Nógrád. 1977. május (33. évfolyam. 101-126. szám)

1977-05-05 / 104. szám

Az Ígéret földje z igvrei juiu/e ft f > I fW Megkötött kezek? Harman a szalagról Ügyesen védekezik az AG- KOBER igazgatója, Vali Fe­renc. Előtte a félszobanyi asz­talon tervdokumentációk, je­lentések, szerződések, s csik­kekkel telt hamutartók. A tár­saságában ülnek még a be­szélgetés tanúi: Homoga Jó­zsef, a vállalat főkönyvelője — aki csak letéti számlával ren­delkezik. de azon mindig akad elegendő pénz — s Szabó Zol­tán, a megyei tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osz­tályának csoportvezetője, aki érdeklődni jött: miként is áll­nak az esedékes termelőszö­vetkezeti beruházások tervei'' (Elöljáróban közölhetjük: szo­morú a helyzet). A „vádpontokat” a termelő­szövetkezeti vezetők fogalmaz­ták meg, rögtön hozzátéve: „Engedje meg az inkognitót, mert az AGROBER monopol- helyzetben van, nehogy emiatt maradjunk kiviteli terv nél­kül”. Az indokot tekintsük el­fogadhatónak. Tehát mi miatt agáinak az AGROBER-re a tsz-ek ben? — Azt mondják: a tervező- és lebonyolító vállalat lassan dolgozik és drágán... — né­zek az igazgatóra. Nyugodt. — Így nem igaz! A meg­rendelőkkel szerződéses jog­viszonyban állunk. A múlt év­ben tervezett 130 létesítmény közül mindössze kilencnél for­dult elő 2—10 napos késés. Az is a házi „meó”, a műszaki felülvizsgálatot végzők hibá­jából. Ők késlekedtek — mondja. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy a tervké­szítés mechanizmusának első lépcsője a helyszíni bejárás, felmérés (még így is előfor­dul, hogy az alapozás közben derül ki, hogy a tsz irodaháza nem fér rá a telekre), a prog­ramterv készítése. A szerződé­sek csak ezután születnek. S ez már nem 2—10 nap... — Tesznek-e különbségét a megrendelések között? — A megyei pártbizottság cselekvési programjában sze­replő beruházásokat a kisebb létesítmények elé soroljuk. Ilyen most például a szecse- nyi keverőüzem, a tehenészeti telepek. Egyébként az állat­tartással összefüggő kérdések­ről' a megyei tanács illetékes osztályával konzultálunk — mondja az igazgató. Szabó Zoltán bólint. Erre a megbeszélésre egyéb­ként nincs mindig szükség. Az érsekvadkerti termelőszövet­kezet nyári szállást terveztet az AGROBER-rel, hogy a jó­szágot ne kelljen naponta a legelőről az istállóba hajtani. A szövetkezet vezetői a leg­egyszerűbb megoldást képzel­tek el. Ügy számoltak: körül­belül 200 ezer forintba kerül. Az AGROBER előzetes becs­lése alapján, mint azt a tsz- el’nök Pintér Ferenc elmondta, a hatszorosába kerülne e léte­sítmény! Ha a gazdaság ebbe belenyugszik a saját pénze mellett az igénybe vehető álla­mi támogatás mértéke is hat­szorosára emelkedik. Pedig az olcsó beruházás népgazdasagi érdek. Az AGROBER-nél kö­tik az ebet a karóhoz. — Ennél olcsóbban mát nem tudunk tervezni, s nem is lehet — jegyzi meg Vali Fe­renc. — Tavaly nem volt egyetlen olyan beruházás, amelynek tervezési és kivite­lezési költségei túllépték vol­na a főhatóság áltál megsza­bott ' normatívákat. Az érsek­vadkertieknek egyébként nincs okuk panaszkodni. Ingyen fel­mértük az összes majort. Nem áprilisban kell ébredni, hogy mit akarnak építeni. — S mi van a dohányszárí­tókkal? Azt mondják: az AG­ROBER addig hozzá sem tu­dott kezdeni, amíg a tsz nem szerzett be típustervet. Ők hozták Szolnokról. — Gyorsan kérték a tervet. Javasoltam, hogy menjenek érte.... Taskó András elnökhelyet­tes, aki a dokumentációt hoz­ta. csak annyit kérdezett: — Kinek a feladata ez? A meg­rendelőé, vagy a tervezőé? — Mit tesznek az olcsó be­ruházások érdekében? — Van egy újításunk. Min­den jelentős létesítményhez tűzi víztározót kell építeni, ami félmillióba kerül. Palotá­son már kihoztuk 116 ezerből. A tervezők, ha a normán be­lül maradnak, prémiumot kap­nak — sorolja az igazgató. — S mi ösztönzi őket. hogy még ettől is olcsóbb megoldá­sokat keressenek? A jelek szerint e normákat eléggé bő­kezűen szabhattak meg, ha egyszer sem lepték túl. Összenéz a főkönyvelővel Váli Ferenc. — Ezt nem tartalmazza a premizálási szabályzatunk... Az AGROBER nemcsak ter­veket készít, a kivitelezés le­bonyolítását, műszaki ellenőr­zését is végzi. így január el­sejéig a bonyolítás címén az tünk. Ez lehet egyetlen reális alapja életszínvonal-politi­kánknak, az életszínvonal tartós növekedésének. Mind­ebből olyan fontos tennivalók következnek, mint az, hogy az életszínvonal emelkedése legyen összhangban a végzett munkával. Változása a társa­dalom 1 minden tagjánál le­gyen összhangban a végzett munka mennyiségével, minő­ségével, a vállalt felelősség­gel. Ugyanakkor fontos követel­mény, hogy. a lakosság élet- körülményei minden réteg­ben érezhetően javuljanak. S a társadalom egyes réte­geinek jövedelme között meg­felelő, a szocialista társada­lom jellegét jól tükröző ará­nyok legyenek. Arányosan valósuljon meg a munkásosz­tály és parasztság jövedelem- színvonalának további növe­kedése. amely mostanra ki­egyenlítetté vált. Közeledje­nek egymáshoz a magas és az alacsony keresetű rétegek jövedelmei. A családok jöve­delmi viszonyaiban a munaa szerinti elosztás elvéből kö­vetkező differenciáló hatást a társadalmi juttatásokkal szükséges mérsékelni. Ami a jövedelmek diffe­renciáló és nivelláló hatását illeti, egyértelmű, hogy egyes népességcsoportok életszín­vonalát alapvetően anyagi helyzetük szabja meg. A csa­ládok anyagi körülményeit pedig két tényező határozza meg. Egyrészt a kereső csa­ládtagok jövedelmének nagy­sága, másrészt a család lét­száma. A család jövedelme tehát attól függ, hogy a csa­ládtagok közül hányán dol­goznak, mennyit keresnek, és hányán vannak az adott jö­vedelemhez. Az egyes dolgo­zó keresete viszont a vég­zett munkától függ. A társa­dalom számára végzett mun­ka azonban nem .egyforma. Nemcsak mennyiségben, mi­nőségben, a felelősségvállalás mértékében is különböznek egymástól. Ebből következik, hogy különbözőek a munka­bérek is. A bérkülönbségek a több, a jobb, a magasabb fe­lelősséggel járó munka felé mozdítják a társadalmi igényt. Ezt az ösztönző erőt tehát következetesebben szükséges alkalmazni. Itt mindenfajta egyenlősdi ká­ros, akadályozza a szocializ­mus érdekeinek érvényesíté­sét. Ugyanakkor csökkenteni szükséges azt a különbséget, amely az egyes családok jö­vedelme, az egy főre jutó jö­vedelem között van. A kérdés most már az, miféle ellentmondás ez? A szocializmus általános elve, hogy aki töb­bet ad a társadalomnak, az jobban is éljen. Aki többet és jobban dolgozik, élvezzen na­gyobb jövedelmet. A terme­lésben kifejtett munka azon­ban, bár legfontosabb, de mégis csak égjük eleme azok­nak a tényezőknek, amelyek a társadalom fejlődését biz­tosítják. Mert akik nagjmbb családot tartanak el, több gyermeket nevelnek, többet adnak a társadalomnak, mint azok, akik nem vállalják a nagyobb család nevelésével járó terheket. S a társada­lomnak ezt a többletet is ho­norálnia kell, hiszen ez is a társadalom érdeke. Dr. Mészáros Ottó összes költség egy százalékát számolták fel. Bar a vállalat vezetői hangoztatják, hogy nem érdekük az építési költ­ségek növelése, a százalékot mégis az alapján kapták. Igaz, ez a gyakorlat megszűnt, de hozzátartozik, hogy az AGRO­BER képtelen volt ebből az összegből kijönni. Tavaly a lebonyolítás mérlege mínusz 74 ezer forint volt. — Keressük az új, korszerű megoldásokat is — mondja. — Az AGROFA? Azt hal­lani, jóval drágább, mint a hagyományos építési mód. — A teljes faszerkezet mi­att harminc százalékkal. De, mert nincs belső alátámasztás, megoldható a trágyázás gépe­sítése a juhhodályokban. A réginél viszont nem. (A réginél is megoldható! Az endrefalvi közös gazdasag pilinyi juhászati telepén más­fél millióba került az a hodály, ami ÁGROFA -elemekből ket­tő és félből jött voln'a ki. S a gazdaság vezetői különösebb furíang nélkül, géppel oldot­ták meg a trágyázást. A belső szerkezetek ellenére.) — Milyen a kapcsolatuk a mezőgazdasági üzemek veze­tőivel ? — Igyekszünk a jó partne­rokra jellemző hangulatot fenntartani. De amikor máról holnapra kérnek dokumentá­ciót, nem tudunk mosolyogni. Nem mintha a termelőszö­vetkezetekben derülnének a költségvetés, számlák aljára tekintve. S az, hogy a határ­időket kevés esetben lépték túl, annak következménye, hogy hosszú időre vállalnak Tevékenységük negyven szá­zalékát a biztonságos ipari tervezés köti le, így előfordul, hogy a tanácsi tervezők törik a fejüket istállóterveken. Az AGROBER-nek számolni kell' azzal, hogy a szövetkezetektől még év közben is érkeznek megrendelések a gazdálkodás sajátosságából következően. S ha erre nem tartalékolnak ka­pacitást, fő feladatuknak nem tesznek eleget! S az olcsóság értelmezése is fonák. Igaz. a normatívák „fedik” a drága létesítményeket, de az ösztön­zés hatékonyabb alkalmazásá­val, elfogadva a tsz-szakem- berek ésszerű javaslatait, csökkenthető az építési költ­ség. A szövetkezetekben azt kérdezik: ki diktál a megren­delésnél? Az aki fizet! Az AGROBER hivatkozik: a nor­ma megköti a tervezők kezét. Pedig a norma a jelek szerint nagyon is engedékeny. — Szóval azt állítja, hogy a lehető legolcsóbb megoldások a jellemzőek munkájukra — kérdem a bizonyosság végett Váli Ferenctől. Határozott a válasz: — Igén! Amiéi aforizmája jut eszem­be: „Az ígéret földje az a föld, ahol nem vagyunk”. S az olcsó oeruházás a mezőgazdaságban az ígéret földjét jelenti. Szabó Gyula „Hiányzott a közösség.. .* Sietősen, gyorsan mozgó ujjak. A hatalmas csarnokban a gépek zümmögő moraja kíséri' a szalagok surranását. Beszédet nem hallani. Min­denütt asszony- és leányfe­jek hajolnak a színes anyagok fölé. Csak a mozdulatok él­nek. A varrógép nem tűri a beszélgetést, a félrenézést, a figyeimetlen.seget. Mátraderecskéről indul út­nak nap mint nap az üzem­be Racskó Lászlóné. Hét esz­tendeje lépte át először a „Páva” női fehérneműgyar jánosaknai üzemének kapuját. A napok, hónapok gyorsan szaladtak, ma már „régi” dol­gozónak számít. — Kislánykorom óta min­dig csak varrni szerettem. Ba­baruhákkal kezdtem, csinál- gattam ezt is, azt is. Én ma­gam is gyönyörködtem, ha si­került. — Varrni tanult-e? — Nyolcadik után két évig egy varrónőnél. Amikor föl­szabadultam, gondoltam egy nagj'ot, és jöttem Jánosaknara. A fehémeműgyárnak jó híre volt, sokan jamak Derecs­kéről. Racskóék két gyereket ne­velnek. Nyolcéves a nagyob­bik, a kicsi nemrég múlt há­rom. — Amikor Krisztina szüle­tett, kivettem a gyermekgon­dozási szabadságot. Három évig voltam otthon. — Hiányzott az üzem? — Nagyon. Először jólesett a nyugalom, a csend, hogy nem kell műszakba szaladni, aztán úgy éreztem, jó lenne egy ki­csit beszélgetni, találkozni a benti asszonyokkal. Ha hiszi, ha nem, valami vágjrodás fo­gott él a varrógépek zaja után. Örültem, amikor visz- szajöttem. A házat, amiben élnek, örö­költék, de már csinosították, új tetőt csináltattak. Az ott­honi munkát is igyekeznek megosztani a férjével. — Sokan azt gondolják, hogy a varrás „könnyű” mun­ka. Hát ahogy vesszük... Na­ponta csaknem ezer blúz ujját pontosan beállítani, el- fárasztja az embert. A szalag pecSg mozog, várja az újabb adaigot... X • Berze Dezsőné, a Lovász JAjízsef szalag vezetője ma már így is történt. Pontosan em­lékezik, hogy a szalagot, ame­lyet legelőször alakítottak Március 8. szalagnak nevezték el. — Betanított munkásnak vettek fel. Megtanultam varr­ni, megismertem az üzem fe­gyelmét. — Sokat változott az élete? — Rengeteget. Az otthoni munkámat úgy osztottam be, hogy a családom ne érezze hátrányát a munkavállalásom­nak. Megfőztem két-három napra. amit lehetett. Ma is így csinálom. Berzéné gyorsan haladt elő­re. Hét esztendeje szalagve- zetö. Közben volt meós és munkamódszer-átadó. Dolgoz­ni szeretett, a közösségbe ha­mar beilleszkedett. Két évvel ezelőtt Kiváló Dolgozó kitün­tetést kapott. Tréfásan „panaszkodik”: — Minden jó lenne, csak a fiam Került nagyon messzi­re tőlünk. A fejébe vette, hogy hajós lesz. Most hajózási „Amikor kezdtük, nem voltunk százan.” mosolyogva idézgeti a tíz évvel ezelőtti napokat. Ki- lencvenen kezdték a varrodá­ban. Lent, a régi épületekben állították föl a varrógépeket. Azokból a Csepel masinákból mar egy sem található... — Homokterenyén lakunk, addig csak háztartásban dol­goztam. A fiam nyolcéves volt, amikor megnyílt a varroda, Mondtam a férjemnek, én bi­zony belépek, nem maradok állandóan itthon, a konyhá­ban. szakközépiskolában tanul. El nem tudom képzelni, „hegyi? gyerek létére, mi vonzotta a tengerekhez... X A szalag legfiatalabbja Asz­talos Edit. Mindössze tizenhat éves, és már két esztendeje komoly dolgozó. A nővéré is a fehérneműgyárban dolgozik, így nem csoda, ha Edit is ida igyekezett. — Istenmezején lakunk. Apám bányából j inent nyug-' „Elhatároztam, szakmunkás-oklevelet szerzek”. Kulcsár József felvételei Híven a lenini hagyományokhoz Május 5.: a szovjet sajtó napja. Hatvanöt évvel ezelőtt ezen a napon jelent meg: elő­ször a pélervári munkásság legális lapjának, a Pravdának első száma. 1922 óta május 5-ét a szovjet sajtó napjaként ünnepük. A Pravda megjelenése új fejezetet nyitott az orosz és a nemzetközi munkássajtó történetében. Kiadásának elő­készítésében, a szerkesz: őségi munka megszervezésében részt vett Lenin: csupán 1912 és 1914 között mintegy 300 cikke jelent meg a lap hasábjain. A Pravda hamarosan népszerű­vé vált a munkásság körében, s a szigorú cenzúra és az ül­döztetés ellenére elérte a napi 40 000-es példányszámot. Több ízben betiltották, de mas-más címmel — Szevernaja Prav­da, Pravda Truda, Za Pravdu, Proletarszkaja Pravda Stb. — újból és újból megjelent. A szovjethatalom hat évti­zede alatt soha nem látott fejlődésnek indult a sajtó. A lapok száma kilencszeresére, egyszeri összpéldányszámuk pedig hatvanszorosára nőtt. A Szovjetunióban jelenleg csak­nem 8 ezer napi- és hetilap je­lenik meg 168 millió példány­számban. Csupán a IX. ötéves terv időszakában 400 új lapot és 113 folyóiratot alapítottak. A Pravda nemcsak a Moszk­vában dolgozó külföldi tudósí­tó kötelező reggeli olvasmá­nya, hanem ott van szinte va­lamennyi munkába igyekvő kezében, táskájában. Fontos­sága a szovjet társadalomban óriási: hírei, cikkei, állásfog­lalásai. s a benne megjelenő hivatalos nyilatkozatok és köz­lemények napról napra ori­entálják a szovjet embereket. Kiemelkedő a Pravda nem­zetközi jelentősége is, világ­szerte figyelemmel kísérik cikkeit. A lap számos rovata közül jellemző módon a legnépe­sebb a 60 tagú levelezési ro­vat. ahova naponta átlag 1000 levél érkezik, A Novoszibirsz­ki Szociológiai Intézet nemré­giben átfogó elemzést készí­tett a lap tömeghatásáról. A naponta kinyomott több mim 10 millió újságpéldány mind­egyikét átlagban két-három ember olvassa, vagyis a Pravda olvasótábora több mint 25 millió fő. Ez év márciusában Tar­totta VI. kongresszusát a Szovjet Újságírók Szövetsége. A szovjet sajtó képviselői új­ból biztosították a pártot és a népet, hogy a szovjet sajtó munkatársai hűek lesznek az újságírás felbecsülhetetlen ér­tékű lenini hagyományaihoz és teljes odaadással küzdenek a kommunizmus eszméinek diadaláért. Jó szövetségesre találnak ebben a lapkészítők munká­juk termékének százmilliós olvasótáborában. Pék Miklós díjba. ö is azt tanácsolta; „menjél kislányom Jánosak­nara, ott jó munkahelyet ta­lálsz”. .. — így történt? — Igen. Szívesen jövök, varrni is szeretek. Tetszenek a szép anyagok, egy-egy jól sikerült fazon. Itt, a gyárban, szeretném elvégezni a szak­munkásképzőt. Ha sikerül, el­értem a célomat. — Marad idő szórakozásra? — Igen. Udvarol egy fiú. van egy jó KISZ-klub. Já­runk moziba is... ‘ — Járunk?! — Igen. udvarol egy fiú. Lakatos a Ganz-MÁVAG-ban Mátranovákon. Komolynak látszik a dolog, már az eskü­vőről is beszélgettünk. „ Hárman a fehérneműgvár- ból. Dolgozó asszonj'ok, lá­nyok, akik minden nap leül­nek a varrógép mellé. For­málja őket a közösség, az üzem, ók pedig úgy érzik, ide tartoznak... Csata! Erzsébet NÓGRÁD — 1977. május 5., csütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents