Nógrád. 1977. január (33. évfolyam. 1-25. szám)

1977-01-21 / 17. szám

A Műszaki üvegipari Szövetkezet salgótarjáni üzemegységében a Furák Teréz eziistko- szorús Szocialista Brigád a legjobb kollektívák közé tartozik. Vállalásaik között szere­pel a havi egy óra társadalmi munka, a polit kai oktatásokon való aktív részvétel, szín­ház- és mozilátogatás. Kakuk Vilmosné, Percze Etelka, és Ponyi Béláné, a héttagú csoport tagjai méretre vágják az üvegeket. — fodor — A hagyatéki eljárások törvényessége A MAGYAR Népköztársa­ság alkotmánya védi a mun­kával szerzett tulajdont és rendelkezik ezért arról is, hogy a munkával szerzett va­gyontárgy a tulajdonos halá­la után is családja, vagy kö­zeli hozzátartozói tulajdonába maradjon. Az állampolgárok­nak az alkotmányban biztosí­tott öröklési igénye a hagya­téki eljárás során érvénye­sül. A hagyatéki eljárásnak nagy jelentősége van többek között azért is, mert alkal­mas az ellentétes érdekek egyezség útján történő ki- egyenlitésére. Ennek követ­keztében sokszor megfelelő jo­gi eszköz az esetlegesen je­lentkező vagyoni és egyéb vi­szályok elsimítására, a pe­reskedések megelőzésére. Mindezekre figyelemmel, ele­mezték. az ügyészségek Nóg- rád megyében 1976 folyamán a hagyatéki eljárások törvé­nyességét. A hagyatéki eljárásról áz évek folyamán többször mó­dosított 6 1958. (VII. 4.) IM. számú rendelet rendelkezik. Az ügyészségek megállapítá­sai szerint a hagyatéki eljá­rásban közreműködő közjegy­zők az előzőekben említett jogszabály rendelkezéseit ál­talában helyesen alkalmaz­zák. Egyes ügyekben azonban a jogszabályi rendelkezések­nek nem megfelelő intézke­déseket is észleltek, amelyek­re az érdekeltek figyelmét felhívták. , A vonatkozó jogszabályi előírások értelmében a hagya­tékot leltározni kell. A leltá­rozásnál más rendelkezések szerint kell eljárni az ingat­lan és más rendelkezések sze­rint az ingó vagyon esetében. Az ingóságok leltározására ugyanis nem mindig, hanem csak a jogszabály által előírt esetekben kerül sor. A hagya­téki leltár elkészítése a ta­nácsi szervek feladata és a közjegyző a hagyatéki eljá­rást a leltár megérkezése után indítja meg. Az ügyészségek megállapításai szerint a ha­gyatéki leltárak sok esetben nem feleltek meg a jogsza­bályi' előírásoknak. A kijaví­tásra, illetve kiegészítésre visszaküldött leltárak száma jelentős volt. Ennek ellenére nem fordult elő egyszer sem, hogy a közjegyzők áz elő­írások értelmében az ügyész­ségeket értesítették volna. Az ügyészségek értesítésére kü­lönösen azokban az ügyekben lett volna szükség, ahol a ha­gyatéki leltárakat jelentős késéssel kapták meg a köz­jegyzők. A hagyatékhoz tartozó va­gyontárgyakat meghatározott esetekben biztosítani kell. Biztosítási intézkedésekre a leggyakrabban akkor kerül sor, ha a meghalt személy­nek nincs olyan hozzátartozó­ja, akinek kezelésére és őrzé­sére a vagyontárgyakat rá le­het bízni. A biztosítási intéz­kedések általában megtörtén­nek és az elemzést végző ügyészek mindössze egy olyan ügyet találtak, ahol a bizto­sítási intézkedések elmarad­tak. A HAGYATÉKI eljárásra az a közjegyző illetékes, akinek működési területén az örök­hagyó utolsó belföldi, lakóhe­lye volt. Belföldi lakóhely hiányában az a közjegyző il­letékes az eljárásra, akinek működési területén az örök­hagyó meghalt, ha pedig kül­földön halt meg, akkor az a közjegyző, akinek működési területén a hagyatéki vagyon van. A közjegyzők illetékes­ségére vonatkozó jogszabályi rendelkezések a gyakorlatban érvényesülnek. Áz elemzést végző ügyészségek e vonatko­zásban hiányosságot nem ész­leltek. Ugyancsak megfelelő a gyakorlat a hagyatéki eljárás megindítása, a tárgyalás elő­készítése, továbbá a tárgya­lásra szóló idézés terén is. A hagyatéki teher az ügyek túl­nyomó részében temetési költ­ségekben valamint OTP-, épí­tési kölcsönben jelentkezik. A közjegyzők az OTP-kölcsön- nek a halál időpontjában •fennálló összegét az örökö­sökkel igazoltatták és1 a ha­gyaték átadásánál ezt figye­lembe veszik. A tapasztalatok szerint a közjegyzők elősegí­tik, liogy a hagyatéki tár­gyalás során az örökösök kö­zött egyezség jöjjön létre. A felek részére a tárgyaláson útbaigazítást, illetve kiokta­tást adnak, a túlélő házas­társ haszonélvezeti jogát, amennyiben az a hagyaték átadása időpontjában fennál­lott, a közjegyzők az ügyészi megállapítások szerint bizto­sították. Néhány ügytől eite kintve a túlélő házastárs va­gy onközösségi igénye is ren­deződött. A hagyaték tárgyalás nél­küli átadása terén a közjegy­zők megfelelő gyakorlatot folytatnak. ' Megállapítható volt azonban, hogy a beje­lentett fellebbezések jelentős számban a tárgyalás nélkül hozott hagyatékátadó végzé­seket x érintették. Azokat az ügyeket elemezve, amelyek­ben az állam örökösként volt érdekelve, az ügyészségek po­zitív megállapításokat tettek. A közjegykők ugyanis az ál­lam képviseletére jogosult szervet a hagytékátadó vég­zés kézbesítéséyel minden esetben intézkedésükről érte­sítették. Azokban az esetek­ben, amikor hagyatéki tárgya­lásra került sor, a közjegy­zők a jogorvoslati lehetősé­gekre kioktatták. Hagyatéki tárgyaláson hozott intézkedés­sel szemben viszonylag kevés fellebbezésre kerül sor. Az elemzett ügyekben a nemzet­közi vonatkozású jogszabályi előírások megfelelően érvé­nyesülnek. A külföldi örökö­sök megidézése tekintetében a közjegyzők helyes gyakor­latot folytatnak. AZ ÜGYÉSZSÉGNEK meg­állapítása szerint a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek használatában levő földekre vonatkozó hagyatéki, eljárá­sok vonatkozásában is helyes a közjegyzők által folytatott gyakorlat. Dr. Varga Emil------------1----------------------------­H úsz év fegyverben Hárman a munkásőrség alapítói közül ..Nagy vihar volt, de tisztult már az égbolt Es segítséget kért tőlünk a párt. A tétlenségből nekünk rég elég volt: a munkásőrség rögtön talpra állt’. A Megértették az idők sza­vát című vers szerzője a munkásmozgalom régi har­cosa, a munkásőrség alapító tagja volt. A mostani, husza­dik évfordulót a költő már nem köszönthet! verssel. De a „történelemesinálók”, a nagy idők tanúi közül sokan még itt vannak közöttünk. Számosán még ma is aktív munkásőrök, s ezekben a he­tekben bajtársaikkal együtt készülnek az évforduló mél­tó megünneplésére. Közülük ismerkedünk most meg há­rommal, a pásztói járási ön­álló munkásőregységnél. Szikár, csontos arcú ember Sándor András. Kemény tar­tásé Amikor az egységpa­rancsnok irodájában kato­násan jelentkezik, még nem is sejtem, hogy igencsak sú­rolja a hetven évet. A kez­detről, az alakulás körülmé­nyeiről kérdezem: — Nem vitás, hogy 1956. tanulsága hozta létre testü­letünket. a munkáshatalom­nak szüksége van erre a fegy­veres erőre. Fiatalon bányász voltam, de ebben az időben Taron tanácselnökként dol­goztam. Az egykori tulajdo­nosok nálunk is mozgolódtak, ez is ösztönzőleg hatott. Ami­kor hírét vettem a munkásőr­ség szervezésének, azonnal je­lentkeztem. A szív, az érze­lem diktálta ezt a választást. Ha már egyszer sok vér árán megteremtettük az új rendet, meg is kell védenünk. Sándor András emlékezete szerint elég gyorsan megala­kult egy szakasz, negyven-öt* ven embert tömörített. — Nagy erőpróba előtt áll­tunk. Hovatartozásunkat csupán egy karszalag jelezte, fegyverből sem jutott több a szakasznak tizenegy géppisz­tolynál és tizenegy személyi (Reidl Antal) pisztolynál. Mindenekelőtt az új fegyvert kellett megismer­ni, ebben segítettünk mi, ka­tonaviselt emberek. A politi­kai felelősség nagy volt, szá­moltunk ezzel valamennyien. Hogy a kezdet kezdetéről hoz­zak példát, 1957 augusztus 20-, át említem. Bujákon munkás -paraszt találkozó volt, ott kellett rendzavarokat megfé­keznünk. Az emberek cso­dálkoztak: kik ezek a rend- csinálók? Aztán változtak az idők. Mi is erősebbek lettünk, a testület pedig bizalmat kel­tett a lakosságban. A nyugdíjas tanácselnök megkapta a Munkaérdem­rend ezüst fokozatát, tulajdo­nosa a Szolgálati Érdemérem­nek. Bakos János 67 éves, húsz esztendővel ezelőtt szintén az első munkásőrök közé tarto­zott a •pásztói járásban. A beszélgetést kissé régebbi idők felidézésével kezdjük. Hallot­tam valahol az „átállásáról”. — Igen, ez bizony egy há­borús emlék. 1944-ben, egy szeptemberi éjszakán '„cso­magoltunk” és szüktünk át a szovjet csapatokhoz. Öröm­mel fogadtak. Mikor ettünk? — ez volt az első kérdésük és elláttak mindén szükséges holmival. A harcot — le mi­csoda más céllal — fegyver­barátainkkal folytattuk to­vább. E kis kitérő után 1957 ele­jére terelődik a szó. — Szurdokpüspökiben vol­tam akkor párttitkár, a job­bágyiakkal közösen állítot­tunk ki egy szakaszt Három­négy nap alatt. Olyan embe­reket hívtunk magunk közé, akik korábban már letették a voksot: hová is tartoznak. Bakos János sokfelé járt az országban, ott dolgozott, aho­vá éppen küldték. Üt ja vé­gül is visszakanyarodott Nógrádba, 63 éves korában a járási pártbizottságtól ment nyugdíjba. — Azóta majdnem mindig itt vagyok a körletben,- — mondja kedélyesen —. Egy­ségraktáros vagyok, igen sók a teendőm. De így a jó. Meg aztán... szeretek a fiatalok kö­zött lenni. Más élményanyag­gal állnak most közénk, de elkötelezettségük épp olyan erős, mint a veteránoké. Egy kis' felsorolás álljon még itt! Szolgálati érdem­érem; á Haza Szolgálatáért Érdemérem arany, ezüst, bronz fokozata; Felszabadulá­si Jubileumi Emlékérem; Kiváló Munkásőr. Valamennyi kitüntetés egy nehéz, küzdel­mes, de céltudatos életút bi­zonyítéka. / A harmadik munkásőr. aki­vel a testület megalakulására emlékeztünk, Robotka Já­nos. — Egyházasdengelegsn vol­tam tanácstitkár. Egyik este Góca Jani bácsi jött hozzám motorkerékpárral. Hozta a hírt, önálló munkásőrszakasz szervezését engedélyezték. Azonnal jelentkeztem és folytattuk a szervezést. Így jött közénk Dengelegról Kárpáti Mihály — még ma is aktív munkásőr— és Zsiga Gyula többek között. Első munkánk az elrejtett fegyve­rek felkutatása és összegyűj­tése volt. Ez bizony, koránt- \ sem volt veszélytelen 'fel­adat Rajparancsnok. szakaszpa- ráncsnok-helyettes, szakasz­parancsnok — így alakult Ro­botka János előmenetele a munkásőrségben. 1962. már­ciusában pedig függetlenített állományba került, azóta a járási önálló egység parancs­noka. — Munkásőreink mindig ott vannak, ahol segíteni kell. Példamutatók nemcsak a szol­gálatban, hanem a munkahe­lyen is. Ennek is köszönhető, hogy háromszor nyertük el a megye legjobb egysége címet. Kelemen Gábor Kereslet és kínálat — helyben Papírtörülközőt fedeztem fel a minap az egyik önki- szolgáló papírüzletben. Finom, puha, fehér papírból készült, — perforálva, hengerformára csomagolva. Megvenném, gon­doltam, csakhogy ehhez vala­miféle tartóféle is kellene, amire felakaszthatom, hogy a perforált darabokat le lehes­sen szakítani egymástól, hogy a henger könnyedén forogjon. Anélkül szinte használhatat­lan. Szigorúan szakosított üz­lethálózatunkban kellemes meglepetés: a papírboltban tartót is árusítottak a törül­közőhöz, holott ez utóbbi nem papírból, hanem műanyagból készült. Ekkor már csak egy gond maradt: ki és hogyan fogja ezt felszerelni? Otthon újabb és még kellemesebb meglepetés: a műanyag tar­tó hátoldal^ önmagától is ta­pad a falhoz, de fényes csa­vart is mellékeltek .hozzá —, a biztonság kedvéért. E= fi Évekkel ezelőtt hallottam először egy nyugdíjas, salgó­tarjáni bányászról. A hírt csodálkozva és némi kétkedéssel fogadtam. A róla szóló történet pedig a következő: a Haza­fias Népfront adatai szerint csaknem tízezer facsemetét ül­tetett el. Mint megtudtam, társadalmi munkában. A termé­szet szerelmesének — mi mással (lehetne magyarázni buz­galmát? — busás fizetséget nyújtott a felcseperedő fák lát­ványa, az árnyat adó. levegőt tisztító lomb terebélyesedése. Az önkéntes „erdőtelepítő” azóta is sokszor eszembe jut. Nemes cselekedetét különösen akkor idézi emlékezetem, amikor a pusztítást látom. Az oktalan pusztítást. A „tízezres bányász’’ történetét éppen egy dühös em­bernek mesélem. A „pilóta” idegesen fogja a volánt, s mu­tatja az út két szegélyét. Jobb és bal oldalon egyaránt szo­morú a látvány. Már sok nyarat látott és éppen csak si- heder.nyi akácok ott hevernek rendre — megölve! A Pásztó és Szécsény közötti országúton haladunk s a magunk meg­nyugtatására is magyarázatot, mentséget próbálunk keresni. Miért kell ezeknek a fáknak legszebb korukban elpusztul­ni? \ Útban lettek volna? Nem valószínű. Épp a nyáron kor­szerűsítették, szélesítettek az utat. most már nem zavarnak senkit és semmit. Rossz hatással lennének a gépjárműveze­tőkre? Ütitársam véleménye szerint éppen ellenkezőleg, a huzamos ideig vezetőket a fasor, a nyári zöld lomb meg­nyugtatja. Nem ö az első hivatásos gépjárművezető, akitől ezt hallom. Nagymezőnél Szarvasgede felé kanyarodunk. Még egy pillantást vetünk a\pusztítás színhelyére. A máskor alkotó- építő ember a pusztításban is alapos, precíz. Szabályszerűen legallyazták a fákat, a törzseket feldarabolták. A termé­szethez egy hajszálnyit is kötődő embernek azonban ezek a szabályos farakások nagyon is szomorúak. Mi lesz a sorsuk? Bizonyára eladják; tűzrevalónak, szerszámfának. Az incsel­kedő kisördög nem is hagy nyugodni: csak nem az effajta gazdasági indíték volt a cél? Csak nem kizárólag a mára tekintő fanyüvő ember pecsételte meg az akácok sorsát? 8 k.--------------------------------------------•-------;-------------------------------­K onzervhez — bontó Mondom: mindez meglepe­tés. Mert a kereskedelem ál­talában nem kényeztet el bennünket, nem kímél attól, hogy boltról boltra járva szerezzük be azt, amire egy tárgy használatához szüksé­günk lehet. Az üzlethálózatot a legtöbb helyen úgy szakosí­tották, ahogy az a kínálat — és nem a kereslet — szempont­jából kényelmes. Jß. hogy a trafikban a cigarettához gyu­fát is adnak, de az élelmi­szerboltban vett konzervhez, sörhöz, üdítő italhoz nyitóal­kalmatosságért legtöbbször máshová — vasüzletbe, edény­boltba — kell menni. Szem­festék az illatszerboltban ta­lálható, t a felviteléhez szüksé­ges ecsetért a tájékozott el­adó a papírboltba küldi a vevőt. A színek harmóniájá­ra ügyelő nő szaladgálhat a bőrdíszműáru-üzlet és a cipő­bolt között, s még akkor sem sikerül olyan táskát vennie, amelyik illeszkedik csizmája színéhez, mert egymás mel­lett, csak akkor tekintheti meg a kettőt, mikor már leg­alább az egyiket megvásá­rolta. És így tovább. Igaz, akadnak követendő kísérletek. A régi, szűk bú­torboltok helyett már a vá­rosok sorában épültek nagy lakberendezési áruháza«, amelyekben a bútorhoz kivá­laszthatja a vevő a szőnye­get, a függönyt, a díszpárnat, a világítótesteket is. A játék­boltokban most kezdődik va­lami hasonló ésszerűsítés: míg idáig fajtánként cso­portosították a játékszereket, úgy, mint babák, mechanikai játékok, társasjátékok, gumi­állatkák stb., most megpró­bálják ugyanezeket korcso­portonként kínálni; az egyik pultnál 3—6 éveseknek való, a másiknál a 6—10 évekesek- nek készült, a harmadiknál a legkisebbeknek szánt játék­szereket. Cipő és retikül, együtt Ezt az alapelvet kellene a kereskedelemnek más ágaiban is megvalósítani. Az árukíná­latot aszerint csoportosítani, mit keres egyidőben, egy he- . lyen a vásárló. Ez nemcsak a vevők kényelmét szolgálná, hanem feltehetően az üzlet­menetet, a forgalom növelé­sét is. Hiszen —, hogy az egyik előbb említett példánál maradjunk. —, aki csak cipő- vásárlásra készült, könnyeb­ben hajlik arra, hogy retikült is vegyen, ha felfedezi, hogy ugyanott kaphat színben, stí­lusban illeszkedőt. Az árukínálat már sok te­kintetben jobban alkalrpazko- ,dik a kereslethez, mint a múltban; mennyiségben, mi­nőségben, a divat követésé­ben. Talán nem túlzott igény, ha azt kívánjuk, hogy a jö­vőben a helyben, az áru megjelenésének helyében is alkalmazkodjon a mi igénye­inkhez. Gál Zsuzsa NÓGRAD — 1977. január 21., péntek \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents