Nógrád. 1977. április (33. évfolyam. 77-100. szám)

1977-04-03 / 79. szám

(A hiiszonhetedik perctől a harmincneayedikigl

Hosszan- örökre rám szabott mozdulatlansággal fekszem. Bal lábam testem alá tört már akkor, amikor a sorozatot kaptam, és hanyatt vágódtam a sárba,. jobb kezemmel görcsösen szorítom a géppisztoly markolatát. A géppisztolyét, amelyből hosszúsorozatot lőttem ki csak úgy találomra. a fedezék elhagyása után. Azt hiszem, nem lőttem pontosan senkire, csak úgy... És. •. és a következő pillanatban kilyukadtak a felhők és dobhártyát repesztö zajjal rámszakadt a világmindenség. Azóta csend van: Tőlem jobbra Vologya fekszik, akivel hét éven át egymás mellett ültünk az iskolapadban. Hatméternyi távolság van csupán közöttünk. .. ö hasra esett. Én háton fekszem, bal lábam a testem alá törve. Tágra nyílt szemmel, egyre merevülő hidegséggel bámulok a SEMMIBE. oda, ahová

HUSZONHÉT perccel ezelőtt hosszúsorozatot lőttem géppisztolyomból. ahol huszonhét perccel ezelőtt még szürke felhők gomolyogtak, ami huszonhét perccel ezelőtt még olyan elérhetetlen távolságban volt tőlem. De.. • most már nincs távolság, a felhők talán még ugyanúgy vonulnak délnek, mint addig, de már nem látom őket. Csak nézek, szemrebbenés nélkül bámulok, de ahová nézek, már ott sem látok semmit. Nincs senki már számomra és nem érzek semmit. Talán jobb is így. Mert

HUSZONNYOLC perccel ezelőtt, amikor hosszúsorozatot lőttem ki a felhőktől takart fedezék felé és tizenkét lépést szaladtam, a szemközti hajlatban felugatott egy géppuska. Ránk lőtt és talált Deréktól feliedé négy lyukat számolhatnak majd meg köpenyemen, bár ebből csak három a géppuskáé. A negyedik még egy nappal a támadás előtt, ott hátul, valahol a sátorlappal álcázott tűznél keletkezett, amikor utolsó étel- konzervemet melegítettem, és arra gondoltam: elér-e holnap minket a tőlünk néhány napi járóföldre leszakadt hadtáp? Későn vettem észre a kipattanó szikrát, s mire figyelmeztettek. már csak a kiégett lyukat dörzsölgethettem kesztyűbe fagyott kezemmel. Elhatároztam, hogy később bevarrom, de... már nem tudom. S most itt van köpenyemen ezenkívül még három. És ezeket sem tudom már összevarrni. Minden volt és semmi sem lesz már. Nem tudom elengedni

a géppisztolyt, nem tudok többé felállni és nem tudok rádkiáltani, hogy hagyd abba; eleget öltél már! Nem rád irányítottam a fegyvert, de te lelőttél. Tudom: én nem tartottam be a háborúk arany- szabályát: előbb lőni, mint mielőtt az a célnak eszébe jutna. Eltaláltál és most itt fekszem, bal lábam testem alá törve. •. Pedig még életemben sem emeltem kezet senkire és Szásemykát a harmadik emeletről is csak azért ütöttem szájon, niert az anyámat szidta. Öt, aki kilencéves koromig nevelt Akkor halt meg... Furcsa. igen furcsa, hogy már

HUSZONKILENC perce

fekszem itt, de még nem találkoztam vele. Emlékszem

még kisgyerek voltam, nagyapám sokat mesélt a túlvilágról. Hogy van... és ott találkoznak a földről eltávozottak- Most, amikor már itt vagyok, tudom: tényleg csak mese

volt az egész, nem más mint tudatlan hitegetés. Érzem, végleg magamra maradtam, és nem tudok szólni neki, hogy vegye ki a géppisztolyt a kezemből, segítsen talpra állni, és segítse fel Vologyát is, mert őt sem szabad itt hagynunk. Az éjjel hideg lesz és megfázik a sárban! Anyám! Hallod? Gyere! Segíts rajtunk! Hallod? Vagy elhalkultak már mondataim ?

És te milyen lehetsz? Te, aki agyonlőttél? Tudom, határozott. Gondolkodás nélkül húztad el az elsütőbilléntyűt, Bár azt hiszem, utána káromkodtál, mert, ahogy valami mindeddig még meg nem magyarázott. s önmagámban sem le nem tisztázott megérzés sugallja, szinte láttam, elkopott a hüvelykivetőd és

szebkéseddel kellett kipiszkálni azt a sárgaréz hengert a géppuska csövéből, amelynek lövedéke a köpenyemen levő lyukak közül a negyediket szakította ki. Tudom, ha csupán a másodperc egy töredékével előbb ragad be a hevederből lassan kicsúszó lőszer, talán még életben maradnat- tam volna. Ez, igen ez, az utolsó fúródott a nyakamba és szakította át az ütőeret... Egy pillanatig mindenem fájt. azt hittem megőrülök! De nem őrültem meg: meghaltam! És már nem fáj semmi.. • Még az sem, hogy nem értem meg a huszadik születésnapomat. Négy nap múlva lennék húszéves. De így csak tizenkilenc ■ voltam. Tizenkilenc évesen fekszem a sárban, bal lábam testem alá törve, jobb kezemben görcsösen, szorongatom a géppisztoly markolatát. Tőlem balra, egész közel; esett el valaki. Nem tudom at nevét, de az arcára élénken; emlékszem még. Hosszú, göndör, fekete haja volt, arcán aj bal szemétől egészen le az: állkapcsáig mély vágás hege húzódott. Tudom, mindig meg akartam kérdezni tőle, mi okozta. de elfelejtettem. Vagy túlzott kíváncsiságnak tartottam és ezért nem tettem meg? Már nem is tudom.-, ö is hasra esett, mint Vologya, bal kezének ujjai fehérre meredten szorongatják a géppisztolyt, jobb kezével meg belemarkolt a sárba. Ügy mint egy rossz gyerek, aki dobálni akar.. • Érdekes': körülöttem mindenki hason fekszik, csak én nem. De emlékszem: amikor kiugrottam a fedezékből és tizenkét lépést futottam, bal csizmám beszorult egy mélyedésbe. Megálltam, hogy kievio- kéljek a ragadós sárból és — ekkor lőttél te. Tőlünk kétszázötven-kétszázhetven méterre ültettél a nézők« közepére és gondolkodás nélkül húztad el az elsütőbitlen tyűt. Emlékszem, pillanatok múltán furcsa melegség öntött el, három egybefolyóan fájó pontot éreztem testemen és megtán- torodtam. Rémlik. még támolyogtam valamicskét, mint a részegek, pedig nem ittam többet a szokásos 'vodkaadagnál, amit mindig szűkén mért támadás előtt a rajparancsnokom, majd hanyatt estem. Még éreztem a sár felfröes- csen az arcomra, gondolataim elhagynak, és, hogy fáj, őrjítően fáj valami. Már

HARMINC perce fekszem a sárban, ami keményedik, és összeszorítja testem- Addig sem voltam vállas, lányoknak' tetsző, de most még vékonyabb lehetek. S ha lennének érzéseim, érzékelném, miként szorít össze a fagy, hogyan csökken térfogatom a levegő lehűlésével egyenes arányban, hogyan válók egyre felismer- hetetlenebbé. Lassan olyanok leszünk mint a ßzobrok ■ . én is, Vologya is, és a tiú tőlem balra, vágással az arcán, a szemétől az állkapcsáig. Ct erről talán felismerik, mi viszont örökké egyformák leszünk, már úgy, mintha valamennyiünket egy anya szült volna ikrekként..- Hány anya kellene most, hogy ennyiünket, kik itt fekszünk, világra hozzon ! Olyanok, akik szemrebbenés nélkül nézünk oda. ahol

HARMINCEGY perccel ezelőtt még ég volt, ahová harmincegy perccel ezelőtt még léptünk és a fűszálak sárba tipródtak súlyunk alatt. De most már nemcsak talpunk nehezétől törtek össze a füvek: ott is alánk simulnak,

ahová zuhantunk. Hozzávetőlegesen — nem tudom, számolni tudok-e még — másfél négyzetméternyi területre nehezedik testünk immár.

HARMINCKÉT perce, ha összefüggő mennyiségként számítjuk át a géppisztoly, kezünk, s más testrészünk pillanatnyi alapterületét. Talán százhúszan maradtunk itt. És ez százhússzor másfél négyzetméternyi, hidegen gémberedő semmi...' Pedig nem bántottam én soha emberfiát életemben. Szásenykát is csak azért ütöttem meg, mert az anyámat szidta...

Te talán még élsz, mert gép- puskás-reflexeid azonnal működésbe léptek. Azt hiszem mindig az él túl mindent, aki pillanatnyi habozás nélkül

váltja át gondolatait cselekedetekké- Én nem ezt csináltam. Talán túl fiatal voltam és a cselekedet másodlagossága miatt fekszem itt hanyatt, bal lábam testem alá törve. .. Ügy rémlik, én előbb a géppuskafészek fölött szürkén átvonuló felhőkre tekintettem először, s nem, nem a célra-.. Rád, aki tán’ öreg és bajuszos voltál, s esetleg hiányzott a két első fogad. Vagy ugyanilyen szőke hajú fiatal lehettél, mint én? Most már mindegy! Sosem fogom tudni megbosszulni neked, hogy elkezdtétek, elkezdették veletek a háborút! Engem nem vár haza senki. A szüleim rég nem élnek, szerelmem pedig még nem volt. Neked nincs édesanyád? Hagyd abba az egészet és menj haza! Vidd magaddal mindazokat, akiknek még van anyjuk, feleségük, szerettük, s állítsátok meg ezt az őrültséget! Tudom, nem értesz a nyelvünkön, de értsd meg! Értesd meg mindenkivel! Tudod, hogy bal Sábám a testem alá tört és kezemmel a földbe kapaszkodom. Szemrebbenés nélkül, a világot magam elé kimerevítetten bámulok oda, ahol még

HARMINCHÁROM nerccel ezelőtt volt valami. . Milyen lehet az ég? Kék, vagy süíétlően fekete? Talán ez, mart a fedezék elhagyása után,, a hetedik lépésnél éreztem*.: esőcsepp hullt az arcomba X>e, hogy a hátralevő öt lépési alatt esett-e még. mát nem jut emlékezetembe. Lehet, hogy havazik? Ha befed a pelyhek milliárdja, végleg egyformák leszünk. Vologya is, én is, és a» fiú, tőlem balra, akinek: hosszá vágás van az arcán, a nemétől' le, egészen az á&- kapcsáág. Denékba tört mos- du la tanok eltűnnek a lepel alatt s mire jön a nyár, a nyár- a nyár, az ősz.-.

Sok harc kocsi vezető panaszkodott azon a napon, hogy olyan hóviharban mentek, hogy szinte ösztönösen adták meg az irányt a T—34-est vivő 1 ánctalpaknak. Még azt sem érezték, amikor a német állásokon áthaladó monstrum — mert szinte egyik percről a másikra vastag lepellel takarta be a földet a bő — keresztül haladt a géppuafcafede- téken, g a dermedő sárba nyomta, taposta a géppuskaheved«- rekbe fűzött halálok sokaságát A

HARMINCNEGYEDIK

percben.

Karácsony György

Jevgenyij Popov:

A dobos

és felesége,

a dobosné

OJ bét • imM trBÉatwft—

JevgenyiJ Poporé, a fiatal szibériai íróé, akinek elbeszéléseit mindössze egry-két esztendeje közük a folyóiratok. Közvetlenül halála előtt, Vaszilij Suk- sin, a kiváló író-színész-rendező mutatta be ajánló soraival a b—vjet olvasóknak, a Novftj

KM volt, hol nem vált, 4B

egyszer a földön egy csöndes, rokkant asszony,* vele együtt egy fürge-mozgékony doboa a gyászzenekarból.

Az asszony a férjével történetünk idején a Kazan KöaFa-rkas András:

Pihenő munkás

toárftMŰgbCm.' Karaganda városban lakott, s naponta autóbusszal járt munkába. Egyszer az autóbusz motorja lefulladt, éppen a vasúti átjáróban, ahol a sínen vonat közeledett.

A vonat nekirohant az autóbusznak és fölaprította. A dobosné kirepült az ülésről.

Repülés közben egy megvasalt csizma betörte a fejét, koponyacsontja előbújt a bőr alól, s ettől kezdve örökösen mormogott-dünnyögött magában, s állandóan egyetlen könyvet olvasott A könyv történetesen Raszul Gamzatov „Hegyilakók” című regénye volt, amelyben az emberek közötti új viszonyokat írta le Dagesztánban, s azt a harcot, amely a köztársaságban a női egyenjogúságért folyt

Ezt a könyvet közvetlenül sérülése után, a kórházi kioszkban vásárolta, és soha többé nem vált meg tőle.

A szerencsétlenség után sokan elfordultak- tőle, elsők között éppen a saját férje hagyta el.

A dobos egész életében dobon játszott. Erősen ivott, úgy rászokott az alkoholra, hogy már csak a gyászzenekarban kapott helyet, amely a koporsókat kísérte.

És ekkor tőle is sokan elfordultak.

Így azután visszaköltözött az asszonyhoz és csöndesen éldegéltek a Dosztojevszkij utcai faházikóban, egy vaskályha társaságában.

Télen a vaskályhán átdudált a szél, de belül fényesen égett a tűz. Nyáron az apró kertben kivirágzott a zelnice- meggy, mézzel telt a levegő. Igaz, a dobos ivott, egyre ivott, az asszony pedig folytonosan dünnyögött magában.

Szép asszony volt, fekete • hajú, karcsú.

A dobos, azonkívül, hogy dobolt, a környező tárgyak szilárdságát tanulmányozta. Azon kesergett,, hogy nincsenek a földön szilárd testek. S ha van is valami hasonló, mindig akad még keményebb tárgy, amely megsemmisítheti az előbbit.

— Hiszen ha nem így volna, akkor nem tört volna be a fejed a vasalt csizmától — mondta feleségének, aki egyetértett vele.

Kutatásai sikertelensége miatt a dobos mind többet és többet ivott- Egyszer, végső 'elkeseredésében kezet emeli a legszentebbre: megragadta a dobot, és elkezdett ugrálni rajta. Hogy kipróbálja.

Az asszony az ágyon ült.

Hallgatagon ült az ágyon, kedvenc könyvét olvasta. A sarokban kézmosó függött, alatta iwesnotesvödör árvásko- dott

A dobos pedig egyre csak ugrált, ugrált, apró termetű volt, kissé kövérkés. Ugrált, ugrált és beszakította a dobot — éltető kenyerét, táplálóját

Ekkor szörnyen elkeseredett, az pedig rossz tanácsadó. Az asszonyt vádolta, hogy tönkretette az életét.

— Ha nem lennél a nyakamon, régen a Nagy Színházban játszanék. Összetöröm a csontodat.

A csöndes asszonyka napon megijedt. Fogta a könyvét és kiszaladt az utcára.

Éjszaka volt, a lámpák alig pislákoltak, csak az tudott futni, akit a kétségbeesés kerget.

A dobos fölfogta a helyzeti, elszégyellte magát. Amúgy borostásan kiment a kúthoz, levetkőzött, leöntötte magát hideg vízzel, azután visszament a házba és fölhasította a dunyha huzatát

Amikor minden tollpihében fürdött. elment hogy megkeresse a dobosnét.

Egy földhányás mögött talált rá. Reszketett a félelemtől, ahogy a sötétből a sötétbe bámult.

Tff Mitől félsz, ostoba? —J mondta a dobos, aki fürgs volt. — Nem vagyok bekenve se szurokkal, se mézzek Leöntöttem magam vízzel! hogy könnyebben megmosdató hass. Meg akarsz mosdatni?

— Akarom — válaszolta as asszony. Előbújt a földhánvá» mögül és mormolta: — Akarom, akarom, akarom.

Visszatértek a házba. A dobos átölelte a dobosnét. A» asszony egy nagy tartályban vizet_ melegített. Beleöntötte a teknőbe és elkezdte mosdatni a dobost.

Az pedig ült a teknőben, és szájából szappanbuborékokat eregetett, hogy a dobosné s* sírjon, hanem nevessen.

(Havas Ervin fordítása) .

NÓGRAD - 1977. április 3., vasárnap