Nógrád. 1976. december (32. évfolyam. 284-309. szám)
1976-12-03 / 286. szám
A kenyérsütés is a már gépesített munkafolyamatok köze tartozik. Az emberi kéz, szakértelem azonban itt sem nélkülözhető. A jó minőségű péksütemény, pékáru feltétele, hogy értő figyelem kísérje a kenyér útját. Ánda Gézáné egyik láncszeme ennek a munkafolyamatnak, s ugyancsak ismeri már szakmája minden csínját-bínját, mert 1954-től a sütőiparban dolgozik. Kapott már igazgatói dicséretet, büszkélkedhet a Kiváló dolgozó círiffnel, s amikor az illatos, finom kenyeret fogyasztjuk, mindez bizonyítja szakértelmét. A Nógrád megyei Sütőipari Vállalat salgótarjáni kenyérgyárában gépsorkezelőként látja el feladatait, azonban gyakran besorakozik kézi munkásként is. Egy műszakban általában 72 má- zsányi kenyértésztát szaggat veknire — így hívják maguk között ezt a folyamatot —, s bizony, ha hozzászámítjuk, ehhez az alkalriTankénti három műszakot, ugyancsak dicsérhetjük teljesítményét. — kj — A barátság vonalán Nógrádiak Utazni jó. Űj tájakat, em bereket, városokat, idegen, országok szokásait, történelmi nevezetességeit, szépségeit megismerni. Akkor különösen jó, ha az utazás résztvevője — háromszáz társával együtt — szűkebb hazáját, Nógrád megyét képviseli. Így indult útnak a béke- és barátságvonat utasaként a Szovjetunióba háromszáz Nógrád megyei ember. Tanárok, termelőszövetkezetben dolgozók, munkások, műszaki rajzolók, háziasszonyok, orvosok, tanácsiak, szocialista brigádvezetők, kórházban dolgozó ápolónők. Közülük sokan először Jártak külföldön. Különvonat utasaként, szívesen látott vendégként érkeztek a Szovjetunióba. Valamennyien kivétel nélkül, sok-sok élmény- nyél, gazdag tapasztalatokkal, emberek és városok megismerésével tértek haza. A háromszáz Nógrád megyei küldött egyike volt Kugel Ti- borné, a salgótarjáni Gagarin Általános Iskola igazgatóhelyettese, a népfront városi elnökségének tagja. Sok-sok éve tanítja a gyermekeket. Hazaszeretetre és ami ezzel szorosan rokon, az idegen népek megbecsülésére. Idézgetjük az emlékeket. — A különvónat a salgótarjáni állomáson várt, már szovjet személyzettel. Kora reggel indultunk. Tele izgalommal, új élményekre éhesen. Csak annyit mondhatok, nagyszerű volt. Pedig Kugel tanárnő már harmadszor járt ezúttal a Szovjetunióban, — Először turistaként, azután szakmai gyakorlaton. Orosz szakos vagyok, több mint egy hónapot töltöttem akkor Moszkvában. Barácsag- vonattal, hivatalos küldöttként most utaztam először. Nagy-riagy távolságot járt be a barátság vonata. Városok és falvak mellett zakatolt el. Amerre jártak, a szovjet idegenvezetők — jól beszéltek magyarul — mindenütt mondták, mi az érdekesség, látványosság, földrajzi vagy történelmi emlék. A háromszáz nógrádi pedig kocsiként vetélkedett egymással. Ki tud többet a Szovjetunióról? — hangzott a vetélkedő címe, mely hasznos ismereteket adott a továbbiakban. — Közben rendszeres teá- zók lettünk — mosolyog Ku- gelné. — Még az is itta, aki itthon rá se tudott nézni... — Mi volt a legnagyobb élménye? — Erre nehéz válaszolni. Ha őszinte akarok lenni, azt mondanám, minden. — Mégis? — Kijevben a városnézés. Két napot töltöttünk Ukrajna fővárosában. Nagyszerű időnk volt. Autóbusszal „becsatangoltuk” az egész várost. A következő állomás, a nagy élmény, Leningrad. Két éjszaka és egy nap utaztunk. Any- nyian elmondták már előttem, én csak ismételni tudnám. A Téli palota, az Aurora cirkáló, az Admiralitás palotája, ez Izsák székesegyház. Minderről sokat lehetne beszélni. Találkozón vettünk részt a Barátságházában. Ismerkedtünk, barátkoztunk. De a legnagyobb é/ményt talán a Piszkariev temető hatalmas, a második világháború hőseinek emlékműve jelentette... Moszkva zeneszóval fogadott minket. Hullott a hó, hideg volt. Megnéztünk mindent, amit csak lehetett. Hatalmas volt a változás, amit a hat évvel ezelőtti és a mostani Moszkvában tapasztaltam. Üj városrészek épültek, üzletek, valóságos paloták. Mindent összevetve, ha lehetne, holnap ismét utaznék. Hasonlóan fogalmazott Ga- lajda Gyula, a salgótarjáni hőközpont kezelője. — Még úttörővezetőként töltöttem egy hónapot a Német Demokratikus Köztársaságban. A Szovjetunióban először jártam. Olyan sok élmény zúdult rám, alig győztem kapkodni a '■'ejemet. Igyekeztem legalább egy részét megőrizni. — Hogyan? — Állandóan jegyzeteltem. Ha egy kis időm akadt. Angola harca az analfabétizmus ellen Angola ezekben a napokban az országot sújtó egyik átok, az írástudatlanság ellen harcol. Az 500 éves portugál gyarmatosítás szomorú öröksége, hogy az angolai lakosság 85 százaléka analfabéta. Az írástudatlanság leküzdésében szolidáris segítséget kapnak a kubai szakemberektől. Az elmúlt héten az oktatásügyi és kulturális min'szcer, Antonio Jacinto Luandában átadta az „alfabetizálóknak” az első tízezer kézikönyvet: e brosúrák segítségével felnőttek és fiatalok egyaránt Jtönnyen elsajátíthatják az írás és olvasás tudományát. \ kézikönyvekben olvashatnak az Mí-lA történetéről és politikai irányvonaláról is. Még ebben a hónapban a Neogra- fica Kiadó Vállalat további 290 000 ilyen kézikönyvet ad közre. írtam adatokat, városneveket, nevezetességeket. Mikor, hol jártunk. Elmondja, hogy a vonatot ilyen hosszú úton külön meg kellett szokni. Az oroszos kosztot ugyancsak. — Nekem nagyon ízlett. Azt tartom, ha az ember más országban jár, ismerkedjen meg az ott élő emberek étkezési szokásaival is. Sok szépet láttunk. Főként Leningradban. Ügy éreztem, mintha a történelemkönyvet lapozgatnám. Moszkvában a képekről, televízióból jól ismert nevezetességeket látogattuk meg. A szovjet emberek nagyon nagy örömmel és őszinte barátsággal fogadtak. Afonyin tábornok — aki Buda ostromakor tizenhét sebet kapott és négy magyar asszony adott vért, hogy megmenthessék az életnek — úgy örült nekünk, mintha a saját gyermekei érkeztek volna. De ezt éreztem annak az egyszerű moszkvai taxisofőrnek a segítőkészségében is, aki miközben bent ültünk a kocsijában, magyarázta nekünk Moszkva nevezetességeit Elgondolkozva fejezi be: — Remélem eljutok még a Szovjetunióba. A híres bo:o- gvinói körképet szeretném újra megnézni. Ezt mondtam a munkatársaimnak is, amikor az élményeimről kérdezgettek. Csatai Erzsébet XXXXXXXXXXXXVCXXVX>XX>X>XV«JC*X.>XXXXVX> A városért, a város lakóiért Balassagyarmati tapasztalatok Mérlegre tették és jónak minősítették a Balassagyarmati városi Tanács Végrehajtói Bizottsága és szakigazgatási szervei munkáját. Ezt a munkát a közelmúltban a megyei tanács végrehajtó bizottsága végezte el. Érdemes a megállapításokkal foglalkozni mások okulása végett is. Ami pozitív a munkában A testület egyöntetűen állapította meg. hogy a végrehajtó bizotság és szervei munkájában i valamennyi területen jelentős javulás mutatkozik. Javult á testületi munka színvonala, erődödött a tanácstagok és a tanács kapcsolata, fokozódott a lakosság részvétele a társadalom- politikai feladatok megvalósításában, jól fejlődött a hatósági munka törvényessége, jó az ügyfélfogadás rendje, kulturáltsága, új formákat vezettek be e téren, mint például az üzemi fogadónapok. Ez a summázott vélemény. Ha viszont mindezt aprópénzre váltjuk, azt látjuk, hogy már egy korábban megkezdett tervszerű, folyamatos munka eredménye ez. Hiszen a Balassagyarmati városi Tanács és annak végrehajtó bizottsága, csakúgy mint a szak- igazgatási szervek, munkatervek szerint dolgoznak. Érdekesség viszont itt az, hogy a munkaterv elkészítéséhez — elsősorban a tanácstagokon keresztül — minden üzem, vállalat és intézmény munkaközösségének előzetes véleményét, javaslatát kérik, így a lakosság által fontosnak tartott ügyek kerülhetnek a testület elé. A végrehajtó bizottság és a tanács üléseinek napirendjén a legfontosabb, legidőszerűbb témákat szerepeltették. A tanácsrendeleteket viszont a tárgyuk szerint illetékes szervekkel, bizottságokkal — esetenként fórum keretében a tanácstagokkal történt széles körű viták után terjesztik a testület elé. Segíti a munkát az is, hogy a testületek tagjai jól felkészülten jelennek meg az ülésen, vitakészségük jó, és a közösség ügye iránt felelősséget éreznek. Ezt mutatja a hozzászólások számának növekedése — elsősorban a lakosságot közvetlenül érintő témáknál és interpellációknál. Meg kell állapítani, hogy a tanácsrendeletek és testületi határozatok végrehajtására különös figyelmet fordít a végrehajtó bizottság. Viszont az is igaz, hogy a határozatok megvalósításáról nemcsak a beszámoltatást tartják fontosnak, hanem a testületek tagjai is rendszeres képviseletet kapnak. Gondok természetesen itt is akadnak. Balassagyarmaton csakúgy, mint mindenütt másutt, az államigazgatási tevékenység gyarkorlása során a végrehajtó bizottság a szakigazgatási szervek irányítását elsősorban a közvetlen beszámoltatás útján látja el. Ezek a beszámoltatások és ellenőrzések bizonyítják, hogy a hatósági munka. a tanácsi döntések törvényesek. Csupán 1975-ben a szakigazgatási szerveknél több mint húszezer ügy keletkezett. Ezek közül 2600 határozattal, 9800 határozatjell egű intézkedéssel zárult. Érdekes, hogy a határozatok 3.4 százalékát fellebbezték meg az állampolgárok, viszont a megfellebbezett határozatoknak csupán 21 (százalékát változtatták meg a másodfokú szervek. A törvényes döntéseket bizonyítja az a tény is, hogy több éve nem került sor ügyészi óvás benyújtására. Törvényes dönlések Itt kell szólni a tanácsi bizottságok és a tanácstagok munkájáról, tájékoztatásáról. A tanácsi bizottságok tevékenysége összhangban van a tanács előtt álló feladatok végrehajtásával — lehet summázni a megállapítást. A bizottságok elnökei testületi üléseken egyregy téma tárgyalásánál véleményt nyilvánítanak, javaslatot tesznek. Ugyanakkor nagy gondot fordítanak éppen az önkormányzati jelleg erősítése céljából a' tanácstagok tájékoztatására és választókerületi munkájuk segítésére. Ezért a tanácstagok negyedévenként kapnak tájékoztatót a végrehajtó bizottsági ülések napi rendjéről, fontosabb döntéseiről; a tanácsi bizottságok működéséről, ' javaslatairól; a tisztség- viselők, osztályok fontosabb tárgyalásairól, a megjelent jogszabályokról. A tanácstagi fórum keretében viszont a tisztségviselők tájékoztatják a tanácstagokat az időszerű feladatokról, a készülő tervekről, azok végrehajtásáról, a társadalmi munkaversenyben való közreműködés lehetőségeiről, és nem utolsósorban a tanácstagok feladatairól. - mit - — El kell mondani azt is, hogy a város lakosainak élet-, illetve munkafeltételeiről a tanácson kívül számos szocialista szervezet gondoskodik, melynek csak kisebb része áll tanácsi irányítás alatt. Ezek működését a tanács és szervei jogi és gazdasági eszközökkel közvetlenül befolyásolják. Több, nem tanácsi szervvel eleven együttműködést alakítottak ki. Csupán a végrehajtó bizottság tizenegy szervvel kötött konkrét cél megoldására megállapodást. Az eredményes együttműködésre csupán egy példát. A társadalmi munka értéke 1971-ben alig érte el az egy főre jutó nyolcvankét forintot. Tavaly ez megkétszereződött. az egy főre eső elvégzett, társadalmi munka értéke százhetvenkilenc forint lett. Az ötödik ötéves terv új, még nagyszerűbb feladatok megoldását határozza meg a városi tanács és ' szervei részére. Kiemelt feladat az életszínvonal-politika városi szintű biztosítása, a munkások élet- és munkakörülményeinek javítása, a lakásállomány növelése, az oktatási intézmények fejlesztése és rekonstrukciója. az ipari és kereskedelmi szolgáltatás javítása, a kórház rekonstrukciója, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Az ötödik ötéves tervben mintegy 370 millió forint fejlesztési összeggel gazdálkodnak, s ez ez összeg a negyedik ötéves középtávú terv eredeti tervének 178 százaléka. Mindjárt tegyük hozzá, hogy nem valami jól sikerült az indítás. A helyzet felmérése és elemzése alapján máris látható, hogy az 1976- os fejlesztési alap felhasználása az év végére 70 százalékos lesz. A balassagyarmatiak ezt'1978-ra kívánják behozni, a megyei testület viszont olyan álláspontot képvisel, hogy az idei lemaradást már jövőre, tehát 1977-re pótolni kell! Ezt a város zavartalan fejlődése, a beruházások sikeres megvalósítása követeli a balassagyarmatiaktól. Hasznos javaslatok Az eredmények, a fejlődé* elismerése mellett az őszinte segítségnyújtás szándékával beszéltek azokról a gondokról, amelyek ma még megtalálhatók a városi tanács végrehajtó bizottsága és szerveinek tevékenységében. őszintén, nyíltan szóltak erről. Ha nem is fontossági sorrendben, de a tennivalókat el kell mondani. Megállapították, hogy alacsony az apparátusban dolgozók politikai képzése, pedig a jó munka alapja a politikaiszakmai képzés fejlesztése. A személyzeti és kádermunkánál ezekre is oda kell figyelni. A fejlődés ellenére sem kielégítő például a tanácsi bizottságok tevékeaiysége. Javítani kell a munkatervek készítésén, s azok tükrözzék a tanács, a végrehajtó bizottság, mind a testület feladatait. A vezetők személyes példamutatásával tegyék még tervszerűbbé a határozatok végrehajtását, a végrehajtás ellenőrzését. Több a pozitív, mint a negatív jelenség a Balassagyarmati városi Tanács Végrehajtó Bizottsága és szakigazgatási szerveinek munkájában. Ez azt bizonyítja, hogy jól kitaposott úton haladnak. A göröngyök eligazításához pedig az szükséges, hogy fogadják el a felülről kapott őszinte, nyílt szót. hiszen mindez a .testület munkájának javításáért, végső soron Balassagyarmatért történik. Somogyvári László CSNXX>>X>XX>XVNX>X>XVVi»XVXN>^XVVN>XXVVXNXX>XVVNXVXX>X'CVXXXXVXXXXNX>rOCKXVKXXXXVNX\XXVv>XXXNXXXXVVXXXXXX'vVVvXVXX>.SVXXVVVVX>.»,x-« Viszontlátásra Debrecenben! Ezzel ért véget az öt napig tartó országos úttörőparlament Zalaegerszegen. Az ország minden tájáról összesen háromszáz úttörő- és kisdobosküldött képviselte szűkebb hazája pajtásait a tanácskozáson. Nógrád megyéből tíz fiatal vett részt az országos parlamenten, köztük Pakodi Petronella harmadik A. és Gergely Henriette, nyolcadik B osztályos tanuló, a zagyvapál- falvi általános iskolából. A szekcióüléseken mindketten szót kaptak és aktívan részt vettek a vitákban. — Miről beszéltetek a pajtásoknak? — Azt javasoltam — kezdte Pakodi Petronella, aki a parlament legkisebb résztvevője volt —, hogy a leendő kisdobosoknak is kelljen pró- bázniuk úgy, mint a KISZ- eseknek. Aki pedig nem jól dolgozott, vagy nem a hat pont szellemében cselekedett; attól egy időre vegyék vissza a kék nyakkendőt. Lehet, hogy ez egy kicsit szigorúnak tűnik, de ha betartjuk akkor csak olyanok lehetnek közöttünk, akik igazán érdemesek arra. Szorgalmasan tanulnak és segítenek ott, ahol tudnak. Az úttörőparhmentről Csodálatos élmény volt — Az otthonunk, az iskola vitáiban a házirendről és az ügyeletességről szóltam — folytatta Gergely Henriette úttörőküldött. A házirendek ösz- szeállításában vegyenek részt a tanulók is. Javaslataikkal, ötleteikkel elősegíthetik a jobb tanár-diák kapcsolatot, melynek legfontosabb jellemzője az őszinteség lenne. A másik téma az iskolai ügyeletesség. Ne büntetés legyen az, ha valakit beosztanak, mondván: „rossz voltál, ezért ezen a héten te leszel az ügyeletes”, hanem a kitüntetést, a bizalom jelét szolgálja. Nálunk így is van az iskolában! — Mi volt a legkedvesebb élményetek az öt nap alatt? — A komoly délelőtti foglalkozásokat követően, délutánokon sokat játszottunk és kirándultunk. Többek között ellátogattunk Pacsára. ahol őrsönként különböző feladatokat oldottunk meg és érdekesebbnél érdekesebb akciókban vettünk részt. Voltak, akik kuruc-labanc csatát vívtak és érdekes történelmi helyeket kerestek fel. A mi őrsünknek, mely a Rendhagyó nevet viselte, hajdani csendőröket kellett elfognia és alaposan megbüntetni. Kalandos kereséssel és némi furfanggal sikerült kézre keríteni őket. Jól kifáradtunk, de mindenkinek nagyon tetszett a játék. — A délutáni táncház nevetéstől és jókedvtől volt hangos. Népviseletbe öltözött leányok és fiúk egy-egy terület táncát, dalait mutatták be. melyek közül sokat mi is megtanultunk — vallotta Petri, mert őt mindenki csak így becézte. — Olyan sok kedves élmény volt, hogy nehéz közülük választani — mondta a mindig mosolygós arcú Henriette. — Számomra sokáig emlékezetes marad az a riportbeszélgetés, melyet a parlament egyik vendégével, dr. Hanga Mária oktatásügyi miniszterhelyettessel készíthettem kilenced magammal. A mi kirándulásunk úticélja Nagykanizsa volt. Énekeltük is, hogy „Megy a gőzös, megy a gőzös, Kanizsára”. A város történelmével, jelenével és jövőjével ismerkedtünk. Érdekes volt azért is. mivel először jártam ezen a vidéken. — Nagyon sok barátot szereztünk, szinte az ország minden területéről gyűjtöttünk címeket, neveket őrsöket, és levelezni fogunk velük. Nagy élmény volt a találkozó, csak azt sajnáljuk, hogy már vége lett — mondták búcsúzóul. A hetedik országos úttörő- partementnek vége, de a munka tovább folyik, hogy két év múlva Debrecenben újabb mozgalmakról, akciókról, sikeresen megvalósított feladatokról, a mostani parlament eredményeiről és tapasztalatairól számolhassanak be egymásnak az úttörők és kisdobosok — békési — NÓGRÁD - 1976. december 3., péntek »
