Nógrád. 1976. december (32. évfolyam. 284-309. szám)
1976-12-24 / 304. szám
Egy építési napié hiányosságai Az építkezésről építési n, [ilót vezetnek. A nyomtatott tömb lapjai egyhangúak. tartalmazzák az elvégzett feladatot, a szakmunkások. segítők számát, utalnak az időjárásra, a kivitelezést gátló akadályokra. A sorok szürkén, egyhangúan váltakoznak, mentesek a szenvedélytől hiányzik belőlük mindaz, ami igazán emlékezetessé tehet egy-egy építkezést. Sok minden kimaradt a pásztói Kiss.család lakóházának képzeletbeli építési naplójából is. X Kiss László négy gyermekével és feleségével másfél szobás, rozoga házban lakott Pásztón a Mátyás király út 2. szám alatt. Gyűjtögettek, spóroltak, hogy kényelmesebb, korszerűbb otthonhoz jussanak. Fel is épült az új családi ház, de a kivitelezők hanyagsága miatt csak néhány hónapig lakhattak benne, mert életveszélyessé vált. Kissné szomorúan járt intézkedni. Pereskedtek a kártérítésért, s visz- szaköltöztek a régi lakba. Esetük eljutott a járási hivatal elnökéhez, Kovács Ferenchez. — Méltányoltuk a család helyzetét, összehívtuk a nagyközség néhány gazdasági egységének vezetőjét, hogyan tudnánk Kisséken segíteni — mondja a hivatal elnöke. ^ S ezt követően ismeretlen emberek „avatkoztak” a család életébe... X A nagyközségi tanács cseretelket biztosított. A férj munkahelye, a Nóg- rád megyei Tanács útkarbantartó költségvetési üzemének Gagarin Szocialista Brigádja megjelent a régi háznál, s hozzáláttak a bontáshoz. Szabó Gábor, Antal István, Makkai Lajos. Illés István és a társaik izzadtak, hajlongtak hét végén, szabad idejükben. A Közép-zagyvai Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat az új ház alapozását vállalta. A mérnök. Molnár Csaba is nekivetkőzött. — Sohasem felejtem el! — mondja K'ssmé. — A férjem fizetetten szabadságot vett ki, de üzeme folyósította a bérét. Idehozták a borítékot. Zeke István kőműves- mester lemondott más munkáról, hogy felhúzza Kissék épületének falait. S aztán megérkeztek a Pásztói Állami Gazdaság — az asszony munkahelyének — ácsai Tari Sándor vezetésével. A helyi termelőszövetkezet sódert, az ecse- gi gazdaság homokot adott. — Tizenöten—tizennyolcán is jöttek egyszerre Kicsit féltünk a társadalmi összefogástól. A bírós ág kártérítést ítélt. Azt szerettük volna, ha azok építik fel az újat, akik miatt lakhatatlanná vált a másik — jegyzi meg a családfő. X Áll már a két és félszobás családi ház. Erzsiké, Laci, Tibi és Csaba repdes az örömtől. Hétfőn költöztek ki, a gyereke* szinte toporzékoltak, úgy kérdezték: — Mikor mehetünk már? — Nem gondoltam volna, hogy a karácsohyt itt ünnepelhetjük — fordul Kiss László Tóth Istvánhoz. a tanács műszaki előadójához, aki szervezett, irányított, hogy mielőbb kész legyen az épület. Az előadó mosolyog... X — Míg erővel bírom, nem hagyom el az üzemet. El sem tudom mondani menyi mindent köszönhetek nekik — mondja halkan Kiss László. Szeme a meghatódottságtól könnybe lábad, öklével masza- tolja el a nedveséget arcán. Nem szégyen!i, hiszen az öröm megnyilvánulása. Elcsuklik az asszony hangja is. — A tanácstól havonta kaptunk 1640 forint nevelési segélyt is a gyerekek után... Lassan törülgeti az ablak üvegét, tekintete az udvaron felszabadultan játszó picinyekre esik. Élvezik a helyet, a régi lakás közvetlenül az út mentén állott, anyjuk nem engedhette őket virgonckodni a nagy forgalom miatt. X Disznót vágott Kiss László, s összehívta azokat, akik önzetlenül ajánlották fel segítségüket. Az állami gazdaság igazgatója személyesen nem volt jelen. De küldött ötszáz forintot karácsonyi meglepetésnek. A családfő nézte a brigádtársakat, az üzemek munkásait, s csak annyit tudót elrebegni: — Köszönöm..» X All a ház. Vettek már a kisszobába gyermekbútort, televíziót, mosógépet. Az egyik sarokban ott az örökzöld fenyő, ami mellé az ajándékok kerülnek. Micsoda hatalmas fa kellene, ami alá a Kiss család ajándékát, az új lakást, odahelyezhetnék 1 Szabó Gyula Hét vé&i ieeyzet A sütemény Ki ne látott volna már háziasszonyt karácsony táján, gondterhelt arccal járkálni a konyhából a szobába és vissza. Az egyik háziasszony ingadozik, a másik hamar eldönti, hogy a lehető legkevesebbel foglalatoskodik a tűzhely körül, annál is in- Kább, mert oly’ sok készet kínálnak az élelmiszerboltok, csak válogatni kell belőlük Igaz, nem mindegy, hogy finom házi ízeket élvez-e az ember, vagy gyári édességet. Egy külföldi közvéleménykutató intézet felmérést végzett ebben a témakörben. Kérdése így hangzott: Kik készítik, otthon a karácsonyi süteményt, és hányán vásárolják a boltban7 Az eredmény röviden így foglalható össze: tíz közül hat háztartásban otthon sütnek, az egy- gyerekesek kisebb százalékban, a többgyerekesek inkább ezt teszik, falun többen, nagyvárosokban sokkal kevesebben. Íme, a számok és az arányok, mögöttük azonban a sütemény ügynél, a házi és a konfekcióizek összevetésénél több rejtőzik. Ahol nagy a család, és a gyerekek tekintetében ott a várakozás izgalma, és megkívánják, hogy vensőségesebb legyen az ünnep, jooban kifejezze az egymáshoz tartozást, ott a háziasszony nekilát a munkának. Valóban jó érzés, ha a sütes-fözés, a nyüzsgő előkészületek után, esetleg a gyerekek segítségével saját művét tálalja fel a háziasszony, és nem idegen sütemény 'kerül az asztalra. A közvélemény-kutatók megkérdezték azt is, hogy miért vállalják ezt a munkát. Ki azt mondta, hogy manapság takarékoskodni kell a háztartási pénzzel és a népes családoknál, akik általában szép számmal hívnak vendégeket is, így olcsóbban jönnek ki. Néhány háziasszony azt válaszolta, hogy a sütés-főzés örömet okoz. A legtöbben viszont nem a pénztárcára és nem is a szórakoztató elfoglaltságra utaltak, hanem arra, hogy a karácsonyi sütés-főzés, a bevásárlás, a várakozás, a kedves ceremóniák, saját gyermekkorukra emlékezteti őket. A hajdani karácsonyokra, amikor a mai felnőttek várták izgatottan a mama megjelenését az ajtóban, kezében a tállal. Aki ma otthon süt, igaz, fáradságos munkával, sok törődéssel, olyasmit tesz, ami sokkal több, mint a házi izek és a szokvány sütemények közötti különbség kimutatása. Élményt teremt a mai gyerekeknek, hogy azok húsz, harminc, negyven év múltán ugyanúgy emlékezhessenek a mostani decemberekre, mint nagyon sok felnőtt a hajdani karácsonyokra. Tatár Imre Levél a halárról l'pszovszlii Hét óné részére 31ö3. >zcilniaiercs Drága, feleségem, kislányom! Kissé nehezemre esik most írni. Jobb lett volna személyesen elmondani azokat az érzéseket, amelyek karácsony estéje előtt ébrednek fel bennem. Félrehúzódtam az őrs egyik csendes szobácskájába, hogy megírjam ezt a pár sort, ajándékként a fenyőfa alá. Az éjszaka megint havazott. Szinte feldíszítette, ho- lepellel borította be a fenyőfákat a Karancson. Talán kicsit az én tiszteletemre is, hiszen még néhány órám van és megkezdem szolgálatomat a határon. Tudod, „harci feladatot” kapok az államhatár őrizetére. Érzem, ez az ünnepi szolgálat nehezebb lesz, mint bármely más hétköznapi. De jó lenne közietek lenni, hiszen Katikánknak ez az első karácsonya. Mar most, a levélírás közben látom, ahogy ámul a csillogó díszek, csillagszóró fényében. A jó melegben együtt a család, csak én hiányzóm közületek... Tudod, azelőtt nem nagyon gondolkodtam azon, mit jelent: kötelesség! Katonaként, és főleg ilyenkor, amikor az államhatár őrizetére készül döbben rá az ember, mi az a hazát szeretni, szolgálni. Másnak nem mondanám, de Neked leírom, ezek is eszembe jutnak, amikor szolgálatiján meg-megállva taposom a havat. Felemelő érzés tudni, hogy én fegyverrel, egy szál magam is felelek a Ti, a nagy- család, az egész ország békés karácsonyáért is ma este itt, fenn, a Karancson. Kicsit talán furcsa gondolat, de így van. Nemrég volt, hogy határ- sértőt fogtunk. Azt hitte, az ünnepeket már valahol egy nyugati karácsonyfa alatt tölti. Eléggé el is szánta magát. De most, ezen az ünnepi esten is mondom: itt vagyunk, mi, határőrök. Való- Dan helyén kell lenni a szívnek, az észnek, hogy ilyenkor helyt tudjunk állni. Valahogy megszoktam mar, hogy percről percre élhet váratlan helyzet, meglepetés. Belejöhettem, hiszen tudod, letelt már a katonaidőm fele. A kutyám, mintha most is hegyezné a fülét valamire ... csak egy nyúl, de lehetne más is. Tudcd, nálunk, az üzemben szokás, hogy ilyenkor feldíszítünk egy-egy fenyő- gallyat. Alatta elhangzanak a jókívánságok, gazdára találnak az aprocsaa ajándékok, kis figyelmességek. Talán ott. a tűzhelygyárban, a lakatosmúhelyben, vagy a gépsoroknál ők is gondolnak rám most, hiszen tudom, hogy visszavárnak. Ha arra jársz, add át majd üdvözletem Sanyi bácsinak, meg a többieknek. Lassan — most még csak gondolatban — felérek a havas tetőre és látom majd egész Salgótarjánt. Csillognak fényei, mintha a város 1« egy nagy, hatalmas fenyőfa lenne, lámpafüzérekkel, csillogó díszekkel teleaggatva. A meieg otthonokban, korszerű lakásokban, meghitt hangulatban mindenki ünnepel. De itt, fenn, a hegytetőn fúj a szél és lépésről lépésre csikómul a hó a talpam alatt. Gondolatban veletek vagyok, és érzem, ti mind veiem. Talán ez is erőt ad az ünnepi esten. Igaz, hogy gondolatban otthon vagyok, de itt keményen fogom a fegyvert, hiszen mint korábban írtam, harci feladatot teljesítek. Hiszem, hogy a jövő karácsonyt együtt töltjük v».thon. Együtt kóstolgatjuk az ünnepi beiglit, együtt örülhetünk a kedves meglepetéseknek, amik sorra kerülnek elő a fa alól csakúgy, mint ma este nálatok. De biztos eszembe jutnak ők is, azok, akik majd akkor lesznek itt helyettem, és talán éppen az en nyomomban járnak. Újra és újra visszatér a gondolat: jó lenne Veletek! Ds most mindennél fontosabb a kötelesség. Hogy is gondolhatnék most másra. Talán némiképp kárpótol ez a levél, amit ajándékként küldök. Tegyétek a macKó, a játékautó közé. A mielőbbi viszontlátás reményében, csókollak benneteket innét, a határról; Béla Lejegyezte: Somogy vári ' László Könyvforgalom —~ A könyvterjesztők minden esztendőben megkülönböztetett figyelmet fordítanak az év utolsó hónapjára. A december ugyanis — a karácsony ünnepével — az ajándékozás ideje, s az ajándékok között évről évre egyre nagyobb helyet kap a könyv, az emberi kultúra és művelődés Írásos hordozója. Az idei könyvhónap idején fokozott érdeklődés nyilvánult meg megyeszerte a könvvkiadók régebbi és új kiadványai iránt. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat és az AFÉSZ-ek könyvesboltjait jóval többen keresték fel az elmúlt hetekben, mint korábban, de hasonló a helyzet az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva is. A meséskönyveket, ifjúsági kiadványokat a boltak szinte az utolsó szálig kiárusították, s nagyon sokan nem tudták megtalálni a gyermekeik érdeklődésének. igényeinek megfelelő olvasmányokat. Jelentősnek tekinthető a szépprózai forgalom, bár meg kell jegyeznünk, hogy megyénk karácsonyig boltjai az újdonságokból sokkal kevesebb példányszámot kaptak, mint amennyire a vásárlóknak szükségük- lett volna. Az utóbbi időben — a vásárlások alapján — kedvező ízlésváltozásnak lehelünk tanúi: a közönség érdeklődése mind határozottabban és céltudatosabban fordul az ismeretterjesztő művek, a lexikonok, kisenciklopédiák és szótárak felé. Az üzemi könyvterjesztés is egyre növekvő forgalmat bonyolít le. A verseket viszont még mindig csak kevesen keresik. INIegyénk legnagyobb kereskedelmi egysége, a salgótarjáni Nógrádi Sándor Könyvesbolt karácsonyig 8t>0 ezer forint értékű könyvet forgalmazott. Egész hónapban előreláthatólag eg . milliót, az éves forgalom jelent s, több mint 10 százalékát. A másik salgótarjáni, a pavilonsor! könyvesbolt hasonló százalékban látja el feladatát. Eves tervét mindkét bolt már a hónap közepére teljesítette. | Tanuló nninkíóok A Lampart ZIM salgótarjáni gyárában nagy ügyeimet fordítanak a uolgozoK tanulására, szakmai továbo- képzésére. Az 1975—76-os tanévben 97-en általános iske . - ban, 35-en gimnáziumban es szakközépiskolában tanulta.!, 46-an jártak a szakmunkások szakközépiskolájába. A szakmai tanfolyamokon 149 dolgozó vett reszt, főiskolai és egyetemi tanulmányokat heten folytattak. Érettségi vizsgát tizenegy do’gozó lett. Az idei évben 36 dolgozó kezdett tanulni a dolgozók általános iskolájának kihelyezett osztályaiban. Középiskolába 26-an jelentkeztek. A gyár felmérte a dolgozók tanulási szándékait, s ennek alapján újabb tanfolyamom i indítását tervezik. A Jézuska kálváriája avagy hogyan lettem ördög A Mennyből a Földieket Ellátó Vállalat — — ezekután MAFEV — megbízásából most Karácsonykor kaptam azt a megbízatást, hogy én legyek a Jézuska a Földön a béke-, és a családszerető embereknek. Amikor e megbízatást megkaptam, sokan protekcióról fecsegtek irigyeim közül, mert itt a mennyekben is sokan megérik az angyalhajukat (pénz nincs! Itt se.), mások azt mondták, hogy biztos gazdag élő földi rokonain vannak, ismét mások, meg tanácsokat adtak, mit érdemes hozni a földről a mennybe és elsősorban zsebszámológépet javasoltak, amely ott nagyon olcsó. Hogy hol nagyon olcsó, azt nem tudták. Hiszen ők naiv angyalok. Mindezek után került sor a szerény, de bensőséges búcsúztatásomra a második szféra kettes angyalállásról és én máris huss!, mint Jézuska jelentem meg a Földön. Közelebbről a Jó utca és környékén, hogy szétosszam azokat az ajándékokat, amelyeket az emberek kértek tólem. Hogy miért pont tőlem, arra a magassá- gos Űristen is megesküdött az Atyaúristenre, hogy fogalma sincs róla. Az ajándékok gyors szétosztása nem sok időt vett igénybe, hiszen hála a MAFEV oktatási rendszerének. mindenre alaposan felkészítettek. Azt hittem legalábbis. Mindaddig, mígnem a MAFEV előírásainak megfelelően másnap a megajándékozottaknál meg nem jelentem. és a kötelező kérdéseket fel nem tettem az ellenőrzés szabályai szerint. Nem én tehetek róla, hogy Luci Ferike néven, most nem a mennyekben vagyok, hanem nevemhez méltóan a pokolban, ahová sajnos nem hozhattam magammal a meg- kérdezetteimet. Mert ez történt. — Mit hozott a Jézuska? — erre a kérdésre Klacuka Lacika válaszolt. — Vacakot. Egyáltalán ez egy vacak Jézuska volt. Meg menjen a fenébe, nincs is Jézuska. Csak ezek a vacak ka- catok vannak, mit az őseim játéknak mertek kinevezni... — és beletaposott a műanyag építőszekrénybe. Sikerrel. — Mit hozott a Jézusba? — Idegrohamot. Ez a hülye Lajos, képzelje el, melltartót vett. És ráadásul milyen méretet, uramisten, ha az tudná, hogy milyen méretet... Pedig hányszor, de hányszor céloztam, finoman, durván, ennek az ütődöttnek, hogy azt a karkötőt kérem, amely ott volt a bal sarokban... Nem. ö melltartót vesz. És micsoda méretet! Milyen női lehettek ennek eddig, mit gondol? Fejőnők? Nem gondoltam semmit, csak elpirultam. Egy Jézuska. honnan tudná, hogy egy fejőnőnek milyen melltartó kell. Vagy, hogy kell-e. s egyáltalán mi az, hogy mell... Nem igaz? — Mit hozot a Jézuska? — Menjen a fenébe, mit hülyéskedik azzal a Jézuskával? Semmit se hozott. Volt pofájuk kétszáz forint fizetésemelést adni. Kettőszázat, érti? Hahahaha... Nekem Kettőszázat! Mert jól dolgozom. Az asszony meg sápítozik, hogy miért nem vettem meg a bekecset... A kétszázból anyuském, amit ez az istenverte Jézuska hozott, abból, mi?... Na tűnés, tűnés, mert ideges leszek szent karácsony napján... Nagyot csuklottam és kezdett elönteni a méreg. Még nem tudtam, hogy miért Kezd elönteni és micsoda, de ma már tudom, hogy ami akkor kezdett elönteni, az a méreg volt, s később már arra is rájöttem, hogy miért is kezdett elönteni. — Mit hozott a Jézuska? — Lakást, hogy az isten verje meg. Úgynevezett két- szoba összkomfortot. De kilincs nélkül, hogy az isten verje meg. Képzelje el kilincs nincs, a fürdőszoba csapja állandóan- folyik, három is letörve a villanykapcsolókból... Az ajtók nehezen záródnak.. Különben is harmadik emelet. Hát ezt hozta nekem az a félhülye Jézuska... Karácsonyra. Ezt nevezik örömnek, meg ajándéknak. Lakás, amire azt merik mondani, hogy új... Ez nekik az új... — Hol lakott eddig jó földi ember? — Nem mindegy? Albérletben. Egy kicsi, drága albérletben, negyedmagammal ugyan, de ott a kilincs az kilincs volt ám, az ajtót bp lehetett zárni... Ott olyasmi nem volt, hogy csöpögött a vízcsap a fürdőszobában... Jó, nem volt fürdőszoba. De nem is csepegett.... Nesze neked karácsony —, kapott a fejéhez és én akkor valami furcsát kezdtem érezni. Lábacskám végén pata, kemény pata kezdett nőni és én ezt nem bántam, sőt örültem neki, meg drukkoltam is, hogy nagyobb, még nagyobb patám legyen.. — ... azt hiszem mégsem költözöm be. Ezek velem ne toljanak ki... Mit hozott 'a Jézuska? Szemenszedett kitolást, egy dolgozó családos emberrel... Azt hozta.... Hogy a fene ott ette volna meg... ... és ekkor nagyra nőtt oa- táimmal akkorát rúgtam Pa- colák Lajosnak abba a részébe, amellyel nem beszélni szokás, hogy messze, nagyon messze, majdnem a felhőkön túl repült. És én boldog voltam, és megelégedővt. Még ugyan hallottam az Ür hangját a MAFEV hangszóróján: — Fiam, fiam. most már kénytelen vagyok áthelyezni téged a leszámoló föld alatti egységhez —. de nem bántam. Megelégedetten néztem kemény patáimat, hallgattam új nevemet, s izgatottan vártam az új feladatokat. Bel- zebúbom, de nagyokat is tudok majd rúgni! Gyurkó Géza NÓGRAD - 1976. december 24., péntek 5
