Nógrád. 1977. január (33. évfolyam. 1-25. szám)

1977-01-11 / 8. szám

1. A Nógrád megyei Vegyesipari Javító Vállalat fontos feladata a szolgáltatás. Ezen túl új áruk előállításával is foglalkozik. Képünkön: Danyi Vilmos és Szerémi László fiatal szakember, hangszerek erősítéséhez szükséges híradástechnikai berendezés minőségellen­őrzését végzi. —: kj — Az első naptól az utolsóig Az I i__ búcsúztatása, az új év köszöntése, a víg- ság és a jókívánságok jegyében zajlott le. A kétnapos ünnep módot adott a pihenésre és az újabb erőgyűjtésre. Az egymásnak kívánt boldog újesztendő csak akkor válik valósággá, ha ki-ki a maga posztján tesz is érte. Igen, már megint a munkáról lesz szó, amely az élet anyja, fejlődésünk, gyarapodásunk, egyéni vágyaink telje­sítésének egyedüli és kizárólagos alapja. Ez volt eddig is, ez lesz a jövőben is! Mivel az idén a tavalyihoz képest egyéni gyarapodá­sunkban is valamelyest nagyobbat lépünk előre, ennek megfelelően szükséges megszabni az elvégzendő feladatokat is. Ami természetesen nagyobb, mint az 1976. évi, s ily mó­don jól igazodik életszínvonal-politikai elképzeléseinkhez. Az óévet lezárp, az újat köszöntő első munkanap csak a naptárban választódik el ilyen erőteljesen. Terveink, cél­jaink megvalósításának vizsgálatakor hosszabb távon, azV. ötéves tervben gondolkodunk. így hát az 1977-es év, a mos­tani tervciklus második, nem is akármilyen esztendeje. Teljesíteni kell az ez évi megnövekedett előirányzato­kat, ugyanakkor pótolni az elmúlt év egyes területein bekö­vetkezett lemaradásokat. Ez mindenkitől a korábbinál na­gyobb lendületet, alaposságot, következetességet, fegyelme­zettséget, nagyobb rugalmasságot, több megértést, mozgé­konyságot és előrelátást követel. Megyénk üzemei közül sokan sikeres esztendőt hagytak maguk mögött. Ez nemcsak jóleső érzést jelent, hanem biz­tos alapot ad a nyugodt, kiegyensúlyozott, tartós, körülte­kintő munkához is. Ez vonatkozik a Salgótarjáni Kohászati üzemekre, a Magyar Kábelművek balassagyarmati gyárára, a Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati gyárára, a Nógrádi Szénbányák Vállalatra és még több üzemünkre. Az előnyt viszont el is lehet veszteni, ha az új esztendő első munkanapján a tavalyi sikerek fényében ráérős, Pa- tó Pál-os hangulat lesz úrrá, ha elfeledkeznek arról, hogy az ev első napjától az utolsóig minden percnek, minden órá­nak megvan a közösséget szolgáló, a népgazdasági egyen­súlyt biztosító követelménye. Elég egy rövid megtorpanás, máris elindul a nehézsé­gik láncolata, amit nagyon nehéz, vagy esetenként nem is lehet megállítani. Ezért nem lehet ott nyugodtság, ahol az első napokban már lemaradtak. Nem lehet elütni azzal a dolgot, hogy majd a dekád végére, ha pedig addigra sem sikirül, akkor a hó végére pótolják a lemaradást. Ez az út nem járható! Hogy milyen káros következményekkel jár, azt azoknak az üzemeknek a példája tanúsítja, ahol az elmúlt évben el­feledkeztek az előbb említettek igazságáról. Olyan kölöncöt vettek a nyakukba, amit egész éven át-cipeltek magukkal. S hogy ez milyen nyomasztóan hatott tevékenységükre, köz­érzetükre, arra a síküveggyár vezetői, és bizonyos tekintet­ben még néhány gyárunk vezetői tudnának válaszolni. De ahol óráról órára, napról napra eleget tettek az elmúlt év­ben kötelezettségüknek, ott is elmondhatnák, hogy eseten­ként mennyi gondot okozott a váratlan helyzetekből adódó gondok megszüntetése, a hirtelen jött akadályok leküzdése. Mindezek ismételtlen amellett szólnak, hogy tartós si­kert csak azok a termelő-, gazdálkodó kollektívák tudnak elérni, ahol az év első munkanapjától kezdve teljesítik a napi tervben előírt feladatokat, azaz a gépekről, berende­zésekről, a népgazdaság és a gyár javát szolgáló szükséges, vagy annál több termék mindig lekerül. S hogy ezt milyen módon és gazdaságosan oldják meg, üzemenként változik. Függ a vezetés-irányítás színvonalá­tól, kulturáltságától, a kollektíva tenniakarásától és sok más egyébtől. Ami minden gyárunkban, üzemünkben alap­vető követelmény, az a termelés dinamikus fejlesztése, az exportárualapok maximális bővítése (különös tekintettel a tőkésexportra), a munka- és technológiai fegyelem követke­zetes betartása és betartatása, különös tekintettel az éssze­rű munkaerő-gazdálkodásra, valamint a fajlagos anyag- és energiaköltségek csökkentésére. Pn mcmI( akkor válik valósággá, ha a vezetés min- den szintjén érvényesül az a helyes, cél­ravezető felfogás és gyakorlat, mely szerint az év első mun­kanapjától az utolsóig a nap minden percében és órájában teljesíteni kell az önmagunk javát szolgáló, szerteágazó fel­adatokat. Hogy ily módon is hozzájáruljunk fejlődésünk tö- retlenségéhfez, folyamatos biztosításához. V. K, NE tí-ülés A Nógrád megyei Népi El­lenőrzési Bizottság csütörtö­kön tartja ülését. Elsőnek Kispál József, megyei NEB- elnök tájékoztatja a testüle­tet a legutóbbi tanácskozás óta tett intézkedésekről, majd Kiss Imre előterjesztésében a szakmunkástanulók élet- és munkakörülményeinek vizs­gálati tapasztalatai kerülnek napirendre. A takarmánytermelés, az -ellátás és -felhasználás című vizsgálatról dr. Bencze Barna, a vizsgálat vezetője számol be, majd a NEB idei munkater­vét beszélik meg. E gyetlen esztergagép zúg csak a műhelyben, mozdulatlan a többi. Ami nem baj, dehogyis len­ne az, mert visszaemlékezem egyik nagyüzemünk igazgató­jának szavaira. Tudod, az a jó, amikor a téemkás pihen. Ez a lehető legbiztosabb bi­zonyítéka annak, hogy olajo­zottan, hiba nélkül működik a gépezet — mondta. Megállunk a gép mellett, s figyelemmel kísérjük a kés gyors szaladását a tokmány­ba befogott acél felületén. — Van azért még munka — néz fel Tóth Gyula. — Bár ezek már közel sem olyan nagyok, mint amilyene­ket korábban végeztünk. A javán túlvagyunk­Látom arcán az elégedett­séget, amiben — mint később kiderül — benne van a vég­zett munka évközi dicsérete is. Mert jói dolgozik ez az Ady Endre brigád a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. Amit egyébként különösképpen bi­zonygatni sem kell, vélem elegendő, ha leírjuk: a válla­lat üzemei közül a kovácso­ló- és öntödei gyárrészlegben a legfolyamatosabb, legered­ményesebb a munka. Termé­szetes, megszólnának érte. ha úgy fogalmaznék: mindehhez nagyban hozzájárultak ők is, de függetlenül a tiltakozástól, igaz. Elmondja aztán Tóth Gyula is, a brigádvezető helyette­se, miután magunk után be­húzzuk a szerszám- és anyag­raktár ajtaját, mert itt hall­juk egymás szavát, hogy bi­zony sok múlott rajtunk az 1976 évben. Nyolc, a ter­melésben igen-igen nagy sze­repet játszó berendezést újí­tottak fel, azóta sincs velük semmi baj, és fejüket össze­dugva kiötlőitek egy olyan Négy minisztérium a lakosság idei ellátásáról Az MTI munkatársai négy minisztériumban érdeklődtek, milyen ellátás várható a leg­fontosabb iparcikkekből és élelmiszerekből. Kohó- és Gépipari íVl misztérium A kiegyensúlyozottabb mű­szakicikk- és vasáruellátás érdekében a napokban egyez­tették a gyártási lehetősége­ket a Belkereskedelmi Minisz­térium által közölt piaci igé­nyekkel. Eszerint 1977-ben az előző éveknél jobb 'esz az ellátás, nagyobb lesz a választék néhány korábban hiányzó cikkből több kerül az üzletekbe. Azokból a ter­mékekből, amelyekből egye­lőre még mindig nem tudják maradéktalanul kielégíteni az igényeket belkereskedelem im­porttal pótolja a hiányzó meny- nyiséget a KGM pedig ki­emelten vizsgálja majd az e termékeket gyártó vállalatok további fejlesztéseit. Egyebek közöt 77 százalék­kal több automata mosógép, 4ü százalékkal több villany- tűzhely és 25 százalékkal több magnetofon kerül a hazai gyárakból az üzletekbe. A villanybojlergyártás korsze­rűsítése eredményeként 1977- ben már forgalomba kerültek a korábbinál hosszabb élet­tartamú, zománcozott tartá- lyú forróvíz-tárolók. Néhány új rádió- és televíziótípussal jelentkezik a Orion és a Vi­deoton, s várhatóan az év második felétől — egyelőre kisebb mennyiségben — kap­ni lehet a kisebb méretű, úgynevezett helytakarékos automata mosógépeket, ame­lyek NSZK-kooperációban ké­szülnek. Több lesz és bővül a választék a kézi szerszá­mokból, evőeszközökből, rúd- és acélidomokból, a lakások­hoz szükséges zárakból, kap­csolókból, valamint kerék­párokból. Továbbra sem lesz viszont elegendő — főleg létszámgondok és kapacitás- hiányok miatt — hazai gyár­tású kovácsolt mezőgazdasági szeráru, kábel, sodronyfonat és néhány gáztűzhelytípus. Könnyűipari Miniszteri u ni A ruházati iparban mint­egy 6 százalékos termelésnö­vekedést irányoztak elő, így a legtöbb termékcsoportban bő­vül a hazai kínálat is. A bel­kereskedelemmel egyeztetett tervek szerint a legszerényebb — 1—2 százalékos — növeke­dés a pamut-, gyapjú- és se­lyemszövet forgalmában var­ható. így pamutszövetből va­lamivel több mint 20, gyapjú- szövetből mintegy 5, selyem­szövetből, pedig körülbelül 4 millió négyzetméter készül ha­zai értékesítésre. A kötött-hur­kolt termékek nem szőtt tex­tíliák termelésének terveden növelése nagyrészt a konfek­cióipar megrendeléseit szolgál­ja. Összesen 7,6 milliárd fo­rint értékű alsó- és felsőruhá­zat készül a hazai lakosság számára. Lábbeliből is a tavalyinál több készül belföldre, várha­tóan 22.1 millió pár, bővül gyermekcipők választéka, s várhatóan több lesz a csinos divatcipő. A belkereskedelemmel tör­tént egyeztetés alapján a mi­nisztérium elsősorban a nehéz felső konfekcióáruk, továbbá a férfi- és fiúingek, a tréning­ruhák, a kötött kesztyűk és a cipők gyártásának növelésére, e cikkek választékának széle­sítésére kérte a vállalatokat, hogy 1977-ben ne legyen idő­szakos hiány sem. Mezőgazdasági és jilelmezésügyi Minisztérium Kiegyensúlyozott, nyugodt élelmiszer-ellátást ígér 1977- re az élelmiszeripar. Terme­lése 1976-hoz képest hat szá­zalékkal növekszik. A tavalyinál 3 százalékkal több húst és húskészítményt hoznak forgalomba. Az igé­nyeknek megfelelően nagy­mértékben, 12 százalékkal nö­vekszik a baromfikínálat, to­jásból pedig 15 százalékkal forgalmaznak többet. Lehető­ség lesz arra, hogy vajból és tejfölből 5 százalékkal, sajt­ból pedig 10 százalékkal töb­bet hozzanak forgalomba. Nö­vekedett a halhúsfogyasztás is, kereken tíz százalékkal. A mezőgazdasági nagyüze­mek a terv szerint tíz száza­lékkal bővítik a zöldségfermő területet, várható, hogy ennek s a tervezett nagyobb termés­hozamoknak a nyomán javul a piaci ellátás. Néhány hiánycikknek szá­mító termék gyártását is fo­kozzák. 1976-ban időnként nem volt elegendő csokoládé és csokoládés készítmény a boltokban; idén az édesipar hét százalékkal többet szál­lít ezekből. Krónikus hiány­cikknek számított a száraz- tészta — ebből 19 százalékkal gyártanak többet. Az élelmi­szeripar egyébként jövőre vi­szonylag kevés új cikket hoz forgalomba. A MÉM koncep­ciójának megfelelően inkább arra ügyelnek, hogy a már meglevő áruválasztékból le­hetőleg maradéktalanul ki­elégítsék az igényeket. Helkereskedelmi Minisztérium A jövő évi árualap 82—83 százalékát a hazai ipartól és mezőgazdaságtól várják, a többit importból szerzik be. A fogyasztási cikkek behoza­talát a kiskereskedelmi for­galom tervezett növekedésé­nél gyorsabb ütemben, 12— 13 százalékkal növelik, így mintegy 47 milliárd forint értékű importáru kerülhet for­galomba. a kereskedelem közvetlen választékcsere- és kishatármenti forgalma együt­tesen körülbelül 66 millió ru­bel lesz. Külföldről elsősorban olyan cikkeket —■ kávé, déligyü­mölcs, továbbá^ személygépko­csi, óra, kisrádió, fényképe­zőgép stb. — hoznak be, ame­lyeket itthon nem termelnek. Déligyümölcsből például 30 —40 százalékkal többet vásá­rolnak. A magyar importban elsőrendű szerepet játszik a szocialista országokból szár­mazó behozatal. Tőkéspiac­ról főleg olyan terméket vá­sárolnak — például ruházati cikkeket, alsó- és felsőkötött­árut, inget stb. —, amelyekből sem a hazai ipartól, sem szo­cialista importból nem tud­nak elegendőt biztosítani. Ugyancsak a hazai hiány pót­lására vásárolnak még kül­földről, de a korábbinál már kisebb mennyiségben csempét, ajtó-, ablakkeretet, cementet, kerékpárt. Az importban egy­re jobban számolnak a fejlő­dő országokkal. Nagyobb mennyiségben szerzünk be bőrkonfekciót Egyiptomból, Indiából, farmeranyagot es kész ruházati termékeket Bra­zíliából, felsőkötöttárut Irán­ból, Egyiptomból Indiából. Eltelt egy év újítást, ami sokkal többet ér, mint háromszázötvenötezer forint. El is meséli, műszaki szak­szavakkal meglehetősen tarkí­tott néhány rövid mondat­ban Tóth Gyula, mire fel ez a nagy pénz, aztán megpró­báljuk mindezt „magyarra fordítani”. — Van egy nyolcezer kilós iitésű kalapácsunk, ami eddig olajnyomású, szervo-vezérlés- sel működött., Sok volt vele a baj, gyakran meghibásodott, nagy pénzbe kerülő rézcső­rendszert kellett minduntalan „kidobni” belőle. Ráadásul, egészségre is ártalmas volt­— És