Nógrád. 1977. május (33. évfolyam. 101-126. szám)
1977-05-26 / 122. szám
Buta bíbicek bűne Arlner Tivadar; Pávások keserve Mohorán Még a pár héttel ezelőtti magyarnándori minősítő bemutatón történt. Gyurek János, a közös községi tanács einöike felháborodva és méltatlankodva közölte velem, hogy a magyarnándori—mo- horai pávakör léte veszélyben forog, néhány illetéktelen durva okvetetlenkedése miatt. A Magyarnándorba rendszeres próbára járó mohoraiakat ugyanis gyakran nem akarják felvenni a buszra, ha mégis, akkor a kalauz minősíthetetlen szavakkal sértegeti őket. A falubeliek közül is többen csúfondárosan, fitymálva tekintenek a mintegy 15—16 mohorai kórustag szenvedélyes dalszeretetére, áldozatos közösségi munkájára. Megvallom, először azt gondoltam, hogy valaki — ki tudja mi okból — egyszerűen csak felveri a port egyetlen eset, egyetlen rossz hangulatú összekoccanás ürügyén. Tévedtem. A hallottakat megerősítette dr. Kecskeméthy Gyuláné, a magyarnándori körzeti művelődési ház igazgatója is, aki mellesleg mohorai illetékességű. Az asszonyok. férfiak neki is elpanaszolták a péntek esti buszon — amelyen próbára járnak — szokásos történéseket. Az állandó csúfos, olykor csípős megjegyzéseket már alig tűrik az asszonyok, sőt ők szégyenük és — mivel más kiutat nem látnak — a visszavonulás gondolatával foglalkoznak. Minthogy a pávások dolga már az egész faluban beszédtéma. X Gyurek Jánossal személy- gépkocsiba ülünk, és áthajtunk a szomszédos Mohorára, hogy maguktól a kórustagoktól halljuk a történteket. T. Z. nyugdíjas- — Én nem sokat tudok mondani — kezdi. — Az egészségi helyzetem miatt ritkábban járok át a próbákra. De egyszer tényleg hallottam, amikor a kalauz azt mondta: No most felhurcolom őket, úgy is haragszanak rám. — Azt mondják, nemcsak a kalauz hecceli őket... — Igen, a faluban is röpülj pulykásoknak hívnak bennünket. Országszerte csinálják ezt a mozgalmat, nem tudom, 'hogy máshol is el- hangzanak-e azok a szavak, amik itt, de ez valóban tűrhetetlen. Ott tart már a helyzet, hogy amikor arról volt szó, hogy Mohorán lépjünk fel, az asszonyok nem vállalták; inkább megyünk Haláp- ra, vagy Nándorba, de itt nem lépünk fel, mondták. Pedig idevalósiak. B. T.-né: — Nekünk először a kalauzzal gyűlt meg nagyon a bajunk. Már a buszra sem merünk felszállni, mert azt mondogatja, hogy a lyukasztóval veri be a fejünket. — A buszra sem akarnak felvenni — teszi hozzá K. D.- né. — Mit gondolnak: miért? — Ha mi azt tudnánk — felelik egyszerre. — Talán mert zsúfolt az esti busz... De hát miért éppen csak velünk van baja? Nem ártottunk mi senkinek! — Ha hallaná azokat a csúnya szavakat! — szörnyül" ködik újból B. T.-né. — „Repül a pulyka” — ez á legkedvesebb. — Káromkodik? — Azt nem mondhatnám. Csak állandóan gúnyos megjegyzéseket tesz. Például: inkább a bibliát olvasnák, mint Nándorba járnak; meg: az ő pulykájára ülhetnénk már egyszer. Hogy mit jelent az ő pulykája, azt nem tudom. — A szavaival a falubeliek egy részét is ellenünk tüzelte — méltatlankodik K. D.-né. — Szapulnak bennünket, áskálódnak, mit kaptok ugyan azért, hogy Nándorba jártok. — Semmit. Azért járunk, mert szeretünk énekelni — mondja egy másik asszony. — Bennünk van a régi cselédélet, a régi dalok szeretete. Ezt akarjuk megőrizni. — Már nem bírjuk a sok értetlenséggel a harcot. Nagyon el vagyunk keseredve. A fiatalabbak is. Azt mondtuk, hogy a rádiófelvételt még végigcsináljuk, aztán befejeztük, ne vegyen többet bennünket szájára a falu. A keserűség, a meg nem ér- tettség fájdalma seper végig az embereken. X A tanácselnök és a művelődési ház igazgatója tanácstalan. Mit tegyenek? Hogyan szállhatnának szembe a közösséget bomlasztó, rontó szellemekkel: miként fordíthatnák vissza az egvmásnak törő szenvedélyeket? Most Ma- gyarnándorban. Mohorán kulturális téren ez a legfontosabb. Hiszen a művelődési ház eddig legegységesebb, leglelkiismeretesebben tevékenykedő öntevékeny művészeti csoportjának sorsáról van szó, az együttesről, amelyik több alkalommal — most a legutóbbi bemutatón is — kiválóan minősült. Megyénk egyik legjobb hagyományőrző csoportja. Nemcsak megőrzi a népdal, a népi játék értékeit, hanem gondosan kimunkált előadásával új értékeket, minőséget is teremt. Felbecsülhetetlen kár volna, ha eziek az értékek néhány buta, maradi gondolkodású, értetlen, oktalanul irigy — netán rosszindulatú — egyén aknamunkája következtében a semmibe vesznének. És óriási veszteség lenne, ha a magyarnándori—mohorai pávakor. amely eddig olyan példásan dolgozott, önhibáján kívül kettészakadna. Űgv látszik, igaz a mondás: a kibicnek semmi sem drága. Épp ezért: tegyünk meg mi is mindent, hogy az országos hírű hagyományőrző együttes minden egyes tagja azt a megbecsülést kapja szűlkebb biazájában, lakóhelyén is, amilyet áldozatos munkája. néodalszeretete. közösségi kulturális tevékenysége révén megérdemel. Jusson belőle — ellenkező előjellel — az ellentábornak is. Sulyok László Karancssági úttörők között Karancsságon az úttörőszobában a különböző gyermek- munkák, oklevelek, faliújság, összeállított tablók mozgalmas, pezsgő úttörőéletet sejtetnek. — Éves munkatervünket az országos programba építve, a kialakult hagyományok figyelembevételével. a gyermekközösségek igényei alapján az úttörőtanács állította össze. Célunk, hogy a mozgalom sajátos eszközeivel a különböző úttörőrendezvényeinken keresztül az iskolai foglalkozásokon megkezdett nevelési folyamatot tovább vigyük. Szeretnénk az elénk állított követelményeknek megfelelni: a sokoldalúan képzett közösségi embertípust kialakítani — mondta Dénes Sándor, az úttörőcsapat vezetője. Az úttörőszobában a gyermek k: Csonka Erika, Németh László, Üj Beáta és a többiek önfeledten látszanak. — Három éve kaptuk a tanácstól az épületet — újságolta Horváth Katalin. — Az őrsi gyűléseket, összejöveteleket rendszeresen itt tartjuk. Mi parkosítottuk a környékét és tartjuk rendben az út- tü - j&zobát. A falon az úttörőparlament határozatai olvashatók. — Azért tettük ki, hogy mindig minden társunk szeme előtt legyen — mondta Krista László, az úttörőtanács titkára. — A csapatparlament határozataiból mit teljesítette" tek eddig? — Teremtsünk értéket. Társadalmi munkát végeztünk a termelőszövetkezetben. több alkalommal hulladékot gyűjtöttünk. A jobb tanulók sokat segítenek a gyengébbeknek. hogy kevesebb legyen a l ■' ás E/ az Együtt egymásért akció fontos feladata. Amiről az úttörőtanács titkára nem’ beszélt, a szakkörökön készített szemléltetőeszköz, a közlekedési őre tevékenysége. A kis közlekedési „rendőrök” minden reggel az autóbuszon teljesítenek szolgálatot, a Szalmatercsről bejáró kisdobosok testi épségére vigyáznak, megismertetik őket a közlekedés szabályaival, annak betartásával. — Úttörőtanácsunk havonta ülésezik. Ilyenkor értékeljük a rajok és az őrsök munkáját, megbeszéljük a következő hónap feladatait. Az úttörők jutalmazása, büntetése is a mi hatáskörünkbe tartozik — magyarázta az úttörő- tanács titkára. — A szakköröket a tanulók érdeklődési körének megfelelően indítottuk be. Népszerű a kémia-, matematika-, modellező- és a bábszakkör — mondotta a csapatvezető. Az úttörőcsapat jelentős szerepet tölt be a község életében. Jó kapcsolatot alakítotA felfelé vezető út — kétirányú utca. (Részlet egy kezdő törtetőknek szánt, régi bizánci útmutatásból).-AHa az egész igazságot elmondom —, akkor magamnak semmi sem marad. (Egy tanú vallomásából). ★ A legszebb cím: a nagy címletű kötvény. (Rudi Mill, osztrák filozófus.) ■4r Nem mindig tudja, mitakar —, de mindig tudja, hogyan lehet azt elérni. (Egy ógörög kijáró- és anyagellátó-főiskola hallgatójának jellemrajzából.) tak ki az MHSZ-szel, sportkörrel, KISZ-szervezettel. A végzős nyolcadik osztályosok, mint KISZ-tagok visszatérnek az úttörőcsapatba, ahol ifi- vezetőként tevékenykednek. Varga Gabriella, Űj Tünde és a többiek szívesen vállalnak ilyen megbízatást. A csapat kulturális tevékenysége is figyelemreméltó. Scheffer Józsefné bábcsoportja évek óta szép sikereket ér el az úttörők kulturális szemléjén. Az idén meghívást kaptak az országos bábfesztiválra. Nagy Gézá'né az irodalmi színpad munkáját vezeti. Dombóvári József énekkara és kamarakórusa mindig kedves színfoltja a községi ünnepélynek. A karancssági pajtások az úttörőélet számos területén szép eredményeket érnek el. Ezt a munkájukat ismerte el a KISZ központi bizottsága azzal a dicsérő oklevéllel, amit a karancssági úttörő- csapatnak adományozott. Aforizmák Gerhard Branster gyűjtése: A hízelgés: térden csúszó agresszió. ★ A naiv ember zegzugos utakon halad homlokegyenest — az agyafúrt pedig egyenes úton tekereg. ■ALegfontosabb az, hogy meg- védjük az igazságtól azokat, akik váltig ragaszkodnak hozzá. 'tr Más ember szemébe mondani az igazságot egyáltalán nem nehéz, ha a más ember lehunyja a szemét — a bíráló pedig befogja a száját. 4 NŰGRÁD ^ 1977. május 26., csütörtök Képzőm ű vészeiről képben és szavakban 111. Fotó- és képzőművészei Móricz Zsigmond fényképe Rippl Rónai József: Medgyessy Ferenc: Móric* Móricz Zsigmond arcképe Zsigmond szoborportréja Az emberi test szépségének, valamint az emberi elet különféle megnyilvánulásainak ábrázolása minden időben a művészet legfontosabb feladatai közé tartozott, A gyermek kedves bája, a nő szépsége, az ifjú és tetterős férfi alakja nyugalmas tartásban és mozgásban, jellegzetes öltözékben és mezítelenül — aktként — minduntalan feltűnik az ábrázolásokon. Egyes korokban inkább az isteneket, uralkodókat, hősöket megillető ünnepélyesség jellemzi az ember ábrázolás módját, más időkben a köznapi közvetlenséget. Aszerint, hogy a társadalmi felfogás mit enged meg, és mit kíván az alkotótól. A megformálás stílusa, technikája is koronként változó. De bármily mód m örökítette meg a művész az embert, csupán jelezve vagy részletező gonddal rögzítve alakját, arcvonásait, mozdulatait, sohasem másolta szolgai módon a valóságot Mint minden élőlény, az ember is állandóan mozog és változik, s eközben lényének mindig más és más arculatát mutatja. A pillanatról pillanatra változó ember „valósághű” mását a fotólencse mesterien rögzíti. Éppen ez adja a fényképezés sajátos művészetének létjogosultságát. A fotó azonban a pillanatot örökíti meg amely ritkán azonos a mélyebb valósággal. A fényképezőgép kezelője ritkán latolgathat, találékonysága kimerül a motívum kiválasztásában, a gyorsaságban, s az előhívás ügyességében. A lényeget tekintve viszonya a valósághoz passzív. A művész szerepe viszont aktív. Ö is kötve van a valósághoz, de tetszés szerint változtathat rajta. A művészi igazság ugyanis nem mindig azonos a köznapi valósággal. A „Hogyan lehet barátokat szerezni?” című amerikai könyvből: Az önálló gondolkodást legkönnyebben puskából lehet megtanulni. (Karthágói iskolások tréfája.) •& Ha valakin keresztül lehet látni — ez azt jelenti, hogy az illető üres ember. (Régi buddhista optikai tanulmány megállapítása.) ★ Hajlandó vagyok mindenemet odaadni — csak kétszer annyit kapjak érte! (Hirdetés egy olasz újságban.) Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint azok az „elrajzolt” remekművek, amelyeknek „hibáit” a néző észre sem veszi, ha nem hívják föl rá a figyelmét. A valóság átalakításának vannak olyan példái is, amikor a sűrítés, felfokozás kívánta „hamisítás” nyilvánvaló, szembetűnő — mégsem zavar bennünket. A reneszánsz óriása, Michelangelo, például figuráinak testarányait rendkívüli izom- zattal óriásivá fokozta. Duzzadó izmú prófétáit és titánjait mégsem érezzük hamisnak, mert nagy szenvedélyek, akarások feszítik emberfeletti méretű atlétatermetüket. A felfokozott formákat igazolja a tartalom, a mondanivaló, melynek kifejezése érdekében „hamisított” a mester. Michelangelo követőit meg- igézte ez az ábrázolásmód. Mivel azonban belőlük hiányzott az ő szenvedélye, az alkotásai után festett és faragott „robusztus” alakok rendszerint üresek, modorosak. A felfokozott testarányokat nem igazolja a tartalom, s ezért „michel- angelói” alakjaik színpadias hatásúak. A sűrítés és felfokozás különösen nagy szerepet játszik a stílusok kezdeti periódusainál, valamint a primitív népek művészetében. A modem művészet alkotásai között ugyancsak sok példát találunk a valóság szélsőséges átalakítására. (Folytatjuk) Mai tévéajánlatunk 20.00: ÁLARCBAN. Kilencrészes NDK sorozat indul útjára ezen a napon, az első rész címe: A római út. A második világháború után német hadifoglyok érkeznek haza, az NSZK-ba, ahol a szövetségesek bírái fogadják őket. Achim Det.ien, fogoly tiszt szerepel a franciák feketelistáján, ám rejtélyes és számára érthetetlen módon idegenek megmentik, sőt „római útra’’ indítják. Kézről kézre adják, míg Argentínában találja magát, olyanok társaságában, akik vagy volt nácik maguk is, vagy volt nácik megmentésével, 1 Dél- Amerikába szöktetésével foglalkoznak. A különösen érdekesnek és mozgalmasnak ígérkező politikai krimi eredetileg háromrészesnek készült, ám az NDK-beli nézők kívánságára tovább folytatták Detjen történetét. Gyermeknap Balassagyarmaton A hagyományos gyermeknapot „Mindig ragyogjon a nap” mottóval rendezik meg a hét végén Balassagyarmaton. Szombat délelőtt a Madách Filmszínházban a Villámcsináló című ifjúsági filmet vetítik a kisdobosoknak. Délután a Hazafias Népfront szervezésében aszfaltrajzverseny lesz a fiúkollégium előtt. Az MHSZ közreműködésével repülőmodelleket készítenek a művelődési központban. az úttörőelnökség ugyanitt szervezendő programjának pedig Játszunk zenét! a címe. Ezen a napon játék- és könyvvásárra is sor kerül, 20 százalékos gyermeknapi kedvezménnyel. Délután a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban vendégszerepei a tatabányai meseszínpad, este pedig a Baj- csy-Zsilinszky úti iskola udvarán a Minerva együttes játszik. A gyermeknapi program vasárnap folytatódik: a nyári napközis tábor területén Kutya a határon címmel a határőrség tart bemutatót. Ezt követi a gyermeknapi villám- torna — kispályás labdarúgó- csapatoknak —, majd a programot kerékpáros ügyességi vetélkedő zárja. Lengyel kiállítás Párizsban A Grand Palaisban megnyílt „A XIX. és XX. század romantikus lengyel művészete” című kiállítás áttekintést ad másfél évszázad lengyel festészetéről. A krakkói Nemzeti Múzeum, valamint a lengyel művészek szövetségének közreműködésével szervezett kiállítás a kortárs festők és a niúlt századi művészek szerelemmel, halállal, természettel és szabadsággal foglalkozó képeit mutatja be. A látogatók meggyőződhetnek arról, hogy a lengyel művészetet áthatja a romantikus szellem. A kiállítás látogatói megtekinthetik a többi között a lengyel absztrakt művészet úttörőjének, Wla- dyslaw Streminskinek (1893—1952) két tengerábrázolását. Igen dekoratívak Karol Hiller, Chmielowski, Gierynski és Pod- kowinski kompiziciói. Ez utóbbinak két festménye (az egyik ágaskodó lovat megülő meztelen nőalakot, a másik odaliszkot ábrázol) különösen sok látogatót vonz. D. K» j
