Nógrád. 1977. február (33. évfolyam. 26-49. szám)
1977-02-05 / 30. szám
X Pillanatkép: / F Pár beszéu Délelőtt ci könyvtárban Még nem harangozták er delet. Népiéiért Ecseg főut- , cája. csak'az új ABC-áruház felől közeledik egy öregasz- szony. Üres az autóbuszváró is, törött üvegfalain a szél zúg keresztül. Buszra várva — jobb időtöltés híján —. régi ruházati bolt ajtaján kopogtatok. A körzeti könyvtárnak ad most otthont. Odabenn kellemes meleg fogad, meg jó néhány ezer kötet könyv társaságában egy fia" a'asszony. A sarokasztalnál ül, írógép előtt. Segítenék. nekem talán gyorsabban megy —. ajánlom fel, de már nincs rá szükség az utolsó sorokat írja. Az évi munkatervet csináltam — mutatja az irományt Turá- nyikné Borsik Éva könyvtár- vezető. Jó alkalom egy kis számvetésre. — Ami a számokat illeti, .most szedtem rendbe — teszi elém a táblázatot. — A három község; Ecseg. Cséese és Kozárd könyvállománya 11 ezer 26 kötet. Számításaim szerint 1975-ben 3.3, tavaly 3.7 kötet jutott egy lakosra 691 beiratkozott olvasónk van. ez a lakosságnak 23 százaléka Ha valamit nehéz —, akkor a közművelődést — beleértve az olvasottságét is — igazán nehéz számokkal mérni. Mindenesetre az előbbi adatokból következtetni lehet arra, hogy átlagosan — és az átlagok is többnyire sántítanak — a lakosság fele olvas könyvtári könyvet. A fele mert, feltételezzük, hogy a beiratkozok zöme a család többi tagja számára is kölcsönöz Sok, vagy kevés ez — nézőpont kérdése. Egy azonban bizonyos: a fél éve itt dolgozó könyvtáros előtt nem kisebb feladat áll, mint ama 23-as számnak a növelése. — Talán sikerül — hallom e kis meditáció után. — A , kiállításokkal, az évi 1—2 íróolvasó találkozó segítségével. A könyvújdonságok bemutatásával a négyméretű utcai kirakat is becsalogathat embereket. Itt tartja foglalkozásait a kismamák klubja. Mindig előkészítem a szakirodalmat, természetesen ilyenkor más könyvet is visznek. A most készített munkatervben pedig legfontosabb feladatként írtam le a szocialista brigádok rendezvényeit. találkozóit. Olyan beszélgetésekre, vitákra gondolok, amelyek erősíthetik a könyvvel való barátságot. Már gyűjtöm az anyagot, a KlSZ-szer- vezettel vetélkedőket szeretnék itt rendezni, az ifjúsági szervezet, megalakulásának 20. évfordulóján. Bizonyára ezek az események is szereznek néhány olvasót. — Nagy most a csend. — Heti 20 órában van kölcsönzés. de jobbára délután és szombaton jönnek Több olyankor a fiatal. Leülnek halkan szól a lemezjátszó. Üjságokat, folyóiratokat olvasnak. A szépen berendezett könyvtárban erre valóban kényelmes lehetőség kínálkozik. Ami ped;g a választékot illeti. .. Szakirodalom, ifjúsági lapok, heti- és napilapok. — Azt hiszem, kevés az irodalmi folyóirat és a napilap. — Erre telik, többre nem tudunk előfize+ni. Kevés a pénz. A Béke Tsz-től kap a művelődési ház 50 ezer forintot, ebből jut nekünk is. Ök mást is segítenek; könyvállványt készítenek, a csécsei és kozárdi letéti csere lebonyolításához kocsit adnak. Legalább ez nem kerül pénzbe/ Nagy a csend, a távozáskor is. Könyvtárhoz illő. Cjak a lapok zizzenése. a visszafolyton lélegzet neszezése hiányzik. — kele * Mai tévéajámatunk 22.05: Charly. Amerikai film. A nálunk is megjelent és sikerkönyvvé lett írásból, Dániel Keyes: Virágot Aigemon- nak című regényéből készült a szórakoztató és gondolatébresztő film. A főhős, Charly, a gyengeelméjű péksegéd, aki végigjárja a tudományos kísérleti egér szerepét. Aláveti magát egy kísérleti műtétnek, amely szellemi képességeit messze az átlagemberé fölé emeli. Az egykori nevetséges, korlátolt fiú szédületes képességekkel rendelkezik. De a kísérlet során Charly szellemi fellendülése visszájára fordul... Képünkön: Jelenet a Café Hungária: „A világot jelentő deszkák” című tévéfilmböl. (Február 5., szombat. 13.30 h.) Az írói sors mindig valahol ott Kezdődik: azon a tájon. ahol az ember szeme először nyílik rá a világra, ahol először hallja azokat a szavakat, amelyekből valamikor majd megszületik a mű. — Szülőföldjéről hozott-e. kapott-e megtanulhatatlant Szabó Magda? — Két megyét hoztam: a hajdúsági tájegységet. apám hazáját, s Békést, a Kőrösök vidékét, anyám szülőföldjét. Mindketten Debrecenbe kerültek. összeházasodtak. Ebből a kusza képiéiből lettem, s hoztam őket mindmáig magammal. A múltkoriban Gyulán járva t'z házanként bizonytalankodtam: csupa új utcanév fogadott. De egyszer- csak megütötte a fülemet egv mondat: ..Olyan egyszá'.bél volt lánykoriban, s most hogv asszony, egészen dübbencs”. S ott állt egyszerre előttem: apám. Visszahozta egy mondat az egykor volt időkből. Ez a tanulhatatlan szókincs bővült később a hajdúsági szavakkal, — S tartozik-e megíratlan könyvvel ennek a tájnak, az otthoniaknak? — Epikai adósságom van, de ebből törlesztek rövidesen. Anyám történetét írom meg. dokumentumr-'gényben. — Az a szép fényes nap című hangjátéka, majd drámája meglepte hallgatóit, nézőit szándékos anakronizmusaival, sajátos történelemszemléletével. Hősei egyetlen mondatban ezer esztendőt szökkennek elöre-hátra... — Az a fiatal lány, aki voltam, feljött Budapestre egy kapukulccsal, egy nagy kényérrel és egy színdarab-kézirattal. S azonnal ellopták a, kenyeret meg a kéziratot. Azt az első drámát már sose tudtam megírni. De az a lány sok mindent megért azóta. A háború múltán úgy lábadozott az ember, mint egy nagy műtét után. Még akkor is, ha nem tartozott az üldözöttek közé. Idő kellett, hogy magamhoz térjek. Meg kellett írnom személyes mondanivalómat a vidékről. Azután tudomásul kellett vénnem, hogy Pesten élek. S amikor erről is elmondtam „magánüzenetemet”, szerettem volna nagyobb egységet boncolni. Először csak kisebb körben kezdtem vizsgálni a magyar történelmet. Fanny-darabomban. \ rab-ban azt írtam meg, miképpen lép színre egy magyar író a korai időkben. A Sz?m- lélók kifejezetten politikai regény volt, ha úgy tetszik: pamflet. Mert a történelmet nem történetnek tekintettem, hanem képletnek, amelyoen világosan látni a konstrukciót. Történelmi alaphelyzet elemzéséből szüléié’t Az a szép fé nyes nap 9 mű dráma. Ez majdnem termesze, tudományos írás: kémia, biológ'a. matematika. A személyek körül fúvó szelek áramlatai szintén mások, mint korábban, amikor szenvedélyt vagy ka'ar- zist próbáltam ábrázolni. Persze ehhez is el ke’lett múlnia az ifjúságnak, hogy az ember józanul, önmaga és a /helyzet siratása nélkül szóljon hőseiről. — A távolságtartás és az igazi ökonómia tehát a tapasztalt író tulajdonsága? — Annak a nemzedéknek vagyok a tagja, melynek fejlődésébe egy nem szerencsés művelődéspolitikai áramlat beleszólt. Tíz esztendeig hallgattam. Ha akkor tudomásul vesszük, hogy az egyik író ilyen alkatú, a másik olVan; ki a faluról ír, ki a munkásokról, ki pedig az általa ismert világ pusztulásáról, harmonikusakban fejlődhettünk volna valamennyien. Fiatalnak len'ni persze nem annyi, hogy valakinek kék a szeme. Az ifjúság'csak egy ideig tart. De ami jó: megmarad. A tehetség a rosszat ledobja. Mi is úgy kezdtük, ahogys a maiak: amikor annak idején zölden és rettegve megismertem Schopflin Aladárt, még olyan nyafogó verseket írtam, mint egy beteg macska. Sosem felejtem el, mit éreztem, amikor az a csodálatos öregember megjegyezte: egy szót sem ért az egészből... Ma már tudom: természetes, hogy mindez így volt. Fölnőttünk, s a mi generációnk is hozott valamit. így van ez most is; új születik. Mert minden friss raj újat hoz. Azt vallom:. idős vagy fiatal — dolgozzék mindenki a maga módján. — Nincs ok tehát aggodalomra? — Aggodalmaim közéletiek. Mérhetetlen mennyiségű adatot kell beletáplálni a gyerekekbe. mert a komputerek századában élünk. S szükséges is ez az ismerettömeg. ha azt kívánjuk, hogy utódaink ne legyenek idegenek a jövendőben. Am eközben egyre több humán ismeret kiszorul. Pedig a nagy gondolatokat mégiscsak az írók, művészik közvetítették. Hogy fogják mindezt nélkülözni a minké* követők? Már most nehéz tudomásul vennem, hogy gyermekeink a legnagyobb versek jelentős részét nem is ismerik. Tételes oktatás- helyett igazi pedagógus egyéniségek kellenének, akik az irodalom szeretetét plántállak tanítványaikba Hogy levegyék a polcról azt is. ami nem kötelező. Hogy ne csak a Szózatot olvassák, hanem a költő korát, kortársait is. A magvetőket. akik a forradalmat előkészítették. Hogy ne csupán a forradalom technológiáját, makettjét tudják. Hogy megértsék a forradalmi folyamatot. Azt az időt is, amikor nem lőnek. Mert az Anyám tyúkja is forradalmi vers: az volt. amikor Petőfi megírta. Disztichonok évadján egyszer- csak azt mondta „Ejh, mi a kő”! — Végezetül a szokásos kérdés: a már említett dokumentumregényen kívül min dolgozik? — A tatárjárással foglalkozom. Említettem- szeretem a történelmi alaphelyzeteket. Most az újjáépítés érdekel. A •helyzet, amelyben az embernek úgy kell megindulnia, hogy jóformán partnere sincs. A fele nem érti, a fele nem akarja. IV. Béla családjában mindenki szent volt. Csak ő nem. ö „csupán” dolgozott... De hát a munka érdemi részétől még igen távol vagyok. Ilyenkor hónapokig csak olvasok, olvasok. Aztán maJ4 várok, hogy mindezt elfelejtsem. Mert írni csak így tudok. Sikerül-e, s miképpen? Most még csak az l^izonyos. ha megírom: dráma lesz, színpadi -dráma. Nádor Tamás Könyv Magyarországról Az ukrajnai Politizdat kiadó gondozásában „Jószomszédunk és barátunk” címmel könyv jelent meg Magyarországról. A mű szerzője, Mihail Ogyinyec, hosszú éveken át dolgozott .^Magyarországon a Pravda tudósítójaként. Művében megismerteti az olvasót az ország életével, leírja sok-sok találkozását a magyar dolgozókkal, a szocialista társadalom építőivel. A könyv egyik fejezete a Magyar Nép- köztársaság és a Szovjetunió kapcsolataival, együttműködésük fejlődésével foglalkozik. Kő-Ssabő Imre: Vissz atérő utazás (Kisregény) 6. 1 Feri kezébe kulcsokat, fogókat nyomtak, ha szerelni kell, kéznél legyen. Neki kellett hozni, régi melós szokás, a szakember szerel, a segédmunkás cipel. Az öreg csak egy kulcsot fogott a bal kezébe és elindultak. A műhely- ajtóra felírták krétával, hói A müh,ly csendn volt, « ““mS, tudják, hol ízuasrsussr** g*«* - » Másnap már fél hatkor a műhelyben volt Elkésésről szó sem lehetett. A bátyja öt előtt kelt fel és őt is' felébresztette. Miklós már hozzászokott ehhez az időponthoz. Berregő jelezte a hat órát. Mindenki elfoglalta helyét. Felbúgott az első motor. Szerszámcsörömpölés vegyült a zajba. Megkezdődött a mindennapi munka. Ambrus Feri első munkanapja. — Jani! — szólt az öreg. — Elmegyünk a szárítókhoz, nem folyik le a kondenz víz. Le keil engedni. — Mind a hármán megyünk? — kérdezett vissza a mosolygós képű férfi, aki szintén segédmunkás volt. A szárítókban nagy volt a hőség. Ventillátorok nyomták az óriási helyiségekbe a meleg levegőt, ahol a bőröket szárították. — Be kell bújni a motorok alá — mondta az öreg. — Úgy látszik, valamelyik' csap eldugult. Bemásztak. Feri figyelte, hogyan dolgoznak. Ö csak a kért szerszámokat adta oda. Ez biztonságérzettel töltötte el. A munkát negyedóra alatt elvégezték, a víz lassan folyni kezdett. NÓGRÁD — 1977. február 5., szombat — Sok van benne — mondta az öreg. — Kell legalább egy óra, míg kifolyik. — Itt meg is várhatjuk — mondta a mosolygósképű. — Kibírható a meleg. Kint úgyis hideg van. Leültek a csövekre, a szerszámokra. Figyelték a Víz folyását. — A bátyjával lakik együtt? — kérdezte az öreg. — Igén. — Albérlet? — Albérlet, de elviselhető. Nincs okunk panaszra. — Mennyit fizetnek?, — kérdezte a mosolygósképű. — Ketten háromszázat. — Hát az nem sok. — Messzi van? — Nem. A nyolcadik kerületben. Hallgattak egy darabig. A víz vékony sugárban, lassan folyt. — Gyenge a gőznyomás — mondta az öreg *•— Pedig a Jozsó fűti a kazánt. — Nem vizsgázott fűtő az — mondta a mosolygósképű — A lapát nyeléhez nem is kell vizsga — szögezte le Feri. — Igaz, nekem is csak egy van. — Csak egy? — csodálkozott Feri. ♦ — Apám nem járatott. Már az elsőben teli volt az értesítőm karókkal. Azt mondta az apóm, ne rontsam ott a levegőt, meg minek koptatom a ruhámat. Inkább menjek és vigyázzak a tehénre, az legalább több hasznot hoz. így volt ez nálunk, Szabolcsban. — És csak a legelőiskolába jártál? — kérdezte az öreg, — Tavasztól őszig. — Csak egy osztály járt? — ezen elgondolkozott Feri és ettől kezdve a mosolygósképű fiút csak Egyosztályos- nak nevezték. Ahogy visszatértek a műhelybe a berregő megszólalt. — Reggeliiii!, — kiabálták többen is egyszerre. Űjból csoportokba verődtek az emberek. Padok tetejére ültek. Kezet mostak, volt aki csak egy rongydarabba törölte meg a kezét. Újságpapírba csomagolt reggelijét kibontotta. Amíg evett, az újságot olvasta. Mások a térdükre rakták táskájukat, onnan falatoztak. A reggeli az első megpíhe- nés időpontja volt. Ekkorra már mindenki belerázkódott a munkába. Megindultak a beszélgetések. Legtöbben a tegnapi mozira, vagy az esti tévére emlékeztek, ez volt a beszédtéma. Aztán a délelőtt is eltelt. Feri észre sem vette az idő múlását. Elfoglalta gondolatait a munka, melyet rábíztak. Egy olajszivattyút kellett szétszedni, tömíteni, meg ösz- szerakni. Egyedül csinálta, néha az ör»a segített neki. Aztán felszerelték. Az Egy- osztályos indította a motort. Izgalom fogta el. Jól működött, fellélegzett. Mindent jól csinált. Az öreg csak annyit mondott. — Jól van. fiú! — és elégedetten mosolygott. ★ A fürdőben találkoztak újból. A férfisztriptíz itt mindennapos volt. Ferinek ez nem volt új, de emlékezett a x zavart mozgásokra, a földre szegezett tekintetre, amikor a bányában jómaga is szembe került a többiekkel. A zavart- ság ma már elmúlt és a természetes, természetes lett. Megfürdött. Nyugodtan felöltözött. Bezárta a szekrényt és lassan megindult a porta felé. A portás megmotozta és kilépett az utcára. Nagyot szippantott a bőr- szagú levegőből. Az orra még nem szokott hozzá, de érezte, hogy a tüdeje duplájára dagad. Jóleső érzés volt ez. Belülről valami feszítette. A nehezén túl van. Az első lépés mindig a legnehezebb, de nélküle nincs második. A hármas villamos lassan döcögött vele. Egy óra is eltelt amíg hazaért. — Nem veszélyes munka ez. Csőszerelés, nem is olyan rossz foglalkozás. Majd meglátom, mit lehet csinálni. Jó volna kitanulni. Majd mindent megfigyeltek. Elmegyek csőszerelőnek, mondjuk a gázmüvekhez, vagy az építőiparhoz. Ha ügyeskédek. itt lehet valami értelmeset csinálni. iFolytaljukJ Tudományos tájékoztatási intézet A társadalomtudományokkal foglalkozó eddigi legteljesebb bibliográfiai kiadványt hozta létre a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Tudományos Tájékoztatási Intézete Az intézet munkatársai egy év glatt több mint 270 000 könyvről és cikkről gyűjtötték és rendszerezték az adatokat. A vi'ág 62 országának könyvtárával és tudományos intézetével rendszeressé vált a társadalom- tudományi témájú irodalom cseréje Az intézet két fő kiadványa — a „Társadalomtudományok a Szovjetunióban” és a ..Társadalomtudományok külföldön” című folyóiratok — arra hivatott, hogy megismertesse a szovjet és a külföldi olvasókat az idevágó legjelentősebb irodalommal. ' Az elkövetkezendő években — mim az intézet vezetői elmondották — az intézmény kutatói főként a fejlett szocializmus társadalmi-gazdasági és ideológiai problémáival, a szocialista világrendszer fejlődésének törvényszerűségeivel, a jelenlegi nemzetközi kapcsolatok problematikáiéval és az európai biztonság kérdéseivel foglalkozó, tájékoztató jellegű kiadványok tudományos feldolgozására összpontosítják erőfeszítéseiket. A moszkvai intézet bővíti az együttműködést más országok társadalomtudpmá- nyi központjaival is. *
