Nógrád. 1977. január (33. évfolyam. 1-25. szám)
1977-01-29 / 24. szám
Közügy a nevelők megbecsülése Pásztón Művészei és valósás MEGYÉNKBEN a nagyközségi, községi és körzeti pedagógus-szakszervezeti bizottságok 1970-ben alakultak meg. Létrehozásukat az tette indokolttá, hogy az állam- igazgatási hatásköröket a tanácstörvény decentralizálta, így a helyi tanácsok, a tanintézetek fenntartásában, a működési feltételek biztosításában, a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek javításában, fejlesztésében fontos feladatokat látnak el. E területeken a községi, nagyközségi tanácsok, csak akkor tudják megoldani tennivalóikat. ha a pedagógusokkal egyetértve, együttműködve dolgoznak a jövő nemzedék nevelése érdekében. A tanintézetek működési feltételeinek kialakításában, a szervezésben, a különféle érdekék egyeztetésében a nagyközségi, községi és körzeti pedagógusszakszervezeti bizottságok jelentős szerepet töltenek be. A pásztói nagyközségi bizottság titkárával, Nagy Antallal is ezekről a kérdésekről beszélgettünk. A bizottság titkára és tagjai az elmúlt hét év alatt nagy tapasztalatra tettek szert. Sikeresen szervezték a pedagógusokat az I972-es közoktatás- és az 1974-es közművelődés-politikai határozat végrehajtására. Jó eredményeket értek el a pedagógusok élet- és munka- körülményeinek javításában. Az eredmények forrása az volt — mondotta nagy Antal —, hogy a tanácstörvény megjelenése után létrehozták a szakszervezeti bizottságot Pásztón. Ebben a munkában elismerésre méltó tevékenységet végzett a pedagógus-szakszervezeti bizottság járást titkára, Begai Vilmos, akt éveken keresztül vezette, irányította a nagyközségi bizottságot is. A tanácstörvény megjelenése után az első teendő az volt, hogy a nagyközségi tanács és a pedagógus-szakszervezeti bizottság kidolgozza az együttműködés területeit. Ehhez a munkához adott segítséget a megyei pedagógusszakszervezeti bizottság és a járási hivatal művelődésügyi osztálya. AZ ELMÜLT hét évben Pásztón megvizsgálta a szak- szervezeti bizottság a tantestületi demokratizmus fejlődésének alakulását, a tankötelezettségi törvény végrehajtását, az egészséges életre neve- velés feltételeit. Pásztón, a nagyközségi szakszervezeti bizottság különös gondot fordított a nevelők élet- é* munkakörülményeinek vizsgálatára. Ameny- nyiben szükséges volt, az intézményvezetők, vagy a nagyközségi tanács tisztségviselői segítségét kérték. így került sor arra- hogy sokat javult a nevelők béraránya, a fejlesztésre — a nagyközségi tanáccsal egyetértésben — határozatot hoztak. Az egyedülálló nők életkörülményeinek alakulását figyelemmel kísértek, segélyekkel, jutalmakkal támogatták a három- vagy több- gyermekes családokat. Nagy Antal elmondta azt is. az intézményi szakszervezeti bizottságokat arra ösztönzik, hogy az általános életszínvonal-politikai feladatok mellett fordítsanak gondot a minőségi munka elismerésére. A bérmaradványokből és a bérfejlesztésekből kapjanak jutalmat azok a nevelők, akik az átlagosnál jobb munkát végeznek, vagy • rosszabb körülmények között dolgoznak. A nevelők megbecsülése közügy Pásztón. Így fogalmazott beszélgetésünk alkalmával Nagy Antal pedagógus szb- titkár/ A megyei irányelvek Is szorgalmazzák a törzsgárda megbecsülését. Ügy akarnak előrelépni, hogy a 10—20—30 éve a községben tanító nevelők a kitüntetéshez. a mostaninál magasabb pénzjutalmat kapjanak. Az új együttműködési megállapodásban ezt is rögzítik. Persze az a valóság, hogy a közös munkában nemcsak eredmények, hanem fogyatékosságok is vannak. Szükség van arra —, a gyors, kölcsönös tájékoztatás érdekében —, hogy a nagyközségi tanács a szakszervezeti tagság életét és munkáját tárgyaló vb-ülésekre az szb-titkárt is meghívja. Még, csak nemrég került sor arra, hogy a tanács és az intézményvezetők tanácskozásán a szakszervezet képviselője is részt vett. A PEDAGÓGUSOK jó, vagy rossz közérzete alapvetően attól függ, hogy a napi munkakapcsolatban. az iskolai, közéleti tevékenység mindennapjaiban • érzik-e a vezetők megbecsülését. Jól látják ezt a pásztói vezetők — mondta befejezésül Nagy Antal —, s sokat tesznek azért, hogy a nevelők érezzék az összetartozást, a közös hivatás felelősségét a jövő nemzedék nevelésében. gy. L Művészeit oktatás a szakközépiskolában A salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola jellege és szaktantárgyainak sokasága eddig szinte automatikusan kizárta a művészettörténet oktatását. A diákok viszont —, s általában melyik fiatal nem — érdeklődnek a művészet, a képzőművészet iránt. Ez megmutatkozik abban is, . hogy igényesek az őket körülvevő . környezet, például az otthon és a tantermek külsőségeivel szemben. A szakközépiskolások gondjának megoldására a tantestület vezetősége felkérte Somoskői Ödön festőművészpedagógust, hogy hetenként tartson előadást a sokoldalú művészet világáról. Az előadásokon sor kerül a festészet, az alkotások eszmei tartalmának, kifejezési formájának, ezenkívül a dekorációk alapvető követelményeinek megismerésére. Egyszóval a diákok választ kapnak arra: mi miért szép, és mi nem a környezetükben, a művészetben. A foglalkozások légköre közvetlen. A fiatalok véleményeiket szabadon elmondhatják. s néha heves viták is kialakulnak közöttük. A művészettörténet tanulmányozása tanterven kívüli oktatás az iskolában, ennek ellenére —, mert valóban igény van rá — az érdeklődők száma magas. Az előadások vezetőjével, Somoskői Ödön festőművészszel beszélgettünk. — Milyen ismeretre van szüksége a diáknak ahhoz, hogy értékelni tudjon egy-egy alkotást? — A 17—18 éves korosztály — válaszol a művész — nyitott szemmel jár a világban. Figyeli a természet, a társadalom és a művészet fejlődésének útját. Szükségét érzi annak, hogy ne csak megnézni, .de értékelni is tudja a művészeti alkotásokat. A szobrászat, grafika, festészet és építészet terén az esztétikai formákat, a megfogható dolgokat kell felszínre hozni, és átadni. Az ábrázolás lényegéhez nemcsak a szépség útján, de a tudaton keresztül is el lehet jutni. Az eszmét ne nyomja el a látvány! — Aít haszna van az előadásoknak? — A művészet emberek egymás közti kapcsolatát erősíti. Az alapismeretektől „megfosztott’* diák néha ürességet érez, s egy mű láttán a kérdéseire feleletet vár: „miért szép, miért készült el?” Ezekre szeretnék választ adni. Különleges értéke a foglalkozásoknak, hogy nemcsak elméleti, hanem gyakorlati ismeretekről is szól. Rajzolnak és formáznak a diákok. Nem másolat készítésére* törekednek, hanem ami önmagukból, belülről, a kéz megformálásával „kijön”. Legutóbb munkájuknak a „hó” volt az alapanyaga, amelyből különböző emberalakok, képzeletbeli állatformák születtek. Figyelmet érdemel az is, hogy egy-egy előadást szobrászok, festők műtermeiben, illetve múzeumokban tartanak. Többek között a Budapesti Nemzeti Galériát és a Szépművészeti Múzeumot látogatják meg. — Hogyan vélekednek a foglalkozásokról a diákok? — Nagyon tetszik ez az érdeklődési kör — mondja Papp Éva, aki az iskola elvégzése után hivatalban szeretne dolgozni. — Sok új ismeretet szereztem. Eddigi próbálkozásaim során nem „alkottam” még modell nélkül. Itt pedig ez a fontos. Az, első munkám — folytatja kicsit büszkén —, melynek címe a „Fájdalom” egy kiáltó férfit ábrázol. Nagy sikert aratott a művész és társaim körében egyaránt — Nagyszerű dolog — kapcsolódik a beszélgetésbe Raj- noki Zsuzsa negyedikes tanuló —, ha valaki nemcsak a művészetnek tud örülni, de önmaga is próbálkozik érzései formába öntésével. — Ha tehetem én is elmegyek — feleli Radvánszki Erzsébet —, hiszen a festészet közel áll hozzám. Szeretek rajzolni, festeni, tudásomat a Bolyai János Gimnázium rajzfoglalkozásain gyarapítóm. A középiskola befejezése után a Képzőművészeti Főiskolára szeretnék menni. Jó lenne, ha még több diákban felmerülne az érdeklődés, hiszen a művészetről sohasem lehet eleget tudni. A művész és a tanulók véleménye szerint ez az a közösségi művelődési lehetőség, amelynek kihasználásával fiataljaink érzelmi gazdagodása, műveltségi szintje és vizuális kultúrája bővül. Fokozza a társas kapcsolatok és a közéleti magatartás kialakulását és ösztönzőleg hat az egyéni elképzelések megvalósítására. Tóth Zsuzsanna Ki tud többel Kómáról? Kedves asszonyom! Bocsánatát kell kérnem. Illetlenül hallgatóztam, mikor ön barátnőjével beszélgetett a trolibuszban. Igaz, nem kellett hallgatóznom, mert ön meglehetősen emelt hangon beszélt, biztos igaza tudatában. Fellini Amarcordját szidta, majd áttért az előzi Felliní- filmre, a Rómára, s közölte, az elejétől a Végéig hazugság, hisz’ ön járt Rómában turis- taúton, s úgy látta, hogy Róma nem olyan, hanem egészen más... Ebből messzemenő következtetéseket vont le, azt mondta, a modern művészet hülyének nézi az embereket, de szerencsére az embereknek van szemük és a valóságot azért fölismerik. Róma olyan, amilyen, s ezen Fellini nem változtat, legföljebb azt érte el, hogy önnek fölment a vérnyomása, mert azt hitte, viszontláthatja turistaútjának színhelyeit, de csalódott, önt ugyan nem lehet becsapni, de aki sosem járt Rómában, az talán elhiszi Fellininek, hogy ilyen Róma, ilyen a valóság. Én hallgattam önt és nem szólhattam bele a beszélgetésbe. De, ha már elkövettem ezt a neveletlenséget, hogy odafigyeltem másnak szánt szavaira, hadd tetézzem meg azzal, hogy válaszolok rójuk. Nem propaganda Nem az Amarcord védelmében. Az így is, úgy is az évtized egyik legszebb filmje Tetszett, nem tetszett, lelke rajta. A véleményalkotás jogát megvette a mozijeggyel együtt. Még csak érveinek gyöngeségére se akarom figyelmeztetni, hogy tudniillik a művészi alkotás nem idegenforgalmi propaganda, s Fellini nem színes üdvözlőlapokat fotografál. Azt az agresszív elfogultságát sem vetem szemére, ahogy a „modern művészet” szavakat kiejtette, büszkén nézve körül a troliban, mint aki tudja, hogy körös-körül egyetértésre talál. Már csak azért sem, mert a „Modem világ — az itala Pepsi’’ reklámversike óta magam is gyanakodva hallom ezt a szót és az önével ellenkező elfogultságokat sem kedvelem különösebben. Egy dologban azonban kénytelen vagyok ellentmondani. mert ön, asszonyom — és Önnel együtt nagyon sok. egy jók int kulturált és értelmes ember — végzetesen és jóvátehetetlenül leegyszerűsíti azt a nagyon bonyolult, ellentmondásos, kölcsönhatásos rendszert, amely az objektív valóság és a műalkotásban kifejezett valóság között létezik. Bizonyára ön is ismeri Vajda János híres versét: „De néha csöndes éjszakán Elálmodozva egyedül — Múlt ifjúság tündér taván Hattyút képed fölmerül. És akkor még szívem kigyúl. Mint hosszú téli éjjelen Montblanc örök hava, ha túl A fölkelő nap megjelen...”. Igen. asszonyom, ez a Húsz év múlva, a magyar irodalom egyik legszebb szerelmes verse. És meglehet, ön azt is tudja, hogy Montblanc-ember nem csak ezt a verset írta Ginához, hanem néhány tucatot, s az utolsó találkozásuk után harminc észtendővel. De tudja-e ki volt ez a bizonyos Gina, és mi volt az a szerelem, amiről ezek a versek szólnak? Ne értsen fére, ezt nem kell feltétlen tudnia. Elég, ha a verseket ismeri, szereti, és saját szép érzéseit megtalálja bennük. De ön feszegette a művészet és valóság viszonyát ott a troliban, hát engedje meg, hogy a viszonylag egyszerű példán megmutassam, milyen áttételeken át van köze egymáshoz művészetnek és valóságnak. Még szerencse... Ginát Kratochwill Zsuzsannának hívták, tehát már versbeli nevét is a költőnek köszönhette. Vajda a lány apjánál, aki borbély volt, albérletben lakott. Beleszeretett a hiú, ostoba lányba, azonnal megkérte a kezét, természetesen kosarat kapott. A lánynak nagy tervei voltak az életével, s meg is valósította azokat. Nem a szegény költő nyomorgó felesége lett, hanem egy Eszterházy herceg szeretője, később örököse, majd pénzével egy Oroszy nevű cirkuszigazgatóval állt össze, maga is műlovarnő lett, végül megöregedve nyomorban halt meg. Ha halála előtt háztartási alkalmazottnak jelentkezett volna Vajdánál, minden bizonnyal kirúgta volna. Pedig képét haláláig az előszobában tartotta, mondván. hogy azt azért nem érdemli meg, hogy a lakásába is bevigye. ,S közben megírta róla a magyar irodalom talán leghosszabb ideig tartó nagy, szerelmes versesregényét. Harminc éven át lávázó indulattal énekelt erről a szerelemről. Miről írt Vajda verset, asszonyom? Kibe volt harminc évig szerelmes? Remélem, nem arra a következtetésre jutott, hogy Vajda is hazudott, nem csak Fellini, s hogy ezek szerint a művészet képzelgés, hazugság, semmi köze a valósághoz. Mert ennek az ellenkezőjéről szeretném meggyőzni. A műalkotás mögött igenis ott áll az objektív valóság. De nem rendőrileg lenyomozható, te- lekkönyvileg nyilvántartható módon. Vajda először arra használta fel a budai borbély szép, de ostoba lányától kapott kosarat, hogy kifejezze vele teljes kifosztottságának érzését. Aztán Gina ürügyén megírta azt az ellentétet, amely nagyravágyó természete és a világban adott lehetőségei között feszült. Aztán Gina nevéhez kötötte azt a világomlás-érzést, amelyet a világosi fegyverletétel, majd a szerinte végzetesen hibás alapon történt kiegyezés miatt érzett. S,' végül Gina nevéhez kötötte a különbékét is, amit a világgal kötött. S ez, mind valóság, asszonyom; Vajda kifosztottsága, a világosi fegyverletétel, a kiegyezés, és az, hogy élete végén a költő lelke békéjét kereste. S ezt a sok valóságot mind a valótlanság, egy állítólag harminc évig tartó, valójában szempillantás alatt elmúló szerelmi kaland fejezte ki. Kratochwill Zsuzsából, ebből a senkinél is senkibb emberből pedig ezek a versek megalkották a magyar irodalom egyik legcsodálatosabb nőalakját. Ez a nőalak azonban már nem az az ostoba polgárlány, későbbi hercegi szerető és műlovarnő volt, hanem Gina. A nő, akit Vajda János szeretett. Vagy szeretett volna. Vagy, akit mi szeretnénk. Ahogy tetszik. Tanulságképpen S, nehogy azt higgye, assszonyom, hogy az élet valósága és a műalkotás valósága csak véletlenül keveredett így össze Vajda költészetében, így van ez mindig, minden műalkotásban, ősidőktől fogva. Hát ennyi az egész. Nem Fellini védelmében, ismét mondom. Az ön érdekében. Nem a „modern művészet” magyarázatául Csak tanulságképpen. Bárdos Pál Mai tévéajánlatunk NÖGRAD - 1977, 20.00: Fogadjuk, hogy végignézi? ! Az idén kilenc alkalommal Jelentkezik a fenti címmel a televízió 120 perces szombat esti műsora. Vidám, zenés, szórakoztató filmeket, jelene- teket sorakoztat fel. Ez alkalommal kezdik meg a hétrészes — Robog az úthenger című — bohózatsorozat vetítését is. Nyirmadocsa nevű település nincs a térképen, , mégis tipikusan mai falu ez. Derűs, szívélyes emberek lakják, dolgosak, rendszeretők is. de építeni a esztendők óta képtelenek meg- összekötő bekötőutat. Ebben a faluban kezdődik az az orszá- j gos méretű kaland, amelynek január 29., szombat | hőse a furfangos Józsi bácsi falut a külvilággal (Szabó“ Gyula játssza) és — természetesen — az úthenger. Képünkön: Szombat. 17 ő5: Mai telepesek — dokumentumfilm. Munkások színháza Varsóban 29 színház működik. Közismertek magas színvonalú előadásaikról és nívós repertoárjaikról. Nézőtereik állandóan zsúfoltak. Minden új színház nyitását nagy érdeklődés kíséri a lengyel közönség körében. Pár hónappal ezelőtt nyílt meg Varsó új színháza, a „Teatr na Woli”, a főváros Wola nevű munkáskerüieié- beci. Művészeti igazgatója Ta- deusz Lomnicki, ismert rendező. kiváló színész, a varsói Színművészeti Főiskola rektora lett. Az új színház első bemutatójára Varsó felszabadulásának 31. évfordulóján került sor, Kruczkowskl: A szabadság első napja című darabjával. Az első bemutató már utal a színház arculatára. — Színházunk — mondja az igazgató — realista és elkötelezett színház lesz, ahol a mun-( kásnéző szinte partnerünkké válik. A munkás igényli tőlünk azt, hogy olyan programot alakítsunk ki, amely tiszta és érett formában nyújtja át a mondanivalót. A mostani évadban, még a következő színművek bemutatásara készülünk: egy mű LudVvik Warynskiről, a lengyel munkásmozgalom nagy alakjáról; egy másjkat — „Amikor elszunnyad a szellem” címmel — Andrzej Wajda rendez, s bemutatásra kerül Alekszandr Gelman szovjet szerző: „Egy értekezlet jegyzőkönyve” című műve. Javasoljuk továbbá a Wola munkáskerület fontos történelmi eseményeiből összeállított mű színrevj- telét. Bemutatunk még egy a varsói folklór hagyományos dalait feldolgozó zenés darabot. A színház tevékenysége nem csupán az előadásokra fog korlátozódni, progranva- ban szerepelnek találkozók és ankétok a nézőközönséggel,, megszervezik a nézők részvételét a próbákon, hogy ezáltal is közelebbről megismerjék a színház és a színészek mindennapi munkáját. A pénteki előadások úgynevezett vi- taeiőadások lesznek, amelyek az előadások után zajlanak le a közönség részvételével. A színház segítehi igyekszik az amatőrmozgalmat. Szerepel a színház tervében egy .íjúsagi vttaklub szervezése is. Á priiepi márvány Jugoszlávia déli részén, a macedóniai Prilep közeiében levő „Szivec” márványkőbánya, egyike az ország legöregebb és leggazdagabb már- Yánylelőhelyeinek. Már 32 századdal ezelőtt is ismeretes volt. A sziveci márvány bárivá- szasát, a megmaradt fel jegyzések szerint időszámítás előtt 1300-ban kezdték el. A régészeti kutatások azt bizonyítják. hogy kezdetben e márványt síremlékekre használtak, később pedig, az időszámítás előtti V. és IV században síremlékek mellett szobrokat is faragtak belőle. A márvány jelentősebb kitermelése az időszámítás utáni IV. és V. század bap kei- dődött. Ekkor egész városokat építettek ebből a márványból, sőt, távoli vidékekre is elkerült, amit görögországi asatasok bizonyítanak. A középkorban a priiepi márványt templomok dekorálására, majd dzsámik, mohamedán főtemplomok díszítésére használták. Jelenleg Prilepben úgynevezett márványkombinát működik. A bánya évi terméshozama körülbelül 10 000 köbméter tömbmárvány.
