Nógrád. 1977. január (33. évfolyam. 1-25. szám)

1977-01-06 / 4. szám

Muntsn*ohhnl rpeplnlpf A sárga dosszié A sárga dossziéban az áll, hogy 1980-ig, 'középszintig bezárólag miként hajtják végre kádertejlesztési el­képzeléseiket a Budapesti Finomkötöttárugyár balassa­gyarmati gyárában. Az el­ső, ami a kimutatásokból szembetűnik, az, hogy a ki­sebb és nagyobb vezető, irá­nyító posztokat helyből, te­hetséges munkásokból kí­vánjak betölteni, nem riad- va vissza az esetenként szük­séges, kívánatos minőségi cseréktől sem. Ma^uk old|ák meg A káderfejlesztési tervben a többi között szerepel, hogy 1974-ben huszonnégyen dol­goztak középvezetői beosz­tásban, az ehhez szükséges is­kolai végzettség nélkül. Az­óta hatan befejezték a Kö­zépiskolát, négyen végzik, öt dolgozót koruk miatt nem lehet kötelezni a középiskolai végzettség megszerzésére. A középvezetésben dolgozók mindegyike a varrógépeknél munkásként kezdte. majd tudásuk és tehetségük révén jutottak előre. A budapesti központ arra ösztönzi a gyar­mati gyár vezetőit, hogy kö­zép-, és felsőszintű vezetőgai- dáját saját maga nevelje ki. Ennek figyelembevételével állt össze az a káderfejleszte- si terv, (a sárga dosszié), amelyben huszonkét fő részé­re írták elő beosztásuknak megfelelő közép-, vagy felső­fokú 'skolai végzettség meg­szerzését. Ezek egV része munkás. akik az iskolai ta- nulmáfiyaik alatt, vagy an­nak sikeres befejezése után kerülhetnek a tervben meg­jelölt beosztásba. De vannak, akik, már a részükre terve­zett beosztásban tevékeny­kednek, miközben most szer­zik meg az előírt képzettsé­get. Onódi Éva, például a varrógépről került először normásnak, onnan pedig blokkvezetői beosztásba. íté­szére a textilipari főiskola el­végzését is megszabták. Tóth Sándornét, a meó vezetőhe­lyettesének szemelték ki, vé­gül a technológia vezetője lett. Vaskor Edit gépmunkást blokkvezetőnek léptették elő. Szélesre tárták a kapukat Tévedés volna azt hinni, hogy csak a káderfejlesztési tervben szereplő dolgozók ta­nulnak. a gyár vezetősége előrelátó módon, szélesre tár­ta a tanulni vágyók előtt a közép- és a különböző szaki iskolák kapuit. Tette azért, mivel kizárólag nőket foglal­koztató üzem lévén, a külön­böző vezető beosztású dolgo­zó nők közül lesznek és van­nak olyanok, akik „benevez­tek", vagy ‘„beneveznek” a népesedéspolitikai határozat végrehajtásába. Időközben minőségi cserékre is sor ke­rülhet. Előre nem látható akadályok is közbejöhetnek: elköltözés, betegség, vagy mis. Ha van pótlás, tartalék, ak­kor nem marad blokkvezető nélkül egy-egy kollektíva. A gyár vezetőinek előrelá­tását jelzi, hogy még a ter­melés rovására is hozzájárul­nak és segítenek a célirányos szakmai és középszintű ál­talános végzettség megszer­zéséhez. Két módon biztosit-- ják az utánpótlást. Először: rendszeresen megszervezik a nagyobb gyakorlattal bíró felnőtt dolgozók szakmun­kástanfolyamát. Az idén a negyedik indult, amelyen harmincketten vesznek részt. Az itt végzett te­hetséges munkásnőknek nyit­va áll az út a továbbtanulás­hoz. Ugyanez vonatkozik a szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkező fiatalokra is. Jelenleg tízen Budapestre, négyen pedig Salgótarjánba, a ruhaipari technikumba, illet­ve annak tagozatára járnax. A dolgozok szakközépiskolá­ját huszonötén, a közgazdasá­gi technikumot hatan látogat­ják, tizennyolcán foglalnak helyet a gimnázium padjai­ban. A tanuló munkásnők kö­zül öten az idén, öten pedig jövőre végeznek. Lesz közt ik olyan is, aki nem szerepel a káderfejlesztési tervben, idő­közben azonban vezetői be­osztásba is kerülhet, ha arra alkalmassá válik. A tanuló dolgozókkal ta­nulmányi szerződést köt a vállalat vezetősége. Csak azokkal szemben vállal köte­lezettséget, akik a káderfej­lesztési tervben szerepelnek, s eleget tesznek a velük szemben támasztott kövei él­ményeknek. — Nemcsak a jelennek, ha­nem a jövőnek is képezünk középszintű vezetőket — jegyzi meg Szedlák Sándor- né, a gyár személyzeti veze­tője. — Felgyorsult nálunk a középvezetői képzés üteme. Ha a meglevő létszámhoz vi­szonyítjuk, akkor már nem tűnik elég gyorsnak. Ezért jövőre újabb dolgozókat is­kolázunk be a múnka folya­matosságának biztosítása ér­dekében. Újra megpróbálták És mi a helyzet a főisk >la elvégzésére kötelezettekkel ? — Közülük 1974-ben töb­ben részt vettek az egyetemi felvételi előkészítő tanfolya­mon. Vizsgájuk nem sikerült. Hogy ne vesszen kárba az ezt követő idő, a gimnáziumi érettségi mellé megszerezték, illetve most szerzik meg a technikusi oklevelet. Utóbbi, a szakmai tárgyakhoz ad ala­pot, amire később a főiskolai tanulmányok során építeni le­het. Az érintett dolgozók nem zárkóznak el a főiskolai vég­zettség megszerzésétől. mi­vel gyakorlatban tudják: emelkednek a vezetőkkel szembeni követelmények. De a városi pártbizottság is szük­ségesnek tartja, hogy növe­kedjék a főiskolát végzett munkásvezetők száma. Ezt is figyelembe véve, többen a jelenlegi vezető beosztásúak közül januárban újra egyete­mi előkészítőre járnak. Fiatalok, akikben a tehet­ségen kívül fellelhető az egészséges ambíció is. Emei; lett tisztában vannak azzal, hogy a nagyobb tudás meg­szerzése érdekében kifejtett leghatásosabb agitáció a sze­mélyes példamutatás. V. K. Lengyelország a KGST energiarendszerében Köztudott, hogy 1962-ben vala­mennyi európai szocialista ország részvételével megalakult a .»Bé­ke” energiarendszer. Később csat­lakozott hozzá Jugoszlávia is. A résztvevő országok 150 me­gawattig terjedő teljesítményben határozták meg a közösen hasz­nált energiát. Ennek részeként énül az Alberfcirsa és Vinvica kö­zötti 750 kilovoltos távvezeték. Egv másik távvezeték megéníté- sét is tervezik, amely összeköti a szovjet energetikai csomóponto­kat a lengyelországi Rzeszów-v?.l és az NDK-beli Niederecrnew-vel. E hatalmas vállalkozáshoz az egves országok saját lehetőségük arányában járulnak hozzá. Len- gvelország. amelv a Szovjetunió után az energiatermeiésben a má­sodik helyet foglalja el. a vilá­gon pedig a tizediket nagyarányú eröműhálözat építésével is hoz­zájárul a vállalkozás sikeréhez. Már eddig is sok akadályt kel­lett leküzdeni. Amíg 1937-ben Len­gyelország összes energiaterme­lése 3,6 milliárd kW óra volt, jelenleg már 105 milliárd. A fel- szabadulás után felbecsülhetetlen segítséget kapott Lengyelország a Szovjetuniótól az energiater­melés újjáépítésére és fejleszté­sére. Jelenleg az új lengyel erőmű­vek tervezése, építése és íelszcre- lése általában saját erőből fo­lyik. Ezek rendkívül költséges be­ruházások. Egv megawatt telje­sítmény énítési költségei 10 mil­lió zloty beruházást igényelnek. A lengyel ipar már megkezdte a 360 megawattos turbinák sorozat­gyártását, és az első bel**hatowi erőműbe 12 ilyen turbinát sze­relnek be. Megemlíthető érde­kesség, hogy a belchatowi szén- medencéből évente közei 40 millió tonna barnaszenet nyer­nek. A jelenlegi ötéves tervben más erőművek átadására is sor ke­rül, amelyek 9000 megawatt tel­jesítménnyel bővítik a lengvel energiatermeést. Üi szakaszt nyitnak a lengyel energiaterme­lésben azok az óriás turbinák, amelyeket a Szovjetunió szállít a kozenicaí erőműhöz. A Szov­jetunió szállít berendezésedet az első lengyel atomerőműhöz is, amely 1982-ben Zarnowiecben kezdi meg működését. A szocialista közös é» energe­tikai potenciálja a „Béke” rend­szerrel hozzásegíti a közösség országait igényeik mind teljesebb kielégítéséhez. Munkásarcok Felnőttek a gyerekek „Már tizenhárom éves ko­romban elkezdtem a munkát. És nem is a legkönnyebbik fajlából valót: Kisterenyén, az akkor még működő szénosztá­lyozón dolgoztam. Még emlé­kezhet, ha látott ilyeií helye­ket, hogyan szállt nyakunkba, hajunkba a szén finom pora, miként fagyoskodtunk télen, alig várva, hogy csupán pilla­natra, de mégis örökkévaló­ságnak tűnő időre, bemehes­sünk a melegedőbe, hogy zú­gott a fejünk az örökös, ke­ményen csikorgó gépek zajá­tól. és hogy mentünk haza... Ügy gondolom. keményen kezdtem az életemet, az is­kolát sem befejezve. De így kellett lennie: árva gyerek vol - tam, kellett a pénz rettene­tesen- Muszáj volt dolgozni!” X „Aztán férjhez mentem, két gyermekünk született. És megint csak kellett a pénz. Hogy meglegyen mindenük, ne nőjenek fel olyan keserve­sen, mint én... Picik voltak még, a fiú, a lány is, sajnál­tam őket otthon hagyni, de hát nem volt mit tenni. Nagybátonyban működött már akkoriban a Nógrád ^ megyei Textilipari Vállalat — ha jól tudom, most Salgótarjáni Ru­hagyárnak nevezik — telephe­lye. Mondták, keressek ott munkát. Ez ígérkezett egyéb­ként a legjobb megoldásnak, mert nem kellett se messzi­re vonatozni, se buszozni. És ez nagy előny egy családos anyánál. Szóval, odakerültem. Betanítás után dolgoztam ad- jusztálógépen, gondolom tudja, mi az. utána meg var- rónŐ6ködtem Jó volt, szeret­tem”. X „Látja, most meg itt vagyok a harisnyagyárban. Ügy volt, hogy amikor ezt megalapítot­ták, minket is átvettek ide dolgozni- Hogy betanítsuk azo­kat, akik ugyanúgy nem ér­tették még az ilyen szerve­zett keretek között fo'.yó munka fortélyait, mint vala­ha mi. Varrónő voltam első­ként itt is, aztán lettem meós. Tudja, az már felelőssé­get jeleni, sokkal nagyobb mérvűt, mintha egyszerűen csak a termelésben lettem volna... Bár igaz, az a leg­fontosabb. Hogy ott jól dol­gozzanak. Mert ellenkező eset­9 ben a mi meós-munkánk sem ért volna fabatkát sem... Há­rom éve megtettek csoportve­zetőnek, nyolcvanhat embe­rem van.” „Higgye el, őszintén mon­dom: nagyon jól érzem itt magam. És amit lényegesnek tarlók: -szeretem az embere­ket. Szeretek velük foglal­kozni, ügyes-bajos dolgaikat intézni és úgy érzem, ők is szeretnek engem.-. Persze, bánni tudni kell velük, tisz­telni, becsülni őket. Ügy vá­gyom minden gondoskodást visszaadni nekik, amit én.... amikor ott dolgoztam a ázén között, nemigen kaptam”. X „Ha jól él emlékezetemben, ötvennégyünket vettek át a volt textilipari vállalattól. Mostanára már csak har­mincnégyen vagyunk. Ki ide ment, ki oda. többüket nyug­díjazták Ennyien marad­tunk. Majdnem valamennyien felelős beosztásba kerültünk, persze ez nem az ..öregek uralmát” jelenti. Kezünk Évente közel tízezer tonna ötvözőanyagot csapolnak a salgótarjáni ötvözetgyár kemen­céiből. Az itt készülő ötvöző anyagokat — a ferro-, és lém szilíciumot, a vanádiumot. a sziliko-cirkont és a ferrowoll'ramot — a kohókból kikerülő fémek tulajdonságai javítá­sára használják így minden követelménynek megfelelő nagy szilárdságú, korrózió-, és ko­pásálló alapanyagot tehet előállítani az ipari és mezőgazdasági berendezésekhez, haszná­lati tárgyakhoz. Képünkön indul a kemencéből az izzó ötvözőanyag-folyam. Vízügyi építkezések A VII. ötéves tervidőszak­ban (1976—1980) a bolgár vízművesek, román kollégá­ikkal együttműködve hozzá­fognak a Nikopol—Turnu— Magurele közös dunai vízi erőmű építési munkálataihoz. Ezenkívül azonban a szófiai metró, a Csaira és a Belrne- ken—Szesztrimo duzzasztó­mű. néhány új vízügyi léte­sítmény és tisztítóberendezés építkezésein is részt vesz majd a „Hidrosztroj” válla­lat. Ez azt jelenti, hogy a szokásos földmunkákon kí­vül évente átlagosan 20 kilo­méter hosszúságú alagutat fognak elkészíteni. Az utóbbi években a bol­gár dolgozók több hatalmas hidroenergetikai komplexu­mot adtak át a termelésnek. Az 1971-től 1975-ig terjedő időszakban elkészült vízi erőművek összteljesítménye 900 megawatt. A szakemberek hazai és külföldi tapasztalatok alapján tökéletesítik a vízierőmű- és más építkezéseken haszná­latos technológiákat, A be­tonmunkák minőségének ja­vítására például parafinozolt és semlegesített, gyantázott kátrányt használnak. Mind­kettő bolgár találmány. A gépesítésben is jelentős sike­reket értek el: az alagutak építésének megkönnyítésére például speciális betonszál­lítókat szerkesztettek. A szófiai metró építésénél fogják alkalmazni először a földmunkák elvégzésére újon­nan bevezetett technológiát és a megfelelő gépeket. alatt felnőttek már a fiata­lok, az utánpótlás, akik szép lassan, - fokozatosan átveszik tőlünk a munkát. Bár sokáig kell még dolgoznom: negyven­éves vagyok, messze a nyug­díj, de nagyon. Mégsem bá­nom! Jó itt, nehéz lenne énei­kül az életem”. X „És, felnőttek a gyerekek is! Mire nagyok lettek, végre én is sínenlevőnek érzem ma­gam- A kislányom már dolgo­zik: egészségügyi, Bátonyban, a fogászaton asszisztens. A fiú még tanul. Pestre jár a textilipari szakközépiskolába, és ide jön vissza hozzánk, a gyárba. Meglesz az utánpót­lás... Tudja, milyen jó érzés ez?” X „Mi mást mondhatnék még el magamról? Ügy érzem,, ki­futottam már a szóból. Talán csak annyit: ahogy most va­gyunk, az a boldogság...” Elmondta: Márton Ferencnc, a Budapesti Harisnyagyár nagybátonyi gyáregységének csoportvezető­je. Feljegyezte: k. gy. Az emberek szeretnek pénzt keresni A bérekkel kapcsolatos kérdések természetszerűen min« dig közérdeklődésre tartanak számot. A bér a lakos­ság túlnyomó részénél a személyes jövedelem legfőbb for­rása, mértéke, alakulása és egyéni, vagy a családi életvitel első számú meghatározója. Éppen emiatt, ha jól gazdálkod­nak vele az egyik leghatásosabb ösztönző is a népgazdasági, vállalati feladatok teljesítéséhez. Népgazdasági szinten, persze, a bérek „mozgását”, diffe­renciálását nem határozhatja meg csupán egyetlen szem­pont — tehát, hogy, mondjuk, ott emeljenek bért, ahová munkaerő kell —, hiszen országosan tekintettel kell lenni más, olykor talán még a termelési hatékonyságnál is fon­tosabb, például- szociálpolitikai, vagy hosszú távú oktatás- politikai érdekekre is. Nem lehet például ma országosan el­rendelni, hogy jelentősen emeljék fel mindenütt a kazánfű­tők, vagy a takarítók bérét, mert akkor a fiatalok közül a kívánatosnál bizonyosan sokkal többen mondanának le a to­vábbtanulásról, s 10—15 év múlva a közép-, vagy magasabb szintű képzettséget megkívánó munkahelyek maradnának betöltetlenül. A népgazdasági bérarányoknál - tehát egyfelől hosszú távú, stratégiai szempontok a döntőek, másfelől — jelenbé- ni feladatként — a vásárlóerő összehangolása a piacra ke­rülő árumennyiséggel. így, országosan elkerülhetetlenül kötöttebb, óvatosabb, körültekintőbb bérgazdálkodás szüksé­ges, a bérarányoknak csak óvatosabb, lassúbb változtatásá- . val. No, de — és éz a lényeg — ami népgazdasági szinten tűi kockázatos, az vállalati szinten nyugodtan alkalmazható.. Az országos előírások — a bértömeg-, vagy az átlagbér- színvonal-sza'oályozás, a bértarifa rendelkezései, a béreme­lések adózási rendszere stb. — a vállalatok „kerítéséig" ér­vényesek, a vállalatok egészére kötelezőek, de az adott' ke­reteken belül szinte olyan bérrendszert alkalmazhatnak a - vállalatok, amilyet csak akarnak. E lehetőségre, különösen az utóbbi 10 évben igen sokszor felhívták a vállalatok fi­gyelmét, mégis a helyi adottságokra és különbözőségekre < épülő változatos vállalati belső bérrendszerek köre még mindig nem alakult ki. Sőt: a teljesítménybérezés — ez a hatékonyság szolgá­latára jelenleg általánosan ismert megfelelő bérezési forma alkalmazása is messze elmarad a lehetséges mértéktől, il­letve sok helyen, ahol létezik is, a normák nem elégge kor­szerűek, nem gondoskodnak rendszeres karbantartásukról. A legutóbbi országgyűlésen nem véletlenül hívták fel újólag a figyelmet a teljesítménybérezés kiterjesztésének, fejlesztésé-; nek fontosságára, éppen a következő esztendő feszített fel­adatainak teljesítése érdekében. Emiatt szükséges a bérgazdálkodásban is a helyi lehe­tőségekkel számoló és az adott vállalati célokkal jól össze­hangolt változatos vállalati belső bérformák, bérrendszerek! alkalmazása. Népgazdasági méretekben, központi szabályo­zókkal lehetetlen például elérni a bérdifferenciáltságnak azt a fokát és árnyaltságát, aminek pedig a hiánya ma mór igei) erőteljes fékező erő a termelésben A túlságosan kiegyenlí­tett bérek ugyanis csak a közepes, teljesítményre ősz ónoz­nék. Az üzemi, gyáregységi, egyéni, vagy kollektív kezde­ményezőkészséget a jövedelmek és ezen belül éppen a vé­rek erőteljes differenciáltsága éleszlgetné mindennél ion­ban. Nem szabadna például bérezéssel szociá'pol'.tikaí leen­dőket éllátni. Sőt: az ilyesmi tulajdonképpen a szór oli- tika alapvető céljaival ellentétes, hiszen, ha a bérek em ösztönöznek a pontos, fegyelmezett munkára, a többié, z'/e- sítményre, akkor végül is sokkal kevesebb jut a közös kasz- szába is a társadalmi és szociálpolitikai célokra. A jó bérgazdálkodás a vállalaton belüli munkaein-álcso« portositásokon is sokat lendíthetne, ha a gyárakban „mernének” különbséget tenni a béremelések idején, s a visszafejlesztésre ítélt területre nem, a fejlesztésre kijelölt tevékenységre viszont jelentős béremelést biztosítanának. A bérekbe beépíthető a minőség javításának, fenntartásának követelménye, az anyagtakarékosság „normája” és bármi, ami csak egy-egy vállalatnál egy adott időszakban fontos gazdasági feladat. A differenciálásban a dolgozni szeretők, a pénzt csak becsületes munkával keresni akarók támoga­tására mindenütt nyugodtan számíthatnak. Az emberek sze­retnek dolgozni és szeretnek pénzt keresni — ezt a két té­nyezőt kell összehangolni korszerűbb bérgazdálkodással, s ezzel ie’entős tartalékok szabadulnának fel a hatékonyabb munka kialakításához. G. F. NÓGRÁD — 1977. január 6., csütörtök 3 *

Next

/
Thumbnails
Contents