Nógrád. 1977. május (33. évfolyam. 101-126. szám)

1977-05-01 / 101. szám

#fff, mu. mfrftfis soan született Gelléri Andor Endre a két világháború közötti magyar novellairodalom eredeti egyénisége Novelláinak témáit többnyire az elnyomottak és elesettek világából merítette, a társadalmi kivetettseg és nyomor szorításában élő hősei azonban a szépség és emberség hordozói is egyben Klasszikus értékű novellái — a súlyos valóság és a „tündér!»» képzelet össze- ötvözésével — új világot hódítottak meg a magyar elbeszélőirodalom számára.

Hat óra felé kibújtam a téglás zári tóbóL Körülnyaltam szikkadt számat, _ ujja- lmmal kifésültem hosszú hajamból a téglaport... s elindultam ingyenes éjjeli szállásomról a Bécsi útra nyíló gyárkapu felé. A mázsálóhá- zikónál egy vízvezeték csöve kunkorodott ki: derékig meztelenül alágörnyedtem, s nevetnem kellett, mikor a didergő víz lecsurgott a nadrágomba.

Kívül voltam a gyáron, s fölfrissülve leültem az úton végighúzódó árok partjára. Olajosnak nézett ki a fenekén lassan tovaömlő, szeny- nyes víz.

A Nap egyre gömbölyűbben állt fölébe a kivájt agyagbányának, s a dróton lógó csilléket teleöntötte fénynyel. Gondoltam, később lemehetek a Dunához, de egyelőre jó az árokpart, mert hátha lesz fölvétel bányamunkára Addig is unaloműzőnek van egy öreg szerencsefillérem. Előkotortam, megforgattam. megnéztem az éleit, gurítottam mutatóujjam csúcsáról tenyerem völgyébe... oldalt tőlem egy cipősarokkal megtaposott Az Est hevert; idehúztam lomhán, s félszemmel olvasni kezdtem: „a román... király- visszament...”, aztán baráti birtokba vettem néhány züllött. kormos fejű gyufaszálat, s máris rásanditottam a kutyatej sárga virágaira.

Kis féreghalak úsztak alattam; csöpp ormányukkal finom erőket verve, s mintha ez lenne ébredése a fűnek: lepkék lebbentek.

Játszva hajtogatni kezdtem kivénült ujjakkal a megtiport újságlapból a papírhajót. Sokszor megakadtam, mint az öreg hajóácsok: hogy is kell? Aztán ide-oda dűlögetve az élombetűs oldalakat*, kész fregattomot letettem a fűszálak közé.

Fillérkém, kincsecském — mondtam a pénznek — kapsz két gyufaszál-lábat, egy gyu- faszál-fejet, kormos hajnak a kabátomból kitépek egy kis cérnát, és azzal odakötlek a kutyafej-vitorlához, mint egy Odisszeuszt!

— Fillérkém — búcsúztam tőle —, menj ., hess!

Ott állt a fillér úr a vizen; a sárga vitorlába beleíújt a szél, s a fregatt lassan cammogott— ó, legjobb lenne utánavetnem magam a kusza hajónak, s elmerülnöm utolsó kincsemmel a pocsolya fenekén.

Hirtelen rámrivallt a gyár első dudálása. Fejem fölött megmozdultak a csillék: az üresek napfénnyel a bányába indultak: a teltek meg anvagga! jöttek a téglaprésekhez.

Tompa dörrenés - szállt; d'r namittal robbantottak, óriási 3arabo£ra törve alázúgott egy-egy magas agyagfal.

Átugrottam az árkon, s lefutottam az irodáig. Tudtam, mi lesz kiírva, mégis egész közel mentem az üvegablakhoz és úgv bámultam: MA MUNKÁSFÖLVÉTEL NINCS

Két karom azonnal zsebre dugtam: minek fáradjanak a lóbálásba. És szívesen bedugtam volna elgyöngült lábaimat egy óriás zsebébe, csüggedt életemmel együtt. Ó, szívesen fölnyaltam volna

nyelvemmel egy konyhát. a nyelvemmel, csak már munkát kapjak.

Csak a sok zagyva gandolat

jön munka helyett, s ez már így megy az ötödik hónapja. Milyen szívesen nyögnék bármilyen nehéz súly alatt.... ebben a tétlenségben még megőrülök! Talán nekidűlök egy fának, s ha kérdik, miért áll itt hónapokon át: odasúgom;

— Várom. míg gyökeret eresztek!

Milyen utálatos igy ötletet ötletre zavarni. De mit tegyek: ha becsukom ezt a lelki cirkuszt, ha leoltom benne a különös sárga lámpákat: előttem a Duna vagy egy fa száraz ága a Hűvösvölgyben.

Gelléri Andor Endrer

Egy fillér

Gondoltam, erőszakkal be* megyek a műhelybe, odaállok a satuhoz, veszem a reszelőt, s elkezdek dolgozni. Ha valaki rámszól bámulva, ha el akar küldeni, oda se neki, csak reszelek, reszelek, késő éjjelig. Majd csak adnak érte valamit.

Mentem, sovány árnyékomat nézve: úgy tűnt néha, hogy jobbra és balra rengeteg ilyen árnyék van velem; s azok közül néha a szél fölfújt egyet-egyet a sötétes felhőkbe.

Azok meghaltak — gondoltam könnyedén.

A Friss Űjság hirdetései felé vettem az utam. A híd mögöttem volt már, s a fénylő királyi vár is. Milyen jó lenne — gondoltam — egy lámpának lenni a királyi várban! egy trónszéknek vagy... hisz ez lehetetlen... egy szakácsnak!

S eszembe jutva a reggeli étkezés, önkéntelen tépdesni kezdtem a kávéházi teraszok zöld leveleit. Volt, amelyik száraz s kissé keserű volt; néha-néha édesebb fűszál is akadt. Nem sokat törődtem velük: téptem. s kiköptem, átbámulva a homályos tükörbe. Túlságosan nyúlánk voltam bennük, öklömnyi fejű és rágcsáló.

S bekukkantva a dologban álló kereskedősegédekre,

összefacsarodott a szívem.

.. .Már tikkadtan dűlök a falnak, s vizsgálom a Friss Újság hirdetéseit. Néha-néha belém böknek, kicsit visszalökök, s megtartom kényelmes pozíciómat, végül is lemondóan, legyintve a kezemmel, elfordulok a hirdetéstől és keservesen köpök egyet, aztán még kettőt.

S befejezne ezt, megállók magam elé bámulva, hogy most már mit csináljak?

összerezzenve lepislantok, mert nálamnál tökmagább alakocska, feketére sült képpel rángatja az ingem: — Köpjön csak — mondja komolyan.

Isten neki.

t Miért köp zöldet? — kérdi, s összehunyorítja macskaszemeit.

— Zöldet? Ja! — s a fejemre ütök. — Mert füvet rágtam a teraszokról.

— Nézzen csak ide, kolléga — mondja a tökmag —, hókuszpókusz — s varázslón gomolyog a kezével és köp.

— Hát maga miért köp sárgát? — kérdem fölvihogva. Fölhúzza a vállát:

— Hókuszpókusz, mert én meg fát rágok.

— Aj, haj — sóhajtottam —, magának sincs állása?

— Régen. És maga mióta luftol?

— Régen.

— Csak mér a kormány bukna meg — mondom.

— Csak legalább hosszabb stimpfliket találnék az utcán

— dörmögi.

— De azért nem utolsó dolog betörni egy bankba, mi?

— kérdem

— Hiába, elkapják rögtöm

az embert.

— Persze több a detektív, mint a légy.

— Hopp — mondom tegezén —, a füleden is ül egy.

— Hopp — mondja —, a te orrodon is ül egy.

— Szervusz! — ...Szervusz!...

Kettesben ballagunk tovább. Ö néha lehajol, fölkapni egy-egy cigarettacsutkát; én meg szeretnék egy jó villamosjegyet találni, bedőlni egy kocsiba, s kicsit kiutazni látogatóba a sörgyárakhoz. Kőbányára.

— Nincs valami pénzed?

— kérdi hirtelen.

— Volt egy fillérem.

— Hol van? — kiáltja izgatottan.

— Csináltam neki egy hajót. s ő lett a kapitánya. Adtam neki két gyufalábat, egy gyufafejet meg kutyatej-vitor- lát.

— De hol van? — kérdi makacsul — azt mondd meg... mert nekem is van egy fillérem... s kettőért már egy egész Drámát kapok!

— A Bécsi úton — mondom mesélően —, messze... egy árokban úszik, ha már le nem merült.

— A Bécsi úton? — faggat — a téglagyári ároknál?

— Igen... igen — lebigy- gyesztem az ajkám —, de miért izgulsz?

— Te, ló — kiáltja mérgesen —, mert kimegyek érte... ha megtalálom, egy egész Drámát szíhatok!.*.

S egyedül kószálok már. A kis Misi {mert így hívták) elindult Óbudára a fillérért: „H£tha találok útközben is egyet” — mondogatta és elment.» Nem nagyon bánom. Amit a köpésről mondott, az jó vicc, de máskülönben egy kis paraszt, aki leenné a fejemről a szőrt.

S dél van. Újrakezdtem a kávéházi teraszok fosztogatását. De most már megfigyelem a nyállövedékemet. Zöld, zöld... s Isten felé elbámulva, sóhajtva kérdem:

— Uram, mikor köpök én már sonkásat, halasat, krémeset?

Egy poros padra ereszkedek. Itt pihenek át egy harangszóközt, aztán gyufaszálakkal ráírom a padra; Itt járt G. A. E. 1930. júl. ■*.

Mi lenne, ha Ilyen padra imám a búcsúlevelem?.... elfújná a szél? vagy ráülne valaki?

NNIP

Nógrády Andor linómetszet«

BÉKE

...{%'■ <|j;'w-n . ■ ■

* -life.

■A ■ . i

...'

,

;'í :-i‘ 'jpéin

, * >■.?: K>i|y/u -I ■1 ■. ..; ■ ' ... ........... ..

"

.J***.. :l

■ •' \

Hincz Gyula grafikája

TÁVAs ISTVÁN:

Szökőkutak

szöknek

iszkolnak zsinóros kivarrott iszákunkból tarsolylemezek meg a nyílhegyek irtózva állják pergőtüzét

a kirendelt közömbös

szemügyrevevöknek

Meglakolt lakodalmakon

iszonyú

a fergeteges

menyasszonytánc

mikor

a menyecskék takaros kötőjén ráncba szedve magát kicsírázik a bab

Tölcséres rorgoszelek ásnak

s az étlen-szomjan

szűkölködök lélekszakadva boszorkányok után Es talpra au a uuiaer Két arany hajfonatara megejtő mellére szökőkutak

szivárványt permeteznek

MiiiuiuiiiaiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiriiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiittiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiinMiivminiiiNiiiiiiiimiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiifMtiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiNNiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiwiitiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiii

mjem hosszú az út a faé

]_^j luból a telepig, legfeljebb tizenöt-húsz percnyi, emberes léptekkel. Tiszta időben látszanak Is a nemrég épített telepi épületek csücskei, ahogy a dombok mögül kivillannak. Mégis a legjobb irányjelző a major fölött a csillogó víztároló gömb. Az emberek ezt vették célba, amikor Szurdokpüspökiből gyalogutat tapostak a telep felé. A léptek nyomán kemény és szürke lett az út, de zsinóregyenes. A Zagyva töri ketté, de ez csak egy pallós híd kérdése. Itt menetelnek évek óta a faluból munkába az emberek. Itt jár Menus István is a falu elejéről, a Jakubiról. Kemények a léptei, gondolatai sokszínűek. Az elmúlt napokban pedig élményekben még gazdagabb lett. Itt, a gyalogösvényen a léptek ütemében fel-felvillan- nak ezek emlékezetében. Fényes ünnepség a fővárosban, mélyreható szavak a szónoki emelvényről. Taps és taps. Léptei mintha megkönnyebbülnének. Érzékeli, hogy az északról nyargaló, hajnali szél milyen hideg. A májusi ünnepre pedig elkelne a kifényesedés. Ott lesznek a brigáddal. Lehet, hogy őt megint felszólítják, álljon az emelvényre, hiszen a negyedik kitüntetését kapta Pesten. Eszébe jutott, hogy részletesen is el kellene mondani a brigádtagoknak, mi történt ott. De úgy kavarog benne az élmény, had ülepedjék még. Mert miről szóljon? Arról, hogyan szorított kezet az ország vezetőivel? Vagy arról, milyen elhatározások születtek benne az okos szavak nyomán? Arról is beszélhetne, hogyan szövődött meleg barátság a záhonyi, a kisGyalogút

a faluból

kunmajsal. a zalai brigadéro- sokkal, akik vitték őt az Operától a fényes étteremig és tetettek fogadalmat vele, hogy találkoznak még ott, ahol a munka a tettek mérlege. Erre a gondolatra megélénkült az arca. Már a víz felett, a hídon koppantak léptei, de a gondolatai elvették figyelmét arról, hogy miiven haragosan hömpölyög a Zagyva a medrében. Hangosan kibuggyant a száján;

— Csak jöjjenek, nekünk van mit mutatni...

Eszébe jutott az elmúlt esztendő végi tanácskozás, amikor a gazdaság igazgatója mindenki színe előtt bejelentette, hogy a petőfisták brigádja majdnem kétmillió forinttal többet teljesített, mint ahogyan azt az év elején megtervezték. Neki, a brigád vezetőjének azért adták a kitüntetést is. Majd annak a munkának a részleteit elmondjuk, csak gyertek!... Jó kedve lett, és apró részletességgel rendezte gondolataiban az aznapi tennivalókat. Sok ez egy olyan telepen, ahol tízezer sertést nevélnek és hizlalnak meg, hogy húsból szűkösség ne legyen a családi asztalokon.

Eszébe jutottak az övéi, otthon a Jakubinon. Ügy szokták meg, hogy május elsején, amikor hazatérnek az ünnepségről, terített a családi asztal. Szorgalmaskodik a feleség, mert jön a nagyobbik fiú

a családjával, aztán ők hárman, hiszen növekedik a kisebbik fiú is, és senki sem panaszkodik közülük az étvágyra. Most pedig biztosan csengőbben csendülnek a poharak és édesapa egészségére is, akinek ott ragyog mellén a negyedik kitüntetése. Jólesőn sóhajtott, még egy villanásnyi mosolyra is tellett. Amikor feltekintett, kirajzolódott előtte a telepet átkaroló kerítés. Azon túl csak nekik, a gondozóknak van keresnivalójuk. A kapun túl az történt, ami minden nap történni szokott. Jött eléje Buda Feri, a helyettese, az éjszakáról számot adni, ahogyan szokta, röviden:

— A telepein minden rendben. ..

Elindult a mindennapi munkájára Menus István is, szokása szerint mindenre kiterjedő figyelemmel. De most nem tudta magának megmagyarázni, miért érezte olyan meghatónak, amikor Ferenc azt rnondta: a telepen minden rendben. Így mondják már évek óta. Most talán jobban esett ezt hallani, és azért cseng egyre a fülében? Kavarogtak gondolatai. Nem tehetett róla, de az agyába tolakodott annak az időnek az emlékezete, amikor egyre azt hallotta: nincs előrehaladás, pusztul a jószág a telepen, nem gyarapodik az állatok súlya, kevés a munkások asztalán a hús. A kérdések zu- hatagában szédültek a tehetetlenségtől. Mindig az apját hallotta, amint arra tanította:

— Mindennél elsőbb, hogy a munkahelyeden rendben legyél. ..

Munkában7 megkeményedett, szikár, öröm nélküli ember volt az öreg Menus. Szolgája a méltóságosmak, de azt is becsületesen ellátva. Szóli- tották katonának, elment, mert mennie kellett. Ez a kötelességérzet az, ami örökül maradt apjától Menus Istvánnak. A kötelességérzet, aminek teljesítésében most örömé* leli. Naponta látja a hosz- szan futó országutat. Éveken át kerekezett rajta a cementgyár felé.

Az ország szükségeit szenvedett cementből. Soha sem késett a munkából. Aztán innen, a telepről nézve, mintha eléje tárulkozna csábítója, a Mátra. Nézi a Muzslát, a hí- vogatót, látja a Tóthegyest, rejtve benne a Jutka forrást Belelát a Godó halála völgyébe, amely zuhan a húst adó patak medréig, halált osztva, aki nem ismeri szakadékait Itt az erdőn tanulta meg, mit jelent emberek erejét ösz- szegyűjtve elvégezni a mindennapi munkát. Beismeri önmagának is: ott, kint a természettel vívott küzdelemben tanulta meg a brigádéletet Megrokkanva az erdei munkától állt szolgálatába a Mátraaljai Állami Gazdaságnak. Számolgatni kényszerül a múló időt és csodálkozva eszmél:

— Évtizednél is több múlt azóta...

Megkeményedett a faluból a telepre vezető gyalogút, de nyílegyenes maradt. Pedig elején, amikor tanulniuk kellett. mi végből a jószágok között a mindennapi pontos cselekedet, nem volt könnyű. Menus Istvánt az az emlék táplálta, amit apjától hallott! „Mindennél elsőbb, hogy a munkahelyed..Akkor ébredt ennek a mondásnak a mélységes igazára, amikor a telepen az emberek megkérték, vállalkozzék egybefogni a munkások erejét, hogy így teremtsenek rendet, hiszen a saját megélhetésük is ezen múlik. Viharos tanácskozásokon vívtak vitákat akaratuk valóra váltásáért, míg egyszer megtörtént a fordulat: Menus Istvánt, az állat- tenyésztők vezetőjévé választották. Akkor lett ez a mondás szájon forgó:

— Már régebben kellett

volna

__

E

r s attól kezdve lépésről lépésre jutottak el a mai fokra A brigádvezető mellére kitűzik az ünnepen a negyedik kitüntetést, a brigád pedig a harmadik arany tulajdonosa lett. És rend van. Ezért tapossák naponta az egyenesen vezető betonkemény gyalogutat Menus István nyomán a faluból a telepig.

Bobál Gyula

NÓGRÁD — 1977. május vasárnap

i