Nógrád. 1977. január (33. évfolyam. 1-25. szám)
1977-01-30 / 25. szám
! A hetedik csendjében... A MZi,. nyugati lejriotra ;tötie útiCa. nyárjában súlyos balesetet szenvedett az egyik postaműszaki ember Motorkerékpárját mélyen megdöntve futott bele a kanyarba, ésegy kőoe akadt a lábtartón óvatlanul levő jobb lába. Lábfeje és bokája súlyosan összéronesoló- dott. Egy fiatal adjunktus a műtő fénytől száradó levegőjében órákig dolgozott a sebesültért. Hóriapok múltán a beteg egyetlen mondatba tömöriajtte háláját: „Áldom min .-'an mondulatát..A lába ép. Természetesnek vették, mert az orvosnak hivatása meggvógyítani a beteget. Mi más is lenne? Hanem egy úiaab eset ismét felkeltette a figyelmet: bélműtétre szorult egy beteg, akinek ,az állapota már dlyan -súlyos volt, hogy eszméletét vesztve, a halál küszöbén állt. Az orvos vállalkozott az operációra, ós utána még napokon keresztül küzdött a •beteg életéért, ^eggyó- gvította. így folyt a munkája és az emberek legfinomabb \ érzékükkel megérezték: egy jó orvos él közöttük. A hetedik emeletre már csak finom zümmögésként -ér fel az utca zaja. Az orvosi szobában -parancsoló a csend. Ehhez igazodnak a szekrényben példás rendbe rakott dobozok, kartonok, az ablak finom fényében világos asztal, e rajta mértani rendben helyet foglaló naplók. orvosi •egj’ebek. Az emlékekben válogató <orvos arcén a szokatlan körülmény. Miért ezök a kérdések? Mirrd- abányan. a fehérben dolgozók ezt ‘teszik. A mindig rlyu- gatmat árasztó arcon, valahol mélyen megmozdul egy ideg- szál. A köpenyhez íehéredett arc megszánesedik. határozott. éH kap a tekintet, de a hang azonosul a környezettel, még az utca zümmögését sem nyomja el. — Nepn értem ezen a csodátaivalót. Mindannyiunk számára, akik itt élünk, ez toménysaer.ű.... • Mintha kizökkent volna nyugalmából, felélénkül az arca, amit követ a mozgása is. hqgy mielőbb elhárítson magáról minden megkülönböztetést. Tekintetében, ha szükséges, sok mindent mutathat, amit kapott, megszolgált dicséretként. Salgótarján város kitüntetettje, és a példamutató orvos c'met. oklevéllel hitelesítve: a széles körben elismert tudományos dolgozatait; a néfnrégen tartott szakmai előadások visszhangját; a gyógyításban elfogadott új módszereinek elismerését. Mindénről szólna legszívesebben, Csak a munkája megkülönböztetéséről nem. — Erről nincs mit mondani. .. — kérő a bang ja. A bérkaszárnyájában ízlelgette az életet, itt serdült tudás után vágyódó ifjúvá is. Onnan indult a leningrádi . -egyetem padjaiba, ahol formálták benne a hivatástudatot. Kinyílott előtte az út az elkötelezett gyógyítás felé. Az ottani intő szó kísér! mozdulatait, amikor a betege fölé hajol: „Csak egy lehetséges, gyógyítani, a legjobb tudásod szerint.. .” Az önbizalom, a termi\7ágyas kísért« vissza hazajába. Vajon az emberek emlékeznek-e még Bódi László doktorra, a körzeti orvosból lett megyei kórházigazgatóra ? A végzős orvosok névsorában ő olvasta elsőnek a megyében ezt a nevet: Biiúcner Ferenc doktor, sebész, született Budapesten, szegény -családban, .aki elkötelezett az orvosi hivatás tránt. BódKdoktor beszélt első alkalommal neki a munkások egészségügyi helyzetéről .a megyéoen. Ki tudná megfejteni. hogy a fiatal orvos útja miért éppen ide vezetett? Tárva volt előtte a fővárosi kórház bármelyüké. Talán az igazgató igaz szavai az itteni orvosi szükségről'? Vagy a kemény munkában megrokkant emberek egészségügyi ellátási ínségének megérzéséből? Vagy éppen azért, mert itt nem a teljes orvosi összkomfort, hanem annak még a megteremtéséért folytatott harc várta? Miért választotta ezt a hegyekbe vezető utat? Már nem is nymgtalan- kodik a beszélgetés miatt. — Én választottam, kizárólag én... Benne van ebben a megnyugvásban az éltesébb, magas tudással rendelkező orvosok mellett szerzett tapasztalatokért érzett hálája. Az önállóságért vívott éltető viták, a sok tanulás. Ezek voltak a hajtóerők, hogy diplomája kiegészülhetett sebészeti, baleseti sebészeti, majd orthopédiai főorvosi képesítéssel. Ez az utóbbi, ami talán legkedvesebb számára, hiszen nálunk itt van még nagy szükség következetességre a betegekért. — Erről beszélni sem kellene, ezt tpdni illik — megemelte a hangját, türelmetlenségének fokát érzékeltetve. Nem megalapozatlan a türelmetlensége, hiszen személyesen győződött meg az orthopéd betegség Nógrádiban felgyülemlő gócáról. Ott állt az üvegfúvók tűzgolyótól szikrázó kemencéje előtt, nézte a kohók mellett izzadok testét, görnyedt a szenet fejtő bányásszal a párától nehéz vágatban. Követte a munkások útját, jegyezve tapasztalatai: az itt élő emberek végtag- megbetegedéséről, és kimondta: ez a betegség a medencében dolgozó emberek körében munkahelyi ártalom, ezért minden orvosi figyelem kötelező a termelő munkásember érdekében. Ehhez a munkához elsőnek magának kellett felkészülnie. Egy esztendőn ' á*t tanult olyan nagy tudású ember mellett, mint Glauber professzor. Sok-sok lemondással járó volt: ez .az év, de a a célért érdemesnek tartotta, öngúny árasztja el az arcát; amikor mérlegel: — Nagyon szerény az eredmény, mindössze tizenkét ágy itt, a hetediken. Pedig az ellátásra szorulók szama egyre emelkedik... Azt mondják, hogy Pirkner Ferenc, .az orvos, nyughatatlan ember. Az is, nincs nyugta. Pódiumra lép tudományos előadást tartani a betegség gyógyításának legújabb tapasztalatairól. Tanítja a fiatalabb nemzedéket jó munkatársnak. Kutat fáradhatatlanul. Oktatja az anyákat a ficamos szülések következményeire. Gyógyítja a bánya hidegétől megromlott végtagokat, viszi a kohászt, az üvegest, hogy keressen számára gyógyulást, és kér. kér — helyet elsősorban, csak egy kicsivel nagyobbat a gyógyítás jobb lehetőségére. Azt. mondják a betegek: „Addig jó, amig újat kereső, nyughatatlan az orvos*. És Pirkner Ferencet ez a vélemény, az emberek véleménye élteti... Mert még sokat várnak tőle. .. Bobál Gyula Kotlán György fest menyei Madárijesztő (195(1) Asszony korsóval (1963) A fiam kis híján nyolcéves volt, amikor meg- harapta egy kutya. Osztó! t Vsai diadallal kísérték haza u térről. — Az Adi küldte rá! — — kiabálták. — Az Adi. A dolog nem látszott veszélyesnek. Át sem szakadt a nadrág, csak nyálas volt. Be a gyerek lábaszárán halványlila félkörben nyomot hagyott a kutya felső fog'sora. Lemegyünk a körzeti rendelőbe, határoztam el. Ott van a tér sarkán. A gyerekcsapat visszakísért. Mert olyan nagyra van a kutyájával — magyarázta egy koravén kislány. A rendelő előtt erélyesen elbúcsúztam tőlük. Csalódottak voltak, hogy nem csődülhettek be velünk. Vékony fiatal orvosnő fogadóit. Megnézte a gyerek lábát,- azután a szék karfája után tapogatott, toelebújt halványkék kardigánjába. — Tessék bevinni a sebészetre. Csak három villamos- megálló. Fiam piszkos keze megiFie- tődötten simult ideges tenyerembe. Akkor most előbb még haza kell mennünk, az apja munkaadói igazolványáért. Anélkül nem fogadnak a kerületi rendelőben. Gyerekkoromban — dohogtam az úton — a falusi doktor bácsinak mindenhez kellett értenie. Az nem passzolhatott tovább a szakorvoshoz. A portásnő közölte, hogy több számot ma már nem adhat ki a sebészetre. Opál- üvegfal választotta ,el. tőlem. Bebesz " . ón hozzá a kör alakú nyíláson, a tényállást röviden ismertetve, megállabmber Mária fűt háttá m, hogy jó étvágyú lehet. Valóságos spajzt rendezett be magának a kalákájában. Volt ott fe’bontott üveg méz (kiskanál állt benne), zsírpapírban töpörtyű, selyem- •papirban rétes. Azt csipegette az üveg mögött. — Ja? — mondta. Qdafönt már takarítottak. Csizmás öregasszony töröíget- te a követ. Eltűnődtem, vajon már indulásra készen húzta-e. fel a csizmát, vagy abban van egész nap. Vajon nem kötelező-e a rendelőben az ut,cai ruhát levetni. Ráértem az igazgató főorvos helyett megváltani a któ-vidá- got: ültünk az üres emeleten egy pádon, a Sebészet feliratú ajtóval szemben, amelyen még ez a felirat is állt: Kopogással ne zavarjuk a rendelést! Érzéseim azt súgták ugyan. hogy odabent most nem folyik rendelés, de a tilalom hatott. — Azt mondta a kutyának, fogd meg! — szólalt meg váratlanul a fiam. A csizmás asszony némán tevékenykedett körülöttünk. A csend -elsbágy&szto'tt. Végre kinyílt az ajtó. Felpattantam. — Majd a kollégám — mondta .egy fehérköpenyes férfi, sztetoszkóp fekete kábelével a nyakán. Visszaültünk. Amikor aztán bejutottunk, és bediktáltam az adatokat egy kartonlapra, továbbá egy nagy könyvbe, és megállapították, hogy a gyermek apjának munkaadói igazolványa lejárt, hiányzik belőle a leg-, utolsó pecsét — sor került a kutyaharapás megtekintésére is. A sebész Molotovra hasonlított, csak nem volt cvik- kere. Ölébe vette a gyerek lábát, megnyomkodta. — Ezzel, kérem, fölösleges volt Idejönni — áljította le a gyerek talpát s á’ít fel maga is. — De azért opportunus lesz megérdeklődni. be volt-e oltva az a kutya. Bár nagyvárosi állatnál regélhető, ugyebár. Azt az igazolványt meg tessék érvényesíttetni. Ismét kint voltunk az utcán. Fel kell hát hívnom az Adi anyját. Már csak azért is, nehogy legköze’ebb nagyobb baj származzon .a kutyasétáltatásból. Nem könnyű ügy. Alig is-, merem, egyáltalán nem ismerem, szülői értekezleten találkoztunk csupán. Szép asz- saony, kissé nagy darab ugyan, erre mondják, hogy királynői, termet, aranyszálak- kal futtatott bronz konttyal. Tegeznem ke’l, igen, mi „anyukák” tegezőcXink egymással. Nézd, anyuka — szokta mondani az osztályfőnöknő. — Nem tudom, halíottad- e, mi történt ma délután — kezdtem óvatosan. Nem, nem hallotta. És miután már hallotta; — Ez hülye — mondta magvasan. — Ügy megverem, de úgy... Könyörögni kezdtem. Hogy nem azért hívtam. Csak, hogy megmagyarázza a kislánynak, mi lehetett volna belőle. És talán a többiek is tehetnek róla. Talán cukkolták. Hergelték. Nem tudhatjuk, nem voltunk ott. Nagyon kérlek. .} Adi anyukája kifakadt. — Te nem ismered — mondta fenyegetően. — Megjátssza a kisasszonyt. De en majd helyrezökkentem a fejét, ne félj. Egyébként, ha valami anyagi természetű kár... természetesen megtérítjük. Megnyugtattam és nyugtalanul tettem le a kagylót. Benéztem a fiamhoz. Elveszetten üldögélt kuglibábui közt a földön., Még egy tisztességes kutyaharapást sem sikerült produkálnia. Béna hadfiként szeretett volna reggel, mankóval a hóna alatt, belépni az • osztályba. V igasztalni akartam. Elterelni a gondolatait. Az éjszakája felől sem voltam egészen nyugodt. Ha álmában sikoltozni kezd... ? — Te — mondtam szerencsés Ötlettel —, hiszen neked nemsokára születésnapod les^. Ideje megbeszélnünk, hogy is gondolod? Meg akarsz hívni valakit az osztályból? Akikkel ma fociztál? Mit szeretnél? ’Ham kiürült tekintete megtelt párás fénnyel. — Kutyát — felelte. IP1 ó,! átf,1 afo: Olyan az igazság, mint a csillagos ég. Ha ránézel, ugyanaz, mint tíz éve vagy tízezer éve, de nézz a mélyére: minden percben új. X Sok koponya beszakad, míg leomlik egy kőfal. X A' középszer fészkelődik legtöbbet, mert a középszer viszket legjobban. X Gyűlölni a férget — ez nem életprogram. Legfeljebb egy másik féregnek. X A pedagógiában a szeretet a legjobb katalizátor. X Azért is érdemes küzdeni, hogy unokáink győzhessenek. X Aki a címet nem tudja, hová akar eljutni — az melyik villamosra szálljon? X Élni is, idő előtt meghalni is — csak okkal-céllal érdemes. Azokat is válogassa meg az ember, akikhez semmi köze sings. X 1A gondolatnak sem istene, sem királya. Sem alattvalója. X Mindig többféle zászló lobog, mint ahány jelszót föl lehet rájuk írni. X Tékozló ország: többnyire megsüti és felzabálja a prófétáit. De — régesrég elpusztult volna már enélkül a koszt nélkül. X Nem a számon tartható évekért élünk, hanem a számon tartható percekért. X Nem a hegyben botlik meg az ember. X A vér a vért nem mossa lel X Az OKOS mérlegre teszi a mások igazát. A BÖLCS mérlegre teszi a maga igazát is. NÓGRÁD — 1977. január 30., vasárnap 5
