Nógrád. 1976. december (32. évfolyam. 284-309. szám)
1976-12-31 / 309. szám
Norbert, Krisztián, Anett, Barbara Beszelnek rólunk az anyakönyuek Születés, házasság, halál. Az emberi élet három legjelentősebb állomása. Mindháromról anyakönyvi bejegyzés készül. Száraz adatok, mégis mennyi örömet, boldogságot vagy bánatot takarnak. Az anyakönyvek nagyméretű zöld lapjait lapozgatja Balázs Sándorné, a Salgótarjáni városi Tanács anyakönyweze- tője. Az idén december 26-ig 1948 születési bejegyzés történt. — Mennyi az ikerszülések száma? Gyors lapozás, gyűlnek a vonások, s rövidesen megszületik az eredmény. Tíz fiúiker, tíz lányiker és 11 vegyes ikerpár született az idén Salgótarjánban. Ha ez így megy tovább, ikrek városa lesz a megyeszékhely. — Melyek a legnépszerűbb nevek ? — Fiúknál a Norbert, a Krisztián, a Roland, a Szabolcs. Lányoknál Anett, Marietta, Barbara. Természetesen akadnak azért szép számmal hagyományosan magyar hangzású nevek is. Tamások, Zoltánok, Erzsébetek, de — különösen mióta megjelent a Ladó-féle utónévkönyv, egyre gyakoribb az idegen hangzású keresztnév. Magyaros nevek közül ig a különlegesebbek a gyakoribbak. Egyre kevesebb a János és a Mária. — Mi volt az anyakönyvvezető számára a legemlékezetesebb születési bejegyzés ? — A saját kisunokámé! A Veronika, Eszter nevet kapta. A házasságkötések száma ottjártunkig 454 volt. — Bizony, sokszor nehezen fért meg a népes rokonság, az ismerősök köre a szűk házasságkötő teremben. Kötöttek itt idegen állampolgárok is házasságot, nemcsak a szomszéd államokból, hanem Távolabbról is jött vőlegény. Sajnos, azonban néha bosszúságot okoznak meggondolatlan fiatalok. Több mint tízszer előfordult az idén is, hogy a bejelentkezés után a harminc napos várakozási idő alatt meggondolták magukat, s az esküvőre nem jöttek el. Szándékuk változását azonban nem jelentették be, s így ott vártuk őket a feldíszített teremben... Bővítik a házasságkötő termet az 1977-es esztendőben, így jövőre egy kényelmetlenséggel kevesebb lesz. December 28-ig a halálesetek száma 121. Az anyakönyvvezető szerint meglepően sok a viszonylag korán, élete. teljében ' elhalálozó. Negyvenöt—ötvenöt évesek is többen haltak meg az idén. mint korábban. Az ok igen gyakran szívinfarktus. Balassagyarmatról is megtudakoltuk a helyzetet. Sebők I.ászióné anyakönyvvezető közölte, hogy az idén december 28-ig 1140-en születtek megyénk második városában, az ikerszülések száma 7 volt 152-en kötöttek házasságot, ebből egy alkalommal testvérpár tartotta egyszerre esküvőjét. A halálesetek száma 477 volt. Sajnos. Balassagyarmaton is az idegen hangzású nevek a népszerűek — bar fiúknál a fentieken kívül a Zsolt is gyakori volt — lányoknál Bernadett, Szilvia, Krisztina és Henriett. Reméljük, jövőre több lesz a Jóska. Pisti, Panni. Születés, házasság. halál. Mennyi minden rejtőzik egy anyakönyvi bejegyzés mögött. — g. — Palóc anekdoták A PARASZTEMBER ÉS A VILLANY A parasztember házában sok évvel ezelőtt villanyszerelők szorgoskodtak. Az öreg olyan áhítattal nézte sürgés-forgásukat, hogy még a szeme is alig-alig rebbent. Szürkületkor aztán megtörtént á csoda. A szerelő egyetlen kézmozdulatára felizzott az égő az asztal fölött. Ezt már nem állhatta meg az öreg szó nélkül, és tudálékosan érdeklődni kezdett. — Azt értem, hogy egy kattanásra felgyullad. Csak azt nem érem fel ésszel, hogy ezen a vékony dróton, hogy jön le a petró. (Pásztó) temetőben Befejeződött a temetési szertartás. Az emberek ki- seöb-nagyobb csoportokban oallaglak a kapu felé, de jó nehanyan a hozzátartozók közül továbbra is a frissen emelt sírhalom körül foporogtak. Szipogva sajnálkoztak, és lepedönyt nagyságú zsebkendőikkel vörösre dörzsölték a szemüket. Egyszerre egy sárga ábrázatú vénséges vénasszony szólalt meg: — Bizony kedveseim, mink is ide jutunk, ha megéljük! (Salgótarján) ÚRHATNÁM MENYECSKÉK Két falusi asszony elhatározta, hogy felcseréli a l aj nyelvet a finom, városi beszéddel, és ilyen szavakat használnak, mint a „pláne” vagy a „sőt”. — Pláne Borcsa, hová mégy'! — Direkt, sőt, ellenkezőleg, ecetért! — hangzott a „finom” válasz. (Zabar) FÉLREÉRTÉS A KATONASÁGNÁL Katonaidejét töltötte Acs Feri bácsi a határszéli laktanyában. Egy alkalommal sorakoztatta őket a százados és megkérdezte, hogy van-e köztük ács. Acs Feri erre kilépett a sorból, haptákba vágta magát, és jelentette, hogy ő bizony Acs. A százados elégedetten bólintott, majd utasítást adott a palóc újoncnak arra, hogy vételezzen szekercét, szöget, és javítsa meg a raktár tetejét. Akkor kapott észbe Feri bácsi, és kissé zavartan igy szolt: — Bocsánat százados úr, de nekem a nevem Ács! (Palotás) ♦ ♦*< FURCSA KERESZTELŐ A falu legmódosabb házában igen szapora volt a gyermekáldás. Annyi volt mar a kenyérpuszMóbol, hogy a gazda azt sem tudta, melyik az őszi, melyik a tavaszi. Amikor éppen a legkisebbiket vitte keresztelni újdonsült komájával, a pap különös dologra lett figyelmes. Nem is állotta meg szó nélkül: — De hisz ennek már foga van! — szólt méltatlankodva. — Elnézést tisztelendő atyám — szabadkozott a paraszt —, úgy látszik, tévedésből a tavalyit hoztuk eL (Salgótarján) " FÖLDRAJZ ÓRÁN Földrajz órán a diák Franciaország mezőgazdaságáról felelt. Fújta az anyagot, mint annak a rendje. Részletesen, szólt a fejlett nyugat-európai ország állattenyésztéséről, növénytermesztéséről, de a szőlőtermesztésről és a borgazdaságról bizony egy árva szót sem ejtett. — Miről híres még a francia mezőgazdaság? — faggatódzott a tanár türelmesen. A nebuló azonban mintha rnegkukult volna. Meg sem nyikkant, csak mereven nézte a térképet zavarában. A tanár könnyítésül sugalmazó kérdéssel sietett a megszorult tanítvány segítségére. — Mi van a hordóban, drága barátom? Annak hirtelen felcsillant a szeme, és megköny- nyebbülten kiáltott fel. — Káposzta!!! (Mihálygerge) A malac farka Szilveszter tájt a kabalatárgyaknak is megnő a súlyuk. Köztudott, hogy szerencsét hoz a szerencsemalac, a négylevelű lóhere és különösen a kéményseprő. Utóbbi azért került a poros újévi relikviák közé, mert régen varázslónak is tartották a kéményseprőt. Az oka: a sötét kémény mélyén démonok, boszorkányok, szellemek tanyáznak, s aki belenéz megláthatja a jövendőt. Ha nem is hiszünk már ezekben a babonákban, a tárgyak fontos kellékei a vidám szilveszterezésnek. Jó mulatóst mindenkinek. Ne felejtsék el éjfél után meghúzni a malac farkát, mert az valóban pénzt és szerencsét hoz a házhoz. A pincér a tanúnk erre, aki körbe hordozza a si- vító kismalacot, s minden húzásért pénzt csúsztatnak a zsebébe. M ég visszaidézzük az országgyűlés téli ülésszakát. Idézzük azokat a beszélgetéseket, amelyeket az Országház folyosóján folytattunk a szünetekben. Visszacseng a képviselők „egyéni” véleménye is, melyek szerint az 1977-es költségvetés »eális, tartalmazza mindazt, amit a népgazdaság egyenletes fejlődése érdekében tenni kell. Azóta az előterjesztés törvény lett! A képviselők is befejezték 1976-os országgyűlési munkájukat. Mert munka volt ez a javából. Megyénk országgyűlési képviselői azonban nem tértek pihenőre. Beszámolókon találkoznak a választópolgárokkal, s adnak választ valamennyi feltett kérdésre. Mi is kérdéssel fordultunk képviselőinkhez: hogyan zárják az 1976-os esztendőt, mire emlékeznek vissza a legszívesebben. Dancsák Lászlóné, most is zavarban van csakúgy, mint amikor a téli ülésszakon a felszólalásra készült. — Mire emlékszem vissza a legszívesebben? — teszi fel szinte önmagának is a kérdést A legutóbbi országgyűlésre, amikor elmondtam az úgynevezett „szűzbeszédet”. Izgalmát még ma is visszaérzem. Amikor elolvastam az első nap programját, s láttam, hogy én leszek az első hozzászóló, bizony zavarba jöttem. Fokozta az izgalmat, amikor a padban ott láttam a mikrofont is. Képviselőtársaim ugyan biztattak, hogy ne izguljak, rendben lesz minden, én azonban nem nyugodtam. Jöttek az újságírók, a rádiósok, a tévések. És amikor az elnök bejei en- • lette, hogy felszólalásra i;óÜj mefrópremier december 31-én Szolgál a XXL századi emberének is A „régi” kelet—nyugati vonal egy állomásán, a Batthyány tér alatt Üjabb félmillió ember öröme? — Tény, hogy a budapesti metró észak—déli vonalának teljes kiépítése után a Határ út és az újpesti végállomás között várhatóan, egyirány- ban naponta 550 000 ember utazhat gyorsan és kényelmesen — jelzi a jövőt Homoki József, a Közlekedési és Metróépítő Vállalat vezérigazgatója. A Deák tér és a Nagyvárad tér között már menetrendszerűen suhannak a zöldeskék kocsik próbajáratai, utolsó gyakorlatait végzi a vonalszakasz kétezres új szolgálattevő hadserege. A hivatalos premier: néhány nap múlva. december 31-én! A Határ úti állomásé 1979, az újpesti István téri végállomás 1985-ben nyit. Ügy tűnik, hogy a földalatti gyorsvasút megoldást hoz a ma és a belátható jövő számára. Hazai szakvélemények: — A metró napjaink és reálisan tervezhető jövőnk legkorszerűbb, ■ legszínvonalasabb városi szállítású utazási körülményeit nyújtja. — A nagyvárosi tömegközlekedés leghatékonyabb járművei a földalatti vonatai. Bécsben 1969 végén kezdték a metrót építeni Rudolf Koller, a bécsi városi tanács építési igazgatója akár meg is esküszik a következőkre: — A földalatti lehetővé teszi a metropolisok nagy tumultusában milliók emberhez méltó együttélését, úgy hogy az ember ne essék környezetének áldozatául, hanem személyiségként felelhessen meg feladatainak. — A nagyvárosokban kiemelkedő szerepe van a metrónak, a leggyorsabb, a legnagyobb befogadóképességű és legmegbízhatóbb közlekedési eszköznek. A földalatti suhanó vonatfüzérei nem csak gyorsak, biztonságosak, kényelmesek, hanem a felszínt meg is szabadíthatják az autók, autóbuszok, villamosok zajától, bűzétől, ha a korszerű közlekedésszervezés eltereli ezeket a városok utcáiból. A földalatti gyorsvasút rohamosan hódít a vi'ágban. ROBBANOAN NÖVEKVŐ UTASFORGALOM 1927. március 23-án, kedden reggel 6 óra és este 10 óra között a Rákóczi út és a Nagykörút kereszteződésénél 3790 áthaladó járművet számoltak meg. Ezek java része kerékpár volt, így az utazók száma a tízezret sem érte el. Az 1973-as tények nemcsak a forgalom robbanásszerű növekedéséről harsognak, hanem azt is jelzik már, hogy a terhek terhét egyre inkább a metró veszi át. Úgyhogy a metrón utazók juthatnak el a leggyorsabban, a legkényelmesebben, a legnyugoötabban a céljukhoz. Tökéletesen érthető tehát, hogy a szakmai előretekintés a XXI. századra is népszerűséget jósol a földalatti gyorsvasú tnaK. AZ EGÉSZ ORSZÁG KINCSE A terv három vonalon rendelte el az építést: a kelet— nyugati, az észak—déli és a dél—budai szakaszon. Az Örs vezér tértől a Déli pályaudvarig és vissza, tehát a kelet —nyugati, több kilométeres alagutakban mór zavartalanul robognak a szerelvények. Az észak—déli vonal első szakaszát, amely a Deák tértől a. Nagyvárad térig fut, most szilveszterkor veszik birtokukba az utasok. A teljes út Kispesttől , vezet a/ újpesti vég- á'lomásig 19 megállóhelyen át, 15 kilométeres távon: Határ út, Pöttyös út, Ecseri út. Könyves Kálmán körút, Nagyvárad tér, Klinikák, Ferenc körút, Kálvin tér, Felszabadulás tér,. Deák tér, Arany János utca. Marx tér, Élmunkás tér Dózsa György út. Ár- pád-híd, Forgách utca, Meder utca. Újpest vasúti megálló. Újpest végállomás. A dé’—budai vonal a Kálvin tértől :n- duiva szeli át a Móricz Zsig- mond körteret és visz el egészen Budafokig — ez az 1985-ig megvalósuló program, de a voná'. északi irányú továbbépítését is tervezik, feltehetően Újpalota végállomással. Ennek a három vonalnak a megépítése, forgalomba állítása a mi századunk gondja, terve és öröme. A metró nemesik hétköznap népszerű. A budapestiek és a messzibb tájakról érkezők vasárnapokon, ünnepnapokon úgy keresik fel csillogó állomásait, kedves kék vonatait, mint élményt nyújtó látványosságot. A metró milliók öröme, az egész ország kincse. Nem tűnik szerénytelenségnek, amikor Homoki vezérigazgató a kiterített térképen. nyugtatva kezeit, ezt állítja: — A metró szükségessége egyre nyilvánvalóbbá válik. Tovább kell tehát keresni az építés meggyorsításának módozatait. A metróval naav szolgálatot teszünk a XXI. század emberének is. Soltész István EMLÉKEZNEK A KÉPVISELŐK vetkezik Dancsák Lászlóné, képviselőtársunk, egy pillanatra minden megfordult körülöttem. És még valamit. Amikor elhangzott, hogy Tisztelt országgyűlés, mintha kicseréltek volna. Már nem zavart a reflektorok fénye, csak a felszólalásra koncentráltam... Aztán teltek az órák. Felszólalt Németh Károly, a párt Központi Bizottságának titkára, s amikor hivatkozott az én hozzászólásomra is, igazán nagyon boldog voltam. Csakúgy, mint amikor képviselőtársaim gratuláltak. Ügy érzem, a következő már könnyebb lesz... Nos, erre. emlékszem vissza a legszívesebben... Gondolataiba merül Szomszéd Gy. István. Vele sokszor szót váltottunk az Országház folyosóján. Jól ismerem képviselői munkásságát is. Érdeklődve várom válaszát. — Igaz, sok emléket tároltam ebben az évben. KözüIük kettőt emelnék ki. A terv- és költségvetési bizottságnak vagyok a tagja. Ülését Százhalombattán tartotta a bizottság. Meglátogattuk a hatalmas erőművet, nagy benyomást tett rám. Nagyszerűek azok a viták, amelyek a bizottságban elhangzanak. Vitatkozunk, hogy utána egységes álláspontra juthassunk. Az egyik élményem tehát ez a látogatás. A másik az a vita, amit egv képviselői beszámolón a Salgótarjáni járási Hivatal apparátusának tagjaival, a járás művelődési . házainak vezetőivel folytattam, a közművelődési határozat végrehajtásáról. Parázs volt a vita, de élvezet volt ezekkel az emberekkel beszélgetni. A vitában azt keresték; hogyan lehetne még eredményeseidben megoldani közművelődési feladatainkat. Erre a két eseményre szívesen emlékszem vissza. Sipos József csatlakozik hozzánk», ö a gyakorlat oldaláról magyarázza éves munkáját. — Magam is a közművelődésnél időznék el. Képviselőtársaim nagy felelősésggel szóltak erről. Sokan hangsúlyozták, hogy a tudatformálásnak milyen nagy szerepe van a termelésben. Ezeket a saját munkámban, a szakszervezeti bizottságban is nagyszerűen tudom hasznosítani a gyáregységen belül. Most például arra törekszünk, hogy a Ganz-MÁVAG mátranovábi gyáregységében 10 százalék alá csökkentsük a nyolc általános iskolát el nem végzettek arányát. Ügy gondoltuk, hogy a szocialista brigádon belül ezt egyéni vállalásnak tekintenénk. Biztos vagyok benne, hogy e téren is előbbreié- pünk. Ezt azért mondom most el, mert az elhatározás i:t, a parlament ülésén született meg. — Sokan azt hiszik, hogy a Képviselő csak akkor dolgozik, ha felszólal a parlament ül sén, vagy beszámolókon találkozik a választópolgároknál — folytatja a beszélgetést Vass József. — Pedig nem így van. Én például annak örülök, hogy a mezőgazdasági bizottság tagja vagyok, s ott számos javaslatot tehettem már eddig is. Mégpedig olyanokat, amiket a bizottság el is fogadott. A szarvasmarhaprogram vitájában például azt javasoltam, hogy vezessék be a végtermék szerinti dotálást. Ennek nagyobb az ösztönző hatása. Elfogadták a zöldségprogramnál tett javaslatomat is, amelynek az volt a lényege, hogy a termelés növelése mellett jobb felvásárlással lehet biztosítani az ellátást. Jó érzés tudni, hogy eredményes így is a képviselői munka... S zóra kértem Gajdos Jánost is. Rövidre fogta a szót. — Tíz éve, hogy országgyűlési képviselő vagyok. Az a véleményem, hogy ez az év igazán, a munka esztendeje volt. A kereskedelmi bizottságban lefolytatott érdemi vitákra sokáig emlékezni fogok. Ezek a viták, munkaértekezletek azt segítették elő, hogy minden esetben megalapozott törvényjavaslat Került az országgyűlés elé. Ez pedig így van rendjén... Emlékeznek a képviselők. De már a jövőbe is tekintenek, hogy ki-ki a maga po«zl- ján és a parlamentben meg többet tegyen az ország, a választópolgárok javára. Somogyvári László j NÓGRÁD - 1976. december 31., péntek 5