most? — Pneumatikus, sűrített levegővel működő rendszert találtunk ki, szinte teljes egé­szében kiküszöbölve a meghi­básodást... És réz sem kell hozzá, meg ki sem „nyírja” két-három hétre az embert... — Szóval, jó. — A lehető legjobb. Két gondolat között várunk egy kis időt, és hallgatjuk az alkatrészek, acéldarabok közé ki tudja honnan idevetődött tücsök ciripelését. — Furcsa, ugye? — Az. És megnyugtató. — Látszik, a természet em­bere maga-.. — ... És magukra kíváncsi. — Nem kellett sokáig vár­ni. hogy Tóth Gyula és az­tán Zsélyi Zoltán brigádve­zető is. aki időközben szin­tén betévedt a raktárba, ne elevenítse fel az idén, velük történteket. — Tudja, hogyan kezdődött az 1976. év? —kérdik szinte egyszerre. — Fejtöréssel, la­tolgatással, Másodízben is el­nyertük a Vállalat kiváló szo­cialista brigádja címet, s azon vitatkoztunk, ne próbálkoz- zunk-e az eggyel magasabb fokozat elérésével? — És..-? — Abban maradtunk, tart­juk a szintet, és esetleg, ha pótvállalást teszünk, majd meglátjuk. — Tettek? — Hogyne. Kétszer is: jú­liusban és szeptemberben is. — Tudják teljesíteni? — Nézze! Eddig már elér­tük, hogy öt százalék helyett kilenccel állnak kevesebbet a gépek. — Sokat jelent ez? . — Nagyon sokat. És mindezt, meg a többi eredményeiket is úgy érték el, hogy év közben hárommal volt kevesebb a létszám, mint 1975-ben. Egy nyugdíjba ment közülük, a fiatal Tóth Jóska lakatost pedig — büszkék er­re — felvitték az irodára programozónak, egy brigád­tag pedig — sajnálatukra, ma­gasabb órabér reményében — más nagyüzemhez távozott. És, ami szinte törvényszerű im­már, mert csak-csak, ha tetszik, ha nem, kiöregednek a brigád­tagok, sok a fiatal közöttük. Tán’ négyen, vagy öten van­nak már 1961-es alapító ta­gok. — Mégsincs közöttük sem­miféle nézeteltérés — mond­ja Zsélyi Zoltán, a brigádve­zető. — Szeretjük a „gyereke­ket”, mert látjuk, fiatal ko­ruk ellenére azt tudják nyúj­tani, amit kell. — Szóval, jól dolgoznak. — Igen. Öndicsőítgetés nél­kül elmondhatjuk... És még többet is vállalunk. ' — Itt bent? — Nem- Kívül. Például Ko­vács Lajos, Kristóf Imre és Tóth Gyula — tanácstagok. Novak István a helybéli Vö­röskereszt titkára, a megyei elnökség tagja. Tőz6ér Mi­hály a Hazafias Népfront elnökségének és a Népi El­lenőrzési Bizottság műszaki csoportjának is tagja. Girtl György népi üinök. Én meg műhelybizottsági titkár va­gyok — zárja a felsorolást Tóth Gyula, a 39 éves bri- gádvezető-helyettes, ami azon­ban még nem teljes, mert Zsélyi Zoltán hozzáteszi: — A Hazafias Népfront salgótarjáni városi elnökségé­nek tagja vagyok. — „Foglalt év” volt.-. — Igen. De jól indult, s ez mintha lökést adott volna: 23 nap helyett 11 alatt végeztük el első nagyfelújításunkat, és ez szinte doppingolt. Pedig — így visszamenőleg mór lát­juk —, kemény év volt. Sok­kal többet kellett tennünk, mint eddig bármikor. — De sikerült. — Igen. És ez jó. — Mire számítanak 1977- ben? — Nem adjuk alább. — Ez ígéret? — Veheti annak-..' O sszemosolygunk Tóth Gyulával és Zsélyi Zol­tánnal, amikor az al­katrészektől zsúfolt raktár valamelyik sarkában ismét felhangzik a tücsök ciripelé­se. Karácsony György | NÓGRÁD = 1976. december 4., kedd 3

Next

/
Thumbnails
Contents