Nógrád. 1977. május (33. évfolyam. 101-126. szám)
1977-05-25 / 121. szám
Sorköteles fiatalok honvédelmi vetélkedője A verseny első erőpróbája a lőíeladat volt. A különböző pontok bemérése tájolóval történt. Salgótarjánban a zagyvarakodói lőtér környékén első ízben került megrendezésre a sorköteles fiatalok megyei honvédelmi vetélkedője. A niegye járásaiban, városaiban az elmúlt hetekben már lebonyolították a helyi küzdelmeket és így a vasárnap megrendezett erőpróbán a legjobbak vették fel a küzdelmet. A felsorakozott csapatokat Szakmár Rezső, az MHSZ Nógrád megyei titkárhelyettese köszöntötte. A honvédelmi vetélkedőn jelentős szómmal képviseltették magukat az MHSZ-szel együttműködő szervezetek, valamint a fegyveres testületek. A fiatalok nagy becsvággyal küzdöttek az összetett versenyen. A résztvevők fegyveres váltófutásban, 6 kilométeres terepfutásban és párbajlövészetben mérték össze tudásukat. Természetesen az egyes ellenőrző állomásokon számot adtak azokból a honvédelmi ismeretekből is, amelyeket a 80 órás tanfolyamon tanultak az elmúlt hónapokban. Az egész napos színvonalas küzdelemben végül is a pásztói járás — Szirák — csapata bizonyult a legjobbnak. Az együttest Bagi Tibor készítette fel a vetélkedőre. Második helyen a rétsági' járás csapata — Rétság, végzett. Kovács Péter oktató serénykedett az előkészületek során. Harmadik helyre Sebesültek kúszva szállítása. került a Salgótarján járás együttese — Mátraverebély — melynek Kiss Bertalan oktató volt a felkészítője. A verseny befejeztével Szakmár Rezső,, az MHSZ megyei titkárhelyettese nyújtotta át a legjobbaknak a megérdemelt tárgyjutalmakat, okleveleket és a győztes pásztói járás csapatának a vándorserleget. Az országos döntőn az első helyezett pásztói járás együttese képviseli Nógrád megyét, amelyet Győrben rendeznek meg június 10—12-én. Elsősegélynyújtás. Három járás tűzoltóinak versenye m ásodpercekért Harc a AKINEK VAN HOZZA ideje és türelme, próbálja ki egyszer, hány másodperc alatt tud szépen, szabályosan feltekercselni egy húszméteres pántlikát, mondjuk kiselejtezett magnetofonszalagot. Hamarosan kiderül, hogy egyáltalán nem könnyű feladlak Különösen nem, ha a szalag helyett, égy tízkilós súlyú tűzoltótömlővel kellene megcsinálni ugyanezt. A szécsé- nyi, balassagyarmati és rétsági járás önkéntes tűzoltóinak vasárnap Endrefalván megrendezett versenyén erre alig tíz másodperc jutott. Pedig annyival nehezítették a feladatot, hogy a tömlőt először ketté kellett hajtani... Az endrefalvi sportpályán 94 csapat, 752 önkéntes.tűzoltó mérte össze erejét, ügyességét. Voltak közöttük veteránnak számító idősek, de eljöttek az utánpótlást képező fiúcsapatok, az üzemi tűzoltók is. Minden csapat olyan felszereléssel „dolgozott”, amilyen otthon rendelkezésére á,ll. Emellett részt kellett venniük egy stafétaversenyen. A 400-as és 800-as kismotor- fecskendők körül boszorkányos ügyességgel tevékenykedett a hét ember. A nyolcadik — a parancsnok — nem vett részt a munkában, mégis ott volt minden mozdulatban, hiszen ő irányította a versenyzők kiképzését, felkészülését. Mind a váltó, mind a kismotorfecskendők, illetve a sugaraik szerelése időre ment, hiszen a tűzeseteknél a lángok mellett ez a legnagyobb ellenség. Minden másodperc késedelem ezrekkel növelheti a kórt, újabb életet sodorhat veszélybe, s nehezítheti az oltók dolgát. A határozott mozdulatok, a jól felépített csapatmunka arról árulkodott, hogy a versenyen való részvétel mögött nagyon sok gyakorlat van. Szinte már reflexszerűen gondolkodás nélkül mozdulnak a kezek, s gyorsított felvételnek tűnik, ahogy a hatvanméteres „vízvezeték” felépül. AZ ERŐPRÓBA KÉT ÉS fél órán keresztül folyt, s záróakkordként a balassagyarmati állami tűzoltók bemutatója következett. Immár vízzel, hasonló feladatot hajtottak végre. Nem egészen egy perccel a rajtjelzés után kivágódott a vízsugár a fecskendőből. Jövőre már az önkéntes tűzoltók is így versenyeznek. Az idei volt az utolsó száraz szemle. Az öt értékelő bizottságnak nehéz dolga volt. Hosszú értékelés után a községi tűzoltók közül a 800-as kismotorfecskendők kategóriájában Nógrád község. Herencsény. Egyházasgerge és Ságújfalu. a 400-asok közül Bánk, Terény és Szalmatercs lett az első. A fiúcsapatok első helyezettje Cserhátsurány és Nagyoroszi. Az üzemi tűzoltók közül a Magyar Kábel Művek balassagyarmati gyára, az Ipoly Bútorgyár. a Borsosberényi Állami Gazdaság és a Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati üzemének tűzoltói értek el kimagasló eredményt. A kóbelművek és a finomkötöttárugyár nőj csapatokat is nevezett, melyek nem vallottak szégyent. Az egyik legjobb pontszá- möt az egyházasgergei csapat érte el, melynek parancsnoka Juhász István százados. — Mi a titka a sikernek? — Elsősorban a sok gyakorlás. Az, hogy ha valaki közénk kerül, már „tűzoltó múltja” van. A csapat legtöbb tagja általános iskolás korában kezdte tanulni, gyakorolni, amit ma bemutatott. Sokat számít az összetartás is. A gergeiekkel holtversenyben lett első a ságújfalui csapat, melynek parancsnoka Siket Pál. — Két éve fiatalítottam. Az ifjúsági csapatból állítottam be versenyzőiket. Az elmúlt évben is elsők lettek, idén is. Bevált a fiatalítás. Meglepő, hogy a legjobbak között egész kis községek is szerepelnek. Szügy például második helyezést ért el. — Négy hete készültünk — mondta Barna János főtörzsőrmester, a parancsnok. — Heti öt-hat este. — hisz’ csak akkor van rá időnk — gyakoroltunk, Ezen múlik a legtöbb. persze rátermettség, kézügyesség is kell hozzá. Barna János 17 eszÍQndeje J önkéntes tűzoltó. Elődje az édesapja volt, aki 48 esztendeig viselte az egyenruhát. — Sokat versenyeztem az öreg Barnával — mondta, csatlakozva a beszélgetéshez Babinszki József, aki a balassagyarmati kórház csapatával jött. — Egy kicsit neki is része van a szügyiek mai sikerében. Gordos Béla tűzoltó alezredes, a megyei parancsrok he- lvettese így értékelte az akciót: — A csapatok felkészülten vettek részt a versenyen. A többség megfelelő eredményt mutatott fel, amit jól érzékeltetnek a szerelési idők. A versenybizottság is jól látta el a feladatát. Ennek eredményeként viták nem voltak. Elismerés illeti az összes részit- vevót, s emellett külön a rendező szerveket, a szécsényi járási hivatalt, és mindenkit, aki a lebonyolításban részt vett. AZ ÖNKÉNTES TŰZOLTÓK térítés nélkül, tulajdonképpen társadalmi munkában látják el feladatukat. Megerőltető gyakorlatokkal teszik magukat képessé arra. hogy megvédjék lakóhelyüket, ha kell a tűztől, ha kell a víztőL . Ez a vasárnap délelőtt megmutatta, mennyire komolyan veszik kötelességüket. Valóban megérdemlik az elismerést. — g- — j Gépkocsik a számok tükrében /• Urtnodellek A szovjet fiatalok nagyszabású pályázattal emlékeztek az idén az űrhajózás napjára, április 12-re. A pályamunkákból a moszkvai politechnikai múzeumban kiállítást rendeztek. Több mint 100 űrhajó makettjét és igen eredeti konstrukciókat mutattak be. A kiállítás színhelye is egy hatalmas, kozmikus repülőtérre emlékeztet, amelyen egyidejűleg érnek földet a fantázia szülte XIX. századi kozmikus berendezések, valamiéit a legmodernebb űrhajók. A bemutatott kozmikus makettek többségét a moszkvai űttörőház fiataljai tervezték. Számos műszaki elgondolásuk az űrhajósok és a tudósok érdeklődését is kiváltotta. A rppii'és b zlonsájjáért A repülésbiztonság további fokozása érdekében az Aeroflot szovjet légitársaság megkezdte a repüléstechnika „valamennyi láncszemének” nagyszabású rekonstrukcióját — a repülőgéppark felújításától a repülőterek műszaki felszerelésének korszerűsítéséig. A légi katasztrófák lehetőségét minimálisra csökkenti a .Start” nevű új légi irányítási rendszer, amelynek kísérleti próbája most folyik a lenigrádi Pulkovo repülőtéren. A „Start” automatikusan gyűjti és továbbítja a legrészletesebb információkat az egyes járatokról, a repülés magasságáról, a sebességről, a menetirányról. Mindez jelen- tős mértékben megkönnyíti a forgalomirányítók munkáját, akik egyre növekvő járatsűrűség mellett kényszerülnek operatív döntésekre. A tervek szerint „Start” rendszerrel látják el a Szovjetunió valamennyi repülőterét, elsősorban a moszkvai repülőtereket, amelyeken a nap 24 órájában több, mint 2000 járat halad keresztül. Sikerrel oldja meg az Aeroflot az időjárás által okozott nehézségeket is. Az ország néhány repülőterén most kísérleteznek azzal a komputeres rendszerrel, amely 400 méteres horizontális és 30 méteres vertikális látótávolság esetén is biztonságos leszállást tesz lehetővé. Néhány tervezett új járat — például az IL—86-os, amely 350 utast szállíthat — sűrű ködben is le tud majd szállni „nulla látótávolság” mellett is. Az Aeroflot repülőtereit olyan berendezésekkel is ellátják, amelyek szárazon tartják a betonpályákat esőzések és havazás esetén. A közelmúltban megjelent az összesítő statisztika a hazánk közútjain közlekedő személyautókról. Ebből kederül, hogy a múlt év végén vidéken 440 484, Budapesten pedig 175 397, hazánkban összesen SIS 881 személyautó volt a lakosság tulajdonában. Jellemző, hogy az intézményeknél, a vállalatoknál ugyanakkor 39 000 személygépkocsit foglalkoztattak. Alig másfél-két évtizeddel ezelőtt még a vállalati személyautók voltak többségben. A rohamos növekedés az utóbbi étizedben következett be. Helyzetkép Négrádban Megyénkben 1970-ben 3399, majd pedig 1975-ben 9879 és végül a múlt év végén már 11 263 személyautót tartottak nyilván. Csupán egy esztendő alatt 14 százalékos volt a növekedés. Ezzel országosan az elsők között vagyunk. A növekedés üteme a következő években csak fokozódik és várhatóan öt—hat év alatt megkétszereződik a magántulajdonban levő személyautók száma. £rdekes adat, hogy egy személygépkocsira hány lakos jut. Ez már jobban kifejezi az arányokat. Megyénk városaiban a múlt év végén egy autóra 16,1 lakost számoltak, a vidéki városok átlaga 15 lakos volt. A községekben 1976-ban 23,3 lakosra jutott egy gépkocsi, míg az országos vidéki adat: 23,5 lakos. Ebből kitűnik, hegy elsősorban a községekben lehet még tovább javítani az arányt. Az utóbbi évek statisztikájából az is megállapítható, hogy a községekben élőknél növekedett nagyobb arányban az autóvásárlási kedv. Vannak már olyan megyék, ahol a városokban egy személy- gépkocsira 10—11 lakos jut, mint például Baranyában, Fejérben, Tolnában és Zalában. Ezeken a területeken már a telítettség felé közeledünk. Mit mu'atnak városaink? Érdemes sorra venni városaink gépkocsiállományát. Salgótarjánban két évvel ezelőtt 2236, a múlt év végén pedig már 2555 gépkocsit tartottak nyilván. Természetesen ez az arány az elmúlt öt hónap alatt tovább emelkedett. A megyeszékhelyen egy személygépkocsira 17,2 lakos jut. Balassagyarmaton 1034-ről 1215-re nőtt a magántulajdonban levő gépkocsik száma egy év alatt. Természetesen a gépkocsiállomány növekedésével párhuzamosan fejlődnie kell a javító szolgáltatásnak, a töltőállomások hálózatának, az utak minőségének és nem utolsósorban a parkolóhelyeknek is. Mert az anyu állandóan úton van... A kis nővérszoba asztalán a csupa fehér hangulatot egy cserép rózsaszínű hortenzia töri meg. Levelei között kar- tonlap, rajta a felirat: Szeretettel a 28-as triótól. Szeretettel a jó szóért, a gondoskodásért, a biztató szavakért, egyegy kedves mosolyért... — Az a legnagyobb örömünk, ha érezzük a betegek ragaszkodását, háláját, ha tudjuk, hogy a sivár kórházi környezetbe az otthon melegét varázsoltuk, még ha csak néhány percre is. Higyje el, nem kell hozzá más mint emberség. Az ember leül az ágy szélére, elsimítja a párra gyűrődését, megigazítja a takarót, teát tölt a pohárba, és bármennyi dolga lenne, bármilyen fáradt, türelmesen meghallgatja a beteget. Kitárulkozások. Otthonról, családról, iszákos férjről, hányatott életű gyerekekről, hűséges feleségről.., És Irénke nővér bólogat, tarácsot ad, együtt szomor* ko-i'k és együtt örül az elered emberrel. Pillanatok alatt személytelenné válik, mintha az ágy szélén már nem is az ember, de maga a jótevő, a megértő gondoskodás ülne. öt, magát ritkán kérdezik, mert amint belép a kórház kapuján, kívülrekednek a személyes gondok, problémák. De ha egyszer mégis, valaki az ágya szélére ülne, vajon miről vallana, miiven élet körvonalait rajzolgatná? — Talán azzal kezdeném, hogy gyerekkoromban mindenképpen tanítónő szerettem volna lenni. Iskolába járni, gyerekekkel foglalkozni. Aztán amikor egyszer kórházban feküdtem, megingott bennem ez az elhatározás. Figyeltem a fehérköpenyes nővérek munkáját, úgy néztem rájuk, mint az istenekre. Nekem akkor talán azok is voltak. Azt is elmondanám a kérdezőmnek, s talán az arcom is megkeseredne egy kicsit, hogy a családom, a férjem, a két gyerekem egy csöppet sem örül, hogy ápolónő vagyok. Kilenc éve járok minden áldott nap Magyar- gécből a megyei kórházba. Vasárnapra, éjszakára, délutánra, ahogy a beosztás előírja. És biztos, hogy megemlíteném azt a karácsony estét is, amikor könnyes szemmel, nehéz szívvel búcsúztam a családomtól a gyertyagyújtás után, és zötykölődtem a busszal Salgótarján felé. De aztán rádöbbentem, nem mehetek szomorú arccal' a betegeim közé. hiszen nekik is karácsony van, s az ünnepi hangulatot, mint kintről .jövő, egy kicsit én jelenteim majd nekik ezen az estén... S ha a vallató sajnálkozna a család felett? — Vele együtt sajnálkoznék én is, de azért eldicsekednék azzal, hogy rendkívül rendes ám az én családom. A férjem sokat segít a háztartásban, a két gyerekemet is önállóságra szoktattam. A nagyobbik, a 12 éves lányom viszi a kicsit óvodába, segít bevásárolni, rerdet tenni. Valamikor ő is ápolónő akart lenni. Mindig azt hajtogatta: anyu, én Rita nővér leszek! Ma már hallari sem akar róla. Azt hiszem, én haragítottam e foglalkozás ellen. Mert ő ebből az egészből csak azt látja, azt érzi, hogy azért nincs mellette az anyukája délutánonként, azért kell egyedül ágyba bújnia, mert az anyu ápolónő, mert anyu állandóan úton van... — És hogyan látja az anyu? Irénke nővér, Szerémi Nándorné áll a hortenziás asztal mellett, mosolyogva: — Az anyu pedig azt tartja, hogy senki sem kényszerítette erre a pályára, ö maga választotta, s így tudta, hogy mennyi lemondással, áldozatvállalással jár. Meg azt is tartja az anyu, hogy képtelen lenne másutt dolgozni. Mert szereti a betegeket, a rheumaosztályon dolgozó, összeszokott, jó kollektívát és akkor válik teljessé az élete, ha magára ölti a fehér köpenyt és elindul a betegek közé... V. Kiss Mária ] NÓGRÁD 4- 1977. május 25., szerda r
