Nógrád. 1977. május (33. évfolyam. 101-126. szám)

1977-05-17 / 114. szám

Egyetlen az országban • e €B tCSWüSZB A ferroötvözet só és paprika az acélgyártásban Az idei tavaszi BNV-n — a beruházási javak szakvásá­rán — immár hagyományo­san részt vesz a SALGÓTARJÁNI ÖTVÖZETGYÁR. A gyár összes terméke a KGM 23-ás pavilonban te­kinthető meg. Az érdeklődők­nek a 2-es kapun kell be­menni és innen jobbra talál­ható a pavilon. Vitrinben és szabad területen látható a Salgótarjáni Ötvözetgyár 12 legfontosabb terméke. Dióhéjban bemutatjuk a gyár történetét. Magyarorszá­gon ma is az egyetlen hazai ötvözetgyár a Salgótarjáni Öt­vözetgyár, melyet 1937-ben egy részvénytársaság alapí­tott. A gyár Magyar Vasötvö- zetgyár RT. néven került be­jegyzésre. A háborús kon­junktúra sürgető hatására az építés azonnal megkezdődött. Az egyetlen háromfázisú ívke­mencét 1939. februárban he­lyezték üzembe. A gyár 160 főt foglalkoztatott. A termék- választék csupán ötféle ferro- szilícumra korlátozódott. A felszabadulás előtti évek kö­zül 1942-ben termelték a leg­többet, 2838 tonna ferroszilí- ciumot. Az 1944-ben megbé­nított üzem újjáépítésére 1948- ban került sor. A termetes mennyisége 1950-ben haladta meg először a háború előtti csúcsértéket. Az 1950-es évek elején az elsővel azonos telje­sítményű három kemence épült. Ugyancsak az ötvenes évek elején honosodott meg a metallotermikus technológia: ferrovanádiumot, ferrovolfra- mot és fér romangán-aff inét gyártottak. Az 1960-as éveket a terme­lés mennyiségi növekedése jellemezte a SALGÓTARJÁNI ÜTVÖZETGYÁRBAN. A változatlan méretű ke­mencékben nagyobb villamos- teljesítménnyel többet termel­tek. Az 1960-ais évtized má­sodik felében a komplex ötvö­zőanyagokkal tovább bővült a termékszerkezet. A gyár — a szakképzett szellemi és fizikai munkáso­kat, valamint a termelőkapa­citást tekintve — tehát az or­szág egyetlen ferroötvözet- gyártó bázisa. A vállalat a belföldi ferroötvözet-igények kisebb részét elégíti ki. A szükséges, emelkedő mennyi­ségű ferroötvözetet emellett szocialista behozatalból fede­zik. A magyar kohászat egyik bázisa mindössze 580 dolgo­zóval mintegy 400 millió fo­rint termelési értéket állít elő évente! Ez 15 ezer tonna ferroötvözetet jelent, ami 15— 17 százalékos hozzáj árulás az ország ötvözetigényeihez. Fel­tételezve. hogy a magyar acélgyártás fejlődési üteme az 1970-es éveknez képest az ez­redfordulóig megkétszereződik, ahhoz a jelenlegi kapacitást meg kellene hússzorozni, hogy az importot pótolhassuk. Mi adja az ötvözetgyár nép- gazdasági jelentőséget? 1. Az egyetlen fejleszthető ötvözetgyártó bázis az or­szágban. 2. A ferro- és fémszi.lícium- igények kielégítésében a gyár részesedése jelentős, mivel az előbbiből 55—65, utóbbiból 80 százalékos részarányt képvisel. 3. A tömegötvözőkön kívül speciál ötvözettel is ellátja a hazai kohászatot és gép­ipart. Az ötödik ötéves tervben a kohászok előtt álló egyik alapvető feladat a minőség gyökeres javítása, mely lehe­tővé teszi a népgazdaságban felhasznált acéltermékek mennyiségének számottevő csökkentését. A kohászati te­vékenység e területen különö­sen azért fontos, mert csak az új anyagok bázisara támasz­kodva lehetséges a technika korszerű ágainak — gépgyár­tás, számítógépipar, jármű­ipar, automatizálás, motor- gyártás. űrhajózás — dinami­kus fejlesztése. Bár a világ ipari anyagfogyasztásának adatai azt látszanak igazolni, hogy az elfogyasztott anya­gokban az acél mennyisége csökken, a relatív súly mér­séklődése mellett azonban a jövő irányzata a nagyobb igénybevételt bíró acélok fel- használása. Különösen érvé­nyes e tendencia a gépjármű- gyártásban. AZ ACÉL PIACI VERSENY- KÉPESSÉGE A MŰANYA­GOKKAL SZEMBEN EZUTÁN SEM CSÖKKEN. Ugyanis nehézségeket okoz a műanyagiparnak a petrolké­miai alapanyagoktól való függése és az alapanyag-ener­giaárak emelkedése. Ezzel szemben az acélipar