Nógrád. 1977. április (33. évfolyam. 77-100. szám)

1977-04-29 / 99. szám

A XUI. OTDK ulfin

Munkásmozgalmunk tori éneiének

Tudományos tevékenység a Pénzügyi és Számviteli Főiskola saigótarjáni tagozatán

A PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI Főiskola salgótarjáni tagozatának hallgatói kiváló eredménnyel szerepeltek a XIII. OTDK-n, a gazdasági egyetemek és főiskolák tudományos diákköreinek országos döntőjén. A Közgazdasági Tudományegyetem után a legjobb eredményt érték el. Az országos döntőt a közelmúltban Pécsett, illetve a társadalomtudományi szekció

döntőjét Szegeden rendezték meg.

Mint ismeretes, a főiskolán a hallgatók öntevékeny tudományos tevékenységének a tudományos diákkör teremt formákat és kereteket. A sál* gótarjáni tagozaton a TDK viszonylag rövid múltra tekint vissza, de ez a pár éves tevékenység is jó megnyilvánulási lehetőségeket adott a hallgatóknak, akik éltek is vele.

— Ez volt a harmadik országos versenye a hallgatóknak, s ..örömmel tölt el bennünket, hogy kitűnően meg- állták helyüket — mondotta Lóránt Miklós tagozatvezetőhelyettes. — Az országos döntőt úgynevezett házi versenyek előzték meg, ahol két levelező. Illés József, Pintér Mihály és egy nappali tagozatos hallgató, Orbán Zsuzsa nyertek. Az országos döntőn a salgótarjáni tagozatból heten vettek részt, s öt helyezést mondhatunk magunkénak. Ez azt jelenti, hogy a létszámhoz viszonyítva a tagozat kiemelkedően szerepelt. Természetesen hallgatóink az évközi szakmai gyakorlatokat is ennek jegyében végezték, s a konzulensek is jó munkát végeztek.

y

Czene Győző témáját a politikai gazdaságtan köréből választotta. Témája a szocialista gazdaság fejlődése néhány kérdésének vizsgálata volt. Harmadik díjat nyert.

— Főként az 1960-as évek közepétől elemeztem megyénk helyzetét gazdaságtörténeti szempontból — mondja. — Ehhez szükség volt a korábbi időszak ismeretére is. Az anyaggyűjtésben, többi között, időszaki kiadványokat, a

Nógrád megye története című négykötetes mpnográfiát. a megye gazdasági életével foglalkozó elemzéseket, cikkeket (Nógrádi Szemle. Múzeumi Füzetek, NÖGRÁD stb.) használtam fel. Sok segítséget kaptam Lonsiák Lászlótól, s konzulensemtől. dr. Molnár Páltól. Ez a téma a továbbiakban is érdekel. A főiskola elvégzése után a Salgótarjá* ni városi Tanácson helyezkedem el, remélem, módom lesz majd további vizsgálódásokra e témakörben.

BARTA LÁSZLÓ témája, amellyel ugyancsak harmadik díjat nyert, „Az üzemi demokrácia érvényesülése az Egri Dohánygyárban.” Konzú- lence Bacskó Piroska volt.

— Szakmai gyakorlaton is az Egri Dohánygyárban voltam, úgy láttam, az egri modell e szempontból figyelmet érdemeL Ezért választottam ezt a témát — jegyzi meg. — E modell ismertetésére itt nem vállaikozhatom. Talán annyit, hogy a szokásos fórumokon túl. a Dolgozz Hibátlanul mozgalommal is összefüggésben itt különös hangsúlyt helyeznek az emberi vonatkozásokra. Témámat személyes tapasztalatok, illetve a vállalati dokumentumok fel- használásával dolgoztam fel. Egerbe, a 4. számú Volánhoz megyek dolgozni, úgy hiszem, dohánygyári tapasztalataimat ott is hasznosíthatom majd.

A többiek küldöndíjasok. Orbán Zsuzsa a fizetési fegyelmet tanulmányozta a Salgótarjáni Ruhagyárban.

— Én a ruhagyárban töltöttem szakmai gyakorlatomat, dolgozni pedig a halasi kötöttárugyárba megyek — kezdte a beszélgetést. — Ügy gondolom, e téma vizsgálata számomra sok haszonnal járt, s talán jövőbeni munkámban is segít majd. A fizetési fegyelem érvényesülése adott helyen számos dologtól függ. Közrejátszanak ebben a vállalatoktól független okok is, például a vállalatok közti monoDolhelyzetből adódó

problémák, s természetesen, előfordulhatnak adminisztratív lazaságok. Munkámban javaslatokat is megfogalmaztam, ezeket munkahelyemen majd érvényesíteni szeretném.

Kaptam segítséget a gyárban, konzulensem pedig Marosi Lászlóné volt.

Iglai Szabolcs témája: „Vasúti gördülőanyaggyártás hatékonyságának és jövedelmezőségének vizsgálata a diósgyőri gépgyárban.”

— Az országban jelenleg egyedül itt van ez a termék — mondotta. — Ez a vállalat szempontjából hatékony, de nem jövedelmező. A terméket a vállalat egy része állítja elő, hatékonyan, de veszteségesen. Tulajdonképpen az élő- és a holtmunka felhasználásának mértékéről van szó elemzésemben, amelyben én is élek javaslatokkal.

Iglai Szabolcs konzulense Lóránt Miklós volt.

Alexi József különdíját Az iparvállalati vezetés belső problémái a vezetéselmélet tükrében című tanulmányára kapta. Konzulense Űjváriné Merich Katalin.

— DOLGOZATOM első részében általános elméleti kérdésekkel vezetéstudományelmélettel foglalkozom — jegyezte meg. — Itt a vezetés, irányítás kapcsolatát, a vezetés emberi tényezőit vettem sorra. Utána a második részben az iparvállalati vezetés belső problémáit vázoltam. E részben terminológiai problémákat igyekeztem tisztázni, s vizsgáltam a Magyarországon jelenleg érvényben levő szervezeti modelleket, amelyek szerintem napjainkban már nem tükrözik a gyakorlatot Végezetül új szervezeti modellre teszek javaslatot.

X

A hallgatók megjegyzései, természetesen, csupán utalások a témákra, amelyek szoros összefüggésben vannak a mindennapi gyakorlattal. Ügy véljük, gondolataik egy része mindenképpen figyelmet érdemel az üzemek, vállalatok részéről is. Az eredmények igazolják: a TDK a Pénzügyi és Számviteli Főiskola salgótarjáni tagozatán is a hallgatói tudományos alkotó tevékenység kitűnő megnyilvánulási lehetőségét teremti meg. amely a jó szakemberré formálódó fiatalok visszahatását is kiváltják a főiskola oktatási tevékenységére.

T. E.

> ♦> ♦> ♦> •> «5* v ♦> *> *> ♦> v v ♦> ♦> »I» ♦> ♦> ♦> ♦> ♦>

V , V

*♦. Valentyin Cseroik:

11.

— Tudod mit — mondta a falábú ember —, add ide nekem a géppisztolyt. Majd én feltartom őket.

— Miért te? — ellenkezett Oszipov. — Én ezt jobban csinálom. Én ezt nagyon jól megcsinálom.

Szemjon sehogy sem értette, miről beszélnek, mit akarnak csinálni, de nem merte megkérdezni.

— Fél lábbal nem jutok messzire, kár lenne a gyerekért !

— Nem lesz semmi baj — mondta Oszipov. — Itt nem szokott őrszem állni.

Némán mentek tovább. Szemjon szerette volna, ha Oszipov szóba elegyedik vele, már majdnem megbocsátott neki, de a felnőttek hallgattak.

— Várj egy kicsit — jnond- ta Oszipov. Széthajtotta a bokor ágait és figyelt.

r — Na, mi van? — kérdezte a féllábú.

— Észrevesznek, ha a lovas kocsival megyünk — mondta Oszipov.

. — Géppuskagolyó nem ér el idáig, és amíg átvergődnek a mocsáron, már messze leszünk.

— Ha van motorbiciklijük, megkerülik és úgy üldöznek. Itt kell hagyni a lovat.

— Sajnálom, jó kis hároméves.

— És az életedet nem sajnálod?

A kantárjánál fogva egy fához kötötték a lovat, az legelészni kezdte a füvet, és elhessegette magáról a bögölyöket. Szemjon a féllábúval nekivágott az erdőnek, Oszipov maradt...

Néhány éve Szemjonnak eszébe jutott ez a féllábú ember. Oszipov elmondta neki, hogy Tyihomirov udvarolt az anyjának, de az anyja nem ment hozzá férjhez. Szemjon szeretett volna Tyihomirowal találkozni, te beszélgetni egy kicsit az anyjáról. Arra is gondolt, hogy biztosan nagyon veszélyes dolog lehetett egy üldözött kisfiút kivinni a városból. Ha felismerték volna őket, Tyihomirov a mankójával nem tudott volna futni, s fegyvert, sem vehetett magához, mert a policájok az ellenőrzési pontokon gondosan átvizsgálták a kocsikat, fegyvert kerestek, de leginkább abban reménykedtek, hogy kisüstit találnak. És a kisüstit nagyon gondosan kutatták.

Szemjon, amikor legutóbb a falujukban járt, elhatározta, hogy felkeresi Tyihomiro- vot, de az két évvel azelőtt meghalt. Oszipov mesélte, hogy Tyihomirov mindig kérdezősködött felőle, még egy képet is kért Szemjonról Marija Trofimovnától. Tyihomirov sosem nősült meg, gyereke sem volt.

Szemjonnak eszébe jutott, hogyan vágtak át az erdőn Tyihomirowal, egész nap mentek, és Szemjon úgy elfáradt, hogy már lépni sem tudott, soha életében nem érzett ilyen fáradságot. Tyi- homirov felültette a. hátára, biztosan nagyon nehéz volt cipelnie több órán át a nagy növésű ötéves fiút. Szemjon kényelmesen ült széles hátán. Erős vállába kapaszkodott, úgy aludt egy keveset, aztán nyárfaleveleket tépdesett a feje fölött, és egyszer olyan erősen megmarkolt egy ágat, hogy Tyihomirov elvesztette az egyensúlyát, és elesett. Szemjon felkacagott, mert Tyihomirov majdhogynem átbukfencezett a fején. Szemjon nevetett, Tyihomirov meg feltérdelt, nehezen lélegzett, az inge aljával letörölte arcáról az izzadságot. Szemjonnak valahányszor eszébe jutott ez a jelenet, mindig el- szégyellte magát.

Kattant a hadnagy öngyújtója.

— Na, mi újság? — kérdezte Szemjon.

— Két óra múlva megérkezem — mondta a hadnagy.

— Tehát nem sikerült megismerkedni vele?

— Elkéstem — vallotta- be a hadnagy. — Korábban kellett volna kezdeni, meg ki tudja, hogy reagálna rá.

— Azt sosem lehet tudni.

— Egyébként van, akivel járok. Pontosabban volt — helyesbített a hadnagy. — Most vesztünk össze.

— Mi miatt? — érdeklődött Szemjon.

— Csak úgy. Nem akart hozzámjönni. Várjunk egy kicsit, mondta..

NÓGRAD — 1977. április 29., péntek

állandó kiállítása

Részlet a kiállításból

Lassan már megszokottá és természetessé válik, hogy legnagyobb és legjelentősebb kulturális centrumunkban, a Budavári Palota múzeumokkal, közgyűjteményekkel folyamatosan benépesülő épületkomplexumában mindig történik valami említésre érdemes, vagy akár világraszóló esemény. Sorrendben a Budapesti Történeti Múzeum, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria beköltözésére, állandó és Időszaki kiállításaikra, valamint a nevezetes gótikus szoborleletre gondolunk, amelyet televízióból, újságból, szakpublikációkból ország-világ megismert, és amely éppen a Munkásmozgalmi Múzeum tőszomszédságában bukkant százados kényszerrejtekhe- iyéből elő. Mintegy jelképezve a történelem kontrasztjait te folyamatosságát.

lyet vendégként a Budapesti Történeti Múzeum termeiben rendezett — bizonyította be végképp az önálló intézményi lét jogát és a saját megfelelő épület elodázhatatianségát.

A mostani, végleges otthon hagyományos külseje nemcsak a belső terek alkalmazkodó és mégis modern építészeti bravúrját takarja, hanem a raktárak és dolgozószobák tucatjai mellett immár a magyar munkásmozgalom történetének teljességét felölelő állandó kiállítást is. Az annak idején jelentős szakmai és látogatói elismerést szerzett első rész (A magyar munkás- mozgalom története a Tanács- köztársaság leveréséig) után, végre április elején megnyílt a napjainkig terjedő további korszakokat bemutató második te harmadik is.

Az új kiállítás rendezői az előző korszak bemutatásának tapasztalatait is hasznosítva végeztek eredményes munkát. Sikerrel kerülték el az újkori történeti kiállítások buktatóit és nem fulladtak a papírok, az okmányok és fénykének tengerébe. Tárgy- és enteriőr központú minden terem. mafd minden vitrin. Vagyis a kiállítás nemcsak tanít, nemcsak informál, hanem látványnak is kellemes.

De további eredményeket is felmutatott ez a most megnyílt kiállítás. Olyan kor, a két világháború közötti időszak történetében segít eligazodni: az arányokat és a fontossági sorrendet egyaránt betartva, amikor a munkásmozgalom reformista és forradalmi, legális és illegális, hazai és emigráns stb. szárnyakra oszlott. A korszak nagy részében legalább két munkáspárt működött, nem számítva az erős és befolyásos szakszervezeteket. A kiállítás muzeológus és grafikus tervezői mindezt reálisan, a köztörténetbe ágyazva mutatják be.

A felszabadulás utáni fejlődésünk érzékeltetésével , sem marad adós a Munkásmozgalmi Múzeum. A történelmi távlat és a megfelelő múzeumi anyag hiánya ugyan a legközelebbi múlt ábrázolását nem könnyíti meg, azonban különösen a népi demokratikus korszak első évtizedéről ad sokat és sokunknak még emlékeiben élőt a kiállítás. Űgv véljük, a magyar munkásmozgalom történetének teljessé vált állandó kiállítása méltó sikerre számíthat a látogatók körében.

D. M.

A Munkásmozgalmi Múzeum viszontagságos hányódások után vette birtokába jelenlegi vári épületét. A József Nádor téri. majd a Szentháromság téri bájos kis paloták ugyan szemet gyö- nyörködtetők voltak, de múzeumi tudományos gyújtó, vagy közművelő-kiállító munkára teljességgel alkalmatlanok. A múzeum személyzete és gyűjteménye a nagy sikerű 1969-es jubileumi tanácsköztársaság! kiállítással —, ame— Talán még nem biztos a dolgában — vélte Szemjon.

— Ha nem vagy biztos a dolgában — vélte Szemjon.

— Ha nem vagy biztos benne, ne vedd meg — mondják náluk a faluban. Ilyen esetben bizonyosat kell tudni. Bizonygatni értelmetlenség. Vagy szeret, vagy nem — különösen, ha egy katonatisztről van szó.

— Miért — kérdezte Szemjon.

— Mert a polgári életben^ a szerelmen kívül mindenkinek megvan a maga dolga. De engem elküldenek egy távoli helyőrségbe, a feleségem természetesen velem jön. ott nincs szükség a szakmájára, tehát csak feleség lesz, csak a szerelem és a gyerekek maradnak. Hogy ezt valaki vállalja, ahhoz abszolút szerelem kell. Olyan, amire azt mondják: szerelem az első látásra. Ha halogatja az időt, ha az érzelmeinek fokát, mélységét méricskéli, akkor csak azt mondhatom: ha nem vagy biztos a dolgodban, ne vedd meg...

...Nataska nagyon jól érezte magát falun.

— Egész életemben ellaknék itt — mondta, amikor egy este a folyóparton ültek. „Dehogy laknál” — gondolta Szemjon akkor. Az első megpróbáltatást a kemence jelentené. A falusi kemencét fűteni nem kis munka. Nem egészen úgy van, hogy a gáztűzhely gombját elcsavarjuk, odatartjuk az égő gyufát, és már ég a tűz. A falusi kemencét kora hajnalban begyújtják. igaz, hogy az ebéd meleg marad benne, de estére újra csak be kell gyújtani. Főleg télidőben. És vízért járni és mosni, a fürdőházban begyújtani,' a tehenet fejni De semmit sem szólt.

(Folytatjuk)

Kiosztották az idei SZOT-díjakat

Csütörtök délelőtt a SZOT székházában ünnepélyesen kiosztották az 1977. évi SZOT- díjakat. Az ünnepségen részt vett Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, Pozsgay Imre kulturális miniszter, Orbán László, az Országos Közművelődési Tanács elnöke és Dobozy Imre, a Magyar írók Szövetségének elnöke.

Üdvözlő beszédében Viriz- lay Gyula, a SZOT titkára utalt arra, hogy ezúttal harmadszor adják át a SZOT- díjakat, amelyekkel azokat köszöntik, akik kiemelkedtek a szocialista kultúrát teremtő te terjesztő, embert formáló munkásságukkal. Az évente adományozott SZOT- díj a szakszervezeti mozgalom elismerése, azoknak szól, akiknek tevékenysége szoros szálakkal kapcsolódik a dolgozó emberek életéhez, akiknek munkássága hathatósan segíti a mu'nkásművelődés ügyét — mondotta a SZOT titkára egyebek között.

Ezután Gáspár Sándor átadta a SZOT-díjakat.

SZOT-díjat kapott Bogina Elemér, a közalkalmazottak központi szimfonikus zenekarának karnagya, Deamján Éva előadóművész, Bordás György magánénekes, az Állami Operaház tagja, dr, Czeiczel Endre, az orvostudományok kandidátusa,

Csongrádi Mária, az Állami Déryné Színház rendezője, Dorogi Zsigmohd, a Magyar Rádió irodalmi osztályának vezetője, Féner Tamás fotóművész, dr. Fukász György, egyetemi tanár, Gobbi Hilda színművésznő, a Nemzeti Színház tagja, Karácsonyi Jánoshé, központi könyvtár- igazgató, Kováts György megyei művelődésiközpontigazgató. Madaras József színművész, a Nemzeti Színház tagja, Matúz Józsefné. a televízióhíradó vezetője,

Mesterházi Lajos író, Mikus Sándor szobrászművész, Or- sovszky István, a zalai tánc- együttes művészeti vezetője, Vámosi János és Zárai Márta táncdalénekesek, Veress József filmkritikus, esztéta, s poszthumusz-díjat kapott Rad- nai György, operaénekes, az Állami Operaház közelmúltban elhunyt tagja.

A SZOT-díjak átadása után a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége fogadást adott a kitüntetettek tiszteletére.

ORSZÁGOS

TÁNCBAJNOKSÁG

BALASSAGYARMATON

Balassagyarmat máius 1-én második alkalommal ad helyet az országos táncbajnokság versenyeinek. A sDortcsarnokban ezúttal a .,B’ osztályú táncosok mutatkoznak be a Balassagyarmati városi Tanács és a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ szervezésében. A 16 oár az úgynevezett standard és latinamerikai táncok kategóriáiban méri össze tudását. A versenyt megelőző műsorban mutatkozik be a közönségnek a Jánosi László—Gruber Márta sonder bajnokpáros, a Fülöp István—Urbán Ibolya balassagyarmati ,,A” osztályos versenytáneospár. a budapesti Danuvia Művelődési Központ formációs csoportja, valamint a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Közoont formád ós és néptánccsoportja, vendégként léo fel a balassagyarmati származású Eszményi Viktória táncdalénekes. A na?v • érdeklődéssel kísért rendezvényt vass Miklós, a Balassagyarmati városi Tanács elnöke nyitja meg.

Mai tévéajúnlatuak

18.10: Építőkocka.

(Jj műsorsorozat indul útjára azzal a céllal, hogy segítségére legyen az építtetőknek és építőknek. Köztük is elsősorban azoknak, akik magánerőből építkeznek. \

Az új lakóházaknak hatvan százaléka épül magánerőből, olyan emberek részvételével, akik nem hivatásszerűen gyakorolják az építést, a műsor sokrétű információt igyekszik nyújtani számukra. Az építkezés megtervezése, a jogszabályok, az ajánlott tervek, a kivitelezés módjai, anyagai kapnak helyet a sorozatban, amely ezentúl havonta jelentkezik. [

Találkozhatnak a műsorban érdekességekkel is, az építészet köréből a kocka alakú házzal, amely egyik sarkán áll. Am a műsor lényege mindenképnen az a segítség, amelyet a magánéoí- tők. a kalákában vagv családi segítséggel, önerőből építkezők, a „házilagos kivitelezők” számára nyújthat.