Nógrád. 1977. május (33. évfolyam. 101-126. szám)

1977-05-08 / 107. szám

ftfáítts 0 a győzelem napja Búcsú Moszkvától. Mengisztu Hailé Mariam, az etiópiai ideiglenes katonai kormányzó- tanács elnöke moszkvai látogatását befejezve Leningrádba utazott. Képünkön: Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke (balról), búcsúztatja az etióp vendéget a vnukovói repülőtéren. Középen: Gromiko külügyminiszter A hét három kérdése Luigi Longo, az Olasz Kom­munista Párt elnöke és Enri­co Beriinguer, a párt főtitká­ra csütörtökön Rómában ta­lálkozott Moro keresztényde­mokrata pártelnökkel és Zac- cagnini főtitkárral. Harminc év óta most első ízben tár­gyal egymással a két nagy párt a kormány programjáról és tevékenységéről hivatalo­san. Milyen esélyei vannak e .tárgyalások sikeres kimenete- . lének ? Zaire-ban a hét eleje óta .nemcsak marokkói katonák, hanem egyiptomi pilóták is harcolnak Mobutu rezeimé­nek védelmében a shabai fel­kelők ellen. A nyugati nagy­hatalmak ezállítják Mobutu- nak a katonai segélyt is. Mi készteti a vezető tőkésorszá­gokat egységes akcióra és mi­ért veszik igénybe egyes arab országok „szolgálatait” is? Carter eleő külföldi útja el­nöki minőségében Londonba vezet, ahol e hét végén tőkés gazdasági csúcsértekezleten vesz részt, jövő héten pedig ugyanott NATO-ülésen. Mi­lyen célokkal és milyen esé­lyekkel érkezett az elnök európai szövetségesei körébe? KOMMUNISTÁK AZ OLASZ KORMÁNYBAN? Itáliában hónapok óta tanúi vagyunk annak a nem éppen tipikus jelenségnek, hogy egy polgári kormány úgy tartja kézben az órszág irányítását, hogy minden érdemi lépése előtt konzultál a kommunista párttal, mert ha ezt nem te­szi, akkor a parlamenti, de még inkább az általános po­litikai erőviszonyok balraío- lódása miatt megbukna. En­nek az éremnek a másik ol­dalán körülbelül az látható, hogy a munkásosztály pártja «közvfetvé fislelőSséget vállal a f'fennálló rendszerért, tekinté­lyét és befolyását kölcsönzi -’olyan kevésbé népszerű intéz­kedésekhez, amelyek az or­szág gazdasági helyzetének a stabilizálását hivatottak elő­mozdítani Az OKP ellenzék­ben van formálisan, ám kor­mányzó pártként viselkedik ténylegesen. A keresztényde­mokraták távpl tartják a kom­munistákat a kormányhivata­loktól formálisan, ám velük együtt hozzák döntéseiket ténylegesen. E különös átmeneti állapot bevezetését egyfelől az indo­kolta, hogy a kommunisták nélkül Olaszországot kormá­nyozni már nem lehet. Más­felől a NATO-tag Itáliára a gazdasági nyomásig, valójá­ban zsarolásig terjedő nyo­más nehezedett az utóbbi hó­napokban annak megakadá­lyozása végett, hogy az OKP elfoglalhassa az őt megillető szerepet a kormányban. Az Olasz Kommunista Párt álláspontja világos. Reálpoli­tikai kompromisszum volt az a döntés, hogy a további fej­leményeket előkészítendő, a párt belemegy a vázolt sze­reposztásba. De az OKP első perctől kezdve felelőssége* és részvételt kér a tényleges kor­mányhatalomban ama prog­ramja alapján, melynek neve „történelmi kompromisszum”. Ennek lényege pedig az, hogy a sajátos olasz helyzet, továb­bá a világpolitikai egyensúly­viszonyok nem teszik lehető­vé baloldali többségnek az egyedüli kormányzást, ha e többség csekély, tehát a nem­zetet szakadás, a társadalmat polgárháború, az országot kül­ső beavatkozás fenyegetné. Az elmúlt hónapok tapasz­talatai összességükben olya­nok, hogy az OKP alapvető fordulatot tart szükségesnek, ami azt jelenti, hogy a kom­munisták a kereszténydemok­ratákkal együtt óhajtanak kormányt alakítani. A csütör­töki tárgyalások az első állo­mást jelentik az e felé vezető úton. Az első találkozót Ber­iinguer hasznosnak és pozitív­nak minősítette. Longo az Unitéba írott cikkében pedig annak a véleményének adott hangot e héten, hogy vagy sikerül most túljutni minden, évtizedek folyamán felhalmo­zódott akadályon, vagy a jobboldal veszedelmes táma­dása bontakozhat ki ország­szerte. EGYIPTOMI PILÓTÁK MOBUTU SZOLGÁLATÁBAN? Szadat elnök politikailag nagyon messzire ment el, ami­kor vasárnap Alexandriában bejelentette, hétfőn pedig már meg is valósította szándékát és pilótákat, meg más kiszol­gáló személyzetet küldött Zai* re-ba, Mobutu korrupt rend­szerének támogatására. Azt, hogy a shabai felkelők kato­nai esélyeit mennyire befolyá­solja az egyiptomiak megjele­nése a frontokon, nehéz meg­ítélni. Az mindenesetre tény, hogy az egyiptomi légierő sze­mélyi állománya korábbi, az egyiptomi nemzetbiztonságot valóban érintő izraeli táma­dások idején sajnálatosan cse­kély harci értékűnek bizo­nyult. A politikai döntés azért vált ki világszerte meglehetősen heves reakciót, mert mutatja annak az útnak a kegyetlen logikáját, amelyre az egyipto­mi elnök akkor lépett, ami­kor ellenséges hangokat kez­dett hallatni a Szovjetunióval szemben, gyakorlatilag is el­távolodott e szövetségesétől és azt kezdte hirdetni, hogy a közel-keleti rendezés ütő­kártyáinak 99 százaléka áz amerikaiak kezében van. Szadat eddig még semmit sem kapott országa helyzeté­nek alapvető megjavítására a nyugati hatalmaktól. Tőle vi­szont most olyan újabb elő­leget vettek, ami politikailag egysorba süllyeszti kormány­zatát azokkal a rezsimekkel, amelyekről a világon csak mint amerikai csatlósokról be­szélnek. Zaire-ban a nyugati hatalmak azt óhajtanák a környező nemzeti felszabadító mozgalmak (Rhodesia, Namí­bia, Dél-Afrika) tudomására hozni, hogy nyílt katorfai in­tervencióra is készek, ha a dolgok nekik nem tetsző for­dulatot vesznek. A marokkói király és Svadat katonáinak pedig azért jut szerep a vé­res színjátékban, mert az in­dokínai csőd után minden nyugati kormány óvakodik sa­ját emberei elküldésétől a dzsungelba korrupt rezsimek védelmében, szervezett nem­zeti felszabadító harcosok el­len. MIK A LONDONI REMÉNYEK Szombat ’ óta tárgyalóasztal körül ülnek a brit fővárosban az Egyesült Államok, Kanada, Nagy-Britannia, az NSZK, Franciaország, Olaszország és Japán vezetői, hogy kísérle­tet tegyenek a tőkésvilág alapvető gazdasági problémái­nak az áttekintésére és szem­ügyre vegyék kölcsönösen el­képzeléseiket: összeegyeztet­hetők-e ezek olymódon, hogy közös gazdasági stratégiát ala­kítsanak ki. A világpolitika úgynevezett alapvető kérdéseinek új wa­shingtoni rangsorolása a fej­lett tőkésországok egymás kö­zötti viszonyának konszolidá­lását első helyre teszi, ezt kö­veti a kapcsolatok tartós rendezése a harmadik világ­gal. (az ő fogalmazásukban: a nyersanyagtermelőkkel). S csak a harmadik helyen sze­repel a kelet—nyugati vi­szony fejlesztése. Azt, hogy Carter és Brzezinski probléma rangsorolása kiállja-e az idő próbáját, Nyugaton is sokah kétlik. Az Egyesült Államok legtöbb nyugat-európai szö­vetségese például a nyilvános­ság előtt is aggodalmának adott hangot amiatt, hogy Vance első moszkvai tárgya­lásai nyomán nem fenyeget-e az enyhülési folyamat megbé­nulása. Emiatt, noha a londoni na­pirenden a kónjunkturális helyzet, nemzetközi pénzügyi intézkedések és hasonlók sze­repelnek. nem lesz megkerül­hető a nagy politikai elemzés sem. Feltehető, hogy e hét vége, majd a jövő kedden ugyancsak Londonban sorra kerülő NATO-tanácskozás után láthatóvá válik: módo­sítja-e Carter eddig mutatott külpolitikai stílusát, vágy ki­tart sokféléi bírált vonalveze­tése mellett. Hajdú János NÓGRAD - 1977. május 3., vasárnap Miért emlékeznek az oroszok a háborúra? Azoknak a külföldieknek, akik május 8—9-én valame­lyik szovjet varosban tartózkodnak, mindenütt feltűnik a hatalmas ünneplő tömeg: az emberek 32 éve újra és újra átélik azt a nagyszerű lelkes hangulatot, amely az egész né­pet magával ragadta 1945 májusában. Ez a nap — az el­esettekre való emlékezés, a háborús veteránok, az egykori frontharcosok iránti hála napja. Mégis,, ha felteszik a kérdést: miért ünnepli az egész ország harminckét év múlva is győzelmének napját?, nem­csak azt tudom, hogy én mit válaszolok rá. hanem azt is, amit valamennyi honfitársam válaszolna. Az oroszok azért nem tudják elfelejteni a háborút, mert sok-sok ember egyé­ni sorsa, az egész nép sorsa tükröződött benne. A fasizmus által ránkkényszerített háború a legsúlyosabb megpróbál­tatás volt, amilyet valaha is átélt népünk. Mi fogtuk fel a fasizmus legnagyobb erejű csapását, viseltük vállainkon a háború legsúlyosabb terhét. Miért emlékezünk a háborúra? Mert ma is él mind­nyájunkban: a veszteségek okozta bánatban, a fiatalkori betegségekben, a korai öregségben. a meg nem született gyerekekben, a megvalósulatlan reményekben. Rég helyreállítottuk mindazt, amit a háború lerombolt, mégis, ha megkérdik tőlem, mikor gyógyítjuk be véglege­sen a háború ütötte sebeket, nem tudok válaszolni erre. Mint ahogy arra sem, hogy mit jelentett a második vi­lágháború a szovjet népnek? A háború mérhetetlen anyagi károkat okozott, és sebet ejtett a nép lelkén is. Sok millió egyedül maradt anyát, or- szágnyi megözvegyült menyasszonyt jelent. Egész nemzedé­ket, amelyet megfosztottak gyermek- és kamaszkorától. Azt is el kell mondanom, hogy ez a háború mindnyá­junkban egy másik kitörölhetetlen, közös nyomot hagyott: a háború és az erőszak mérhetetlen gyűlöletét. Ezt nem tudják megérteni azok, akik még mindig kételkedve kér­dik: „Az oroszok valóban nem akarnak háborút?” Annak, aki nem szenvedte végig a háborút, nem élte át a győzel­met úgy, mint mi, nyilván nehéz megérteni a békéhez való ragaszkodásunkat. Háborúgyűlöletünk hajtja szándéka­inkat és cselekedeteinket. Nem akarjuk, hogy a pusztítás ismét sok millió embert juttasson azon sorsra, ami 20 mil­lió ezer honfitársunkat utolérte. V. L. Csehszlovákia ünnepén Carler—-Schmidt találkozó James Carter amerikai el­nök és Helmut Schmidt nyu­gatnémet kancellár szombaton niagan jellegű megbeszélést folytatott Londonban. A ta­lálkozón a kétoldalú kapcso­latokat, a nyugati világ gaz­dasági helyzetét és a nukleá­ris technológia kérdéseit vi­tatták meg. Feltételezések szerint a találkozó során az elmúlt időszakban a két or­szág között kiéleződött gaz­dasági és politikai jellegű nézeteltéréseket is megvitat­ták. (MTI) Katonai e<*yültműködés < Yvon Bourges francia és Georg Leber nyugatnémet hadügyminiszter befejezte kétnapos hamburgi tanács­kozását, amelyen az NSZK és Franciaország közötti katonai együttműködésnek, a fegyver­zet szabványosításának és a NATO helyzetének kérdéseit vitatták meg. Mindkét mi­niszter állást foglalt az NSZK és Franciaország kö­zött e meglevő együttműködés kiszélesítése mellett a fegy­vergyártás területén. Drámai számadás Hivatalos statisztikák sze­rint az argentin hadsereg és a rendőrség 1976. március 24., a Perón asszonyt megbuktató katonai államcsíny óta 1165 személyt gyilkolt meg. Az el­tűntek száma meghaladja a két és fél ezret. Ugyanebben az időszakban 26 politikai fo­goly követett el „öngyilkos­ságot”. A politikai foglyokról nincs statisztika, de számu­kat több ezerre becsülik. Közvetítés Oscar Romero. Salvador ér­seke pénteken felszólította a kormányt: közölje hivatalos formában, mi lett a sorsa an­nak a 37 politikai fogolynak, akiket Mauricio Borgonovo Pohl külügyminiszter elrablói követelnek foglyukért cseré­ben. Mint ismeretes, a kül­ügyminisztert április 19-én ra­bolták el, s az érsek múlt hé­ten a Borgonovo-család kéré­sére felajánlotta, hogy közve­tít az emberrablók és a kor­mány között. (MTI) Sztrájk Az ausztrál légiforgaiom irányítóinak sztrájkja követ­keztében szombat éjjel óta — egyelőre 48 órára — megbé­nult az ötödik kontinens légi­közlekedése. A munkabeszün- tetök 36 százalékos béremelé­si követelésüket —, amelyet a kormány visszautasított — az­zal indokolják, hogy a bíró­sági határozatok a forgalom irányítóit is felelőssé teszik a légi szerencsétlenségekért. Van valami szép jelkép ab­ban, hogy Csehszlovákia má­jus 9-én, a győzelem napján ünnepli felszabadulása nagy napját. Ez az egybeesés ar­ra is emlékeztet: ez az ország volt az európai háború utol­só csatájának színhelye, rá­adásul a megpróbáltatások — a nyugati hatalmak münche­ni árulásának következtében — már a második világhábo­rú kitörése előtt megkezdőd­tek. 335 ezer csehszlovák fér­fi és nő, gyermek és aggas­tyán esett áldozatul a náci megszállók dühének. Ebben az országban van Terezin és Lidice, ennek az országnak a nagy szülötte. Julius Fucik ír­ta feledhetetlen emberi-poli­tikai végrendeletét: „Embe­rek. szerettelek Benneteket. Legyetek éberek!” A háborús kár összege meg­haladta az 1938-as árfolya­mon számolt 4.2 milliárd dol­lárt. Ez egyenértékű ennek a fejlett, ipari országnak egy­évi teljes nemzeti jövedelmé- veL Amikor 1945 május 9-e csodálatos hajnalán Ribalko marsall szovjet harckocsijai elérték a csehszlovák fővá­rost, már 1600 barrikádon dúlt a harc a német fasisz­ták és a felszabadítókat cse­lekvőén váró prágaiak között. Ez a nap a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban az (alkotó emlékezésé. A har­minckét éve ezer sebből vér­ző, halottait gyászoló ország ma a kontinens egyik vezető ipari hatalma, a béke és a munka földje. Bennünket, magyarokat nemcsak a múlt ezernyi szála fűz össze észa­ki szomszédainkkal és bará­tainkkal, hanem a jelen és a jövő nagy feladatainak megvalósításához vezető kö­zös út, eszméink közössége, a Varsói Szerződésben és a KGST-ben végzett nagyszerű közös munka is. ★ A nemzeti ünnepek alkalmá­ból a magyar államférfiak táviratot küldtek Csehszlová­kiába. 4* NDK nemzeti ünnepén Didikből kott A bogotai állami egyetem főtanácsa péntek esti ülésén úgy döntött, hogy bizonytalan időre bezárják a hadsereg és a rendőrség által a napok­ban megszállt oktatási in­tézményt. Az egyetem 12 fa­kultásának 15 ezer diákja már korábban úgy döntött, hogy nem hajlandó részt ven­ni az előadásokon, amíg a fegyveresek el nem hagyják az egyetem területét. T *• 1 ■■ f Lövöldözés A jelek szerint tovább szé­lesedik a fegyveres harc a Fü- löp-szigeteki hadsereg alaku­latai és különböző gerilla­szervezetek között. A héten negyedik alkalommal — ezút­tal egy Manilától 80 kilomé­terre fekvő amerikai légitá­maszpont közelében — tört ki lövöldözés, amelyben három katona életét vesztette. A Fü- löp-szigeteki hatóságok első ízben adtak hírt a hadsereg által elszenvedett veszteség­ről. (MTI) Berlini Micsoda tavasz volt az a harminckét évvel ezelőtti má­jus! Berlint még hetvenmil- lió köbméter (!) romhalmaz borította, de a város feleit már ott lengett az a vörös zászló, amit Jegorov és Kan- tarija szovjet őrmesterek — sok millió társukkal együtt — száz és száz halálon át hoz­tak el eddig és tűztek ki a fasiszta fenevad barlangja fö­lé. Az „Alex”, a berlini Alexander-Platz ma a világ egyik legszebb és legbékésebb tere. Gyönyörű házai között pihenő egyetemisták, ebédidős munkások fordítják arcukat a tavaszi napkorong szikrázó ragyogása félé. Harminckét éve ebben a térségben zárta körül Zsukov és Konyev mar­sall két és fél .millió katonája az immár halálra sebzett fa­sizmus fanatikus utóvéd gár­dáját. Az omladék alatt még tete­mek hevertek, de az élők — akkor, a pince sötétsége után, még hunyorogva a szabadon áradó fényben — már sejtet­tavasz ték, hogy valami gyökeresen új kezdődhet ezen a meggyö­tört földön. A legjobbak tud­ták, hogy az az erő, amely megszabadította a világot a fasizmustól, mindenekelőtt és elsősorban a Szovjetunió volt. Német földön a szovjet nép áldozata nyomán megszület­hetett a Német Demokratikus Köztársaság, az első olyan né­met állam, amelyben testet ölt az ország legnagyobb fiai­nak évszázados álma, amely­ben a nép van hatalmon. Ebben az immár a világ ve­zető tíz ipari hatalma között helyet foglaló szocialista né­met államban a belpolitika alapja a nép legmagasabb rendű érdekeinek szolgálata, a külpolitikáé pedig az európai és a világbéke. a haladás po­zícióinak szüntelen erősítése. Nagy ünnepén szívből kö­szöntjük a testvéri Német De­mokratikus Köztársaság népét és kívánjuk: haladjon tovább az eddigi impozáns ütemben a közös úton, közös nagy céljaink megvalósulása felé. 1

Next

/
Thumbnails
Contents