Nógrád. 1977. április (33. évfolyam. 77-100. szám)

1977-04-17 / 89. szám

Mérlegen; a XIII. Nógrád megyei pedagógiai napok

A HIVATALOS ÖSSZEGZÉS ugyan még nem született meg a XIII. Nógrád megyei pedagógiai napok rendezvénysorozatáról, de a rendező szervek és megyénk pedagógusai már mérlegre tették a végzett munkát, véleményt alkottak a programokról.

Friss benyomásaikról, tapasztalataikról kérdeztük meg dr. Boros Sándomét, a továbbképzési kabinet vezetőjét, és Kapás Jó- zsefbt, a megyei tanács művelődésügyi osztályának csoportvezetőjét Teljességre ugyan nem törekedhettünk, de a beszélgetés során kialakult kép sokoldalú jellemzést ad a rendezvénysorozatról.

Ami talán a leglényegesebb: a XIII. pedagógiai napokat sikerült egységes koncepció jegyében megrendezni: a munkára nevelés, az erkölcsi, világnézeti nevelés köré csoportosítva az előadások többségét. Ezzel függ össze a másik pozitív tapasztalat: a programok igen széles kört érintettek. A mintegy 3000 résztvevő — a pedagógusok mellett szülők, üzemi vezetők, brigádvezetők, tanulók — nagy érdeklődéssel fogadta az egyes szekciókat, aktívan részt vett munkájában. Az előkészítő- kivitelezőtevékenységben sem hagyták magukra a rendezőket: 95 pedagógus — a munkaközösség-vezetők, szakfelügyelők mellett sok nevelő is — vállalt feladatokat.

A négy Inap alatt 19 szekcióülést, egy nyitó- és egy záróelőadást, egy színházi és egy filmbemutatót, valamint záróakkordként pedagógusbált tartottak. A 24 rendezvény közül csak egy bem nyújtotta azt, amit vártak tőle: a matematika szekció. Sok volt viszont a kiemelkedő, rangos program. Ezek sorában említhetjük például a biológia szekciót. Negyven iskolából hívtak meg nevelőket az előadásra. Ezt követően látogatást tettek a Mad- zsar József megyei Kórházban, ahol dr. Fan- csik János igazgató főorvos volt a ,,kalauz”. A vidékiek sem hagyták ott az érdekes, az egészségnevelés szempontjából igen hasznos tájékozódási lehetőséget, közösen nézték meg a legfontosabb kórházi osztályokat. Felmerült az a kívánság, hogy a megye összes biológusát, osztályfőnököket is össze kellene hívni hasonló látogatásra, hogy megismerkedjenek a kórház tudományos- és egészségnevelőmunkájával.

Az előadások mellett a kísérő programok másutt is nagyon sikeresek voltak. Gondos, precíz szervezéssel, hangulatilag is jól készítették elő a nevelőotthoni összejövetelt Horpácson. Az állami gondozott gyerekek nagy izgalommal készültek, hogy minél teljesebb és igazabb képet adjanak a bemutató foglalkozáson szabad idős-tevékenységükről.

Az oroszosok dr. Saiga Attila jó előadása után élméryt jelentő szakköri foglalkozáson vehettek részt. Bakos Mária tanárnő sok ötletet adott ahhoz, hogyan lehet az internacionalista nevelést, a népek barátságának, más népek művészetének megbecsülését erősíteni a tanulókban. A Balassagyarmaton rendezett napközisülésen ma még egyedülállónak számító klubfoglalkozásokon mutatták be, hogyan lehet különösebb anyagi befektetés nélkül vonzóvá és tartalmasabbá tenni a napköziben töltött időt. Az oktatás iránti társadalmi érdeklődést mutatja, 'hogy a szakmunkásképző és szakközépiskolai szekció vitáját alig tudták lezárni: sokan kértek szót a megjelent üzemi vezetők, üzami pályaválasztási megbízottak, brigádvezetők közül is, az együttműködést keresve mondták el hasznos javaslataikat, észrevételeiket. Az óvónők szalmára tartott előadás után a ke- rekasztal-beszélgetésen szülők is részt vettek, együtt vitatták meg a munkára nevelés helyzetét a családban. „Eszköztelenül”, látványos bemutató nélkül tartott igen hasznos előadást Vladár Ervin, az OPI főelőadója a történelem szakosoknak a tömegkommunikációs eszközök tudatformáló szerepéről, a történelmi szemlélet alakulásában. Személyes érdeklődésük kielégítése mellett az irodalmi órákon is hasznosítható tájékoztatást kaptak a magyar szakosok Alexa Károlytól, a KORTÁRS munkatársától.

Sorolhatnánk még a tartalmas, szakmailag és a kulturális, politikai kitekintésben oly hasznos előadásokat (Gulyás Jánosné megyei művelődésügyi osztályvezető a világnézeti nevelés helyzetéről és feladatairól szólt, a szátok! gyógypedagógiai szekcióban a kisegítő iskolai munkára 'nevelésről,. a testnevelőknek a tanulók fizikai nevelésének helyzetéről feladatairól tartott többek között tartalmas előadást. Igen nagy volt az érdeklődés, élénk a vita a Pókfoci című új magyar film ankétján is.

Ha summázíni akarjuk a múlt héten lezajlott pedagógiai napok hatását, szerepét, azt mondhatnánk: idén érezték leginkább magukénak a pedagógusok ezt a hagyományos rendezvénysorozatot. Jellemző tény, hogy nem egy előadásra olyanok is eljöttek, akik hivatalosan már egy másikon is részt vettek, de érdekelte őket a téma, és felkészültlen, gondolatébresztő hozzászólásokkal kapcsolódtak be a vitába. A javaslatok, ötletek arra is rávilágítottak, melyek megyénk pedagógusainak, közoktatásunknak a problematikus pontjai, hol kell továbblépni. Az az egységes koncepció, melyről a bevezetőben szóltunk, a jövő évi pedagógiai napok programjaiban is vezérelv lesz. Amiben tovább akarják fejlesztői a rendezvénysorozatot: a jó példák nyomán szélesítem a kapcsolatokat, az együttműködést a szülőkkel, az üzemekkel, intézményekkel.

A PROGRAMOK HATÄSA, haszna igazán csak a mindennapi munka során, a hallottak felhasználásában mutatkozhat meg. És ez nem csak a pedagógusok munkájára vonatkozik, hamtm miVidazokéra. akiknek közös érdekük a szocialista szellemű, a munkát tisztelő fiatalság nevelése. G. Kiss Magdolna

Mai tévéajánlatunk

r 21.15: Ascher Oszkár. dokumentumfilm. A film fel- elénk állítják az alkotók. LeDokumentumfilm. idézi a versmondó Äschert, velek, jegyzetek, újságkivágáBabits Mihály, József Attila, sok és könyvek szövegeinek Ascher Oszkárról, a néhány Karinthy Frigyes műveit hall- mozaikjából állnak össze a éve elhunyt nagy előadómű- juk tolmácsolásában. Emberi nem mindennapi ember küz- vészről, a rokonszenves em- és művészi alakját — doku- delmei és ■ győzelmei, művé- berről, a humanistáról szól a mentumok segítségével is szi célkitűzései.

Áz igazi Csinszka

Az Ady-centenárium előzeteseként Az Igazi Csinszka címen jelentette meg Robotos Imre sikerkönyvévé lett dokumentumriportjait Ady és Csinszka szerelméről, házasságáról. Kiderült, hogy nemcsak az irodalmárok szűkebb körét, hanem az; olvasókat is érdekli minden, ami Adyval kapcsolatban van.

Különös története van énnek a szerelemnek és házasságnak. Csinszka a testében hanyatló, költésaúében újító erőre váró költő számára a sors - utolsó ajándéka volt. A világháborús zűrzavarban kicsit a barátok is megfeledkeztek a rémlátomásokkal küszködő költőről. A csúcsai kastély csendjében, a szerelem legígéretesebb menedékében újra alkotott. A szerelem történetét őrzik a Csinsz- ka-versek, bennük Ady értékítélete, amely megfellebbez-, hetetlen. Más kérdés, hogy művészi igazság és életigazság teljesen fedik-e egymást.

Robotos Imre könyve nyomán rokonszenv és ellenszenv csap össze, az olvasókat nyílt véleményalkotásra késztetve. A csúcsai kastély kisasszonya Ady szerint „eleve elrendel- tetésként” került a költő mellé. Lehet adatokat mozgósítani, amelyek kiderítik, hogy ez a házasság nem mindig volt idillikus, az egészsége és fiatal szépsége magaslatáról Adyhoz hajló fiatal Csinszka nem mindenben értette me;, zseniális férjét. Mindezt tudnia kell és érdemes is az irodalomtörténetnek.

A lényeg azonban az, hogy a költő ügy érezte, hogy végre asszony jött a vérzivatarban, akiért érdemes megmaradni ebben a nagy dúlásoan. Az adhatás öröme telítette szívét, Gsinszkában új kohót kapott költészeti is. A szemtanúk tanúsága szerint még a súlyosan beteg Adyban is érződött a robosztus alkat, a szellem feszítő ereje. Szemében egy rombadőlt, de romjaiban is harmóniát sugárzó világ tükröződött.

A Csinszka-szerelem értékelésekor is elmondhatjuk: alkotó és mű összetartozik, die a mű senki mással nem tartozik össze. Leonardo nem Mon a Lisát, hanem az emberi alkotó képességet örökítette meg remekművében. Tény, hogy maradandó művek méltó vagy múlékony kiváltóiknak köszönhetik létrejöttüket.

A Mona Lisa Gioconda asz- szonynak, aki persze modellt is ült a mesternek. Balassi Júliája már csak elmosolyo- dék, így válaszol a költő versekkel ostromló udvarlásaira. Vajda Gináia csillagtávolságra volt attól a képtől, amelyet róla Vajda őrzött. Juhász Gyula Annájáról idővel azt sem tudta, milyen volt szőkesége. .. Összegezzük a tanulságot: a modell csupán kiváltó, ihlető, a költő, a művész pedig a 'rém tő. Ilyen értelemben fontos Csinszka is, azon túl, hogy egy nagy beteg költő mellé állt hitvesnek.

Ki lehet deríteni, hogy az „északifényes boldogságtól” áradó Csinszka-versekben is érvényesítette Ady a költő szuverén jogát, az étetet alárendelte a művészetnek. Lehet, hogy nem mindig derű és harmónia volt ez a házasság, Boncza Berta is felölthette az „egy kis húszéves hysttrika” szelepét. Az ellenben tény, hogy Ady is nyugvópontnak látta és értékel te ezt a házasságot, ha benne folytatódott is időnként a Nővel vívott harca.

Elismerve a költő teremtő erejét, vitathatatlan elsőbbségét az értékteremtésben, tudjuk azt, hogy Ady külső életó is a belső költői teljességet szolgálta. A döntő érdem: a világirodalomban szinte páratlan költői megújulás, A halottak élén Adyja mellett Csinszka állt.

Cs. Varga István

Téti Zoltán: Cigarettázó (tus)

> ♦> ♦> ♦> ♦> «2* ♦> v ♦> ♦> ♦> ♦> ♦>. ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦>

Ji' Valentyin Cseroik: V

BUSZLAJEV í

EMLÉKEZÉSEI

V

*

*>

V

:♦ v ♦> * ♦> ♦> *:*

i.

Szemjon Buszlajev útra készült. Kis bőröndjébe egy törülközőt, Szputnyik, villanyborotváját és egy Váltás inget csomagolt be.

A kis Kresztovszkij utcácskában lakott, egy régi bérházban, nem messze a Rigai-pályaudvar metróállomásától és a Trifon vértanúról elnevezett templomtól. A nagynénje halála után egyedül maradt a nagy társbérleti lakás egyik szobájában Fürdőszoba nem volt, de a hosszú folyosó végén, éppen a szobája mellett a falon ott lógott a telefonkészülék. Vezetés után mindig fáradtan érkezett haza, semmihez nem érzett kedvet, csak feküdt és a telefonbeszélgetéseket hallgatta.

Buszlajev távolsági buszsofőr volt. Aznap is a megszokott járatára készülődött. Amikor beállt a busszal, az egybegyűlt negyven utas fegyelmezetten várakozott a kijeiéit helyen Többségük üdülni készült, nyáron mindig sok nyaraló utazott ezen a vonalon.

Most majd sorba állnak — gondolta Buszlajev, miközben kinyitotta az ajtókat. Az történt azonban, ami mindig. Az utasok megrohamozták a buszt, a szokásos tülekedés, sietve felszálltak, előreszaladtak,

helyüket keresgélték. Buszlajev eleinte csodálkozott ezen: minden jegyen rajta van az ülőhely száma, az emberek mégis attól tartanak, hogy hely nélkül maradnak. Lehet, hogy a háborús éven miatt van, gondolta Buszlajev, akkor valóban meg kellett ostromolni a vagonokat, hogy jusson egy kevéske hely, bár az is lehet a félelem és a zűrzavar oka. hogy úgy vélik, a pénztáros több jegyei ad el, mint ahány hely van a buszon. Bár már régen menetrendszerűen járnak a buszok, és a pénztárosok sem szoktak tévedni, az emberek még emlékeznek a legrosszabbra; a szomszéd szobában lakó öregasszonyok is, ha meghallják, hogy a rádió NATO-manőverekről beszél,

nyomban felvásárolják a sót és a gyufát az üzletekből. Mindenki lefoglalta a helyét, most majd újból kiszállnak. Buszlajev segített az utasoknak berakni a bőröndöket a csomagtartóba. Egy bánya- mérnök-jelvényes kövér férfi bekapcsolta a táskarádióját. A bemondó azokról a határőrökről beszélt, akiket elsőkként ért a háború. Persze ma június 22-e van, jutott eszébe Buszlajevnek. Valamennyi rádióadó reggel óta a háborús esztendők dalait sugározta. Éjszaka fordul majd rá a műútra amelyen 1941-ben az anyjával mentek. Azóta átépítették, négysávos lett. Buszlajev kissé távolabb ment a busztól és rágyújtott.

— Húsz rubelt tudok csak küldeni — mondta a lányának egy idősebb nő

A lány húsz év körüli lehetett. Ruhája élénksárga, feltűnő, nagy piros rózsákkal — az idei nyár divatos színei.

Buszlajev nem ismerte az utasait, szinte sohasem beszélgetett velük, és csak az elkapott beszédfoszlányok, a jelentéktelen, alig észrevehető apróságok szerint csoportosította őket, olyan ismérvek alapján, amelyeket csak az tud észrevenni, aki többet szokott figyelni, mint beszélni.

— Jól van, mama, majd igyekszem, hogy kijöjjek belőle.

A kislány egy fiatal hadnagy mellett állt. Biztosan diáklány gondolta Buszlajev. Ez a feleségem lehetne. Az utóbbi időben gyakorta csak két kategóriába sorolta a nőket: melyik lehetne a felesége és melyik nem. Olykor a metrón kitalált egy játékot. Ahogy lefelé ereszkedett a mozgólépcsőn, mustrálgatta és két csoportba sorolta a vele szembejövő nőket: „Lehetne — nem lehetne... ” És sehogy sem tudta megfejteni, miért tetszenek neki egyesek, akik nem is feltétlenül csinosak, és miért nem mások, akik szemreva- lóbbak.

— Minden napra két rubel jut — folytatta az idős nő. A diáklány arrafelé nézett, ahol a hadnagy állt.

— Mama, mindent értek ...

„Lehetne!” — gondolta

Buszlajev. Véznácska lány állt meg mellette, - nadrágban és fehér csipkeblúzban. Ügy huszonöt múlhatott. Finom, határozott ívű ajkak, világos, fémkeretes szemüvege mögött figyelmes szempár, karján rövid kabátka, rajta megkopott egyetemi jevény. Biztosan tanárnő, kémikus vagy biológus. Az a típus, akinek tekintélye van. A laboratóriumban éppúgy, mint otthon, vagy az osztályban ... Tanárnő. A tanárok iránt Buszlajev még mindig tiszteletet érzett, meg kissé félt is tőlük: meg tudták oldani a példákat és tudták fejből az öss?es történelmi dátumot. „Nem lehetne!” — döntött Buszlajev.

— Repülővel kellett volna utazni, az autóbusz meleg és fárasztó — mondta keserűen egy idős néni a mellette álló tekintélyes külsejű öregúrnak, aki rátűzött zsebes fehér nyersselyem kabátot viselt. Valahogyan szibériai nagyapjára emlékeztette Buszlajevet.

Az is ilyen rátűzött zsebes, zubbonyszerű kabátot viselt, tekintette is épp ilyen határozott volt Az öregúr mellett egy öt év körüli dundi, hirtelenszőke, kék matrózblúzos fiúcska állt. Ugyanilyen ruhácskája volt Buszlajevnek is gyermekkorában, csak a gallérján a fehér csíkok helyett pirosak díszelegtek. Az öreg és a kék matrózruhás kisfiú hirtelen azokat a régmúlt időket idézték Buszlajev emlékezetébe, amikor először találkozott apai nagyapjával.

Az utasok kinéztek az ablakon. Áruházak kirakataival szegélyezett skatulyaszerű házak suhantak el mellettük. A falak szürke alapszínét az erkélyek piros és sárga foltjai élénkítették. Moszkva perem- kerületeibe érve egyre kevesebb lett a jelzőlámpa.

A kilométeróra mutatója le- föl ugrált, majd a 80-on állapodott meg. Személyautókat előzött meg. Buszlajev észrevette, hogy egy Volga sofőrje a kormány fölé hajolva fokozza a sebességet. Egy szempillantás alatt majd kétszáz méterrel megelőzte a buszt. A kanyarban igyekezett áttérni a jobb oldali sávra. A lejtőnél majd megelőzöm, gondolta Buszlajev, és ő is növelte a sebességet. A motor tökéletesen működött. Benn az utastérben előkerültek az útra előkészített könyvek, a zub- bonyos öregúr újságot olvasott.

... A szibériai nagyapjával Szemjon a háború előtt ismerkedett meg. Az öreg csak azért

utazott fel Szibériából, hogy a menyével megismerkedjen és megnézhesse az unokáját. A nagyapa, posztózubbonyán a Vörös Zászló Érdemrenddel, le-fel járkált a szobában és arról mesélt, hogy ő maga bányász volt, meg arról is, hogyan csinálta Szibériában a forradalmat. Szemjon nem hitt neki. A moziban a bányászok piszkosak meg soványak voltak, a nagyapa pedig most is délceg, ápolt külsejű férfi. Szemjon előadta kétségeit az apjának is: — lehetséges, hogy nagyapja nem is bányász, hanem szabotőr? — Nagyapja hosszan, harsányan nevetett, és unokája osztályöntudatáról mondott valamit. Az utastérben az öregúr és Szemjon szibériai nagyapja mégis hasonlítottak egymásra. Az idősebbek egy egész nemzedéke régi katonaruháját viselte. Életük a Háborúval kezdődött, a háború közti szünetek pedig olyan rövidek voltak, hpgy nem tudták megszokni a civil öltözéket.

Az öregúr mellett ült az unokája és mesekönyvet olvasott. Elmélyülten olvasott, felvonta a szemöldökét, mozgatta ajkait, olykor felpillantott: látják-e az utasok, hogy igazából tud olvasni.

Szemjon ötéves korában még nem tudott olvasni, de azért sok mindent ismer" Tudta, hogy a Naguán-ren '- szerű forgópisztolyt a feltalálójáról nevezték ei. A gyalogsági harci sza^''1'z-it-n— fusaira még ma is em!" (Folytatjuk)

4 NÓGRÁD - 1977. április 17., vasárnap |