Nógrád. 1976. december (32. évfolyam. 284-309. szám)
1976-12-25 / 305. szám
A eszegetett a nyúl, amikor lélekszakadva rohant hozzá a róka. — Rejts el, nyúl koma — rimánkodott —, mert üldöz az agar Sose felejtem el, ha jót teszel velem. A jószívű nyúl azt mondta a rókának: — Bújj egy káposzta alá, ma,jd én állok az agár elé, és ha utánam szalad, te szépen hazasétálsz. Siess, nehogy észrevegye a cselt. Így is történt. A lihegő agár már közeledett a káposztás széléhez, amikor a róka elrejtőzött. A nyúl ekkor elé- ugrott. Az agár megtorpant. Alig hitt a szemének. Róka után jutottam — gondolta — és nyúl áll előttem. De nem gondolkozott sokáig, beugrott a káposztásba, hogy elkapja a nyulat. A nyúl csak erre várt. Megfordult, tíz káposztasort ugrott, azután nekiiramodott a határnak. Az agár meg utána. De már nagyon fáradt volt, nyomába se érhetett a nyúlnak. A róka meg pihent egy keveset a káposzta alatt, aztán hazaódalgott. Nemsokára el is feledkezett arról, hogy a nyúl milyen veszedelemtől mentette meg. Egyszer azonban mégis eszébe jutott. Amikor pecsenyére éhezett. Nyúlpecsenyére. Megsejtette ezt a kotnyeles szarka és elcsörögte, hogy a róka nyúlpecsenyével akarja megtömni hasát. Meghallotta ezt a nyúl is. Most aztán mit legyen? Merre bujdosson, hogy rá ne akadjon a róka. Ekkor találkozott a sünnel. — Miért búsul, nyúl szomszéd? — kérdezte a sün.' — Hogyne búsulnék, amikor a róka hozzám indult, hogy nyúlpecsenyével tömje meg a bendőjét. — Mit vétettél ellene? A nyúl nagyon megijedt. De a sün ekkor azt súgta szomszédjának: december A 31 napot számláló december hónapban a Nap képzelt pályáján a Bak jegyében iár. A baktérítő, vagyis a 23,5 foktávolság az égi egyenlítőtől délirányban, azt a szélső pontot jelenti, ahová a Nap évi vándorúján tőlünk távolodva eljut. a téli napforduló, a Nap látszólagos mozgásának Irányváltoztatása az észak! félteke felé december 22-ére esik. Nálunk ez az év legrövidebb nappala; a 24 órából alig 8 és fél óra jut erre a napszakra. A hónap végéig azután 3 perccel növekszik a napkelte és a napnyugta közötti idő. ígv Szilveszterkor a nappal már g.30 óra, de így is marad ém? elég hosszú idő az esti-éjszakai mulatozásra. Az átlaghőmérsékletek 100 év mérései szerint a 49. héten 2,fi fok körül alakulnak, az 50. héten: 1,7, az 51-cn 0,9 fok az átlag, az 52-en pedig már egy kis mínuszt szokott mutatn! a napi középhőmérséklet. Napsütésből elég kevés jut decemberben: a heti napfénves órák száma az első héten átlagosan 11.1, majd a hónap közepén ez az átlag 9,1—9,3 órára csökken, míg a záróhéten 8 és 9 óra között mozog. A csapadék általában hó, és havas eső formájában hull le. A gyerekek legkedvesebb naniai a hónapban: 6-a, amikor *,iön a Télapó”, valamint 25-e, 2fi-a, a csillogóra díszített karácsonyfák, a dús ajándékok napjai. A népi hagyomány szerint Luca napján, 13-án kezdték ácsolni a Luca székét, amclv közmondásosan lassan készült, csak karácsony napjára volt szabad befejezni. A magvar nép! regulák szerint a ködös karácsony betegséget jósol; ha pedig a tél korán jön, hamar is megy. \ számtalan megfigyelés, általánosított taoasztalat szerint, ha Adám és Éva naoján — 24-én —- szép idő van. a hónán vécéig az is marad. Ha csúf az Idő, a* kitart Szilveszterig. Karácsonyi hóra vonatkozó regula az is: fehér karácsony — zöldé’lő húsvét: ha karácsony ünnepe zöld, fehér és havas lesz a húsvéti föld. December első napián kezdődik a meteorolós-iai tél. amelv a meteorológusok szerinf február utolsó napjáig tart, a esi’» gászati te ezzel szemben a mir említett 22-éhez. a téli napfordulóhoz kapcsolódik, és március ?l-én a tavaszi nap-éj- egvenlőség nanján adja át helyét a tavasznak. — Megmentettem az életéi, amikor egy agár üldözte. — Mondd csak: Jaj, de —r Akkor ne búsulj. Gyere örülök, róka koma, hogy el- hazakísérlek. jöttél, rögtön nyitom az ajtót. El is indultak, haza is értek, de még mindig nem ju- ^ nyúl remegő hangon szólt ki a rókának: Bába Mihály: iA nyúl, a róka, meg a síin tott esziikbe semmi, hogy is meneküljön meg a nyúl. Ültek töprengve és vártak. Várták a rókát. Nem kellett sokáig várniuk. Kopogtak, — Én vagyok, nyúl koma, szeretném megköszönni jóságodat. Jaj, de örülök, rögtön nyitom az ajtót. — Engedd csak be — biztatta a sün —, ültesd le és gyere utánam. Mondd, hogy rendbeszeded magad. Azzal a sün már be is ment a másik szobába. A nyúl pedig beengedte a rókát. — Tessék, róka koma, kerülj beljebb. A róka szája szélét nyalogatta, mintha már a jó falatok után lenne. De a nyúl így szólt hozzá: — Váratlanul jöttél, várj egy kicsit, tiszteletedre rendbeszedem magamat, és kérlek, maradj itt vacsorára. — Nagyon jó, nagyon jó — bólogatott a róka. A nyúl bement a másik szobába a sünhöz. A róka türelmesen várt, ám egyszer mégiscsak elunta a várakozást és sürgetni kezdte a nyulat: — Nyúl koma, nagyon sokáig várakoztatod a vendéged! — Megyek már, megyek — kiáltotta a nyúl és kinyitotta az ajtót. Csakhogy a nyúl helyett a sün lépett ki. A ravaszdi róka utána kapott, de mindjárt fel is üvöltött fájdalmában, mert ezer tű szúrta a nyelvét, száját. — Mi bajod, róka koma, nem tetszik az ünnepi ruhám? — nevetett a sün, és közelebb lépett a rókához. De a róka menekült előle, ahogy tudott.1 Talán még ma is fut, ha közben meg nem állt. Simon Emil: K.óka-panasz Mindenféle kuvasz, kopó azt mondja rám: ravaszkodó. Még megérem, maholnap, hogy nyomomban csaholnak Pletykálta rólam a világ: nyakoncsíptem három libát) S mi az igazság belőle? Kimentem a legelőre levegőzni - ez szokásom —, s görbe nyakkal az a három sete-sután legelészett. — Ó, hála a szerencsének — gágogtak rám —, kedves pajtás, rossz nekünk e görbe tartási Tégy valamit, Róka Feri, mert csak te tudsz segíteni I És nyakukat számba téve, rábeszéltek a műtétre. S míg egyenes lett a görbe, fogam között maradt — törve. Buta szarka, bolond csóka kürtölte szét, hogy a róka... Mintha én tehetnék rólal Álltam a téren a mindenki fenyőfája előtt. Valaki tréfás kedvében csillagszórót aggatott a gallyra, s Jellobbant a gyufa apró lángja. A csöppség észrevétlenül lopódzott mellém. Maszatos ajka mutatta, nemrég nyelhette le a finom csokoládé utolsó darabját. Hatéves lehetett a drága, fázósan toporgott, kezeit zsebe mélyére süllyesztette. Figyelmét teljesen lekötötte a tűzcsiholás, — Mit c sinájnak ott? — kérdezte selypítve, s hatalmas fekete bogárszemeit rám meresztette. — Figyeld csak! — ösiHayszóró ♦ *1* v ♦> v v v v v v ♦> v «£♦ ♦> ♦> v ♦> *t* v v *t* *1* *1* *1* *1* ♦♦♦ v v *!♦ *, V | Karácsonyi népszokások f *♦ **♦ »*• »** *** %♦ ♦ A néphagyományban a karácsonyi ünnepkör Luca-naptól — december 13. — új évig tart. A legtöbb szokás és hiedelem ehhez az ünnepkörhöz kapcsolódik. A karácsonyi ünnepkörrel kapcsolatos szokások, babonák emlékei ma is elevenek. A Luca-nap legismertebb szokása a Luca-szék készítése volt. Ezen a napon kellett elkezdeni a szék készítését, de csak karácsony böjtjén — december 24. — lehetett befejezni. Addig mindennap csináltak rajta valamit. Aki erre állt, az éjféli misén, megláthatta, hogy a templomba jövők közül ki a boszorkány. A Luca-széket, a múlt század nyolcvanas éveiben megszűnt szokás szerint, a templomból haza kellett vinni készítőjének, majd otthon összetörni. Különben soha nem lett volna nyugta a boszorkányoktól. Az úton mákot kellett szórnia, hogy azzal a boszorkányokat távol tartsa magától. A boszorkányoknak a mákot ugyanis fel kellett szedniük, csak úgy haladhattak a Luca- szék készítője után. A néphit szerint Luca éjjelén volt a legnagyobb hatalmuk a boszorkányoknak: macska képében elvihették a tehén hasznát, megronthatták, akire haragudtak. Ezért Luca estéjén mindenki megevett egy gerezd fokhagym ít. Az ajtókra, ablakokra, az emberek és állatok homlokára keresztet rajzoltak ugyancsak fokhagymával a rossz szellemek ellen. Még a kakast is fokhagymával etették meg, hogy erősebb legyen, mint a szomszéd kakasa. Ezen a napon nem volt szabad fonni, varrni, mosni, kenyeret sütni, meszelni, diót törni, baromfit vágni, az asszonyoknak a szomszédba elmenni. Mindez veszedelmet jelentett volna a ház népére, az állatokra a jövő esztendőben. Luca napján a kanászok tülköt fújva végigmentek a falun. Nem a disznókat, hanem a dögöt hajtották ki így a faluból. Patakon a férfiak sok forgácsot faragtak ezen a napon, hogy a következő esztendőben sok baromfi legyen. Litke környékén a lányok Luca napjától kezdve karácsony böjtjéig mindennap beleharaptak egy szép almába. Ami az almából megmaradt, azt karácsony böjtjén a ház előtt kellett megenni. Amilyen nevű férfit látott a lány almaevés közben, olyan nevű férjet kapott. A megye nyugati részén a lányok derelyét főztek Luca estéjén. Mindegyikbe egy-egy férfinevet tartalmazó papírdarabot tetteit bele. Főzés közben, amelyik derelye elsőnek jött fel a víz színére, azt kézzel kikapták, a benne levő papírról leolvashatták, milyen nevű lesz a férjük. > Az első világháborúig általánosan elterjedt szokás volt a gyermekek Luca-napi köszöntője. A rokonokat, ismerősöket kulcsokat, fazekat zörgetve látogatták végig, mindenütt rövid köszöntőt mondva: Lucát gyöttem köszönteni, adjanak egy kicsit hörpinteni, vagy egy pohár pálinkát, vagy egy pohár borocskát, mind a kettőt meginnám. Tojó legyen tyúkjok, lúdjok, malacozzon a disznójuk, bornyazzon a tehénjek. Ahány i szál széna, szalma, annyi szekér búza. Így heverjenek a tyúkjaikl A versért almát, diót, süteményt, pénzt kaptak. A karácsonyi ünnepkör leggazdagabb szokásanyaga karácsony böjtjéhez kapcsolódik. Bár az egyház e napot nem tartotta ünnepnek, szinte napjainkig minden községben, sőt, még az egyes családoson belül is kialakult rendje volt ennek a napnak. Ezen a napon a legtöbb faluban csak este ettek először, amikor a fehér 'abrosszal leterített asztalhoz ültek. A vacsora előtt minden ételt az asztalra kellett készíteni, a gazdasszonv- nak ugyanis a vacsora ideje alatt nem volt szabad felállnia, mert a tyúkok nem ültek volna a következő esztendőben. az asztal alá a gazda kis csomó szénát, szakajtóban minden terményből egy keveset helyezett, hogy ezekből a következő esztendőben bő termés legyen. A karácsonyi vacsorának hagyományos étrendje volt: mézes pálinka, káposztaleves, mákosgubó, derelye, alma, dió. Minden ételből egy keveset az asztal sarkára tettek, vacsora után zacskóba összegyűjtötték. Ezzel a karácsonyi morzsával füstölték meg a beteg embert, vagy állatot. A vacsora alma- és dióevéssel zárult. A gazda egy almát annvi szeletre vágott fel, ahányan voltak a családban. Ezzel emlékeztette a családtagokat, hogy a következő karácsonyt is együtt töltsék. Az ekkor feltört első dióból követKez- tetni lehetett arra is, hogy az új esztendőben egészségesek, vagy betegek lesznek-e. Ügy tartották, hogy aki ép belse- jű diót tör fel elsőnek, az egész évben egészséges lesz. A pásztorok ezen a napon jártak „aprószenteket” hordani. A fűzfavesszőt nevezték aprószenteknek, amelyet a pásztorok csomóba kötve vittek a házakhoz. Minden háznál a gazdasszony annyi fűzfavesszőt húzott ki a pásztor hóna alatt tartott csomóból, ahány állatot a pásztor elé hajtott. Ügyelni kellett arra, hogy a vesszőt kötényével visszakézből húzza ki, mert különben a keze kisebesedett volna. A kihúzott vesszőből a pásztort jelképesen megverték, akinek eközben ugrálnia kellett, hogy az állatok frissek legyenek. A köszöntő után bort, kalácsot, kenyeret, babot és pénzt adtak a pásztornak. A vesszőt a konyha sarkába helyezték el, tavasz- szal ezzel hajtották ki először az állatokat a legelőre. A karácsonyfa állításának szokása csak a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben kezdett elterjedni parasztságunknál. A kis méretű, néhány gallyacskából álló borókafát színes papírral, apró süteménnyel, papírba csomagolt kockacukorral, felfűzött pattogatott kukoricával díszítették. A napjainkban elterjedt családon belüli ajándékozás szokása nem volt ismert. A gazdagabb családok élelmet ajándékoztak a náluk dolgozó napszámosoknak, aratóknak. A családtagok, közeli rokonok megajándékozása csak az utóbbi évtized- dekben terjedt el. A karácsony hangulatához hozzá tartozott a gyermeken betlehemes játéka, amely a pogánykori regölésből, később a keresztény kántálásból fejlődött ki. A falusi házaknál előadott betlehemes játékra az első adatunk megyénkből való, melyet 1684 körül Liptay István ecsegi plébános jegyzett fel. Dr. Zólyomi József Őszintén — Ml leszel, ha mentei — kérdi a tanító Sylviát. — Állatorvos. — Akkor jobban kellene tanulnod a matematikát. Sylvia rámered a tanítóra, majd így szól: — De hát én nem számolni akarok az állatokkal I Hansl belép a postahivatalba és megkérdezi, nem jött-e levél a papája részére. — Milyen névre? — érdeklődik a postahivatalnok. — Rajta van a borítékon — válaszol a kisfiú. guggoltam mellé, s ujjammal a mikro- szupernovára mutattam. — Az a csillagszóró. Nézd, mily’ sebesen pattognak a szikrák. Tiszavirág- életűek, de minden porcikájuk remeg a sötétség foszlányainak roncsolásáért. Látod az első csillagot? Most, most zuhan alá, belenyugodva a kémikusok, vegyészek által megjövendölt sorsába, lénye nem tiltakozik cseppet sem a természet örökös törvényei ellen. A másik? Egyenesen velünk kacérkodik, figyeled? Pajkosan rádhunyorog, mintha a gyantaillattól bódultán dobná alá magát a másfél méter magasból. S az a huncut harmadik? Kacsintgat, csábit, várja, hogy kövesd őt. Felvillanyoz égető leheletével, melegével simogat az, amelyik téged szeret igazán S a többi? Mint virágcsokor bomlik szét a hideg estében. Részecskéi repülnek százfelé, babonázni akarnak mindkettőnket. S ott az utolsó? Az legjobban a csillaghoz hasonlít... — magyaráztam neki. mintha ez a parányi emberke is értené. A fiú ámulva nézte a késő délutáni tűzijátékot, a levegőben szerteoszló leheletet. Felpillantott rám. s azt kérdezte: — Ugye az apukám nekem is gyújt ilyet? — Hogyne! — vágtam kedves szavaiba. — De hiszen ő tavaly meghalt! — mondta csendesen, s szaladni kezdett, hogy az utolsó szikrát saját lábaival tiporja el. Sz. Gy. i4ht ka& Pel, karácsonyra? Ezen gondolkodik Peti már hetek óta, hiszen annyi mindenféle játék volna jó. Éppen úgy örülne egy óriási labdának, mint ahogy vágyalmai közé tartozik a versenyautó, a nagy mackó, a repülőgép, az építőkocka, vagy a puska is. Nektek könnyebb a dolgotok, ha ügyesek vagytok; előbb megtudjátok, mit kap végül is Peti. Annyit elárulunk, hogy a sokféle játék közül csak egy lesz az övé, ezt kell a labirintusból kikeresni. •rjAuosobjb3i Rfdmj 13d8gojnd,M e :S3}Cajg9j\[ u iiyy pr +í .. f #í 1; ifr. t'o- ^...........L J J ! N ÓGRÁD — 1976. december 25., szombat 13
