Nógrád. 1976. december (32. évfolyam. 284-309. szám)

1976-12-14 / 295. szám

Dolgozni és művelődni Vna a szocialista brigádok kulturális vállalásairól KI FOG DOLGOZNI? A mi vállalatunk új üzem és olyan mun­kát végzünk, hogy jórészt szakmunkások, technikusok dolgoznak a gépeken. Nálunk a tanulás kérdését úgy is felvetik, hogy ott kell elsősorban szorgalmazni. ahol segéd-, vagy betanított munkások dolgoznak. Meg aztán ki fog dolgozni ha mindenkiből tech­nikus, vagy mérnök lesz? A mi brigádunk 13 tagú és többen is ta­nulnak. Van aki technikumba szakközépis­kolába jár és olyan is, aki a marxista—le­ninista esti egyetemen tanul Aztán kapunk időnként mozi- és színházjegyet is. több al­kalommal vettünk részt ilyen közös rendez­vényeken. Csakhogy a baj ott van, ha a 13 emberből csupán 7 jut el a színházba, már olyan, mintha ott sem lettünk volna. Nem számít, nem értékelik. Ezért tartanám én is. a brigádtagok is helyesnek az egyénen­kénti vállalások rendszerét. Azt persze nem tudom elképzelni, hogy ki és hogyan fogja értékelni a vállalások teljesítését összességében az a véleményem, hogy a szocialista brigádok kuturális vállalásainak nincs elég becsülete. Ma még ugyanis az a gyakorlat, hogy előbb a termelési vállaláso­kat értékelik, s csak ezután tön — ha jön — a művelődés. Ha ez másképpen volna, mondjuk a kultúrával, a művelődéssel úgy számolnának az értékelés során, mint a ter­melési eredményekkel, talán jobban ösztö­nözné a brigádokat, a brigádtagokat is, hogy e tekintetben többet tegyenek. Antal István, bri gádvezető Vegyépszer A MŰSZAKIAKNAK SEM EGYSZERŰ A mi brigádunk műszakiakból áll, s azt mondják, hogy a műszakiak dolga sokkal egyszerűbb a szocialista brigárimozgalomban. Ez azpnban nem egészen á'i így. Igaz. a kulturális vállalásainkat úgy ahogy teljesí­tettük. ám ez korántsem je'enti, hogy bizto­sak lehetünk a szocialista cím elnyerésében. Ugyanis a gazdasági feladatok teljesítésével elcsúsztunk. Nem készültünk el valamennyi tervezett újítással, és a DH-mozgalomban is joggal vártak tőlünk többet Ebből le kell vonnunk a megfelelő tanulságot Azt, hogy a brigádunknak igazi közösségként, együtt kell mérlegelnie a lehetőségeket. Együtt kell megállapodnunk ki mit vállaljon magára, mert a vállalást teljesíteni kell. A termelési feladatokat, meg a kulturális, művelődési vállalásokat is. Kulturális vállalásainkról talán még any- nyit, hogy kicsit sablonosak voltak. Előadá­sok szervezését, színház, rrozi látogatását vállaltuk jobbára mindannyian Az előadá-’ sok egy részét próbáltuk valóban érdekéssé tenni. Megbeszéltük, hogy a brigád szívesen hallgatna külpolitikai előac.ást. a politika összefüggéseit jól ismerő értő embertől A Nemzetközi Szemle szerkesztőségétől kér­tünk és kaptunk segítséget. Az ilyen előadá­sokra nem nehéz szervezni, mozgósítani az embereket Szívesen jönnek, mert arról esik szó. ami valóban érdekli őkei. amiből tanul­hatnak. A csoportos vállalások helyett mi is jobb­nak tartjuk az egyéni vállalásokat. Csakhogy itt az ellenőrzés lényegesen nehezebb Ügy gondolom, azért nem jelenthet megoldhatat­lan gondot. Ha a brigád gyakrabban össze­jön, lesz módunk arra, hogy ne csak a gaz­dasági feladatokról, a kultúráról, a művelő­désről is szóljunk Aztán arra is módot kel­lene találni az üzemben, de a városban is, hogy a szocialista brigádok kicserélhessék egymással tapasztalataikat Szigeti János brigádvezető, Salgótarjáni Kohászati Üzemek EGYSZERŰBB VOLT ELENGEDNI Igen jónak tartom, hogy a gyár vezetői megkeresték a műszakiakat és arra kérték őket, hogy segítsék, támogassák jobban a szocialista brigádokat. A patronálás egész rendszerét szerveztük meg. szinte valameny- nyt brigádnak volt felelőse Az volt az el­képzelés, hogy a műszakiak elsősorban a kulturális, művelődési vállalások kialakítá­sánál segítsenek. Adjanak öt'eteket, javasla­tokat a munkásoknak a folyamatos művelő­désre és segítsenek az ehhez szükséges fel­tételek megteremtésében is. A dolog nem egészen úgy alakult, ahogy terveztük, ahogy szerettük volna. A patro­náló mozgalomban rejlő nagvszerű lehetősé­geket nem sikerült kihasználnunk. Csak el­ismerés illeti azokat a műszakiakat, akik lelkiismeretesen eleget tettek megbízatásuk­nak. Nem kevesen voltak ilyenek. De akad­tak patronálok, akik csak formálisan csinál­ták dolgukat, és olyanok is, akik egyszerűen nem tettek semmit, mondván; a brigád he­lyett nem dolgoznak. Ügy gondolom, ha a szocialista brigád­mozgalom gazdái — a gyár gazdasági veze­tői, a pártszervezetek, a szakszervezet — jobban kézben tartják a patronáló mozga1- mat, bizonyára eredményesebb a munka. De mindez egy kis többletmunkát jelentett vol­na. Egyszerűbb volt — elengedni. , Letovai Ildikó mérnök, a ZIM salgótarjáni gyára Képernyő élőit Történelem feliilnéxe'ben és nemzetiségi dolgainh Véget ért a Századunk újabb sorozata. Az utoooi Ueleaoen látott öt résszel huszonötre teljesedett az a nagy ívű do­kumentumai űsor- v aiialkozas, amely történelmünk felszaba­dulás előtti évtizedei politikai, társadalmi eseményeinek ku­lisszatitkaira villantott fényt, szolgált marxista tudományos elemzéssel és magyarázattal. A 25. befejező rész az 1944- es bel- és külpolitikai való­ságkép rekonstruálásával, a hír­hedt „Margaréta-terv” meg­születésével és gyakorlati meg­valósításával, hiteles dokumen­tumok felhasználásával idézte meg egy bűnös korszak alak­jait, országvesztő taktikai ma­nővereit, melynek nyomán ha­zánk némiít-fasiszta leronaná- sa bekövetkezhetett, sorsszerű­én elkerülhetetlenné vált. A sorozat értékességét rend­kívül magas nézőcsúcs jelzi a televízió statisztikusainak, de jelzi a folytatás igényének je­lentkezése is. S valóban meg­gondolandó, nem volna-e hasznos a műsorszerkesztők­nek újabb vállalkozásra in­dulni a felszabadulást köve­tő időszakban is. Ha történel­mi hitelességű dokumentum- műsor születhetne például nemzeti talpraállásunk nagy mozzanatairól: az ideiglenes nemzetgyűlés, kormány lét­rejöttéről, a földosztás, az államosítás, a politikai küzdel­mek, az újjáépítés, egyszóval az eltelt három évtized vilá­gáról. Bizonyos, hogy a nagy események részeseinek vagy szemtanúinak elgondolkodtató emlékeztetőül és tanulságul szolgálna, de eligazító lehetne közelmúltunk felvillantása újabb nemzedékeinknek is. Az elmúlt műsorhét legtar­talmasabb estjének a szerdait monúnatjuk. Kosztolányi L’i- zső Színházáról címmel ezút­tal Illés Endre értő baráti ka­lauzolásával a költő kevéssé ismert, drámaírói tevékenysé­gével ismerkedhettünk né­hány igényes társadalmi töl­tetű jelenete, egyfelvonásosa révén. A költővel egyenrangú­nak tetsző drámaíró Koszto­lányi sajnos nem bontakozott ki, ue most látott színpadi vál­lalkozásai bizonyítják, hogy e tény által jelentős hagya­tékkal maradtunk szegényeb­bek. Különösen jelzi ezt szá­munkra a szimbolisztikájában megrázó hatású Csoda című jelenete és Kanári című egy­felvonásosa. A műsorest másik eseménye a Lehetőségek és igények cí­mű riportfilm-vállalkozás volt. A sorozat harmadik adása a Magyarországon élő szlovák nemzetiség politikai, társa­dalmi, gazdasági, közművelő­dési helyzetének elemző fel­mérésével sok-sok eddigi ered­ményt és megoldatlan gondot hozott felszínre — megjelölve további teendőinket is e té­mában. A riportműsornak szá­munkra külön vonzó és figye­lemkeltő érdekességet adott, hogy Dombóvári Gábor ripor­ter témaköre modelljéül a rét­sági és a balassagyarmati já­rás szlovák nemzetiségi helye­it és embereit, illetve a velük szoros közösségben élő, kul­túrájuk, nyelvük megőrzésén fáradozó embereket; népműve­lőket, pedagógusokat, tanácsi tisztségviselőket és falusi ér­telmiségieket választotta. A lehetőségek és igények leg­fontosabb tanulsága talán az lehet, hogy a nemzetiségi kul­túra megmentésére tett álla­mi, társadalmi törekvések csak úgy vezethetnek az ed­diginél teljesebb eredményre, ha első soron azok élnek/ a kínált lehetőségekkel, akik ér­dekében a jó kezdeményezé­sek történnek. Érettük — ve­lük. Ez a legdöntőbb tényező. Befejeződött a múlt héttel a híres nyomozókutyánkról, Kántorról szóló ötrészes film­sorozat is. Szamos Rudolf nép­szerű regénye kiváló alapul kínálkozott izgalmas kaland­film témájául, s a vállalkozó Nemere László rendezőtől, Bornyi Gyula operatőrtől, va­lamint a népes szereplőgárdá­tól — Madaras Józseffel, Szi­lágyi Tiborral és Horváth Sán­dorral az élen — azt kaptuk, amire számítottunk; mozgal­mas és lekötő cselekménysort. A Színházi Album csütör­töki jelentkezésében hallhat­tuk többek között Székely Gá­bornak, a szolnoki Szigligeti Színház igazgatójának és a darab címszereplőjének vallo­mását az Athéni Timon ren­dezése és formálása kapcsán. Mindkettő azért jelentett ér- cfekkeltőt számunkra, mert jó egybevetésül szolgált a mű salgótarjáni bemutatóján ka­pott élményünkkel. Említendőnek tartom még a hét műsorából Mocsár Gábor Gyémántper című regényének tévéfilmváltozatát, a Gyémán­tokat. Az író drámaalkotó vé­nája izgalmas, élő dialógusok­ban bontakoztatja elénk a 48 —49-es szabadságharc híres politikai perének történetét, személyes intrikáit. Kár, hogy végül is az utolsó jelenetek­ben elejti témáját, jóformán teljesen megfeledkezik róla. Így egy-két erőtlen utalástól eltekintve tanácstalanságban hagyja a nézőt, mind Mada­rász László, mind Kossuth jel­lemét illetően. ________ (b. t.) 4 NÖGRÁD — 1976. december 14., kedd 'nyékbe*1 cazdUg n^gv nap ulán Befejeződtek az irodalmi színpadi napok Balassagyarmaton Hárman a kassai Szép Szó szereplői közül. Vasárnap estére újra csen­desebbé váltak Balassagyar­mat utcái és terei, a város művelődési központja, amely négy napig vendégül látta az ország amatőr színjátszó együtteseit a hagyományos Ma­dách Imre irodalmi színpadi fesztiválon. A vasárnapi gála­est után- amely szintén hagyo­mányos záróakkordját jelenti a kulturális eseménysorozat­nak, kihűnvtak a színpadi reflektorok fényei. A fesztivál utolsó, szombat esti versenyprogramjáról annyit. hogy ezen a napon hat amatőr együttes mutatta be produkcióját. A székes- fehérvári VIDEOTON színját­szó csonortja nyitotta a sort. Boldizsár Péter rendezésében Hriszto Botev — a bolgár irodalmi színpad előadásának la-adaptációját. melyet egy nappal korábban versenyen kívül a somoskőújfaluiak mu­tattak be. Molnámé Merczel Erzsébet rendezte, koreográ­pódiumjátékát mutatták be a fesztivál utolsó verseny- programjaként. Éless Béla ez­úttal is magas szintű, céltu­datos rendezői képességekről árulkodott, s ami nem utolsó dolog: lefegyverző színpad­vezetői következetességről. A jó értelemben vett vásári ko­médiák hangulatát idézi fel egy röpke félórában, s bebi- zonyítia. hogy amatőrökkel is kitűnően lehet mu'attatni. szórakoztatni a közönséget. Jo-ggal voltak egyik váromá­nyosai a fesztivál nagydíjá­nak. Az ünnepélyes eredmény- hirdetésre — érthető izgal­mak közepette — vasárnao délben került sor a Madách Imre Filmszínházban. Az ese­ményen a bolgár kultúra több képviselője is megjelent, köz­Versenyen kívül szerepeltek a rétságiak, de nem ered­ménytelenül: országosan minősültek és a Justh Zsigáimul kategóriában oklevelet nyertek. Tetszett a műsor a közönség­nek. fiáját Karsai János tervezte. Ez volt az irodalmi színpadi napok egyik legpolitikusább, legközéletibb töltésű bemuta­tója. A szimbolikus játék azt példázta, hogyan neveli át a zsarnoki hatalom a meggyő­ződésében nem eléggé szilárd, éltető tömegétől elszakadt plebejus lázadót. A játék megjelenítése azonban — a zsűri minősítését is ez indo­kolja — kicsit túlságosan di- rektnek. leegyszerűsítettnek tűnt; dinamizmusa. látvá­nyossága viszont feltétlenül dicséretes. Az iskolásokból álló makói Parázs színpad egy Bulgáriá­ban kedvelt népi mondát dol­gozott fel: a csavaros észjá­rással megáldott falusi legény, Ravasz Péter történetét. Az Ifjú emberek játéka helyen­ként egészen mulatságos volt, de összességében — koruknál fogva — nem tudták hiteles­sé tenni az előadást. Vértes Elemér kaposvári Fonómunkás Kisszínpada ora- tórikus formában emlékezett meg a száz évvel ezelőtti. *ö- rökök elleni áprilisi felkelés­ről. A drámai eseményt meg­tük dr. Sztojan Radev, a Bol­gár Kulturális Központ igaz­gatója. A verseny végered­ményét Fábián Zoltán, az írószöVetség titkára, a zsűri elnöke hirdette ki. A feszti­vál nagydíját, a Nógrád me­gyei Tanács vándorserlegét a KISZ Központi Művészegyüt­tesének irodalmi színpada kapta A gyarló Szofronij éle­te és szenvedése című előadá­sáért. A Balassagyarmat vá­rosi Tanács vándordíját a Perem színpad, az SZMT idén alapított vándorserlegét a Fo­nómunkás színpad nyerte, va­lamint 8—8 ezer forintot meg­osztva. Az 5 ezer forintos har­madik díjat a baLatonboglári diák színjátszók kapták. Ötö­dik, hatodik, illetve hetedik helyen végeztek a megyeiek: a salgótarjáni Munkásszín­pad, a balassagyarmati Ma­dách Imre irodalmi színpad, és az Ex Libris Pódium szín­játszói. Az idei Madách Imre iro­dalmi színpadi napok rendez­vénysorozata színvonalában magasabb minőséget jelentett az előző évekénél, s a maga sajátos lehetőségével és esz­Petőfi — verseiből szerkesz­tett irodalmi összeállításuk a Változások címet viselte. Az előadás nem a legsikerültebb: nincs dinamikája, tartalmilag sem eléggé tisztázott és ért­hető. A nagy lehetőség, ame­lyet az irodalmi alapanyag szinte tálcán kínált fel az együttesnek, csak lehetőség maradt. A rétsági művelődési köz­pont irodalmi színpada, két másik együtteshez hasonlóan, versenyen kívül vett részt a fesztiválon. Családi kép cí­mű előadásuk kellemes meg­lepetés. Elsősorban üde, vi­dám hangvételével érdemelte ki — Csaba Magdolna rende­zésében — rokonszenvünket: A csaknem két évtizedes múltra visszatekintő balassa­gyarmati Madách Imre iro­dalmi színpad, amely már győztese is volt a fesztivál­nak, ezúttal a középmezőny­ben végzett. Szmirnenszki: Mese a lépcsőről című novel­Eredményhirdetés (balról jobbra): Fábián Zoltán, dr. Szto­jan Radev, Alekszandr G.jurov, Szvcíozar Vaszilev. a Bol­gár Kulturális Központ vezetői és Kmelty Kálmán, a Ba­lassagyarmati városi Tanács elnökhelyettese. rázó erővel jelenítették meg a nagyfokú játékkultúráról, színpadi érzékenységről tanú­ságot tevő színjátszók. Néhá- nyan urai a szónak is: tisz­tán és kifejezően beszélnek, úgy, hogy a szavukra nem le­het nem odafigyelni. Tavalyi bravúrjukat azonban — ami­kor a nagydíjat vitték el Ba­lassagyarmatról — nem tud­ták megismételni. A budapesti Perem színpad Nikolaj Hajtov: Dézsa című közeivel jól szolgálta a két, történelmében számos azo­nosságot felmutató nép. a bolgár és a magyar nemzet barátságának további elmé­lyülését. A négynapos rendez­vény átfogó értékelésére de­cember 19-én visszatérünk. Sulyok László Mai tévéajánlatunk 20.00: KISFILMEK A NAGYVILÁGBÓL. A rendszeresen jelentkező összeállítás ezúttal három kis- filmet vonultat föl: egy angol, egy magyar és egy kanadai is­meretterjesztő rövidfilmet. Az angol film A hódok világa cí­met viseli. Láthatjuk Kollánvj Ágoston rövidfilmjét, a budai Várról. De a legérdekesebbnek az Egy messze földről jött vándor című film ígérkezik. Hiszen témája is meglehetősen szokatlan: múmia-boncolás. A detroiti orvostudományi egyetemen boncolják-vizsgál- ják azt a kétezer éves múmi­át, amely a film főszereplője. S megtudjuk, hogy az orvos- tudomány és a régészet köl­csönösen hogyan használja fel egymás eredményeit. Éless Bélának, a második dí­jat nyert budapesti Perem sz n- pad rendezőjének Kmctíy Kálmán gratulál. k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents