Nógrád. 1977. május (33. évfolyam. 101-126. szám)

1977-05-12 / 110. szám

Leoiuid Ki'ozüiiivet' • * i'o^adla Cxiiiege Lajosi Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára kedden a ^Kremlben fogadta Czinege "Lajos vezérezredest, a Ma­gyar Népköztársaság honvé­delmi miniszterét, aki hivata­los, baráti látogatáson van a Szovjetunióban. A beszélgetésben részt vett tomitrij Usztyinov, a Szov­jetunió marsallja. az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió honvé­delmi minisztere. < A megbeszélés során véle­ményt cseréltek a Szovjet­unió és a Magyar Népköztár­saság közötti testvéri kapcso­latok továbbfejlesztésének kérdéseiről, valamint az eu­rópai és a világhelyzet idő­szerű problémáiról. Kifeje­zésre juttatták azt a törek­vésüket, hogy minden eszközzel erősítik és tökéletesítik a Var­sói Szerződés tagállamainak együttműködését, elősegítik, hogy még jobban növeljék e védelmi szövetség szerepét a békéért és a nemzetközi biz­tonságért vívott harcban. Leonyid Brezsnyev testvéri üdvözletét és legjobb kíván­ságait tolmácsolta Kádár Já­nosnak, az MSZMP- Központi Bizottsága első titkárának és az egész magyar népnek. Szívélyes, testvéri légkör jellemezte a beszélgetést. A beszélgetésben részt vett A. I. Blatov, az SZKP KB főtitkárának tanácsadója és Marjai József, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete. A Czinege Lajos vezérezre­des, honvédelmi miniszter ve­zette magyar katonai küldött­ség. arríely hivatalos szövet- unióbeli látogatáson tartóz­kodik, szerdán meglátogatta Borisz Saposnyikov marsai) nevét viselő „Visztrel” ma­gas szintű tiszti tánfolyamot, amelyet 1919. v márciusában hoztak létre. A polgárháború éveiben több mint 1000 parancsnokot és a mesterlövészek százait képezték ki ezen a katonai tanfolyamon. A hallgatók in­ternacionalista nevelése szem­pontjából nagy jelentőségű volt, hogy a tanfolyamokon a nemzetközi munkás- és kom­munista mozgalom olyan ki­váló személyiségei tartottak előadásokat, mint Wilhelm Pieck, Georgi Dimitrov, Kun Béla. Ernst Thälmann, Palmi- ro Togliatti, Marcel Cachin. .A „VisztreT’ neveltjei kö­zül a Nagy Honvédő Háború idején több mint 100 tiszt kapta meg a Szovjetunió Hő­se címet. A végzett növendé­keinek ezreit tüntették ki ér- demréndekkel és érdemér­mekkel. A Czinege Lajos vezette küldöttséget megismertették e régi tanintézet történetével, a kiképzés megszervezésével és anyagi-műszaki bázisával. A magyar vendégek elláto­gatnak egy Moszkva melletti repülőegységhez, a Jurij Ga­garin űrhajóskiképző köz­pontba és Leningrádba is. (MTI) Uijäurälasztottäk a Béke-wilagtanöcs vezetőségét Barabás János is Kovács Ferenc, az MTI tudósítói je­lentik: A Béke-világtanács szerdán délelőtt ülést tartott Varsó­ban. Az ülésen újjáválasz­tották a BVT tagjait, vala­mint vehető szerveit és módo­sították a tanács vezetőségé­nek felépítését A módosítá­sok értelmében a Béke-világ­tanács élén nem főtitkár, ha­nem elnök áll. A BVT elnö­kévé Romesh Chandra eddigi főtitkárt választották meg. A tanács vezető szerve az elnöki bizottság, ennek tagjai: a BVT elnöke, az ‘alelnök és a BVT által megválasztott ta­gok. Az elnöki bizottság vá­lasztja meg a végrehajtó tit­kárt és a BVT titkárait. A Béke-világtanács 23 • alel- rököt választott, az új el­nökségnek 3 magyar tagja van: dr. Sik Endre, az Orszá­gos Béketanács Lenin-békedí- jas elnöke, Sebestyén Nándor- 'né. az Országos Béketanács főtitkára, a Hazafias Népfront