Nógrád. 1976. december (32. évfolyam. 284-309. szám)
1976-12-16 / 297. szám
Hagyományok nélkül Ifcmiitaíkozik sí Váci Kölöliáni^yár kazári gyáregysége 200-ról — 3200-ra emelkedett a tréningruhák száma netét nem megelőzve, elmondhatjuk: napjainkban a 'ehető legigényesebb munkát megkövetelő tréningruhákból két műszak alatt immár háromezerkétszáz kerül le a gyártószalagokról. A telephely beindulását követően növekedett az általuk előállított cikkek száma. Az állandó —, akkor, jelenleg, s a jövőben is, szinte fő működő üzemben profiltisztítást hajtottak végre, minek eredménye, hogy jónéhány addig gyártott terméktől búcsúztak, mégis jelenleg a termelés húsz százalékát jelenti a gyermek kertésznadrág ösz- szeállítása-varrása. Természetesen, ez is igényes munkát követel a kazári gyáregység valamennyi dolgozójától. S, hogy ez így igaz, binyek, a munkásgárda fejlődésével. Lássuk csak! Miként már említettük, negyvenen indították meg az életet a megye akkori legújabb könnyűipari üzemében. Ám, szinte napok múltán elérte a létszám a hetvenet, s mivel a környező falvakban, de még távolabb is, jelentős számú szabad munkaerő kínálkozott, s egyébként a váci gyár is nagy ütemű fejlesztést kívánt Kazáron megvalósítani. 1968-ban a foglalkoztatottak száma meghaladta a kétszázharmincat. • A kultúrotthonból átalakított üzemcsarnok azonban már nem bizonyuLt elegendőnek ekkora létszám foglalkoztatására: 1972-ben átvették s céljaiknak megfelelően alakították át a Nógrádi Szénbányák hajdani tordasi üzemének központi épületét, így jelenleg ebben, s a volt kultúrház épületében foglalkoztatják a gyáregység háromszázharminc dolgozóját. De hogyan? Mondani sem kell, hogy a régi' kultúrotthont is átalakították. Központi fűtéssel látták él, öltözőt, fürdőt építettek mellé, egyszóval olyan ideális munkakörülményeket biztosítottak, amelyek még a kezdeti nehézségek áthidalásában is segítségül szolgáltak. 1971-től — ekkor jelentkezett ez az igény — biztosítják a dolgozók étkezési,lehetőségét. Ami mindinkább kívánalom, hiszen a gyáregységbe tizennégy községből bejáró nők, „második műszakját” is jelentősen enyhíti... Igen, tizennégy közeli és jónéhány távoleső faluból járnak Kazárra —, hogy csak néhányat említsünk: Dorogházáról, Mátramindszentről,, Kiste- renyéről, Ceredről —, természetesen a gyáregység által bérelt autóbuszokon. Amelyeknek indulását, megállóhelyét, de még az egyes községekbe vezető útirányt is úgy határozták meg, hogy mennél kevesebb időt kelljen várakozni, kevesebbet gyalogolni, s mind rövidebb időt utazni. Mert ez nagy szó ott, ahol a dolgozóknak több mint kétharmad része vidékről — máshonnan bejáró. A gyáregységben egyébként —, ahol a háromszázharmincas létszámon felül több mint száz a gyermekgondozási segélyen levő kismama — jelentős azon intézkedések, s az előrelátó gondoskodásról tanúskodó megállapodások száma, amelyek mind-mind dolgozóik érdekében születtek. Jó ideje már, hogy a tordasi üzemben, is biztosítják az étkezést. Hosszú ideje rendszeres, hogy a dolgozónők előzetes bejelentésére, rendelésére, az üzemekbe szállítják a kenyeret, a délelőttös műszakban dolgozóknak a tejet, tízórait, s az élelmiszerbolt nyitvatartását is úgy módosították, hogy a munkaidő letelte éis a buszok indulása között még be is vásárolhasson, akinek szüksége támad rá. No, és, a kismamák. .. Számuk meglehetősen