Nógrád. 1977. április (33. évfolyam. 77-100. szám)
1977-04-13 / 85. szám
Régi gépek — tegnapi termékstruktúra Meghívót kaptam néhány napja. Sorai nem az . újságírónak, hanem a magánembernek szóltak. Hajdani tanítóim egyike, arra kért látogassam meg azt a műhelyt, ahonnét jóideje elszármaztam. s most ő is búcsúzik: végleg nyugdíjba megy. Ebből az alkalomból szeretné mégegy- szer maga köré gyűjteni azokat, akik nála tanulták a mesterséget: szeretné megkérdezni tőlük — mire vittük, hasznát vettük-e tanácsainak. Lenne is mit tanulságul összegezni a találkozásról, deltát én most nem egyéni élet- sorsok, életpályák kataszterét szeretném fölmutatni — inkább másról beszélnék. Arról, hogy mi történt, s mi nem a régi műhelyben, hogy utoljára törölgettem ,meg az akkor sem új, de még ifjonti masinát: egy százhuszas esztergapadot, Ennek bizony több mint tizenhét esztendeje — és bizony elgondolkoztató tapasztalás, hogy a százhuszás ma is, ugyanott áll az ablak mellett, ahol én elhagytam- Ha kiterjesztjük a vizsgálódás határait az ország valamennyi hasonló munkahelyére. sok helyen fogad hasonló kép. Legalábbis erre utalnak a Központi Statisztikai Hivatal felmérései, melyek szerint 1969- ben 14,5 év volt a szerszámgépek átlagos életkora Magyarországon, s azóta ez a helyzet csak rosszabbodott. Ma a gépipar - forgácsoló gépeinek jóval több mint egyharmada 20 évnél régebbi tíz százalékuk pedig harminc, vagy több mint harmincéves, pedig az ideális legfeljebb hét-tíz év lenne! Hogy mindez mit jelent forintban — íme: az állami nagyiparban a nullára leírt, elhasználódott, de termelő gépek értéke 11,4 milli-' árd forintot tett ki 1969— 1970- ben. Tavaly a gépmatuzsálemeknek az értéke már elérte a harminckilenc milli- árdot. A fura gépműemlékvédelem nem olcsó. A gépjavítás horribilis összegekbe kerül. Figyeljünk csak a számokra: 1970-ben a 11,4 milliárd értékű nullára leírt géppark fenntartására majdnem 177 milliárd forintot költöttünk. 1975—76-ban megközelítőleg 25 milliárdot. Ha csupán ez sürgetné az ésszerű fiatalítást, ez is elég lenne. Ám — bármilyen hihetetlen is — a mind nagyobb összegű javítási költség a legkisebb tétel azon a számlán, amelyét a gépmatuzsálemek miatt fizetünk. Elemzések szeTeruezes utam Túljutottunk az év negyedén, s biztató az év kezdete. Az előző évekhez képest korábban készültek el a termelő- szövetkezetek tervei, előbbre tartanak az üzemek a tavaszi munkálatokkal, tovább emelkedett a tej- és a hústermelés mennyisége. De még ennél is fontosabb, hogy mindenütt a tenniakarás, igyekezet sokszínűségével találkozhatunk. Természetesen semmiféle hurrá hangulatú szemléletre nincs jogunk, hiszen a neheze még el sem kezdődött. Ha volt is egy jó negyedév, semmi garancia nincs arra, hogy a következőkben is kedvezőek lesznek a feltételek. A gazdasági tervek általában reális üzemi szándékot tükröznek. Az összesítések jelzik, hogy a többlettermelés népgazdasági igényének megteremtették az üzemi feltételeit, legtöbb területen találkozik a központi akarat és az üzemi szándék. Ez nem is lehet másként, hiszen a népgazdasági és üzemi érdek egy tőről fakad, a nagyobb termelés szükségletén és lehetőségén. A nettó árbevétel növelésének tervelőirányzata 1976-hoz viszonyítva 6,4 százalékkal, a szövetkezeti bruttó jövedelemé 15,5 százalékkal, az üzemi nye- reségé 40,2 százalékkal több. Növényi termékekből a búza terméshozama 3,5 százalékkal, a burgonyáé 21 százalékkal, a cukorrépáé 5,6 százalékkal, a lucernáé 31,9 százalékkal nagyobb. A szarvasmarha-állomány 10 százalékos növelésén belül a tehén 6 százalékkal, a sertés 3,3 százalékkal, az anyajuh 15,7 százalékkal növekszik. A tervek a tényleges üzemi lehetőségekből Indultak ki, így jellemző vonásaként megállapítható az őszinteségük. A korábbi évekhez képest kevesebb az úgynevezett alátervezés, az irreális „ráfejelés”, amely két dolgot tükröz: az idei tervek teljesíthetők, s a végrehajtásban a dolgozóknak megfelelő érdekeltségük van. Ezzel a lehetőséggel rosszul élni — bizony nagy hiba lett rint sokkal nagyobb ennél az elmaradt haszon, amelyre éppen az új. korszerű gépek révén tehetnénk szert. Könnyű belátni, ha az elavult esztergapad helyébe modernet állítanak, az új gép gyorsabban megbirkózik a feladattal, mint a régi. Sőt: a mai gépek nem csupán nagyobb teljesítményűek, hanem pontosabbak, illetve olyan képességekkel rendelkeznek, amilyenekkel a régiek nem. A számjegyvezérléssel ellátott megmunkáló berendezésekkel például olyan termelékenység érhető el, amelyet hagyományos berendezések meg sem közelítenekMiért hát ilyen aggasztóan nagy az öreg gépek aránya? Ha alaposabban belenézünk a vállalatok kártyáiba, érdekes felfedezésekre tehetünk szert. Arra például, hogy az eszközlekötési járulékot az állóeszközök nettó értéke után kell fizetni es ez — mi tagadás arra ösztönözheti az igazgatót, hogy minél tovább tartsa az olyan gépeket, amelyeknek csak eszmei értéke van, tehát nullára írtak. Hallani olyan esetekről, ahol kifejezetten ilyen eszközöket keresnek, hogy velük balanszírozzák a nagyon drága új NC- -gépek tartását. . . Ez tehát nyomós pénzügyi ok. De van itt más gond is, gyanítom ez az öreg gépek divatjának legalapvetőbb indítéka : a megmunkál óeszközök és az általuk készített termékek között szoros az összefüggés. A korszerűtlen, idejétmúlt esztergagépeken csak idejétmúlt, korszerűtlen terméket gyárthatunk — és igaz ez fordítva is. Amíg a termékszerkezet tegnapi — addig ehhez a termékszerkezethez a tegnap gépei kellenek. Ezek felelnek meg a legjobban. Mert hiába állítunk be csupa automata gépet az alacsony technikai színvonalú termékek gyártására, akár több műszakban is — a gyártás eleve nem lesz hatékony, legfeljebb csak aránytalanul drága: a korszerűtlen terméknek nincs jó ára. A dolog tehát úgy fest, hogy a régi gépeket, termelő- eszközöket, nagyrészt a tegnapi termékstruktúra marasztalja. A bűvös körbe azonban valahol feltétlenül bele kell nyúlnunk, méghozzá dikálisan. m. i. volna. Szólni kell viszont a tervek gyengeségeiről, ellentmondásos pontjairól is, mert ezek egyfelől ismétlődő fogyatékosságok, másrészt az egyes üzemek közötti továbbra is meglevő túlzott differenciáltságot jelzik. A tervek általános gyengesége, hogy egy készül belőlük. Nincsenek kidolgozóit variációk a váratlan természeti hatásokra, nincs meghatározva a fejlesztések sorrendisége, nem kellően tisztázottak a beruházások pénzügyi kapcsolatai, s a vállalkozói kedv hiánya is érződik. Kevés a gazdaságossági számítás, a költségelemzés. Egyes termékek termelése — például a kukoricáé — indokolatlanul csökken, másutt —. mint péidaul a zöldségféléknél — a cikkenkénti összetétel nem kielégítő. Tanulságként az is leszűrhető, hogy a jobb adottságú szövetkezetekben több gazdasági tartalék maradt kihasználatlanul, mint a kedvezőtlenekben. Különösen érdekes összefüggések bontakoznak ki, ha összehasonlítjuk, hogy egységnyi területen mennyi növényi és állati termek előállítását tervezik az üzemek. A növénytermelésben az egy hektár szántóra jutó bruttó termelést 11 téesz tervezte 12 ezer forint felett, amely átszámítva 40 mázsa búzát meghaladó termésátlagot jelent. Elgőndolkoztató viszont, hogy négy téesz ötezer forint alatt tervezett, amely kevesebb 17 mázsa búzánál. Néhány, jó feltételek mellett gazdálkodó szövetkezetben a növénytermelés előirányzott értéke három-négyszerese az állattenyésztésnek. Van szövetkezet, amely területegységre vetítve — tejre átszámítva — 6,5 és olyan is, amely harminc hektoliter tejet termel. Természetes, hogy a jobb adottságok mellett vannak ágazatok, amelyek többre képesek más ágazatokénál, hiszen ' a hagyományok, a felhalmozódott termelési tapasztalatok az elért technikai szint még ma is meghatározó. A példák között a drégelypalánki bogyósövezet, az őrhalmi és szécsényi burgonyatermesztési körzetek jelentős termelési volument képviselnek. Az állati termékek előállításának alacsony szintje viszont néhány közös gazdaságban a meglevő tartalékokat jelzi1, melyet jobb vállalkozó- és megfelelő kezdeményezőkészséggel felszínre lehet hozni. Mindebből az következik, hogy a jól gazdálkodó szövetkezeteknek az eddiginél nagyobb gondot kell fordítaniuk lemaradott területeikre. Egy hasonlattal élve: a jó tanulónak sem csak egy-két tárgyból van jó osztályzata, hanem mindenből. A belső üzemi összhang azon múlik, a vezetés hogyan szervezi, koordinálja a különböző területeket eggyé — egy közös cél érdekében. Ami most jó kezdet, ezt kell folytatni. Sok múlik azon, hogy az üzemen belüli összhangot, szervezettséget, hogyan követi az üzemek közötti összhang, szervezettség. A gazdaságok egymásrautaltsága akkor sem csökken, ha nincs rendkívüli időjárás. Érvényes ez a gazdaságok és a vállalatok jó együttműködésére, korrekt kapcsolatára is, mindkét fél részéről egyaránt. Az idén sincs kevesebb gazdasági tartalék, mint az elmúlt években. A gazdasági év eredményessége attól függ, hogyan ismerjük fel, hozzuk felszínre és hasznosítjuk azokat. Dr. Gyöngyösi István — A termetem ellenére szigorú vagyok — ajánlja magát a bemutatkozás első pillanataiban mosolygós arccal, kedélyesen Urbán Pál, a Balassagyarmati Fémipari Vállalat Kilián György Szocialista Brigád vezetője. Mit jelert 31 éves fiatalembernél a szigorúság. — Egyéni módszerem van. Pontozom a brigád tagjait. Ki hányszor késik el, hogyan dolgozik, hányszor kell noszogatni a munkára, mit ad ki kezei közül, miként hajtotta végre a rábízott feladatot. Aki többször késik, annak óralevonás jár, aki nem hajt, az kimarad a „pofapénzből.’’ Így hívják nálunk a megtakarított bér felosztnató részét. Ha nem kapnak pénzt a lazsálok, akkor jönnek, s kérdik: miért maradtam ki a listáról. Van aki egyetért az indoklásommal. Van aki neheztel rám. De hová jutnánk, ha a szorgalmas, az ügyes kezű munkás is ugyanannyi jutalmat kapna, akárcsak a rest. Ettől függetlenül jó a mi kollektívánk. Jóban, rosszban segítjük egymást. Nagy részük fiatal, hajlamos a „könnyelműségre.” Magamról tudom, aki fiatal korában megszokja a fegyelmet, annak e tekintetben sem lesz gondja. + Hogyan került ide? A szügyi tangazdaságban szerezte meg a géplakatossá- got tanúsító szakmunkásbizonyítványt. Utána Érsek- vadkertre kellett volna mennie. A korai kelés és a késői hazaérkezés miatt nem vállalta. Annak idején a munkaerőt kiközvetítették, akárcsak mostanában. Két lehetőség között választhatott: vagy Az acélszerkezetek szerelését január 31-én kezdték meg az Üvegipari Művek salgótarjáni síküveggyárában a feldolgozó üzem építésénél. A beruházást 1979. március 31-én szeretnék befejezni. Az épület alapozása t és az acélszerkezetek össze szerelését ez év végére tervczik — fodor — Lengyel bányászok A bányászok életük egyhar- madát töltik föld alatti, nehéz munkában — ezt tartják szem előtt Lengyelországban, amikor a különböző juttatásokat, a dolgozók megbecsülését mérlegelik. Egyik bizonyítéka ennek a jó kereset: egy bányász átlagkeresete 1975-ben például 6415 zloty — az országos átlagbér csaknem kétszerese — volt. De tízezer zlotyt is megkereshet egy föld alatt dolgozó vájár. Ugyanakkor a lengyel népgazdaság egyik ágazatában sem gondoskodnak olyan sokoldalúan a dolgozók munka utáni pihenéséről, mint a bányászoknál. — munka után A Bányász Szövetségnek 14 szanatóriumi központja van. Ezekben tavaly 37 500 bányászt és bányásznyugdíjast gondoztak. A szanatóriumokon kívül Lengyelországban több mint 220 bányászüdülő is működik. Műszak után bányászklubok, könyvtárak várják a szórakozni, művelődni kívánókat, sportpályák a testmozgásra vágyókat Nem véletlen, hogy a sziléziai bányavidék a lengyel labdarúgás központja: évente 6—8 bányász-labdarú- gócsapat jut be innen az első osztályú bajnokságba. Fejlesztik a juhállományt Az endr&falvi Aranykalász Tsz juhteiepének 1800 férőhelyes hodályát az idén háromezer férőhelyre kívánják bővíteni. Ehhez mérten az elmúlt évi 2228-ról 3747-re sze- ret.néK fejleszteni a juhállományt. Ebbó, több mint kétezer lesz az anyajuh. A szövetkezetnek az idén gyapjúból egymillió forint árbevétele volt, az év első felében 185 pecsenyebárányt exportáltak Olaszországba, ami meghaladja a tavalv exportált állatok szamát A szövetkezet az idén a juhászat dolgozói részére a pilinyi juhtelep mintegy félmillió forintos költséggel szociális létesítményt épít. Szigorú vagyok... odamegy, vagy a vegyesipari vállalathoz. Az előbbit vállalta. Pincze Sándor, akkori bri- gácvezető, ma művezető, védnöksége alatt bontotta kj szárnyait az ifjú szakember, aki az első hónapok után bebizonyította szakmai felkészültséget, sokat ígérő, sokoldalúságát, de ismertté vált munkaszeretete is. Akkoriban hárman jártak be kerékpárral Szügyoől dolgozni. Barátok voltak. Akkor tették le a kétkerekű járművet, amikor indult a buszjárat. Tizenhárom évi következetes, jó munka után tavaly ősszel amikor egyesült a Lenin és a Kilián brigád, á kollektíva Urbán Pált választotta vezetőjének. Ekkor már két kiváló dolgozó és a nehézipar kiváló dolgozója kitüntetést vallhatta magáénak. Akárcsak másnál, az ő életében is voltak kritikus időszakok. Öt is hatalmába kerítette a menni, vagy maradni kérdés. — Amikor összejöttünk a haverokkal, szóba került ki mit dolgozik, mennyit keres. Egy ilyen alkalommal mondta az egyik: gyere hozzánk az ingatlanhoz, jóval kevesebbet kell gürizni és többet kereshetsz. Máskor meg a gyarmati tsz-be hívtak. Bevallom, sokat tépelődtem azon, hogy mit tegyek. Mindegyik ajánlatnak volt előnye és hátránya. A gyárat megszerettem, a brigádtagokkal jól megértjük egymást. Sajnáltam volna itthagyni őket. Jók a szociális körülmények, van üzemi étkeztetés, bár én nem veszem igénybe. Nagy hátránya az itteni munkának az óriási zai, ami egy idő után megviseli az ember hallását. Megkérdeztem a feleségem is. Azt válaszolta: cselekedj úgy, ahogy jónak látod! — — Nem bántam meg, hogy maradtam. — Úgy érzem, hallgatnak rám a brigádtagok, mert tapasztalják, jót akarok nekik. Általában 120—130 százalék között teljesítünk. Az első negyedévben nem jött ki a lépés: gyenge volt a mpnka- eflátottság. Kihaló félben levő termékeket, aknaajtókat, alumínium raklapokat gyártunk. Kétségbeesésre nincs oka a brigádnak, mert ezután sem maradnak munka nélkül. Ellenkezőleg: igényesebb, magasabb műszaki és technológiai ismereteket, kultúrát kívánó feladat elvégzését bízzák rájuk. az. alumínium bá- nyatámok előállítását. — Nem tagadom, egy kicsit félek tőle. Állítólag a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárában megpróbálkoztak az előállításával. Fél év telt el, amíg az első elkészült. Annyit tudok, hogy az új gyártmánynál jelentősen megnőtt a forgácsolási szakmunka — folytatja, majd kisvártatva önmagát is megnyugtatva a következőket fűmint most. Talán a zaj se lesz ilyen nagy. ★ A felfokozott várakozásból adódó felelősségérzet, az új iránti kíváncsiság, a velejáró izgalom és gond, talán egy kicsit az eddig kivívott hír-; név, elismerés megtartása is közrejátszik pillanatnyi szorongásában. Pedig elismert szakembernek tartják. Ha a szükség úgy kívánja, a fúrógépet is megjavítja, nem vár a tmk-sckra. Mondván: nehéz kivárni őket. A brigádtagok is ügyes kezű szakmunkások. Közöttük néhánvan a nehézipar kiváló dolgozói. Ti- zenketten vannak azok. akikkel annak idején együtt kezdte pályafutását és azóta is jóban, rosszban együtt vannak a mai napig. De egyre több az olyan fiatal, aki ,a legjobbak nyomdokain halad. « Nem azért, hogy bizonyítsa a címben közöltek igazságát’, a beszélgetés után — úgy, ahogy szokta — sorra látogatta a brigád tagjait és szíves szóval tett egy-két meg- jegvzést. Ilyeneket: ha odafigyelsz. akkor jobb lenne. Másként kellett volna csíné1 nőd. Űgv. ahogy megbeszéltük. Nemcsak az előbbi példák, hanem egész tevékenysége tanúsítja. hogy talpraesett, határozott, feladatát jól ismerő fiatalember, aki tudja, mit miért csinál. Akaratlanul is megkérdem: huncut embernek tartják önt a brigád tagjai? — Ezt ők tudnák megmondani — válaszol, s szerényen hozzáfűzi: igyekszem. hogy sok mindenhez egy kicsit értsek. * zi hozzá: — csak jobb lesz V. K. i NÖGRAD — 1977. április 13., szerda 3
