Nógrád. 1976. december (32. évfolyam. 284-309. szám)

1976-12-21 / 301. szám

MIagasabb színvonalon

A piaci igényekhez igazodva

Az ELMÚLT ÉVEKBEN olyan szép eredményeket értek el a bárányhízlalással Nagyorosziban, hogy a kül- és belföldi kereskedőkön kívül, a juhtenyésztéssel foglalkozó termelőszövetkezetek is felfigyeltek arra és érdeklődtek munkamódszereik, technológiájuk után. A termelőszövetkezet vezetői előreláthatóan felismerték a juhtenyésztésben levő tartalékokat. Abból indultak ki, hogy a közös gazdaság területének egy részét csak legelőként hasznosíthatják, de ezt is kizárólag a juhokkal. A férőhelyhez és a legeltetési viszonyokhoz emelték az anyajuh létszámát, majd annak továbbtenyésztésre nem alkalmas szaporulatát hízóba állították.

A termelőszövetkezet elnöke, Pelle János elmondta, hogy a bárányhízlalás nem új dolog a megyében. Számtalan közös gazdaság foglalkozik ezzel. De a nagyoroszi tsz-ben arra törekedtek, hogy a hízlalási mód, annak a technológiája eltérő legyen az átlagostól, és rövidebb idő alatt nagyobb számú hízott állatot állítsanak elő. Kidolgozták ennek a technológiáját, amely abból áll', hogy a bárányokat koruknak megfelelően elszeparálják egymástól és ennek megfelelően folyik a táplálásukat. Részükre a tápot tudományos igénnyel állították össze. Amikor a bárány az utolsó rotációba ér, eladásra kész. A hízlalási idő viszont lényegesen lerövidült.

Az újszerű bárányhízlalás teljes részlete természetesen a termelőszövetkezet legbensőbb ügye. Ezt azonban éppen a közelmúltban megosztotta a romhányi, a nézsai termelőszövetkezetekkel, ugyanis azok is foglalkoznak juhtenyésztéssel. A nagyoroszi tsz elnöke azt mondta: „A hízottbárány-nevelés akkor kifizető, ha nagy tömegben tudjuk a

piacra vinni. Egy tsz ehhez viszont kevés, ezért felajánlottuk, alakítsunk egyszerű juhtenyésztő társulást Romhány és Nézsa közös gazdaságaival, hogy együtt értékesebb, több árut tudjunk produkálni”.

Az egyszerű juhtenyésztő társulás szeptemberben tartotta meg alakuló ülését. Azóta már újabb tanácskozás volt, ahol a legapróbb részletekig megbeszélték a tennivalókat; az állatok nevelését, hizlalását, majd értékesítését.

A társulás azóta működik. A nézsaiaknak is, a romhányiaknak is nagyon szép juhásza- tuk van. A nagyoroszi tsz állománya sem marad el sem minőségben, sem létszámban. A hozzávetőleges számítások szerint a három tsz jelenleg megközelítőleg hatezer anya- juhval rendelkezik. A megegyezés szerint ennek a szaporulata kerül Nagyorosziba, ahol felkészültek az intenzív hizlalásra. A munka lebonyolításához újabb hizlalda szükséges. Szakemberekre is számítanak, hogy ipar- szerűen bonyolíthassák a bárányhízlalást.

AZ EGYSZERŰ juhtenyésztési társulás megszületésével a rétsági járásban újszerű munka indult. Három tsz erejének összevonásával magasabb színvonalon végzi a tsz és népgazdaság számára egyaránt előnyös bárányhízlalást. Elvégezték a szükséges számításokat is. Ezek szerint négy esztendő múltán a társulás tízezer darab anyajuhval rendelkezik, és ennek szaporulatát értékesítik hízott bárányként. Addig azonban még nagyon sok a tennivaló. De, hogy megteremtik a megye egyik legkorszerűbb juhászatát, arra az erők egyesítése, a tartalékok iránti állandó kutatás és nem utolsósorban a magas hozzáértés a biztosíték. —B—

Figyelmeztető balesetek

A VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárában az elmúlt évhez képest idén az üzemi balesetek száma csaknem kétszeresére nőtt. Novemberig 52 balesetet tártak fel, pmi 905 munkanapkiesést okozott. A balesetek számának ilyen arányú növekedésénél feltétlenül figyelembe kell venni a gyár termelésének felfutását, az új, a munkások számára eddig ismeretlen technológiákat, s azt, hogy a szakszervezeti érdekvédelem további erősödése a bekövetkező balesetek mind nagyobb hányadát tárja fel.

Fontos szempont a balesetek súlyosságának figyelem- bevétele is, mert míg az elmúlt évben csonkulásos baleset is történt, addig idén a

legsúlyosabb b a1 eset egy törés volt. Persze, a kisebb vágá- 6os, zúzód'ásos balesetek jelentőségét sem szabad lekicsinyelni. Ezt az álláspontot tükrözik az üzemi baleset- védelmi intézkedések is.

Az egyéni védelem hatásosabbá tételére szigorítják az előírások betartásának ellenőrzését, s megszegésük esetén a felelősségre vonást. A tapasztalatok szerint a do'go- zok nem mindig tartják be a szükséges védelmi előírásokat, ezért 1977. januárjától átszervezik a munkavédelmi őrhálózatot, minden csoportnak saját munkavédelmi felelőse lesz.

Továbbra is rendszeresen megtartják a negyedévenkénti munkavédelmi szemlét,

Sikeres ismeretterjesztés

A Salgótarjáni Kohászati brigádtagoknak is. kulturá- Uzemekben nagy népszerű- lis vállalásaik teljesítéséhez, ségnek örvendenek a dolgo- Ebben az évben, az önálló zók általános műveltsége TIT-szervezettel rendelkező emelését célzó ismeretter- vállalatnál százkilencvenöt jesztő előadások. Az étkező- előadást tartottak. Sikereik- si idők alatt tartott, az élet re jellemző, hogy a hallgatók szinte valamennyi területét száma megközelíti a hétezerfelölelő kérdéseket megvita- nyolcszázat. A népszerű is- tó, rövid tájékoztatók segít- meretterjesztés programját séget nyújtanak a szocialista jövőre tovább gazdagítják.

Már az ünnepekre készülnek

Az 1976-os év utolsó hónapjában járunk. Ilyenkor megsokszorozódnak a gondok, ki-ki mérlegeli magában, mit csinált jól, mit rosszul. A termelőüzemekben is készülnek az év végi számadások.

Sikerült-e hozni a kitűzött tervet, miben volt lemaradás, s ha volt, sikerült-e mindezt behozni az év végi hajrá utolsó heteiben.

A Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat salgótarjáni cukrászüzemében is elkezdődik az év végi hajrá. Igaz, kissé lemaradtak a tervteljesítéssel, de nem azért, ök az ünnepekre készülnek. Mint Kovács Jenő, a cukrászüzem vezetője elmondta, december 6-tól áttértek a három műszakos termelésre, hogy az ünnepek alatt cukrászsüteményekben és egyéb finomságban ne legyen hiány.

•— Mintegy háromezer darab félkész tortakarikát és mintegy ezer csomag vaj- és csokoládékrémet készítünk.

Ezen felül közel húsz mázsa egyéb süteményt szállítunk az üzletekbe. Főleg Salgótarjánban kerül a vásárlók asztalara a sok finomság, de ®UÍll ltunk a ceredi ÁFÉSZLaczkó Mária III. éves és Forgács Erzsébet I. éves cukrásztanulók munka közben.

nek is. Sajnos, létszámgondokkal küzdünk, de igyekszünk minden igényt kielégíteni. Az ünnepekre ötvenhatvan féle süteményből választhatnak a vásárlók.

— bábéi —

ahol feltárják a technológiák balesetveszélyes elemeit, s megteszik az elhárításukhoz szükséges intézkedéseket.

Havonta rendszeresen sor kerül a balesetvédelmi oktatásokra íSh ahol a közelmúltban vásárolt diavetítővel és a szükséges oktatófilmek használatával teszik az előadásokat még hatékonyabbá. Minden dolgozó köteles négy- évenként biztonságtechnikai vizsgát tenni, s e vizsga nélkül senki sem tölthet be vezetői munkakört.

Az idén bevezetett baleset- védelmi újítások jelentősen csökkentették a baleseti veszélyt. A felszerelt vészleállítók, védőburkolatok, a légszennyezést csökkentő légzuhanyok mind a munka biztonságát növelték. Mindezek az intézkedések a munkavédelem további erősödését biztosítják, s azt, hogy a termelés további növekedése, az újabb technológiák bevezetése ne vonja maga után a balesetek számának növekedését.

A

mély vízbe hajított kő egyre szélesedő, s erejét vesztő gyűrűket varázsol a felszín sima tükréből, s rövid idő múltán ismét elcsendesül a víz. A mederben megnyugszik az élettelen kődarab. S mi van akkor, ha az egyetemet frissen elvégzett ifjú szakembert dobják „mélyvízbe”? Többek között erre a Kérdésre is válaszoltak a fiatal, termelőszövetkezetekben dolgozó agrármérnökök, gépészmérnökök, kiket a salgótarjáni járási hivatal vezetői invitáltak a minap rendkívüli beszélgetésre..

— Az ilyen találkozóknak nincs még hagyománya nálunk, de szeretnénk azzá tenni — mondta Molnár Pál, a hivatal elnökhelyettese.

Miért is gyűlt egybe tizenkét egyetemet végzett szakember? Tudott dolog, hogy a salgótarjáni járás közös gazdaságai a kedvezőtlen termőhelyi adott- ságúak közé soroltak. Nem mondható, hogy e körülmények vonzóak a szakemberek számára. Ahhoz viszont, hogy az adottságokhoz képest minél nagyobb hozamokat, jövedelmet érjenek el, nagy szükség van a hozzáértő, tanult emberekre. S ha már életük első munkahelyéül a járás tsz-eit választották, annyit legalább megérdemelnek, hogy kötetlen formában elbeszélgethessenek közös dolgaikról.

— Két hétig lézengtem a karancslapujtői gazdaságVISSZATEKINT

\ •

a népi ellenőr

— Hát akkor. i i jó pihenést

Pista bácsi! — mondták a munkatársak, s dr. László István, a Nógrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság nyugdíjas elnöke meghatottan elindult a lépcsőn lefelé. Lépteinek zaját magába szippantotta a szőnyeg. A fordulóból akaratlanul is visszapillantott a csendes folyosóna.

★

Élete regénybe kívánkozik. Egyházasgergén született

1914-ben. Apja hol a bányában, hol a mezőn kereste a boldogulást, a családnak kenyérrevalót. A fiát gimnáziumba adta Balassagyarmatra, mert szerette volna. hogy többre vigye. Amikor elvégezte az iskolát, úgy vélte, övé a1 világ. Biztos, állami állásra pályázott, de hiába. Némi segítséggel a salgótarjáni öblösüveggyárba került. Volt térmunkás, behordó, csiszoló, gépkezelő. Választásra nem akadt lehetőség. Füle szinte itta az öreg munkások me'.eg szavait. Rajtuk keresztül került kapcsolatba a munkás- mozgalommal. Nem tudta, csak érezte, hogy kommunisták mellett emelgeti a nehéz anyagot. S mert kegyvesztett lett a főmérnöknél, újabb munkahely után kellett néz-, nie. Beosztották a mihály- gergei jegyzőségbe, majd átirányították Nógrádmegyerbe, ahol a felszabadulás érte.

Hozzálátott a helyi nemzeti bizottság szervezéséhez. Tűzbe hozta az új világ építése, s ezek ia lángok fényesen lobogtak később is. Éltették. melegítették környezetét. László István az állam- igazgatás szerelmese lett, s hogy örült, amikor 1948-ban közigazgatási tanfolyamra küldték Budapestre. Ekkor nem gondolt arra. hogy egy időre búcsút mond az annyira szeretett Nógrádnak. A ceglédi járási tanács elnöke lett.

(„Később szóltak, hogy Somogy megyébe kell utaznom. Én leszek a megyei tanács új elnöke. Számomra ismeretlen vidéken, új arcok között kezdtem munkához. Akkor is nagy dolgok történtek. A megye iparosítását kezdtük, folytattuk a mezőgazdaság átszervezését. Nem felejtem el, az egyik országos vezető meglátogatott bennünket, s ezzel kezdte: ha Latinca Sándor tudná, milyen állapotban vannak a szövetkezetek Somogybán, mefordulna a sírjában.... Mem akadt egyetlen nyugődt percem az ott töltött tíz év alatt.”)

A kanyargó életpálya következő állomása a Nógrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöki tisztsége. Hívták haza, s örömmel mondott igent. Nem szakadt el addig sem a szűkebb hazától. Gyakran járt haza Gergőre. S megmaradt annak, aki volt: Pistának, Pista bácsinak. Szépen csillogott a Dráva, a Balaton, de az Ipoly, az mégiscsak más, s még a Dobroda- parti füzek is kedvesebbek...

(„A népi ellenőrzés megalakulásától részt vettem a munkában. Somogybán is sokat támaszkodtunk a bizottságokra. Tudtam, mit várnak tőlünk... Mondogatják: a népi ellenőri feladat népszerűtlen. Nem értek egyet vele. Soha nem a becsületes dolgozókkal gyűlt meg a bajunk, hanem a társadalomnak azt a kis részét ítéltük el, akik a többiek kárára próbáltak jogtalan előnyökhöz jutni. Ami munkánk csak számukra népszerűtlen...”)

A NEB-elnöknek sok arcát ismerték. A tanácskozásokon

komoly, lényegretörő szavai terelték az asztal körül ülők gondolatmenetét. Látták -t szenvedélyesen beszélni. s mosolyogni, midőn kitünte isseket nyújtott át. S volt gondterhelt is, hiszen gyakran még éjjel is azon törte fejét, miként lehetne hatékonyabb, színvonalasabb a népi ellenőrzési munka.

(„Nincs annál nagyobb öröm, mint amikor egy-egy vizsgálatot követően azt mondja az érintett vállalat vezetője: köszönöm a segítséget! S ez valamennyi népi ellenőrnek szól. Mert nem a felszín érdekel bennünket. Az apró. könnyen kiküszöbölhe'ő hiányosságok. Ki az, aki nem hibázott még? A dolgok mélyére igyekszünk nézni, s idejében figyelmeztetni. Nagyrészt a jókor végzett elemzésünknek köszönhető a mcgye- székhely lakásainak gázzal való ellátása is. Vagy vegyük a megye háztáji gazdaságainak fejlesztését. Többek között a mi hasznosítható javaslataink is közrejátszottak abban, hogy a szövetkezetek nagyobb támogatást adnak a korábbinál...”)

Nemrégiben egy többgyermekes család kereste fel. Segítséget kértek lakásépítéshez. Levélben elintézhette volna a dolgot, ha átadja az ügyet az illetékes tanácsnak. De nem azt tette. Személyesen járt el az OTP vezérigazgatójánál is. hogy előnyös hitelfeltételeket szerezzen a rászorulóknak.

Mert a népi ellenőrzés tekintélyét így is lehet növelni!

Visszakapja tekintetét dr. László István a folyosóról. Ügy érzi, mintha kavargó emlékei nyugtalanítanák. Nem készült a nyugdíjasé vekre.

Most villant fel életében először a kérdés: holnap mit csinál? Járja a természetet, vagy hobbyt keres magának? Elhessegeti a hűtlen gondolatokat, mert felötlik benne, akad néhány társadalmi megbízatása, s még bejár rövid ideig a bizottságra is, ha igényt tartanak tapasztalatára.

Hiszen csak a munkahelyétől búcsúzott. A munkától soha nem tudna megválni.

Szabó Gyula

Mélyvízben

ban. Budapesti vagyok, feleségemmel együtt érkeztünk. A Hlavacska Gyuszi, évfolyamtársam javasolta a téeszt. Aztán beszéltem az elnökkel. Különösen a három és fél ezer forintos kezdő fizetés csábított. Kaptunk lakást is — sorolja Szálai Péter, a lapújtői tsz állattenyésztési ágazatvezető- je Ö is azok közé tartozik, akit a „mélyvízbe” dobtak.

— Meg kellett tanulnom „úszni” jegyzi meg tréfásan, s a mellette ülő Hlavacska Gyulával összenéznek. Egymás mellett a lakásuk is. Tehát a kezdet-kezdetén akadt már szál, ami a tsz- hez fűzte.

— Távlat?

— Az ember ilyenkor még az utat keresi, öt—nyolc évre terveztem ittlétemet. Ideiglenesen. Aztán meglátjuk ... mondja diplomatikusan.

A karancslapujtői termelőszövetkezetben harminckettő az egyetemet, főiskolát végzett szakemberek száma. Közébük tartozik Radván Mihály, növénytermesztési ágazatvezető. Mi a véleménye a pályakezdők fogadásáról?

— Nincsenek illúzióink. Nehéz körülmények közepette kellett munkába állnunk. Kezdődött az új ötéves terv, a gazdaság egyesülés után állott. A régi vezető két hete, hogy elment. Az ember elvárta volna, hogy legalább bemutassák beosztottjainak — mondja.

Pocsai Istvánnak, a kazári termelőszövetkezet szolgáltatóágazat-vezetőjének más gondjai vannak.

— Nem voltak közbeeső állomások. Azonnal a legnagyobb feladatokat kaptam. Tőlem várták: fegyelmit adjak azoknak a dolgozóknak, akik korábban is ugyanazt a gondatlanságot követték el. Jó a hely, nem panaszkodhatom. Megszerettek a helybeliek is. Kisújszállásról jöttem, az Alföldről. S egyelőre nem bántam meg — magyarázza.

Ahány tsz, annyiféle a kezdő szakemberek problémája. Az ifjúkor velejárója talán a hiányosságokra való túlzott érzékenység. Tamás László, a homokterenyei gazdaság gépészmérnöke a szociális körülmények javításának hiányát vetette fel. Kissimon Győző, a ceredi gazdaság növényvédő mérnöke szavaiból kitűnt, roppant érzékeny a környezet történései iránt. NemcsaK ő van így, általában a többi ifjú szakember is. Mert az egyetem az életre nem tanít, csak a szakmai ismereteket biztosítja. S, hogy mit vár a gyakorlatban, arra nem ad választ.

— Gond a dolgozók étkeztetése. Nyáron megoldják, télen miért nem tudják? — kérdezi. Társa, Inokai Balázs, erdészeti ágazatvezető hozzáteszi rögvest:

— A feleségem gyógyszerész. Nemrégiben mondta, mennyi a faluban a gyo- morbetegek aránya. A rend- szertelen étkeztetés miatt.

E témák már túlhaladják a közvetlen munkahelyi problémákat. Másról van szó. arról, hogy a fiatal szakemberek kezdik magukénak érezni a gazdaságot, az első pillanattól fogva.

Nem könnyű a fiatal szakemberek dolga. Először harcolni kell, hogy elfogadják őket a munka irányítójának, az emberek meghallgassák tanácsaikat. Azután küzdeniük kell néha a vezetőkkel is. Hiszen ők már a legújabb módszereket tanulták, s azokat szeretnék hasznosítani.

S ha jön a „mélyvízbe” dobás ?

N

em kell különösebben félteni őket. Igaz, jobban esne a kezdeti atyáskodás, de megtanultak ők „úszni'’ is! Nem éviekéinek, gyorsan haladnak a cél felé. Kiváltképp, ha lehetőséget is kapnak rá!

Sz. Gy.

NÖGRÁD - 1976. december 21., kedd 3