Nógrád. 1977. február (33. évfolyam. 26-49. szám)

1977-02-17 / 40. szám

Mosoda félgőzzel PATYOLAT Az érem másik oldala I\e rnak hérjünh, adjunk __ZAVARTAN NEVETEK, é rzem -— körbesandítok — el­néző mosoly vibrál a szájak szögletében. Szégyellem meg­rettenésem, de jókora meny- nyezetdarab csattant mellém. — Ez van. — A tömör vé­lemény Kun Lajos igazgatóé. Tűnődve szemléli a mállado­zó plafont. Ács Lajosné mű­vezető, a Patyolat párttitká­ra, a segítőkész emberek módján vígasztal: — Mi meg­szoktuk. Az idegenek mindig megijednek. — De ilyen körülmények között dolgozni ... Jó mun­kát végezni? Hiszen a tiszta ruhára is hull. És magukra...! — Így van — mondja az Igazgató. Salgótarján mosodáját 1952- re hozták tető alá. Évi kapa­citása. akkor: 280 tonna. Kis üzem. A berendezés a kez­detben is korszerűtlen. Fő­ként közületeknek dolgoztak, de egyre nőtt a lakossági szolgáltatás aránya. Festést, vegytisztítást a hatvanas évektől vállalnak. A műszaki berendezés változatlan. Azaz, már nemcsak elavult, de el is kopott. Döntés 1970-ből: korszerű­síteni kell. A megyei tanács két év múlva 22 milliót meg­szavazott. Múlnak az évek. Kivitelező még nincs, adni viszont mind többet kell. Végre 1976-ban megkezdik a rekonstrukciót, ám a kapaci­tás ekkorra felfutott: évente már 600 tonna ruhát mos­nak és 65 ezer tételnyi a vegytisztítás és a festés.... — Mindez a kicsire zsugo­rodott üzemben — mondja Kun Lajos —, ahol ráadásul kőművesek falaznak, szerelők vésnek... De igen jó ütem­ben! Különösen az AGROFIL emberei. Minden elismeré­sünk, köszönetünk az övék... Kérem, ezt feltétlenül írja, az AGROFIL... — És az új berendezések? — Jött, érkezik, amit lehet, nyomban beállítunk. Helyén a két gázkazán. Fél év és be­köthetjük. Nagyszerű mosó- berendezéseket kaptunk. Lyukkártyásak. . önmagukat vezérlik. A kalander 22 má­zsa ruhát is kivasal egy mű­szak alatt... majd. A teljes kapacitásunk 900 tonna ruha mosása, 105 ezer tétel tisztí­tása lesz. És mindez kifogás­talan minőségben. A Lenini Komszomolról el­nevezett moszkvai autógyár lelkes sportolóit egyesítő klub alig 15 éve alakult. Nevét a gyár termékéről, a Moszkvics személygépkocsiról kapta. Az autógyáriak között több tehetséges sportoló van. Hú­szán nemzetközileg minősített sportolók, több mint százan a Szovjetunió sportrmvsterei. A vállalat vezetőinek törek­— Az új gépek mikortól üzemelnek ? — Már dolgoznák. — Végképp nem értem. Hi­szen épp azért jöttem, mert az emberek teli vannak pa­nasszal. Koszosán, elszínezve kapják vissza a holmijukat. Vagy tépetten. — Dolgoznak bizony. — Felragyog áz arca. Rámnéz, órülök-e? De én nem. A kö­zénk ereszkedő nehéz csendet szárazra váltó hangja töri meg: — Több mint negyven fel­vevőhelyünk működik. Bővít­jük a hálózatot. A KISZ-la- kótelepé az idén elkészült. Jövőre nyitjuk a síküveg­gyárit és a kisterenyeit. 1979: Sebaj városrész és a Lenin- lakótelep. 1980: Szécsény... összecsukja a vaskos map­pát. Fáradtan sóhajt: — DE AMÍG EZZEL a ka­zánnal kínlódunk . .. Bárme­lyik pillanatban lerobbanhat. Vagy fel. Menjünk át az üzembe. Először talán a ka­zánházhoz. Ilyet még nem láttam. Tes­senek elképzelni egy csodála­tos komputert. Egy minden­tudót. A hatalmas, drága be­rendezésen kismillió gomb. De most még csak egyet érde­mes megnyomni. A csengetés­re felriad a belül, sámlin ül­dögélő kis kopasz emberke, s igen sebesen kezdi tologat­ni a golyókat azon a bizonyos számológépen... Nos, hát ilyen ma a Patyolat. Tető az új épületeken. Ám a termelés még a régiben tör­ténik, Abban, amit 1952-ben építettek. Közben ezt is át­alakítják. A mosoda cement­padlóján malteres szennyvíz. Már zuborognak a lyukkártyás gépek, de mellettük még fog­lalják a helyet a régiek. Nincs előkészítő. Itt válogat­ják a szennyest. A szűk tér­ben szerelők, mosók, kőmű­vesek kergetőznek. Sárrá hí­gul a vakolatpor. Másutt: fentről vegytisztított öltönyök lógnak. A terem túlsó felén falat húzó építőktől csak li­begő függönnyel védik a ru­hákat. És a kazán!... Kiss András kezelővel silabizáljuk a gyár­tás évét. 1889? Netán 1883? A főjavítás dátuma jobban látszik. 1912. A megifjodott mozdony, amelybe beépítet­ték, szolgált az öreg háború­vése, hogy minél több dol­gozót vonjanak be a sportélet­be. Jelenleg közel tízezren sportolnak rendszeresen. Jól felszerelt sportstadion, fedett könnyűatlétikai pálya, úszó­medence, és teniszpálya vár­ja a sportolni vágyókat. A klubnak 29 szakosztálya van. Különösen népszerű a köny- nyűatlétika, a jégkorong és természetesen az autóver­senyzés. ban. A hármincas években már csóválhatták fejüket a kazánszemlélők. Végre selej­tezte a MÁV. 1952-ben épí­tették be itt. Azóta adja a gőzt. Persze, egyre keserve­sebbet — mind kevesebbet. — Működik — visszhangoz­za a kazánkezelő és meglett ember létére szemében gyer­meki ámulattal tekint a monstrumra. — Ez az üzem lelke — mondja. Nézem, vic­cel? De nem. Komoly. És csakugyan igaz: ez az üzem lelke. Csontos Lászlóné gépi vasa­ló a korszerű kalander forgó- hengerei közé helyezi a vizes lepedőt. Vasalni 250 Celsius- fok felett lehet. Figyelem a mutató játékát. 140 alatt je­lez. A 150 fok fölé még so­hasem emelkedett.,.. — Hideg vasalóval otthon sem megy — mondja Cson- tosné. — Látja, ezért tép — ma­gyarázza a kalander másik oldalánál az igazgató — fém- teknőn csúszik a vasalni- való. Ha ez forró, akkor sik­lik az anyag. Hidegen meg­tapad. A henger vinné, tehát ráncolódik, aztán reccs ... De majd ha belép a két gáz­kazán ! A másik teremben Zombo- ri Erzsébet présvasalót kezel, Bacsó Jenőné gőzvasalót. Itt ül Ács Lajonsé, számol. Bó­logatnak, igen, tudják, sok a panasz. — Többet kell nekünk is tennünk — mondja Ácsné. — Igaz, kissé kedvezőtlenek a mostani körülményeink, de azért.... — Mi már három légkör­rel is tudunk dolgozni — büszkélkedik Bacsóné és ép­pen azt akarom kérdezni, mennyire lenne szükség, ami­kor szakad a mennyezet. Eszembe jut, sok a dol­gom, kissé sietősen távozom. Szinte a kapunál vagyok, amikor utolér Kun Lajo6 igazgató hangja: ­— KÉREM. ÍRJA MEG, a helyzetünk még nem ideális, számítunk a közönség türel­mére, megértésére — mondja, és széttárja a kezét. — Hogyne, természetesen felelem — erre szavam adom. És a nevem is: Szántó István A Moszkvics sportklub egyike a Szovjetunió 313 vál­lalati sportklubjának. Üzemi sportklub alakulhat minden olyan vállalatnál, ahol a dol­gozók legalább 45 százaléka részt vesz a klub munkájá­ban, a vállalati dolgozók 85 százaléka pedig rendszeresen bekapcsolódik a munkahelyi testnevelésbe. Képünkön: a Moszkvics-gyár győztes rallye- versenyzői — célba érés után. ÉRDEKLŐDŐ EMBEREK a nemtiek. Bizonyítja a leg­utóbbi falugyűlés Azt mond­ják a községben: az utóbbi években még soha ennyien nem gyűltek össze, hogy meg­hallgassák a közös községi ta­nács végrehajtó bizottsága tit­kárának beszámolóját az el­múlt év gazdálkodásáról, az idei feladatokról. Ennek tett eleget Danyi Ignác vb-titkár. Miről is szólt az előadó? Ar­ról többek között," hogy a kö­zös tanács az elmúlt esztendő­ben csaknem 3,4 millió forint­tal gazdálkodott. Alapvető fel­adata volt a már meglevő lé­tesítmények és intézmények megfelelő szinten működteté­se és karbantartása. Legtöbbet tavaly is, több mint 900 ezer forintot, a lakosság kommu­nális igényeinek kielégítésére biztosítottak. Tegyük mindjárt hozzá azt is, hogy ezt a nem tanácsi szervek is jelentősen segítették. Nagy gondot fordí­tottak az utak javítására, a Zagyva medrének mélyítésére, szélesítésére és a gát építésé­re, az új gázcseretelep kiépí­tésére. Végső soron olyan munkákat végeztek el Nemű­ben. mint a társközségben Do- rogházán, amelyek a válasz­tópolgárok érdekeit szolgálják. A korábbi falugyűlésen el­hangzottaknak megfelelően mintegy 255 ezer forintot biz­tosítottak szociális és egész­ségügyi feladatok megoldásá­ra. Ennek eredményeként ma már elmondhatják, hogy az egészségügyi létesítmények fel­szereltsége megközelíti az op­timális szintet. Nagy gondot fordítottak a dorogházi orvo­si rendelő felszerelésének ja­vítására is. Igen jelentős helyet foglalt el, csaknem 1,2 millió forint kiadással a kulturális ágazat fejlesztése. Komoly összeget, több mint 850 ezer forintot költöttek az iskolára, s csak­nem 530 ezer forintot az óvo­dára. Ezzel az összeggel bizto­sítani tudták a zavartalan üzemeltetést. A könyvtárak sem feletek meg korábban az igényeknek. A tanács több ezer forintos költséggel kor­szerűsítette a könyvtárakat és ma már több mint 6 ezer kö­tet várja a két község dolgo­zóit. Összességében azt állapít­hatta meg a falugyűlés, hogy végrehajtották az 1976. évi fel­adatokat, teljesítették tervü­ket. A tények azt bizonyítják, hogy Nemti és Dorogháza to­vább fejlődött az elmúlt év­ben is. Sokan úgy mondhat­nák. hogy leltárt készített a végrehajtó bizottság titkára, pedig nem az, hanem köteles számvetés a falu dolgozói előtt EGY FALUGYŰLÉSEN AZ IDEI feladatok is szóba ke­rülnek. Mindenki örömmel nyugtázta, hogy az idén na­gyobb összeggel, mintegy 3,7 millió forinttal rendelkezik majd a közös tanács. A leg­többet az idén is a kommuná­lis feladatokra biztosítják, ez összegében megközelíti a más­fél millió forintot. Ebből leg­többet a nemti vízmű terv- készítésére fordítanak. De to­vább folytatják Neműben és Dorogházán is az utak javítá­sát, a meglevő patak és árok burkolását, a közkutak kar­bantartását. Biztosítják a szo­ciális és egészségügyi ellátást, a kulturális igénygk kielégíté­sét. Segítik a művelődési há­zakat, támogatják az ifjúsági klubot, az úttörőcsapatot, a ménkesi sportegyesületet, MHSZ-klubjaikat. Központi keretből szerepel a tervben a dorogházi emeletes és közép­ső iskola felújítása, csaknem 700 ezer forintos költséggel. Lehetne sorolni a jogos igényeket, azokat is amelyek megvalósulnak, de azokat is, amelyek elmaradnak. Az éremnek két oldala van. Az egyik, amelyet a tanács bizto­sítani tud. a másik, amelynek megvalósításához a lakosság segítségét várják. Hiszen hiá­ba kérte Lehoczki Károly, Fe­kete Sándor, Danyi Gáborné, Pintér Sándor, Herczeg István a közművesítést a különböző utak megépítését, ha arra ma még nem képes megfelelő ösz- szeget e'őteremteni a tanács. Számítást is végeztek Nemű­ben. A két községben, ha megvalósítanák a közérdekű bejelentéseket, amelyeket a tanács nyilvántart, mintegy 60 millió forintot igényelne. A községi tanács szűk fejlesztési alapja és fenntartási költség­ig vetése mindezt nem teszi le­hetővé. Sok-sok öteves terv pénzére lenne szükség, hogy a közérdekű javaslatok megva­lósuljanak. De mire lenne szükség Nem­űben? Arra, amit Pintér Bar­na fogalmazott meg felszólalá­sában. Ne csak kérjenek, ha­nem adjanak is a falu dolgo­zói. Korábban a két község dolgozói, az üzemek szocialis­ta brigádjai a legkülönbözőbb feladatokat hajtották végre társadalmi munkában. CLupán az elmúlt évben 730 méter hosszú vízelvezető árkot épí­tettek társadalmi összefogás­sal. A tavaly végzett társadal­mi munka értéke viszont na­gyon kevés, mindössze 350 ezer forint. Egy lakosra számítva a’ig éri el a 131 forintot. Et­től nemcsak a megyében, de a salgótarjáni járásban is sok­kal jobb eredményt mutatnak fel a községek lakói. A TÁRSADALMI ÖSSZE­FOGÁS sok szép példájával találkoztunk már. Ha követés­re talál Lehoczki Károly és Pintér Barna javaslata, hogy ismét fogjanak össze Nemű­ben és Dorogházán. végezze­nek több társadalmi munkát a települések lakói, akkor a jö­vő évi fa’ugyűlés még na­gyobb eredményekről számol­hat be. Ez pedig nem csak a tanácson, har.em a községek dolgozóin. a választópolgáro­kon is múlik. Ez lenne az érem másik oldala. Somogyvári László . ; £ i ^ Wsi - - ­%y=sá. _- L-fl r^=L­Mai kommentárunk Családi életre nevelés Érdekes esietet meséltek az egyik tanácskozáson. Ál­talános iskolában történt A hetedikesek osztályfőnöke ar­ról beszélt a szülőknek, hogy rossz szokásként elharapózott a tanulók között a túlzásba vitt öltözködés. Egymást árgus szemmel figyelve jelentek meg a kislányok naponta más­más „szerelésben”. Ha valamelyikük „lepipálta” a többit általános irigység tárgyává vált. A pedagógus — név nélkül — megemlítette, hogy az egyik hetedikes lánynak nem kevesebb, mint tizenhat pu­lóvere van. Mivel nem divatdámának készül, erre semmi szükség. Az egyik édesanya, nyilván megértve és magára véve a célzást, félhangosan odasúgta a mellette ülő anyu­kának: „Holnap megveszem a tizenhetediket is, hadd puk­kadjon meg!” Eddig az elrettentő példa. Érdemes elgondolkozni azon, hogy néhány év múlva ebből a kislányból milyen feleség, édesanya lesz. Érthetően egyre többet beszélünk arról, hogy a fiúkat, lányokat már általános iskolás koruktól fel kell készíteni a családi életre. Elsősorban a Vöröskereszt és a Hazafias Népfront foglalkozik az iskolákkal karöltve ezzel a nagyön fontos tennivalóval. Szeptembertől kötelező tantárgy az iskolákban a csa­ládi életre nevelés. Azt a célt szolgálja, hogy a fiatalok meg­ismerkedjenek a család, a családi élet fontosságával, jelen­tőségével. Ehhez sok minden tartozik. A korszerű családter­vezéstől kezdve a családtagok kölcsönös megbecsüléséig. Mert sok múlik azon, hogy a fiatalok mennyire felkészül­ten kezdik közös életüket. Ha tisztában vannak azzal, hogy a házasság, a család vállalása kötelességekkel, sokszor al­kalmazkodással és lemondással jár, mindjárt kevesebb lesz a könnyelműen megkötött, egy-két hónapra szóló házas­ság. Ha a fiúk általános és középiskolás korukban azt hall­ják és látják maguk körül, hogy az édesanyát, aki a csa­ládok többségében az otthoni munka nagyobbik részét vég­zi, még ma is, mindezért tisztelet és megbecsülés övezi, akkor a saját feleségüktől sem várják el, hogy a háztartá­si munkát, a kisgyerek nevelését, gondozását teljes egé­szében csak a feleség végezze. Az is igaz, hogy ebben a cseppet sem könnyen megta­nítható „tantárgyban” a szülőknek együtt kell működniük az iskolával. Mert hiába hallja az órán a gyermek a meg­felelő, szocialista társadalmunk megkívánta magatartást, ha otthon pontosan az ellenkezőjét látja. Az iskola a maga eszközeivel sokat tesz. Azzal is hozzájárul a családi életi-** neveléshez, hogy gyakorlati tudnivalókra is megtanítja « diákokat. A fiúkat fúrás-faragásra, a szerszámok használa­tára. A kislányokat a kézimunka alapelemeire, és a főzés, a család ellátásának tudnivalóira. A salgótarjáni Rákóczi úü iskola igazgatónője mesélte, hogy a gyerekek mennyi­re szeretik ezeket a „főzési órákat”. Kötényt kötnek, süt­nek, főznek, terítenek, aztán az elkészített ételeket meg is eszik, méghozzá jó étvággyal. Akárhogy is vesszük, a családi életre nevelés elválaszt- » hatatlan — ha annak csak nagyon kis része is —, a nő- és a népesedéspolitikai határozatban megjelölt tennivalóktól. Ha érdekes formában, jó példákkal alátámasztva ismerked­nek meg az általános és középiskolások a család, a családi élet tiszteletével és megbecsülésével, a gyermeknevelés fon­tosságával, akkor minden bizonnyal hasonlóan alakítják saját életüket is. Végeredményben ez a családi életre ne­velés célja. Csatai Erzsébet I Sok kiváló Moszkvics sportklub NÓGRÁD 1977. február 17., csütörtök Ő

Next

/
Thumbnails
Contents