Nógrád. 1977. január (33. évfolyam. 1-25. szám)

1977-01-13 / 10. szám

fi Kincskereső Kópédban Negyedik évfolyaméba lé­pett a Kincskereső, a Magyar tJttörők Szövetségének iro­dalmi. művészeti és kultúrád tis folyóirata. A láp egy év­iért kilenc alkalommal ele- nik meg, Deme László szer­kesztésében. Mint hírül adtuk, a Kincs­kereső idén ú.i formát óltö’t, tartalmában jelentősen gazda­godott. Üj borítót kapott. \Iat- kó Katalin munkája. Egyéb­ként az 1977. évi januári szám rovatfejeit, tipográfiáját és illusztrációit is ő készítette. A Kincskereső Nógrád me­gye ifjú olvasói körében nép­szerűségnek örvend. Múlt év­ben csaknem félezer előfize­tője volt, az érdeklődés ez évben növekszik. Az előfize­tőkön túl, még 1500 példány kel el az iskolások, körében. Tehát havonta kétezer ifjú olvasóhoz .tut el a megyeben, de olvasóinak száma ennél bizonyára több, hiszen egy- égy példányát nem csupán egy fiatal olvassa. Ezzel az ered­ménnyel Nógrád megye orszá­gosán körülbelül a középme­zőnyben van. A megye va­rosain, nagyobb községein kí­vül a kisebb települések fia­taljai is érdeklődést mutatnak az ifjúsági folyóirat iránt, hogy csak egy példát említ­sünk. Zaba'rban hetven Kincs­kereső kel el. Indokolt-e az érdeklődés a folyóirat iránt? Mindenképpen azt. hiszen a lap magas szín­vonalat nyújt. ugyanaK'tor figyelembe veszi az életkori sajátosságokat. Továbbá, a szerkesztőség — érzékelhetően — úgy igyekszik összeállítani a lapszámokat, hogy azok anyagait felhasználhassák a tanítási órákon, az úttörő-fog­lalkozásokon, 1 könyvtári órá­kon, szakkörökben. Kívánatosnak tűnik — s ez egybeesik a szerkesztőség tö­rekvéseivel —, hogy megyénk­ben is mind több Kincskere­ső-klub alakuljon. Különösen, az ötödik—nyolcadik osztá­lyos tanulók forgathatják ha­szonnal a lapot, s mód nyí­lik a pályázatokon való rész­vételre, levelezésre is. A lap pályázatának nyertesei, a szorgalmas rejtvényfejtók Kö­zül kerül ki az a 120 úttörő az országban, aki részt vehet 1977. nyarán a Kincskereső- táborban. Mit kínál az „új” Kincske­reső idei első száma ifjú ol­vasóinak? Hagyományosan a leggazda­gabbak közé tartozik a szép- irodalmi rovat. Itt többi kö­zött Horgas Béla. Buda Fe­renc, Keszthelyi Zoltán, Fo­dor András, Mezei András, Csoóri Sándor. Oscar Wilde műveivel találkozhatunk. A néphagyomány, népművészet fontos helyet kap a lapban. Ki népei vagytok? címmel né­pi gyermekjátékokat közöl. Ördögkerék, libikóka cím­mel pedig bemutatja a népi játszóteret Csillebércen. A tíz-tizennégy éves olvasók, haszonnal tanulmányozhat­ják e játékokat. .A januári szám Csoóri Sán­dorral közöl interjút. A ki­váló költő sokoldalú egyéni­sége mai magyar irodal­munknak, tanulmányokat is ír, filmek alkotói közösségé­ben vesz részt, s nagy szere­pet vállal a népi kultúra őr­zésében. Az interjúban a köl­tő meleg szeretettel beszél szülőfalujáról, az ottani embe­rekről, a helyi hagyományod­ról, mesékről, játékokról, mon- dókákról. Diákéveiről, i’let- ve történelmi érdeklődéséről is számos figyelemre méltó megjegyzést közöl. Az Édes anyanyelvűnk ro­vatban Deme László Kazinczy nyomdokain. .. címmel közöl cikket. Tíz éve folyik a Kazinczy-alapítvány jóvoltá­ból a középiskolások orszá­gos kiejtési versenymozgalma, amelyben Nógrádból is töboen eredménnyel szerepeltek. Évente nyolc—tízezer diák in­dul rajta, s Győrben a döntőn a legjobb húsz kap Kazinczy-ér- met. A mostani tanévben, megindul az általános isko­lák felső tagozatában is az országos versengés, az ala­pítvány keretében újonnan rendszeresítendő Kazinczy- jelvényekért. Egyelőre — mint Deme László közli — a „Tudományos-technikai úttö- rőszemle” keretében. Kíván í- tos, hogy ezt az újabb lehető­séget a Nógrád megyei álta­lános iskolák felső tagozatos tanulói is mind nagyobb számban eredményesen hasz­nálják ki. T. E. Mai tévéajánlatunk 21.30: Családi kör Ä sikeres csa­ládi magazin­műsor mindig igyekszik meg­újulni. új utakat keresni, hogy ér­dekes marad;on. Az ez évi első számban példá­ul egyaránt ta­lálkozunk régi És új arcokkal. Természetesen fellép ismét a ól­ismert Kovács család, Moór Ma­riann és Zenthe Ferenc „szülői’’ felügyeletével. A téma pedig: íz idő. Másfajta időbeosztásban Életritmusban el' nék a család fel­nőtt és gyermek tagjai. Gyakran hallani a szülők szájából, hogy „most nincs rá időm”, de azt az oktató szándékú kezdőmondatot is hogy „bezzeg az én időmben!” A jelenetek közben megszó­lalnak a szakemberek is, dr. Kardos Ilona a gyermek idő­fogalmának kialakulásáról beszél, dr. Varga Zoltán pe­dig elemzi a felnőttek visel­kedését és magyarázatát, amellyel a gyermeknek az időről adnak információt. A músorvezető ezúttal is: Kele­men Endre. Képünkön. Je’e- net az „AKIK NEM TETTÉK LE A FEGYVERT” című ma­gyarul beszelő NDK tévé­filmsorozat 5. részéből. (Ja­nuár 13. — csütörtök — 20.00 h.) 7 H-a lap szer vezetet hoznak létre Nagybátonyban A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat nagybatonyi előadásain és tanfolyamain a hallgatók 70—80 százaléka fi- *ikai dolgoz.ó. Az elmúlt két évben a korábbinál ióval eredményesebbé vált a mun­kások körében folytatott is­meretterjesztés. A nag.vbátonyi gyárakban, üzemekben, in­tézményekben megtartóit előadások száma 1976-ban meghaladta a százat, maid- nem 50 százalékkal volt több mint az előző évben. Népszerűvé vált a munkás­akadémia. az ifjúság körében pedig a komplex előadássoro­zat. A Nagybatonyi Bányász Művelődési Ház és a Petőfi kultúrotthon több e'őadásso- rozat megtartására kötött szerződést. A dolgozók álta­lános iskolájában — kiegészí­tő anyagként — folytatják az általános . műveltséget fej­lesztő előadássorozatokat. A nagyközségi pártbizo’tság és a tanáés kezdeményezésére megalakítják 1977. eleién a nagyközségi TIT-szervezciet. s létrehozzák a nagyközségben élő és dolgozó előadókból a szakosztályokat. A nagyközsé­gi szervezet működéséhez a tárgyi és anyagi feltételeket a TIT Nógrád megyei szerveze­te és a nagyközségi tanács biztosítja. A TIT klubot a Bartók Béla Általános Isko­lában kap, s egyben biztosít­ják. hogy az iskolai könyvtá­rat is használhassák az elő­adók. 4 _ I' 3 Gíá*X> - 1977. január 13., csütörtök | „A könyveknek Is megvan a maguk sorsa” (habent sua fata libeili). Terentiusnak ez a mondása szinte közhellyé vált, annyiszor idézték. Egyes művek sértetlenül vészelték át az évszázadokat, sőt évezrede­ket, mások viszont elpusztul­tak, nem egyszer még a hí­rük is elveszett. Példaként az ókor legtöbbre becsült költő­jére, Sapphora hivatkozom. Ma csak néhány verstöredékét ismerjük, ezt is csak azért, mert más írók műveikben szó szerint idézték, s ezek a művek korunkra maradtak. A nyomtatott könyveket ter­mészetesen ritkábban, fenyege­ti ez a veszély, de közülük is sok az unikum, az egyetlen ránk maradt példány, mások egykori létéről pedig csak egy-egy régi katalógusból, bibliográfiából szerezhetünk tudomást. A régi könyvek pusztulásá­nak egyik fő oka a háború és a sok elemi csapás. Magyaror­szágon különösen nagyszámú könyv semmisült meg, hiszen a mohácsi vésztől a Rákóczi szabadságharc végéig állantó- sult a háború. Ezért tartják különös becsben bibliográfu­saink az 1711 előtt megjelent nyomtatványokat. Különösen sok veszett el azokból a nyomdatermékekből, amelyeket az emberek általá­ban nem tartanak érdemes­nek a megőrzésre. ilyenek újév után a réjfi naptárak, üdvözlő versek. úiságlapok; ame'yek rendesen szemétbe I vpsry tűzbe kerülnek. .Téliem, ző eve Rákóczi féede’em ha­di újságiának. gz 1705 és 1710 közt megjelent Mercurius Hungaricusnak az utótörténe­J. P*lik: Nyílt levél Tisztelt Potkovlcsltova! Engedje meg. hogy szeretettel üdvözöljük, s erőt. egészséget kí­vánjunk Önnek és kedves család jának. És most térjünk a tárgy­ra Kedves Potkovicskova. Önnek nem lett volna szabad fgv kibab­rálnia velünk! Az szent és tény. hogy harcolnunk kell a tisztes­ségtelen úton szerzett haszon el” len, pláne, ha az a közösség zse béből vándorol át az ügyeske­dőébe, de engedje meg, hogy megkérdezzük: miért éppen a ml lakótelepünkön kezdte el ezt a nemes harcot?! Most, amikor végre elkezdődött életünk első boldog periódusa, Jön Ön, és ezzel a fenenagv igaz sagszeretetével újra félelmet lop a szívünkbe. Az egész lakótelep rettegéssel néz a iövő elébe. Ki sugallta önnek azt a végzetes ötletet, hogy panaszos levelet ír­jon a fensöbb kereskedelmi ha­tóságnak? Nem mondjuk, ha eset­leg névtelenül önti ki szíve uagv búját, a zűrt talán sikerül elsi­mítanunk. De ön teljesen elvesz­tette az eszét, hogy aláírta a ne­vét. A fensöbb hatóság persze, szabályszerűen megtette a szüksé­ges intézkedést. Az igaz ugyan, hogy a lakótelepünk hentese 10 koronával többet számolt Önnek, de higgye el, ez merő véletlen- ség, mondhatnánk figyelmetlen­ség. Mi bizonyíthatjuk. hisz’ mindannyian tőle vásáról iuk a húst, hogv 2 koronánál sohvem számol többet. Az ön esete pusz­ta véletlen, higgyen nekünk. ö minden bizonnyal azt hitte, hogv Ön nem a mi lakónegyed Link­ben lakik. Ezt Ön. bizonyára furcsa viselkedésével provokál­ta ki. Gondolkodnia kellett vol­na, megbeszélni velünk, a szom­szédaival ezt az ügyet, mielőtt tollat ragadott. Ha ígv cselekszik, mi megtérítjük a kárát. Ránk is tekintettel kellett vol­na lennie, szem előtt kellett vol­na tartania a mi érdekeinket is. Tudnia kell: a mi hentesünknek már van kocsija, háza. nyaralója, sőt, a nyaralójában úszómeden­ce is! A lányát férhez adta, vil­lát építettett neki. Mindene meg­van, amiről valaha is álmodott. Az a 2 korona, amivel minket általában megvág, csupán a haj­dani múlt. a lakónegyed első éve­inek kedves emlékszimboHima. Most, az ön fellépése széttörte ezt az illúziót Mert tudía meg: a hentesünket elviszik. Jön helvé“ be egy új. Az egész lakónegyed most azt találgatja miiven lesz .. Egyet már sejtünk: ennek se háza, se nyaralója, se úszómeden­céje, de talán még kocsifa sincs. 5yv azon fáradozik maid. hogv mindazt megszerezze, ami az elődjének megvolt. Ebből követ­kezően sejtheti: kezdhetünk elöl­ről mindent. Reméljük, ha 1-gközelebb vala­mi észrevételei támad, előbb ki­kéri a mi véleményünket, mielőtt valamit cselekedne. Az ön szomszédai Szlovákból fordította: Baraté Rozália FILMLEVÉL Géniek MAJD EMLÉKEZNI jó lesz — mondja a költő, s még a filmekkel kapcsolatban is igaza van. Az elmúlt éveket idéző' alkotásokkal nemcsak jó, hanem tanulságos is talál­kozni. A film ugyanis — tükör a korról. Az adott problé­mák „lenyomata” és a világkép próbája. Talán különös ilyesmire hivatkoznunk a Latabár-show ürügyén. Aki kicsit is jártas a filmtörténelemben (meg., a valóságos történelemben), tudja: a három komédiát csokor­ba fűző összeállítás az ötvenes évek elejének légkörét tá­masztja fel. Azt az időt, amikor a politikáin és a művé­szetben egyaránt merev szabályok uralkodtak. És mégis hasznos a felújítás (a Péntek 13 mellett a Képzelt beteg és a Selejt bosszúja kapott helyet a műsor­ban). Képet kapunk a „hőskor” szelleméről, a szatírákban a társadalmi mozgás jellege is ott sűrűsödik, fogalmat alkot­hatunk az esztétikai ideálról. S ez még nem minden. A Pén­tek 13 — rendkívül beszédes adalék Latabár Kálmán mű­vészi pályájával, humorának természetével kapcsolatban. Vegyük sorba az összetevőket! A kisfilmek forgatása idején folyton jelszavakat har­sogtunk. csasztuskákat faragtunk, az életnek szinte vala­mennyi jelenségét a napi politika haszna szempontjából ítél­tük meg. A művészetnek az a feladata, hirdették a direktí­vák, hogy az időszerű társadalmi kérdésekhez szóljon hoz­zá. S lehetőleg mindjárt adjon is megoldásokat. Csak ter­mészetes, hogy a vígjátékok a kispolgári csökevényeket os­torozták: a lógást, a babonát, a fusizást, összeállitottaic há­rom tanmesét — pozitív végkicsengéssel. Az eszközök job­bára régimódiak, csak a frazeológia új. A fordulatok isme­rősek, de a figurák, a mondatok és a helyzetek máshová behelyeítesíthetetlenek. Mi tagadás, ez a stílus megkopott. A direkt megoldások elavultak. De egy-egy jelenetben ott lüktet a már emlékké szelídült atmoszféra és ráismerünk a nagy lelkesedések és nagy csalódások hangulataira. Latabár Kálmán viszi a prímet mindhárom burleszkben. Latyi nem 1945 után lett azzá, aki volt: ő csak hozzáido­mult az új világhoz, méghozzá majdnem teljes fegyvertárá­nak átmenfesítésével. Ha a Latabár-filmdossziéban lapozgatunk, három, egy­mástól eléggé élesen elkülönülő korszak szerepeit mérhet­jük össze. Az első években, mikor Latyi átvette Kabos sze­repkörét, csupa helyzetkomikus fércei tartották össze a bo­hózatokat. F-zért nem lehetett Latabár Kálmán igazi Kabo6- utód. ezért tűntek el a napi fogyasztásra szánt szórakoztató produktumok a feledés süllyesztőjében. Aztán jött a „vál­tás” időszaka, s ami érzel együtt1 járt: az új normák sablon­jainak uralma. Ha az Egy szoknya, egy nadrág igénytelen­nek bizonyult, a Dalolva szép az élet prakticistának. Megint nem teljesedhetett ki a kiváló komikus, a jeles emberábrá­zoló művészete. Végül, a harmadik időszakban, megjelent egy-két Latyi egyéniségére szabott film. Például a Fel a fej­jel! De a lehetőség újra kiaknázatlan maradt. A Latabár- filmkarrier nem jelentéktelen, de nem is teljes. A magyar filmművészet rosszul sáfárkodott a nagy mulattató tehetsé­gével. Grimaszait, fintorait, hasra eséseit igényelte, pedig „megrendelhette volna” tőle a bonyolult karaktereket, a tipikus jellemeket is. A Péntek 13 néhány epizódjában Latabár igényesebb, mint korábbi, futószalagon készült szerepeiben volt! Példá­ul mikor leckézteti feleségét, a babonás Klárikát. Vagy a táppénzcsalási .akció előkészületei során. Meg a varrómű­hely lázas munka versenye idején. De ezek kivételek: mind­három filmet végül is a tanmese prései szorítják össze. A* előregyártóit elemek szabják meg a minőséget. A viccelő­désnek gátat szab az írók-rendezők jólneveltsége: csak oda ütnek, ahol elítélnivaló gesztust sejtenek. És magával ra­gadja őket a hurrá-hangulat, meg az illúzió, hogy egyszer, talán nem is olyan sokára, eltűnik minden baj a szocialista világból. ILYENEK VOLTUNK? Igen. Ilyenek is! Kár lenne a múltat megtagadni. A Péntek 13: beszédes dokumentum. S arról se feledkezzünk meg, hogy a mulatság szervezői — Latabár Kálmán mellett — filmművészetünk olyan jelentős alakjai, mint az időközben eltávozott Keleti Márton, Kiss Manyi, Tompa Sándor, s a ma is tevékenykedő Makk Ká­roly, Gobbi Hilda, Ruttkai Éva. *. f. Elveszett könyvek, unikum könyvek te. Sokáig egyetlen példányt sem ismertek belőle, az eiső számot Szalay László törté­nettudós fedezte fel a múlt század közepén. A Thaly Kál­mán által kezdeményezett ku­tatás két újabb számot talált, és további három számra bukkantak rá a harmincas évek végén. Valamennyi uni­kum! A testesebb kötetekről még a laikus is feltételezi, hogy érnek valamit, hogy alkalom­adtán pénzzé tehetők, s e/ert gondosan őrzi őket. Gyorsan pusztulnak azonban azok a könyvek, amelyeket sokat vagy sokan forgatnak. Ilyenek a broviáriumok, amelyekből _ a katolikus papok naponta imádkoznak és az érdekes tar­talmuk miatt „agyonolvasott” művek. Sok példány ment ve­szendőbe a XVI. század ked­venc olvasmányai, a széphis­tóriák kö.zül. Például egy ván­dor nyomdász. Manlius Janos 1594-ben Alsólendván négy széphistóriát nyomott, közü­lük csupán egyetlen egy ma­radt korunkra, ez is egy pél­dányban. a többinek csak a címét ismerjük Bőd Péter fel­jegyzéséből. Minden unikum könyvésze­ti érték a tartalomra való te­kintet nélkül. Magától értető­dően azok a legbecsesebbek, amelyek olyan nyelvészetileg, irodalomtörténetileg vagy tör­ténelmileg fontos szöveget tar­talmaznak, amelynek másik kiadása vagy kéziratos szöve­ge sem ismeretes. Unikumok nélkül drámatörténetünk kez­deti szakasza jóval szegénye­sebb lenne. Sztáray JVIihály 1550-ben megjelent hitvitázó komédiáját Az igaz papságnak tikörét, Apponyi Sándor, a nagy bibliofil 1868-ban fedez­te fel egy párizsi könyvesbolt­ban. Több példánya azóta sem. bakkant elő. Bornemissza Pé­ter 1558-ban kiadott . Magyar Elektrájának hosszú ideig csak a megjelenéséről tudtunk, ma­ga a mű 1923-ban került elő a gothai tartományi könyvtár­ból. Más drámák nyomtalanul semmisültek meg. Gallen Ja­nos kassai könyvkereskedő halála után hagyatéki leltár készült. A raktárában őrzött könyvek közt van felsorolva Euripidész egyik meg nem nevezett tragédiájának magyar fordítása hat példányban. Azóta mind a hat eltűnt. Me­lyik darab volt, ki fordította és mikor, hol adták ki... megannyi kérdőjel, amely va­lószínűleg őrökre megvála­szolatlan marad. Számtalan könyvet semmi­sített meg a hatalmi szó, a cenzúra. Hoffhalter Rudolf 1574-ben telepedett le Dráva- vásárhelyen (Nedlicén). Zrínyi György birtokán, s itt négy horvát nyeivű munkát nyom­tatott. Közülük háromnak va­lamennyi példányát elpusztí­totta Bécs parancsa, csupán a negyedikből, Verböczy Tripar- titumából maradtak példá­nyok. A pápai hatalom a pantheis- ta, tehát az egyházétól elterő tanokat hirdető Giordano Bru­no kivégzése után a műveit is igyekezett máglyára külde­ni. Ezért ritkaságok a XVI. századi Bruno-kiadások. 1586- ban Párizsban két műve ke­rült ki a sajtó alól (Centuri et virginti srticuli -r- Dialogi: Mordentius...) ma a bibliográ­fusok mindkettőből csak egy példányt tartanak számon. Az újabb korban, mióta a nyomdáknak mindenütt Köte­lespéldányt kell adni a nem­zeti könyvtárak részére, álta­lában csak azok a könyvek vesznek el, azokból lesz uni­kum, amelyeket a cenzúra ül­döz. A Szilágyi Sándor áltál szerkesztett Pesti Füzeteknek első, s egyúttal utolsóvá vált 1851. júliusi számát Bach rendőrsége még a nyomdában elkobozta és megsemmisítette. A szerkesztőnek azonban egy példányt mégis sikerült meg­menteni. ezt ma a budapesti Egyetemi Könyvtár őrzi. Unikumokban és elveszett könyvekben bővelkedik az il­legális kommunista sajtó. A tiltott műveket elolvasás után a felfedezés veszélye miatt többnyire megsemmisítették és csak egy-egy példányt tud­tak gondos kezek megmente­ni az utókor száméra. A iel- szabadulás előtti Szabad Nép egyik-másik példánya azért olyan-nagy érték. ;• V. * 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents