Nógrád. 1977. január (33. évfolyam. 1-25. szám)

1977-01-06 / 4. szám

Jöhet a következő? Télen kíméljük Az orvos hátradőlt a szé­kén. Néhány mély lélegzet­tel nyugalmat parancsolt magára. A következő beteg semmit sem vehet észre raj­ta. Az asszisztensnő — tapasz­talt ember — felmérte a helyzete^ és szándéko't lassú­sággal rendezgette a műszere­ket. dobozokat. — Folytassuk! — szólalt meg az orvos és mire a be­hívott beteg leült a fehér író­asztal melletti székre, mór mosolygott. Nyoma sem ma­radt arcán az előző jelenet­nek- Csak az összekapódott gyomra emlékeztette, hogy megint itt járt egy azok kö­zül. akik hetenként két-há- rom alkalommal szinte a vég­sőkig feszítik az idegeit. És mindig ugyanazok. Alá­zatosan, szinte kéztördelve lépnek be a rendelőbe. El­mondják a panaszukat, enge­delmesen nyújtják vizsgálatra a karjukat, mondják a ..nagy aáá-t” sóhajtanak, köhögnek, majdhogynem élvezik az ala­pos vizsgálatot Készséggel adják át a gyógyszerre jogosító — több­nyire megviselt — rózsaszínű igazolványukat, vagy nagy bűntudattal közük: megint el­rámolta valamelyik gyerek, de bizonyisten megvan, és a gye­reket megveri, amiért elhány­ta ... ' A gyógyszerhasználatra vo­natkozó orvosi tanácsot még figyelmesen várják: — Előbb a tablettából... — ám a folytatás már nem ér­dekli őket. Vége az alázatos­sággal leplezett jó modornak. Megemelik a hangjukat. Nem kérdeznek, felelősségié von­nak: — Hát nem injekció? Miért nem azt ad nekem? Ezt ki se veszem, ez nekem nem ke'i! Injekciót adjon! Ettől a . ponttól kezdve nincs érv, ami lecsillapíthatná. Minden szó lepereg, minden­\ OKOS KUTYA... — Látta a „Kántort", azóta állandóan nyomoz! re az injekció mind élesebb követelése a válasz. Mindegy, hogy milyen, csak injekció legyen­— Jogom van hozzá! — felkiáltással és vakolathullató ajtócsapással távozik, van, aki egyenesen az orvost bepana­szolni. A panaszt vizsgálat követi, de arra még nem volt példa, hogy a bepanaszolt or­vos eljárásában a legkisebb mulasztást derítették volna ki. A vád, hogy „csak” tablettát írt fel, nem volt ok a felelős­ségre vonásra. A panaszt te­vő legfőbb érve pedig, hogy „a sógor injekciót kapott” — enyhén szólva nélkülözi az orvostudomány mai állása szerint a gyógyszerrendelés szokásos alapját. Mint ahogyan az is, hogy „jogom van hozzá”. Pedig ez igaz. Minden ma­gyar állampolgárnak joga van az ingyenes orvosi ellátásra. Sőt egyeseknek a gyógyszer is ingyenes. A gyógyszer ren­delése azonban az orvos dol­ga. Az orvosé, aki teljes fe­lelősséggel dönt arról, hogy mit rendel, akit esküje köte­lez a gyógyításra, aki a tör­vény előtt felel a tévedéséért, akit semmilyen körülmény nem ment, ha hibázott, ha mulasztást követett el. Az orvosé, akinek össze­szorított fogakkal kell nyugal­mat parancsolnia magára, ak­kor is, ha a sógorra hivatko­zó, ajtót csapkodó, teli szájjal jogait üvöltő pácienséről tud­ja, hogy nem fogja kiváltani a felírt tablettát, és két vagy három nap múlva minden kezdődik vele — vagy a hoz­zá hasonlóval — elölről. A következő beteg ugyanis sem­miről nem tehet, teljes bi­zalommal jött a rendelőbe, amit tovább kell táplálni ben­ne, mosolyogva, jó szóval, tü­relemmel. A ^örvény jogot biztosít, de nem 'ír elő kötelességet. Nem mondja — hiszen nem is te­heti —, hogy minden magyar állampolgárnak kötelessége az orvos utasításának betartá­sa, így egyebek között a gyógyszer kiváltása és előírás szerinti alkalmazása. Az sincs benne — de miért is lenne —, hogy miként kell az orvosi rendelőben viselkedni. Ez utóbbit más normák szabá­lyozzák­A tanúk hamar elfelejtik az ilyen esetet. Különben is betegek. Senki nem vetheti a szemükre, hogy csak a saját bajukkal vannak elfoglalva. Riadtan pislognak, amíg a váróból kimegy a nagyhangú, az „erős ember”, akinek sem­mi baja nem lehet mások zaklatásáért — még akkor sem, ha valóban panaszt tesz. Mert mi történik ? A vizsgá­latra fordított — jobb sorsra érdemes — idő elvész, volt. aki feleslegesen dolgozott, volt. akit feleslegesen zak­lattak. őt pedig értesítik az eredményről. Legközelebb ismét megjelenik a rendelő­ben és kezdődik elölről... Mert joga van... Joga van? F. I. Lóczy Lajos, a lógus és földrajztudós életé­ben sokszor adódtak komikus jelenetek. Történt, hogy tanítványai­val, s néhány fiatalabb barát­jával kirándult a Déli-Kár­pátokba, többek közt a Retye- zátra is. A menedékház felé tartva Lóczy a meredekebb, kissé veszedelmes úton kapaszko­dott fel, társait pedig a ren­des turistaútra küldte, s azon a társaság, csak nagyobb kerülővel jutott fel. Mire a menedékházhoz értek, Lóczy már ott volt. Hatalmas mág­lyát rakott a házikó előtt. Az esteli szürkületben ez a pom­pás fény vezette a társaságot hozzá. Ott állt a tűz melleit, s barátai aggódva kérdezték, nem történt-e baja a vesze­delmes úton? — Nincs semmi bajom, — szólt, csak szeretném a szi­varomat meggyújtani, de az utolsó szál gyufát is elhasz­náltam, hogy tüzet rakj-ik. Sikerült is, de nem maradt gyufám, hogy rágyújtsak... Nem fejezhette be mondatát, mert hárman is tartottak szi­varjához egy-egy égő faágat a máglyáról. Most már ő nevetett leg­jobban azon, hogy erre nem gondolt és boldogan szívta a szivarját H u in r Leány: — Drágám! Mikor lesz az esküvőnk? Fiú: — Június 21-én. Leány: — Akkor van az év­ben a legrövidebb éjszaka? Fiú: — Igen. Leány: — Te gyáva! X — A feleségem telhetetlen — panaszkodik János iddogó- lás közben barátjának — Pis­tának. Egész nap csak pénzt és pénzt és pénzt kér tőlem! — S mire kell neki annyi pénz? — Azt nem tudom, mert még egyszer sem adtam neki. X — Kedves szomszéd csitít- sa le kutyáját! Tegnap anv- nyira vonított, hogy a lányom­nak félbe kellett szakítania az énekóráját. — Már engedje meg szom­széd, de az ön lánya kezdte elsőnek! 6 NÓGRAD — 1972. január 6., csütörtök Szivarral gyufa nélkül kiváló gso­Sokan, amikor beköszönt a tél — a síkos, jeges úton való vezetéstől való félelmükben, vagy a kocsi kímélése céljá­ból — leállítják autójukat. Vitatható, hogy helyesen cselekszenek-e, hiszen éppen a téli időjárás viszontagságai­tól védi meg az embert * az autó a legjobban; másrészt előbb-utóbb úgyis szert kell tenni némi gyakorlatra a téli autózásban. Ami pedig a „kí­méletet” illeti, ne tévesszük szem elől, hogy az üzemen kívüli autó is „elhasználódik”, különösen akkor, ha nincs megfelelően előkészítve a téli leállásra. , A leállítás műveletsora a kívül-belül' való alapos le­mosással kezdődjék, amit a a még ennél is alaposabb szá­rítás kövessen. A motornáz is „megérdemli, hogy a bel­sejét gázolajos, vagy petróleu- mos lemosásban részesítsük (hosszú szárú ecsettel, gyorsan elkészülhetünk e munkával). Ha fagyálló folyadék van a kocsi hűtőrendszerében, ne engedjük le a téli tárolás ide­jére. Ha viszont csupán víz­zel van feltöltve, az utolsó cseppig ürítsük ki, nem fe­lt lecjkezve meg róla, hogy a motorblokkból, a fűtőradiá­torból. az összes csőhaüatok- ból és sarkakból is eltávoz­zék a víz. Ezt követően jól zárjuk le a leeresztő- és töl­tőnyílásokat. Az ablakmosó­berendezés vizét is engedjük elfolyni. Aki mindenfajta meglepetés ellen védekezni akar, az üzemanyagtank tar­talmát is engedje le (persze egy jól záró edénybe), majd a tartályt és a vezetékeket sűrí­tett levegővel (a pumpa se­gítségével) „szellőztessük ki.” Ülepítés és szűrés után >,er- mészetesen nyomban vissza lehet-önteni a benzint. Meg­lepődve láthatjuk, hogy nem kis mennyiségű víz ülepszik le, ami úgy került az üzem­anyagba, hogy a levegő pára- tartalma idők folyamán ki­csapódott a tartály falán. Van­nak, akik a téli leálláskor ki­szerelik a gyertyákat és be­dugják a kipufogócső végét, de e műveleteknek nincs sok értelmük. A karosszériának csak jót tesz. ha autóbalzsammal be­dörzsöljük a téli leállás előtt. A krómozott részeket nem ajánlatos színtelen lakkal be­vonni, ahogy azt sokan teszik, hasznosabb, ha krómvedő pasztával dörzsöljük át. A zárakba juttassunk egy kévés glicerint, vagy híg olajat. Tö­röljük teljesen szárazra az aj­tó kereteit és a légszigetelő gumikat, s utána egy síkpor­ba mártott vattadarabbal dörzsöljük át őket.' Miután a gépkocsit — a gumiabron­csokat leszerelve róla — lég- ladarabokra állítottuk (a gu­mik és a rugók kímélése vé­gett), az abroncsokat is mos­suk le, szárítsuk meg és dör­zsöljük be őket glicerines vattával. Mielőtt letakarnánk a „téli álmára” előkészített gépko­csit, még vegyük ki belőle az akkumulátort is. Tisztítsuk le. ellenőrizzük benne az elektro- litszintet és töltsük fel. Csak­is feltöltött állapotban szabad tárolni az akkumulátort, s elég másfél hónaponként egy kevéssé utántölteni. Soha­sem szabad azonban úgy tá­rolni, hogy kiöntjük cellái­ból a savat, mert így tönk­remegy. Az áramforrást olyan helyen teleltessük át, ahol nem száll fagypont alá a hő­mérséklet, de túl meleg sincs. B. L Egy nehéz nap éjszakáján Éjfél körül járhatott az idő, amikor B 606—004077 egy tömött pénztárca mé­lyén kikötött. — Na, itt talán megpi­henhetek — sóhajtotta fél­hangosan. — Hű, micsoda napom volt! Reggel még szép voltam, ropogós, fris­sen vasalt, most pedig ko­pott vagyok, rongyos, meg­viselt. Hogy én min men­tem keresztül reggel óta! — Nehogy elmesélje már! — intette le a szomszédja, — Mi sem egy hűvös széf­ben üldögéltünk egész nap, hanem dolgoztunk. Most aztán pihenésre vágyunk, csendet akarunk. B 606—004077 epésen visz- szia akart vágni, de még idejében észrevette, hogy a szomszédja egy előkelő, ke­mény kiállású ötszázas, ö pedig csupán egy lllás-vörös százforintos. Jobbnak látta tehát, ha elhallgat. Am egy zöldfülű tízes, aki ott la­pult a közelében, odasúgta neki: — Csak mesélje, bátyám, engem nagyon érdekel. És B 606—004077 mesélni kezdett... X Reggel arra ébredtem, hogy egy férfikéz két ujja kiemel társaim közül és be­lecsúsztál egy orvosságsza- gú fehér köpeny zsebébe, e szavak kíséretében: — Köszönöm a tanácsait, doktor úr, remélem, hasz­nomra lesznek. A fehérköpenyes átsétált a fürdőszobájába, ahol két férfi matatott. — Ügye, remélhetem, hogy estig meglesznek ve­le? Na, itt egy kis pénz italra, hogy szaporábban ha­ladjon a munka — mond­ta, s azzal az idősebbik férfi markába csúsztatott. — Tíz perc múlva már a Kulacs kisvendéglőben vol­tam. Amikor a szerelők fi­zettek velem, a gebines nem a kasszába tett, hanem hanyagul bedobott a saját zsebébe. Azután átsétált a szemközti építőanyag-telep­re és pusmogni kezdett az őrrel: — Kellene még egy kis kerítésdrót a telkemhez. Készítsen ki egy köteggel, majd egy alkalmas pillanat­ban elviszem. Addig maga ezt a piroshasút tegye a szemére... A telepőr odament az egyik rakodó gépkocsi so­főrjéhez: — Vasárnapra kellene egy kis feketefuvar. Nem kí­vánom ingyen. Előlegnek itt ez a százas... A sofőr később felugrott a vállalati fuvarirányítóhoz: — Kedves kartársam, a jövő hétre írjon már ki ne­kem néhány vidéki utat, hadd növekedjen a kilomé­ter. — Majd meglátjuk, mit tehetünk — mondta a tiszt­viselő. s miután egyedül maradt a szobában, kiha­lászott engem a menetleve­lek közül, ahová a sofőr becsempészett. Azután át­ugrott a szomszédos szö­vetkezeti szabóságba, ru- hát próbálni. Mondanom sem kell, hogy a szabónál maradtam. De nem sokáig, mert a szabó átvitt a kö­zeli lakberendezési áruház­ba. — Kékkárpitos Sylvia- garnitúránk nincs, de amint érkezik belőle, rögtön félre teszem önnek — ígérte készségesen a bútorosztály vezetője a szabónak. Eköz­ben én, természetesen, új­ból gazdát oseréltem. A bútorosztály vezetője bevitte kocsiját a szervizbe. Miután kifizette a számlát, már csak én maradtam a kezében. — Szeretnék magának borravalót adni, — mondta a szerelőnek, de csak egy százasom van... — Nem tesz semmit, van, aki még ennyit sem ad, — mondta a fiatal szerelő, ki­emelt a vezető kezéből és lezseren zsebregyűrt. A szerelő és alkalmi nő­ismerőse hamarosan egy szállodai recepcióban áll­dogált, szobát kért. — Sajnos, nem megy... —• közölte elutasítóan a por­tás, de amikor ujjai meg­érezték engem a nyilván- tartókönyv alatt, megeny­hült a szigora: — Talán mégis tudunk segíteni... Amikor idáig ért a törté­netben, a B 606—004077 el­hallgatott. Észrevette, hogy már a kis zöldfülű tízest is elnyomta az álom, úgy lát­szik, túl mindennapinak találta társa kalandjait. Pe­dig még nem is volt vége! B 606—004077 kissé meg­bántottalak érezte magát, majd csendesen duzzogva maga is elaludt. Reggel arra ébredt, hogy egy féi'fikéz két ujja kie­meli társai közül, s bele­csúsztatja egy orvosságsza- gú fehér köpeny zsebébe, e szavak kíséretében: — Köszönöm a tanácsait, doktor úr, remélem, hasz­nomra lesznek... R. B. színes vidám* ouermeKmusicai r=Daiasoi Qyoroy jan.6-iü a megyei filmszínházak míJsornn

Next

/
Thumbnails
Contents