Nógrád. 1977. január (33. évfolyam. 1-25. szám)

1977-01-07 / 5. szám

Kétszáz új magyar szabvány Az utóbbi időben egyse többször olvashattunk az újságokban, vagy hallhattunk a rádióban, tévében az állal­mi szabványokról. Nincs eb­ben semmi különös, hiszen a gyorsan fejlődő élet, a mind jobban kiszélesedő nemzet­közi együttműködés szüksé­gessé teszi a termékek mű­szaki és minőségi előírásai­nak, követelményeinek kor­szerűsítését, vagy az új anya­gok., alkatrészek, fogyasztási cikkfek egységesítését, szab­ványosítását.. A Magyar Szabványügyi Hivatal éves átlagban 70'J— 800 szabványt ad ki. Ezek — a már korábban kibocsátón, országos szabványok — közül 1977. január elsejével' négy híján kétszáz MSZ lép hatály­ba. E műszaki törvények a népgazdaság szinte vala­mennyi területét érintik. Új szabványok születtek például a különböző típusú barna­szenekre. a szerszám- és ru­góacélokra, színesfémöntvé­nyekre. A már idősnek számí­tó — pedig mindössze 8—10 éves — különféle típusú esz­tergakések, dörzsáruk szab­ványai helyett is új szabvá­nyok léptek " életbe január 1-től. Számod új szabvány készült napjaink annyira időszerű feladatának megoldására is: a környezet védelmét és a munka biztonságát segítik a korrózió elleni védelem, a le­vegő gázszennyezőinek vizs­gálatát előíró MSZ-ek, a por, és gáz ellen védő készülékek uj szabványai. A fogyasztókat közvetlenül érintő szabványok is meg­találhatók a listán: négyféle túrókészítmény, fűszerek (pél­dául a fűszerpaprika), a kon- zervék tartóssági vizsgálata, a textíliák kezelésére vo­natkozó jelölések, a tün’eme- xelt padlóburkoló anyagok általános követelményei és osztályozása, a rétegelt fa­lemezek (furnérlemezek), is­kolai és ' gyermekbútorok. A legkisebb állampolgárok biz­tonságos közlekedését segí­tik a gyerníekkocsik méretei­re, minőségére készített új országos szabványok, míg a nagyokat a közúti munkahe­lyeken alkalmazásra kerülő útlezáró és forgalomterelő­felszerelések korszerűsített szabványai segítik abban, hogy a nagyszámú útjavítás közben a bukkanókat épség­ben elkerülhessék. Mivel a szabványok — ép­pen jellegüknél fogva — nem csupán szabályzatoknak te­kinthetők, , hanem tanulságos, értékes, és friss műszaki tá­jékoztatási eszköznek is, ezért érthető, hogy egyre nö­vekszik azoknak a száma, akik az új szabványokat sa­ját továbbképzésükhöz, is­mereteik felújításához hasz­nálják fel. Ha a most hatályba lépő szabványokat egyetlen könyv­be kötve készítették volna el, bizony eléggé vaskos, több mint 2500 oldal terje­delmű kötetet kapnánk. Partnerek, vagy ellenfelek ? A Szovjetunió januári számából 1980-ban hét nap alatt készül annyi fogyasztási cikk, amennyit összesen gyártottak 1938-ban. A szovjet népgazdaság tör­ténelmi útjáról és a tizedik ötéves terv fő sajátosságai­ról olvashatunk a Szov­jetunió 1977. januárjában megjelenő szamában. Az összefoglalást statisztikák, grafikonok egészítik ki. Az Egyenlőség és igaz­ságosság, című-cikkből meg­ismerhetjük a Szovjetunió álláspontját a nemzetközi gazdasági kapcsolatok kér­déséről. A szerző kiemeli a íő célt: valamennyi ál­lam nemzetközi kötelessé­ge, hogy az egyenjogúság alapján leküzdje az elma­radottságot. Mintha egy ablakon pil­lantottunk volna be..., meg­szakadt az öröknek hitt kapcsolat kép és vászon között... írja M. Davidov, aki tanúja let a filmkészí­tés új forradalmának, az ciső holografikus mozgó­kép készítésének. A Világnézetünk alapjai rovat soron következő cik­ke. a szocialista gazdaság megpróbáltatásaira emlék­szik vissza. A villamos áram segítsé­gével végzett műtét íájda­Kevesclíl) üzemi baleset Négyezer üzemorvos, há­rom és fél ezer üzemegész­ségügy! intézményben vádi az üzemi dolgozók egészsé­gét. Feladatuk az üzemegész­ségügyi szolgálat ellátása, a munkaegészségügyi tanács­adás, a munkavédelmi ren­delkezések ellenőrzése. Az igazgató új munkahelyek lé­tesítésekor kikéri az üzem­orvos véleményét. A jól működő üzemegész­ségügyi hálózatnak köszön­hető, hogy az elmúlt öt év­ben 20 százalékkal kevesebb üzemi baleset történt az NDK-ban, mint az ezt meg­előző időszakban. Része van abban is. hogy az 197e-os tervhez benyújtott 600 000 ja­vaslat, több mint egyharmada munkaegészségügyi, illetve munkavédelmi indítvány Uramecz József és Balázs Ottó, a Gagarin Szocialista Bri­gád tagjai az elmúlt esztendőben három újítást adtak be az Országos Bányagépgyártó Vállalat salgótarjáni gyáregy­ségében. A két szerkezetlakatos terveit elfogadták. Képün­kön: bányai szállítóberendezés alkatrészeit állítják össze, amelyhez szorosan kapcsolódnak újításaik r- ft — SZORULT NÉMI szellemesség is, nemcsak gúny abba az üzemi bölcsességbe, hogy a kötbért bármeddig forgácsolják, alkatrész nem lesz belőle. Amit kézentekvő úgy értel­mezni, mint a vállalatok közötti kapcsolatok sajátos ízű kritikáját, a kooperáció görbe­tükrét,' Sajnos, a kritika indokolt, a görbe­tükör a valóságot mutatja. Sok a gond, s még több a buktató a gazdasági élet e terepén. Nemcsak perek, kötbérek, a vitás ügyekről készült jegyzőkönyvhegyek bizonyítják ezt, hanem azok az ismétlődő zavarok is, ame­lyeket előre számításba vehet szinte vaTa*- mennyi vállalat, ha vannak kooperációs part­nerei. Megközelíti az ezerhatszázat a szocialista ipar vállalatainak száma, s ez csak az ipar! Ha most a többi népgazdasági területen lévő termelőegységeket, intézményeket is figye­lembe vesszük, akkor már némi sejtelmünk lehet a cégek közötti kooperációs kapcsola­tok bonyolultságáról, holott a puszta számok vezérlik okoskodásunkat. Toldjuk meg tehát egy további adalékkal az eddigieket, még­pedig azzal, hogy hazánkban több mint egy­millió termékfélét állítanak elő Egymillió buktató? Ezt, persze, túlzás lenne feltételez­ni, azt viszont nem. hogy minél bonyolul­tabb, ’ sokrétűbb a végtermékek kibocsátásá­nak feladata, annál .nagyobb a kooperáció szerepe. A zavartalan kooperációé természe­tesen. Amire jó néhány helyen azt mondják, szép álom, legalábbis a mai tapasztalatok­hoz mérve. A kettő közötti távolság magya­rázza azt a fokozódó figyelmet, mely tudo­mányos kutatások és tanácskozások, központi intézkedések, jogszabályi rendelkezések for­májában a vállalatok kooperációs kapcsola­tainak napjainkban kijut. A szerszámgép hat-hétszáz, egy autóbusz 1800—2000-íéle alkatrészt foglal magába. E cikkek egy része a kereskedelmi forgalom­ban kapható áru, másik része viszont koo­perációban születő termék. A közútijármű­gyártásban lényeges kötelezettségekkel sze­replő vállalatok száma meghaladja a szazat, azaz elég egyetlen partner gondatlansága, vagy felületessége, s máris veszélybe kerül a kilencvenkilenc társ folyamatos munkájának eredménye. A kooperáció tehát egyszerre üz­leti tevékenység és erkölcsi felelősség, s ez utóbbi súlya még nagyobbra nő, ha a gyártó monopolhelyzetben van, azaz partnerei más­hová. másokhoz nem fordulhatnak igényeik­kel; esetleg panaszaikkal, megtehetik ezt, ám az már a veszett fejsze nyelének emel- getése. Arról nem beszélve, hogy a panasz­kodó. ok vetet! gnkedő, a jogait komolyan ve­vő cég könnyen fejére vonja a mulasztó, de nyeregben tévő szállító haragját, s legköze­lebb szerződést sem kötnek vele, „tanulja meg. nem érdemes ugrálni”. Márpedig nagy szükség lenne az ugrálókra, azokra, akik hisznek a munka, s benne a koo­perációs munka megszervezhetőségének dön­tő jelentőségében. Nehézségeink , tekintélyes része ugyanis nem a dologi javak, eszközök szükségesnél kisebb mennyiségére, hanem ezek rossz hasznosítására vezethető vissza, s ebben alaposan részes az akadozó kooperá­ció. Lusta lónak korbács az abrakja, csak­hogy e képletes szólásban a legtöbb baj ép­pen a korbáccsal van. Mert sűrűn nem több e holmi, mint kérlelő telefonbeszélgetés, esdek­lő hangú sürgető levél. Azaz a „lustaságnak”, a kooperációs kötelezettségek lassú, nem az előírás szerinti minőségű, mennyiségű stb. teljesítéséhek a kötelességmulasztó számára ritkán támad következménye. Ami tehát meg­tehető volt tegnap veszélytelenül, az holnap­ra is megoldásként kínálkozik, s állandósul­nak a zavarok, mivel hatásuk hullámmoz­gásként terjed. Egy szállító tíz másikat állít fejre, de. mert a tíz legtöbbször szintén koo­perál, tucatszám ránthatnak magukkal ma­sokat, mígnem a hatás visszaér oda, ahonnét elindult, s most már azok mondják, nem mi, hanem partnereink a ludasak abban, hogy... Bűvös körnek tűnhet, de nem az, hanem a rendezetlenség és a szervezetlenség sok­szoros kölcsönhatásokkal átitatott szövevé­nye. Éppen a már cikkünkben említett köz- útijármű-gyártás bizonyítja be immár hóna­pok óta — a kooperációs szállítások koráb­binál rövidebb, s mégis betartott határide­jével —, hogy a vállalatok termelési együtt­működése megszervezhető, kiegyensúlyozha­tó. Amihez kellettek minisztériumi intézkedé­sek, ám elsősorban az szükségeltetett, hogy a cégek belássák egymásnak, partnerek, s nem ellenfelek. Megtörténhet ugyan, hogy részérdekeik átmenetileg szembekerülnek, ér­dekeik egésze azonban közös utat jelöl ki, s ha hosszú távon boldogulni akarnak, akkor ezen kell járniuk. A rosszul értelmezett tekintély, a monopol- helyzetre támaszkodó magabiztosság, a kis- és nagyvállalatok méretek s nem feladatok szerinti rangsorolása, a szerződésszegések el­simítása külön-küiön is akadálya, s együtt még inkább gátja a kooperációs kapcsolatok egészségessé tételének. Az előbbiekben nem szerepelnek a kooperáció pénzügyi, technikai, technológiai tényezői, s szándékos az egyol­dalúság. A TAPASZTALATOK szerint ugyanis szem­léleti, munkamódszerbeli fogyatékosságok, fe­lületességek következménye a zavarok több­sége, s csak kisebb részük köthető az emlí­tett, megfogható elemekhez. Amiből már egyszerű levonni a következtetést: rendet ten­ni is elsősorban a fejekben kell, s akkor a partneri kapcsolatokban szintén rend lesz. A dühös ellenfelek rájönnek, hogy társak, haladni nem lökdösődve, hanem összekarol­va tudnak. E G. Ä rostocki egyetem kutatásai A szocialista országok ik­tatási minisztériumai, tudo­mányos akadémiái között megkötött egyezmények a nemzetközi együttműködés számos előnyét biztosítják ezeknek az országoknak az egyetemek és főiskolák kuta­tóintézményei számára. Az NDK egyik felsőoktatá­si intézménye, a rostocki Wilhelm Pieck Egyetem, mar eddig is élvezte a széles körű nemzetközi együttműködés hasznát. A rostoekiak több szovjetunióbeli főiskolával, egyetemmel, kutatóintézet­tel állnak szoros kapcsolat­ban. Kialakult gyakorlat, hogy a természettudományuk — fizika, a biológia, a kémia, — területén felmerült Kér­déseket közösen vitatják meg. Együttműködik a ros­tocki egyetem a prágaival is. velük a mezőgazdasági gépek karbantartásának technikai- tudományos kérdéseit vizsgál­jak. Egészségügyi téren is gyü­mölcsöző a nemzetközi együtt­működés: a moszkvai IX. szá­mú orvostudományi intézet­tel karöltve a rostoekiak olyan speciális módszert dolgoztak ki, amelynek segítségével az idegrendszer fejlődésének ká­rosodását már csecsemőkor­ban ki lehet mutatni, így lehetőség nyílik arra, hogy az ilyen agyi károsodásokat idejekorán csökkenthessék, enyhítsék. «II III ti Hill III MII ti till IIIMIIIIIIIMI1llllllllllllllllllllllllllllllllllllMllllllllllinilllllllllllHlllilllllilltllltlllllllllllllMIMIIIIIIIIIIIIIIII|lllllllllltlMIIIIIIIIUiailllll|||lll|iailllHIIIIII!IIHIIIMIIIIIMIIIIHItl<iaMIMtMIH<ll(IIIHtllllllllliaillllllllllMIIIIIIIMIIMIMMMIII>IIMHMMIIHIIMMM „Vissza a géphez, nem csinálom tovább“ lommentes és a beteg nem erez fájdalmat a műtét után sem. Az Ideggyógyí­tás feszültséggel című cikk az orvostudomány újdon­ságának felfedezését, kí­sérleteit, eredményeit is­merteti. A Fővárosi Tanács mű­velődésügyi főosztálya huszonötezer forintot ajánlott föl a Ki tud töb­bet a Szovjetunióból a Szovjetunióról vetélkedő politikai tartalmát sokol­dalúan ismertető iskolák­nak. Kik és miért kapják ezt az összeget klub-, il­letve könyvtárfejlesztés­re? Erről tájékoztatja az olvasókat Mezei Gyula, a iőosztály vezetője. A mellékletben Nyikita Szimonyanról, a szovjet labdarúgó-válogatott új edzőjéről, Voloda Brogyin hegedűpedagógus emléke­zetes magyarországi órái­ról, a nem régóta üzemelő algyői gázfeldolgozó-üzem- ről, a Szovjetunióban meg­rendezett Ki tud többet Magyarországról vetélkedő győzteséről, Georgi Grecs- ko űrhajósról, magyar mérnök szovjetunióbeli tanulmányújáról, a Szov­jet filmek fesztiválja al­kalmából hirdetett pályá­zat győzteséről olvasha­tunk. MOST MAR NEM SÍROK. Ezt mondja Majer Mihaíyne blokkvezetó, a Budapesti Fi- nomkötóttárugyár balassa­gyarmati gyaraoan, — hanem uUezKedem. Amíg idáig ju­tott, attuig sok víz lüiyt le az lpoiyun, sokai iuegeske- uett, s onmaganaK is vala- szo'nia kebelt: — jól cseie- aedeit-e, amikor a varrógépét reicsereite a biokkvezeioi be­osztással. — Teli izgalmakkal kezd­tem a munnanoz. Nem cso- ua, hisz' negyven ember gondja, baja szakadt a nya­ltamba. Először , minueut rossznak láttam, úgy érez­tem, egy nagy káoszba csep­pentem. Baj volt a .teljesil- mennyei, nem dicsekedhet­tünk a minőséggel sem. Igen gyakran megkérdeztem ma­gamtól miért vállaltad el? Amíg a gépnél do'goztal, nem volt semmi bajod. Most meg/! Menj vissza a géphez, ne csi­náld tovább. Így döntöttem, amikor nagyon el voltam ke­seredve- Másnap azonban új­ra kezdtem elölről mindent — emlékszik az első hetek, hónapok keserves óráira, az Útkeresés akkori gondjaira, érzéshullámzásaira. Fél év telt el, mire egye­nesbe jutott a reá bízott negyven-ütven fős kollektíva. — Később sem tudtam ki­vonni magam a kollektíva nangulatanak hatása alól. Ha alacsony volt a teljesít-- mény, a kívántnál jóval gyen­gébb a minőség, akkor át­menetileg engem is elkapott a kedvetlenség, az elkeseredés. Nem sokkal később úgy vi­gasztaltam magamat is: lesz még jobb. Észrevettem, hogy az idősebb kollégák sajnál­nak, együttéreznek velem, ahogy küszködöm, felelősség- teljes, új megbízatásommal. Jo érzés volt, amikor mellém- alltak: Kovács Laszlóné, Ha- !uj Ferencné, Varga Janosné, Szúrna Mihály né. Ott voltak mellette a veze­tők is, köztük Strézs Tibor- né, a varroda vezetője. — Évával — Strézsné — kilenc éve dolgozunk együtt. Ismerjük egymás gondolatát is. Együtt örültünk a sikerek­nek, együtt sírtunk, ha vala­mi nem úgy sikerült ahogy szerettük vo'na. Azt hittük, ha sírunk, könnyebben oldó­dik meg minden. Ez az idő­szak elmúlt. Ma már nem sírok, hanem intézkedem­Az évek során megtanulta mit jelent valójában a veze­tés. Megismerte ennek a tu­dománynak sok ágát-bogát,­ennek nyomán kialakultak benne azok a módszerek, amelyek segítik az eredmé­nyes, figyelmes, irányító ve­zető és nevelő munkájában. De azt is tudja, hogy amit megtanult, az kevés. Itt sincs megállás. — KÉT BRIGÁD dolgozik az irányítása alatt — mondja Strézs Tiborné. — November­ben 100,3 százalékot értekei, Ez kevesebb mint amivel le­terheltük őket. Mivel isme­rem a követelményeket, azt keli mondanom, jól megbir­kóztak a kapott feladattal. A régiek közül alig van­nak néhányan a brigádban. A többség fiatal, akiket már 6 tanított meg a szakma alap­vető fogásaira. Akadt köztük olyan is, aki kezdetben szo­katlan hangnemben, foghegy­ről beszélt, azt hitte, hogy barátnőjével van dolga. Eze­ket a magukról megíeledke- zetteket Majerné kedves, Közvetlen, de határozott fel­lépésével a helyükre tette. Nehezteltek rá. de késő’.'i belátták, hogy neki van iga­za. — Mindegyikük gallérozni szeretne, mert az jól fizet. Arról viszont elfeledkeznek, hogy ez az egyik legkényesebb munkaművelet. Nagy gyakor­lat kell hozza, nem lehet mindenkire rábízni — egészíti Ki az előbbi gondolatot a blokkvezető. A fiatalok közül többen megértették őt, s mel­léje álltak: Labáth Marika, Kuti Judit, Horváth Júlia, Csábi Piroska, Nagy Ilona, Bárány Pálné. Majerné rájött arra is, hogy jó vezető csak akkor lesz, ha rendszeresen tanul. Megsze­rezte a szakmunkás-oklevelet, leérettségizett a gimnázium­ban, elvégezte a marxista— leninista középiskolát. Nem­csak a munkában, hanem az iskolai tanulmányai alatt is érezte a gyár vezetőinek se­gítő kezét. Nem csalhatatlan. Biztos, hogy ő is követett el hibát. Kezdetben gyakorlatlanság­ból, később meg ki tudja, miért. — Bevallom, hirtelen ter­mészetű vagyok. Ami nem I tetszik, azt nyomban közlöm. Utána már el is felejtettem. Sohasem voltam haragtartó. — Szokott mérgelődni? — Igen! Mostanában azon­ban nem nagyon. — Miért ? — Javult a munkaellátás, jobb a termékösszetétel, for­matartó alapanyagból dolgo­zunk, amiből öröm szép ter­méket gyártani. Ha néha még­is mérgelődöm, azért van, mert nem kapjuk kompletten a kellékanyagokat Emiatt ne­hezen jön le az áru a szalag­ról. egy-egy ruhát kétszer kézbe kell venni, továbbadni- Megy az idő! MEGY BIZONY! Olyan gyorsan, hogy hamar tova tűnik az az egy-két hónap, amikor Majer Mihályné ki­váló dolgozó, a könnyűipar -kiváló dolgozója belép a kis­mamák népes táborába. — Februárig segítek az utódomnak, aztán egy időre megválók a gyártól. Ha egész­séges lesz '' a kisbaba, akkor szeretnék visszajönni dolgozni a kismamaszalagba- Nem, nem panaezkodhatom. A kol­légák nagyon megértőek, fi­gyelmesek, előzékenyek. Jó dolog kismamának lenni. V. K. NÖGRAD - 1977. január 7., péntek 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents