Nógrád. 1977. január (33. évfolyam. 1-25. szám)
1977-01-06 / 4. szám
Jöhet a következő? Télen kíméljük Az orvos hátradőlt a székén. Néhány mély lélegzettel nyugalmat parancsolt magára. A következő beteg semmit sem vehet észre rajta. Az asszisztensnő — tapasztalt ember — felmérte a helyzete^ és szándéko't lassúsággal rendezgette a műszereket. dobozokat. — Folytassuk! — szólalt meg az orvos és mire a behívott beteg leült a fehér íróasztal melletti székre, mór mosolygott. Nyoma sem maradt arcán az előző jelenetnek- Csak az összekapódott gyomra emlékeztette, hogy megint itt járt egy azok közül. akik hetenként két-há- rom alkalommal szinte a végsőkig feszítik az idegeit. És mindig ugyanazok. Alázatosan, szinte kéztördelve lépnek be a rendelőbe. Elmondják a panaszukat, engedelmesen nyújtják vizsgálatra a karjukat, mondják a ..nagy aáá-t” sóhajtanak, köhögnek, majdhogynem élvezik az alapos vizsgálatot Készséggel adják át a gyógyszerre jogosító — többnyire megviselt — rózsaszínű igazolványukat, vagy nagy bűntudattal közük: megint elrámolta valamelyik gyerek, de bizonyisten megvan, és a gyereket megveri, amiért elhányta ... ' A gyógyszerhasználatra vonatkozó orvosi tanácsot még figyelmesen várják: — Előbb a tablettából... — ám a folytatás már nem érdekli őket. Vége az alázatossággal leplezett jó modornak. Megemelik a hangjukat. Nem kérdeznek, felelősségié vonnak: — Hát nem injekció? Miért nem azt ad nekem? Ezt ki se veszem, ez nekem nem ke'i! Injekciót adjon! Ettől a . ponttól kezdve nincs érv, ami lecsillapíthatná. Minden szó lepereg, minden\ OKOS KUTYA... — Látta a „Kántort", azóta állandóan nyomoz! re az injekció mind élesebb követelése a válasz. Mindegy, hogy milyen, csak injekció legyen— Jogom van hozzá! — felkiáltással és vakolathullató ajtócsapással távozik, van, aki egyenesen az orvost bepanaszolni. A panaszt vizsgálat követi, de arra még nem volt példa, hogy a bepanaszolt orvos eljárásában a legkisebb mulasztást derítették volna ki. A vád, hogy „csak” tablettát írt fel, nem volt ok a felelősségre vonásra. A panaszt tevő legfőbb érve pedig, hogy „a sógor injekciót kapott” — enyhén szólva nélkülözi az orvostudomány mai állása szerint a gyógyszerrendelés szokásos alapját. Mint ahogyan az is, hogy „jogom van hozzá”. Pedig ez igaz. Minden magyar állampolgárnak joga van az ingyenes orvosi ellátásra. Sőt egyeseknek a gyógyszer is ingyenes. A gyógyszer rendelése azonban az orvos dolga. Az orvosé, aki teljes felelősséggel dönt arról, hogy mit rendel, akit esküje kötelez a gyógyításra, aki a törvény előtt felel a tévedéséért, akit semmilyen körülmény nem ment, ha hibázott, ha mulasztást követett el. Az orvosé, akinek összeszorított fogakkal kell nyugalmat parancsolnia magára, akkor is, ha a sógorra hivatkozó, ajtót csapkodó, teli szájjal jogait üvöltő pácienséről tudja, hogy nem fogja kiváltani a felírt tablettát, és két vagy három nap múlva minden kezdődik vele — vagy a hozzá hasonlóval — elölről. A következő beteg ugyanis semmiről nem tehet, teljes bizalommal jött a rendelőbe, amit tovább kell táplálni benne, mosolyogva, jó szóval, türelemmel. A ^örvény jogot biztosít, de nem 'ír elő kötelességet. Nem mondja — hiszen nem is teheti —, hogy minden magyar állampolgárnak kötelessége az orvos utasításának betartása, így egyebek között a gyógyszer kiváltása és előírás szerinti alkalmazása. Az sincs benne — de miért is lenne —, hogy miként kell az orvosi rendelőben viselkedni. Ez utóbbit más normák szabályozzákA tanúk hamar elfelejtik az ilyen esetet. Különben is betegek. Senki nem vetheti a szemükre, hogy csak a saját bajukkal vannak elfoglalva. Riadtan pislognak, amíg a váróból kimegy a nagyhangú, az „erős ember”, akinek semmi baja nem lehet mások zaklatásáért — még akkor sem, ha valóban panaszt tesz. Mert mi történik ? A vizsgálatra fordított — jobb sorsra érdemes — idő elvész, volt. aki feleslegesen dolgozott, volt. akit feleslegesen zaklattak. őt pedig értesítik az eredményről. Legközelebb ismét megjelenik a rendelőben és kezdődik elölről... Mert joga van... Joga van? F. I. Lóczy Lajos, a lógus és földrajztudós életében sokszor adódtak komikus jelenetek. Történt, hogy tanítványaival, s néhány fiatalabb barátjával kirándult a Déli-Kárpátokba, többek közt a Retye- zátra is. A menedékház felé tartva Lóczy a meredekebb, kissé veszedelmes úton kapaszkodott fel, társait pedig a rendes turistaútra küldte, s azon a társaság, csak nagyobb kerülővel jutott fel. Mire a menedékházhoz értek, Lóczy már ott volt. Hatalmas máglyát rakott a házikó előtt. Az esteli szürkületben ez a pompás fény vezette a társaságot hozzá. Ott állt a tűz melleit, s barátai aggódva kérdezték, nem történt-e baja a veszedelmes úton? — Nincs semmi bajom, — szólt, csak szeretném a szivaromat meggyújtani, de az utolsó szál gyufát is elhasználtam, hogy tüzet rakj-ik. Sikerült is, de nem maradt gyufám, hogy rágyújtsak... Nem fejezhette be mondatát, mert hárman is tartottak szivarjához egy-egy égő faágat a máglyáról. Most már ő nevetett legjobban azon, hogy erre nem gondolt és boldogan szívta a szivarját H u in r Leány: — Drágám! Mikor lesz az esküvőnk? Fiú: — Június 21-én. Leány: — Akkor van az évben a legrövidebb éjszaka? Fiú: — Igen. Leány: — Te gyáva! X — A feleségem telhetetlen — panaszkodik János iddogó- lás közben barátjának — Pistának. Egész nap csak pénzt és pénzt és pénzt kér tőlem! — S mire kell neki annyi pénz? — Azt nem tudom, mert még egyszer sem adtam neki. X — Kedves szomszéd csitít- sa le kutyáját! Tegnap anv- nyira vonított, hogy a lányomnak félbe kellett szakítania az énekóráját. — Már engedje meg szomszéd, de az ön lánya kezdte elsőnek! 6 NÓGRAD — 1972. január 6., csütörtök Szivarral gyufa nélkül kiváló gsoSokan, amikor beköszönt a tél — a síkos, jeges úton való vezetéstől való félelmükben, vagy a kocsi kímélése céljából — leállítják autójukat. Vitatható, hogy helyesen cselekszenek-e, hiszen éppen a téli időjárás viszontagságaitól védi meg az embert * az autó a legjobban; másrészt előbb-utóbb úgyis szert kell tenni némi gyakorlatra a téli autózásban. Ami pedig a „kíméletet” illeti, ne tévesszük szem elől, hogy az üzemen kívüli autó is „elhasználódik”, különösen akkor, ha nincs megfelelően előkészítve a téli leállásra. , A leállítás műveletsora a kívül-belül' való alapos lemosással kezdődjék, amit a a még ennél is alaposabb szárítás kövessen. A motornáz is „megérdemli, hogy a belsejét gázolajos, vagy petróleu- mos lemosásban részesítsük (hosszú szárú ecsettel, gyorsan elkészülhetünk e munkával). Ha fagyálló folyadék van a kocsi hűtőrendszerében, ne engedjük le a téli tárolás idejére. Ha viszont csupán vízzel van feltöltve, az utolsó cseppig ürítsük ki, nem felt lecjkezve meg róla, hogy a motorblokkból, a fűtőradiátorból. az összes csőhaüatok- ból és sarkakból is eltávozzék a víz. Ezt követően jól zárjuk le a leeresztő- és töltőnyílásokat. Az ablakmosóberendezés vizét is engedjük elfolyni. Aki mindenfajta meglepetés ellen védekezni akar, az üzemanyagtank tartalmát is engedje le (persze egy jól záró edénybe), majd a tartályt és a vezetékeket sűrített levegővel (a pumpa segítségével) „szellőztessük ki.” Ülepítés és szűrés után >,er- mészetesen nyomban vissza lehet-önteni a benzint. Meglepődve láthatjuk, hogy nem kis mennyiségű víz ülepszik le, ami úgy került az üzemanyagba, hogy a levegő pára- tartalma idők folyamán kicsapódott a tartály falán. Vannak, akik a téli leálláskor kiszerelik a gyertyákat és bedugják a kipufogócső végét, de e műveleteknek nincs sok értelmük. A karosszériának csak jót tesz. ha autóbalzsammal bedörzsöljük a téli leállás előtt. A krómozott részeket nem ajánlatos színtelen lakkal bevonni, ahogy azt sokan teszik, hasznosabb, ha krómvedő pasztával dörzsöljük át. A zárakba juttassunk egy kévés glicerint, vagy híg olajat. Töröljük teljesen szárazra az ajtó kereteit és a légszigetelő gumikat, s utána egy síkporba mártott vattadarabbal dörzsöljük át őket.' Miután a gépkocsit — a gumiabroncsokat leszerelve róla — lég- ladarabokra állítottuk (a gumik és a rugók kímélése végett), az abroncsokat is mossuk le, szárítsuk meg és dörzsöljük be őket glicerines vattával. Mielőtt letakarnánk a „téli álmára” előkészített gépkocsit, még vegyük ki belőle az akkumulátort is. Tisztítsuk le. ellenőrizzük benne az elektro- litszintet és töltsük fel. Csakis feltöltött állapotban szabad tárolni az akkumulátort, s elég másfél hónaponként egy kevéssé utántölteni. Sohasem szabad azonban úgy tárolni, hogy kiöntjük celláiból a savat, mert így tönkremegy. Az áramforrást olyan helyen teleltessük át, ahol nem száll fagypont alá a hőmérséklet, de túl meleg sincs. B. L Egy nehéz nap éjszakáján Éjfél körül járhatott az idő, amikor B 606—004077 egy tömött pénztárca mélyén kikötött. — Na, itt talán megpihenhetek — sóhajtotta félhangosan. — Hű, micsoda napom volt! Reggel még szép voltam, ropogós, frissen vasalt, most pedig kopott vagyok, rongyos, megviselt. Hogy én min mentem keresztül reggel óta! — Nehogy elmesélje már! — intette le a szomszédja, — Mi sem egy hűvös széfben üldögéltünk egész nap, hanem dolgoztunk. Most aztán pihenésre vágyunk, csendet akarunk. B 606—004077 epésen visz- szia akart vágni, de még idejében észrevette, hogy a szomszédja egy előkelő, kemény kiállású ötszázas, ö pedig csupán egy lllás-vörös százforintos. Jobbnak látta tehát, ha elhallgat. Am egy zöldfülű tízes, aki ott lapult a közelében, odasúgta neki: — Csak mesélje, bátyám, engem nagyon érdekel. És B 606—004077 mesélni kezdett... X Reggel arra ébredtem, hogy egy férfikéz két ujja kiemel társaim közül és belecsúsztál egy orvosságsza- gú fehér köpeny zsebébe, e szavak kíséretében: — Köszönöm a tanácsait, doktor úr, remélem, hasznomra lesznek. A fehérköpenyes átsétált a fürdőszobájába, ahol két férfi matatott. — Ügye, remélhetem, hogy estig meglesznek vele? Na, itt egy kis pénz italra, hogy szaporábban haladjon a munka — mondta, s azzal az idősebbik férfi markába csúsztatott. — Tíz perc múlva már a Kulacs kisvendéglőben voltam. Amikor a szerelők fizettek velem, a gebines nem a kasszába tett, hanem hanyagul bedobott a saját zsebébe. Azután átsétált a szemközti építőanyag-telepre és pusmogni kezdett az őrrel: — Kellene még egy kis kerítésdrót a telkemhez. Készítsen ki egy köteggel, majd egy alkalmas pillanatban elviszem. Addig maga ezt a piroshasút tegye a szemére... A telepőr odament az egyik rakodó gépkocsi sofőrjéhez: — Vasárnapra kellene egy kis feketefuvar. Nem kívánom ingyen. Előlegnek itt ez a százas... A sofőr később felugrott a vállalati fuvarirányítóhoz: — Kedves kartársam, a jövő hétre írjon már ki nekem néhány vidéki utat, hadd növekedjen a kilométer. — Majd meglátjuk, mit tehetünk — mondta a tisztviselő. s miután egyedül maradt a szobában, kihalászott engem a menetlevelek közül, ahová a sofőr becsempészett. Azután átugrott a szomszédos szövetkezeti szabóságba, ru- hát próbálni. Mondanom sem kell, hogy a szabónál maradtam. De nem sokáig, mert a szabó átvitt a közeli lakberendezési áruházba. — Kékkárpitos Sylvia- garnitúránk nincs, de amint érkezik belőle, rögtön félre teszem önnek — ígérte készségesen a bútorosztály vezetője a szabónak. Eközben én, természetesen, újból gazdát oseréltem. A bútorosztály vezetője bevitte kocsiját a szervizbe. Miután kifizette a számlát, már csak én maradtam a kezében. — Szeretnék magának borravalót adni, — mondta a szerelőnek, de csak egy százasom van... — Nem tesz semmit, van, aki még ennyit sem ad, — mondta a fiatal szerelő, kiemelt a vezető kezéből és lezseren zsebregyűrt. A szerelő és alkalmi nőismerőse hamarosan egy szállodai recepcióban álldogált, szobát kért. — Sajnos, nem megy... —• közölte elutasítóan a portás, de amikor ujjai megérezték engem a nyilván- tartókönyv alatt, megenyhült a szigora: — Talán mégis tudunk segíteni... Amikor idáig ért a történetben, a B 606—004077 elhallgatott. Észrevette, hogy már a kis zöldfülű tízest is elnyomta az álom, úgy látszik, túl mindennapinak találta társa kalandjait. Pedig még nem is volt vége! B 606—004077 kissé megbántottalak érezte magát, majd csendesen duzzogva maga is elaludt. Reggel arra ébredt, hogy egy féi'fikéz két ujja kiemeli társai közül, s belecsúsztatja egy orvosságsza- gú fehér köpeny zsebébe, e szavak kíséretében: — Köszönöm a tanácsait, doktor úr, remélem, hasznomra lesznek... R. B. színes vidám* ouermeKmusicai r=Daiasoi Qyoroy jan.6-iü a megyei filmszínházak míJsornn
