Nógrád. 1977. március (33. évfolyam. 50-76. szám)
1977-03-04 / 53. szám
Asszonyi £állások Szemtől széniben a rákkal Napjaink talán legrettegettebb. legfélelmetesebb betegsége a rák. Tudós orvoscsoportok, kutatók kísérleteznek szerte a világon, hogy ellenszerét megtalálják. Hogy megakadályozzák száz. meg ezer ember értelmetlen halálát. hogv győzedelmeskedjenek az alattomos. gyorsan pusztító kór felett. Ugyanakkor az is köztudott, hogy az Idejében felismert, kezdeti stádiumában „elcsípett” rákos daganat eredményesen, szinte következmények nélkül gyógyítható. A megelőzést, a korai felismerést szolgálják a rendszeres szűrővizspr latok. Különösen érvényes ez a nőgyógyászati rákszűrésre, amely elősegíti a nőgyógyászati rosszindulaté daganatos betegségek korai feltárását. Gátlásos asszonyok —. asszonyi gátlások A nők egy része mégis idegenkedik az onkológiai vizsgálatoktól, az orvosi ellenőrzés igénybevételétől. Honnan és miből ered ez a tartózkodás, idegenkedés? íme néhány válasz, amelyet 25-—40 év közötti lányoktól, asszonyoktól hallottunk: — Én azt tartom, jobb, ha nem tudok a betegségemről. Ha véletlenül f találnának nálam valamit, diliházban kötnék ki. — Rákszűrés? Hallottam, hogy van ilyen, de azt is mondták, igen fájdalmas vizsgálat, meg az embertől sok olyat kérdeznek, amire nem szívesen válaszol. — Nem mennék oda. Ügy tudom, ott már csak a megbetegedetteket kezelik. — Hallottam, hogy van rákszűrés a városban, de azt senki sem mondta, hogy hol, ki csinálja, és hogyan lehet odajutni? Nagyobb érdeklődést várunk Valóban. Nem ártana a rákszűrésnek nagyobb propagandát csinálni, hasznos lenne* ha az asszonyok, fiatal lányok egy-egy egészségügyi előadás, orvosi ankét során erről is tájékoztatást kapnának. Ha felvilágosítanák őket arról, hogy a rendszeres rákszűrés ugyanolyan fontos, mint a tüdőszűrés, vagy a fogászati kezelés. De ismételjük csak meg a fiatalasszony által feltett' kérdéssort: Hol. ki csinálja, és hogyan ' lehet odajutni? A választ a legilletékesebb, dr. Gulácsy György, megyei onkológus főorvos, szülésznőgyógyász adia meg: — Több éve már annak, hogy először a régi rendelőintézetben, majd a salgótarjáni véradó állomás épületében megkezdte működését az onkológiai szakrendelés. Minden nap reggel fél nyolctól délután két óráig várjuk az érdeklődőket. És szeretnénk, ha nagyobb lenne a forgalom, az eddigieknél. Hogy miképp juthatnak hozzánk a nők? Orvosi beutalóval, de anélkül is szívesen látunk bárkit. Jelenleg naponta harmincnegyven vizsgálatot végzünk, és gyakran kiszállunk a nőket nagy arányban foglalkoztató üzemekbe is. Voltunk már a ruhagyárban, az acélgyárban, az írószerben, a bónyagépgyárban, hogy csak néhányat említsek. A nők nagy része viszolyog — és joggal — szemtől szembe kerülni e betegséggel. Ám a félelem, a gátlások, leküzABSZOLÚT NAGYALFÖLD Van egy agyoncsépelt vicc, így fyangzik: Mi az abszolút selejt? Válasz; a Nagyalföld, mert az erre se lejt, arra se lejt, mindenfelé selejt. Sajnos, az utolsó két szó nemcsak a viccben fordul elő. Ha nem is általános jelleggel, de akad selejt még a boltok polcain is. Öltönyöket próbál valaki. Leakaszt egyet, nézegeti, majd odahívja az elárusítót és mutatja a nadrágot, melyről hiányzik egy kapocs. Az eladó ráhagyja. Valóban hiba. A véletlen folytán a vevő egy nappal később újra betér a boltba, s meglepetten tapasztalja, hogy a hibás nadrág még mindig ott lóg a kínált áruk között. Hatha valaki úgy is elviszi. ..? Másik történet. A megye egyik újonnan megnyílt akusztikai szaküzletében valaki nagyméretű magnóorsó után érdeklődik, örömmel hallja, hogy van a rég vadászott hiánycikkből. Négy darabot kér, de amikor kihozzák, látja, hogy mind a négynek hibás a központi furata. így használhatatlan. — szól az eladónak. „Tudom, kérem — válaszolja az unottan —, mindegyik ilyen, ki sem cserélhetem. De egy kis tűreszelövel meg lehet igazítani és akkor használható”. „legfeljebb kotyog és deformálja a szalagot” — teszi hozzá a vevő es lemond vásárlási szándékáról. A fent említett esetekben egyszerűen szólva a vevő bizalmával éltek vissza ugyanúgy, mint a megyeszékhely egyik éttermében, ahol heteken keresztül kékesfekete volt a gesztenyepüré, míg valaki jelezte azt a minőségvizsgáló intézetnek, mely több mint harminc kiló minőségileg kifogásolható masszát foglalt le és vont ki a forgalomból. Igaz, hogy egészségre ártalmas anyagokat nem tartalmazott, de visszataszító színe miatt egyértelműen csökkent értékű volt, s ennek ellenére azonos áron adták a jó termékkel. A vevő méltán várja el, hogy a pénzéért hibátlan árut kapjon. .4 kereskedelemnek érdeke, hogy megőrizze a vevő bizalmát és a saját jó hírét. így azután érthetetlen, hogyan fordulhattak elő — többek között a fenti esetek. Nem kívánunk rájuk magyarázatot, mivel a dolgokon szépíteni lehet, 'de ettől a selejt, selejt marad. — g — Egymilliomodik Lada A Togliattiban működő autógyár elkészítette a kivitelre kerülő egymilliomodik Lada- típusú gépkocsit. A gyár ezt a típust 40 országba exportálja, közöttük Belgiumba, Finnországba, Franciaországba, Magyarországra, a Német Demokratikus Köztársaságba és a Német Szövetségi Köztársaságba. A Lada-sorozat legújabb típusa a módosított Lada—1600. Ennek 85 lóerős motorja különösen kis mértékben szeny- nyezi a környezetet. A motor teljesítményének növelése ellenére az üzemanyag-fogyasztás nem változott. Kesstyíík kül föIdre Export jubileumhoz érkezett a Pécsi Kesztyűgyár, amelyet a világ egyik legnagyobb kesztyűipari vállalataként tartanak számon.. Huszonöt éve szállítja márkás termékeit külföldre és jelentős szerepe van abban, hogy a magyar kesztyűexport mennyiségét tekintse az olaszok után a második helyen áll. Negyedszázad alatt 26 millió párat szállítottak a vonatok, hajók, repülőgépek Európán kívül olyan távoli országokba is. mint Kanada, Ausztrália, Japán és Űj-Zéland. A Pécsi Kesztyűgyár az V. ötéves tervben több mint kétszeresére akarja növelni tőkésexportját. dése, s így a rákszűrésen való megjelenés sok esetben a megnyugvást, vagy a későbbi tragédia megelőzését eredményezheti. Elterjedt az a hiedelem is, hogy ráérünk harmincöt-negyven éves korban rákszűrésre jelentkezni, hiszen a megbetegedés ezekben az években a leggyakoribb. Mi erről a főorvos véleménye? — A gyakorlat azt mutatja, hogy a rákos daganatok — egyénektől függően — négy— tíz éven belül fejlődnek ki, s válnak veszélyessé, menthetetlenné. Ha ilyen esettel találkozunk. már nem sokat te- hatünk. Ám ha valaki húsz— huszonöt éves korától rendszeres időközönként ellenőrizteti magát, akkor biztos lehet abban, hogy az esetleges bajok szinte teljesen kiszűrhető, orvosolhatók, i A rákos megbetegedés kezdetben tünetmentes. Mégis vannak-e olyan jelek, panaszok, amelyekkel, jó, ha nőgyógyászhoz, onkológushoz fordulunk a megelőzés érdekében? — Az egyén egészségügyi kultúráltságához tartozik, hogy kísebb-nagyobb panaszok felett ne hunyjon szemet. A szülés utáni méhszájsérülések, a gyulladásos folyamatok, a rendszertelen vérzés sokszor későbbi, komolyabb bajok előhírnökei lehetnek. Ha a beteg nem kezelteti azokat. Az onkológiai szak- rendelésen olyan műszerek állnak rendelkezésünkre, amelyek segítségével a rejtett bajok is könnyen feltárhatók. A rákszűrés fájdalommentes és alapos. A méh és környékének vizsgálatán túl elvégezzük az emlők, vizsgálatét is. Hiszen az emlőben levő kisebb elváltozások, apró csomók könnyen eltávolítha- tók. de néhány év múltán veszélyessé is válhatnak. Nó^rádoi képviselik Lámpakezelő és ruhagyári varrónő A jövő útja Nagy bizakodással és ' reménykedve szólt erről dr. Gulácsy György: — Az integrált egészségügyi ellátás követelményeinek megfelelően a közeljövőben megvalósul az a régi elképzelés, miszerint minden olyan szak- rendelésen, (nővédelmi tanácsadás, nőgyógyászati szak- rendelés, kórházak nőgyógyászati osztályai), ahol nőbeteg megfordul, rendszeres rákszűrést végeznek majd. Így tudjuk bővíteni az ellenőrzés körét, és így valósulhat meg a megelőzés a korai felismerés oly’ sokszor hangoztatott elve a gyakorlatban. • V. Kiss Mária Már készülődnek az utazásra a II. országos nőkonferencia nógrádi küldöttei. Közöttük Somodi Györgyné, a Nóa- rédi Szénbányák Ménkes üzemének lámpakezelője és Kiss Katalin, a Salgótarjáni Ruhagyár fiatal munkásnője. A bányászasszonyok nevében Bányász volt az édesapja. Azután az élet úgy hozta, hogy a fiatalasszony is amén- kesi üzem munkása lett. Lámpakezelő. Már hét esztendeje, hogy vigyázza, óvja, ellenőrzi valamennyit. Fontos és felelősségteljes munka. A bányász lámpa nélkül nem mehet a bányába. A lenti sötétben a fényt, a tájékozódást jelenti. Ügy mondják errefelé, a lámpa a bányász szeme. .. — Név szerint tudjuk, ki vitte el a lámpát. Amikor feljön műszakról visszaadja. Mi átnézzük, megvizsgáljuk pontról pontra. Hiba nem lőhet. Akkor megy jól a munka, ha szinte észrevétlenek maradunk. Fiatalasszony Somodi Györgyné. A mesterségét nagyon szereti. — A lámpaház külön világ. Ezt csak az értheti igazán aki a bányászok életét éli aki közöttük jár nap mint nap. — Szépnek találja a munkáját? — Az én szívemnek nagyon kedves. Nagy a felelősség. A lámpaházban mindig kell lenni valakinek Somocl'iné, a bányászasz- szonyok gondjait, örömeit „viszi” magával Budapestre. — Ménkesen nőfelelős vagyok. A vállalat nőbizottságának a tagja. Több. mint ezer nő dolgozik a Nógrádi Szénbányáknál. Őszinték, szókimondók. nem hallgatják el a véleményüket. De így a jó. — Ha szót kapna, miről beszélne az országos tanácskozáson? — Elmondanám, hogy nagyon sokat javultak az élet- és a munkakörülmények az üzemekben. Megbecsülik a nődolgozókat, emelték a fizetésünket. De nem hallgatnám el meglevő gondjainkat sem. Például a tanulás. A bányászasszonyok között nagyon sokan vannak, akik nem végezték el a nyolc általánost. A biztatást megkapják. A vállalat még külön hat nap .tanulmányi szabadságot is ad az iskolába járó asszonyoknak. Akik pedig,elvégezték a nyolcadikat, kapnak háromszáz forint jutalmat. A segédmunkások tanfolyamra mehetnek. Sajnos elég kevés a vállalkozó. Az is igaz. hogy még több helyen nem megfelelőek az öltözők, a fürdők, nincs étkeztetés. Magam is az őszinte, nyílt beszédet szeretem. És biztos vagyok benne. így éreznek a szénbányák nődolgozói is. . A legfiatalabb kü dőlt Mindössze húszesztendős Kiss Katalin, a Furák Teréz ifjúsági brigád vezetője. Katalin kijavít: — Csak voltam... A csodálkozást látva mosolyogva folytatja: — öthónapos pártiskolára mentem nemrég. Egy év után a brigádvezetést átadtam az egyik munkatársamnak. A kettőt egyszerre nem bírtam csinálni. A pártiskolán sokat tanult, tapasztalt. Aminek a későbbi munkában veszi hasznát. Amikor a tanfolyam befejeződött, Kati újra elfoglalta helyét a varrógép me1lett. — Szalagon dolgozunk. Főként szoknyákat csinálunk. Amikor egy-egy darabon a vasalónők elvégzik az utolsó simításokat, az ember látja munkája eredményét. — A keresete? — Általában kétezer körül. Függ a teljésítménytől. Kiss Katalin szeptember- * ben hozzákezd a ruhaipari technikumhoz. Az üzemben is számítanak rá. hogy tovább tanul. Menyasszony, nyárra tervezi az esküvőjét. Fiatalok között dolgozik. Jól ismeri problémáikat. — Mondják, hogy baj van a fiataloknál a munkaíegye- 'emmel. A brigádomban látom. mennyire fontos megtalálni a közös hangot. Amikor szakmunkás-bizonyítvánnyal a kezükben bekerülnek az üzembe, hat hónapig garantált bért kapnak. Ez idő alatt kell a saját lábukra állniuk. Magyarán, megtanulni dolgozni a szalagon. Aki félóránként kiszaladgál rágyújtani, húzza az időt, persze, hogy nem teljesíti a követelményeket. Ilyenkor kár jajgatni, hogy keveset keresnek. A becsü'etesen dolgozó varrónők nálunk a ruhagyárban megfelelő bért kapnak. Csak az elégedetlenkedhet, aki tesz is az asztalra... — Női üzem, sok a kismama? — Ez megint fontos dolog. A megfelelő kapcsolatot kialakítani a „gyesen” levő asszonyokkal. A KISZ-eseknek, pártszervezeteknek egyformán törődni kell velük. Látogassák meg az otthonlevő kismamákat. így kötődnek igazán az üzemhez. Okosan, csendes szóval fejtegeti mindezeket. Sokszor végiggondolta, fogla’koztatja a téma. Csata! Erzsébet A GELKA rangja Előrebocsátom, ha az én rádióm rosszul javítja meg a szerelő,' dühöngök még akkor is, ha tudom, a műszerészi ballépések átlagszáma a megengedett hibahatáron belül van. Sőt, az sem hangol jobb kedvre, hogy gondoskodtak a szakemberképzésről és az új ötéves tervben korszerű szerviz létesül. Mert ez még csak a jövő zenéje. És nem az én rádiómé... A statisztikai hivatal szerint a múlt év utolsó napján megyénkben 56 670 rádió- és 53 526 televízió-előfizetőt tartottak nyilván. Privát számításaim szerint 130 ezer lehet most a készüléke« száma. A televízióké nagyjából ugyanannyi, mint ahány előfizetőt jegyeztek be: még ritka a két készülékkel rendelkező család. Színes tévé 300 van. Ha most ezekhez hozzászámítjuk azt a sok tízezer háztartási gépet, amelyet Nógrádban üzemeltetnek, tekintélyes mény- nyiség kerekedik ki. S mindezek jelentős hányada előbb- utóbb szerelőre vár. Méghozzá GELKA-szakemberre. A GELKA megyei kirendeltsége Salgótarjánban széA hibahatáron belül kel, egy bérház vizes falú pincéjében szoronganak a tisztviselők, műszaki vezetők, könyvelők. Ugyancsak a megyeszékhelyen van az egyik körzeti szerviz is. A másik kettő Balassagyarmaton és Pásztón. Működik öt fiókszTirviz: Kisterenye, Homokterenye, Nagybátonv, Szécsény, Rétság. Van azután a húsz címfelvevő hely. Itt adják le a készüléktuiaj- donosok a hibabejelentést, amely alapján a helyszínre megy a szerelő. Ügy tűnik: ez a hálózat kielégítő. Ha a szerelők számát nézzük, a kép már kedvezőtlenebb. Mindössze 37 műszerészük dolgozik, legalább tízzel többre lenne szükség. Jelenleg egyetlen ember foglalkozik a színes készülékek javításával, bízva azonban a színes tévék elterjedésében, két másik műszerészt is elküldték speciális tanfolyamra. A GELKA országosan magas rangot vívott ki magának. A megyénkben működő kirendeltségről, a hálózatról. a szatembe -gárdáról éveken át nem volt egyértelműen elismerő a vélemény. Rossz kezdet után persze, különösen nehéz jó hírnévre szert tenni: kétszeresen nehéz volt tehát a dolguk. — Húszezer különböző készüléket javítottunk 1972- ben, csaknem azonos adottságokkal 1976-ban már 48 ezret — mondja Sándor István ki rendeltség vezető. — Kezdetben a fegyelem megszilárdítására fordítottuk a legtöbb energiát: bizony előfordult, hogy baj volt egyikmásik műszerészünkkel. Ezektől az emberektől megszabadultunk. Korszerűsödött a műszerezettségünk ' is, ma már nem hiányolunk semmit. Más a helyzet a szervizépülriekkel. A salgótarjáni műhelyünk teljesen alkalmatlan szerviz céljaira, hasonló gondunk van még több helyen. Tavaly a beérkezett panaszok száma nem érte el a kilencvenet. Pedig ebben szerepelnek azok a bejelentések is, amnlyek okáról nem tehetnek. Például anyaghiányról, öreg készülék esetén. — A hibaszázalék nem éri el a — nálunk kritikusnak számító — két ezreléket. Sikerült az 1975. 4.4 napos átfutási idejét tavalyra 3,4 napra lecsökkenteni. Megszűnt munkatársaink között a fluktuáció. Ezek azok az eredmények, amelyeket a statisztika kimutat. De büszkébbek vagyunk árra, hogy az emberek véleménye, a nagyközönség irántunk tanúsított érzelme végre megváltozott. Az átalánydíjas javításokra kötött szerződések száma az utóbbi időben nagyon megnövekedett: ez is a bizalom csalhatatlan jele. 1972-ben biztatást, ígéretet kaptak: a tanács ad a fejlesztési alapból elegendő pénzt a salgótarjáni szerviz létrehozására. Múltak azonban az évek, a pénzt másra költötték. A szerviz nem készült el. A GELKA-központ- nak nincs terete? Vajon segít-e a Kohó- és Gépipari Minisztérium? Azt mindenki tudja: a jelenlegi állapotok áldatlanok. A megoldás útját keresik. Szeretnénk mielőbb jó hírrel megörvendeztetni olvasóinkat: építik végre a salgótarjáni GELKA-szervizt. Sajnos, azonban még ez is — csak a jövő zenéje... Szántó István NÓGRÁD - 1977. március 4., péntek 5
