Nógrád. 1976. december (32. évfolyam. 284-309. szám)

1976-12-22 / 302. szám

■ Közös közlemény Lázár György romániai látogatásáról * Lázár György a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke Manea Manescu, a Román Szocialista Köztársaság kormányfőjének meghívására 1976. december ZU—21-én hivatalos baráti látogatást tett a Román Szocia­lista Köztársaságban. Lázár Györgyöt fogadta Nicoiae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársa­ság elnöke. Ez alkalommal szívélyes, baráti megbeszélésre került sor közöttük. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke és a Román Szocialista Köz­társaság kormányfője őszin­te, baráti légkörben, a köl­csönös tisztelet és megértés szellemében hasznos megbe­széléseket folytatott. A miniszterelnökök köl­csönösen tájékoztatták egy­mást az országaikban folyó szocialista építömunkár<il, és elismeréssel szóltak a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa és a Ro­man Kommunista Párt XI. kongresszusa határozatainak gyakorlati megvalósításában t.ert eredményekről. Beható eszmecserét foly­tatlak a Magyar Népköztár­saság és a Román Szocialista Köztársaság kapcsolatainak fejlesztéséről, valamint az •időszerű nemzetközi kérdé­sekről. A miniszterelnökök meg- elegedessel. vették tudomá­sul, hogy a Magyar Népköz- társaság és a Román Szocia­lista Köztársaság sokoldalú együttműködése és jószom­szédi kapcsolatai folyamato­san fejlődnek, összhangban az 1972. februárjában Buka­restben aláírt magyar—ro­mán barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződéssel, a mar­xizmus—leninizmus és a pro­letár internacionalizmus, az egyenjogúság, a függetlenség és a nemzeti szuverenitás, a belügyekbe való be nem avatkozás, a kölcsönös tiszte­let, az elvtársi segítségnyúj­tás és a nemzetközi szolida­ritás elvei alapján. A felek ez alkalommal is hangsúlyozták, hogy a ma­gyar—roman barátság mé­lyítésében és az együttműkö­dés fejlesztésében meghatá­rozó szerepet töltenek be a Magyar Szocialista Munkás­párt és a Román Kommunis­ta Párt kapcsolatai, Kádár Jánosnak, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottsága első titkárának és Nicoiae Ceausescunak, a Ro­mán Kommunista Párt főtit­kárának, a Román Szocialis­ta Köztársaság elnökének ta­lálkozói. A miniszterelnökök tárgya­lásaik során nagy figyelműét szenteltek a két nép politi­kai, gazdasági, kulturális és egyéb kapcsolatai továbbfej­lesztésének. Megállapították, hogy a magyar—román gaz- dasagi-együttműködési vegyes kormány oizottság, valamint a központi tervező és külke­reskedelmi szervek eredmé­nyeket értek el a népgazda­sági tervek egyeztetésében, a gazdasági együttműködés bővítésében, a termelési együttműködés és szakosítás egyes formáinak kezdemé­nyezésében, az áruszállítá­sok fejlesztésében. Az 197 o •—80-as időszakra szóló hosz- szú lejáratú árucsere-forgal­mi szerződés az 1971—1975- ös időszakhoz képest az áru­szállítások megkétszerezését irányozza elő. A kölcsönös áruszállításokban a gépek és berendezések aránya mintegy 60 százalék. A felek egyetértettek ab­ban, hogy a következő idő­szakban további lehetőségek vannak a gazdasági kapcso­latok gyorsabb fejlesztésére. E célból a látogatás idején sor került a magyar—román határzónában lévő szénhid­rogén-mezők közös kiterme­léséről szóló egyezmény, va­lamint más termelési együtt­működési megállapodások és az 1977. évre szóló árucsere­forgalmi jegyzőkönyv aláírá­sára. A kormányfők kívánatos­nak tartják, hogy a két or­szág minisetériumai és gaz­dasági szervei erősítsék kap­csolataikat, tegyenek továb­bi erőfeszítéseket a kölcsönös áruszállítások növelésére, a hosszú távú gazdasági együtt­működés fejlesztésére, bele­értve a harmadik piacokat, a termelési együttműködés­re és szakosításra, különösen a járműiparban, valamint a2 elektronika, a szerszámgé­pek, az ipari berendezések, a vegyipar, a gyógyszergyár­tás és gyógyászati eszközök, az élelmiszeripar és a mező- gazdaság területén. Megállapodtak abban, hogy a gazdasági-együttműködési vegyes kormánybizottság, to­vábbá a központi tervéző és külkereskedelmi szervek meg­vizsgálják a gazdasági kap­csolatok 1980 utáni bővítésé­nek lehetőségeit. Szükséges­nek tartották a termelési együttműködés és szakosítás részarányának növelését a kölcsönös árucsere-forgaiom- ban. A felek megerősítették el­határozásukat, hogy további erőfeszítéseket tesznek a Köl­csönös Gazdasági Segítség Ta­nácsa integrációs komptex- programjának megvalósítá­sáért a tagországok gazdasá­gi és társadalmi fejlődésé­nek javára. A felek egyetértettek ab­ban, hogy az illetékes ma­gyar és román intézmények tovább szélesítsék a műszaki­tudományos együttműködé­süket, hasznosítva a két or­szág e téren meglevő lehető­ségeit. A miniszterelnökök hang­súlyozták azon meggyőződé­süket, hogy a két ország tu­dományos, kulturális és sport­kapcsolatai hozzájárulnak a magyar nép és a román nép további közeledéséhez, ba­rátságának erősítéséhez és a kölcsönös megértés elmé­lyítéséhez. Elismeréssel szól­tak a magyar—román kul­turális vegyes bizottság sze­repéről a kulturális kapcsola­tok fejlesztésében, a haladó és forradalmi hagyományok őrzésében és ápolásában, a magyar és a román nép kap­csolataiban, Fontosnak tartják a magyar és a román kultúra házának mielőbbi megnyitá­sát Bukarestben, illetve Bu­dapesten. A két fél szükségesnek tart­ja, hogy a magyar, illetve a román szervek tegyenek lé­péseket a konzuli kapcsola­tok fejlesztésére, az állam­polgárok kapcsolatainak bő­vítésére. az idegenforgalmi együttműködés szélesítésére, az egyéni és a szervezett tu­rizmus keretében. Áttekintve az időszerű nem­zetközi kérdéseket, a minisz­terelnökök elégedetten szól­tak a nemzetközi enyhülés, az egyenjogú államok közötti megértés és együttműködés terén világméretekben vég­bement pozitív változásokról E folyamatokban fontos sze­repet töltött és tölt be a Szov­jetunió és a többi szocialista ország erejének növekedése, a népek békéjét és biztonsá­gát szolgáló tevékenységük, valamint a fejlődő országok­nak, az el nem kötelezett ál­lamoknak, a világ össaes an- tiimperialista, demokratikus és haladó erejének egyre te­vékenyebb hozzájárulása. A felek megerősítették, hogy politikájukban követke­zetesen törekszenek a barát­ság, a szolidaritás és az együttműködés fejlesztésére a szocialista országokkal. Mély meggyőződésük, hogy a szocialista országok együttes fellépése megfelel az egyes szocialista országok érdekei­nek és a szocialista világ- rendszer egésze, a világbéke, a haladás érdekeinek. A fe­lek síkraszállnak az együtt­működés bővítéséért és elmé­lyítéséért a fejlődő és az el nem kötelezett országokkal, a nemzeti felszabadító mozgal­makkal. Hangoztatták, hogy országaik készek kapcsola­taik es együttműködésük bő­vítésére a fejlett tőkésorszá­gokkal a békés egymás mel­lett élés elvei alapján, az egyenjogú együttműködés szellemében. Különös figyelmet szentel­tek az európai enyhülés meg­szilárdításának és továbbfej­lesztésének. Hangsúlyozták a Varsói Szerződés tagálla­mai politikai tanácskozó testület* legutóbbi, bu­karesti ülésén elfogadott nyilatkozat és a többi doku­mentum jelentőségét. Szük­ségesnek tartják, hogy a hel­sinki értekezlet valamennyi részt vievő állama járuljon hozzá a katonai szembenál­lás csökkentését, a leszerelést célzó intézkedések elfogadá­sához Európában, tartsa meg a záróokmány előírásait. Hangsúlyozták, hogy az 1977. évi belgrádi találkozó célja az európai biztonság és együtt­működés megszilárdítása és továbbfejlesztése. A Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köz­társaság síkraszáll a leszere­lésért, elsősorban a nukleáris leszerelésért Lázár György romániai lá­togatása hozzájárul a magyar és a román nép barátságának erősítéséhez, szélesíti a Ma­gyar Népköztársaság és a Ro­mán Szocialista Köztársaság sokoldalú együttműködését a kölcsönös érdekek, a szocia­lizmus és a béke javára. A megbeszélések eredmé­nyeiről a miniszterelnökök jegyzőkönyvet írtak alá. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke hivatalos, baráti látogatásra hívta meg Manea Manescut. a Román Szocialista Köztár­saság kormányának első mi­niszterét, aki a meghívást örömmel elfogadta. Bukarest, 1976. december 21. (MTI) Befejeződtek a tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) értéket képvisel, ami az 1976. évi jegyzőkönyvhöz ké­pest 20 százalékos forgalom- növekedést jelent. A két ország képviselői, így magyar részről Zsengéi- lér István nehézipari minisz­terhelyettes, román részről pedig Gheorghe Pacoste, bá­nyaügyi, kőolajipari és földta­ni miniszterhelyettes ugyan­csak kormányközi megálla­podást írtak alá a magyar— román határ mentén talál­ható kőolaj- és földgáz­lelőhelyek közös felkutatásá­ról és kitermeléséről. Az egyezmény a többi között szabályozza a kőolaj- és föld­gázlelőhelyek j tulajdonjogát, a kitermelési jogot, közös műszaki tervek készítését, va­lamint az ellenőrzés feltéte­leit. A tárgyalások eredménye­ként két termelési-együttmű­ködési megállapodás is lét­rejött, amelyeket ugyancsak kedden írtak alá a román fő­városban. Az egyik a gyógy­szeripari kooperáció elmé­lyítését irányozza elő, a másik pedig a pénztárgépek közös gyártására vonatkozik. A látogatás befejező aktu­saként Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke a buka­resti magyar nagykövetség épületében fogadást adott vendéglátója, Manea Manescu, a Román Szocialista Köztár­saság miniszterelnöke tiszte­letére. Lázár György, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke kétnapos, romániai, hivatalos, baráti lá­togatását befejezve, kedden este hazautazott Bukarestből. A magyar kormányfőt és kíséretét a román főváros Baneasa pályaudvarár Manea Manescu, a Román Szocialista Köztársaság miniszterelnöke es más román hivatalos sze­mélyiségek ünnepélyesen bú­csúztatták. (MTI) Kabin benyújtotta lemondását Jichak Rabin izraeli kor­mányfő hétfőn, éjszaka be­nyújtotta kormánya lemondá­sát Efraim Kacir államfőnek. A lemondást a köztársasági elnök elfogadta, és egyúttal megbízta Rabint, hogy az új kormány kinevezéséig- át­meneti jelleggel folytassa az ügyek vitelét. Lemondólevelé­nek átnyújtásakor Rabin, aki 1974. júliusa óta tölti be a miniszterelnöki posztot, utalt arra, hogy az átmeneti idő­szakban nem szándékozik változtatni az eddig követett bel- és külpolitikai irányvo­nalon. Efr'aim Kacir bejelentette, hogy azonnal megkezdi a tárgyalásokat az új kormány kinevezéséről. Készülnek a téeszzárszámadások Országszerte készülnek a termelőszövetkezeti zárszá­madások. A leltározáson, a készletek, az állatállomány stb. összesítésén dolgoznak a szakemberek. Elemzést ké­szítenek a téesz gazdálkodá­sáról a januárban kezdődő és február végén befejező­dő zárszámadó közgyűlések­re. Mint a MÉM-ben az MTI munkatársának elmondták, az 1976. évi zárszámadások azért is igen jelentősek, mert az V. ötéves terv első évének gazdálkodási eredményeit, tapasztalatait összegezik, s ily módon megalapozzák a tervidőszak további 4 évé­nek gazdaságfejlesztési te­vékenységét. Ezért fontos, hogy a közös gazdaságokban körültekintő, reális zárszá­NÖGRÁD — 1976. december 22., szerda madásokat terjesszenek a közgyűlések elé. A zárszámadás-készítés üze­mi célja — az év gazdálkoaá- sáról készített könyvviteli feljegyzések teljessé tétele és a reális következtetések levonása mellett — a köz­gyűlések demokratikus jöve­delemfelhasználási döntései­nek számszaki megalapozása. Lényeges, hogy a jövedelem­felhasználási javaslatok ki­alakításánál és a döntéseknél a korábbi helyes gyakorlatot kövessék az üzemek: töreked­jenek a több irányú bizton­ságra, növeljék biztonsági alapjaikat, és tartalékolja­nak' az ideihez hasonló, nem várt nehézségek ellensúlyozá­sára. A jövedelmek növelésé­nél el kell ismerni a több, a jobb és a magasabban kvali­fikált munkát. Az üzemi jö­vedelmek ' felhasználásánál a közös gazdaságoknak a lehető­ség szerint nagyobb gondot kell fordítaniok a szociális és kulturális igények kielégí­tésére, valamint a munkakö­rülmények javítására. A köz­gyűlés —, az érvényben levő rendelkezések szerint — a zárszámadásról az ellenőrző bizottság jelentése nélkül nem határozhat. A téesz ve­zetősége köteles gondoskod­ni arról, hogy a zárszámadást az ellenőrző bizottság meg­vizsgálja. Helyes, ha a bi­zottság nem csak a számszerű helyességet ellenőrzi, hanem tartalmilag is foglalkozik a zárszámadással. Egyre több gazdaság tag­jai kapnak írásos tájékozta­tót a téesz évi gazdálkodásá­ról a közgyűlést megelőző időszakban, így lehetőség van arra, hogy a tagok előzetesen tájékozódjanak a téesz tevé­kenységéről, s ennek ismereté­ben hallathassák véleményü­ket a közgyűlésen. A zárszámadások elkészíté­sét a téeszek területi szövetsé­gei segítik. (MTI) Megszervezik a SATO-t? A NATO árnyéka a déli féltekén Az utóbbi időben egyre gyakrabban jelennek meg a külföldi sajtóban közlemények olyan tervekről, hogy lét­rehozzák a Dél-atlanti Szer­ződést, — a NATO ikertest­vérét. Ez a gondolat egyáltalán nem új. A Pentagon már a 60-as évek elején megpró­bálta összehozni a déli léite­ké agresszív szövetségét. így például 1962-ben az Unidas nevű tengeri hadgyakorla­ton, amelyet a déli féltekén rendeztek, Argentína, Bra­zília, Uruguay es az USA fegyveres erőin kívül neg- figyelőként részt vettek több más ország, közöttük a Dél-afri­kai Köztársaság képviselői is. A dél-afrikai rezsim képvi­selőinek jelenléte azonban súrlódásokat okozott a nad- gyakorlat résztvevői között, és az USA kénytelen Volt el­halasztani a terv megvalósí­tását. Abban az időben a dél-afrikai helyzet, a portugál gyarmatosítók, és a fehér ki­sebbségi rezsimek pozíciói stabilnak látszottak. Az egy­kori portugál birtok nemze­ti felszabadító mozgalmának nagyszabású sikerei nemcsak az utolsó afrikai gyarmatbi­rodalom összeomlásához ve­zetett, de fellendítette a fel­szabadító harcot a kontinens déli részén is. Gyengültek a nyugati hatalmak stratégiai pozíciói a világnak ebben a körzetében. Ez az oka annak, hogy a Pentagon és a NATO oly nyíltan támogatja Pretó- ria militarista politikáját. Az ENSZ egyik különbizottságá­nak nemrég nyilvánosságra hozott jelentése szerint a Vorster-rezsim az 1976—77-es költségvetési évben több mint 1,4 milliárd randot irányzott elő katonai célokra, ami 47 százalékkal haladja meg az előző időszak színvonalát. Megkétszerezték a fegyveres erők személyi állományát is, ami így 200 ezer főt tesz ki, s különleges, félkatonai ala­kulatokat hoznak létre, anv- lyek több mint 75 ezer főt számlálnak. A Dél-afrikai Köztársaság . hadseregének technikai felszerelését a °en- ’tagóh és " a NATO vállaltá inasára, semmibe véve áz összes ENSZ-határozatöt, csu­pán az elmúlt évben több mint negyven Centuripn harckocsit, mintegy ötven Mirage vadászbombázót, ra­kétát, hadihajót száliítöttak Pretoriának. Immár több éve jelentős atlanti személyiségek sorra követelik, hogy terjesszék ki a NATO tevékenységi szférá­ját a Ráktérítőtől délre, egé­szen az Indiai-óceánig, hogy a fajgyűlölő Dél-afrikai Köz­társaságot bevonhassák ebbe a szervezetbe. 1975. nyarán a r^\TO brüsszeli ülésszakán egyes résztvevők ' felkarol­ták ezt a javaslatot. Ezzel egyidőben számos nyugati polgári lapban cikksorozatok jelentek meg, amelyek arról próbálták meggyőzni az ol­vasókat, hogy mennyire élet­bevágóan fontos erősíteni a Vorster-féle rezsimmel való szövetséget, amelyet ..közös stratégiai, politikai és gazdasá­gi érdekek fűznek a nyugat­hoz..’’ Ám a NATO-vezető le­nek az a kísérlete, hogy he­vonják Dél-Afrikát a szerve­zetbe, a közvélemény ellen­állásával találta magát szem­ben. A NATO és a Pentagon kénytelen volt lemondani a Pretoriával való nyílt kato­nai szövetségről. Ezért élesz­tették fel azt a gondolatot, hogy a Pentagon és a NATO égisze alatt hozzák létre a dél-atlanti paktumot, amely­nek tagja lehetne több latin­amerikai állam és a fajgyű­lölő Dél-afrikai Köztársaság is. Ez év áprilisának végén a dél-afrikai simonstowni ka­tonai támaszponton titkos ta­lálkozó zajlott le brazil és ar­gentin magas rangú tisztek, valamint dél-afrikai katonai vezetők részvételével. A ta­lálkozó célja, olyan különle­ges szerv létrehozása volt, amely „ellenőrizné az Atlan­ti-óceán déli részének bizton­ságát.” Világos, hogy az újabb ka­tonai tömörülés létrehozása mögött a nyugati stratégáknak ugyanaz a próbálkozása rej­lik, hogy kiterjesszék a NATO tevékenységének szféráját a déli féltekére. J. K. Felavatták az ország egyik legnagyobb szakmunkásképző intézetét (Folytatát az l. oldalról) hozott határozat végrehajtásá­ról számolt be. A IV. ötéves tervidőszakban harminc szá­zalékkal magasabb összeget, több mint másfél milliárd fo­rintot költöttek a szakmun­kásképzés beruházásaira. En­nek eredményeként az ország­ban négyszáz tanteremmel, hétezerszáz kollégiumi heiy- lyel, háromezer tanműhelyi munkahellyel és 48 tornate­remmel bővült az országos intézményhálózat. így foly­tatta: — Hogy. milyenek ezek az új intézmények, arra szolgál­jon példaként az itt és most átadásra kerülő salgótarjáni szakmunkásképző intézet, amely húsz tantermes iskolá­ból, háromszáz személyes kol­légiumból, százhúsz munka­helyes tanműhelyből ál!, ki­egészülve tornateremmel, konyhával és étteremmel. Bizonyára egyetértenek ve­lem abban, hogy itt több mint ezerkétszaz tanuló 34 szakmában jó feltételek,, nyu­godt körülmények között ta­nulhat. készülhet a munkás­életpályára. Szóit arról, hogy meg kell gyorsítani a szakmunkáskép­zést, amihez Nógrád megyé­ben is további nyolc tante­rem, háromszáz kollégiumi hely, es százharminc tanmű­helyi munkahely létesül a tervidőszakban. Hangsúlyozta, hogy ennek az intézménynek az avatására olyan időben ke­rül sor, amikor a Központi Bi­zottság útmutatása alapján munkások és szellemi dolgo­zók, vezetők és beosztottak országszerte elemzik, miként lehetne céltudatosabban és nagyobb hatékonysággal szer­vezni a munkát, a terme’és növelése, a népiólét fejleszté­se, és általában a fejlődés meggyorsítása érdekében. Ezután meleg szavakkal szólt a tanulókhoz, a taná­rokhoz, szakoktatókhoz és ne­velőkhöz. Átadta Horváth Lászlónak a csaknem száz­millió , forintos beruházási költséggel épült, az ország egyik legszebb és legnagyobb ilyen jellegű intézményét, hangsúlyozva: Engedjék meg, hogy sok sikert kívánva az intézmény munkájához, kife­jezzem azt a reményemet, hogy az intézmény jól szolgál­ja szocialista jövőnk építését. Nagy taps kísérte Horváth László igazgató szavait, ami­kor átvette az intézményt. Ezutgn kitüntetések és ju­talmak adományozására ke­rült sor. Buda István, a Mü.M Kiváló Dolgozója ki­tüntetést nyújtotta át Kál­mán Ernő tervezőnek, Ko- hánka István építésvezetőnek es Gyimesi Tibor intézeti igazgatóhelyettesnek. Mi­niszteri dicséretben hárman részesültek. Illés Miklós, a megyei tanács általános elnök- helyettese a megyei tanács elnöki d’cséretét négy főnek, dr. Szittner András, a Nóg­rád megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója hat sze­mélynek Kiváló Dolgozó ki­tüntetést nyújtott át. Négy dolgozó jutalomban része­sült. A hivatalos avatási ünnep­ség után az intézet irodalmi színpada és táncegyüttese szó­rakoztatta a megjelent vendé­geket és tanulókat.

Next

/
Thumbnails
Contents