Nógrád. 1977. április (33. évfolyam. 77-100. szám)

1977-04-19 / 90. szám

Youzó a ázakceoport a termelők lsíino»alá§a A szükség késztette a kis- terenyei ÁFÉSZ-t arra, hogy 1975. decemberében megtegye az első lépést a környék, pon­tosabban a vonzáskörzet zöld- ségellátásának hathatósabb ja­vítása érdekében. Meghívókat küldtek a kertészkedést kedve­lő nyugdíjasoknak, mezőgaz­dasági dolgozóknak, ipari mun­kásoknak s az összejövetelen zöldségtermelő szakcsoportot alakítottak. Tizenegy kister­melő látott munkához szerve­zett körülmények között s ta­valy az első esztendőben már 350 ezer forint értékű zödség- féle — részben primőr — ke­rült ki a ház körüli kertek fóliasátrai alól. — Jelentős támogatást nyúj­tottunk a szakcsoport tagjai­nak — mondja Katona Vince, a fogyasztási szövetkezet ke­reskedelmi főosztályvezetője. — A fóliát negyven százalékos kedvezménnyel bocsátottuk rendelkezésükre. A növényvé­dő szert, műtrágyát nagykeres­kedelmi áron, tíz-tizenkét szá­zalékkal olcsóbban adtuk. A szakcsoport segítése azon­ban nem mefült ki ennyiben. Az ÁFÉSZ előadókat kért fel, akik a termesztés technológiá­járól, növényvédelmi tudniva­lókról beszéltek. De a legfon­tosabb feladatnak az értékesí­tés biztonságának megterem­tését tartották. Felvásárolták az uborkát, paradicsomot, pap­rikát, zöldhagymát. A sor azon­ban nem - lehetett teljes, mert a salátából, a szakcsoport any- nvit termelt, amivel a szövet­kezet nem számolt. Az idén már tanultak a tavalyiakból. — Nagy figyelmet fordítot­tunk a termékszerkezet kiala­kítására, hogy ne ismétlődhes­sék meg a salátadömping — jegyzi meg Kiss János, a fel- vásárlási osztály vezetője. — Szerződéseket kötöttünk a szakcsoport tagjaival, többek között húsz mázsa paradi­csomra, 262 mázsa kelkáposz­tára, hatvanezer fej salátá­ra, 32 ezer csomó zöldhagymá­ra. Körülbelül tíz vagon áru­val segítik a környék lakóinak zöldségellátását. A többletet a ZÖLDÉRT-nek továbbítjuk. Ez a többlet főként a szak­csoporton kívüli kistermelők igyekezetének köszönhető. Ök 35—40 vagon zöldségfélére szerződtek. — Mi a különbség a szak­csoportban termelők és a töb­biek között? A kérdésre Katona Vince válaszol: — Az árkedvezmények mel­lett a szakcsoport tagjai el- s'őbbséget élveznek a palánta- ellátásban, vetőmagbeszer- zésbem. A szövetkezet jelenleg is húsz darab permetezőgépet tart kölcsönzés céljából. Tűvé tettük az országot, hogy a szükséges hagymavetőmagról idejében gondoskodjunk. A szakcsoporttagok megta­lálták számításukat. A három­Lengyel Lajosné szedi a fólia alatt termett salátát. ezer négyzetméter alapterüle­ten felállított fóliasátrakból már az idén is ezerszám ke­rült ki retek, zöldhagyma, sa­láta. Akadt olyan kistermelő, aki tavaly négy ven-negyvenöt- ezer forint értékű zöldséget értékesített. A legszorgalma­sabbak közé tartozik Kalmár József. Szabó István, Korom Béla, Kántor János. A mátra- mindszenti Lengyel Lajos kertje pedig egy kisebb ter­melőszövetkezet kertészetének is beillene. — A férjem az építőknél dolgozik. Két éve döntöttünk, hogy komolyabban foglalko­zunk a zöldséggel — mondja Lengyelné­Az udvaron terítésre váró humusz. Arrébb nyolc fóliafél- hengér sorakozik. Középen a palántanevelő, az üvegházat kazán fűti, de a tekergő vas­csövek eljuttatják a meleget a többi sátorba is. Az áttetsző leplek alatt frissen szöldell a paradicsomi» lanta. — Május végére érik — ma­gyarázza az asszony- Salátából nemrég adtak el a szövetke­zetnek. A paprika szaporító­anyaga vékony falú műanyag poharakban cseperedik, onnan kerül a gondosan előkészített talajba. — Sokat dolgozunk, de meg­éri. Igaz, a tavalyi hasznot „beruházásokra” fordítottuk. Lemgyelék példája ragadós. Már a szomszéd kertjében i6 áll a fóliaház. De hasonlót le­het elmondani a szakcsoport más tagjairól is- Hiszen mát huszonötén szorgoskodnak, hogy minél több zöldség jus­son az üzletekbe. — Ha a szerződésben fog­laltak teljesülnek, nem lesz ellátási gondunk — 'jegyzi meg a kereskedelmi főosztályveze­tő. A kistermelők szervezett tá­mogatása valóban nagy segí tője lehet a zöldségtermesztés nek. A tavalyihoz képest Nógrád megyében meghárom­szorozódott a fóliasátrak alap­területe, ötről tizenötre emel­kedett a szakcsoportok szá­ma. Ügy látszik: a termesz­tés e formája vonzó lett. S re­mélhető, hatása is mielőbb ér zödik a piaci árakban. Sz. Gy. 4 Szovjetunió 60 éve Lenin Áprilisi Tézisei A cárizmu* évszázados uralmát megdöntő polgári de­mokratikus forradalom után a hatalom sajá­tos, előre nem látott formája — a kettős ha­talom— jött létre: a burzsoáziát és pártjait tö­mörítő Ideiglenes Kormány es a dolgozó osz­tályokat képviselő szovjetek, a munkásosz­tály és a parasztság osztáiyszervezetei. s egy­ben demokratikus diktatúrájának hatalmi szervei. A szovjetek megalakulásuktól kezdve önte­vékeny. a döntési és a végrehajtói hatalmat egyesítő forradalmi szervezetek voltak, ame­lyek a forradalom vívmányainak megőrzését és elmélyítését szolgálták. Azonban a szov­jetekben ekkor még a kispolgári tömegek óhajának politikai kifejezői — a mensevikek, az eszetek — voltak többségben, akik sze­rint a politikai vezetést a burzsoá kormányra keli bízni, amelynek tevékenységét szovjet „ellenőrzés” szorítaná a helyes irányba. A petrográdi szovjet példája azonban bebizo­nyította, hogy ennek a politikának enged­ményekkel, majd a burzsoá kormánnyal va­ló megegyezéssel kell végződn'e. A kormány és a szovjet közötti együttmű­ködés ellenére is a februári forradalom egyik alapvető ellentmondása e két hatalmi szerv között bontakozott ki, mivel a petrográdi szovjet tartotta kézben a felfegyvérzett tö­megekre épülő reális hatalmat, míg a bur­zsoá Ideiglenes Kormány a régi államgépe­zettel rendelkezve csupán formális hatalom­mal rendelkezett. A polgári demokratikus fonadalom győ­zelme utáni hetekben az ország politikai éle­tében megnövekedett a heterogén összetéte­lű és a szükséges politikai jártassággal nem rendelkező kispolgári demokrata' pártok sze­repe. Ugyanakkor a legálissá vált bolsevik párt gyors ütemben kezdett, tömegpárttá válni. Felismerte és leleplezte az Ideiglenes Kor­mány ellenforradalmiságát. szembefordult az imperialista háború folytatásával. E pozitívu­mok mellett azonban több értékelési hibát is elkövettek vezetői. A kialakult hatalom sa­játos jellegét nem ismerték fel, nem vették észre, hogy a szovjetek minden politikai he­terogenitásuk ellenére is megtestesítették a munkás-paraszt demokratikus diktatúrát. A bolsevik vezetők közül többen úgy véleked­tek, hogy a polgári demokratikus forradalom még nem fejeződött be. s a kialakult helyze­tet az 1905-ös forradalom tapasztalatai és a lenini „két taktika” általánosításai alapján vizsgálták. Mások a kormány azonnali meg­döntését. a fegyveres felkelés gyakorlati meg­szervezését sürgették. A kispolgári pártok megalkuvó politikájából azt a következtetést vonták le, hogy a bolsevikoknak távozniok kell a szovjetekből. A bizonytalanság Lenin áprilisi hazatérte­kor szűnt meg, amikor a párt konferenciája a szocialista forradalomért harcoló bolsevik párt konkrét programjául fogadta el a hely­zetet elemző téziseit. Lenin a kialakult politikai helyzetet úgy értékelte, hogy a forradalom egyik szakaszá­ból a másik szakaszba fejlődik át. Leszögez­te, hogy a kettős hatalom sokáig — különö­sen az adott viszonyok között — nem marad­hat fönn és sorsát az osztályok harca dönti el. Megállapította, hogy a burzsoá forradalom befejeződött, s a burzsoá kormánytól nem várható a forradalom alapvető követeléseinek teljesítése. A kormány nem adhat békét, föl­det, kenyeret, szabadságot. Ezért a proleta­riátus és más dolgozó osztályok feladata a kormány iránt teljes bizalmatlanságot tanú­sítani, és minden támogatást megvonni. Ugyanakkot a „semmiféle támogatást az Ide­iglenes Kormánynak” álláspont nem egyenlő a kormány azonnali megdöntésével. Addig, amíg a tömegek jelentős része illúziót táp­lál, vagy hisz a kormányban — kalandorsag a felkelésre vonatkozó bármilyen jelszó. Lenin a burzsoá uralom elleni, s a hata­lomért, a szocialista forradalomért folyó har­cot egyetlen ..Minden hatalmat a szovjetek­nek” jelszóban foglalta össze. A jelszó akkor még nem irányult az Ideiglenes Kormány azonnali megdöntésére, s az adott viszonyok között azt jelentette, hogy a hatalom békés úton, fegyveres harc nélkül kerülhet a szov­jetek kezébe. A ..Minden hatalmat a. szovjeteknek” jelszó feltételezte, hogy a hatalom akkor kerül a szovjetek-kezébe, amikor e testületben a bol­sevikok még nem szerezték meg a többséget. Igv lehetőség nyílhat eszer-mensevik több­ségű szovjet hatalom létesítésére is. A kis­polgári pártok elkerülhetetlen ingadozása el­lenére is ez a szovjet szakított volna a bur­zsoá kormánnyal és saját köréből alakított volna kormányt. A történelem felkínálta a mensevik, eszer pótoknak a burzsoáziával kötött alku felszámolását, s lehetőséget biz* tosított számukra, hogy a forradalom fejlődé­sével együtt haladjanak. Gyakorlati, kor­mánypolitikai tevékenységük adhatott — es adott — választ arra. hogy mennyire képe­sek kielégíteni a nép követeléseit, megvaló­sítani a forradalom feladatait. A lenini áprilisi tézisekbe foglalt bolsevik program a forradalom békés megvívásának programja volt. A szovjet volt az az eszköz, amely lehetővé tette a forradalom békés to­vábbfejlesztését E lehetőség maximális kiak­názásához kell ragaszkodni —hangsúlyozta Lenin—.ami—ha úgy alakulnak az esemé­nyek —. nem jelenti a forradalom megvaló­sításának fegyveres útjáról va’.ó lemondást. A kettős hatalom feltételei között nem sze­repelt az imperialista háborúnak polgárhá­borúvá változtatásáról szóló korábbi tézis. E jelszó fenntartása ellentétben állt volna a békés fejlődés eszközeivel Mindez nem jelen­tette azt, hogy a bolsevik párt megváltoztat­ta volna álláspontját a háborúról. A hábo­rú a februári forradalom után is Oroszor­szág részéről változatlanul imperialista jel­legű maradt. Lenin ezt a nagy horderejű kérdést összekapcsolta a szovjet hatalom ki­vívásával, lényeges különbségét téve a bur­zsoázia és a nyomukba szegődő kispolgári pártok imperialista célokat szolgáló ..honvé­delme” és a félrevezetett tömegek „jóhiszemű honvédelme” között. Lenin Téziseiben a forradalom elmélyíté­sét szolgaid gazdasági intézkedések bevezeté­sét is követelte, hangsúlyozva, hogy ezek (pl. az országos nemzeti bank felállítása) nem a szocializmus bevezetését, hanem a termelee es elosztás szovjet ellenőrzését célozzák. A földesúri földek elkobzásának, a föld köz­tulajdonba vételének követelése a feudális nagybirtokos osztály és a bui-zsoázia ellen irányult, s egyben a szegény parasztságra bíz­ta a földdel való rendelkezés jogát. P iv All>*ilr«i Tézisek világos és * ^ A|ll MISI egyél.le!mű választ adott a februári forradalom után keletkezett megoldatlan elvi kérdésekre, a forradalom továbbfejlesztésére. Konkrét tervet tartalma­zott a szocialista forradalom véghezvitelére és jelentősen gazdagította a marxizmus for­radalomelméletét. Varga Lajos INapi 2100 tonna káliső Magdeburg kerületnek fej­lett, s országszerte ismert az ipara, de az már kevésbé köz­tudott, hogy a magdeburgi ke­rületben van az NDK legna­gyobb rnezogazdaságilag hasz­nosítható területe is. A most folyó ötéves tervben jelentő­sen növelik a mezőgazdasági termelést, s ezt elsősorban in­tenzív fejlesztéssel biztosítják. A magas és stabil termésho­zamokat mindenekelőtt mű­trágyázással kívánják elérni. Ezért a zielitzi kálitermelö üzemre igen nagy feladatok várnak a következő években. A kálisó az egyik legfon­tosabb hazai alapanyag az NDK-ban. amelyet a párt kongresszusi határozatainak megfelelően az eddiginél ered­ményesebben kell felhasznál­ni. A termelésben a Szovjet­unió és Kanada után az NDK a nemzetközi ranglista har­madik helyén áll, az export­ban pedig az első helyen. A Magdeburgtól 20 kilométerre északra fekvő zielitzi gyár jelentőségét az is növeli, hogy az ország kálitermelésénel; egynegyedét az idén már az itteni új üzem adja. A gyárat a szocialista országok segítsé­gével építették, a tervezett ha­táridő előtt egy évvel. A zielitzi gyárban jól ismerik a feladatokat, hogy a káliter­melés növelésében nekik ju: a döntő szerep. Ezért .az or­szág déli részéből számos ta­pasztalt bányászt szerződtet­tek, a fiatal munkások pedig helyben szereznek szakmai is­mereteket. A gyár kollektívá­ja és gazdasági vezetése igen nagy figyelmet szentel annak, hogy jó munkásközösség ala kuljon ki. Céljuk az, hogy az idén december végéig a nap: termelést, amely május ele­jén még csak 18 ezer tonna volt,. 21 ezer tonnára növel­jék. imimimitiiitiiiimiMfifiiHtHiimiiiitiiiMiimtiiMiMiiiiiiiiiiiimimittmtiiiiitiiiitiHitiiiiHiiiiiiMuiHiimMimitiHMitiitittmiHtimiMii ttimiitiiiiitiMHiM<iituiHtimiiuimmuimHttMHmiiiiiiiMiiimiii<H>iiiii< — Akkoriban történt az eset, amikor meg dolgoztak a munkások a lakásokban. Bejöttünk anyuval megnézni a készülő új otthonunkat. Anyu térült-fordult a lakás­ban, szemügyre vett mindent a legapróbb részletekig, az­tán odafordult az egyik mun­káshoz: — Hallja-e mester úr! Nem lehetne nagyobbra hagyni a szobaajtót! Mert így nem fog beférni a nagyágy. az egyszer biztos... A munká­sok nevettek, én pironkod­tam, de anyu emelt fővel állt és védte a maga igazát. Ez volt az első összeütközése a várossal, no meg velem is. Megkezdtük a költözködést, pakoltunk az autóra, a nagy­ágyat meg csak nem akartuk megmozdítani. Győzködtük anyut: maga is látta, nem fér a szobába, aztán meg egy ilyen régi bútordarab nem való az új lakásba. Siránko­zott, jajgatott, hogy ilyen könnyen megválók nagyanyám örökségétől, amit pedig ne­kem szántak, nekem vigyáz­tak... A fiatalasszony, Kiss Kál­mánná nevetve fűzi egymás mellé a kis epizódokat, a vá­rosba költözködés körüli ap­ró-cseprő viszályokat, bonyo­dalmakat. — Már fél éve laktunk az Arany Jánoa utcában, ami­kor anyu nagy nehezen ránk nyitotta az ajtót. Sértődötten megölt a konyhában, ablakta­lan börtönnek nevezte, az­Igy élünk mi Megválók az örökségtől... tán lassan ismerkedni kezdett a szomszédsággal. Ma mar jobban tudja, ki hányadik emeleten lakik, kit hogy hív­nak, mint én magam. Kihasz­nálja, ha nem vagyunk itt­hon. és elindul ajtóról ajtóra. Tojást kínál, friss túrót... A lánya pedig lassan bele­törődik, hogy édesanyja szo­kásait nem tudja megváltoz­tatni, nem tudja megérteni, hegy a varosban más az élet, mint falun. — Bizony, hogy más. Ami­óta Tarjánban lakunk, mint­ha kicseréltek volna. Vizslá­son éltem, ott nevelkedtem. A szüleimtől megkaptam min­dent, mégis ereztem. hogy szebbre, jobbra vágyok. Nem. akartam átvenni a szülői ha­gyatékot: az állandó roboto­lást. a baromfinevelést, kert­ásást. Amikor férjhez mentem biztattak. — Építünk neked is ide a portára szép nagy házat termő kerttel. A fér­jemmel együtt csak a fejün­ket csóváltuk. Nem kell, in­kább beköltöznénk Tarján- ba. A férjem különben is régóta itt dolgozik az acél­gyárban. Munkásember, más­ként gondolkozik, mint a fa­lusiak. Azt mondta nekem: — Ne félj Juli, lesz még belő­led városi asszony is! Ren­geteget spóroltunk, hogy be tudjunk fizetni a lakásra, hogy tetszetős, új bútorunk legyen. De most, hogy < már megszereztük, amire vágy- tuna nem verjük a fogunkhoz a garast. A szobákban ízléses beren­dezés. Plafonig érő könyves­polc, tele könyvekkel, lexiko­nokkal. A kétéves Laci, a család legifjabb tagja, szem­mel láthatóan élvezi a színes gyerekbútort, a megmászható emeletes ágyat. — Két gyereket akarunk, azért az emeletes ágy. Ügy gondoltam, hogy a szülési sza­badság ideje alatt elvégzem a gimnáziumot, leérettségizek. A férjemet is serkentem a ta­nulásra. elég jó feje van, könnyen menne neki. Tudja, úgy gondolom, hogy egy sor elmulasztott dolgot pótolnunk kell. Bérletet váltottunk a művelődési központ színházi előadásaira. Eljárunk a film­klubba, meg a képzőművésze­ti kiállításokat is megnézzük. Nem mondom, sok olyan -van, amit nem értünk, amj idegen számunkra. De nem törődünk bele. Hazajövünk, előkapjuk a lexikont és gyűjtjük ki az ismereteket, a látottakkal, hallottakkal kapcsolatban. Fgy-egy kiruccanásunkkor anyu vigyáz Lacikára. Egy­re gyakrabban alszik nálunk, ván, hogy egy hétre is beköl­tözik. Hogy az unoka vonz- za-e ennyire, vagy a várost kezdi megszeretni? Nem tud­juk. mert be nem vallaná. Az biztos, hogy fél napokat képes elüldögélni a parkban, a játszótéren. Kiss Kálmánné büszkén mutatja a szekrényeit, amefv- ben sok szép ruha sorakozik­— Adunk az öltözködésre is. Magamnak is. Lacikának is megveszem a legújabb, legdivatosabb holmikat. Mert mikor öltözzön az ember, ha nem fiatal korában? És mi­kor éljünk, mikor szórakoz­zunk, ha nem harminc éven alul? Fürkészi az arcomat: egyet - értek-e vele? Aztán süte­ményt, édes likőrt vesz elő a szekrényből es kér. koccint­sunk a 27. születésnapján! —rkn— NÖGRAD - 1977. április 19., kedd /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents