaga — magyarázza Tölgyesi János tanácselnök. — Végül életveszélyessé vált, le kellett bontani. A tűzoltóink meg a tanácstagok végezték társadalmi munkában. — Mi lesz a helyén? — Űj irodahelyiségeket építünk. s kialakítunk néhány szobát mozgalmi célokra. A Rétsági Építőipari Szövetkezeti Vállalat végzi a munkát 980 ezer forintért. Neon ez az egyetlen gondunk, akad sokkal nagyobb is. Például a bekötő utunk, valamint a Berkenyéhez vezető út. Már falugyűlésen is felvetették többször, hogy nagyon kátyús a padkája. Ha két autó találkozik, az egyik könnyen bajba kerülhet. Szélesítése tudomásom szerint csak a VI. ötéves tervben szerepel, de jő lenne, ha legalább a javításokat elvégeznék. Eddig csak annyira tellett, hogy táblákat helyeztek el „az útpadkára hajtani veszélyes”. Ez azonban nem javít a helyzeten. A község forgalrha pedig egyre nagyobb. Üdülőkörzet vagyunk, több mint kétszáz hétvégi házba jönnek Budapestről, illetve a környező településekről. így a rossz út nemcsak a helybelieknek, azoknak is bosszúság. Akárcsak az, hogy az öregek nap* közijének a pincéjét nem tudjuk megszabadítani a víztől. Egy régi iskolaépületben vannak, ebben tört fel a talajvíz. Kiszívattuk a tűzoltókkal többször is, de újra megtelt. Az öregek napközijéhez ebédidőre érkeztünk. — A 26 rendszeres idejáró- ból jelenleg 16-an vannak bent — mondta Piroska Istvánná a napközi vezetője, — Televízió, magnetofon, dominó. kártya szórakoztatja az idős embereket. Gyakran felolvasásokat is tartunk, s az asszonyok kézimunkáznak, már amennyire az öreg szemek birják. — Mi lesz ebből — hangzik a kérdés a 75 esztendős Rőtek Jánosnéhoz. — A gondnoknő olvasta ki a Családi Lapból, hogy lehet használt tejeszacskókból fürdőszobaszőnyeget készíteni. Hát azt csinálok. — Saját magának? — Dehogy, lelkem! A vő- méknek csinálom. Meglepetés lesz. A férfiak közül Hugyecz Márton a legügyesebb. 73. nyarát közelíti, s a népviseletből megtartotta a kék kötényt, még ebédhez sem veszi le. Ügy mondja, megszokta... — Kádár voltam én valamikor, dehát annak már befellegzett. Rossz már a szemem. Azért amit tudok megcsinálok. Fáskosarat fonok. A meglett emberek így teszik magukat hasznossá, s lelik meg a nyugalmukat. Az egykori iskola öreg falai gyakran, hangosak a nótaszótól. — Már nem sokáig lesz itt a napközi. Átköltözik az óvoda helyére, mert annak új épületet építünk. Jelenleg 46 férőhelyen 65 kisgyermeket látunk el, és 25 igényt minden évben el kell utasítanunk. A lakosság pedig szépen szaporodik. A fiatalok között egyre gyakoribb a háromgyermekes család — mondja az elnök nem kis büszkeséggel, ahogy az utcán ballagunk. — Mikor kezdik az építkezést? — Mi nagyon szeretnénk, ha már az első fél évben elkezdenék, s jövőre befejezné a rétsági vállalat, ök azonban csak 1979-es átadásra vállalják, amit mi nem tudunk elfogadni. Sürgős az óvoda, nagy az igény! Különben nagyon szép, korszerű, pavilonos rendszerű létesítmény lesz, van róla egy kis papírmakettünk. 75 gvereket lát el, s az egyik részében helyet kap az iskolai napközi is, valmint az étkező. Jelenleg az iskola az újtelki részen van, a napközi pedig a régi községben, egy volt tanteremben. Az elnök beinvitál a húsbolt udvarára. Nem nehéz bejutni, a kapu sarkáról leszakítva, félrelökve, rozsdásan támaszkodik a kerítéshez. Az udvar szemetes, derékig érő gazzal benőtt. — Ez is gondunk. A közelmúltban megnyitott italbolt és zöldségesbolt is nélkülözi a szeméttárolót, a göngyölegraktárt, de a kapuk már megrongálódtak ott is. Betérünk a községi művelődési házba is, ahol Vöröskereszt-taggyűlésre készülnek éppen. Néhány hónappal ezelőtt került főállású népművelő Nógrádra, Surányi János. — Még nem telt el olyan sok idő — mondja. — hogy jelentős eredményeket mutathatnék fel. Amióta itt vagyok, alakítottunk a fiatalok- nák egy népitánc-csoportot, kibontakozóban egy irodalmi színpad. „Örökségként” kaptam a hímző- és a fotószakkört. s ha sikerül „feltámasztani” az egykor híres menyecskekórust. már öt öntevékeny kiscsoportunk lesz. A községből 10—15 perc alatt fel lehet kapaszkodni a vár történelmi levegőt lehelő falai közé. Gyönyörű panorámaként tárul a néző szeme elé az egész völgy, egyik oldalt a régi Nógrád, a másik oldalt pedig az új telep, melv lassan túlnövi a régit Terjeszkedik a falu. Márciusban húsz házhelyet tűztek ki. —-gáspár— Gondtalan ovisok Nagybátonyban, az 1. számú óvodában lestük meg a gyerekeket foglalkozásaikon. A csaknem száz apróság kényelmes körülmények között töltheti idejét, míg szüleik dolgoznak. Pál Ferencné vezető óvónő irányításával naponta játékos foglalkozásokon vesznek részt a kicsinyek. Iskola előkészítő gyakorlatokat végeznek, rajzolnak, könnyű rejtvényeket oldanak meg. Noszti Mariannák, Ráduly Róbertnek. és a többi ovisnak talán rajzolás .közben az jár az eszcben, hogy mit is csinálhatnak szüleik az üzemben, a munkahelyükön? Csikós István, Balázs András, Csikós Katalin, Palicza Tibor a szép bánya vár ősi házak mintájára néha már maguk is házakat építenek kockákból. Az óvodának a környékbeli üzemek jóvoltából bőven jut mindig új játékra. A harisnyagyár, a községgazdálkodási vállalat, a gépiizem szocialista brigádjai mindig segítenek az ovisoknak. — kulcsár —
