Nógrád. 1977. január (33. évfolyam. 1-25. szám)
1977-01-12 / 9. szám
íí ésiii löd is a tavaszi munkára 14 fős szerelőgárdával folyik a gépek javítása a nagyba-, tonyi Mátra Termelőszövetkezet javítóműhelyében. A tavaszi kampánymunkákra készülnek. Ha januárban kedvező az időjárás, megkezdhetik a műtrágyázást. Természetesen ezeknek a gépeknek a javítása, karbantartása az elsődleges. A műtrágyaszórót alkatrészhiány miatt át kell építeni. Ezt a munkát Rózsa Sándor és Földi József végzi. A 27 erőgép karbantartása folyamatosan zajlik. Viezián László a ULTRA erőgép differenciálzárját gyalulja. — fodor — Könnyűipari kivitet A hazai könnyűipar 1980-ig 137 százalékkal növeli kivitelét a tőkésországokba. ezen belül a Tannimpex több mint 150 százalékkal. Egyre nagyobb mennyiségben szállítanak majd cipőt — így ez az exportszerkezetben is változást hoz. .Az exportra kerülő ruházati cikkeket csaknem kizárólag a tőkéspiacon értékesítik. s majdnem hasonló a helyzet a szőrmeáruval és a kesztyűvel iá. Ezekből a termékekből az utóbbi időben fokozódott a kereslet ^külföldön. Tavaly, az ötéves terv első évében a külkereskedelmi vállalat 44 millió dollárért szállított a tőkéspiacra, vagyis 33 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Angliában, az NSZK- ban és Ausztráliában működő vegyesvállalatain keresztül. az idén tovább fokozza európai exportját. Az üzletkötők piacfeltáró munkája nyomán lehetőség van az USA-beli és a kanadai kivitel bővítésére is, bár az amerikai exportot az USA diszkriminációs politikája még akadályozza. Az idén fokozódik a Tannimpex exportja az arab országokba is. Iskolák tatarozása A Balassagyarmati Szolgáltató Szövetkezet az elmúlt esztendőben 1,2 millió forint értékű karbantartási és '.ata- rozási munkát végzett az altalános iskolákban és óvodákban. A munkákat határidőre és minimális minőségi kifogással teljesítették. Megkötötték a szerződéseket az idei feladatokra is. i Éppen akkor léptem be az Ikladi Műszeréyár berceli gyáregységének szereldeiébe, amikor a szerelőszalag meljett kényszerű pihenőjüket tartották a dolgozók. — Tegnap egész nap dolgoztunk, ma reggel arra jöttünk be, hogy tönkrement a villanymotorokat átvevő műszer. Ezért állunk — kezdi a beszélgetést Jele László, a nyolc tagú Nógrádi Sándor brigád vezetője. — S amíg kijavítják, addig mivel töltik a munkaidőt? — Előkészítjük azokat a csavarokat, amik szükségesek a szerelés folyamatosságához — válaszol a brigádvezető, majd hozzáfűzi: — olyan ígéretet kaptunk a központból, hogy az idén jobb lesz az előkészítés. Egész évre szóló megrendeléseink vannak. — Tavaly másként volt? — Minden hónap első napjaiban, úgy tizedikéig bizony rendszeresen akadozott a termelés. Nem érkeztek folyamatosan az alkatrészek az anyagyárból. Mi a gépszerelMai kommentárunk Döntőbizottság a tsz-ben Néhány esztendő óta döntőbizottságok tevékenykednek a mezőgazdasági üzemekben. Közvetlenül a közös gazdasághoz . tartozó szervként végzik munkájukat. Megbeszélik, rendezik a tsz-tagok vitás dolgait, megnyugtatóan kiigazítják a vezetők és , tagok között keletkezett nézeteltéréseket. Tevékenységükkel erősítik a fegyelmet, mert a mulasztókat számon kérik, felelősségre vonják azokat, akik jogtalanul elsajátítanak a közös tulajdonából, és így tovább. Egyszóval: képviselik a tagság érdekeit, de segítik a vezetőség munkáját is, szolgálják a közöst. A döntőbizottságok meg-í alakulása előtt bizony nem U ritkaságszámba, hogy a tsz- elnöke, vagy annak helyettese a nap nagy részét vitatkozással, egyes emberekkel való foglalkozással töltötte, ami a gazdálkodás irányításának rovására ment. Egy gazdálkodó üzemben a vezetőnek nagyon drága az deje, ha annak minden részét a feladatokra fordítja. Ott azonban, ahol emberek élnek, dolgoznak előfordulhat kisebb- nagyobb súrlódás, szabulyta- lankodás, önkényeskedés és más emberi probléma. Ha ezek nem rendeződne«, megromlik a munkafegyelem, eluralkodhat a közös vagyon herdálása, és máris a becsületesen dolgozó emberek károsodnak. Ezt viszont meg kell előzni, e célt szolgálják többek között a döntőbizottságok. Nem is olyan régen történt, hogy az egyik tsz-ben a tehénpásztor a jószágok kihai- tasa előtt italozott. így hajtotta ki az állatokat. Elszunnyadt, a tehenek pedig egy lucernatáblába mehettek volna, ami veszélyes, mert felfúvódhatnak tőle. Mások fedezték tel az állatokra leselkedő veszélyt és ébresztették az alvó pásztort. A döntőbizottság ítélkezett felette, , példát mutatva. Ismertették a tagsággal a döntést. ami bizony kemény pénzbüntetés volt. Gyakoriak a háztáji földek osztásánál keletkező viták. Ezeket is a döntőbizottságok rendezik. Megtörtént már, hogy a tsz- elnök ellenében igazat adtak a panasztevő tsz-tagnak. A döntőbizottságok tehát mindenképpen jól szolgálják a mezőgazdasági szövetkezetek munkájának egyensúlyban tartását! a nézeteltérések rendezését, a vitás ügyek intézését. Tapasztalat, hogy a vezetőségek. de a tsz-tagság is elégedett a tevékenységükkel. ESSTEl-lUlES WITflK husziuh ízben lehetett az utóbbi időben effajta megjegyzéseket hallani: „most olyan időszakban vagyunk, amikor dolgozni kell, nem pedig vitatkozni”, „jelenleg nem a viták idejét éljük, hanem a cselekvését”. Adott helyen es időben, meghatározott körülmények között teljesen helyénvalóak is lehetnek ezek a megjegyzések. Amikor eldöntött kérdéseket tesznek újra meg újra vitássá, amikor a cselekvést szószaporítással helyettesítik, akkor nagyon is helye van az ilyenféle figyelmez- tetesnek. De amikor valamiféle általános érvényt tulajdonítanak az ilyen megállapílás- nati, s egy hosszabb időszak tartós jellegzetességeként próbálják feltüntetni, akkor joggal támadhat bennünk ellenérzés. Akik merev „vagy-vagy” alapon akarják elkülöníteni a vita és a cselekvés, a veteményesére és a döntések megvalósításának időszakait, ugyancsak egyoldalúan fogják fel a társadalmi-közéleti folyamatokat. Az élet — a mozgalmi élet, a közélet, a partélet éppoly' kevéssé, mint a gazdasági vagy a kulturális élet — nem osztható .fel olyan szakaszokra, amelyekben vagy csak vitatkoztam, vagy csak cselekszünk. A pártszervezeteknek gyakorlatilag szinte mindig egyszerre keil dolgozniuk valamely döntés előkészítésén tárni a teendők megvitatását igényli) és valamely más elhatározás valóra váltásán (ami pedig cselekvést, vagyis szervezést, mozgósítást, irányítást, e'lenőrzést, összehangolást követel). Előfordul, hogy egyes szakaszokban az egyik, másokban pedig a másik kerül előtérbe: nyilvánvalóan, más az egyes mozzanatok súlya kongresszus, pártértekezlet, értékelő taggyűlés eiőtt, mint azok után. A kérdés egyoldalú értelmezése azonban — s voltaképpen ez a nagyobb veszély, a figyelemre érdemesebb probléma —másfajta szemléleti „elcsúszást” is kifejezhet. Nevezetesen meghúzódhat mögötte — olykor akaratlanul is — a pártdemokrácia, a társadalmi demokratizmus egyfajta lebecsülése. Kifejezhet egy olyan gondolatot, hogy a vezetésnek birtokában van a „bölcsek köve’, s ezért megvitatás nélkül is világosan látja, pontosan ismeri a cselekvés útját. Az i’yen szemlélet hordozói a nagy, átfogó döntések előtt — e fejlődés egy-egy „mérföldkövénél”, — készek ugyan a problémák és teendők megvitatására, de a mindennapok 6orán ezt feleslegesnek tartják. Aki azonban úgy vélt, hogy egy átfogóbb időszak egészében szükségtelenné válhatnak a viták, az a tömegeknek az ügyek eldöntésében való részvételét voltaképpen egy-egy „ünnepi” alká'omra korlátozná. Ha a vitákat nem valamely „különleges” időszak jellegzetességeinek tekintjük, hanem a politikai,, mozgalmi élet természetes velejáróinak, akkor ezzel egyúttal valóságos helyüket, értelmüket is. meghatároztuk. S eí azért is fontos, mert még é' néhol az a •— az előbb említett szemlélettel voltaképpen egy tőről fakadó — felfogás, mely a v'ták szerepét eltúlozva, nekik szinte misztikus értéket tulajdonítva, öncélként kezeli azokat. Holott egy-egy véleménycsere értékét nem lehet önmagukban vett kritériumok alapján meghatározni ez csakis azon mérhető, mennyiben vitte előre az ügyet, miként szolgálta az értelmes és hasznos cselekvést. Értelmes cselekvéshez nem akármilyen, hanem értelmes viták kellenek — ez sohasem hagyható figyelmen kívül. Pártunkban már régen polgárjogot nyert az a felfogás, hogy az olyan vita, mely semmit sem old meg, ha mégoly’ demokratikusnak is tűnik, haszontalan. Ezért a pártmunkában, a politikai munkában nemcsak a viták kezdeményezése és ösztönzése a fontos, hanem legalább annyira a szintézis kialakításának képessége is. A vita elevensége még nem tehet elégedetté egyetlen pártmunkást, közéleti embert sem. Elégedettségre csak az adhat alapot, ha az eltérő nézetek összecsapása alapján sikerül kialakítani a- megfelelő következtetéseket, az érvek ütközésébö’ kialakul az elhatározást megalapozó konklúzió, s mindezek alapján körvonalazódik a további . cselekvés iránya kirajzolódnak a várható következmények. olyan időket élünk, amikor egyaránt szükség van a vitatkozásra és a cselekvésre. E megállapítással mégsem mondunk sokat, hiszen voltaképpen minden időszak ilyen. A kérdés csak az — s erre minden konkrét helyzetben más a válasz —, hogy miről kell vitatkozni, s mi az, amiben már nem a vita * dolgunk, hanem a döntés végrehajtása. Ha ezt nem keverjük össze, s érdemleges kérdésekről érdemben tudunk vitatkozni — akkor érdemes vitatkoznunk, mert vitáink ez esetben nem helyettesítik, - hanem előreviszik * cselekvést. , Gy. K ! Mivel tőlük a dében érezzük igazán az előző munkafolyamatok előnyeit, vagy hátrányait. Itt csapódik le minden. — Miként ápolták a hó eleji kiesést? — Hó végi hajrával, túlórával, mert nekünk, ha bármi történt is, öt—öt és fél millió forint, értékű készárut ki kellett bocsátani. Később egyetértettünk a brigádvezetővel, hogy azért a munkaidőben termelni kell. a szabad időben pedig pihenni. És akkor jött a szokásos, ha... az alkatrészek kifogástalanok lennének, ha... a pajzsok egyes típusainál nem lenne hetven százalékos a selejt, ha. .. a visszaküldött termékeket a központi meó nem akarná újra rátukmálni a gyáregységre, ha... egy-egy' típus gyártását akkor rendelnék el, amikor minden anyagot biztosítottak Hozzájárult ehhez, hogy a bizottsági tagok kijelölését nagy gonddal végezték el. A közösség legtekintélyesebb emberei kapták e feladatot. Azok, akik jól ismerik a tagságot, de a tagság is őket. Nagy hatással van a szabálytalankodókra például, ha az utcabeli szomszédja előtt kell számot adnia arról, ha netalán megfeledkezve a szabályokról s megsérti a közös érdekeit. A vezetőség tagjai sem ítélkezhetnek a tsz-tag felett ké- nyükre-kedvükre, mert a döntőbizottságok az így keletkezett nézeteltéréseket alaposan kivizsgálják. Működésük óta jó szolgálatot tesznek a termelőszövetkezetekben a döntőbizottságok, amit a szabálysértések, a termelőmunkát' akadályozó végnélküli viták csökkenése is jelez. Jő hatással van tagságra, vezetőségre egyaránt. Ezért is nagy figyelmet, elismerést érdemelnek a döntőbizottságok és annak tagjai. — B — munkaidőt? hozzá, ha .. a központban tevékenykedő műszakiak irányító munkája jobban igazodna a követelményekhez, s a helyszínen győződnének meg arról. mit hogyan csinálna«. Ha kíváncsiak volnának, akkor a gyakorlatban is meggyőződhetnek arról, mi az, ami bosszantja a dolgozókat, akik a vezetés különböző hibáit korrigálva nem állnak léire, nem húzzák ki magukat akkor sem a munka alól, ha a törvényes mnukaidöt túlórával kell megtoldani. — Behozzuk a lemaradást a minőség rontása nélkül — vélekedik Bogdán Lászlóné, aki a csomagolóból került' ide segíteni. Ezzel egyetért Molnár Imre, Tanács József, Blas- kó László szakszervezeti bizalmi, bár' elismerik, hogy a múlt esztendőben egy szállítmányt nem vett át a külföldi megrendelő, mivel nem felelt meg a kívánságoknak. Azt is hozzá kell tenni, hogy nem a szerelde dolgozóinak hibája miatt. Egyöntetűen vallják, hogy jobb nekik, ha folyamatosan tudnak dolgozni. Erről beszélt Kovács Ferencné, Dobrocsi László is. Nem a magyarázkodás szándékával, hanem a kollektíva jó szellemének érzékeltetésére kroner István, az alapszervezet párttitkára — aki végighallgatta a beszélgetéseket — a következőket mondja: — Amikor kényszerpihenőt kell tartani, akkor sem tétlenkednek a dolgozók. A brigádban sok embernek van szakmája. Ezek javítják a szerszámgépeket, a hidraulikus emelőt, mások az anyag-, a félkészraktárban, vagy egyéb területen segédkeznek. — * Ön szerint mennyivel tudnának többet termelni, ha az eddiginél folyamatosabb lenne az anyag- és alkatrész- ellátás, ha az ígéretnek megfelelően alakulna? — Legalább tíz százalékkal. | NÓGRÁD - 1977. — így igaz — erősíti meg az előbbieket a brigád vezető. A szereidéből kis kitérővel jutottunk el Kroner Jánossal a tekercselőbe. Viszmeg Já- nosné, Bágyon Zsuzsa szerint jelenleg folyamatosan tudnak dolgozni. Korábban egy hónapban esetleg egyszer álltak át más típusra, ha nem volt megfelelő alkatrész. Az átállás csak akkor jelentett nagyobb kiesést (másfél órát), ha nehéz termék előállítását kezdték meg. Később kiderül, hogy nem ilyen egyértelmű a kép az elmúlt évről, ha az utolsó két hónapot is figyelembe vesszük. Ahogy mondják, ebben az üzemrészben is rátettek egykét „lapáttal” a dolgozók, hogy meglegyen a terv. Vagyis rendszeresen túlóráztak. — Reméljük, az idén nem lesz rá ilyen nagy mértékben szükség, ugyanis kiegészítettük a szalagok létszámát — mondja Bágyon Zsuzsa szalagvezető. Ebben reménykednek az asszonyok is, akik közül Zsuzsa Istvánná és Mravik Ferencné megjegyzi: — Ha muszáj, csak akkor jövünk túlórázni. De akkor sem szívesen. A tapasztalatokat megbeszéltük Ursinyi Nándorral, a gyáregység vezetőjével. Nemcsak ismeri a régmúlt és jelen gondjait, hanem a lehetőség határain belül tett is azért, hogy orvosolja a dolgozók jogos kívánságait. Nem titkolja, hogy bizony erőteljesen szóvá teszik a hiányosságokat. Addig mondják, amíg változás nem következik be. Elismerte. hogy ilyen segítőkész és megértő kollektíva kevés helyen található. Erről magam is meggyőződtem. A*ra a kérdésre viszont, hogy az év hátralevő részében mivel töltik a gyáregység dolgozói a napi munkaidőt, a központban i« válaszolni kell. Ugyanúgy, mint itt — tettekkel! V. K. január 12., szerda 3
