Nógrád. 1977. május (33. évfolyam. 101-126. szám)
1977-05-18 / 115. szám
Boltban, utcán, piacon A magánkereskedőknek a kereskedelemben betöltött szerepe körül a felszabadulást követő években nagy volt a bizonytalanság. Számuk 75 ezerről kétezerre csökkent. 1957-ben jelent meg á tevékenységüket szabályozó törvényerejű rendelet, amelynek módosítása most vált időszerűvé. Azóta a magánkereskedők száma nagyjából állandó, 12 ezer körül van. E táboron belül azonban folyamatosan gyarapszik azoknak a száma, akik alapvető ellátási feladatokat oldanak meg. Vidéken hétezernégyszáz kereskedő működik. Az elmúlt négy évben kettőszázhússza! növekedett a zöldség-gyümölcs, ötvenhéttel a tüzelő- anyagos, ötvenhattal a vendéglátós kereskedők létszáma. Egyfelől a városiasodás, másfelől a növekvő életszínvonal kísérő jelensége, hogy vidéken a virágkereskedők száma ebben az időszakban csaknem megkétszereződött. Több városban építettek mostanában új vásárcsarnokot, illetve korszerűsítették a piacokat. Az élelmiszer-kereskedők mindenütt megfeleld helyet kaptak. A divatárusoknak,. a bazárotoknak — akiknek számát nem ésszerű növelni, de a meglevőknek továbbra is biztosítani kívánjuk a megélhetést — szintén igyekeztek megfelelő helyet találni. Kecskeméten például a társasházak szerződésének mintájára egy hangulatos bevásárló udvart alakítottak ki saját erőből. Volt olyan vélemény, hogy a vásárok és búcsúk ideje már lejárt. A Belkereskedelmi Minisztérium legutóbbi statisztikája szerint azonban egy év alatt a vásárok száma tizennéggyel emelkedett. Meglehetősen széles még mindig az a réteg, amely ma is hagyományosan a vásárokon szeret eladni és venni, s a fiatalok számára pedig élményt jelent a sokadalom. A búcsúk jellege, tartalma is változóban van, egyre inkább a falu, a családok ünnepévé alakul, ahol az ajándékárusok mellett a körhintások, a cél- lövöldések is szívesen látott vendégek. Számolnak a magánkereskedők munkájával a Balatonnál és a többi üdülővidékeken is. A szezon jellegből adódóan az év egy rövid szakaszában többszörösére nő a vásárlók, a vendéglátásra igényt tartók száma, s ilyenkor kisegítésként jól jön a kifőzdések, pecsenye- és lángossütők, alkalmi árusok közérdekű tevékenysége. A dinamikusan fejlődő új iparvárosokban viszonylag kevés a maszek, viszont az Alföldön nem is egy olyan városunk van, ahol létszámuk meghaladja a százat és a tanácsok szívesen adnak ki további új iparigazolványokat. Az állami és a szövetkezeti kereskedelem nagyon elaprózná a beruházási, fejlesztési lehetőségeit, ha el akadna jutni minden ellátatlan területre. Pécsett még az épülő új lakótelepeken is jó előre betervezik, hol adnak helyet a magánkereskedőknek. Több helyen a kialakuló új városrészekben meghatározott időre öt-tíz évre adnak iparigazolványt. A tanácsok felelősséget érezve az ellátás színvonalának javításáért, több helyen korszerűtlen egy-két személyes kis üzletek továbbvitelét is a ma- kánkereskedökre bízták. Az érdi tanács kedvezményes telekjuttatással ösztönözte új zöldségüzletek megnyitását. A falusi, tanyai magánkereskedők között sokan vannak, akiknek kis üzlete valóságos közéleti fórum, tanácstagként, népfrontbizottsági tagként is eredményesen tevékenykednek. Az állampolgári kötelezettségeket becsülettel teljesítő kereskedők jó közérzettel dolgoznak, s így ünnepük szervezetük, a KISOSZ megalakulásának 30. évfordulóját. Solymár József A Fáklya júniusi száma Ifjú egészségőrök A nagybátonyi 209. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben 450 taggal működik az ifjúsági Vöröskereszt. Ebben az évben aktívan tevékenykedtek az ifjú egészségőrök. Az intézetben lebonyolított elsősegélynyújtó verseny legjobbjai második helyen végeztek a közelmúltban lezajlott megyei elsősegélynyújtó versenyen. Jutalmuk egyhetes táborozás Balatonszemesen. A vöröskereeztes világnapról is méltón megemlékeztek az intézetben. Nemrégen tisztasági hetet rendeztek: egészségügyi előadás, filmvetítés szerepeit a programban és minden tanuló fokozottabban ügyelt a környezet tisztaságára. A felajánlott társadalmi munka az iskola szépítését, csinosítását szolgálta. A Fáklya június 5-én megjelenő 11. száma címlapon és az ehhez kapcsolódó belső cikkben ünnepli a gyermeknapot — ez utóbbiban egyle- ningrádi iskoligazgató beszéli el tapasztalatait, a gyerekeknek a tárgyakhoz való viszonyáról. Színes riportot közöl a lap Artyekről. A számnak minden bizonnyal legérdekesebb anyaga Leninről szól — milyen volt Lenin a munkában, hogyan reagált a problémákra, milyen körültekintő, milyen erélyes, milyen határozott volt, hogy meg tudta becsülni munkatársait, hogyan mutatott példát a bürokrácia elleni küzdelemben. Szibéria meghódításának, a mai igények szerint történő átalakításénak grandiózus feladatairól fényképes nagyriport számol be. Debrecennek a litvániai Klaipeda várossal ápolt testvérbaráti kapcsolatait ugyancsak riport mutatja be. ezenkívül színes fénykep-összeállí- tás szól a szovjet balett legújabb kiemelkedő eredményéiről, portrét olvashatunk egy orvosról, s ezúttal is sok, érdekes technikai újdonságról beszámoló összeállítást találunk a lapban. Mezőgazdasági szemlét olvashatunk a Szovjetunió gabonatermesztési eredményeiről, s a magasabb termésátlagok eléréséhez mozgósított különféle tartalékok rendszeréről, az új fajták, a mutráGombnyomásra, kéz alá Segítik a korszerű testületi munkát A tanácsi bizottságok tevékenységének tapasztalatai a balassagyarmati zárásban A párt XI. kongresszusa a tanácsok és szerveik egyik fő feladatának a népképviseleti, önkormányzati és államigazgatási jellegük folyamatos fejlesztését határozta meg. E folyamatnak aktív formálói a tanácsi bizottságok, amelyek egyszersmind a tanácsi szervezet nélkülözhetetlen alkotó elemei. A bizottságok megkülönböztetett szerepet töltenek be a tanácsok tevékenységének elősegítésében, munkájuk szakszerűségének növelésében, a szocialista demokratizmus szélesítésében. A tanácsi bizottságok munkájának eddigi tapasztalatairól' beszélgetett munkatársunk Horváth Józseffel, a Balassagyarmati járási Hivatal elnökével. — A balassagyarmati járás területén a községi tanácsoknál összesen 51 bizottság működik. A tanácstörvényben kötelezően előírt bizottságokat minden tanácsnál létrehozták. Ezeken túl tanácsaink saját elhatározásuk alapján — amit a szervezeti és működési szabályzatokban is rögzítettek — 18 bizottságot választottak meg. Például összevont feladatkörrel 11 művel ődésügyiegészségügyi-szociálpolitikai, ugyancsak összevont feladatkörrel 6 gazdasági-tervépítési- közlekedési-kereskedelmi bizottság, úgynevezett nem összevont feladatkörrel egy ifjúsági bizottság működik ,a járásban. Az 51 tanácsi bizottságban összesen 233 tanácstag — a megválasztott tanácstagok 57 százaléka — és 44 nem tanácstag tevékenykedik. összességében elmondhatom. hogy a bizottságok megalakításakor tanácsaink betartották a törvényben előírtakat, sőt élve az önállósággal, lehetőségekkel, megfelelően érvényesítették, a helyi sajátosságokból eredő eltéréseket is. Itt elsősorban arra gondolok, hogy járásunkban gyakran élnek tanácsaink az albizottságok, illetve az ideiglenes bizottságok létrehozásának .lehetőségeivel is. Járásunkban például tavaly Magyarnándorban és Szandán hozott létre a tanács ideiglenes bizottságot. Ma-, gyamándorban a község területén működő szövetkezeti szerveknél vizsgálta a dolgozók érdekében hozott művelődésügyi, egészségügyi, szociális és munkaügyi rendelkezések megtartását. Szandán az áruellátás helyzetét, valamint a szabálysértési ügyintézés tapasztalatait nézte meg az ideiglenes bizottság. — Milyen tapasztalatokat szereztek a bizottságok eddigi tevékenységében? — Tapasztalataink igen sokrétűek. Elsősorban arról szólnék, hogy a bizottságok javaslattevő szerepe fejlődött az utóbbi időben. A legtöbb javaslatot a bizottság a szak- igazgatási szervhez és a végrehajtó bizottságokhoz juttatják el. De jelentős számban tettek javaslatot a tanács testületéhez is. Csupán az elmúlt évben a tanácsnak és a végrehajtó bizottságnak 85, a tanácsi szerveknek 20. a nem tanácsi szerveknek 2 javaslatot tettek bizottságaink. Mindebben pozitív jelenség, hogy többségük megvalósítható volt, ami azt bizonyítja, hogy a bizottság körültekintően számolt a lehetőségekkel, a tanácsi és a lakossági tartalékokkal, kihasználatlan erőforrásokkal. Itt szólnék arról is, hogy a véleményező szerepkör a legjobban érvényesül a bizottságok tevékenységében. Ami pedig az ellenőrző funkciót illeti, az már nem fejlődött kellő mértékben járásunk területén. Bár az ellenőrzések hatékonysága javul, sőt nőtt az ellenőrzések száma is — 1976-ban 54 ellenőrzést végeztek —, de ez még mindig nem ’ elegendő. Kevés vizsgálatot végeznek a bizottságok a lakosság közvetlen fogyasztásához tartozó területeken, de nem vizsgálják rendszeresen a testületi határozatok végrehajtását sem. Pedig a tanácsi bizottság ellenőrzése társadalompolitikai jellegű, megállapításaiban döntően a lakossági véleményeket kell tükröznie. Éppen ezért jogos igény, hogy a jövőben tanácsaink alaposabban, körültekintőbben tervezzék és szervezzék a tanácsi bizottságok ellenőrzéseit, megteremtve a különböző vizsgálatok összhangját. — Hogyan summázza a tanácsi bizottságok egyéves tevékenységét? — Itt több körülményről kellene szót ejteni. Először is talán arról, hogy a tanácsi bizottságok személyi összetételénél az indokoltnál alacsonyabb a bizottságokban tevékenykedő nem tanácstag szakemberek aránya. Nehezíti a bizottságok eligazítását az is, hogy feladataik ellátásához eddig viszonylag kevés segítséget kaptak. A testületek es a tisztségviselők sem körvonalazták előttük azokat a lehetőségeket, feladatokat, amelyek a tanácsi szervezeten belül, vagy a^on túl a bizottságokra hárul. Annak ellenére, hogy összességében a tanácsi bizottságaink tevékenysége, e tevékenység színvonala több községben fejlődést mutat, több tanácsunknál ez az egyenletes fejlődés nem tapasztalható. Tevékenységük eredményessége ingadozó. Hol javul, hol visszaesik. Ennek részben szubjektív, részben objektív okai vannak. Szubjektív okokra utal, hogy tapasztalataink szerint nem mindegyik tanácsi vezető tulajdonít a bizottságok munkájának olyan jelentőséget, amelyet az megérdemelne. A másik tényező, hogv a bizottsági tagok egy része passzivitásba vonul, maguk sem tulajdonítanak kellő fontosságot munkájuknak. Az objektív okok között elsősorban a községi közös tanácsoknál két-három társközség esetében a bizottsági ülések megszervezése. megrendezése jelent gondot, mivel a bizottsági tagokat több községből kell összehívni. Mindezek ellenére megállapítható az a tény. hogy ahol gondot fordítanak a bizottságok munkájának szervezésére, segítésére, mint például Cserhátsu- rányban, Bercelen, Szandán. Szügyön, ott aktív, tervszerű munka alkui ki. — Mi a kivezető út? — Véleményem szerint az, hogy a bizottságok készítsenek évenként rendszeres munkatervet, amelyek kapcsolódjanak a tanácsi feladatokhoz és az aktuális programokat foglalják magukba. Fontos, hogy a jövőben a tanács rendszeresen értékelje a bizottságok munkáját, tevékenységét. De nélkülözhetetlen az is, hogy a bizottságok maguk is rendszeresen tekintsék át végzett munkájukat és egyre igényesebb feladatokat tűzzenek maguk elé. Hiszen a színvonalas bizottsági munka nélkül nem fejleszthető a testületek tevékenysége sem. Ebben kiemelkedő szerepet kell vállalnia a tanácsi tisztségviselőknek és maguknak a testületeknek is — fejezte be nyilatkozatát Horváth József. Somogy vári László Az Orvosi Műszergyártó Szövetkezet, svájci lieenc alapján, un. alkatrész-beültető asztalé kát készít. A gyártandó termék mintegy 50 féle alkatrészét különböző olyan csészékbe helyezik el, amely láncrendszeren beprogramozott sorrendben, gombnyomásra kezéhez ugrik a szerelőnek. Képünk az alkatrész-beültető asztal szerelését mutatja. Úttörő tűzoltók megyei versenye gyák, az öntözés, a gépesítés és a színvonalasabb munka felhasználásáról. Nem kelleme-e már áttérnünk a vegetáriánus táplálkozásra? — veti fel egy érdekes tudományos cikk, melyben a korszerű étkezés problémáit vizsgálgatja a szerző. A lapban megtalálhatók a hagyományos anyagok: a fiimismertető, a keresztrejtvény, az orosz nyelvlecke és a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza programja is. A Nógrád megyei Tűzoltó Parancsnokság és a megyei út- vürő elnökség szombaton, Pásztón rendezte meg az idei megyei úttörő tűzoltóversenyt, melyen a járások legjobb eredményt elért három fiú- és két leárycsapata állt rajthoz. A ceredi, szendehelyi, sziráki és tari pajtások elméleti feladatok megoldásával kezdték a versenyt, majd a technikai számok lebonyolítására került sor. Ebben 800 liter/perces kismotorfecskendő szerelése és 6x80 méteres tűzoltó váltófűtés szerepelt. Az elméleti versenyben a fiúcsapatok közül a ceredi, a technikai számokban a Sziráki Általános Iskola úttörői voltak a legsikeresebbek. A két leánycsapat közül május 18. és 25. között megrendezésre kerülő szaktáborban, és az országos tűzoltóversenyen a sziráki fiúcsapat és a tari leány-csapat vesz részt. Ezen jelölik ki az ország 24 legjobb úttörő tűzoltóját, akik augusztusban Bulgáriában részt vesznek a szocialista országok úttörő túzmindtcét számban a tari lett az első. Mivel a gyakorlati verseny nagyobb súllyal esik lat- oltói második nemzetközi verba, a zánkai úttörővárosban senyén. — Az apám még szlovák volt, nekem is tót az anyanyelvem, de már gyerekkoromban magyar újságot járattunk, így aztán végül magyar lettem. Ezer ráncba szedett arcú öregember ül a kicsi konyhában az asztal mellett. Ahogy beszél, felemeli a tekintetét. A szeme nem öregedett meg, fiatalosan csillog, pedig már megromlott a látása a 74 esztendős ” tsz-nyugdíjasnak, Szvetlik Ferencnek. — Három bátyám volt. Katonának vitték őket, s mikor hazajöttek, tőlük tanultam a magyar nótákat. A szlovákokat meg itt, a faluban. Jó hangom volt, szerettem is énekelni. Alig cseperedtem legénykorba, már hívogattak a tót lakodalmakba vőfélynek. Akkor még úgy volt, hogy az ment a lakodalmi menet élén, mondta a rigmusokat, vezényelte a nótát, a lakodalmas háznál sorolta az ételeket. Erdőkürti nótaía Már nős voltam, még akkor is el-elhívtak. Ahogy mesél, eltűnik körülünk a kicsi kónyha, a sarokban az ágy, ahol élete párját' gyötri a betegség, s a kutya az asztal alatt és megelevenedik a lakodalmi menet, a kántáló hangú, népviseletbe öltözött asszonyokkal, kapatos emberekkel, akik ilyenkor felejtették el a hétszámra menő robotot. Látni véljük a büszkén feszítő vőlegényt., a katonaviseltet, s a meghatottságtól, de talán egyébtől is könnyes szemű menyasszonyt, s hallik a falun át a nóta: „Sirokaja morszka vodi...” Ferenc bácsi énekel, öregesen cseng a hangja, meg- megremeg. Talán nem is meglepő, hogy a nóta dallama nagyon ismerős, s valóban már énekli is magyarul ugyanezt: Széles a Balaton vize ... — Sok ilyen nóta van még, amit tudok magyarul is, szlovákul is. Mást ne is mondjak, csak a „Három kocsi széna, szalma” kezdetűt. — Hány nótát tud? — Még nem számoltam ösz- sze. Az emlékezetem jó, amit ötver éve megtanultam, ma se felejtettem. Igaz. közben volt olyan időszak, amikor csak magamnak daloltam, s nem is gondoltam arra. hogy egyszer még szükség lehet a nótáimra. — Mostanában is szokott énekelni? — Én iger, ha megkérnek rá. Leginkább a feleségem szokta „rendelni” a nótákat, én meg fúvóm sorra. A helybeli röpülj páva is kért néhányszor, hogy lépjek fel velük. Meg vagy tízet a régi dalokból meg is tanultak. Párosítókat. amik még vőfély koromból maradtak rám. Szvetlik néni kuncog a sarokban: — Még táncra is perdül! — Miért ne. ha kérnek rá. Járom én a csárdást is, a polkát is. Az erdőküiti nótafa. az egykori tsz-kocsis őrizgeti az emlékeket. dallamokat, dalokat, egy letűnőben levő világ kultúrájának maradékait. Beszélgetésünknek tanúja volt a serdülő unoka. Klárika. Ű már nem tud szlovákul, tanulni sem akar, már nem veheti át nagyapó örökségét. Helyette a pávakör menti tovább Szvetlik Ferenc nótáit... — g — NÓGRÁD - 1977. május 18., szerda
