Nógrád. 1977. február (33. évfolyam. 26-49. szám)

1977-02-24 / 46. szám

Fíők a munkahelyen Szakmát tanulni Ä nők foglalkoztatottsága évről évre növekszik me­gyénkben. Egy-másfél évti­zeddel ezelőtt még furcsa volt, ha egy asszony dolgo­zott, különösen szakmunkás­ként. Ma már az ellenkezőjét furcsálljuk. Az iparszerkezet alakulása a női — a könnyű­ipari — munkahelyek százait hozta létre szerte a megyé­ben, megteremtette a szemé­lyiség függetlenségének gaz­dasági alapját. A gazdasági, társadalmi változás egy sereg átalakulást vont maga után: i az értékítélet hagyományos normatívái átalakultak. Ami korábban erénynek számított, nevezetesen az a szemlélet: „keresek én annyit, hogy a feleségem ne dolgozzék”, a visszájára fordult. És ennek örömét, hasznát látta az egész család; mert saját boldogulása előtt addig nem .tapasztalt távlatokat nyitott. A nők foglalkoztatottságá­nak fokozódásával fejlődött közéleti szerepük, ezzel össze­függésben a szakmai, politi­kai iskolai képzettségük irán­ti igény. Hogyan tesznek eleget en­nek a Budapesti Harisnya­gyár nagybátonyi gyárában? AZ ELSŐ „FECSKÉK” A szerteágazó oktatási kér­désekről Vanya Emilné sze­mélyzeti osztályvezetővel be­szélgetünk. Először is gyors mérleget készítettünk: hányán tanultak, illetve folytatnak tanulmányo­kat a különböző szintű és jellegű iskolákban. A közeli napokban 19-en végezték el az általános isko­la nyolcadik osztályát. Hete­dikbe jelenleg hárman járnak. Középfokú intézményijén — főként szakközépiskolában — 22-en tanulnak. Külön örven­detes, hogy közöttük négyen olyanok, akik gyermekgondo­zási szabadságon vannak, s hároméves otthontartózko­dásuk hosszú idejét általános és szakmai műveltségük eme­lésére fordítják. Politikai kép­zésben — a marxista—leni­nista Iskolák különböző fo­kozatain — nyolcán vesznek részt. E helyen jegyezzük meg — a más jellegű tanulmá­nyokra még hatványozottab­ban érvényesen —, hogy a tanuló dolgozók zöme, a gyár munkaerő-szerkezetéből kö­vetkezően nő, s mi több, csa­ládos asszony. A gyár vezetői számára minden iskola fontos, mégis, nagyon érthetően, a szakmai iskolákban tanulókra a leg­büszkébbek. A gyárnak' je­lenleg 27 ipari tanulója van. akik a nagybátonyi Zsinkó Vilmos Szakmunkásképző In­tézetben sajátítják el a kö- tő-hurkoló konfekcióipari szakma elméleti alapjait. Kö­zülük 11-en már a második évfolyamra járnak, s a nyáron szerzik meg a szakmunkás­bizonyítványt. ök lesznek a? első „fecskék", vagyis a gyár első szakmunkásai. Tavaly ősszel a betanítót! munkások között is meghir­dették a szakmai képzést. Több mint harmincán jelent­keztek a felhívásra, s ma harmincán folytatják a tanu­lást. Ök szintén, a kislányok­hoz hasonlóan, az első szak­munkások lesznek SÜRGET AZ IDŐ — Emlékezetem szerint né­hány évvel ezelőtt még nem volt ilyen nagy tanulási láz a harisnyagyárban — jegyzem meg Vanya Emilnének. — Jól emlékszik — vála­szolja. — Körülbelül 1974-től kezdődően fordítunk különös gondot dolgozóink szakmai képzettségi színvonalának emelésére. Az általános isko­lai végzettséggel korábban sem volt számottevő problé­mánk. Ma is nagyon sok a középiskolát végzett, csak éppen a végzettségük nem a szakmának megfelelő. Ezért is fordítunk olyan nagy fi­gyelmet a szakmai oktatásuk­ra. — Gondolom, hogy ezen igyekezetüknek mélyebb okai Is vannak... — Természetesen. A meg­növekedett társadalmi igény, a mennyiségi és minőségi kö­vetelmények fejlődése köte­lez bennünket. Jobban dolgoz­ni — ezt már mindenki tudja — csak nagyobb szakmai tu­dással, több ismerettel lehet. Ezenkívül sokat fejlődött a gyár technikai ellátottsága. Az utóbbi időben rengeteg új gépet kaptunk, s ezekkel az új félautomata, automata gépekkel csak a nagyobb tu­dású emberek tudnak a ki­vánalmaknak megfelelően dolgozni. — A megnövekedett társa­dalmi igények a szakmai kép­zés mellett a továbbképzés kérdését is felvetik. Miként foglalkoznak ezzel? — A szakmunkástanulók teljesítményét állandóan fi­gyelemmel kísérjük, s való­ban szeretnénk, ha a jövőben az arra érdemesek magasabb szinten továbbképeznék ma­gukat, technikusi végzettsé­get szereznének. Nem akarom elkiabálni, de néhány tanulót képesnek érzek erre. JOBBAN HELYTÁLLNI Mai tévéajánlatunk 20.00: A Rosenberg-házaspár. Francia film. 1953-ban megtörtént, s má­ig hátborzongatóan elképesz­tő eseményt vitt filmre a francia Alain Decaux 'író és Stellió Lorenzi rendező. A Rosen berg-házaspár drá­máját, Ethel és Julius halál­ra ítélésének történetet. A hi­degháborús hisztéria korát élő Egyesült Államokban színi« a középkori boszorkánype­rekre emlékeztető módsze­rekkel vetik börtönbe és Íté­lik halálra a békemozgalom­ban részt vevő Rosenberg- házaspárt. Hiába a világszer­te kibontakozó tiltakozás, a tömegtüntetés — a hamis vá­dak alapján hozott halálos ítéletet végrehajtják. Dráma és dokumentumaim keveré­ke a hallatlanul izgalmas francia film. * A főszerepben: Marie-Jósé Nat és Gilles Segal. A négyrésaes film második részét február 27-én, vasár­nap 21.25-kor láthatják, c harmadik és negyedik részt a jövő héten csütörtökön és va­sárnap este sugározzák. A nagybátonyi harisnyagyár asszonyai és leányai igyekvő emberek. A különböző okta­tási formák iránt egyre töb­ben érdeklődnek, s nem ki­zárólag a hosszas rábeszélés után, hanem meggyőződésből. Rájöttek arra, hogy a tanu­lás a munkájuk jobb végzé­sét segíti, az életben való pontosabb eligazodást, a de­mokratikus jogoKkal való biz­tonságosabb élést. A legtöb­ben jobban szeretnének helyt­állni a munkában és a köz­életben egyaránt, mint koráb­ban. S nem csak a nagyobb anyagiakért, hanem a szebb, becsületesebb, embersége­sebb életért. (sulyok) A cárízmus végnapjai (3.) Temetés, koporsó nélkül Belső ellenségeivel a cáriz­mus ideig-óráig még meg­birkózhatott. A bolsevikok vezetői börtönben vagy emig­rációban voltak, igaz, a párt azért élt és dolgozott. A vég­ső kegyelemdöfést a földke­rekség akkori leggyülöltebb, legelvadultabb rezsimjének mégis a háború adta meg. Békében valameddig még el­dohogott a rozsdás-gyilkos gé­pezet, de a háborúban min­den reflektorfényt»» került. Németországnak több mint tízszer (!) annyi vasútja volt, a porosz generálisok ennek megfelelően manőverezhet­tek. Egy szibériai tábornok sírva panaszolta, hogy egy­sége huszonhárom nap alatt ért a frontra. Fél évvel a há­ború kitörése után a cár had­seregének egynegyede, egy­millió ember volt halott, se­besült vagy fogoly. Beljajev tábornok jelentése szerint a hadsereg egyharmadának nem jutott fegyver. „KÁOSZ, ZŰRZAVAR. . * 1916. nyarától az egész óri­ási országon úrrá lett a bom­lás és ez alól a front sem volt kivétel. Még a fiőváros- boz közel állomásozó csapa­toknál is felütötte fejét a skorbut. 1916. októberében egy tüntető munkástömeg ellen két gyalogos zászlóaljat vetet­tek be Pétervárott. A kato­nák parancsra tüzet nyitot­tak — csak éppen nem a munkásokra, hanem a rend­őrökre. Ez volt a nyitány a cár fő­városában: a nép és a had­sereg együtt fordult szembe a rezsimmel, hogy a háborút a Svájcban’ élő Lenin felhí­vása szerint — polgárhábo­rúvá változtassa. Ez volt az első, de még nem a sikeres kísérlet — akkor még a zen- dülő fegyvereseket négy ko­zák zászlóalj kényszerítette vissza a gyűlölt laktanyába és másnap százötven katona állt kivégzőosztag elé. A keserűség nem ismert ha­tárokat, a hírek gyorsan ter­jedtek. Marseille-ben egy ott állomásozó orosz egyseg meg­ölte ezredesét, húsz katonát végeztek ki, hogy „példát sta­tuáljanak”. De egy olyan or­szágban, amelyben — Golo­vin cári tábornok számveté­se szerint —. 1917-ig 1 300 000 ember ütközetben esett el. 4 200 000 megsebesült, ebből később 350 000 meghalt, 2 400 000 fogságba esett — 1916. végén és 1917. elején már a halálbüntetés sem le­hetett elriasztó erő. PUTYILOV LEVELE — ÖNMAGÁHOZ Ugyanebben az időben a hí­res Putyilov-művekben sztrájk fenyegetett, a mun­kások éheztek. Mit tett erre Putyilov, a gyáros? Kölcsönt kért Putyilovtól, a bankár­tól, az Orosz-Ázsiai Bank igazgatójától, aki — ugyan­csak ő volt. Erre Putyilov, a bankár értesítette Putyilo- vot, a gyárost, hogy levelét megkapta, de kérésének, leg­nagyobb sajnálatára, nem tud eleget tenni. Tudjuk. hihe­tetlen, mégis igaz: ezt az ön-1 levelezést lobogtatva kért Pu­tyilov 36 millió rubel segélyt — az államtól. Meg is kapta. 1 Alekszandra cárné hírhedt kegyence, Rasz- putyin egyetlen szavára. Ez a tanulatlan szibériai sarla­tán akkoriban már sokak szá­mára az egész korszak egyik jelképévé vált. Nem véletle­nül. Gyakorlatilag ő nevezte ki a hatalmas birodalom leg­magasabb tisztségviselőit, be­leértve a minisztereket. A kis vidéki tartományi kormány­zó a pété^vári „Rogye" mula­tóban szórakozott. amikor Raszputyin ordítva kevesell­te a cigánykórus hangerejét. Körülnézett az álldogálókon NOGRAD - 1977. febiuór 24., csütörtök Klimó Károly kiállítása Űj képzőművészeti kiállítás várja az érdeklődőket néhány nap óta Salgótarjában, a Bo­lyai János Gimnázium isko­lagalériájában. Ezúttal Klimó Károly, Munkácsv-díjas fes­tőművés? képeiből rendeztek kiállítást A Derkovits Gyulá­ról elnevezett Lskolagaléria mindenekelőtt a tanulóifjúság művészeti nevelésében játszik szerepet. Egyúttal pedig gaz­dagítja Salgótarján képzőmű­vészeti kiállítási programját. E gazdagításra annál is in­kább szükség van, meri a közművelődés egyik felada­tához tartozik a művészetek hatásának mind erőteljesebb érvényesítése. Ez pedig csak akkor valósulhat meg. ha mű­alkotás és közönség mind több alkalommal s mind változa­tosabb fórumokon találkozik egymással. A Derkovits Gyu­la Iskolagaléria kiállításai te­hát részét jelentik azon me­gyei törekvéseknek, amelyek az* célozzák, hogy mind kö­vetkezetesebb ízlésnevelés bontakozzon ki Nógrádban, és Salgótarjánban a közművelő­dés kereti között. Évente több kiállítást nyit­nak az iskolagalériában. A képzőművészeti tárlatok so­rában a legváltozatosabb al­kotói felfogást valló művé­szek mutatkoznak be, elsősor­ban , ifjú közönségüknek. E közönség érzékenyen reagál a legkülönbözőbb művészeti tö­rekvésekre, s az itteni tárla­tok jól használhatók az isko­lai oktató-nevelő tevékenység­ben is. Távlatban pedig arra lehet számítani, hogy a kö­zépiskolából kikerülő fiatalok felnőttként is értői és kedve­lői maradnak a képzőművé­szetnek. a kvalitásos fest­ménynek. szobornak, grafi­kának, iparművészeti tárgy­nak. Klimó Károly festőmű­vészről néhány szót. Békés­csabán született 1936-ban, a Képzőművészeti Főiskolát 1962-ben fejezte be Budapes­ten. Mestere Bernáth Aurél volt. Különösen, az utóbbi időben minden jelentősebb magyarországi tárlaton szere­pel. De megtalálhatók művei a magyar festészet külföldi bemutatóin is, 1963-ben sze­repelt a párizsi ifjúsági bi- ennálén. 1964-től 1967-ig Der- kovits-ösztöndijas volt, a Mun- kácsy-dijat 1972-ben- kapta meg. Az 1968-ban rendezett jubileumi Stúdió-kiállításon nagydíjat kapott. Mindehhez tegyük hozzá, hogy Salgótarjánban ez az első önálló kiállítása, s az ide került anyag válogatásából is kitűnik, Klimó Károly komo­lyan kívánta venni a bemu­tatkozást. Az érdeklődők indulatos piktúrát ismerhetnek meg Klimó Károly műveiből. Bár képein érzékeljük a termé­szeti indíttatást, az alkotó fo­lyamatban a dolgok áttranszpo- nálódnak s a néző előtt mar így jelenik meg a mű. Ro­konszenvesnek tűnő törekvés, lehet az is, hogy a művész Ke­resi az egyensúlyt, a termé­szetelvű és a non-figuratív megoldások között. Ezt több­nyire meg is találja. Itt hoz­hatjuk példának, többi kö­zött, a Kések és bárd, a Ga­lambdúcom története, a Zász­ló a táj felett — hogy csak néhányat említsünk. Tájképei ugyancsak elvont irányban hatnak. Mind ezeK- nél, mind pedig csendéletei­nél mindenekelőtt koloriz- musukat emeljük ki, mint amellyel a legnagyobb hatást keltik. Csak pár képeim: Ki­kötő, Külváros déli szélben. Fekete-tengernél. Klimó Károly gazdag anya­got hozott az iskolagalériába. Ennek is köszönhető, hogy a kiállítás méreteiben némileg nagyobb szabású a megszo­kottnál. Mindenképpen al­kalmas arra, hogy az érdek­lődök — s itt nemcsak az is­kola diákjaira gondolunk — megközelítően teljes képet kapnak Klimó Károly műve­szi törekvéseinek jellegéről, s talán jelenéről. (tóth) Tornaterem ingyen Csöng rád megye legtöbb községi általános iskolájához ma még nem tartozik torna­terem. Sok faluban azonban az oktatási intézmények kö­zelében megtalálható a mű­velődési ház, amelynek nagy­terme napközben nincs ki­használva. E lehetőséggel él­ve az idei tanévben már har­minckét ' közművelődési in­tézményben tartanak torna­órákat a megyében. Általá­ban heti húsz órára veszik igénybe az iskolák a művelő­dési házak nagytermeit. Tanuló munkások A 22 ezer hektáron gaz­dálkodó Bolyi Mezőgazdasági Kombinátban most vizsgáz­nak a „Mindenki Iskolájá­nak” felnőtt diákjai. Mint­egy 140 fizikai munkás vesz részt a rádió és a televízió által kezdeményezett okta­tásban, azzal a céllal, hogy befejezzék az általános isko­lát. A „Mindenki iskolájának” tapasztalatai igen kedvezőek Bolyban. Egy-két esettől el­tekintve nem történt lemor­zsolódás. és pillantása megakadt a nagy darab Kövér kormány­zón. „Hé, te! Látom, elég da­gadt vagy ahhoz, hogy ki­szoríts magadból nénány e: hangot. Menj, testvér, segiis a kórusnak!" A kormányzó tudta, ki az, aki szóit neki, és beállt a cigányok közé. Iiyen honoráriumért azóta is kevesen énekeltek: néhány napon belül hivatalos közle­mény látott napvilágot arról, hogy a cár A. N. Hvoszto- vot Oroszország belügymi­niszterévé nevezte ki. ... ÉS MINISZTER LETT A februári forradalmat megelőző napokban, az or­szág egyik leggyülöltebb em­bere. ennek a Hvosztovnak az utódja, Protapopov bel­ügyminiszter volt. Ö úgy ke­rült magas hivatalába,' hogy nagy összeggel tartozott Rasz­putyin egyik legjobb barát­jának, Badmajevnek. „Test­vér — mondta Badmajev Raszputyinnak —, ha ez mi­niszter lesz, talán fizetni tud”. És miniszter lett. 1916. december 16-án a pé- tervári Juszupov-palota pin­céjében arisztokrata összees­küvők végeztek Raszputyin- nal. Azt hitték, megsemmi- s tik a bomlás okát. Pedig a kegyenc csak tünet volt — egy a sok közül. Oroszor­szág az ő halála után is rohant tovább — a forrada­lom felé. Harmat Endre Következik: „Fárasztóm, Felségedet? Népművészek — ...népművészet \

Next

/
Thumbnails
Contents