Nógrád. 1977. április (33. évfolyam. 77-100. szám)
1977-04-23 / 94. szám
Kugvhálonyi szakmunkást unulók a ##f. országos kórustalálkozón Efify támogatás löríénclc . .Dalolj Vasas, hangod nagy erő, munkád nyomán, dalod hangján épül a jövő!” — szól Vas Lajos, országosan ismert karnagyunk, Dalolj Vasas című, kórusműve. E gondolatok jegyében rendezte a közelmúltban a vasasszakszervezet 100 éves jubileuma alkalmából a vasas ifjúmunkás kórusok III. országos találkozóját Budapesten a Ganz-MÁVAG Művelődési Központban, melyre a nagyba- tcmyi 209. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet „Ifjú Vasas” kórusát is meghívták. Az intézet és a kórus igen nagy megtiszteltetésnek vette, hogy meghívást kapott e találkozóra, ahol az ország különböző vidékein működő, sok neves kórussal találkozhat. Az énekkar öt napig volt a fővárosban, a vasasszakszervezet gazdag programot biztosított a résztvevő kórusoknak. Az ünnepi hangversenyen az Ifjúmunkás kórusokon kívül fellépett a Vasas Központi Művészegyüttes énekkara és meghívott művészek, köztük Halász Judit is. Kórusunk, életében ez a meghívás tulajdonképpen évforduló is, mivel öt éve működik már a mgyében és a megyén kívül, például Miskolc, Karcag, Debrecen, Budapest, Az iskolai, a megyén belüli, illetve megyén kívüli fellépések elősegítik a munkásfiatalok zenei művelődését, a zeneileg is művelt, a zenét szerető szakmunkások nevelését. Kodály Zoltán írta: „... Akinek nem mindegy, mi lesz itt zenében egy-két emberöltő múlva, nem mehet el közömbösen az iskola mellett, amikor ének hallik ki belőle. .. .Sokszor egyetlen élmény egész életre megnyitja a fiatal lelkeket a zenének- Ezt az élményt nem lehet a véletlenre bízni: ezt megszerezni az iskola kötelessége...” Így van ez Nagybátonyban is a szakmunkásképző intézetben. Ezt a szempontot követtük, amikor nagy gomddál készültünk a fesztiválra, melyen a tanulók odaadó szorgalma és fegyelmezett magatartása is bizonyított. Igen szép volt az a megnyilvánulás az egyes volt énekkarosok részéről, hogy visszatérnek a kórushoz, részt vállalnak további munkájában, még akkor is, ha ez szabadságuk terhére történik. E visszatérő énekkárosok szintén részt vettek Budapesten a találkozón. A vasasszakszervezet egy- egy meghívás alkalmával a kórus tagjainak gazdag programot biztosít. Olyan élményben volt részünk, melyét ritkán kaphat meg vidékji fiatal. A sikeres fellépés eredményeként az énekkart újból meghívták a június 3-Í-4—5- án tartandó vasas junijálisra, mely számunkra igen szép elismerés és a jövőre nézve is ösztönzés. Örömmel vette az énekkar a meghívást, melyre gondosan készül- Ennek mi is, az intézet tanárai is nagyon örülünk, mert részben a hagyományok ápolása, a munkás dalkultúra további erősítése. részben pedig a tanulók zenei műveltségének emelése a cél. Érdemes ebben munkálkodni, mert a tanulók zenei, művészeti nevelés^ szempontjából a személyiség fejlesztése is eredményesebbé válik. Így tudjuk Nógrád megye gazdag munkásmozgalmi, zenei hagyományait ápolni, — melyet szakmunkástanulóink magukénak éreznek. Közelegnek a vizsgák, a tanév befejezésével járó iskolai feladatok is sűrűsödnek tanárnak, diáknak egyaránt. Ennek ellenére tanulóink is vállalták és örömmel csinálják, hogy a fent sorolt célok válóra válhassanak. Bán Ödön énekk arv ez ető Iskolai képzésünk fontos célja, hogy minden gyermeknek alapot nyújtson a társadalmi beilleszkedéshez, alap- műveltséget adjon a továbbtanuláshoz. Mindez nagyon egyértelmű és sokszor elmondott dolog. De mi a helyzet e téren a kisegítő iskolákkal? Hogyan tudjak ezt a célt elérni ? Legnehezebb a beilleszkedés segitese. A kiegészítés osztályokba járó tanulóknak még a telük egykorú gyerekek között is nehézséget jelent megtalálni a helyüket. Az innen úttörőtáborba. kirándulásra küldött gyerekek nagyon nehezen, vagy éppen sehogy sem tudnak feloldódni. Sokat töprengtek a pásztói pedagógusok is ezeken a problémákon. Felvetődött, hogy jó lenne megteremteni egy önálló táborozás lehetőségét. Munkavállalassal pénzt gyűj- tenének rá — ebben biztosan segítenének az iskola többi osztályának tanulói is. Munkát kérve 'jutottak el Jobbágyiba, a Salgótarjáni Ruhagyár telephelyére. Kérésüket hallva segítséget ajánlottak tel. Ebből az ígéretből hamarosan valóság lett: a 'nehéz- konfekclós részleg Béke I brigádjának vezetője, Re- viczki Istvánná javaslatára támogatási akciót indítottak el. A felhíváshoz hamarosan több brigád is csatlakozott. Valahogy így kezdődött ez a ma még ritka, támogatási fonna. Amikor a részletek felől érdeklődöm. Mátrai Szi- lárdné, tagozatvezető, a kommunista műszakokat vállaló asszonyokhoz küld, mondván: övéké az érdem. Reviczki Istvánná azt mondja: természetesnek érzik ezt a segítséget, hiszen szívesen vállaltak hasonló kommunista műszakot más gyermekintézmények támogatására is — akkor miért ne sietnének a leginkább rászorulók, a hátrányos helyzetűek segítségére? A szabódé és szerény nyilatkozók ellenére is kirajzolódik lassan a helyzetkép. Jobbágyiban tíz éve dolgozik együtt, szép sikereket, sok eredményt ért már el a Béke I. brigád. Három ezüstkoszo- rús jelvény után az aranyAmig a szülők dolgoznak, a ceredi óvodában a kisgyermekek kényelmes körülmények között tölthetik napjukat. Az idő kedvezőbbre fordulásával már a szép, játékokkal felszerelt kertben is kedvükre szórakozhatnak.- ki ♦* v *!* *Z* *1* %* *1* *1* ♦!* *Z* v *** *1* **• «J* v v *1* *♦« Valemyiu Cseroik: J V A ❖ BÖSZLAJEY J EMLÉKEZÉSEI t ♦♦♦.% 6. I — Gut — mondta az őrmester. Az autóban felröhögtek a katonák. Az egyikőjük leugrott a kocsiról. Ádámcsutkáját ráncos borostás bőr fedte. Egy kandiscukorral teli bádogdobozt nyújtott Szem- jonnak. — Vedd el — mondta az anyja. Nem nézett a katonák felé, — Megjön a vejed, majd számonkéri tőled... Az öregek végül egymásnak estek, aztán lemosták a vért a mosdóban és másap reggel Szemjon a nagyapjával együtt elutazott a faluból. A városban a rendőrségre mentek. Mindenkinek olyan karszalag volt a karján, mint a nagyapjának. Az ügyeletes szobájában Hitler portréja függött, alatta egy állványos géppuska, a lövegtalp emelőkarra! felfelé. Szemjon itt találkozott először Oszipowal. Oszipov aranyfogait kivillantva mosolygott és közben minden ropogott rajta: a csizmája, a vállszíja, a bőrzubbonya. A nagyapja félrehívta. Aztán elmentek a tábori csendőrségre és Szemjon sokáig ücsörgött a váróban, a plüssdíványon. Az ajtó mögött telefonáltak és Szemjon néhányszor az anyja nevét hallotta: Buszlajeva Anna Kirillovna. Nagyapával és Oszipov- val egy tiszt lépett ki a szobából, a váll-lapja csavart volt, mint a krém a süteményen, megpaskolta Szemjon arcát, egy tábla csokoládét adott neki és mosolygott: — Fiú, meglátod, minden jó lesz majd. — Ennél már jobb nem is lehet — dörmögte a nagyapja. Szemjon csökkentette a sebességet. Falu következett. Az autóbusz két perc alatt halad át a falun. Szemjon már régen kiszámolta: a falu egyik végétől a másikig mindössze négy kilométer. Most a kilométerórán is ellenőrizte: épp négy kilométer. Visszafelé, nappal ment a falun( Sokakat ismert Szemjon ezen az útvonalon. Az autóbusz-megállónál egy öregember lakott. Szemjonnal hat év óta mindig üdvözölték megymást. Az öreg várta a buszt, odament, szemügyre vette az utasokat halványkék, az öregségtől már fakó szemével. Az öreg télen- nyáron ugyanazt a szürke köpenyposztóból készült zubbonyt viselte. Egy fél éve nem jött többet a buszállomásra. Szemjon néhány útja alkalmával még várta, aztán elment a hazába. Meghalt az öreg — mondta egy gondozatlan külsejű nő, és megkönnyebbülten sóhaj- tót.. — öregségére elment az esze. Állandóan utazni akart valahová. Meghalt. De kije maga neki? Szemjon nem kezdte el magyarázni, hiszen nem Is volt mit magyarázni. Az asszony mindaddig gyanús szemmel nézegette, amíg Szemjon be nem csukta maga mögött az ajtót. ... Kirill nagyapával kettesben éltek. Nagyapja hajnalban kelt, megfejte a tehenet és kicsapta a mezőre. A nagyanyja még a háború előtt meghalt. Maguk főzték a káposztalevest. Szemjon segített nagyapjának tekerni a húsdarálót. Esténként a nagyapja az életéről meséit Szemjonnak. Kiderült, hogy a nagyapja hős volt, hiszen harcolt a fehérek ellen, parancsnok volt) — Félsz a németektől? — kérdezte a nagyapja. — Félek — vallotta be Szemjon. — Há. ne félj, és kész — nyugtatta meg a nagyapja. — A német se hülye, ő sefn akar meghalni. Láttad a tankjainkat? — Láttam. — Hát akkor, ne fplj. Nekünk is vannak tankjaink. Még kapnak tőlük a... .alá — nagyapa káromkodott egyet. — Miért... .alá? — kérdezte Szemjon. — Csak. — A nagyapja gondolkodott mit is válaszoljon. — Te azért ne használj ronda szavakat, ez kulturó- latlanság. Még elkapjuk őket, az anyjuk... Egyszer eljött Oszipóv, — Le kéne lőni őket, én meg gabonát gyűjtök nekik! — kesergett a nagyapja. — Hallgass! — kiabált rá Oszipov. — Felelősségteljfes munkával bíztak meg! — En- meg... erre a munkára! — és a nagyapja megint kedvenc kifejezését használta. — Vörös parancsnok vagy, fegyelmezd magad! — kiabált Oszipov. — Én meg... az ilyen fe- gyelemie! — a nagyapja a fegyelmet is kedvenckifejezésével illette. Oszipov még egyszer eljött, sokáig suttogtak a nagyapjával, éjszaka együtt utaztak el, reggel a nagyapa egy ponyvába tekert valamit hozott haza. Egész nagy deszkákat gyalult, estére elkészült a koporsó, és néhány nap múlva a nagyapja kivitte Szemjont a temetőbe. Az új sír előtt leemelte a sapkáját, és azt mondta: — Itt nyugszik a te anyád, az én lányom... — Nagyapa szakálla nedves lett a köny- nyektői Szipogott és még hozzátette: — Le fogjuk lőni őket, mint a kutyákat. Ezeknek mi nem vagyunk emberek. Néhány nap múlva egy teherautó jött a faluba, egy tiszt és három katona ült rajta. A tiszt bement a házba, sokáig böngészte a listákat, aztán a nagyapjára ordított: — Részeg disznó! Ha két óra múlva nem lesz meg a gyapjú, levágom a szakálladat. — Lehet, hogy ő. .az anyádat? — kérdezte nagyapa amikor a tiszt elment. — Az kövér volt. — válaszolt Szemjon. (Folytatjuk) 4NQGRAD j^1977., ópritts 23w szombat [ koszorús kiváló brigád cím várományosai, azóta talán már tulajdonosai is. Nem kerül érdemtelenekhez a kitüntetés, sokat tettek érte. A 2:? főből álló kollektívában 16- an fizikai dolgozók, nyolc osztály alatt ma már egyiküknek sincs a végzettsége, többen elvégezték a női szabó szakmunkás tanfolyamot. — Mindig tanul valaki. Akinek hiányzott az általános Iskola egy-két osztálya, mindenki jó eredménnyel végezte el. Gajdor Gáborné a nyáron érettségizett, Juhász Istvánné marxista középiskolát végzett. Nekem például hét és fél osztályom volt. Amikor befejeznem, valahogy kedvet kaptam a folytatáshoz. Letettem a szakmunkásvizsgát, tavaly pedig leérettségiztem. öt gyereket neveltem — mindegyik abba a pásztói általános iskolába járt, amely mellett ez a kisegítő iskola is működik, örülünk hogy tehettünk értük valamit. Amit tettek, nem is kevés. Az elindított akció nyomán sorra bekápcsolódtak a munkahely brigádjai: a Kossuth- brigád, a két ifjúsági brigád, az Egyetértés aranykoszorús brigád, és azóta még néhá- nyan. A vállalt műszak keresetét átutalják az iskolának. Vajon az elindító Béke I. brigádnak is csak ennyi lesz a kapcsolata a támógatott gyerekekkel ? — Szeretnénk megismerni ezeket a tanulókat. Ha vége Arié közeledik majd a táborozás, a záró tábortűzre szívesen elmegyünk. Terveztük azt is, hogy ajándékként készítünk otthonkákat számukra. Mátrai Szilárdné tagozat- vezető a terveikről beszél. — Mátrakereszte»sn szeretnénk táborozni, rögtön • tanév befejeztével. Vidám, tartalmas programot akarunk nyújtani a gyerekeknek: kirándulásokkal, versenyekkel, változatos úttörő-programokkal. A jó szokások kialakítása mellett a közösségi érzés kifejlődését és nem utolsósorban a gyermeki öröm, szórakozás biztosítását is ígéri a tábor. Legalábbis segít mindebben. hiszen ez hosszú folyamat. A tagozatra 44 gyerek jár, öt pedagógus foglalkozik velük, közülük egy napközis. Egy-két osztályt összevonva tanítunk. Az értelmi fogyatékosság mellett a tanulók felének hátrányos helyzetét növeli cigány származásuk, rosszabb családi körülményeik. De egyre nő azoknak « szülőknek a száma, akik együttműködnek a pedagógusokkal, segítenek, hogy gyermekük megállítaasa helyét az életben. Igyekszünk aa órákat minél vonzóbbá tenni, lekötni nagyon szóródó figyelmüket. Sokat javultak a feltételek ebben. Ügy érezzük, a táborozás is ezeket a célokat szolgálja. Nagyon köszönjük a segítséget — jó helyre jött!’ G. K. M. A Corvina Kiadó 1977.évi terveiből A Corvina Kiadó sok értékes és érdekes kötettel kívánja 1977-ben olvasói igényét kielégíteni, úgyszintén a külföldi érdeklődők figyelmét hazánk kulturális életére felhívni. Folytatódik a közismm és közkedvelt sorozatok köteteinek kiadása. Egyebek között a Magyar Festők sorozatban Székely András: Csók István és Pataky Dénes. Bemáth Aurél életművét ismertető kötete jelenik meg, A Magyar Grafikusok sorozat négy új mappával bővül. Uitz Bélát Bajkay Éva, Zichy Mihályt Berkovits Ilona, Gácsi Mihályt Egri Mária, Szőnyi Istvánt P. Szűcs Júlianna mutatja be gazdag képanyaggal. A népszerű Művészet és elmélet sorozat az idén négy új kötettel bővül. Az Ady-évfordulóhoz kapcsolódva a Varga József szerkesztette Az Elet "szobra című kötetben Ady Endre képzőművészeti írásait kapja kézhez az olvasó. A vizuális esztétikai nevelésről írt tanulmányokat tartalmazza A látás Iskolája, melynek szerkesztője Domokos Imre. A Mihályfi Ernő gazdag publicisztikai munkásságából válogatott képzőművészeti írások a Művészék. barátaim című kötetben kapnak helyet. K. N. Afanasziev szovjet építész-történész kortérsként számol be a szovjet építészet első nagy korszakáról, a húszas évek legjelentősebb alkotásairól, az Eszmék, tervek, épületek című munkájában. Ezt, valamint Rácz Endre és A. V. Ikonnyikov: Leningrad című fotóalbumának második, reprezentatív kiadását a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére jelenteti meg a kiadó. A mai szobrászokat bemutató sorozatban két új album lát napvilágot — Varga Imréről és Mikus Sándorról — Harangozó Márta, illetve Szíj Rezső átfogó tanulmányával. A most induló Műterem-sorozat célja a képző- és iparművészet különféle területein alkotó kortársmű vészek megismertetése. A sorozat első két kötetének szerzője Rózsa Gyula, aki Kokas Ig'nác és Somogyi József alkotásait elemezve, dokumentumokat, sajtókritikákat és egy-egy érdekes interjút is közread a két kis könyvben. A Magyar Nemzeti Múzeum fennállásának 175. évfordulója alkalmából jelenik meg a múzeum rendkívül értékes gyűjteményeit bemutató, reprezentatív kötet, Fülep Ferenc főigazgató szerkesztésében. > i Külön figyelmet érdemel Balázs János: Ecsettel és irón- nal című könyve, amely a hetvenes évek elején feltűnt cigány származású naiv festő öntéletrajzát, festményeinek reprodukcióit és néhány költeményét is tartalmazza. László Gyula: A nagyszentmiklósi kincs című munkájából az érdekes és értékes aranylelet történetét, készítőit és használóit, elrejtésének körülményeit, s a kinccsel kapcsolatos elméleteket ismerhetik meg az érdeklődők. Jelentős kiadvány lesz a Művészet éxkönyv, amely az 1976-os év magyar es nemzetközi művészeti eseményeiről ad értékelést. Néhány, korábban nagy sikert aratott kötet újrakiadása is várható, így Desroches-Noblecourt: Tutankhámon Hoffer Tamás- Fél Edit: Magyar népművészet és Charles de Tornay: Michelangelo című könyvéé. Az idegen nyelvű kiadási terv elsősorban a magyar kultúra megismertetését és minél szélesebb körű terjesztését tűzi ki célul. Az új Corvina Könyvek sorozat, német, angol, francia és spanyol 'nyelven megjelenő köteteiben történelmi, irodalomtörténeti és szociológiai tanulmányok és forrásértékű dokumentumok kapnak helyet. Szép fotóalbumok és bőséges információt nyújtó útikönyvek kiadásával a hazánkba látogató külföldi turistákra gondolnak. Megjelennek klasszikus íróink — a többi között Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond — idegen nyelvre lefordított munkái. A kortárs magyar irodalom iránt érdeklődők francia nyelvű dráma: valamint angol nyelvű versantológiát vásárolhatnak. Fontos kiau- •vány a nérrnít nyelvű Magyar irodalomtörténet (főszerkesz- tő Klaniczay Tibor), és a francia nyelvű II. Rákóczi Ferenc emlékiratai és vallomásai (szerkesztette Köpeczi Béla), , l