Nógrád. 1977. április (33. évfolyam. 77-100. szám)

1977-04-14 / 86. szám

r Színházi esték Álszentek összeesküvése Gondolatok a pásztói brigádvetélkedőről ŰJABB, SZÉP SZÍNHÁZI élménnyel gazdagította Nóg- rád megyei nézőit a szolnoki Szigligeti Színház, amely há­romnapos salgótarjáni ven­dégjátékán Mihail Bulgakov remekbe szabott színművét, az Álszentek összeesküvését mu­tatta be. Nem lehet kétséges, hogy ezúttal jelentős színpadi vállalkozásról van szó. .Olyan gondolatokban gazdag, dra- maturgiailag, színpadtechni- kailag bonyolult mű megje­lenéséről, amely a szolnoki­nál nagyobb társulatokat is próbára tesz. A hányatott sorsú szerző sokáig ismeretlen volt a ma­gyar olvasók, még inkább a színházlátogatók körében. Bulgakovot még, ma is sokan „egyköhyves” íróként, a Mes­ter és Margarita című regény szerzőjeként tartják számon. Pedig rövid élete alatt jó né­hány más regényt és színda­rabot írt. A Turbin család napjai című színdarabját egy­folytában másfél évtizedig játszotta a moszkvai Művész Színház. Hogy mindennek el­lenére évtizedekig ismeretlen maradt, az főként korának ellentmondásaival, művészeté­nek sajátosságával magyaráz­hatók. A 20-as és 30-as évek Szovjetuniójának merev, dog­matikus vonásoktól sem men­tes művészetpolitikája nem adott tehetségéhez és jó szán­dékához mért megfelelő al­kalmat írói munkásságának szélesebb körű megismerésé­hez. A most látott Álszentek összeesküvését — ugyanakkor, amikor a Turbin család nap­jait telt házak előtt játszot­ták — hét előadás után le­söpörte a színpadról a szélső­ségesen baloldali, RAPP-ista kritika. E két színdarab sor­sa pontosan érzékelteti az el­lentmondásosságot, amely Bulgakovot egész életében végigkísérte. Tollával, teljes emberi valójával az új hatal­mat, a munkásosztály társa­dalmát kívánta szolgálni, de a vezetés torzulásai következ­tében a meg nem értés, a félreértés rendszerint kérész­tP7tp l'ltiát AZ ÄLSZENTEK összeeskü­vése a francia vígjáték meg­teremtőjének, a műfaj világ- irodalmi klasszikusa, Moliére életének másfél évtizedét sű­ríti. A színésznek is kiváló példakép életéről regényt is írt. Vajon minek tulajdonít­hatjuk ezt a nagyfokú, meg­különböztetett érdeklődést Moliére iránt? Pontos választ kaphatunk rá. ha összevetjük a két író művészi törekvése­it. emberi alakját, korának jellemzőit, sorsának alakulá­sát Bulgakov ugyanúgy, mint évszázadokkal korábban élt „hőse” a fennálló hatalom, a társadalmi berendezkedés szolgálatára és támogatására tette fel életét. művészetét, mégis ugyanúgy eltaszított lett, mint Moliére. Bulgako­vot emberi, művészi alapál­lásuk, sorsuk közösségének a felismerése ösztökélte arra, hogy mind teljesebben meg­ismerje Moliére-t. Moliére szá­mára XIV. Lajos, a napkirály személyesítette meg a szolgá-* landó hatalmat, Bulgakov számára Sztálin. Tőlük vár­tak oltalmat is az alaptalan vádaskodások, támadásokkal szemben. Hasztalan! Sztálin ugvan álláshoz juttatta Bul­gakovot, de néhány nyilatko­zatával alkalmat adott az ás- kálódásra, s védelem nélkül hagyta az írót. Az Álszentek összeesküvése — amellett, hogy hűségesen követi a Moliére-életrajzot — ezekből a kínzóan fájó, saját élettapasztalatokból insoiráló- dott. A művész és a hatalom viszonyát veti fel, s azt a gondplatot fogalmazva meg, hogy miként roppanhat ösz- sze az ember a méltatlanság ijesztő súlya alatt, ha az ab­szolutizált hatalom alkalmat teremt az ármánykodásra, s nem közvetlenül, hanem több­szörös áttételeken keresztül tart kapcsolatot a művésszel, a művészettel. Paál István rendező érzé­kelhető kedvvel állította szín­padra Bulgokov remekét. Jól olvashatta ki a darabból az írói üzenetet, s nagyon céltu­datosan és határozottan irá­nyította a játékot ennek hű­séges és kifejező tolmácsolá­sára. A történetben elsősor­ban a drámai lehetőséget lát­ta meg. E koncepciójának megfele­lően húzott a színmű azon részeiből, amelyekben a víg­játéki groteszk, esetenként ironikus elemek nagyobb mér­tékben fellelhetők. Ily módon veszített ugyan árnyaltságából a bulgakovi szándék, viszont egységesebbé vált a játék, sokkal drámaibb hangsúlyt kapott a tragikus alaphelyzet. S a rendező ezt a célját két­ségtelenül sikerrel valósítot­ta meg. Moliére szerepében hosszabb ideig tartó betegségéből fel­épülve Iványi Józsefet láttuk. Élmény volt újra gyönyör­ködnünk e nagyszerű színész játékában. Temessy Hédi, a Thália Színház ismert mű­vésznőjének személyében ki­váló partnert kapott. A meg­öregedett színésznőt, az elha­gyott szeretőt határtalan és biztos mesterségbeli tudással formálta meg. A feleség sze­repében Andai Kati jeleske­dett, akinek külön dicséreté­re válik túlzásoktól mentes, egyszerű és mégis rendkívül kifejező alakítása. Az együt­tes játékából még Körtvélves- sv Zsolt félelmetes parbaj- hőse, Papp Zoltán hűséges ta­nítványa. Hollósi Frigyes ina­sa és Peczkay Endre érseke emelkedett ki. Jól oldotta meg feladatát Pirót.h Gyula, Szeli Ildikó és Galkó Balázs. A DÍSZLETEK (Najmányi László) ezúttal nem sikerül­tek a legmegfelelőbben: Mi- alkovszky Erzsébet jelmezei viszont remekül szolgálták áz előadást. Sulyok László A játéktevékenység lelki szükséglet, amely azért szü­letett, hogy sajátos légkörével ünnepi feloldódást jelentsen mindennapjaink sűrűjében — valahogy így határozza meg a játék lényegét egy társasjáté­kokat leíró könyv. A vetélke­dő több mint játék: a ver­senyt és a játékosságot ötvö­zi. Az egyik izgalmát, szel­lemi erőkifejtését, és a másik kellemes hangulatát egyesíti, miközben megőrzi a kettő kö­zös jellemzőit: a törvényeket, játékszabályokat. A szinte mindenkiben meg­levő játékkedvre, az ismere­tek iránti érdeklődésre ala­pozva hirdették meg tavaly immár másodszor a pásztói járásban a szocialista brigá­dok általános műveltségi ve­télkedőjét. A háziversenyeket is beleszámítva mintegy 40— 45 ötfős gárda vállalkozott a versengésre. Közülük 31 csa­pat középdöntőkön vett részt, a legjobb 11 pedig a napok­ban, felszabadulásunk évfor­dulójának ünnepén döntőn mérte össze erejét. A játék komoly dolog, ak­kor is, ha nem „vérre megy” a küzdelem. A kutatás, a fel­készülés, az önmaguk és tár­saik, az üzem kollektívája előtti bizonyítás akarata tette fontossá a résztvevő brigádok szemében is a versenyt. Örömmel mentek el sokan a döntő előtt szervezett buda­pesti kirándulásra. A Nemzeti Galériát és a vár környéké­nek nevezetesebb épületeit nézték meg közösen, ami ala­pot adott a jó válaszokra a képzőművészeti kérdéseknél, amikor a borítékban egy-egy osszeszabdalt reprodukciót kellett összeállítani és felis­merni. Előnyben voltak azok a csapatok, melyekben a min­dennapok során is gyakori a beszélgetés, Vita az aktuális politikai kérdésekről. Ügy tűnt, sokan vannak így: a nem is könnyű kérdésekre nagy százalékban tudták a választ. A középdöntőhöz ké­pest egy nagy témakörrel gaz­dagodott a program: abban is versengtek ,.Ki tud többet a Szovjetunióról?” Az 1905-től 1945-ig terjedő, történelmi eseményekben gazdag időszak „11 pillanatáról” sok monda­nivalójuk volt a csapatoknak. Sokan be sem tudták tartani a megadott időt. Kellemes meglepetés volt a rendezők számára a Mesélő városok — Moszkva, Leningrad című résznél is a céltudatos, ala­pos felkészülés, a sok hibát­lan válasz. Milyen tapasztalatokkal gazdagodhattak maguk a ren­dezők, a Lovász József Mű­velődési Központ,/ a járási könyvtár és a művelődésügyi osztály munkatársai? Első és talán legfontosabb tanulság az lehet, hogy az üzemekkel, a szocialista brigádokkal épülő kapcsolatok egyik hasznos formája a hasonló műveltségi vetélkedők szervezése. Hogy ez így van, bizonyíthatja az a tény is, hogy minden csa­patnak akadt szurkolója a nézőtéren, a középdöntőkön és a döntőn egyaránt, a munka­helyi vezetők közül is. Fon­tosnak tartották, támogatták a részvételüket. Talán nem is kellene várni a jövő tavaszig: egy-egy meghatározott téma­körről lehetne talán gyakrab­ban is vetélkedőt tartani. A másik dolog: tovább kellene építeni a kapcsolatokat a já­rás termelőszövetkezeti, álla­mi / gazdasági brigádjaival is. Közülük ezúttal csak heten vállalkoztak erre a versen­gésre, és csupán a káliói termelőszövetkezet Salvador Allende brigádja került a döntőbe. Kisebb technikai kér­dés,'hogy a döntő egyes ré­szeiben milyen jól alkalmaz­ták az audiovizuális eszközö­ket, a színes diákat, a fel­csendülő zenét. Ha nem fut­nak ki az időből, valószínű­leg jobban sikerül a csak részleteiben jó, vagy hibás válaszok kiegészítése — ez a művelődési, ismeretterjesztő jelleget erősítheti. A hat első helyezett csapat 500-tól 2500 forintig terjedő pénzjutalmakat kapott: a MEZŐGÉP Lovász József, az ÁFÉSZ Hámán Kató, a Mát­raaljai ÁG Che Guevara, az ÜM Szerszám és Készülék- gyárának Munkácsy, az ÁG Tyereskova és a MEZŐGÉP Bánki Donát nevét viselő bri­gádja. A többiek értékes könyvcsomagot vehettek át, és mindnyájan meghívást a következő hasonló vetélkedő­re. Megérte játszani, verse­nyezni: valóban ünnepi felol­dódást jelentett a vetélkedő résztvevőknek. hallgatóknak egyaránt ' Gj K. M. ■H Tanulmányi versenyek résztvevői Litkei diákok jó eredményei Az Agria Játékszín ígérete Lúdas Matyi az egri várban Előkészületben A hagyományt ápolva Eger­ben ismét megrendezik a két évvel ezelőtt sikerrel megho­nosított Agria-r apókat. Rom- hányi László, a nyári prog­ram művészeti vezetője e na­pokban előterjesztette az Agria .Játékszín műsorát, és a hosszabb távra szóló terve­zetet is. Balaasi szerelmi komédiája 1977-bén július 15-től au­gusztus 15-ig tart az Agria ’77. nyári műsora. Az Agria Játékszín két bemutatót ígér. Egy műsorban kerül közönség elé Balassi Bálint Szép ma­gyar komédiája és Fazekas Mihály Lúdas Matyija. Nem marad el az előjáték sem: a Dobó téren, a Borka asszony és György deák című tréfás oskolai komédia készíti elő a derűs hangulatot. Balassi Bálint, Heltai Gás­pár kortársa, a magyar re­neszánsz költészet európai rangú képviselője 1587-ban írta egyetlen drámáját, még­pedig feltehetően éppen egri katonáskodása évében. Egy akkoriban divatos olasz pász­torjátékot dolgozott át Ba­lassi, prózává alakítva a ver­set, s azon igyekezve, hogy meghonosítson egy új műfait a reneszánsz szerelmi komédiát. A pásztorjátéknak azonban hazánkban nincs korabeli ha­gyománya és folytatása sem, ezért az egri bemutató drama­turgja Nemeskürty István azon fáradozik, hogy a kor zaklatott világát tükrözze az előadás és megidézze Balassi gazdag egyéniségét. Még inkább a népszerű té­mák közé tartozik Lúdas Ma­tyi története. Fazekas Mihály 1815-ben írta meg ezt a több ezer éves vándortémát, amely­nek első világirodalmi megfo­az Egri csillagok galmazása a Gilgames eposz­ban található. 1838-ban egy Balogh István nevű színész színpadra alkalmazta Fazekas művét, sőt még zenét is sze­reztek hozzá. így született si­kerdarab Fazekas művéből. A későbbiek során Móricz Zsig- mond három variációban is átdolgozta a Lúdas Matyit, ám az Agria Játékszín mégis az eredűli — a szakma és a nagy­közönség által ismeretlen — 1838-as változatot mutatja be. Az előadás a magyar színészet egyik izgalmas hőskorát ele­veníti fel: a kutatások alap­ján ugyanis feltételezhető, hogy a fentebb említett Ba- logh-féte színpadi változatban, a színész Petőfi is játszott. A Lúdas Matyi egri bemu­tatójához Fekete Sándor ír keretjátékot, a zenét Bródy János és Tolcsvay László szerzi, s a Fonográf együttes szólaltatja meg. Pogány passió Drámatörténeti emlékeink közül a passiójátékok ren­delkeznek a leggazdagabb anyaggal, ugyanakkor eredeti játékot hazánkban még nem mutattak be a színházak. Mi- kófalván különösen jelentős hagyományai vannak a pas­siónak. 1978-ban a várszínház Bakó Ferenc néprajzi kutatá­saira támaszkodva egy mi- kófalvi előadás rekonstruálá­sával kívánja megidézni, a magyar, illetve a megyei ha­gyományokat Pogány passió címmel. 1979 nyarán a várszínház ötéves jubileuma alkalmából Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényének színpadi változatát láthatja a közön­ség. A bemutató előkészülete­it jelzi az elhatározás, mi­szerint Eger városa országos drámapályázatot hirdet a regény átdolgozására. űrkutató műszerek Bulgáriából A kozmoszprogram kereté­ben a Szovjetunió, az NDK, Csehszlovákia és Bulgária tu­dósai közösen munkálkodnak olyan vertikális kutatórakéták kialakításán, amelyek teljes információt képesek nyújta­ni egy adott terület légköri, fizikai, s más jellemző tulaj­donságairól. Az első bolgár elektronikus rakétaberendezést, a ,.P—1— R”-t 1974-ben próbálták ki, 500 kilométer repülőtávolsá­gon. A mérési feladatokat ki­válóan végezte el. Két év múlva 1976-ban a „Vertikal— 4’-en újabb bolgár berende­zés. a „P—2—R” utazott. A minőségileg új hordozóraké­ta már 1500 kilométeres re­pülőtávolságot ért el; rendkí­vül stabil és kisebb a vibrá­ciója. A méréseredményeket az együttműködő országok tu­dósai most értékelik. Bolgár berendezések mű­ködnek a szovjet „M—100” meteorologiai kutatórakétá­ban. Az 1977. júniusában út­nak indítandó „Zentaur—II” indiai űrrakétákat is bolgár gyártmányú eletkrofométer- rel, szondákkal és más készü­lékekkel szerelik fel. 1973 óta folyik a tanítás a korszerű, szépen berendezett Litkei körzeti Általános Iskolá­ban. A környező négy község felső tagozatos tanulói végzik itt alapfokú tanulmányaikat. Minden évben részt vettek a nyolcadikosok a különböző ta­nulmányi versenyeken. Ebben az esztendőben az előző évek­hez képest jobb eredményeket értek el. Kiemelkedik Gordos Judit eredménye, aki kémiai versenyen a járási első hely után a megver versenyen is első helyezést ért eL — Nagyon örültem a győ­zelemnek, és igyekszem az or­szágoson is helytállni. A Bo­lyai Gimnázium kémia tago­zatára készülök, aztán (ha 'minden jól megy), tanárkép­zőbe szeretnék járni. A ké­mián kívül nagyon szeretem a biológiát és a testnevelést — mondta boldogan a verseny u^án Gordos Judit. Nagyon örült a sikernek Nagy Ferencné igazgató- helyettes, kémia szakos tanár, aki a litkei iskolások felké­szüléséről szólt. Győztes ta­nítványáról elmondta, nagyon szeret kísérletezni, és szinte szórakozásnak tekinti a ké­miát, a felkészülést. Szor­galmáról ismert Gordos Ju­dit. Figyelemre méltó a töb­biek eredménye is. Gombás Zsuzsa, a járási harmadik hely után irodalomból a me­gyei versenyen második lett. Pásztor Mária, Kicsiny IJrzsé- bet élővilágból, illetve kémiá­ból szerzett járási második helyezést, míg Nágel Erika oroszból lett harmadik. Mind­hárman a megyei versenyen is megállták a helyüket. Az első öt között szerepelt a litkei is­kolából a járási tanulmányi versenyen Fekete Mária, Egyed András és Miklós László. — Audiovizuális eszközeink gyarapodtak. Ez nagyban se­gíti az oktatási munka ered­ményességét. igyekszünk mi­nél több és sokoldalú szakmai segítséget adni a • képesítés nélküli nevelőknek, mert ná­lunk is elég nagy számban dolgoznak. Dicséretükre le­gyen mondva, hogy igyekvőek, szorgalmasak — mondta Nagy József iskolaigazgató. — A fizikai dolgozók gyer­mekeinek segítését szolgálják a rendszeres nevelői látoga­tások, korrepetálások, a kö­zépiskolai előkészítők mate­matikából. oroszból és iroda­lomból. Minden évben igyek­szünk tökéletesíteni, fejlesz­teni a segítés módszereit. Az év elején megalakult a pe­dagógus KISZ-alapszervezet az iskolában. Hat szakkörünk működik. Intézményünknek jó a kapcsolata a község társa­dalmi és gazdasági szervei­vel. Több szocialista szerző­dést kötöttünk kölcsönös vál­lalásokkal, kötelezettségekkel. Egyre több a könyvtári óra is. A napközisek rendszeresen látogatják a könyvtárat. Nép­szerűek a vetélkedők, közös, a pályaválasztást , elősegítő ren­dezvényeink voltak a könyv­tárral — folytatta az iskola igazgatója. A litkei úttörők részt vál­lalnak a községi feladatokból, Ott vannak a kulturális szem­léken, a társadalmi ünnepe­ken kultúrműsorral kedves­kednek, de a fásítási akcióból is kiveszik a részüket. — Épül a kézilabdapályánk! Nagyon kellene egy műhely­terem. ez még hiányzik. Ne­velőink szakmai és politikai továbbképzését segítjük. Meg­oldottnak látszik tanulóink évenkénti nyári táborozása, üdültetése Hajdúszoboszlón — mondta befejezésül Nagy József, a Litkei körzeti Általá­nos Iskola igazgatója. A varsói vajdaságban, Milanovekben újra reneszánszát éli a selvemfestés. A mintegy ötvenéves milanoveki textilgvá>- kézi festésű selyemszöveteit szívesen vásárolják a hazaiak és a külföldiek egyaránt. M. L. 4 NÖGRAD - 1977. április 14., csütörtök [ Sz. L. Képzőművészen kiállítások A Képcsarnok Vállalat Ta­kács Zoltán grafikusművész kiállítását április 14—28. kö­zött rendezi meg Budapesten, a Csók István Galériában. A fiatal művész tárlatát Berecz- ky Lóránd művészettörténész nyitja meg. A szegedi Gulá- csv Lajos-teremben ugyan­csak a Képcsarnok rendezé­sében ma nyílik a Csöng rád megyei festők kollektív kiál­lítása. A Tiszatáj címmel je­lölt tárlaton 18 festőművész mutatja be legújabb munká­it. Az április 28-ig nyitva tar­tó kiállítást Annus József, a Tiszafái című folyóirat fő- szerkesztőhelyettese nyitja meg. \ Mai tévéajáolatunk 18.15: Tegnap falu — hol­nap város. A nemrég megalakult pé­csi körzeti stúdióban készült a műsor, amely az április 1-vel várossá nyilvánitott há­rom településről szól. A Ba­ranya megyei Siklós, a Tol­na megyei Bonvhád és a So­mogy megyei Marcali három különböző adottságú, hagyo­mányú község volt. Az alko­tók azt keresik, mi tette vá­rossá az említett községeket. Mi az a többlet, amellyel kör­nyezetük központjává, szelle­mi, társadalmi irányítóivá válhattak. S mit jelent az ott lakó emberek életében a vá­rosi rang, az, hogy ezentúl városlakók lesznek.

Next

/
Thumbnails
Contents