Nógrád. 1977. március (33. évfolyam. 50-76. szám)

1977-03-22 / 68. szám

Tanácskozik a szovjet szakszervezeti kongresszus Hétfőn délelőtt Moszkvában, a Kreml kongresszusi palotájában megnyílt a Szovjet Szakszervezetek XVI. országos kongresszusa. A megnyitó ülésen beszédet mondott Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára A kongresszust Alekszej Sibajev, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke nyitotta meg. Harminc szovjet szakszervezet mintegy 113 millió tagjának képviseletében a fórumon 5032 küldött van jelen. Több mint száz ország és számos nemzetközi szervezet delegációi is ott vannak a kongresszus ülés­termében. A magyar szakszervezeteket négy­tagú delegáció képviseli élén Gáspár Sándor­ral, az MSZMP PB tagjával, a SZOT főtitká­rával. A kongresszus elnökségében foglal he­lyet I^eonyid Brezsnyev, valamint az SZKP és a szovjet kormány több más vezető sze­mélyisége. Ugyancsak az elnökségbe hivták meg a külföldi delegációk vezetőit. Az SZKP Központi Bizottsága a kongresz- szushoz intézett üdvözletében hangoztatta, hogy a gazdaság, a tudományos és kulturális élet különböző területein foglalkoztatott szov­jet dolgozók érdekeit képviselő szakszer­vezetekben megtestesül a szovjet társadalom megbonthatatlan erkölcsi-politikai egysége, a szovjet népek közötti testvériség. Az elnökség, a titkárság, a Revíziós Bizott­ság és a mandátumvizsgáló bizottság meg­választása után a küldöttek elfogadták az egyhetes kongresszus napirendjét, amelynek legfontosabb eseménye a Szovjet Szakszerve­zetek Központi Tanácsa által előterjesztendő beszámoló megvitatása lesz. Ezután Alekszej Sibajev Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának adta meg a szót. Leonyid Brezsnyev beszéde Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottsága, a Politi­kai Bizottság és a titkárság nevében köszöntötte a szovjet munkásosztály, a dolgozó pa­rasztság, az értelmiség és az alkalmazottak szakszervezetei­nek küldötteit a do1 gozó asz- szonyok és az ifjú nemzedék képviselőit. A szakszerve­zetek tevékenységének jelen­tőségét méltatva megállapí­totta, hogy a szovjet szakszer­vezetek a kommunizmus is­koláját alkotják. Gazdasági kérdésekről szólva az SZKP KB főtitkára kiemel­te, hogy a szovjet népgazda­ság megnövekedett méretei felvetették a tervezés és az irányítás tökéletesítésének problémáját, az egész gazda­sági mechanizmus megjavítá­sának kérdését. Ebben az irányban nagy munka folyik- A központi tervező- és gazda­sági szervek a megfelelő konk­rét javaslatok előkészítésével vannak elfoglalva. A párt ha­talmas jelentőséget tulajdonít annak, hogy ezt a munkát ne halogassák sokáig. Ezt példázta legutóbb a NATO-országok beavatkozása a zairei belső konfliktusba és az Angolai Népi Köztársaság ellen indított rágalomhadjárat is. Erről tanúskodnak azok az elvetemült gyilkosságok, ame­lyeknek áldozataivá a napok­ban a nemzeti felszabadító mozgalom olyan kiemelkedő egyéniségei váltak, mint Ma­rién Ngouabi, a Kongói Népi Köztársaság elnöke és Kamal Dzsumblatt, a Libanoni Hala­dó Szocialista Párt elnöke. Hazug reklám Nem kevésbé állhatatosak az imperialista erők a szocialis­ta világ elleni aknamunká­jukban, a szocialista rendszer fellazítását célzó erőfeszítése­ikben. „Ellenségeink szeret­nének bármiféle olyan erőre lelni, amely a szocializmus ellen lép fel országainkon be­lül. Ha pedig ilyen erőket nem találnak, minthogy a szocialista társadalomban nincsenek sem elnyomott, ki­zsákmányolt osztályok, sem elnyomott és kizsákmányolt nemzetiségek, akkor feltalál­nak valamilyen pótlékot he­lyettük. Hazug reklám segít­ségével a „belső ellenzék” lát­szatát keltik a szocialista or­szágokban. Ezzel a céllal szer­veznek propagandakampányt az úgynevezett „másljéppen gondolkodók” körül, ezzel a céllal kiabálják teli a vilá­got „az emberi jogok megsér­téséről” a szocialista orszá­gokban. „Leonyid Brezsnyev ezzel összefüggésben megálla­pította, hogy a Szovjetunióban senkinek sincs tiltva. hogy másképpen gondolkodjék, mint a többség. A megalapozott, jószándékú kritikát hálával fogadják. Azokat, akik téve­sen bírálnak, eltévelyedett embereknek tekintik. „Más­ként áll a helyzet, amikor néhány társadalmunktól el­szakadt személy aktívan fel­lép a szocialista rendszer el­len, a szovjetellenes tevé­kenység útjára lép, megsérti a törvényeket és nem talál­va támaszra az országon be­lül, a külföldhöz fordul tá­mogatásért az imperialista felforgató központokhoz — propaganda- és hírszerző szervekhez. Népünk azt kö­veteli, hogy az ilyen, ha lehet így mondani, személyiségeket a szocializmus ellenfeleinek, íilvan embereknek tekintsük, akik saját hazájuk ellen száll- aak síkra, az imperializmus segédjeinek, egyes esetekben ügynökeinek tekintsük őket. Természetes, hogy a törvény­ben meghatározott intézkedé­seket teszünk és fogunk ten­ni ellenük.” Nagy teret szentelt beszé­dében az SZKP KB főtitká­ra a szovjet—amerikai kap­csolatoknak, amelyeknek po­zitív irányban történő fejlesz­tésére a Szovjetunió nagy súlyt helyez. 'szovjet—amerikai kapcsolatok E tekintetben a jelenlegi helyzetre három tényező jel­lemző. Az első közülük az a tekintélyes bázis, melyet az 1972—74-ben megkötött meg­állapodások alkotnak. A má­sodik az, hogy a szovjet— amerikai kapcsolatok fejlődé­sében bizonyos pangás ta­pasztalható. A megtorpanást az amerikai fél először az el­nökválasztási kampánnyal magyarázta. „De az új wa­shingtoni adminisztráció hi­vatalba lépése óta eltelt két hónap valahogy nem mutat törekvést ennek a pangásnak a leküzdésére”. A harmadik tényező az SZKP főtitkára szerint „nagy objektív lehető­ségek jelenléte az egyenjogú és kölcsönösen előnyös együtt­működés továbbfejlesztésére a különféle területeken mind­két ország és az általános bé­ke javára”. A főtitkár a szovjet—ame­rikai kapcsolatok javításának konkrét és reális feladatai között első helyen említette az alapjaiban már 1974-ben egyeztetett új stratégiai fegy­verkorlátozási megállapodás aláírását. Lehetőség van kö­zös szovjet—amerikai kezde­ményezésekre a vegyi fegyve­rek legveszélyesebb fajtáinak betiltásában és e fegyverek megsemmisítésében, valamint egyéb biztonságfokozó és fegyverkezéskorlátozó intéz­kedések végrehajtásában. Vé­gül reális feladat a kölcsö­nösen előnyös kereskedelmi kapcsolatok széles fejlesztése, az amerikai diszkriminációs előfeltételek megszüntetése a már régen aláírt kereskedel­mi megállapodások életbelé­pése alapján. Lehetőség van a két ország összehangolt ak­cióira az igazságos és tartós közel-keleti béke megterem­tése érdekében. A Szovjetunió e lehetősé­gek tevékeny kihasználása mi-llett van. „Vannak azonban olyan körülmények, melyeik szöges ellentmondásban van- 'nak a szovjet—amerikai vi­szony további javításával és fejlesztésével. Ezek egyike — a Szovjetunió részéről állí­tólag megnyilvánuló „háborús fenyegetés” ürügyén indított rágalomhadjárat. Erről a kö­zelmúltban már kellett be­szélnem. A másik — az ame­rikai hivatalos közegek kísér­letei a Szovjetunió bejügyeibe való beavatkozásra” — mon­dotta Brezsnyev. A főtitkár kifejezte véleményét, hogy egyetlen szuverén ország sem fogadhatja el Washington igé­nyét arra, hogy előírja más országoknak, miképpen élje­nek. Ilyesmire nem ad alapot sem az Egyesült Államok bel­ső helyzete, sem külpolitikai tevékenysége. „Még egyszer megismétlem — húzta alá a szónok —, a belügyeinkbe való beavatkozást nem tűrjük el senki részéről és semmilyen ürüggyel. Ilyen alapon a kapcsolatok normális fejlő­dése, természetesen elképzel­hetetlen”. Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter küszöbönálló moszkvai látogatásával kap­csolatban Leonyid Berzsnyev megjegyezte „meglátjuk, mit hoz magával”. A Szovjetunió és a nyugat­európai országok kapcsolatai egészében véve kedvezően fejlődnek. A Szovjetunió és Franciaország viszonyát an­nak idején „elsődlegesnek” nevezték. Bizonyos mérték­ben ez ma is érvényes: élénk gazdasági és kulturális kap­csolatokat tartanak fenn, s együttműködnek egyes külpo­litikai kérdésekben is. A Szov­jetunióban nagyra értékelik, hogy Franciaország, az NSZK, Olaszország és Nagy-Britannia vezetői állást foglalnak az enyhülési politika mellett. A szovjet—NSZK kapcsolatok javításában még sokat lehet tenni. „Ebben az évben teszek látogatást Franciaországban és az NSZK-ban. Reméljük, hogy az előttünk álló tárgya­lások új ösztönzést adnak vi­szonyunk fejlesztéséhez ezek­kel az országokkal”. Az európai politikai élet „figyelemre méltó eseményé­nek” nevezte Leo'nyid Berzs­nyev a szovjet—spanyol kap­csolatok új raf el vételét, s ál­lást foglalt továbbfejlesztésük mellett. Az európai biztonsági érte-, kéziét .óta eltelt húsz hónap, kedvező mérlegéről szólva a" főtitkár a kapcsolatok „ész­revehető kiszélesedéséről és gazdagodásáról” beszélt. A közelgő belgrádi konferencia feladata nem egyszerűen az eddig megtett út összegezése, hanem új, konkrét javaslatok­ban való megegyezés az együttműködés kiszélesítésé­re. A Közel-Keleten az utóbbi hetekben fokozódott a diplo­máciai aktivitás, mind reáli­sabbnak tűnik a genfi érte­kezlet munkájának felújítása. A konferencia azonban nem öncél, a legfontosabb, hogy eredményei gyümölcsözőek és igazságosak legyenek. A közel-keleti rendezésről Brezsnyev részletesen kifej­tette a közel-kialeti békés ren­dezés szovjet tervezetét, a genfi értekezleten kidolgozan­dó megoldás alapelveit: „Egyebek között úgy véljük — mondotta —, hogy az érte­kezlet záróokmányának (vagy okmányainak) alapjaként azt az elvet kell elfogadni, amely szerint elengedhetetlen a há­borús területszerzés, s a térség minden országának joga van az önálló létezésre és bizton­ságra. Biztosítani kell a Pa­lesztinái arab nép elidegenít­hetetlen jogait, beleértve jo­gát az önrendelkezésre, ön­álló államalakításra. Véleményünk szerint vitat­hatatlan, hogy a békéről szó­ló dokumentumoknak elő kell irányozniuk az izralei csapatok kivonását az Ö6szes 1967-ben megszállt arab területekről. Ez a kivonás megvalósítható úgy is, hogy a csapatokat nem egyszerre, hanem szakaszosan, esetleg néhány hónap leforgá­sa alatt vonják ki. pontosan megjelölt határaikon belül. Pontosan meg kell határozni a megfelelő határvonalakat Izrael és a konfliktusban érintett arab szomszédok kö­zött. Ezeket a határokat vég­legeseknek és sérthetetlenek­nek kell nyilvánítani. Francia közsegtanácsi választáson Előre tört a baloldal Baracs Dénes, az MTI tu­dósítója jelenti: Az egységes baloldal impo­záns sikert ért el a francia községtanácsi választások va­sárnapi második fordulójában fokozva az első fordulóban egy hete elért előretörését. Az ország 30 ezer lakoson belüli 221 városából hatvan került ezen a két vasárnapon a bal­oldal vezetése alá, s így ma már 156-hak az élén balol­dali — kommunista, szocialis­ta, baloldali radikális — pol­gármester áll. A nagyvárosok­ban, ahol a községtanácsi vá­lasztások egyértelműen politi­kai jellegűek voltak, a balol­dal a második fordulóban a számítások szerint a szavaza­tok 52,5 százalékát szerezte meg. Párizsban is teret nyert a baloldal, de a hagyományosan a kormánypártok fellegvárát jelentő fővárosban nem tudta megakadályozni Jacques Chirac exminiszterelnök győ­zelmét: az RPR elnöke a vá­rosi tanácsban megszerezte a polgármesterré választásához szükséges többséget. Ugyan­akkor a fővárosban vereséget szenvedett a giscardisták több vezető személyisége: először is maga Michel D’Omano ipar­ügyi miniszter, aki az államfő óhajának megfelelően indult csatába a polgármesteri tiszt­ségért, továbbá Jacques Do- minati, a párt főtitkára és Roger Chinaud, a párt parla­menti csoportjának elnöke. Raymond Barre miniszterel­nök éjfélkor ' nyilatkozatban kommentálta a községtanácsi választások kimenetelét. Meg­állapította: a községtanácsi választások második forduló­ja a baloldali egység vitatha­tatlan sikerét hozta. A miniszterelnök a továb­biakban azt fejtegette, hogy „a látszat ellenére” a balol­dalon belül elsősorban a kom­munista párt erősödött és az FKP a „legfőbb győztes”, mi­vel a szocialisták segítségével bejutott számos olyan (ko­rábban kizárólag szocialista vezetés alatt álló) városházára, ahonnan eddig távol tartot­ták. Georges Marchais, az FKP főtitkára a választmányi ered- •tnényt kommentáló első nyi­latkozatában leszögezte, hogy az általános baloldali siker keretében a kommunisták megerősítették pozícióikat Az FKP több várost irányít mint eddig, s növelte tanácstagjai­nak számát Francois Mitterrand, a szo­cialista párt vezetője rámuta­tott, hogy az eredmények a kormánypártok zavaráról, és a baloldali szövetség jó mű­ködéséről tanúskodnak. Alira a kérdésre, hogy lehetségesnek tartja-e a parlamenti válasz­tások előrehozását, Mitterrand azt válaszolta, hogy az erre vonatkozó döntés a köztársa­sági elnökre tartozik. „A szo­cialisták bármikor készen áll­nak a parlamenti választá­sokra” — mondotta. Kisebbségbe került Indira Gandhi pártja Patak Károly, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti. Űj-Delhiben helyi idő sze­rint tegnap tizenegy órakor újabb helyzetjelentést tettek közzé a képviselőházi vá­lasztásokról. Ebben az idő­pontban a Dzsanata-blokk 14S mandátummal vezetett a kongresszus párt előtt, amely­nek 120 mandátuma volt. A kommunista párt 7. a Ram- féle frakció szintén 7. az ult­rabaloldal ugyancsak 7 man­dátumot gyűjtött össze, míg a függetlenek közül három kép­viselőjelölt, a maradék pártok részéről pedig 16 politikus kapta meg választókerületében a többséget. Azokban az államokban már befejeződött a szavazatok ösz- szeszámlálása, amelyekben a kongresszus párt máskor jól szerepelt. Így Indira Gandhi pártja tulajdonképpen kisebb­ségbe került. „Számoltunk azzal. hogy parlamenti szavazattöbbsé­günk csökkenni fog. Arra azon­ban nem gondoltunk, hogy ennyi szavazatot vesztünk” — jelentette ki hétfőn délben B. R- Bowry. az Indiai Kong­resszus Párt szóvivője. Hozzá­fűzte: „arra még kevésoé gondoltunk, hogy miniszterel­nökünk sem győz majd a saját választókerületében. Ennek közvetlen oka az, hogy a vá­lasztási hadjáratban Gandhi asszony huszonkilenc nap alatt 240 helyen mondott beszédet, és választói köréből való tá­vollétét felhasználták ellenie* lei.”. A szóvivő szerint Gandhi most az alkotmányosság kere­tei között fog eljárni. Fáklyás felvonulás Budapesten (Folytatás az 1. oldalról) KISZ, a Komszomol, a tanács, a Hazafias Népfront. vala­mint a fegyveres testületek képviselői. ★ A forradalmi ifjúsági na­pok keretében nagyszabású rendezvényre került sor va­sárnap. A salgótarjáni városi KISZ-bizottság mozgalmi tú­rát szervezett a kercsegi KIMSZ-emléktáblához. Az út­törő váltótábortól induló tú­rán a fiatalok az ifjúsági moz­galomhoz, a három tavaszhoz kapcsolódó kérdésekre vá­laszoltak. A helyszínen. — mintegy nyolcszáz fiatal jelen­létében — Gordos István, az öblösüveggyár KlSZ-bizottsá- gának titkára mondott ünne­pi beszédet, majd a városi KISZ-bizottság, az úttörők, ?s a nagyüzemek képviselői megkoszorúzták a KIMSZ- emléktáblát. Tegnap a városi bizottság vendégül látta a 19-es vörös katonákat, veteránokat, ven­dégeket, akiket Herczeg István a városi bizottság titkára kö­szöntött. Az ünnepségen részt vett Matúz József, a megyei pártbi­zottság titkára. ★ Budapest ifjúkommünistái­nak képviselői, mintegy tíz­ezer fővárosi dolgozó, Ifjú­munkás és diák vett részt hétfőn a nagygyűlésein, majd az azt követő impozáns fák­lyás felvonuláson, amelyet az MSZMP Budapesti Bizottsága, a KISZ központi és budapesti bizottsága rendezett a Tanács­köztársaság kikiáltásának 58, évfordulója alkalmából. Egy­úttal megemlékeztek a KISZ zászlóbontásának 20. évfordu­lójáról Is. A kora esti órákban a Köztársaság téren gyülekez­tek a fiatalok. Elfoglalta he­lyét a nagygyűlés elnöksége: Borbély Sándor, az MS^MP Központi Bizottságának tit­kára, Katona Imre, a buda­pesti pártbizottság első titká­ra, Papp Árpád, a munkásőr­ség országos parancsnoka, Szépvölgyi Zoltán, a Fő­városi Tanács elnöke, dr. Cosz- tonyi János oktatási miniszté­riumi államtitkár, Borbély Gábor, a KISZ központi bi­zottságának titkára. / A Himnusz hangjai után Simon Sándor, a KISZ buda­pesti bizottságának titkára nyitotta meg az ünnepséget, majd Boros Béla, a KISZ bu­dapesti bizottságának első tit­kára mondott ünnepi köszön­tőt. A fiatalok részt vettek a Magyar Tanácsköztársaság ki­kiáltásának 58. évfordulója al­kalmából rendezett koszorúzá­sa ünnepségen. Felhangzott a / Himnusz, majd a tanácsköz­társasági emlékmű talapza­tán az MSZMP Központi Bi­zottságának hevében Borbély Sándor és dr. Gosztonyi János, a Központi Bizottság tagjai helyeztek el koszorút. A Ma­gyar Népköztársaság Mirúsz- tertahácsa nevében Karakas László munkaügyi miniszter és dr. Sághy Vilmos belkeres­kedelmi miniszter koszorÚ2$ott, Elhelyezték az MSZMP Bu­dapesti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság fegyveres tes­tületéi, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsá­ga, a Magyar—Szovjet .Baráti Társaság és Budapest Főváros Tanácsa koszorúit. A főváros dolgozóinak, ifjú­ságának képviselői is elhelyez­ték a szobor talapzatánál a megemlékezés virágait. Az ünnepség az Intsrnacionálé hangjaival ért véget. Hétfőn — Budapesten kí­vül — országszerte megemlé­keztek a Magyar Tanácsköz­társaság kikiáltásának 58. év­fordulójáról. Abból indul ki, hogy az izraeli csapatok kivonásának befejezését jelző pillanattól kezdve a konfliktusban részt­vevő arab országok és Izrael között megszűnik a hadiálla­pot és békés kapcsolatok jön­nek létre. Egyidejűleg vala­mennyi fél kölcsönös kötele­zettséget vállal egymás szuve­renitásának, területi integri­tásának, sérthetetlenségének és politikai függetlenségének tiszteletben tartására, arra, hogy nemzetközi vitáit békés eszközökkel oldja meg. A kijelölt határok két olda­lán, természetesen az érdekelt országok beleegyezésével, de- militarizált övezeteket lehetne létrehozni anélkül, hogy bár­melyik fé’ is egyoldalú elő­nyökhöz jutna Az övezeteken belül valamely pontosan meg­határozott időtartamra vagy az ENSZ különleges fegyve­res erőit, vagy ENSZ-megfi- gyelőket lehetne elhelyezni. Ügy tűnik, a konferencia záróokmányainak tartalmaz­niuk kell majd egy kitételt arról is, hogy valamennyi or­szág hajói, köztük Izrael hajói is (a hadiállapot megszűnése után), szabadon közlekedhet­nek a Tiran-szorosan és az Akabai-öbölben valamint Egyiptom nyilatkozatát a ha­jóknak a teljes egészében egyiptomi szuverenitás alá tar­tozó Szuezi-csatornán való közlekedéséről A békés rendezés feltételei­nek teljesítését, amennyiben a szerződő fe’ek óhajtják. vé­leményünk szerint az ENSZ Biztonsági Tanácsa szavatol­hatja és esetleg egyes hatal­mak, például a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Fran­ciaország, Nagy-Britannia. A garantáló országoknak meg­figyelőik lennének a megfele­lő övezetekben elhelyezkedő ENSZ-alakulatokban.” Brezsnyev hangoztatta, hogy a leszerelés kérdésében a kö’- csönös példamutatás hasznos lehet, de csak a kölcsönös jó­akarat jelenléte esetén. Négy éve tartanak a közép-európái haderőcsökkentési tárgyalások. Semmi sem .lenne természete­sebb, minthogy a résztvevők legalább haderejük növelésé­ről lemondjanak ebben a tér­ségben, amíg a tárgyalások tartanak. A Szovjetunió és szövetségesei többször java­solták ezt, s a maguk részéről több éve nem növelték csapa­taik létszámát. A NATO azon­ban folytatta a csapatok ’ét- számának növelését. Hangoz­tatva, hogy a szocialista or­szágok nem szeretnék, ha ma­gúk is haderőik növelésére kényszerülnének Közép-Euró- pában, Leonyid Brezsnyev is­mételten felszólította a nyuga­ti partnereket: fogadják el a szocialista országoknak a had­erők létszámának azonos szin­ten tartására vonatkozó ja­vaslatát­Nagy tetszéssel fogadott be­szédének befejeztével Leonyid Brezsnyev felolvasta a ' Szqv- jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének rendeletét, mely az Októberi Forrada'om Ér­demrendet adományozta a szovjet szakszervezeteknek. A főtitkár a magas kitüntetést maga tűzte fel a szakszerve­zetek zászlajára. (MTI) l

Next

/
Thumbnails
Contents