Nógrád. 1977. április (33. évfolyam. 77-100. szám)

1977-04-10 / 84. szám

✓ « J#**' Jó fogás. Kamara-zene. ' .(Kallus László rajzai) Röviden — CS4K IZ IGAZÁT... \Az idegen A férfi a járdán állt és úgy viselkedett, mint egy tipikus idegen. Érdeklődéssel figyelte a robogó autókat, nézegette a házakat, a fákat, a kirakato­kat. — Mennyi gyerek! — kiál­tott fel, amikor egy csapat is­kolás ment el mellette. Mivel két lépésre álltam tő­le, végül is kénytelen voltam udvariasan reagálni szavaira. — Nálunk sok gyerek szü­letik — mondtam neki. — Az idegen hálásan mo­solygott rám. — Látom — mondta — és milyen vidámak... Ebben a pillanatban vala- honnét egy veréb repült oda és letelepedett a járdára. — Öh — kiáltott a férfi és Örömében, csaknem kiugrott a bőréből. — Kismadár! Mi­lyen gyönyörű kismadár! — Azt elhiszem — mondtam — veréb. Több ezer ilyen ma­darunk van! * A férfi arcán széles mosoly jelent meg. Elindultunk. Lát­tuk az utcákat, megmutattam neki a város nevezetességeit. Csodálattal nézte az üzletek­ben kirakott árut, megtapo­gatta a faágakat, minden, amit látott, új, érthetetlen és igéző volt számára. ' Amikor egy futballpálya mellett mentünk el, átnézett a palánkon és izgatottan sut­togta: — Futballisták! Élő fut­ballisták ! — Igen *— mondtam neki —, edzésük van. — Fantasztikus! —a fű egé­szen zöld! Kezdtem sajnálni ezt az embert. Milyen ország lehet az, vagy milyen város, ahol nincsenek futballisták, nincs zöld fű, de még hétköznapi verebek sincsenek? Amikor bementünk egy po­hár sörre, félénken megkér-, deztem tőle: — Maga.:: hová való? — Hogyhogy hová? — nézett rám csodálkozva. — Ügy gondolom, hogy ... honnan jött — dadogtam. — Hol lakik? — Ott — intett a fejével —, abban a toronyházban. Hirtelen elakadt a lélegze­tem. — Dehát... Ez fantaszti­kus! Hiszen maga itt egyálta­lán semmit nem ismer! — Valóban — válaszolta szórakozottan. — Az utóbbi években sok minden megvál­tozott itt... De ezt én nem tudtam. Többnyire otthon va­gyok, szinte soha nem jövök el hazulról... — Hát most? — kérdez­tem rekedten. — Akkor most miért jött el otthonról? Vártam a titokzatos, drá­mai választ a szerencsétlen, különc embertől, ö azonban csak legyintett és ingerülten mondta: — Elromlott a televízióm! Az ihlet igazi forrása Amikor Emest Hemingway megkapta a hírt, hogy „Az öreg halász és a tenger” című kisregényét Nobel-dijjal tüntették ki, hatalmas hahotában tört ki, és ennek okát így magyarázta meg barátainak: „Hosszú évekeh át dolgoztam »A folyón túl a fák közé« című regényemen, amelyet a kritika egyhangúlag lehúzott. A dolog meglehetősen elkeserített, elhatároztam, hogy soha életemben nem írok többé egyetlen sort sem. Néhány évvel később sajnos, egyetlen cent nélkül maradtam, hitelezőim a tortkomat szorongatták. Arra az elhatározásra jutottam, írok egy kisregényt, hogy végre valami pénzhez jussait. Így szü­letett meg »Az öreg halász és a tenger«. Azóta gyakran fel­tettem már a kérdést: vajon nem a pénzszűke az ihlet igazi forrása?” A világ legegyszerűbb dolga jErpst .Moritz Amdt német költő közel 90 esztendős volt, amikor 1859 karácsonyán egyik szomszédnője némileg szkeptikusan megjegyezte: — Nos, Herr Amdt, nemso­kára 90 éves lesz. Mihez kezd majd a 90. születésnapján? — De asszonyom — vála­szolta nevetve Arndt —• ‘ez a világ legegyszerűbb dolga: természetesen azonnal meg­kezdtem a 91. életévemet! Ejnye, ez a Néró! AFORIZMÁK Az emberekkel dolgozni le­hetséges. De élő emberekkel dolgozni nehéz. X A pénznek, sajnos, nem­csak vásárló-, hanem veszte­gető ereje is van. X wlncs olyan kívánság, ame­lyet ne lehetne kitalálni. X A gyermekek nevelését szü­leik megszületésének pillana­tában kell elkezdeni. (A. Kulics) X Milyen közel kerülünk egy­máshoz a csúcsforgalom ide­jén! X Az ember jellemző tulajdon­sága a tévedés. (Ford.: Gellért György) tSizlos altató — Ha késő éjszakáig dolgo­zom — mesélte egy fiatal fran­cia író Georges Simenon -nak —, szellemileg annyira kifá­radok, hogy képtelen vagyok elaludni. — Miért nem próbálja meg egyszer elolvasni, amit írt? — Válaszolta barátságosan mo­solyogva Simenon­Nemrégiben történészkong­resszust tartottak Rómában- A kongresszusán elsősorban a római birodalom történetét ta­nulmányozó szakértők vettek részt. A napirenden szereplő kérdések közül az egyik igen váratlan és megdöbbentő volt. A történészek „bírósági tár­gyalást” rendeztek, a vádlott szerepét Néró császár játszot­ta. Az ..eljárás’ ’során a tudó­sok egyértelműen megállapí­tották. hogy Néró nemcsak gyilkos és gyújtogató volt, ha­nem óriási szélhámosságokat is elkövetett. Korabeli doku­mentumokból kiderült, hogy uralkodása alatt kisebbek let­tek az érmék és a szükséges­nél jóval többet vertek be­lőlük. Ráadásul az uralkodó rendszeresen devalválta a ró­mai valuta árfolyamát, és ti­tokban 7 százalékkal csökken­tette az érmék aranytartal­mát Humor — Elszegényedett művész vagyok, korábban tűznyelő voltam. Szánjon meg egy kis pénzzel, uram! — Végtelenül sajnálom; múlt héten kellett volna jön­nie, akkor égett le a tető. X — Miért lyukasztja ki 4 vasúti jegyet? — Mindent a kedves vevő­ért — mondja a kalauz — így az utasnak nem kell olyan nagy súlyt cipelnie. X Véget ér a boxmeccs első menete. — Nos, az ellenfelemen mu­tatkoznak már á gyengülés je­lei? — kérdi az egyik boxoló a trénert. — Azt nem mondhatnám! De ajánlom, hogy a következő menetben továbbra is üss mindig nagy erővel a feje mellé, a huzatban biztos meg­hűl és elgyengül. X —, Halló, kislány — kiabál egy kis utasa után az autó- buszvezető —, itt felejtettél a kocsiban egy csomagot! — Nem tesz semmit — vá­laszolja a kislány —, a pa­pám q talált tárgyak osztá­lyán dolgozik. Ez a reggelije. X A cirkuszban szenzációs számot mutatnak be. A jele­net szereplői: egy oroszlán és egy bárány békésen megfér­nek egymással. — Sohasem gyűlölködnek? — kérdi a cirkusz igazgatóját egy riporter. — Olykor bizony előfordul. — Ilyenkor önök mit tesz­nek? — Veszünk egy új bárányt ' X Egy alacsony növésű hét­éves forma gyerek hiába igyekszik elérni a kertkaptt feletti csengőt. Véletlenül ép­pen arra megy a tanítója, akt magasba emeli a gyermeket. Amikor a kisfiú kétszer egy­más után megnyomja a csen­gőt, megszólal: — De most aztán fussunk', ám, tanító úr! IMPORTHVMOR A fiatal katona levelet kap hazulról. Felnyitja a boríté­kot, és egy tiszta papírlap hull ki belőle. — Tudod, Klaus — magya­rázza a barátjának —, mielőtt bevonultam, összevesztem II- sével, és azóta nem beszélünk egymással! X — Ide hallgasson, én ki­hívtam a villanyszerelőt, hogy megjavítsa az ajtócsengőt, de ez az alak nem jött el! — Nyugodjék meg, kedves asszonyom, a segédem ott járt, becsengetett, de senki sem nyitott ajtót, ezért úgy gon­dolta, hogy nincsenek otthon... Szeretem a műkorcsolyá­zást és mindig nagy érdeklő­déssel nézem a televíziós köz­vetítéseket. Különösen az ra­gad meg, ahogyan a riporter a versenyzők ruháiról beszél. Sokáig azt hittem, a korcso­lyázásnál csak a produkció a fontos, az ugrások, a gyakor­latok nehézségi foka. És most rájöttem, mindez kevés. Ruha is keli,. És nem mindegy, hogy milyen ruha. Mert hiába ugrik valaki akkorát hogy csak a fele látszik a képernyőn, a közönség, a néző szempontjá­ból ez nem döntő. Az a lé­nyeg, milyen ruhában ugrik. Mert a néző igényes és előtte nem lehet akármilyen ruhá­ban ugrálni. Még a jégen sem. Jó lenne, ha a riporterek a többi sportágaknál is szólná­nak a versenyzők ruháiról és nemcsak a verseny izgalmas pillanatait ordítanák végig. Mivel rohamosan közeledik a tavaszi idény, a műkorcso­lyázó versenyek tapasztalatai alapján így képzelem el a jö­vő sportközvetítéseit: LABDARÚGÁS Ebben a pillanatban kezdő­dött a Népstadionban az örök rangadó, a Ferencváros és a Vasas csapata között. És most szóljunk néhány szót a két csapat ruháiról. A Ferencvá­Kiss György Mihály: Javaslat sportügyiben ros játékosain fehér nadrág és zöld mez van. Az egyszerű mosóanyagból készült nadrá­got alul géppel szegték be, a derék táján gumi erősíti a játékosok testéhez, hogy le ne essen. Csupán Nyilasi nad­rágja kivétel, nála gumi he­lyett madzag van, de ez a taktikai utasításhoz tarto­zik, és én is csak az öltöző­ben tudtam meg a mérkőzés előtt. Már 2—0-ra vezet a Vasas, ami annak köszönhető, hogy a piros-kék szerelés helyett az angyalföldiek püspöklila- fekete-sárga öltözetben lép­tek pályára. A mérkőzés szü­netében a Rotschild-szalon kisestélyi ruháiban rágták . a citromot Váradi vezetésével a fiúk a Fradi öltözője előtt, és ez a pszichológiai trükk a második félidőben teljesen szétzilálta a Ferencváros so­rait. Nem csoda hát, hogy a Vasas a befejezés előtt " két perccel már 17—0-ra vezet. ÚSZÁS Most dörrent az indítópisz­toly és a lányok szinte egy­szerre ugranak a vízbe, köz­tük Verrasztó Gabriella, a verseny favoritja. Nézzük, mi­lyen ruhában úszik Gabika! Egyszerű, sima, egybeszabott fürdőruha van rajta, bár ez a vízben most nem látszik, még­is feltűnő az a gondosság, ahogyan Verrasztó a verseny­re készült és kiválasztotta magának ezt a sötétkék, egy­színű fürdőruha-költeményt. Nem kicsi, nem nagy, nem lötyög rajta, és ami a legfon­tosabb, használat után gyor­san szárad. Bocsánatot ké­rek ezért a kis kitérőért, de köz­ben véget ért a verseny, az eredményt, sajnos, nem tu­dom. De nem kell idegesked­ni, a holnap reggeli lapok közlik a végeredményt. BIRKÓZÁS Már csak másodpercek van­nak hátra a magyar Hegedűs Csaba és a japán Hacuka köz­ti nagy küzdelemből, de még mindig nem tudni, ki lesz a győztes. A versenyzők ruhái­ról, sajnos, nem tudok sokat mondani, mert csak egy szál vállpántos nadrágban gyúrják egymást. Viszont a cipőjük nem egyforma. Az egyik 43- as fehér, a másikW-l-es feke ? birkózócipő. Amikor a mérkő­zés előtt Hegedűs Csabával beszélgettem, fehér nyloning, szürke kockás nyakkendő volt rajta, amely színharmóniájá­val remekül illett acélszürke kétgombos zakójához és fel­hajtó nélküli, kissé csöves nadrágjához. Barna, francia­orrú cipője még szakmai kö­rökben is nagy feltűnést kel­tett U. i.: Magamról csak annyit, hogy nagy sport­rajongó: vagyok, és ezt az ötletet egy Erika típusú írógépen írtam kék, csíkos fürdőköpenyben, a derekán azonos anyagból készült öv­vel és rávarrott zsebekkel. A lábamon sötétbarna bőrtalpú házipapucs volt. A feleségem ruháiról majd legközelebb! NŰCRÁD — 1977. április 10., vasárnap 11

Next

/
Thumbnails
Contents