nagy, s bár távollétük nemritkán okozott már gondot a gyáregység vezetőinek, mégis úgy gondoskodnak róluk, mint soha el nem szakadt hozzátartozókról. És segítik őket. Ez év januárjában indult az úgynevezett kismama-szalag, ahol reggel fél nyolctól délután fél négyig végezhetnek nem megerőltető munkát a gyermekgondozási segélyen levők. Látható: a munkakezdés időpontját, s végét úgy választották meg, hogy a mama be tudja vinni az óvodába gyermekét, s hazafelé együtt kelhetnek útra. Másik humánus intézkedésük, hogy a gyermekgondozási segélyről visszatérőket hosszú időn át „lépcsős darabbér”- n^ndszerben foglalkoztatják. Kis darabbér-követe1 mennyel kezdik, hogy az új szülők visszaszokjanak a munkába, ismét érezzék a termelés ritmusát, majd fokozatosan növelik a velük szemben támasztott követelményeket. Jelentős kedvezményben részesülnek egyébként a munkát itt kezdők is. Amíg megalakulásakor a dolgozónak Régi, erősen megkopott Csepel varrókkal kezdték a munkát, ami ugyan a betanuláshoz megfelelt, de a mindinkább fokozódó bel- és külföldi követelményeknek már nem tudtak eleget tenni. Modern NDK-beli gyártmányú gépeket szereztek be, s egyA Nógrád megye ipari szerkezetében végbement változások nyomán az 1960-as évek vége felé, mikor a bányászat visszafejlesztését követően újabb, meg újabb üzemek alakultak, s kezdték meg a termelőmunkát, alapított könnyűipari üzemet Kazáron a Váci Kötöttárugyár. 1967. júniusában negyven, szakképesítés nélküli bányászaszKét modell a kazári gyáregység termékei közül. Két hete lett a Szakma kiváló dolgozója és kétszeres Kiváló dolgozó, Kovács Ottóné. három heti időt adtak betanulásra — három forint nyolcvanas órabérrel, — addig ma már három hónap a szakmamegismerési idő, s az órabért is több mint a duplájára emelték. Ez utóbbival egyébként nemcsak azt érték el, hogy a keresetek is lényegesen nőjjenek, — sokan visznek haza két- és fél, háromezer forintot, — hanem Fiatal arc a gyáregységben foglalkoztatottak közül. jelentős lépést tettek előre a minőség javítása érdekében is. Amihez persze a korszerű gépek is hozzájárulnak. re több speciálgép is segí«' ti munkájukat. Ez tette lehetővé, hogy a régi, blokkrendszerű gyártási módról átáll- hattak — 1975. januárjában — a szalagrendszerre. Varról konténerekben érkeznek Kazárra az anyagok, hogy aztán innen, a megrendelők kívánsága szerinti csomagolásban jussanak el ország-világba. A gyáregységben nagy gondot fordítanak a dolgozók tanulására, továbbtanulására. Jelenleg, a kezdeti egyetlenegyei szemben, már ötvenegy szakmunkásuk van, és eddig hatan végezték el a ruhaipari technikumot. A politikai, és szakmai tanfolyamok mellett ez évben tizenkét, az általános iskolát még be nem fejezett részére indították a VII.—VIII. osztályt Jövőre újabb felnőtt szakmunkásképző tanfolyamot szerveznek, s megkezdik tanulmányaikat a jövő utánpótlását képező szakmunkás- tanulók is. Fejlődik, s mind nagyobb eredményeket ér el —* ebben az évben százhuszonhét mil- lós tervet téliesítettek — a Váci Kötöttárugyár kazári gyáregysége. És még tovább lépnek: a gazdálkodás hatékonysága növelése céljából úgy tervezik, hogy az elkövetkező években a tordasi telepen egyesítik a jelenleg egymástól három kilométerre fekvő egységeket. Így még korszerűbb üzemben, jobb munkakörülmények között tudják fogadni a gyáregységben dolgozó, s a belépni kívánkozó, új munkásokat. (X) A kapucnis viselet praktikus, fiatalos. tartási munkát végző asszonyoknak. Negyven helybéli szakképzetlen nő kezdte a termelést az új telephelyen. Még a begyakorlás után is mindösz- sze napi kétszáz darabos összteljesítménnyel. Pedig, a lehető legegyszerűbb fazonúkivitelezésű tréningruhákat állították össze... És most? A gyáregység rövid törtéA telephely megalakulását követő negyedik évben kezdődött meg igazán Kazáron a tőkésexport nagyobb volumenű növekedése. 1971 nyarán jelentkezett nálunk az NSZK-beli ADIDAS-cég, tréningöltönyök gyártása céljából. Anglia, Hollandia, Franciaország, Dánia, Olaszország, valamint az arab országok közül Líbia és Ku- vait voltak —, néhány közülük még jelenleg is — a partnereik. De szállítottak termékeket a Szovjetunióba, Mongóliába, és Jugoszláviába is... Mindez ujfent bizonyítja a Váci Kötöttárugyár kazári gyáregységének életképességét. Igen, a gyáregységét! Hiszen ez év január elsejétől — szervezeti változásokat követően — vették fel ezt a magasabb „értéket” képviselő nevet. Amire, mint a váci gyár legidősebb vidéki egységét, az is feljogosította őket, hogy a vállalat tőkésexportjának jelentős részét — valamennyi dollárértékesí- tésű országba ők gyártják a tréningruhákat — hozzák, s össztermelésük több mint ötven százalékát jelenti a nem rubel elszámolású országokba irányuló kivitel. S bár 1975-ben, az akkor még csak telephely formában zonyítja: már elismerik a szakképzetlen bányászasszonyokból lett munkásgárda erejét, képességét, a minőség iránti igényességét, s hozzáértését. Kezeik közül kerültek ki olyan roppant figyelmet, jó munkát igénylő, bérmunkában végzett termékek is, mint az NSZK részére gyártott Montreal-Super elnevezésű tréningruhák, s az ugyancsak ezen országbeli Mertz-cégnek küldött szállítmányok. Eddigi legnagyobb dicsőségüknek viszont azt könyvelték el, hogy ezerkétszáz darab tréningruhát gyártottak a montreali nyári olimpián részt vett nősportolók részére. Nem volt több, mint napi húszezer forint a gyáregység Kovács Valéria nyolcadik éve dolgozik a gyáregységben, Kiváló dolgozó. — a mostani — termelési értéke, s néhány év elteltével ugyanez az összeg már meghaladja a négyszázezer forintot. Hatalmas fejlődés, ami, természetesen, együttjárt a létszám, a munkakörülmészony kezdte, próbálta meg az új, sosem tanult szakmát a kazári kultúrotthon épületében, amely a jelenlegi gyáregység egyik üzeme. Nemcsak a bányászatból más területre távozottak fizetésének kiegészítését, hanem a megye eddig meglehetősen jelentéktelen könnyűipari bázisának megteremtését is elő akarta segíteni — azóta bebizonyosodott: sikerrel — a Váci Kötöttárugyár olymódon, hogy munkaalkalmat teremtett az addig csupán házprofilt jelentő tréningruhák mellett, 1968-ban megkezdték az alsóruházati cikkek, majd a rákövetkezető évben a férfi- és gyermek úszónadrágok gyártását. Sőt, 1969-ben már — fennállásuk óta elsőízben — exportáltak is: pulóvereket — Kanadába. Mondani sem kell, hogy hibátlan minőségű termék hagyta el az akkori kisüzemet, rtriit mi sem bizonyít jobban — minthogy — ismételten elébevágva az időrendbeli történéseknek —: jelenleg a Váci Kötöttárugyár másik két gyáregysége, a pásztói és a jászapáti, valamint vámosmikolai telephelyei közül a kazáriak gyártják a „legkényesebb”, legnagyobb figyelmet kívánó termékeket.