országos elnökségének tagja és Bér end T. Iván akadémi­kus, a Marx Károly Közgaz­daságtudományi Egyetem rektora. Baj tűk kívül a BVT tagjaivá választották dr. Bog­nár Józsefet, Boldizsár Ivánt, Bugár Jánosnét, dr. Cserháti Józsefet, Fábián Ferencet, Hubay Miklóst, Káldy Zol­tánt, Kovács Jenőt, dr. Lauko Károlyt, Lőrinc Tamást, dr. Makoldi Mihálynét, dr. Nagy Gábort, Papp Annát, Pethő Tibort, dr. Réczei Lászlót, dr. Salgó Lászlót, Timmer Jó­zsefet, Takács Erikát és Vályi Gábort. Romesh Chandra elnöki székfoglalójában hangsúlyoz­ta, hogy a Béke-világtanács újjáalakulásával egyúttal a bé­kemozgalomban is új szakasz kezdődik. A békemozgalom központi szerve soha nem volt olyan széles képviseletű, mint amilyen lett. — mondotta a BVT elnöke, majd megálla­pította: „a békemozgalam nem egyetlen ideológia kizá­rólagos mozgalma, nem mono­litikusmozgalom. A világnézet és a pártállás különbözősége és az egyes kérdésekben meg­mutatkozó felfogásbeli kü­lönbség azonban nem gyengí­ti ennek a mozgalomnak egy­ségét A varsói világközgyűlés ab­ban is különbözik a megelőző, hasonlóan széles körű BVT- rendezvényéktől, hogy még soha ennyi új témát nem vi­tattak meg békefórumon. A munkacsoportokban határo­zatok tucatjait fogadtuk el. Sokan kérdezhetik, miért van erre szükség? Mi erre csak így válaszolhatunk: lehet, hogy sok embernek semmit sem mondanak ezek a hatá­rozatok, a szolidaritás szavai, de az érintetteknek talán, ezek jelentik az egyetlen re­ménysugarat. Amikor a lát­szólag legjelentéktelenebb esetben is védelmére kelünk a jogi oszt ottaknák, a kárval­lottaknak, ezzel nemcsak őket, hanem egyúttal ma­gunkat is védjük’’ — mondot­ta Romesh Chandra, majd be­jelentette, hogy hamarosan bizottság alakul az 1948-as Wroclaw! értelmiségi találko­zó 30. évfordulójával kapcso­latos ünnepségek megszerve­zésére. Tanácskozás az OKlSZ-ban Szerdán az OKISZ székhá­zában gyűltek össze tanács­kozásra a 77 érintett szövet­kezet vezetői, hogy a minisz­tériumok, főhatóságok kép­viselőivel együtt felmérjék a végzett munkát, meghatároz­zák a tennivalókat, amelyek előterében a tevékenységek továbbfejlesztése áll. Az elmúlt néhány évben, de különösen 1976-bán sokat fejlődött a kijelölt szövetke­zetek tevékenysége, amely ér­tékében 1 év alatt 9 százalék­kal nőtt. Állandósultnak te­kinthető, kedvező tendenciát jelez, hogy ezek a szövetke­zetek 1974-ben 46,3, 1975-ben 47,5 és 1976-ban már 51,6 százalékát végezték el az ipari szövetkezetekre háru­ló összes szolgáltatási felada­toknak. A szövetkezeti elnökök a gondok között sorolták, hogy emelkednek a termelői nyers­anyag- és az alkatrészárak, és ezért a szolgáltatás egyre kevésbé jövedelmező. Ebből következően is mind nehe­zebb megoldani a fizikai lét­szám fel töltését, különösen érződik a magasan kvalifi­kált szakmunkások utánpótlá­sának hiánya. Változatlanul akadozik az anyag- és alkat­részellátás, sok esetben ép­pen ez gátolja a zökkenőmen­tes szolgáltatómunkát. Több fontos tennivalót je­löltek meg a tanácskozás résztvevői. Szovjet—jemeni tárgyalások Szerdán baráti hangulatú megbeszélés folyt le Andrej Gromiko, az SZKP KB Politi­kai Bizotságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere és Muhammed Szaleh Mutija, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztere, a nemzeti front egyesített politikai szervezete kb poli­tikai bizottságának tagja kö­zött. A megbeszélésen megvitat­ták a Szovjetunió és a demok­ratikus Jemen közötti barát­ság és sokoldalú együttműkö­dés további' erősítésének és fejlesztésének kérdéseit. Részletes eszmecserét foly­tattak a jelenlegi nemzetközi helyzet időszerű problémái­ról, mindenekelőtt a Közel- Keleten és a Vörös-tenger térségében kialakult helyzetről is. Ennek során hangsúlyoz­ták: szükség van minden ha­ladó erő összefogására az im­perializmus és a reakció arra irányuló kísérleteinek meg­akadályozására, hogy létre­hozzák a nemzetközi feszült­ség új gócait ebben a térség­ben. A békeépítők közgyűlésének felhívása Barabás János, és Kovács Ferenc, az MTI tudósítói Jelentik: A béke építőinek közgyűlése felhívást intézett a világ népeihez. A felhívás a többi között a következőket mondja: — Ml, a békemozgalom képviselői, 125 ország, vala­mennyi kontinens és több mint 50 nemzetközi szervezet képviselői, Varsóban gyűltünk össze — abban a városban, amelyet pusztulásra ítélt a náci fasizmus — abbán a vá­rosban, amely romjaiból a béke élő szimbólumaként emel­kedett fel. — Ebből a városból intézzük felhívásunkat a világ né- peihéz: békét, szabadságot, társadalmi igazságot, haladást, valamennyi nemzetnek, a mai és a jövő generációinak! A felhívás rámutat arra, hogy a politikai enyhülés ma a nemzetközi élet egyik meghatározó eleme. Méltatja az európai biztonsági és együttműködési értekezlet törté­nelmi jelentőségét, és rámutat arra, hogy a záróokmány teljes végrehajtására irányuló óhaj megerősítésé lehetővé fogja tenni, hogy a belgrádi értekezlet résztvevői új, konstruktív lépéseket tehessenek az enyhülés további ki­bontakozása és megerősítése érdekében. A dokumentum felhívja a figyelmet az enyhülés ellenfeleinek erősödő te­vékenységére és propagandájára. Ezért felszólítja a nem­zeteket, politikai és társadalmi erőket, mindenkit, aki bé­két és a népek között baráti együttműködést akar, alkossa­nak akcióegységet az enyhülési folyamat megszilárdítására és visszafordíthatatlanná tételére. A felhívás hangsúlyozza, hogy a fegyverkezés veszé­lyezteti a világ békéjét, tűrhetetlen anyagi telhet jelent és ezzel a nemzetek társadalmi-gazdasági fejlődésének legfőbb akadálya. Az új stockholmi felhívás alatt látható többszáz­2 NÓGRAD — 1977. május 12., csütörtök millió aláírás és a többi tömegmegmozdulás világosan kife­jezi a népek akaratát a közgyűlés teljes támogatásáról biz­tosítja az ENSZ határozatát a közgyűlés leszerelési rend­kívüli ülésszakának összehívásáról. A békeépítők világközgyűlése felhív minden nemzetet és minden embert, fokozzák erőfeszítéseiket a politikai enyhülésnek a katonai területre való kiterjesztése érdeké­ben," követeljék a fegyverkezési verseny megállítását és hatékony leszerelési intézkedéseket, tegyenek meg mindent a stratégiai fegyverrendszerek korlátozására, a külföldi ka­tonai támaszpontok felszámolására, követeljék a fegyveres erők és a katonai költségvetések csökkentését, a katonai tömbök egyidejű felszámolását és kimondja: „célunk az ál­talános és teljes leszerelés, és az erőszaktól való tartózko­dás a nemzetközi kapcsolatokban”. A továbbiakban a dokumentum méltatja a nemzeti fel­szabadító és függetlenségi mozgalmak győzelmeit, támoga­tásáról biztosítja Dél-Afrika, Namíbia, Zimbabwe és Pa­lesztina népének harcát, szolidaritást vállal Chilének és a többi latin-amerikai országnak a fasizmus és rekació ellen harcoló népével. Méltatja az el nem kötelezett országok mozgalmának jelentőségét és állást foglal egy új, igazsá­gos nemzetközi gazdasági rend mellett. Elítéli a kolotaia- lizmus és neokolinializmus minden formáját, és rámutat arra, hogy a társadalmi haladásért folytatott harc elvá­laszthatatlan a béke erősítésének ügyétől. Elítéli az impe­rialista és fajüldöző rendszereket az alapvető emberi jogok megsértéséért s elítéli a militarista és hidegháborús körök és propagandaközpontjaik kísérleteit, amelyek az emberi jogok nemes eszméit meghamisítva, azokat az ényhülés lég­körét mérgező politikai manipulációra próbálják felhasz­nálni. Befejezésül a nyilatkozat rámutat arra, hogy a bé­keerők központi jelentőségű feladata felhívni a közvéle­mény figyelmét a világ békéjét és biztonságát fenyegető minden jelénségre. A SALT-do$ssié (1.) A „kövér ember" különös fogyókúrája The thing — vagyis a dolog. Sokáig csak így emlegették az első atombombát az elké­szítésében közreműködő szak­emberek. Azután Leslie Gro­ves tábornoknak, az atom­program biztonsági részlege vezetőjének támadt az a fur­csa ötlete, hogy a szupertit­kos iratokban a „Fat man”, tehát a „kövér ember” fedő­néven említsék. Ez a kifeje­zés bevonult a dokumentu­mokba és nem utolsósorban a világpolitikába is. KÍSÉRLET „az igazi KÖRNYEZETBEN A „kövér ember” 20 kilo- tonnás volt, ereje 20 ezer ton­na trinitrotoluolnak (hagyomá­nyos robbanóanyagnak) felelt meg. Ezzel hajtották végre az első nukleáris kísérletet 1945. július 16-án hajnalban az új- mexikó> sivatagban, Alamo­gordo térségében. Hasonló rob­banóerejű atomszerkezetek vontak később gyilkos felhőt 1945. augusztusában a két ja­pán város, Hirosima és Naga- szaki egére. A halottak szá­mát 377 ezerre becsülték, tel­jes hitelességgel azóta sem le­hetett felmérni az áldozato­kat, s mintegy 16 ezren az atomrobbanás következtében keletkezett daganatos beteg­ségektől hunytak el az eltelt 32 esztendő során. Ma — a stockholmi Békeku­tató Intézet kiáltványa szerint — léteznek már kétszáz me­gatonnás hidrogénbombák, amelyek robbanóerőben tíz- ezerszeresen múlják felül a „kövér embert”. Nem csoda, ha végbement a hadtörténe­lem talán legbizarrabb „fo­gyókúrája”; az első nukleáris, fegyvereket a hetvenes évti­zedben kiadott könyvek már csak „bébiatombomba”-ként említik. A fegyverkezési ver­seny, s mindenekelőtt az atomfegyverkezési hajsza pá­ratlan méreteket öltött e vi­szonylag rövid korszak alatt. Térjünk azonban vissza is­mét a kezdethez, hiszen csak­is az atomfegyverkezés és atomfelszerelés történetének vázlatos felrajzolása vezethet el annak felismeréséig, hogy milyen szeredet töltenek be, milyen felelősséggel járnak a napjainkban folytatott szov­jet-amerikai tárgyalások. Így válik teljessé a SALT-dosszié, amelynek néhány fontos lap­ját kiragadjuk. Ma már tudjuk, hogy Eins­tein, akinek számításai alap­ján az atombombát elkészít­hették és sok más tudóstársa azt javasolták Trumannak, az Egyesült Államok akkori elnö­kének, hogy az atombombá­kat egy lakatlan sziget fölött robbantsák fel, japán szakér­tők jelenlétében. Ha Tokió e demonstráció után is vissza­utasítaná a fegyverletételt, csak akkor vessék be a nuk­leáris fegyvereket a japán szigetvilág lakott területei el­len. Az amerikai elnök és a hadvezetés azonban ragaszko­dott hozzá, hogy „igazi kör­nyezetben” próbálják ki a bombát, és szabad kezet ad­tak a 20. légiflotta 309. külön­leges csoportjának: válogas­son ki négy célpont (Hirosima és Nagaszaki mellett Kokurát és Nugatót is felsorolták) kö­zül kettőt. így látják majd, milyen hatást kelt az új fegy­ver a nagyvárosok, ipartele­pek bombázásakor. A tömeg- pusztító atomcsapás egyben katonai és politikai kihívás volt szövetségesükkel, a Szov­jetunióval szemben is, hogy a második világháborút követő időszakra eleve biztosítsák stratégiai fölényüket. NEM TITOK TÖBBÉ Az ENSZ közgyűlésében már 1946. elején előterjesztet­ték az első atomleszerelési javaslatokat, de az Egyesült Államok, az atommonopólium birtokában, visszautasított minden megegyezést Az atom­fegyverekkel való rendelkezés kizárólagos joga azonban nem lehetett hosszú távú. Már 1947-ben hírek érkeztek egy szovjet atomrobbantás előké­születeiről, s 1949. szeptem­ber 25-én a TASZSZ jelenté­se hírül adta: „Az atombom­ba titka többé nem titok”... Washington ezután atomfölé­nyében bizakodott, s 1952. vé­gén kipróbálta első hidrogén­bombáját. Néhány hónap múl­va. 1953. augusztus 12-én „va­lahol a Szovjetunióban” meg­történt azonban az első szov­jet hidrogénbomba-kísérlet is. S csupán négy esztendő kel­lett ahhoz, hogy újabb fontos dátumként 1957. augusztus 26- át jelezze a naptár. Ezen a napon próbálták ki az első szovjet interkontinentális ra­kétákat, nemsokára bip-bip jelzéseket adott a föld körül keringő első szovjet szputnyik. Az Egyesült Államok egyszer­re vesztette el fölényét és se- bezhetetlenségét. A világon minden tekintet­ben létrejött a hadászati egyensúly, méghozzá igen ma­gas szinten. „A borúlátó tu­dósok szerint — írta egy alka­lommal a New York Times — a világon felhalmozódott tö­megpusztító fegyverekkel 155— 160-szor lehetne elpusztítani az emberi civilizációt. A de­rűlátó tudósok nem látnak ilyen sötéten, véleményük szerint a pusztulás »csak« 8— 10-szeres lenne”. Ezt a meg­állapítást kommentálták az­után keserű iróniával, hogy fia valakire ráesik és halálos sérülést okoz egy tégla, iga­zán nem lényeges, hány tégla veszélyezteti még. .. Réti Ervin (Következik: Működésben a forró drót.) Panaszkönyv helyett vásárlók könyve (Folytatás az 1. oldalról) A kormány felhatalmazása alapján a belkereskedelmi miniszter rendelete nemcsak a keresikedelmi és vendéglá­tóipari vállalatokra, hanem a lakossággal naponta kapcso­latba kerülő szolgáltatásokra — utazási irodákra, javító- és karbantartó vállalatokra, szö­vetkezetekre, a Patyolatra, a strandokra, sőt az ingatlan- kezelő vállalatokra is — ér­vényes és kiterjed a magán- kereskedőkre és kispiarosokra is. A vásárlók könyve úgyne­vezett önátírós lapokból álló, folyószámmal jelzett, a vállalat pecsétjével hitelesített füzet, amelybe a bejegyzés három példányban készül, egy pél­dányt a panaszos kap. A ren­delet szigorúan előírja, hogy a vásárlók könyvét az üzlet­ben könnyen hozzáférhető he­lyen kell elhelyezni, s a jog­szabály kötelezi az üzletek, a műhelyek dolgozóit, hogy a könyvet a vásárlóik kérésére adják át. A vásárlót a könyv­be való bejegyzésben megaka­dályozni vagy bármilyen mó­don befolyásolni nem szabad. A vásárlók könyvébe bejegy­zést bárki névvel vagy neve- nek feltüntetése nélkül tehet. Tiltja a rendelet, hogy ■ a könyvbe beírni kívánó vá­sárlót személyazonosságának igazolására felszólítsák. Amennyiben az üzletből va­lamilyen oknál fogva hiány­zik a vásárlók könyve, akkor a rendelkezés szerint a pa­naszt az üzletvezető köteles jegyzőkönyvbe venni. A rövidesen megjelenő mi­niszteri rendelet kihirdetése napján lép életbe. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents