Nógrád. 1976. december (32. évfolyam. 284-309. szám)

1976-12-09 / 291. szám

TolKipgyen: A cserhenhagyás A fiatalember, akinek vi­selkedését írásunkban szóvá tesszük, szenvedélyes moto­ros. Mégis,'ezúttal nem az oly’ gyakran nyergeit géppel oko­zott balesetről, majd a to- vábbhajtásról van szó. A vádhatóság helyett a m-ynkahely vezetősége, a munkatársak fogalmazhatták meg a minősítést: cserbenha- gyás. A történet pedig a követke­ző. Jó néhány évvel ezelőtt az ecsegi Béke Termelőszövetke­zet szerelőműhelyében mun­kába állt egy hosszú hajú fia­talember. Ahogy mondani szokás, példaképpé vált rövi­desen. Nem csoda, hiszen égett keze alatt a munka. Hivata­los időre, fáradtságra való te­kintet né'kül teljesítette fel­adatait. az akkori jelekből ítélve hivatását Szinte elve­szett a gépek gyomrában, míg ügyes kézzel orvosolta a hi­bát. Nyáridőben aztán az álta­la rendbe szedett, legjobb kombájnra ültették. A közös­ség érdekében. A szorgalom, az ügyesség, a fáradhatatlan­ság, a jó szem a hibátlan géppel párosítva busásan ka- motozott. A fiú „megverte” a legtapasztaltabb kombájnoso- kat, így az eredményes beta­karítás számvetését elkészítve évről évre az ő nevét említet­ték é'sőként. A munkájával azonosu'ó, szinte azzal házas­ságot kötő fiatalemberről ak­koriban az újság is írt. Közöl­ték fényképét is — az elma­radhatatlan, óriási karimájú kalapban. Amint az az élet rendje, jött a katonai szolgálat. A következő aratáskor joggal érezhették hát a termelőszö­vetkezet vezetői: e biztos ke­zű, szorgalmas fiú hiánya tonnákban, napokban mérhe­tő majd. Levelet írtak az elöl­járóknak. A kikérést fontos népgazdasági érdekkel indo­kolták. Két év múlva, a leszerelés másnapján a termelőszövet­kezet fiatal alkalmazottjának lakásán személyesen jelent meg az elnök. Számítunk rád, pihenésed után komoly fel­adatokkal várunk vissza. A régi kollektívába. — Ez volt a barátságos beszélgetés lé­nyege. Iskola következett. Azért küldték tanulni az immár megemberesedett fiata't. hogy még jobban megalapozza tu­dását. Mert terveket szőttek vele kapcsolatban. A vizsga után jött ez első pofon. Igen drága, speciális gépet vásárolt a szövetkezet. Talán mondani sem kell. hosv kinek a gondiaira kívánták bízni. „Nem ülök rá.” A vá­lasz rövid, szemtelen hangú és makacs volt. Köddé foszlot­tak az észérvek is A békát lassan lenyelték, s még nem is gondoltak a fiatalember magatartásának gyökeres vál­tozására. A pohár idén ősszel telt be. A termés megmentésére, a nyújtott előnyöket kihasználva frissen vásárolt répakombájn ismét hiába várta nyergébe a körüludvarolt — joggal elis­mert — „munkaerőt”. Indok, magyarázat természe­tesen található erre. Csak ép­pen az nem fogadható el, amit az írás főszereplője adott. Ne­vezetesen : elvégzem a mun­kám a műhelyben. ledolgo­zom az órám. Aztán megyek magamnak, utánam a vízözön. A hajthatatlanság utáni fe­gyelmi e'járáson figyelmezte­tés lett a dolog vége. Elég nagy megalkuvást tanúsítva, hiszen q hivatalos értesítés­ben olyan sorok is olvashatók, miszerint a korábbi példakép más társait is megpróbálta „lebeszélni” a gépről. Nem vitás: az alapvető kö­vetelményeket súlyosan sérti, a munkamorált rontja az ef­fajta viselkedés. Ennek pedig csakis a kollektíva, a terme­lőszövetkezet látja kárát. Nem célunk — és nem is lehet feladatunk — egy rövid írás keretében „hősünk” vi­selkedésének minden összete­A VILETESZ diósjenői telepen gépjármű világító-, és jelző- berendezéseket, elektromos kapcsolókat gyártanak. A ha­zánkban és külföldön közlekedő tetszetős Ikarus-buszok is VILLTESZ-lámpákkal vannak felszerelve. Az itt készülő berendezések jó minőségét jelzi a jelentős export, a növek­vő külföldi érdeklődés. Simon Erzsébet brigádjával — a Tyereskova ezüstkoszorús sz ocialista brigáddal — a villa­mos berendezések összeszerelését végzi. Képünkön: az Ika­rus-buszok telepkapesolóját állítja össze Ezüst- és aranyvasárnapi nyit vat art ás az üzletekben Az üzletek nyitvatartásáról «zó­ló rendelet alapján — a KPVDSZ megyei bizottságának mégha'Ita­tásával — Nógrád megve terüle­tén levő nyílt árusítású üzletek ezüst- és aranyvasárnapi nyitva­tartási rendjét az alábbiak szerint szabályozzák. December 12. Ezüstvasárnap. Salgótarján és Balassagyarmat vá­rosokban az üzletközoontokban levő áruházakat és ipareikküzle- teket indokolt differenciáltan meghatározott nyitvatartási idő­vel üzemeltetni. A n.yitvatarthaíó egységek kijelöléséről a vállalatok vezetői a helyi tanácsok szak- igazgatási szerveinek vezetőivel egyetértésben gondoskodnak. Az iparcikkboltok és -áruházak közül — a korábbi évek hagyo­mányainak megfelelően — Sal­gótarjánban a Centrum, a Pécs- icő és Lakberendezési Áruház, a IíT. sz. üzletház ruházati esrvsé- gei. az óra-ékszer és OFOTÉRT- bolt: Balassagyarmaton az IPOLY ruházati áruház, valamint a ve- gves-kultúrcikkbolt legalább 13 óráig nyitva tart. Az édesség;-, dohány-, és virágboltok a szoká­sos vasárnapi nyitvatartási rend­jük szerint üzemeltethetők. Az ABC-áruházak és r leim i szer­üzletek nem tarthatók nyitva. A karácsonyi ünnepek előtti hé­ten szükség szerint már decem­ber 13-tól áz áruházak, iparcikk- és könyvesboltok nyitvatartási idejét az üzletközpontokban és a főútvonalakon differenciáltan meg lehet hosszabbítani. December 19. Aranyvasárnap. A megye egész területén — elsősor­ban a főútvonalakon és az üzlet- központokban — az áruházak és iparcikküzletek a vásárlói igé­nyekhez igazodóan tarthatók nyit­va. A nyitva tarló egységek kije­löléséről a vállalatok, szövetkeze­tek vezetői a lielvi tanácsok szak- igazgatási szerveinek vezetőivel egyetértésben gondoskodjanak. Az iparcikkboltok és -áruhá­zak közül a korábbi évek hagyo­mányainak megfelelően Salgótar­jánban a Centrum, a Pécskö, a Lakberendezési. Aruház, a III. sz. Üzletház ruházati egységei, az Óra-, ékszer és OFO TÉRT-bolt, Balassagyarmaton az. IPOLY-áru- ház, a 304. számú vegyes-kultúr- cikkbolt, Pásztori a szövetkezeti áruház* Szécsényben és Rélsáron egy-egy ajándék jellegű cikkeket árusító nagyobb iparcikkboTt leg­alább 13 óráig való nvitvatartását javasolják. Az édesség-, tíohánv- és virágboltok a szokásos vasár­napi nyitvatartási rend szerint üzemeltethetők. Az . élelmiszer­boltok és ABC-áruházak nem tart­hatók nyitva. vőjét. az esetleges indokok so­rát vizsgálni. A tények ismer­tetéséhez azonban okvetlenül ide kívánkozik egy figyelmez­tetés. Még pedig az, hogy a ma emberének a szorosan vett munka követelményeken túl többet is kell nyújtani. Különösen így van ez a me­zőgazdaságban. a sajátos kö­rülmények miatt. Érezhet-e valamiféle felelősséget mun­kahelye iránt az a dolgozó, aki egyéni érdekeit szemreb­benés nélkül a közösség fölé helyezi ? A fokozottabb anya­gi megbecsülés, a nagyobb pénz figyelmen kívül hagyása magánügy. A szabad ég alatt értékét csökkentő-vesztő ter­més azonban már korántsem. A kollektíva ítéletének vád­pontja. a cserbenhagyás bé­lyege kétségét kizáróan jogos tehát. És elvetendő, rossz példa. — kele — Kicsiny famegmunkáló mű­hely. Terméskőből ragasztot­ták az öreg ház végébe. Pu- colatlan. A csiszolatpor ráül a göcsörtös falakra, homályt von az ablakokra. Napköz­ben is égnek az erős villany­körték. Nagy az igyekezet. Százszámra készülnek a gal- fák, pontosan a galuskaszag­gató deszkák. Gubala Ká- rolyéknak ez a „profilja”. Ré­gi foglalkozás ez itt, a köz­ségben. Úgyszólván a fa je­lenti csaknem minden csa­ládnak a kenyerét. A fiata­lok azonban már más foglal­kozás után néznek. Szűk szá­mukra a község, szorít a ki­csiny műhely, a familiáris foglalkozás. A reggeli „motalkó” után érkezünk a „szövetből” Gu- baiáékhoz. A feleség ’iszles köpenyben serénykedik a ma­rónál. Néhány mozdulat, a durván kitűreszelt. lelapolt gaifa formásán legömbölyöd­ve kerül ki a kezéből. . Mitagadás, nem úgy fogad bennünket, mint akik a temp­lomi miséről térnek meg. A szemrehányó tekintet, persze, nem nekem szól. Azt máshol röppentik felém. A kocsmá­hoz, úgy látszik, itt sem igye­keznek jogot szerezni az asz- szonyok. Alig volt közülük valaki is a hangulatjavítás­ban. ök inkább csak üveg­gel jönnek. Az asszonypoliti­ka itt is a régi. Inkább jöj­jön a pénz, mint menjen. Van benne valami. Halad az idő kereke. A kis műhely is ezt idézi. A fala­kon ott lógnak még a régi szerszámok, a kétké/.vonok. a sarokban félreállitva az egykori szorító, illetve a Jan- csi-bak, amit meg kellett lo­vagolni. Múzeumi hangula­tot idéznek, öt-hat fakanál készült annak idején. ami­kor még jobbara a kézi mun­ka járta. Regen volt. Kérész­Tervezés, tervkészítés a tsz-ekben A jmezőgazdasági munkák az üze­többségében befejeződtek, hátravan még néhány üzemben a mélyszán­tás. Egyre többször gyűlnek össze a brigádok és az üzemágak dolgozói, hogy megvitassák a jövő évi termelés és gazdálkodás legfonto­sabb célkitűzéseit. Nem új elképzelésekről van szó, hiszen az 1977. évi terv az üzemi középtávú tervek éves operatív feladatait tartalmazza, azzal szorosan ö6zefügg, a gazdálkodás vezetésének konkrét programját képezi. Az üzemek egy részénél a tervezést kam­pánymunkának tekintik, néhány hétig éjje'- nappal azt készítik. A fejlődés velejárója a vállalatszerű ered­ményes gazdálkodás fontos követelménye, hogy a tervezéssel, a fejlesztések előkészíté­sével, megalapozott megvalósításával ugyan­úgy rendszeresen foglalkozni kell, mint pél­dául a könyveléssel, vagy a gazdálkodás elemzésével. A reális terv készítéséhez szükséges, hogy augusztus, szeptemberben a mezőgazdasági nagyüzemek rendelkezzenek a következő év elgondolásait tartalmazó előzetes elképzelé­sekkel. Az előterv, termelési terv végleges kialakulásáig segíti az üzem vezetését, a következő évre irányuló gazdasági szervező munkát, különféle szerződések megkötésére irányuló tárgyalásokhoz nyújt eligazítást, időben ráirányítja a figyelmet a fontosabb eszközök beszerzésére. Az V. ötéves terv második évében az üze­mekre további nagy feladatok hárulnak, ame­lyek csak akkor realizálódhatnak, ha a gazr daságok mértéktartó, megalapozott terveket készítenek. A népgazdasági követelmények döntő több­sége már ismert az üzemi vezetes számára. A szabályozók viszonylagos stabilitása szin­tén az előrelátást, a jó terv elkészítését se­gíti. A zárszámadások előkészítése is folya­matban van. a főbb pénzügyi adatok ismer­tek. Mindezek oda hatnak, hogy ez évben az elmúlt evekhez képest közel egy hónappal előbb elkészülhet a termelési és pénzügyi terv. A fejlesztések megtervezése, a különféle támogatási lehetőségek ismeretében már eb­ben az évben megkezdhető. A beruházáso­kat két-három hónappal előbb indítani le­het. így lerövidülhet a megvalósítás ideje, amely a jövedelmezőséget jelentősen javít­hatja. Az is igaz, hogy az üzemek egy része ismerte csak fel a több évre szóló fejlesztési elképzelések meghatározásának jelentőségét, a folyamatos megvalósítás előnyeit. Sok he­lyen kapkodás uralkodik, évenként változtat­ják a fejlesztendő ágazatokat, amely oda ve­zet, hogy nincs egyetlen ágazat sem, ahol a fejlesztést komplexen végrehajtották volna, és a beruházások a termelésbe állítással hosszabb távon jövedelmet jelentenének. A tervezés új vonása, — és ezt már most figyelembe kell venni, — hogy további je­lentős feladatok, tartalékok vannak az üze­mek közötti s-.ő-, munkagép- és munkaerő-, átcsoportosításban, a konkrét segítésben. Nem biztos, hogy a kombájnkapacitást a ga­bonaterület és hozámok növelése miatt az adott üzemben fokozni indokolt, hiszen a be­takarítás szervezésével, átcsoportosítással, a meglevő gépekkel is betakarítható sikeresen a termés. Ebben az évben a délebbre fekvő üzemeknek, az északabbra fekvő üzemek az érésben levő különbséget kihasználva, kom­bájnokat adtak kölcsön, majd azok visszase­gítették, így a teljesítmény közel 20 száza­lékkal megnőtt azonos géppark mellett. So­rolhatnánk az aprómag-betakarítást, a kuko­rica, cukorrépa betakarítását, vagy a szán­tást, ahol szintén lehetőségek vannak az együttműködés re. Másik sajátosság a termelési rendszerek további szélesedése a növénytermelésben ée állattenyésztésben. A fegyelmezett, rendszerben való termeié« előnyei, eredményessége mindenki előtt is­mert. Azonos termék esetén a rendszerben termelő üzem több mint lő százalékkal ked­vezőbb eredményt realizált a rendszeren kí­vülitől. Azt viszont le kell szögezni, hogy termelési rendszeren kívül is lehet magas szintű termelést megvalósítani, de nem úgy, ahogy néhány üzem képzelte, hogy a mű­trágya felhasználását pénzügyi okokra hivat­kozva csökkenteni akarta. Ez nem járható út! A talaj erő-visszapótlásban még rendkívüli nagyok a tartalékok. A hozamokban ez évben jelentkezett nagy szóródás egyik oka a szak­szerűtlen és alacsony színvonalú talajerő- visszapótlásban keresendő. Ezt a fontos ta­nulságot a tervkészítésnél figyelemmel kell verni. Az állattenyésztésben különösen a szarvasmarha-ágazatban fejlődés indult meg. az egy tehénre jutó tejtermelés közel 100 li­terrel haladja meg várhatóan a múlt évit. Az V. ötéves tervi célkitűzéseket figyelembe véve, 1977-ben Is további hozamszint-növe- kedésre van szükség. A takarmányalap megteremtése a tervsze­rű állományfejlesztés alapfeltétele. A másod­vetésű takarmánynövények termelése jól be­illeszthető a vetésszerkezetbe és növeli a ta­karmánybázist is. A gyepgazdálkodás fej­lesztése, a hozamok növelése szintén fontos feladat. A lorvo7Ó< során sok tényezőt szük- ” '6rveZc5 séges figyelembe venni, a teljesség igénye nélkül hangsúlyoztunk néhányat. A terveket úgy kell elkészíteni, hogy az kollektív munka eredménye legyen, tartalmazza az üzemi sajátosságok és szabá­sa a mezőgazdasági üzemekben dolgozók jö­vedelmének életszínvonal-poütit-Hnk á'ta' in­dokolt növelését. Pap Mihály Mátiakeiesztesi NOTESZLAPOK nyit keresnek, a jelekből azt ítelem, elég jól. A pénz azon­ban nem egyedüli, más is kell az embernek, s ezt ma mar egyre inkább tuúják. tesen abban az időben még nem néztek nagyon messzire, elég nagy gond volt a min­dennapi. Ahogy azonban er­ről esik szó, a háziasszony is fölenged. Számára, mint ki­derül, nem csupán kereseti foglalkozás a fa, hanem csa­ládi örökség, érzelem, öröm és bánat forrása is. Azt mon­dom: háziasszony. Ez a szó azonban egy kicsit látható­lag 'nehezére esik. — Az apám is ezt csinálta, s én nagyon vonzódtam a munkájához, ha nehéz volt is. Tízéves koromban mar körülötte settenkedtem. Meg­vallom, a gyerekek — Pesten tanulnak, dolgoznak —, szo­rítottak rá az asszonyi teen­dőkre. Magad uram, ha szol­gád nincs. De hát nem gond ma már a háztartás sem, az­az csak annyiban, hogy mit tegyünk a lábosba... A fát azonban most is nagyon sze­retem. Ez a sorsunk. Csakhogy a fa erős. Nem adja meg magát egyköny- nyen. Hasítóbalta, éles sza­lagfűrész, motorral hajtott gyalu, maró-csiszoló gép kell neki, aztán engedi, megadja magát. S ezt a férj, a feleség egyformán kezeli. Ehhez jön még az öpmaguk által dik­tált verseny. Nincs órabér. Idő nem számít. A gépek még éjféltájban is surrog­nak.- A szakszervezet ezért még nem élt büntető szank­cióval. Az ÉRDÉRT csak kész, jó minőségű galuskaszagga­tóért fizet. Kettő, kettő és fél forint körül, a mérettől füg­gően. Önkéntesen vállalt, tes- tet-lelket őrlő munka. De ez csak évek múltán derül ki. Akkor, amikor kopogtat az Ízületeknél a reuma, amikpr megérzi a gerincoszlop. Gu- baláné is ismeri már a kór­házat, s a tarjáni tablettáktól nem gyógyult, Pestre kellett menni. Az egyik ember, amikor megöregszik, azon kesereg, hogjr csak élt, és nem csinált semmit. No, de ez a keserv nem Keresztesen hangzott el. Itt nagyon feltűnő volna az, ha valaki lélrehúzódna. Itt inkább az járta: mindig csak dolgoztam, és nem éltem semmit. Valahogy rend kí­vánkozott ide is. Az ember könnyen lesz a maga rabszol­gája. S ha kies helynek is számít a falu, elzárva nin­csen. Az idő itt sem állt meg. Sok falat bontott le a társa­dalom. Éppen ebből a kaparj kurta, neked is lesz világból. Vannak itt kisiparosok is egy tucatravalóan, de az állam a legtöbb faiparost a szárnya alá vette. Ennek a társadal­mi nagybácsinak Erdei Ter- mékgyűjtő Értékesítő és Fel­dolgozó Vállalat, .röviden ÉR­DÉRT a neve. Ez szorgalmaz­ta a kis műhelyek igyekvő munkásait, hogy lépjenek to­vább. Így lettek ipari mun­kások. A vállalat adja a fát, az alapanyagot, s a házi mű­helyekben ezt dolgozzák fel. így most már ismerik itt is a biztosítást, a nyugdíjt. a táppénzt, ahogy az az állami dolgozóknak dukál. Kezdet­ben nem volt nagy lelkese­dés. Gubaláék azonban már nem erről beszélnek, hanem a hévízi üdülésről, a len­gyelországi turistaútról, mert ez már mint ipari, -állami al­kalmazottak előtt, régebb óta kinyílt. Nem kérdezem, meny­A lehetősség igényeket tá­maszt. Szépek a házak a köz­ségben. A kerítések is rango­sak. Bár ezeket a kerítéseket nem keil elmarasztalni. Nem szomszédpukkasztásért eme-, ük, nem túloznak, meg hasz­nuk is van belőle. A keríté­sek vaslécei közé tűzik a sza- radnivaló deszkalapokat, mintegy címere ez a község­nek, a fafeldolgozásnak. Azt mondom: van pénz. Csak né­ha nehéz elkölteni. Egy hé­ten egyszer érkezik tőkehús a szövetkezetbe. A drága tévékben sincs mindig nagy öröm, mert már régen jóval több azoknak a tévéknek a száma, amelyeknek jobb vé­teléhez segítséget ígért a pos­ta. Árnyékolnak a környék­beli dombok. Egy-egy anten­nával fel kell mászni a leg­magasabb fa tetejére, hogy a ráérő időben kicsit zavarta­lanabb legyen a szórakozás. Mert, ha jó műsor van, szí­vesen leállítják a gépeket, félreteszik a nem éppen sür­gős munkát. Sokszor azon­ban a műsor legjavában ,,be- lobban” a kép, ki kell kap­csolni a tévét. Az ellátást többen szóvá teszik; nincsen zöldségbolt sem. Ugyanazok a kívánságok, az igények itt is, mint a városban. Ma már ipari munkások. Valamikor kézzel faragtak favillát, fakanalat, fatanyért. A nóta még fölcsendül időn­ként erről, beszélni azonban arról szeretnek, ami köny- nyebbé, teljesebbé heszi az életet — vagy legalábbis te­hetné. Gulyás Ernő NÓGRAD - 1976. december 9., csütörtök 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents