Nógrád. 1977. április (33. évfolyam. 77-100. szám)

1977-04-28 / 98. szám

Előre a XI. kongresszus lialározalainak végrehajtásával a iejlett szoelalista társadalom megteremtéséért! Felesleges aggályoskodás? Kevesebb tanulópénzzel A közművelődés-politikai határozat végrehajtásáért so­kat tesznek a salgótarjáni síküveggyárban is. A teendő­ket a közművelődési bizott­ság irányítja egész évre szó­ló feladatterv alapján. Ez a terv szervezeti intézkedése­ket is tartalmaz, amelyeket termelési tanácskozásokon is­mertetnek a kollektívákkal. Túlzás nélkül állíthatjuk: nagyszerű az elképzelése, re­mek a tervezet, körültekintő alaposságra vall. Ha csak a negyede valósul meg, . már akkor is óriási léptekkel ha­ladtak előre a gyár dolgozói. A közművelődési tervben a sporttal kapcsolatban is meg­határozták a tennivalókat. E fejezet egyik pontja meghökkenést váltott ki az érintettek soraiban. Ugyanis az előterjesztés, á munkahe­lyi testedzés bevezetését in­dítványozza két munkahe­lyen: az edzőüzemben és a számviteli osztályon. A munkahelyi testedzés célja közismert; a dolgozó ember munkaerejének és munkaképességének védel­mét szolgálja. De miért csak a számvitelen? — kérdik egymástól és az illetékesektől az osztály dolgozói. A többi osztályokon talán nem aján­latos a testedzés? De lesz-e előtornász, gyakorlatvezető, aztán hol zajlik le ez a te­vékenység ? Az irodákban, vagy a folyosón, ahol alig lehet közlekedni? Az érintett osztályok dolgozói hangoz­tatják. hogy nem a torna el­len vannak, csupán azt nem értik, hogy miért csak rájuk vonatkozik ? Uehet, hogy a meghökke­nés felesleges aggályosko­dást takar. Lehet, hogy nem látják biztosítottnak a fel­tételeket, vagy az elhatáro­zás módját tartják furcsá­nak. A kiválasztást az érin­tettek a munka jellegével indokolták. A nyugtalanság­nak inkább az az oka, hogy a bejelentés váratlanul érte a dolgozókat, no meg. .. Egy esetben már bevezet­ték , a munkahelyi testedzést a gyár présüzemében. Aztán egy idő múlva abbamaradt, mert nem volt megfelelően előkészített. Vajon most nem ismétlődik meg az akkori kellemetlen helyzet? Nem fut zátonyra egy nagyon helyes, a dolgozók javát szolgáló kezdeményezés? — rendel — A* állattenyésztő gond/ai Elavult keués technológia, takarmány Tavaly a ceredi termelő- szövetkezet nyeresége a ko­rábbi évhez viszonyítva egy- hatodára csökkent. A hegyek közötti gazdaság a megye egyik legjelentősebb szarvas- Tnarha-ágazatát mondhatja magáénak. A domboldalakon kiválóak a. legelők, a kanyar­gó utak mentén gyorsan sar­jad a fű, egyszóval jók az állattenyésztés adottságai. Az ágazatvezető, Varga Tibor mégis gondok között van, hi­szen más a látszat, s más a valóság. — Az elmúlt évi jövedelem­csökkenésben az állattenyész­tés milyen „szerepet” ját­szott? Jelentősei — mondja. — Az 1976-os esztendőt úgy kezd­tük, hogy nem akadt elegendő tömeg takarmány, a növény­termesztés keptelen volt biz­tosítani a szükséges eledelt Így az önköltségek alaposan emelkedtek. A tömeg takar­mányozás ráfordítása a ter­vezettnek csaknem duplája lett. Igaz, az árbevételt száz­húsz százalékra teljesítették, az egy évvel korábbihoz ké­pest pedig 4,5 millióval több tejet, húst értékesítettek. A mérlegnek azonban éppen az alacsony jövedelmezőség a szépséghibája. — A szarvasmarhánál a három-négy százalékos jö­vedelmezőségi szint elérése, csak következetes munka eredménye lehet. Hét-nyolc százalékos nyereséggel kevés, helyen dicsekedhetnek — jegyzi meg. — A 'cerediek hol tártának? — A három százaléknál. Tavaly 611 ezer forint volt a ’jövedelem, de az idén sze­retnénk jóval totíbet. A ceredi ■ állattenyésztés keresztmetszete a következő: Az istállókban a tavalyi szarvasmarha-zárólétszám 1386 darab volt, s ez évben a színtentartás a jellemző. A tehenlétszám, viszont vár­hatóan tizenöttel emelkedik, s eléri a 385 darabot. A ju­hok száma —, amely a másik jelentős ágazat — 3765 darab. Az idén az anyaállományt háromszázzal kívánják nö­velni, hogy elérje a 2400 da­rabot. Az állatlétszám-növe- kedést - az idén még férő­helybővítés nélkül tudják megoldani. — Jövőre mindenféleképpen szükség lesz épületberuha- zásra, hogy tovább fejlőd­hessünk. A gazdaság pénzügyi helyzete, viszont nem rózsás. Szüksegmegoldásként a jelen- lenlegi istállókban helyez­zük el az állományt. A 374 férőhelyes tehenészeti tele­pen így év végén 385 tehe­net tartunk. A kihasználtság már 110 százalékos — ma­gyarázza Varga Tibor. S mi, a helyzet az állatte­nyésztés egyéb feltételeivel? A tavalyi takarmányxnség- böl tanultak a cerediek. Az idei vetéstervben például már szerepel harminc hek­tár kukorica, 130 hektár takarmánybúza, mert drága a vásárolt abrak. Pédig je­lenleg is ilyet etetnek a jószágokkal! Az ágazatvezető szerint eddig 15 vagon ku­koricát vettek, s még eny- nyire szükség van. Árpa, bú­za még több kell. Sokkal gaz­daságosabb lenne, ha saját maguk termelnék meg — Ami a hasznosítást il­leti, marad egyelőre a ket­tősség, a tej és a hús. Elsőbb­nek a tejtermelést tartjuk. Terveinkben 2850 liter átlag szerepel, de 1976-ban már az egy tehénre jutó tejterme­lés 2921 liter volt. Nem ál­lunk rosszul, mar most száz literrel többet fejtünk te­henenként a tavalyinál. Ha nem jön közbe különösebb akadály, előfordulhat, hogy az 1980-ra előirányzott 3100 litert 1977-ben teljesítjük — mondja Varga Tibor. A tejértékesítés — már bizonyos, — tíz százalékkal emelkedik. Persze nem ha­nyagolják a hizlalást sem. Az idén 417 marha értékesí­tésére kötöttek szerződést. A tej, vagy hús kérdés, még nincs véglegesen elhatározva. A gazdaságosság a döntő, s úgy látszik ez az indok a tej javára billenti a mérle­get. — Milyen a technológia? — Elavult — válaszol egy­szóval az állattenyésztési ága­zatvezető, aztán magyaráza­tot fűz hozzá. — A tehené­szeti telepet három régi, száz férőhelyes istálló je­lenti. Az épületek zsúfoltak, nem tudjuk a takarmányo­zást gépesíteni, hiába ren­deltünk ta ka mi a n y k i osztó - kocsikat, silómarót, nem sok jóval bíztatnak bennünket, A kézi munka pedig, köztu­dott, hogy nem tartozik a költségcsökkentő tényezők közé... Az elmúlt évbefn korsze­rűbb fejőgépeket szereztek be. Hatása máris érződik a tej mennyiségében, s a zsír­százalék alakulásában. A gondok mellett enyhe gyógy­ír. — A juhászaiban kevesebb a baj. Az utaspusztai major­ban tartjuk az állomány zö­mét. Gépesítettük a hodá- lyokban a trágyázást, beve­zettük a vizát, a juhászok­nak szociális épületet lé­tesítettünk. A bárányszapo­rulati mutatók jól alakul­nak. A szaporulat egynegye­de az állomány frissítését szolgálja. A tervciklus vé­géig még egy ötszáz férőhe­lyes hodályra lesz szüksé­günk — sorolja. — Az ötödik ötéves terv utolsó esztendejére a szarvasmarha-létszám 1350, a tehenek száma 414 lesz. Telje­síteni tudjuk a vállaltakat — mondja Sótér István, a ter­melőszövetkezet elnöke. : Az összlétszám már most több. Ennek ellenére a cáré- dieknek nincs okuk ' a koráb­bi babérokon pihenni. iíert az adottságokat tekintve többre is képesek. .Mintha a tervezéskor a ceruza véko­nyan fogott volna! Sz. Gy. Nem kevés az a munka, amelyet a Nógrád megyei Ál­lami Építőipari Vállalat I-es számú főépítésvezetőségéhez tartozó építésvezetőségeknek kell elvégezniök ebben az esz­tendőben, A megye egyik ki­emelt nagyberuházása, a Zagyva III. mellett Salgótar­jánban. a Sebaj-telepen 126 lakás építésére vállalkoztak. De építenek Kisterenyén, Selypen, Jobbágyiban, Lő­rinciben is. Az első hónapok A főépítésvezétőség kom­munistái — három építésveze­tőség munkásai, technikusai, az építésvezetők — taggyűlé­sen vitatták meg az eddigi munkát, az alapszervezet cse­lekvési programjának negyed­éves tapasztalatait. Mint ki­derült, a legeredményesebb hónapokat a kisterenyei épí­tésvezetőség hagyta maga mö­gött. Gondok ugyan itt is akadtak, de a kisterenyei fiú­nevelő, intézet belső munkála­taival — 85 milliós beruhá­zásról van szó — a terveknek megfelelően haladtak. Jelen­tős munkáslétszámot 200—220 építőt, szakmunkást foglalkoz­tattak a téli hónapokban is. A korábbinál tervszerűbb, szervezettebb munka eredmé­nye, hogy a vártnál gyorsab­ban haladtak. Nem minden alap nélkül mondotta tehát Szabó Imre építésvezető: a belső munkálatokkal néhány hónappal határidő előtt vé­geznek. És a „sietség” nem megy. nem mehet a minőség rovására. A Zagyva III. feldolgozó- és vágó üzem, valamint a Se- baj-telepi lakások már több gondot okoztak az építőknek.. Igaz. a negyedévre tervezett munka zömét elvégezték, ám mindkét helyen van pótolni való a következő hónapokban. A Zagyva III-nál kétmillióval maradtak el a tervtől. A Sebaj-telepi lakások szintjei is lassabban emelkedtek, mint, ahogy tervezték. /Vem csak a daru A két építésvezető, Ko- hánka István, és Angyal Sándor véleményét sok párt­tag osztotta. Eszerint az el­maradás legfőbb oka, hogy a korszerű technológiai folya­matokhoz nincsenek meg mindig a szükséges gepek. Angyal Sándor szigorú té­nyeket sorolt. A Sebaj-tele­pen. ahol a lakásokat a kor­szerű, ám egyáltalán nem olcsó PEVA-módszerrel .épí­tik, 300 munkaóra veszett el azért, mert' a tervezettnél két hónappal később érke­zett és menetközben is gyakran állt a nagy szerkeze­tes építkezéseknél szinte nélkülözhetetlen portálda­ru. A Zagyva III-nál 200 körül számolják a hasonló okok miatt veszendőbe ment munkaórákat. Joggal tették szóvá a kommunisták — többek kö­zött Payer Antal PEVA-sze- relő —• a gépek gazdái, az ÉGÉY szerelői munkáját. Csakhogy az is igaz: nem A ceredi közös gazdaság szarvasmarhatelepén szigorú rendet vezettek be. amelynek megtartásáról Varga Alfonz telep­vezető gondoskodik. Képünkön: Varga Alfonz telepvezető, Alexa Ferenené nappali őrrel a tehenek takarmányozását „egyezteti". — kulcsár — Tagsyülés az építőknél mindig a daru és a darus volt a hibás! A példát me­gint csak a Sebaj-telepi la­kások építése szolgáltatta. Az építés vezetőinek tapasz­talatlansága. az építőmunká­sok gyakorlatlansága — a PEVA-brigád 40 százaléka most ismerkedett a módszer­rel — tetemes tanulópénzt követelt. Nyolcszázezer fo­rinttal maradtak el a ne­gyedéves tervtől. Néhányan — így Olaj Jó­zsef gépészeti előadó. Pintér Sándor művezető — azt is elmondották, bizonyára a Zagyva III-al is előbbre tar­tanak, ha hegesztők és laka­tosok kutatása mellett job­ban megszervezik a rriegle- vő szakemberek munkáját. Ha nem fecsérlik el az időt a későn érkezett tervek, a szerződések egyeztetésével, módosításával. Szóval a munka szervezettségét, a munkafegyelmet, a beruhá­zók és kivitelezők együttmű­ködését lehet is. szükséges is javítani. Így les? egyre ke­vesebb a tanulópénz, ame­lyet az építők — s eseten­ként a beruházók is — fi­zetnek. Másokéban a szálkát Van egy régi közmondás, amely azt tartja: könnyebb észrevenni mások szemében a szálkát, mint magunkéban a gerendát. Hossszú ideig így voltak ezzel az építők is. A munkában jelentkező gondok okát többnyire a vállalaton kívül keresték, s kívülről várták a megoldást is. A munkának, az eredmé­nyesebb gazdálkodásnak most is akadnak olyan el­lentmondásai, amelyek fel­oldása meghaladja erejüket. Ám az is igaz. egyre keve­sebb esetben hárítják má­ra azt a munkát, amit ma­guknak kell elvégezniük. A párttaggyűlésen mind­erről sok szó esett. Többen is elmondották, hogy a bérelt gépek kihasználásának, ja­vításának legbiztosabb mód­ja. ha maguk képeznek szakmunkásokat. S a nnJVi- kafegyelem javításának sincs hatásosabb eszköze, a jó szervezésnél, a folyamatos anyagellátásnál, az ösztönző bérezésnél, a rendszeres el­lenőrzésnél és számonkérés­nél. Pohánka Sándor, az alap- szerevzet titkára magyarázta, hogy a változó szemléletben és a javuló munkában nem kis részük van a párttagok­nak. Mindenekelőtt a párt­tagok. fegyelmezett becsü­lettel ellátott napi munkájá­nak. Annak, hogy ma már nem kell fegyelmi büntetést adni ai párttagnak, hogy el­végezze azt a munkát, ami­ért fizetést kap. A másik nem kevésbé fontos tényező a kommunisták nyíltsága, bátorsága. amellyel a tag­gyűléseken a pártcsopor.t-ér- tekezleteken. de munkahe­lyükön is szólnak a hibák­ról, a gondokról. Ez ugyanis az első lépést jelenti ahhoz, hogy személy szerint is meg­határozzák — s a cselekvési programban rögzítsék, szá­mon is kérjék — személy szerint ki, mit tehet, hogy gyorsabban emelkedjenek a gyárak, a lakóépületek falai az I-es . főépítésvezétőség va­lamennyi munkaterületén. Vincze Istvánné Hasznát a munka látja Sok szó esik mostanában a szocialista brigádok verseny- mozgalmáról. Eredményes­sége egy percig sem vitatha­tó. A társadalmi munkára, anyag- és energiatakarékos­ságra, az újításokra, s a ter­metes hatékonyságúnak növe­lésére irányuló felajánlások, vállalások, egyaránt kedvező­ek és hasznosak az üzemek, vállalatok, valamint az egész népgazdaság számára. Ezért most nem is erről szeretnénk írni, inkább azt vizsgálnánk meg, hogy a munkaverseny ösztönzőleg hat-e a dolgozók­ra. Továbbá mi az a plusz, amit ez a mozgalom magában foglal. Színhely: a VEGY- ÉPSZER salgótarjani gyára. — Az üzemben huszon­nyolc szocialista brigád dol­gozik, közel négyszáz taggal. Valamennyien beneveztek a munkaverseny valamelyik formájába. Arról, hogy mi­lyen felajánlásokat, ’■ vállalá­sokat tehetnek, a verseny- felhívásokból értesülhettek a csoportok. Termelési tanács­kozásokon | és szakszervezeti gyűléseken szintén szó esett a brigádok tevékenységéről. — A központi értékelés ne­gyedévenként történik. Ekkor megvizsgáljuk a teljesítéseket, továbbá meghatározzuk a következő időszak feladatait, tennivalóit. — Hogy érdekli a brigádo­kat a verseny, az biztos, mi­vel gyakran előfordul, hogy kéthetenként jönnek érdeklőd­ni: „Miként áll a verseny, főnök”? — mondta Rónai Ti­bor, a szakszervezeti bizott­ság titkára, egyben az üzem mun ka verseny-felei őse. — Az áramlásmérők esz- tergalyosmunkait végezzük. Egymás keze alá dolgozunk. Brigádunk minden évben be­nevezett a versemymozgalom- ba és szép eredményekkel büszkélkedhetünk — kezdte Csánvi Dezső, a Zalka Máté brigád esztergályosa. — Ezt annak köszönhetjük, hogy a tagok komolyan vették a fel­ajánlásokat és mindenki azon igyekezett, hogy minőségben, jobbat, mennyiségben többet termeljen. Csoportunk egység­normában dolgozik és nem mindegy az sem, mennyi a fizetés. Ha jobban dolgozunk, több pénzt kapunk. — Tavaly bronz fokozatot ért el csoportunk, a Május 1 Szocialista Brigád. Anyagtaka­rékosságban és a beadott újí­tások számában a legjobbak között voltunk. Mikor ezt a tanácskozáson mindenki előtt elmondták és megdicsértek bennünket, olyan jó érzés fo­gott el, hogy azt mondtam: ezért érdemes volt. — Nálunk minden munká­nak megvan a maga felelőse. Ha valaki selejtet gyárt, vagy pontatlanul dolgozik, azt nem háríthatja a másikra. Ez fi­gyelmeztető mindenki számá­ra. — A brigádnaplóban és ha­marosan a faliújságon is rend­szeresen vezetni fogjuk a ver­seny pillanatnyi állását. így mindenki tudhatja, mikor kell „ráhajtani”. Nem '' titok az senki előtt, ki. mit vállalt és hogyan áll annak teljesítésé­vel. Sőt!... — hallottuk Kap­csok József gépiforgácsolótól, — Ígéret szép szó, ha be­tartják, úgy jó. Tehát ha va­lamit vállal a brigád, azt csi­nálja is meg, nekem ez a vé­leményem — kezdte Kuris Elemér lakatos. — Ha a má­sik csoport el tud érni jó eredményt, akkor mi miért ne tudnánk. Csak akarni kell. és kész. Legutóbb olyan célszer­számot készítettünk, amellyel az adott munkát tizedrész alatt lehetett elvégezni, mint a hagyományos eljárással. Ez jócskán nyomott a latba a munkaverseny-értékelések- nél. Nem kellett hozzá más, csak egy kis leleményesség, figyelem, ügyesség. És nem­csak ez az egy feladat van, ahol ezek megvalósíthatók.. A munkaversemy, mint ahogy az a nevében is ben­ne van, rivalizálás. Olyan egészséges vetélkedés, mely­ben nincsenek vesztesek és győztesekAés amelynek a kö­zösség látja hasznát. — békési — NÓGRAD — 1977. április 28 , csütörtök 3

Next

/
Thumbnails
Contents