energia­bázisa elsősorban a szén, amelyből még nagy készletek­kel rendelkezünk. Ezért a ver­senytárs iparágakkal szemben a kohászat előnyös helyzetben van, mert az acélgyártás tech­nológiájának fejlődése is a minőségi acélok tömegtermelé­séhez vezet. Ez pedig új fel­használási lehetőségek számá­ra nyit utat. Az acélipar az elmúlt évek­ben tapasztalt nehézségek — erősen ingadozó kereslet, acél- hulladék- és kokszhiány — el­lenére jelentős fellendülés előtt áll. Az acélgyártás színvonala és növekedési üteme egyre in­kább jellemzője az egyes or­szágok és integrációk ^cél- ipari és általános ipari fej­lettségének. Az acéltermelés, illetve az ipari fejlettség vi­lágviszonylatban fennálló óriási különbségét jól jellem­zi az egy főre jutó acélter­melés, amely néhány ipari­lag fejlett országban már 1974-ben elérte az évi 1000 kiló/fő értéket. Az európai szocialista országokban a kö­vetkező évtizedekben, várható az oxigénkonverteres eljárá­sokra való intenzívebb átté­rés. A statisztikai adatok és növekedési ütem alapján meg­bízható a következtetés, hogy a világ acéltermelésének je­lenlegi átlagos ötszázalékos növekedési üteme továbbra sem csökken, és ilyen ütemmel két­ezerben elérhető lesz a 2500 ipilüó tonna/év acéltermelés. A SALGÖTARJÄNI ÖTVÖ- zetgyAr Által előál­lított FERROÖTVÖZET SÓ ÉS PAPRIKA AZ ACÉL­GYÁRTÁSBAN! A Salgótarjáni Ötvözetgyár impozáns bejárati homlokzata készülnék. A metallotermikus technológiával pedig a külön­leges ötv őzöket állítják elő. Az elektrotermikus technoló­gia villamos ívkemencében — redukáló anyagként karbont felhasználva —, a metalloter­mikus technológia pedig spe­ciális üstszerkezetben, az oxi­génhez nagy vegy rokonságú redukáló fémmel valósul meg. Mindkét technológia sajátossá- ka a magas — több ezer fo­kos — hőmérséklet, melyet figyelembe véve A laboratóriumban folyamatosan ellenőrzik a termékek mi­nőségét. A ferroötvözetek a vasnak szilíciummal, mangánnal, krómmal, vanádiummal vagy egyéb elemekkel képezett öt­vözetei, melyek az acélgyár­tás során kerülnek felhasz­nálásra, javítják az acél tu­lajdonságait. Az acélt azért célszerű tiszta fém helyett ferroötvözetekkel ötvözni, mert így' kisebb a hasznos ötvöző összetevő leégése, könnyebb az ötvözök bevitele az acélba, az ötvöző komponens előállítása pedig ferroötvözet alakban lé­nyegesen olcsóbb, mint a technikailag tiszta fémeké. A SALGÓTARJÁNI ÖTVÖ­ZETGYÁRBAN GYÁRTOTT FERROÖTVÖZETEK KLASZ- SZIKUS OSZTÁLYOZÁSA SZERINT AZ ELŐÁLLÍTÁSI TECHNOLÓGIA SZEMPONT­JÁBÓL KÉT CSOPORTRA OSZTHATÓK: 1. ELEKTROTERMIKUS 2. METALLOTERMIKUS AZ ÖTVÖZETGYÄRTÄS JEL­LEGZETESEN KOHÁSZATI MŰVELET. A ferroötvözet termelése Salgótarjánban arányos ^ ha­zai acéltermeléssel. Sőt, ezen belül is minél több a minősé­gi acél mennyiségi aránya a teljes acéltermelésben,, annál több ferroötvözetre van szük­ség. 1970-ben a világ ferroötvö­zet-termelése 11 millió tonna volt, vagyis 2 százaléka az acéltermelésnek. Számítások szerint aiz ötvözött és gyengén ötvözött acélok iránti keres­let növekedése miatt a ferro­ötvözet-termelés egyre na­gyobb ütemben emelkedik és 1980-ban már eléri az acélter­melés 5 százalékát. Az 1980- ra jósolt részesedési arányt változatlannak feltételezve az ezredfordulón 125 millió ton­na ferroötvözetre lesz szük­ség. Míg az acéltermelés a kö­vetkező harminc évben meg­négyszereződik, az ötvöző­anyag-termelés több mint tíz­szer lesz nagyobb. A nyersanyagot új anyagmozgálád rendszerrel vezérlőpult segítségével adagolják. Az elektrotermikus techno- E tendenciából levonható az lógiával főleg a tömegötvözők a következtetés, hogy az ÖTVÖZETGYÄRTÄS VILÁG­VISZONYLATBAN ROBBA­NÁSSZERŰ FEJLŐDÉS KEZ­DETI IDŐSZAKÁBAN VAN. Az ötvözetgyártást nagy anyag- és energiaráfordítás és kis élőmunka-felhasználás jellemzi. Egy tonna tömegöt­vöző előállításához átlagosan 4000 kwó villamos energia és 1,5—2 tonna érckoncentrátum szükséges, melyek önköltségen belüli részaránya eléri a 35 százalékot. Az átlag természe­tesen nagy szélsőségeket ta­kar. A napjainkban folyó tudo­mányos kutatások célja a tö­megötvözők gyártása terüle­tén-az új. technológiák kidol­gozása, a meglevők korszerű­sítése, nagyobb termelékeny­ségű berendezések létrehozá­sa, melyekkel csökken a fajla­gos anyag- és energiafel­használás, valamint javul a termékek minősége. Az utóbbi tíz esztendőben a kemencék teljesítménye 2— 4-szeresére emelkedett. AZ ÖTVÖZETGYÄRTÄS FIATAL IPARÁG. A SALGÓTARJÁNI ÖTVÖZETGYÄR árbevétele szinte teljes mér­tékben az alaptevékenységből ered. A legjelentősebb rész­arányt a termékcsoportok kö­zött a ferroszilíciumok alkot­ják 45—50 százalékkal. A vál­lalat alapvető törekvése, hogy mindenekelőtt a hazai kohá­szat számára legszükségesebb és legnagyobb mennyiségben keresett termékekből állítson elő minél többet. Az utóbbi évek fejlődési üteme a szilí­ciumalapú ötvözeteknél csak jelentős erőfeszítések árán volt elérhető. Ezek a termelési célkitűzések évről évre feszí­tettek, mert "a vállalat ter­melést bővítő lehetőségei és tartalékai korlátozottak. Az ötvözetgyár mindent megtesz a hazai gyártás, az import és a belföldi igények közötti fe­szültség feloldására. Ugyan­akkor évről évre ismétlődő — s az idén még inkább elmé­lyülő — jelenség, hogy az igények az év első félében je­lentősen a termelési lehetősé­gek alatt, a második fél évben viszont felette vannak, ami az ütemes gyártást nagymérték­ben zavarja. Gyakori eset, hogy a negyedik negyedévben az első negyedévi mennyiség 8—10-szeresét igénylik! A lehetőségeket figyelembe véve a vállalat saját fejlesz­tési alapját a szintentartásra, a minimális technológiai kor­szerűsítést tartalmazó kisebb beruházásokra koncentrálja. Ezen túl az anyagmozgatás gépesítésének továbbfejleszté­se, valamint a környezetvéde­lem feladatainak megoldása vár az ötvözetgyárra. A termékprofil legjelentő­sebb hazai fejlesztési elkép­zelése a ferromangángyártás megvalósítása. Hazánk mangánérc vagyona Európában a második, világ­viszonylatban a tizedik helyen áll. Úrkút térségében a hazai igényeket figyelembe véve a rendelkezésre álló ércvagyon értékesebb része harminc év­re elegendő. Felhasználásával évente 10—12 millió dollár megtakarítható. A beruházást tehát a tőkésimport csökken­tése mellett a meglevő bánya- és ércvagyon hasznosítása is indokolja. A SALGÖTARJÄNI ÖTVÖZETGYÄR jelenlegi területi elhelyezke­dése, korszerűségi színvonala indokolja, hogy a ferromangán- kapacitás létrehozása mellett távlatban a szilíciumgyártás­sal is számolni kell, mint fej­lesztési igénnyel. A gyár kollektívája, politi-' kai és gazdasági vezetése nagy jelentőséget tulajdonít azoknak a hatásoknak, me­lyek termékeikre a nemzetkö­zi piacon, főképpen az utóbbi években jelentkeztek, és a kö­vetkező évekre is stabilizálód­nak. A népgazdasági célok el­érésének segítése érdekében a gyár legfontosabb feladatai: 1. Egyre nagyobb mérték­ben kapcsolódni kell a ha­zai iparfejlesztéshez. 2. A szintentartó fejlesztési tevékenységet a reális le­hetőségekre támaszkodó, a tartalékok feltárását célzó technológiai színvonal­emelkedésnek kell kísérni. 3. A termelést gátló ténye­zőket fel kell számolni. Javítani kell az üzemidő kihasználását, a termelés és szállítás ütemességét, a munkakörülményeke*, a dolgozók szociális ellátását. 4. Korszerűsíteni kívána­tos a vállalati szervezetet. Az V. ötéves terv korábbi­nál nagyobb követelményeinek megfelelő vállalatpolitikai cé­lok csak akkor valósulhatnak meg, ha az elhatározások vég­rehajtásában mindennap a szigorú következetesség lesz a jellemző. TEKINTSE MEG A TAVASZI BNV-N A SALGÖTARJÄNI ÖTVÖZETGYÄR TERMÉKEIT A 23-AS KOHÁSZATI PAVI­LONBAN! Címünk: Salgótarjáni ötvö­zetgyár, Salgótarján, PL: 16. Telefon: 22-50. Telex: 229175. (Xi

Next

/
Thumbnails
Contents