Nógrád. 1977. január (33. évfolyam. 1-25. szám)
1977-01-18 / 14. szám
\ Képernyő előtf Csak ültünk és gyönyörkiídtünk Van egy műsora a televíziónak, pontosabban Vitray Tamásnak, amely ez ideig nem mondhatni, hogy különösebb feltűnést és közönségérdeklődést keltett vo'na. A Csak ülök és mesétekről van szó. A műsor önkéntes riportalanyok közreműködésével áll össze, s ha múltidejűleg nézzük, nem- esyszer bizony erősen kér- dőjelezhetőnek tűnt a szerkesztői válogatás. Olyan riportalanyok is szóhoz jutottak, akikben több volt a fel* tűnési viszketegség, m:nt a közfigyelemre való érdem. lay nem csoda, hogy oTykor-oly- kor el bóbiskoltunk az adások alatt. Hiába, megszoktuk már, hogy Vitray jelentkezései eseményszámba mennek — se vállalkozása bizony nehezen talált önmagára. De végre, mégiscsak önmagára lelt, legalábbis erre enged következtetni a Csak ülök és mesélek... két utóbbi jelentkezése. Két hete. az évkezdés első műsorhetében kaptuk fel először a fejünket, egy különleges, legtöbbünkben alighanem viszolygást keltő fakír- produkció láttán, s egy bicsér- distával való szórakoztató diskurzusra. Folytathatóság nélküli kezdetek. S nem is lehet tovább folytatásuk igazi célja a Csak ülök és meséteknek. Hogy ez a műsor a korábbiaknál jobb sorsra hivatott, s hogy az előbb említett látványosságon különlegességen túl hasznos Ismeretbővítő töltetet, is hordozni bír, arra az elmúlt heti újabb jelentkezése nyújtott több, jobbnál jobb példát. Ilyen volt egyrpást követő és egymást erősítő bizonyságnak — ha más-más témakörben is — a Hegyesi János füzesgyarmati parasztköitőről. az egykori parasztoolit'kusró'. Veres Péter. Erdei Ferenc. Darvas József barátjáról, volt közdötár- sáról, elvszövetségeséről. aztán a sokgyermekes debreceni Oláh család egvszerű, gondok közepette is emberségesen tiszta, szép életéről, de legkivált a hajdúnánási ..ezer- eszú” órákat javító, elektromosságot csináló, szobrász- kodó és sajátságos eredetiséggel festegető Tóth Lajosról szóló portréfilm. a velük folytatott beszélgetés, illetve a műsorsorozathoz igazodón: beszéltetésük Hogy menynyi nagyszerű emberi érték, tehetség húzódik meg üzerte az ors2:ágban szerény ismeretlenségben. akiket társadalmi kötelesség felkutatnunk, a nyilvánosság felszínére emelnünk, most ez a műsor érzékletesen » felhívta figyelmünket. Mert az ,.ezer- eszú" Tóth például nemcsak ezermester, de imponálóan iáratos a művészettör* éneiben is, s olyan gondolati tisztasággal. képi érzékletesség- gel beszél az egyszerű emberek életéről, valahai gondjairól. keserveiről, hogy gyönyörűségünkre szinte magát a népköltészetet véljük hallani. Ahogy keze alatt az engedékeny agyagból másodpercek alatt formálódik a szoborremek'.és. úgy formálódnak remekléssé a nehéz sorsú figurákat az élet plasz- ticitásába emelő, jellemző gondolatai is. Vitray Tamás a múlt heti jelentkezésével rátalált arra az útra, melyet műsorának a továbbiakban követnie kell. Ha válogató, szerkesztői igényessége nem lankad. bizonyos, hogy a Csak ülök és mesélek. .. a legnépszerűbb, tartalmában a legértékesebb sorozatok egyikévé lesz. (b. t.) Kultúra, ismeretterjesztés, közösség Mi a kultúra? A sző azokhoz az agyonkopott kifejezésekhez tartozik, amelyeket nyakra-főre használunk, anélkül, hogy jelentésükön elgondolkoznánk. Leginkább talán Németh László közelíti meg a kifejezés tartalmát: „A kultúra nem tudás, nem művészi produkció, hanem valami életet szabályozó elv, amely egy embercsoport minden tagjának belső mágnese, irányítója”. Az Értelmező Szótár szerint: „azoknak az anyagi és szellemi értékeknek az összessége, amelyeket az emberi társaaa- lom létrehozott történelme folyamán”. Csakhogy az „em- béri társadalom” társadalmakból áll, és állt a múltban még Inkább; kisebb közösségekből, melyeknek kultúrája a maga zártságában teljes volt, és a közösség minden tagja számára megközelíthető, míg a mai ember a távolságokat legyőző információs eszközök birtokában időben-tér- ben teljességre vágyik, s kulturáltságához az emberiség egész anyagi-szellemi, műveltségének legalább nagyvonalú ismerete hozzátartozik. A kulturálódás könnyebb, s egyben nehezebb lett Nem véletlen, hogy újabban közművelődésről beszélünk, s nem népművelésről. Az utóbbi tevékenység valamilyen kívülről bevitt 'tudást sejtet, s nevelőt hozzá, aki megfelelő „pedagógiai távolságból” vezeti a nála gyöngébbeket. Holott a felnőtt embernek önmagát, önként kell művelnie és közösségi kultúrához is csak ezen az önkéntes, öntevékeny cselekvésen keresztül vezet az útja. A művelődés munkásainak feladata a lehetőségek biztosítása, a megfelelő segítség nyújtása. A lehetőségek adottak, s gazdag változatokat kínálnak. A nemrégiben megjelent Kulturális Lexikon (Kulturális intézmények és szervezetek Magyarországon) adatai szerint a művelődési otthonok rendezvényeit évente 50 millió ember látogatja (ez évi öt alkalmat jelentene fejenként, ha a csecsemőket, s a nagyon öregeket is számítjuk, nélkülük sokkal többet; a közművelődési könyvtáraknak a lakosság 22 százaléka beiratkozott tagja), -ám az olvasó ennél több, hiszen sokszor a beiratkozott egész családja forgatja a könyveket, ezenkívül vannak, akik csak tduo- mányos könyviárakba járnak, vagy csak saját könyveiket olvassák; az ismeretterjesztő előadások látogatottak, akár a TIT, akár más szervezet rendezi őket; a múzeumok évi 12 millió látogatóval dicsekedhetnek; a színházak, hangversenytermek estéről estére megtelnek; csupán a íiimszín- házaknak jelent sikeres versenytársat a televízió, mely a rádióval együtt a művelődés hathatós eszköze lett és elősegítheti, hogy az egyetemes kultúra a legtágabb körökhöz eljusson. Fény mögött az árnyék: az eredmények nyomában is járnak gondok. A bőség zavara az iskolázott elméket is fenyegeti, a kényelmesebbek pedig könnyen átadhatják magukat a szórakoztatás hullámverésének: fogyasztják válogatás nélkül, ami a legköny- nyebben elérhető, vagy befogadható számukra, szétaprózva figyelmüket és semmit meg nem őrizve emlékezetükben. Még meg is nyugtathatják magukat a „sokoldalúan fejlett személyiség” jelszavával. Pedig a sokoldalúság nem szétforgécsoltság! Mindenkinek magának kellene tudnia, mennyit, mennyi félét képes tudatában integrálni, mi érdekli igazán, s legjobban, mert csapongás esetén csak kusza morzsahalmaz marad a fejében és növekvő zűrzavar. A kultúra nem fogyasztási cikk, nem beszerezhető áru, hanem a teljes embert átható erő; csak a szívvel-ésszel- szenvedéllyel közelítőnek adja meg magát. De furcsa mód nem kedveli az önző magán- művelődőket sem, a csak maguknak kíváncsiakat. A kultúra olyan, mint a jó anya, aki családi körben érzi jól magát; közösség kell neki, csak onnan nem szökik meg, ahonnan többen húzódnak melegébe. Ahol a közösségek meglazulnak, ahol emberek és családok egymástól elzárkózva élnek, ott hiába igyekszik az egyén, végül már maga sem tudja, miért igyekszik, meri ellaposodik körülötte a szellemi élet. (Könyvtári felmérések bizonyítják: sokkal többet olvasnak azok, akiknek van kiknek beszámolniok könyvélményeikről. Bár az olvasás a kultúra magányos megközelítése: a nyomában születő gondolat már kikívánkozik, közlésre vágyik. (E tény megérzéséből következiK, hogy mind többen, elsősorban fiatalok, de mások is, kisebb közösségekbe törekednek, klubokat, szakköröket (honismereti, irodalmi, turisztikai, szakmai , stb. körök) hoznak létre, kisebb-nagyobb kollektívák körében közelítenek a műveltséghez. Művelődünk szellemiekben gazdagodni vágyunk, de hogy valóban áthasson minket a kultúra, hogy sajátos, hazai, szocialista kultúránk — és amibe az beletartozik az egyetemes emberi egységbe foglaljon bennünket, ahhoz közösség kell, tudatossan vállalt, összetartozástól fűtött közösség, mely kis körökön keresztül a nagy egészhez csatol. És itt már többről van szó, mint az ismeretek terjesztéséről. Ez már emberség kérdése, s ama belső mágnesé, ami a kultúra lényege, s ami több, mint a lexikális tudás. B. É. Szocialista brigádok filmsorozata A Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsa és a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat az elmúlt év végén szervezett első ízben filmsorozatot a szocialista brigádok számára. Idén a József Attila megyei Művelődési Központtal közösen Salgótarjánban megrendezik a sorozatot. Az eladásokat kéthetenként tartják a művelődési intézményben. Az első fél évre elkészült program számos érdekes és izgalmas filmbemutatót ígér. Bemutatják többek között az Üvegház című amerikai, a Vörös rekviem című magyar, a Prémium című szovjet és A vizsgálat lezárult, fe’eitse el! című olasz filmet. A filmsorozat legközelebbi előadását január 28-án tartják, amikor Costa Gavras Ostromállapot című francia filmjét vetítik. Megnyitó Salgótarjánban Vili. és?ak-magyarországi fotóművészeti szemle Salgótarjánban március 20- án nyílik a József Attila Művelődési központban a VIII. észak-magyarországi fotóművészeti szemle. Heves, Nógrád és Borsod megye fotóklubjai rendezik a bemutatót, azon fotósok munkáiból, akik a korábbi bemutatókon még nem szerepeltek. A beküldött munkák hátjom -apportban kerülnek elbírálásra. A pályaműveket' március 6-ig kell beküldeni a Nógrád megyei fotóklub címére (3101 Salgótarján, Pf. 137.) A salgótarjáni bemutató után az anyag április 15-én Miskolcon kerül közönség elé, majd Egerben látható Tanfolyam . Rákóczi-bánvateleoen a helyi Vöröskereszt egészségügvi előadásokat rendez a lakóknak. Hetente egv alkalommal. szerdán tartiák az ösz- szejöveteleket. A Vöröskereszt dr. Magyarfalvi András, kisterenyei körzeti orvost kérte fel az előadások megtartására. Az időszerű egészség- ügyi kérdésekkel foglalkozik. Az első alkalommal a gvórv- szerrendelés mindenkit érdeklő, nemrég életbe lépett rendiéről tartott tájékoztatót Magyarfalvi doktor. A következő szerdán a táppénzbe ■ vétel változásairól szól az előadás. A vöröskeresztes tanfolyam hat hétig tart. Milttomoslányból bankrabló fi.) 99 Ciános golyóink vannak... 99 Mai tévéajánlatunk 20.00: SZEPTEMBER Sarkadi Imre 1955-ben írt drámája egy Debrecen környéki tanyán játszódik. Itt él Sipos István, az idős gazda, megfogyatkozott Családjával, hiszen mindhárom fia elment a háztól. Csak lánya, felesége, meghalt fiának felesége és a veje osztják meg vele a föld művelésének gondját. Sipos világéletében keményen dolgozott, nem kímélte magát; s hogy végül is embert nevelt fiaiból, magának köszönheti. A legkisebb, a „tanult” fiú vitte a legtöbbre, ö a fővárosban, a minisztériumban dolgozik. Nem kis meglepetéssel és örömmel fogadják hát, hogy Pali megérkezik, s azt is kijelenti: itthon marad. De a tanult fiúnak más elképzelései vannak az életről, a világról, s legfőképpeh a jövendőről. Ebben nem tud szót érténi apjával. A drámát a debreceni Csokonai Színház művészeinek előadásában mutatja be *a televízió. NÓGRÁD - 1977. január 18., kedd A CBS amerikai rádiós- és t^ievízióstársaság kommentátora szerint általában az számít eseménynek, ha egy, úrilány nem alszik otthon. Ennek ezúttal az ellenkezője igaz: a világsajtó 1976. utolsó napjaiban nagy terjedelemben közölte azt a hírt, hogy Patricia Hearst, az Egyesült Államok egyik leggazdagabb örökösnője hosszú idő után először alszik odahaza, szülei kastélyában. A hír háttere többé-kevés- bé közismert. Az ifjú hölgyet bankrablásban való részvételért először hét év börtönbüntetésre ítélték, majd körülbelül egymillió dollár óvadék ellenében ideiglenesen szabadon bocsátották. A másik milliót a papa Amerika legjobb ügyvédjének fizette ki és komoly esély van arra is, hogy az újságkirály ezenkívül is nagy összegekkel áldozott különböző politikai oltárokon. Mivel mindaz, ami az ítélet előtt és után történt, többé-kevéseé tipikus, érdemes egy pillantást vetnünk a nem mindennapi ügyre. „AZT HITTEM, A HAVERJAIM...” 1974. február 4-én reggel 9 pia felé csöngettek a kaliforniai Berkeley egyetem közelében levő egyik lakás ajtaján. Patricia Hearst, aki az egyetem hallgatója volt, lakott ott. Gyakran megesett, hogy néhány diáktársa bejelentés nélkül betoppant. Ezúttal sem nézett ki; egyszerűen ajtót nyitott. Vőlegénye, Stephen Weed, a reggelizöasz- talnál maradt. Amikor kinyílt az ajtó, elegáns, törékeny leány állt ott, kezében revolverrel. — Először azt hittem — mondta később a tárgyaláson Patricia Hearst, — hogy a haverjaim állnak mögötte és valami otromba tréfa az egész, De nem a cimboráim léptek be, hanem két idegen férfi: egy zömök fehér, ma már tudom, hogy Bill Harris és egy fekete óriás, Donald de Freeze, aki a szervezetben Cinque marsallnak nevezte magát. A revolveres lány mögött a szobába nyumolt férfiak leütötték a vőlegényt is, Pairi- cét is és az ájult lányt magukkal vitték. Mikor magához tért, felismerte, hogy egy „országúti cirkáló” hátsó ülése előtt fekszik á földön, több pokróc alatt. Fuldoklott, úgy érezte, nem bírja sokáig. Vagy háromórányi keringés után közölték vele: forgalmas helyen fognak kiszállni, ezért szíveskedjék mosolyogva velük tartani, ellenkező esetben kénytelenek lesznek lőni. „Ciános golyóink vannak, egy karcolás is halálos” — közölte állítólag Harris. ABLAKTALAN ZUG A lakásban az elrabolt milliomoslányt betuszkolták egy ablaktalan zugba, ahol a takarítószereket tartották. A helyiség olyan volt, hogy csak feküdni lehetett benne, sem állni, sem ülni nem. — Itt teljes, áthatolhatatlan sötétségben tartottak, megmondták, hogy naponta kétszer nyitják ki az ajtót. Ilyenkor enni kaptam és egy-két percre elhagyhattam a szobát. Ez volt a kezdet. A folytatás meglehetősen rendhagyónak bizonyult. Erről szóljon az ügyész, aki 1976. március elsején San Franciscóban megkezdődött tárgyaláson a következőket mondotta: — A vádlott 1974. április 15-én délelőtt 11 óra 23 perckor, társaival, az SLA fedőnevű terrorista banda tagjaival egyetemben behatolt a San Francisco-i Hibernia bankba, ahol tevékenyen részt vett annak kifosztásában, illetve a személyzet és az ügyfelek sakkban tartásában, brutális megfélemlítésében. A vád véleménye szerint a vad tárgya tökéletesen bizonyítottnak tekinthető. Számos tanú kész eskü alatt vallomást tenni arról, hogy az egyik támadó rámutatott a vádlott^ ra és ezt kiáltotta: „Ez itt Tania Hearst!” (Mint ismeretes, a vádlott az őt elrabló bandához csatlakozva, a ,.Tania” fedőnevet vette fel.) Többek között — folytatta Browning ügyész — ezt a jelenetet is megörökítette a bank rejtett kamerája által készített film, amelyet a képernyőn milliók láttak és amelynek eredetijét a vád — az FBI jóvoltából — a bizonyítékodhoz csatolhatta. Gyakorlatilag ezzel kezdődött az Egyesült Államok történetének egyik legérdekesebb bírósági tárgyalása. Mivel a vád tárgyához, a banx- rablásban való részvételhez semmi kétség nem fért, az ügyész azt kívánta bizonyítani, hogy az elrabolt milliomoslány önként csatlakozott a bandához. A védő ezzel szemben minden erőfeszítését arra összpontosította, hogy bebizonyítsa: Patrícia Hea-st mindvégig az emberrablók áldozata maradt és soha nem vált szabad akaratából aktív tettestársukká. KUKÁBAN UTAZTAM A tárgyalás során a vádlott elmondta, hogy huszonnyolc napig tartották az ablaktalan zugban, utána ismét elrejtették egy nagy személygépkocsiban. „Ezután hetekig csak mentünk. Kaliforniát például egy csomagtartóba helyezett kukában, autóztam be”. Lee F. Bailey védő ezután jelentette ki aj tárgyaláson: — Tisztelt bíróság, esküdt hölgyeim és uraim! Törvényeink betűje és szelleme szerint senkit nem lehet elmarasztalni olyan tettekért, amit életveszélyes fenyegetés hatására követett el. A tárgyalás folytatódott. Harmat Endre (Következik: Ügyész kontra szupersztár). A milliomoslány és elrablói. Jobbról az első, de Freeze, alias Cinque marsall. \
