Nógrád. 1977. február (33. évfolyam. 26-49. szám)
1977-02-04 / 29. szám
Nagyszerű élményük volt Kenyerük A Nógrád megyei Sütőipari Vállalat balassagyarmati 27- es üzemében tevékenykedő Nógrádi Sándor szocialista brigád nemrég megajándékozta a balassagyarmati kisegítő iskola diákjait. Húsz torna- felszerelést és könyveket adtak át a kisiskolásoknak. Ezt követően a gyermekek — husznöt fő — munkahelyükön felkeresték a brigád tagjait. A kollektíva vendégül látta a patronáltakat és megmutatta nekik az üzemet. A látogatás befejeztekor a gyerekek meghatottan búcsúztak. mert nagyszerű élményben volt részük. Cukrászverseny Három cukrászüzem 12 szakmunkása nevezett be a Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat KISZ- | bizottsága által szervezett, Ki minek mestere? versenyre. A szakmai és politikai kérdések mellett február 8-án 10 órától 48 féle cukrászsütemény kerül bemutatásra Salgótarjánban, a Kővár-étteremben, ahol hat- '*• tagú zsűri ítéli oda az öt versenydíjat. Az ifjú cukrászok által készített süteményeket a vendégek megvásárolhatják. a szolgáltatás AZ ÉLETKÖRÜLMÉNYEK zik az árbevétel, de a kimon- fejlesztésével igyekszünk változásával a szolgáltatási dottan lakossági szoigáltatá- pótolni. igények ugrásszerűen nő- sok értéke 7,3 millió forint. __ Mon nyíre lehet ebből v ekednek. Kielégítésük mind Az utóbbinál 5 százalékos megélni? — Bizonyára az eredményre, illetve a nyereségre gondol. Elöljáróban mondhatom. hogy árbevételarányos össz- 'feíe nyereségünk 12 százalékos volt az elmúlt évben, vagyis veszteséges szoigáltatá« ményesebb. — Árutermeléssel volt. A közületi sokkal erednem Mai arcok, mai emberek több gondot okoz, hiszen a fejlődést értünk el —, mond- fejlődés nem tartott lépést ja az -elnök, az igényekkel. Nógrádban _ Nem kevés ez, meg kedvezőtlenebb a helyzet. Felmérések szerint az — Az igazsághoz tartozik, egy főre eső szolgáltatások hogy összlétszámúnk teljesítményértéke az orszá- lakossági szolgáltatáson dől- ..... V7Pn w™ gos átlagnak, csak 60 száza- gozik, de csak egyharmadát lakossági szolgáltatás léka. A fejlesztés tehát igen adja az árbevételnek. Ta- lul a lakossa& szolgaitatas fontos feladat. valy szövetkezetünknél megA salgótarjáni Szolgálta- a háztartásigép-, az tóipari Szövetkezet csaknem olajkályha- és az autójavítás, 300 tembert foglalkoztat. Mi- mint szolgáltatás. Ezekben az . ,, , „ lyen eredményeket értek el ágakban a minisztériumi, il- foglalkoznak, tavaly, és mit terveznek az letve tanácsi ipar úgy felfej- — Gyakorlatilag nincs lödött, hogy megnyugtatóan árutermelésünk, bár Zabaképes kielégíteni az igénye- ron 1974. végén kialakítóikét. (Ezzel a megállapítás- tunk egy szerelőrészleget. Itt sál a lakosság aligha ért női foglalkoztatási gondok egyet. A szerkesztő megjegy- voltak. Az állami gazdaságzése.). nál feleslegessé vált'épületben — Ez természete,. árhe- Pirosítottunk betanított jel- ,z . .^zetes árbe- j Q munkafeltételeket. A 90 vete1-kiesesse! járt! Mtvel po- létszám zömében nők> akik betanított munkát vé— MINTEGY félmilliós géznek. Nagy teljesítményű árbevétel-kiesést jelent e biztosítóbetétek, biztosító" — Jóformán telje» egészé- tevékenységek megszűnteié- aljazatok, az Ikarusprogram ben szolgáltatásból szárma- se, amit személyi szolgáltatás keretében mennyezetvilágító-testek összeszerelése folyik. Ez bérmunka jellegű szolgáltatás, kooperációs szerződés alapján. — Mit fejlesztettek az elidén? A kérdést dr. Szabó Gyula, elnöknek tettük fel. — Szövetkezetünk 21.5 milliós árbevételt ért el, ami az előző évhez viszonyítva 10 százalékos fejlődést jelent. — Mennyi volt ebből a szolgáltatás, és ezen belül a lakosság részére végzett munka? „Ha tudom, hog? Jön, csirkét rántok ••• A szügyi új postahivatal az egyik mellékutcában szerénykedik. Pedig nincs oka a fél- rehúzódásra. Szép ez a kis épület. Modern, faburkolatú. Több a célszerűség, kevesebb a hivalkodás. Kényelmes, világos. Ennek örülnek az itt dolgozó postások, de jó érzéssel jönnek be az ügyfelek is. Pásztory Gézáné a postavezető. — Mikor költöztek? —> Novemberben. A régit könnyű szívvel hagytuk ott. Szűk, korszerűtlen, nem való postának. Most reggeltől estig idesüt a nap. Postásnak lenni nem egyszerűen foglalkozás. Több annál, hivatás. Sok-sok apró babramunkával jár, türelmet, kitartást és figyelmét követel. Akiben ezek a tulajdonságok nincsenek meg, nem is lesz soha jó postás. Csak nyűgként, kötelességből teszi a munkáját. Pásztíwyné nem ilyen. Harmincnegyedik éve ül az asztala mellett, kapcsolja a. telefonokat, adja a bélyegeket és képeslapokat, veszi el a leveleket, táviratokat, közvetíti az üzeneteket, kezeli a takarékkönyveket. .. Ügyesen, gyorsan. Nemcsak megszokásból fürgék a mozdulatai. — Valamikor pedagógus akartam lenni. Odaképzeltem magam a katedrára. Aztán egy Ilona-napi ünnepség megváltoztatta az életemet. Szecsényben nyaraltam, itt „győztek meg” hogy inkább a postán lenne a helyem, milyen jó is egy hivatalvezetőnek. így kezdődött Pásztory Gézáné „karrierje”. Jó és lelki- ismeretes postás dolgozóként ismerik. A szügyieket meg ő ismeri kitűnően. — Huszonöt éve élek ebben a községben. A férjem idevaló. Most már érdekessé vált a dolog, mert én, az idegen magyarázom el neki — aki Szügyben született —, hogy ki, kicsoda, kinek ki a lánya, unokája... Nem bánta meg, hogy itt töltötte életének nagy részét. A lányai már felnőttek. Az egyik Balassagyarmaton óvónő, a másik Budapesten él. — A kisebbik lányom férje a telefongyárban dolgozik, és most mind a ketten kiküldetésben varrnak , Csehszlovákiában. Van öröm, amikor hazalátogatnak. Nagy forgalmú a szügyi posta. Az elmúlt hónapban például nem kevesebb, mint hárommilliós. Napi- és képeslap közel hatszáz jut el a szügyi családokhoz. Sok a televízió, rádió. Emellett ’nagyon takarékosak a szügyiek. — Mennyire? — öt és fél millió forint van a takarékkönyvekben. Akad olyan idős asszony, aki nyugdíjfizetéskor rendszeresen megjelenik, betesz a könyvébe néhány száz forintot. Á családok legtöbbje is rendszeresen „vendég” a postán, főként zárszámadáskor, vagy fizetéskor. Közben nagy táskájával visszaérkezik Stefanik Ferenc- né kézbesítő. Kilenc éve dolgozik a postán. Sok-sok levelet elvitt a címzetteknek, ugyanannyi örömmel, jó hírrel vagy szomorúsággal. — Már a kapuban, vagy az utcán várnak. „Postás néni, hozott-e valamit?...” — kérdezik. Pásztoryné helyesel: — így igaz. Amikor a hírlapkézbesítőnk beteg volt, mi hordtuk szét az újságokat. Szívesen kínálgattak, alig győztük elhárítani. Egyik háznál meg összecsapta kezét a gazdaasszony: „Ha tudom, hogy jön az újsággal, csirkét rántok.. .” A postás — főként, ha több évtizede él egy faluban — szívesen látott ember mindenütt. Pásztorynét is sokan megkeresik, adjon tanácsot, mondjon valami okosat, ] ha ügyeket kell intézni. — Egyformán beszélek szlovákul és magyarul. Előfordult, hogy szlovákul kérdeznek, én meg magyarul válaszolok. Az idősebb asszonyok meg egyenesen úgy szólítanak „pa- nyicska” Olga... A lényeg, hogy így is, úgy is megértem. .. Csatai Erzsébet múlt évben? — Szövetkezetünknek / 26 lakossági szolgáltató egysége van. Ezek között több olyan> ahol nem egyféle tevékenység folyik. Salgótarjánban, az Arany János úton és Zagyva- pálfalván, a Zöldfa úton kozmetikai részleget nyitottunk. A Kemerovo-körúton női- fodrász-részleget. A Kossuth úti kozmetikát épületszanálás miatt a Rákóczi úti*a helyeztük át. A korszerűsítésre többj mint kétszázezer forintot fordítottunk. Most már valamennyi vidéki fodrászüzletben kicseréltük a régi bútorokat modem, könnyen lemosható, higiénikusabb berendezésekre. Ezek a szolgáltatás kutúrálfaágát javí- tották — Mit hallhatnánk idei terveikről? — A MAR ELMONDOTTAK figyelembevételével változatlan létszám mellett 7,5 százalékos árbevételnövekedést terveztünk. A fejlődést tehát teljes egészében a termelékenység növelésével kell elérnünk. Üj ónajavítófiókot nyitunk az épülő vásárcsarnokban. Folytatjuk a meglevő hálózat korszerűsítését. A kisterenyei új szolgáltatószalon tervei készülnek. Ez 1978-ban valósul meg. A fejlesztési alapból tartalékolnunk is kell az 1978—79. évi nagyarányú szolgáltatásfejlesztésre, ami Salgótarján építésével párhuzamosan valósul meg. — mondta befejezésül dr. Szabó Gyula, a szövetkezet elnöke. B. J. Amikor négyéves múltam, szüleim elhatározták, hogy óvodába adnak. — Hadd szokja meg a közösséget, — mondta apám. — Az életben szüksége lesz rá. — Ott majd fejlesztheti művészi adottságait —, hajtogatta anyám mániákusan. — És egykettőre megtanul veszekedni, köpködni, csúzlival lőni —, hangzott nagyanyám sötét jóslata. — Én ebbe nem egyezek belp —, lamentált hajthatatlanul. Inkább elmegyek dajkának abba az óvodába, hogy a gyerek saját felügyeletem alatt legyen. Dada-nagyanyám védőszárnyai alatt úgy éltem, mint hal a vízben. A reggeli és az ebéd, a legjobb falatokból ált, s amikor a többiek előirás szerint aludtak, annyit játsszhattam az óvoda játékaival, amennyit akartam. Hétéves koromban első osztályos lettem, s osztályfőnököm 'hamarosan hívatta szüléimét. — Meg kell mondanom, a Igor Cservjakov: Szomorú gyerek borzasztóan rakoncátlan, fogalmam sincs mit csináljak vele... — Ah, szóval így! — fortyant fel nagyanyám. — A mi aranyvirágunk senkinek sem tetszik? Na, én majd megmutatom! — Nagyapó —, hangzott otthon az utasítás —, hagyj fel a nyugdijaskodás- sal, menj az iskolába gazdaságvezetőnek! Tíz évig tartó iskolás korom, hátam mögött gazdaság- vezető-nagyapámmal, rózsaszín álomnak tűnt. Büntetlenül vertem be az ablakokat, szétszedtem a kapcsolókat, késsel vagdostam be a padokat, s végül megkaptam az érettségi bizonyítványt. Felvetődött a kérdés, hogyan tovább? — A gyereknek régésznek kell mennie —, szögezte le határozottan nagyapám. történet — Egy ízben olyan játszi könnyedséggel szedte fel az iskola dísztermének parkettáját, hogy a hozzáértő markos szakember alig tudta helyrerakni. — Higgyétek el, rövid időn belül — elejétől végig — feltárja Karthágó romjait, avagy ráakad az első őstelepülés helyére. Apa! — vitte feljebb a hangját anyám: rajtad a sor! És apám elszegődött labo- ráns-preparátornak az egyetemre, otthagyva felelős beosztását a műszaki főiskola építészeti karán. Laboráns-apám közelében könnyű felelőtlen életem volt: mindig pontosan tudtam, hogy vizsgáztatóm asztalán hol fekszik az az egyetlenegy tétel, amire választ adhatok. Az egyetem befejezése után, .egy régészcsoport tagjaként, távoli felfedező útra indultam. Most az anyám volt soron. A csoport szakácsnője lett. Indulásunk után másnap, ahogy a felmérhetetlen pusztaság közepére értünk, anyám odajött hozzám és a fülembe súgta: ‘ — Éjjel, kiszikkadt, ókori múmiává álcázom magam, megbúvók a láthatár szélén emelkedő dombnál. Holnap te rám talász fiam, és tiéd a dicsőség, a világhírnév! Isten veled, gyermekem! Estére rettenes vihar kerekedett. .. Már jónéhány napja keresem az anyám, de semmi eredmény. Kezemben iránytűvel, térképpel állok a kietlen pusztaság közepén és a könnyeimet nyeldesem. Hol vagyok?... Mit tegyek?... Vízkészletem fogyófélben, csupán egy kis tintám maradb hogy megírjam szomorú történetemet. — Öh, mama, most mihez (kezdjek?. .. Baraté Rozália fodítása A vevők barátai Kaposi Lászióné. az Ipoly Ruházati Áruház gyermekosztályának vezetője, 19 éve dolgozik a szakmában. Seres József, a műit év végén került boltvezető-helyettesnek a háztartási cikkeket árusító üzletbe. Nagy része van abban; hogy a bolt forgalma, havonta eléri az egymillió-kétszázezer forintot. Nem mindenkit illet meg ez a vásárlói elismerés a Nógrád megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalatnál sem. Csupán azokat. akikben magas fokon lobog a szakmaszeretet, a hivatástudat, akik azx>n fáradoznak, hogy a vevőknek valóban öröm é» ne bosszúság legyen a vásárlás. Ez pedig össze- függ a kultúrált, figyelmes, udvarias kiszolgálással. Az ilyen alkatú, jellemű, vérbeli kereskedők közül mutatunk be néhányat a vállalat balassagyarmati üzleteiből. Szívesen keresik fel a vásárlók, az üveg- és porcelán- boltot, ahol Nyerges Árpád- né — már 25 éve áll a pult mögött. Bartus Attilát, az Ipoly Ruházati Áruház harmadéves tanulóját lehetséges szakember-jelöltként tartják számon. I.öcsös Jánosné Is szereti a vevőket. Ezért áll már húsz éve szolgálatukban. Fodor Tárná» felvételei v\
