Nógrád. 1976. december (32. évfolyam. 284-309. szám)

1976-12-23 / 303. szám

sózni és művelődni Vita a szoc ali-ta brigádok kultúráiig válla ágairól Sajátos v'szonyaink mellett keressük a jobb lehetőségeket Év elején a szorospataki aknaüzemnél a gazdasági feladatokra tett felajánlások mel­lett valamennyi szocialista brigád ígéretei között szerepelt az általános és szakmai mű­veltség fejlesztése, a politikai, ideológiai fel- készültség növelése. A brigádtagok egyéni felajánlásai tartalmazzák a színház, mú­zeum, film és ismeretterjesztő előadások lá­togatását. Egyre többen iratkoznak be könyv­tárakba, illetve veszik igénybe az üaemi, szakszervezeti letéti könyvtárat. Bővült a könyvvásárlás, a napilapok, folyóiratok meg­rendelése. Többen bővítik házi könyvtáru­kat. A már elmondottak ellenére, a brigádok Jcözös társadalmi együttléte. művelődése elég sok gonddal jár. Az én brigádom tagjai — de jellemző ez a többi szocialista brigádra is Szorospatakon —, 40 községből járnak munkába. A közlekedés miatt a kapcsolat elsősorban a munkahelyre korlátozódik. Az akadályok ellenére az üzemvezetőség, a szak­szervezettel közösen és a nagybátonyi Bá­nyász Művelődési Ház közreműködésével igyekszik biztosítani a feltételeket a köz­művelődés-politikai határozat végrehajtásá­hoz. Az üzemben szervezett kiállítások, is­meretterjesztő előadások, filmvetítések és a már említett letéti könyvtár áll a dolgozók rendelkezésére, amit mind nagyobb szám­ban igénybe is vesznek. A Nagybátony kör­nyékén lakók helyzete, persze, könnyebb, mert kulturális igényüket itt ki lehet elé­gíteni. Mint a szakszervezeti bizottság kul- túrfelelőse is elmondhatom, hogy üzemen belül, de a művelődési ház keretében is to­vább keressük azokat a lehetőségeket, ame­lyekkel még közelebb kerülhetnénk a lakó­területeken élő brigádtagokhoz. A jövő évi ieladatok megtételéhez is külön javaslato­kat, ajánlásokat adunk, amelyek között va­lamennyi brigádtag megtalálja az adottsá­gához megfelelő művelődési lehetőséget. A brigádtagok politikai képzését már hosszabb idő óta kihelyezett párt-, szakszervezeti és KISZ-oktatás szervezésével biztosítjuk. Jól bevált módszer ez. Biztosítjuk a szakmai to­vábbképzés lehetőségeit is. Nagyobb gond azonban az általános iskolai végzettség meg­szerzése. Nálunk a 407 brigádtag közül még 48 olyan 45 éven aluli van, aki nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát. En­nek szervezése, egy különosztály inditása, már folyamatban van. Ezenkívül csatlako­zunk a Mindenki iskolája tanfolyamhoz, amit a mi területünkön a nagybátonyi Bányász Művelődési Ház koordinál. A Nógrádban folyó vita bizonyára még több hasznos javaslattal szolgál számunkra, hogy sajátos viszonyaink között hatékonyab­bá tehessük a közművelődési munkát. Farkas Ferenc szocialista brigádvezető, Szorospatak Hatással a környezetre A megye mezőgazdasági termelőszövetke­zeteiben az idén 275 kollektíva 3784 tagja versengett a szocialista brigád címért. Ter­melési vállalásuk értéke elérte a 28 millió forintot. Az eddiginél — mint arról a ter­melőszövetkezetek III. kongresszusán is szó lesett — nagyobb figyelmet fordítottak a köz- művelődési feladatok teljesítésére is. A kultúra, a művelődés, a szakmai és po­litikai továbbképzés nem véletlenül került a brigádmozgalom legfontosabb tennivalói kö­zé, hiszen a megye gazdaságainak megnöve- kedett üzemmérete, a termelés nagyfokú emelkedése, a szakosodás, a termelés tech­nikai feltételeinek javulása az eddiginél jó­val nagyobb követelményeket támaszt a me­zőgazdasági dolgozókkal szemben. Ma már a traktoros másfél milliós értékű gépet ke­zel, az állattenyésztésben szorgoskodók t, milliókért felelősek. A legkisebb hibáért sú­lyos árat fizethetnek. E helyzetben a gazda­ságok vezetői nagy gondot fordítanak a szak­mai ismeretek gyarapítására, s ez találkozik a szocialista brigádok felajánlásaival. A területi koncentráció új helyzetet te­remtett a feltételekben is. A gazdaságok 30 —150 ezer forintot biztosítanak évente kul­turális célra, s emellett még egyéb lehető­ségek szintén rendelkezésre állnak. Az elsőd­leges cél: megteremteni azokat az alapokat, melyek után a mezőgazdaságban dolgozók speciális képzésben vehetnek részt, főként azok, akik még nem rendelkeznek a mun­kájuk elvégzéséhez szükséges iskolai végzett­séggel. S mert a feltételek változtak, a szakmai képzés színhelye egyre inkább a termelő- szövetkezet lesz. Erre mutatnak a nézsai, magyarnándori, káliói kezdeményezések, ahol a szocialista brigádok tagjai kérésére hely­ben szerveztek szakmunkásképző tanfolya­mot. A tsz-ekben tevékenykedő szocialista bri­gádok mindinkább a közművelődés helyi bázisát jelentik. S nem csupán a gazdaság­ban érződik hatásuk, a falu életére is jelen­tős befolyással bírnak. Szinte vonzzák ma­gukkal a többieket a téli tanfolyamokra, a TIT-előadásokra, vetélkedőkre, a mezőgazda- sági könyvhónap eseményeire. Gyümölcsöző kapcsolatokat építenek ki az általános isko­lákkal, igénylik az üzemi könyvtár létreho­zását, vagy bővítését, s a közös kirándulá­sok tartalma már rég megváltozott: múzeu­mok, tárlatok látogatása, színházi esték sze­repelnek a programokban. Akad azonban még számos terület, ahol javítani szükséges a munkát. A termelőszö­vetkezetek közművelődési tevékenységét a vezetőség irányítja, a szociális, kulturális bi­zottságok még ma is főként a szociális ügyek intézését tartják legfontosabbnak. A kultu­rális alapok felhasználását nem előzi meg széles körű felmérés, melynek hatása gyak­ran érződik. Bár a gazdaságok megteremtik lehetőségét a szakmai ismeretek szélesítésé­nek, ezzel mintha meg is elégednének. A fiatal agrárszakemberek kevésbé kapcsolód­nak be a közművelődés területén jelentkező tennivalók végzésébe. A közeljövő legfontosabb feladatai közé tartozik — a tsz-szövetség felhívással for­dult ennek érdekében a gazdaságokhoz —, hogy a brigádmozgalom értékelése során fo­kozottan térjenek ki a kulturális vállalá­sokra. Mert az arányokat tekintve. még ezek elmaradnak a termelési felajánlásoktól. Tervszerű, folyamatos munkára van szük­ség, hogy a szocialista brigádok közművelő­dés területén tett» vállalásainak nagyobb ösztönző hatása legyen a gazdaságban, a fa­luban, egyaránt. A termelőszövetkezetek-me- gyei szövetsége ezért is vizsgálja rendszere­sen a munkaverseny-mozgalom e területét. Gecse László a TESZÖV titkárhelyettese Mai tévéajáníatunk 21.40: Hetvenötéves a Fésiek Művészklub. Dokumentum­riportfilm a Fészek Klub megalakulásá­ról, történeté­ről és mai éle­téről — így szól az érde­kes műsor alcíme. A Fé­szek — azaz a Festők, Épí­tészek, Szob­rászok, Éne­kesek, Komé­diások klub­ja 1901-ben alakult meg Budapesten. Pezsgő elet jellemezte már - megalakulá­sakor. s ma is a művészek népszerű ta­lálkozóhelye, tárlatok es hangversenyek színhelye, filmben megszólalnak vészek, akik a Fészek múltjá- zetes kiállítás eseményeit, ról vallanak. Színészek, fes- bepillanthatunk a művészklub tők mondják el élményeiket, mai életébe is. A híres kortársakra emlékez- mű- nek, felidézik egy-egy neve­S Képünkön: jelenet az AKIK NEM TETTÉK LE A FEGY­VERT című magyarul beszélő NDK tv-filmsorozat 2. ré­széből. (December 23. — Csü­törtök — 20.25 h.) Bemutatjuk a íilmtudományi intézetet A közművelődési törvény- javaslat országgyűlési vitáján Pozsgay Imre kulturális mi­niszter, a közművelődés ter­vezéséről szólva, hangoztatta, hogy az általános kulturális tervezésnek feltétlen tartal­maznia kell a művelődési in­tézményekben folyó tevékeny­séget is, beleértve a kultúra tartalmi vonatkozásait. A közművelődési középtávú ter­vek vizsgálatáról is így érde­mes szólnunk. Igen tarka a kép. Sok nép­művelő a tervet egymaga csi­nálta, olykor sem a közműve­lődési társadalmi bizottságot, sem a politikai, gazdasági ve­zetőket nem kérdezve. Ám találni számos olyan közsé­get, ahol maga a tanács szak- igazgatási csoportja (embere) állította össze a közművelődés középtávú tervét, mégpedig a kulturális intézmények előze­tes javaslatai alapján. Ez a legjobb módja az általános kulturális tervezésnek. Nem annyira azon múlik tehát a jó tervezés, hogy ki fogalmazta meg a tennivaló­kat, sokkal inkább azon,' mennyiben közös számbavé­tel, közös töprengés eredmé­nye. A jó tervek a gazdasági és kulturális adottságok, hagyo­mányok, lehetőségek számba­vétele után fogalmazzák meg a tennivalókat. Nem csak alapelveit, hanem gyakran an­nak megoldási módjait is megjelölve. S ezek majd az eves tervekben részletes tar­Emberrel, tájjal rokonítva talmi-módszertani munkává sokasodnak, mint törzsön a termőágak. Aprómunka ez, szaktudást, türelmet, emberi érzékenységet, és sok tapin­tatot igényel — különösen a munkásművelődésben. Ha van próbatétel, melyen a művelődési intézmények korszelleme megméretik, ak­kor a munkások művelődé­sében tett megannyi útkereső lépés az. Általában itt ta­pintható legsebezhetőbb pont­juk. Elvekben többnyire meg­fogalmazták az életmódkultú­ra alakításának új tennivalóit, ám a gyakorlatban ezek vagy nem léteznek, vagy pedig új sablonba merevednek. Népművelők számára vilá­gos a tennivaló: életközeiben kell maradniok. Csak annyi­val járhatnak előtte — akár a túravezető a csapattól —, hogy mindig kéznyújtásnyira le­gyenek. Népművelőkkel be­szélgetve, művelődési tervek­ben tallózva vajmi kevés nyomát leljük annak. Minden intézménynél olvasható ugyan, hogy legfontosabb feladat a munkásművelődés fe'lételei- nek megteremtése... És van­nak konkrét utalások ilyen programokra, többnyire mun­kásakadémiák. szocialista bri­gádklubok formájában. NÖGÉÁD - 1976. december 23., csütörtök Vonzza-e ez a munkásokat, brigád'tagokat? Miben segíti őket? Meglepő tény árulkodik erről: egyik brigádban meg­kérdezték, hogy ha nem pon­toznák a vállalásokat, há­nyán maradnának a brigád­ban? A válasz az volt: mint­egy 10 százalék. Egy példából ugyan nem áltolánosíthatunk, de valamit ez is sejtet. Azt, hogy a brigádművelődés cí­men történő vállalás nem annyira önmagukat segítő, az egyén életmódját alakító, ha­nem inkább tőlük ,.idegen” ismeretnyújtás, azaz teherté­tel. Hiányzik a tervezés alap- feltétele: az emberek életkö­rülményeinek, érdeklődésé­nek, törekvéseinek, szokásai­nak ismerete. A tervek inkább a művelődéspolitikai előírá­sokkal számolnak, s ehhez alig-alig van személyiségis­meret és valóságlátás. Egyre inkább szorgalmazzák a köz- művelődés irányító szervei a kultúrház kapcsolatát a gaz­dasági egységekkel. Ez gyak­ran annyiban áll, hogy a nép­művelő felkeresi a gazdaság­vezetőt, s kölcsönös tájékoz­tatásokban állapodtak meg. De hány helyen jutottak el a dolgozók művelődési igényei­nek és lehetőségeinek vizs­gálatához. s innen az ennek megfelelő tervezéshez? Egvik községben, rrrdőn ke­veselltem a munkásműve'.ő­Nevezetes épületben kapott otthont a Magyar Filmtudo­mányi Intézet. A Népstadion úton abban az egykori villá­ban helyezték el, ahol a fel- szabadulás után a legendás hírű Horváth Árpád művész­kollégium működött. Most kis vetítő található a II. eme­leten, mellette a Filmkultúra szerkesztősége, majd néhány kutatóiszoba, az I. emeleten a könyvtár, az archívum, amely a filmmel kapcsolatos kézira­tokat, dokumentumokat gyűj­ti. a földszinten a vezetők irodái, a gazdasági helyiségek, s még az alagsorban is né­hány irodahelyiség a kutatók rendelkezésére. — Sajátosan alakult a mi intézetünk munkája — mond­ja Papp Sándor, ez intézet igazgatója. — Hasonlóval nem nagyon lehet találkozni más országokban. A sajátos­sága abban van, hogy a vilá­gon szinte mindenütt egymás­tól különálló szervezetek, in­tézmények foglalkoznak a ré­gi filmek archiválásával, a filmtudományi kutatásokkal, a filmklubhálózattal és bi­zonyos tudományos propa­gandatevékenységgel. Mi ki­csi ország vagyunk. luxus lenne ezeket a munkákat de­centralizálni és ez a közpon­désre történt utalást a kö­zéptávú tervben, a tanácsel­nök derűlátóan megjegyez­te: Hát minden rendezvény értük van, ők járnak a műve­lődési házba, a műsorokra, a színházi előadásokra. Ez igaz. Mégsem hiszem, hogy ilyen egyszerű a dolog. Megkérdeztem egy üzemi ér­telmiségtől (aki a honismere­ti klub lelkeß vezetője, régi gyári dolgozó), hogy mi vonz­za a munkásokat a művelő­désben. • .,Egy téma van — mondta —. amivel be lehet gyűjteni az embereket a kü.túrházba: a kertbarátkor”. Vagyis az, aminek köze van mai életmódjához, napi fog­lalatosságaihoz. Innen egy lépés a növények biológiai is­merete. Ugyanígy kapcsoló­dik a horgászathoz a halbioló­gia. a turisztikához a várak története, földrajzi és geoló­giai ismeretek. Mindennapi életünk hason­ló hajszálgyökereivel kapasz- ' kodik a közművelődés egy-egy témáia az emberhez. Ezek fel­derítése nélkül nincs szocia­lista közművelődés. Nem valami derűs a műve­lődési élet képe a községek, városok jó részében. A nép­művelők többsége nehezen tud szakítani megszokott kultúr- házcentrikus lés rendezvény­centrikus) munkáiéval. Igaz. az élettel együttlépő művelő­dés roppant nehéz, talán meghaladja a népművelők (je­lenlegi számbeli és felkészült­ségbe'.:) erejét. De legalább a szándékot, az erőfeszítést. a problémalátást szeretnők zékelni. Balogh Ödön tosítás sok előnnyel is jár. — Például a tudományos munka közvetlenül és igen gyümölcsözően hat a film­ismeretterjesztésre. A film- történeti és filmelméleti ku­tatások eléggé szoros kapcso­latot tartanak a gyártással, a napi filmkészítési problémák­kal és talán ez is terméke­nyítő hatással lehet a film­művészet egészére. Mivel a mi kezünkben összpontosul minden anyag, ezért nyilván­való, hogy az intézet a leg­alkalmasabb a tájékoztató te­vékenység lebonyolítására. Mivel mi őrizzük az archív filmeket, mi talán jobban el tudjuk látni műsorokkal a filmklubokat is, mintha azok­nak külön-külön kellene ösz- sz.es zed ni az egy-egy össze­állításhoz szükséges filmeket. — Kevesen tudják, hogy Magyarországon mintegy. 350 —400 filmklub működik, 60 —70 ezer taggal, az itt be­mutatott filmeket évente 7— 8 ezer néző tekinti meg. Ki­adványaink talán ismerteb­bek. mindenekelőtt a Film­kultúra, vagy a Filmművé­szeti Kiskönyvtár sorozat. Szakmai körökben nagy ha­szonnal forgatják Nemzetközi Filmtájékoztató című kiadvá­nyunkat, amelyben a nem­zetközi szaksajtó legfrissebb, legérdekesebb cikkeinek for­dítását közöljük és külön ro­vatban azokat az írásokat, amelyek a magyar filmművé­szet produktumaival foglal­koznak külföldön. A nép­művelési és propagandairo­dával közösen indítottunk egy olyan sorozatot, amely a kortárs filmművészet legje­lesebb képviselőit mutatja be. Fábri Zoltán, Törőcsik Mari, Kozincev és Volonte jelent meg eddig ebben a sorozat­ban, de hamarosan napvilá­got lát Gyertyán Ervinnek Jancsó Miklósról készülő kis kötete és előkészületben van Tony Richardsonról, Makk Károlyról, Tarkovszkijról egy- egy kötet. — Áz intézet — mint a ne­ve is mutatja — alapvtően tudományos jellegű milyen kutatások folynak hát önök­nél? — Meghatározott tudomá­nyos terv alapján dolgozunk mi is. Munkáink közül talán a legfontosabb a magyar film- történet átfogó, marxista szel­lemű szintézise. Erre nemcsak a közvélemény érdeklődése és a filmoktatás miatt terem­tődött ilyen jelentős igény, hanem éppen a magyar film- művészetnek az 1960-as évek­ben, nemzetközi összehason­lításban is igen jelentős, fel­futása miatt is. Természete­sen nem minden előzmény nélkül való ez a munka. Min­denekelőtt Nemeskürty Ist­vánt kell említeni, aki úttö­rő jellegű munkájával előöb a magyar filmesztétika fejlő­dését miatta be, maid egy magyar filmtörténetet is írt. Nagyon jelentős Magyar Bá­lint munkája, aki a magyar néníafilmgyártás korszakával foglalkozik. — Az előzmények ellené­re elég hosszú anyaggyűjtési időszak után kerülhetett csak' sor arra, hogy megkezdődjék a magyar filmtörténeti szin­tézis írása. Ennek a nagy munkának egy része az, amit a Filmművészeti Kiskönyv­tár sorozathat megjelentet­tünk Nemesküty Istvántól, amely a miagyar hangosfilm történetét dolgozza fel a kez­dettől 1939-ig. Nemes Károly az 1957—1962. közötti perió­dust írja. A magyar filmgyár­tás legelső periódusával, lé­hát az 1900-as évektől a hú­szas évekig Garai Erzsi dol­gozza fel a témát, 1920—1945. között Nemeskürty István az 1945—1956. között történtek­ről én írok, 1956. és 1970. kö­zött Nemes Károly, Szabó György pedig az utolsó, a hetvenes évek korszakát ké­szül megírni. — Munkánkban a fő figyel­met ennek az alapműnek a létrehozására szenteljük. Emellett természetesen na­gyon sok egyéb kutatási té­mával foglalkozunk. Bíró Yvette például az alapkuta­tásnak tekinthető film kife­jezési eszközök modelljeivel foglalkozik, elsősorban Eizenstein és Dziga Vertof munkássága alapján. Szilágyi Gábor szociográfiai megköze­lítésben. azt vizsgálja, hogy a mai magyar társadalom ho­gyan jelentkezik a filmben. — A film és a zene kap­csolatának problémáiról két meghívott kutató, Zoltay Dé­nes és Maróthy János készül tanulmányt írni, Megjelentet­tünk egy tanulmánykötetet a magyar animációs filmről. Előkészületben van egy ha- hasonló kötet a filmszinkro- nizálás problémáiról. Foglal­kozunk a filmforgalmazás tu­dományosan megközelíthető problémáival is. . Elkészült például egy feldolgozás, amely az 1948—1975. . között mozik­ban bemutatott filmek vizs­gálatával foglalkozik, néző­szám, előadásszám, műfaj, a rendező személye #s még sok más szempont alapján. Már korábban is végeztünk egy- egy új filmhez kapcsolódó kö­zönségvizsgálatot, most egy új sorozatot kezdünk eb amelynek tesztfilmje a Ken­guru. Célja, hogy közelebbi információkat nyerjünk a ma­gyar filmek és a közönség kapcsolatáról. — Intézetünkben tizenkét tudományos kutató fog'alk i- zik főhivatásban ezeknek az elméleti kérdéseknek tisztá­zásával, ezen felül, mint a beszélgetés elején erről már szó volt. ellátjuk mindazokat a teendőket, amelyek a film­klubok, a filmarchivá'ás ts ismereterjesztés feladat a'ból ránk hárulnak. Bernáth László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents