Nógrád. 1976. december (32. évfolyam. 284-309. szám)
1976-12-15 / 296. szám
\ A* érdeklődé* bővítése érdekében Emelték a mércét a Pásztói Szerszám- és Készülékgyárban Az érdeklődés bővítésén túl azért került sor a szocialista brigádmozgalomban a követelmény növelésére, hogy gyorsítsák a beruházás jellegű munkák befejezését, növeljék a hatékonyságot, hozzájáruljanak a nagy teljesítményű gépek jobb kihasználásához, a jelenleginél még nagyobb becsületet szerezzenek a minőségnek, egyensúlyba hozzák a termelési érték növekedését az elért teljesítményszintekkel. Aztán a munkásgárda növekvő szakmai, valamint általános és kulturális szintje sem engedte meg, hogy megmaradjanak az alacsonyabb követelményeknél, mivel a szokásos feladatok teljesítése nem kíván jelentősebb erőfeszítést a kollektíváktól. A régi követelményrendszer korszerűsítését sürgette továbbá az, hogy jelenleg negyvenen járnak szakközépiskolába és gimnáziumba. Közülük elég sokan fejezik be az idén és jövőre tanulmányaikat. Továbblépésre sürgetett az a helyzet is, mely szerint a dolgozók hatvan—hetven százaléka rendszeres politikai és szakmai képzésben vesz részt. A brigádok vállalásaira épül — A vállalat ez évi értéktervét a brigádok vállalásai alapján két százalékkal megemelték — mondja Markó Sándor versenyfelelős. — Engem az igazgató hetenként elszámoltat a szocialista munkaversenyről, illetve a szocialista brigádmozgalomban tett vállalások teljesítéséről. A brigádvezetők és az üzemvezetők havonta értékelik a kollektívák tevékenységét a műhelybizottsági titkárokkal együtt, a módosított pont- rendszer alapján. — Mi a célja ez utóbbinak? — Az, hogy elsősorban a hatékony, jó minőségű munkára koncentrálja az erőfeszítéseket. Ugyanakkor nem szorulhat háttérbe a másik két követelmény teljesítése sem. — Hogyan tudják ezt elérni? — Csökkentettük a termelési eredményekre adható pontszámot. Ezzel elértük, hogy a teljesítményszázalék mögött ma már nagyobb termelési érték van, mint Korábban. Egy-egy brigádtag — ha minden termelésre tett vállalását kifogástalanul teljesíti — akkor is csak ötvenöt pontot kap a tavalyi nyolcvannal szemben. Az a brigádtag, vagy brigád, amelyik 115 százalékon felüli teljesítményt ért el, annak nem adunk pontot. Az új módszerrel bizonyos segítséget tudunk nyújtani a rendszeres, folyamatos normakarbantartáshoz is — vélekedik a versenyfelelős. — Csak csökkentették a pontszámokat? — Nem. A társadalmi munkánál emeltük. Az a brigádtag, aki kommunista műszakban, vagy társadalmi munkán vesz részt, nem tíz, hanem húsz pontot kap. Ez ösztönzőleg hatott a kollektívákra — állítja Markó Sándor, majd így folytatja: — Legutóbb kétszázöten segítettek a Mátraaljai Állami Gazdaságban a cukorrépaszedésnél. A résztvevők nagy része vagy szabadságot vett ki, vagy az ott eltöltött időt később vagy előtte ledolgozta. Jóleső érzéssel mondhatom: a brigádok zöme itt is túlszárnyalta az előírt normát. Re f lek torfényben a közművelődés — Itt is emeltük a követelményt. Ma már kevés a rendszeres szakmai és politikai képzés, az általános, esetleg a középiskola elvégzése, a közös színház- és mozilátogatás. Ezt ma már alapszintnek tekintjük. Ennél többet kell adni. Például részt kell venni brigádvetélkedőkön, azokon a képzőművészeti tárlatokon, amelyeket a helybeli művelődési központ rendez és hoz ki az üzembe. A közös tárlatlátogatás vagy a kiállító művész segítségével történik, vagy pedig a kultúrház szakembere ismerteti az anyagot és válaszol a kérdésekre. Lehet továbbá pontot szerezni könyvkiállításon való résztvétellel is. Nemcsak a közművelődési határozatból adódó feladatok jó elvégzése, hanem a munkások érdeklődési körének bővülése is ösztönzött bennünket, hogy itt is magasabbra állítsuk a mércét. Sebezhető pontok Amit az előbb mondott, érvényes a harmadik követelményre, a szocialista módon való élésre is? — Itt az értékelés hagyományos. Az üzemen belüli magatartás, segítőkészség, az ünnepségeken való részvétel szerepel a feltételek között — szól ismét Markó Sándor. Arra a kérdésre: honnan tudják megállapítani, hogy a brigádtagok lakóhelyükön és a családban is példásan viselkednek, kiegyensúlyozott életet élnek — a versenyfelelős a következőket válaszolja: — Ha valakinek problémája van, akkor ideges, nyugtalan, munkáját nem végzi rendesen. Igaz, hogy a dolgozók 50 százaléka a környező községekből jár be, az értékeléshez szükséges hír, információ mindig időben eljut hozzánk. Nemcsak itt okoz gondot a harmadik követelmény megbízható értékelése, hanem megyénk más üzemeiben is. Az ezzel kapcsolatos feltételes értékelési rendszert még nem sikerült kialakítani. Sajnos, nemcsak az előbbi területen, hanem a vensenynyil- vánosságnál is sok még a tennivaló. Ebben egyetértettünk. Reméljük, az egyetértés után következik a félreérthetetlen cselekvés is. V. K. Az elsők között ment az üzembe dolgozni Kovács Vil- mosné. Kazáron, a Váci Kötöttárugyár telepén jövőre lesz tizedik esztendeje, hogy megkezdődött a termelés, így ő is 1977-ben ünnepli a tíz- esztendős jubileumot „Nem ismertem a varrógépet, de a kedv olyannyira nagy volt bennem, hogy munka mellett megtanultam a varrónő szakmát. Most már nincs olyan ruhaféleség, amit el ne készítenék” — újságolja büszkén. Bizonyára nem alaptalanul elégedett, mert az idén május elsején már második alkalommal kapott Kiváló dolgozó elismerést. Aztán ott a brigád: 15 leány és asszony összehangolt munkáját szervezi. A korábbi esztendőkben szerzett bronz és arany fokozatukat az idén újra aranynyal kívánják erősíteni. Képünkön: Koós Margittal látható a brigádvezető, Kovács Vilmosné. Sportoláshoz alkalmas ruhaféleségeket készítenek szalagmunkában. — kulcsár — Együttműködés A Dnyeproszpecsztál Elekt- rokohászati Üzem és az Ukrán Kohászati Kutató Intézet együttműködési egyezményének keretében a tudósok munkásokkal és mérnökökkel együtt vesznek részt a legújabb kohászati berendezések kipróbálásában. Az utóbbi négy évben a zaporozsjei üzemben több mint 20 olyan elképzelést valósítottak meg, amelyet a gyár és a kutatóintézet szakemberei közösen dolgoztak ki. Megvalósitásuk 5 millió rubel megtakarítást eredményezett A kutatóintézet szakemberei részt vállalnak a gyári találmányi iroda munkájának támogatásában. A tudósok segítségével a gyár munkásai és mérnökei az elmúlt 4 évben több mint 7 ezer újítást vezettek be. Megvalósult álom o Az önkéntes Mi valósult meg a műszaki-fejlesztési tervekből? A Nógrádi Szénbányáknál az utóbbi években folyamatosan mind többet fordíthattak a műszaki fejlesztésre, a technika, technológia korszerűsítésére. Mi valósult meg az 1976-ra tervezett műszakifejlesztési elképzelésekből? A kérdésre Bocsi Ottótól, a vállalat műszaki osztályának vezetőjétől kértünk választ. — A szénbányászat műszaki fejlődésének három fontos termelési mutatója van. A géppel jöujsztett, a géppel rakott, illetve a géppel elszállított szén aránya. Végső soron e mutatók alakulásával lehet leginkább érzékeltetni a fejlődést — válaszolt Bocsi Ottó —, majd mondandóját gyors leltárral kezdte. — Az idén egy új maróhenger érkezett. Ezzel együtt most már öt lengyel gyártmányú, Famur típusú, egy szovjet kéttárcsás és egy KB-125-ös-Z típusú maróhengerrel rendelkezünk. Ezek közül jelenleg lsettő Szorospatakon, kettő Ménkesen és egy Kányáson üzemel. Kaptunk továbbá az idén hat darab Skatt—60-as kaparóbe- nendezést. Ezenkívül négy darab Slask kaparóberendezés is érkezett. Szorospatakra két darab új Ehor rakodógép került. Ezzel együtt már három van. Rendelkezésre áll továbbá 5 B’—6-os vágathajtó, jövesztő-rakodó gép. Az idén került üzembe helyezésre — Magyarországon elsőként — két új szovjet 2 PNB—2 típusú fúró-rakodó gép. A nagy értékű gépekhez i2 nagy teljesítményű munkahelyi szellőztető berendezés érkezett. Az elhasználódott szállítóberendezések pótlására négy darab új BSZ—4 típusú gumi szalag-berendezés készült. Ebben az évben üzembe helyeztük a KM—87-es típusú szovjet önjáró berendezést, ami megnyugtató eredményt hozott. Az elmúlt II hónap átlagában, a kiszolgálókkal együttes műszakteljesítmény jelentősen meghaladta a tervezettet. Igaz, hogy a másik új szovjet önjáró berendezés negyedéves késéssel most érkezik, ám fogadására Ká- nyás-aknán időben felkészültek. Ez egy 95—100 méter széles újabb, teljesen gépesített frontfejtést jelent majd — mondta az osztályvezető. — A „leltár” tehát kedvező. De vajon ugyanilyen kedvező a várt teljesítménymutatók alakulása? — A terv szerint az idén az össztermelésen belül a géppel jövesztett szén arányának 47 százalékot kellett volna elérni. Eza?l szemben a 11 hónapos arány 42.2 százalék a tavalyi 37 százalékkal szemben. Szorospatakon a tervezett két maróhenger helyett csak egy gépet tudtak alkalmazni a kedvezőtlen geológiai adottságok miatt. Az elmaradásnak ez az egyik oka. Tiribesen is terveztük egy maróhenger üzembe helyezését, amire ugyancsak a kedvezőtlen körülmények miatt nem került sor. Itt viszont üzemszerűen megkezdődött a 2-es szénbtlep fejtése. Ez vetőkkel szabdalt, laza fedőrétegű széntelep, ami nem tette lehetővé a gép alkalmazását. A PH—6-os hidraulikus előtoló berendezést viszont sikeresen alkalmazzák. Ez jelenti a gépesítésben a fejlődést. A gépi jövesztésben akadályozta a tervezett szint elérését a kányási vízbetörés, a gépek sorozatos meghibásodása, és nem utolsósorban a hiányos pótalkatrész-ellátás. — Ezek szerint sok még a tartalék a gépek jobb kihasználásában. Mi a véleménye erről? — Kétségtelen, hogy a gépi kapacitás adott. A jövőbon még alaposabban meg kell fontolnunk, hogy a gépeket milyen munkahelyekre telepítsük. A kányási körűimé-' nyéknek jobban megfelelő vágathajtó gépekre szükség van. Hosszabb tanulmányozás után megrendeltünk három ilyen, sújtólégbiztos rakodógépé és az ezekhez szükséges hidraulikus fúrógépeket is. Az F—6-os gépeknél a kihasználtság foka az év végéig 80 —85 százalékos lesz. Ha a gyakori meghibásodást, alkatrészhiányt figyelembe vesz- szük, ez jelentős eredménynek számit. — A géppel felrakott szén aránya a tervezett 59 százalék helyét több mint 68 százalék. A gépi szállítás arányában pedig közel járunk a maximumhoz. Ez a mutató 96,4 százalékos. Üj technológiák is meghonosodnak. Az egyedi acéltámok alkalmazása mindjobban elterjedt. Technológiai változást jelent az is, hogy mind több helyen hidraulikus berendezéseket alkalmaznak. Szorospatakon már a jövő év első negyedében Gulich önjáró biztosítóberendezéssel dolgoznak. Műszaki-fejlesztési feladataink között szerepel, hogy két frontfejtést egy légvágat kiképzésével műveljünk le, a korszerű Nógrád típusú négyszögszelvényű biztosítás alkalmazásával. Biztatóak mén- kesi kísérleteink. Ezzel a költséges vágathajtást kívánjuk csökkenteni. — Miben látja a legfontosabb feladatokat? — Elsősorban a gépek jobb kihasználásában, a munka- szervezés, a kiszolgálás javításában. Még ösztönzőbb bérrendszer alkalmazásával, a normák finomításával véleményem szerint nagyobb eredmények érhetők el. Ebhez hozzátartozik természetesen az is. hogy a dolgozók szakmai felkészültsége magasabb szintű legyen. A jövő nagyobb erőfeszítéseket kíván. A géppark, termelési kon- «-•ntrációk létrehozása biztos alap, hogy jövő évi na- gvobb tervünket is megvalósítsuk — feiezíe be az eszmecserét Bocsi Ottó. B. J. BAR A CSALÁDBAN senki sem volt egészségügyis, ő mégis vonzódott ehhez a pályához. Sokat elábrándozott azon, hogy fehér köpenyes ápolónőként nesztelenül végigjárja a kórtermeket, vizet tölt a poharakba, meleg szóval, kedves mosollyal biztatja az elesett, beteg embereket, mindig ott terem, ahol a legnagyobb szükség van rá... A körülmények azonban nem tették lehetővé, hogy Lovász Tiborné vágya teljesüljön. Az oly’ sokszor elképzelt kórházi munka helyett a szé- csényi Háziipari Szövetkezetbe sodorta a véletlen. — Nagylócon laktam a szüleimmel és Szécsény volt a legközelebb, ahol munkát vállalhattam. Szükségem volt a pénzre, ezért félretettem az álmaimat, a vágyaimat. Ám, ha az ember egyszer valamit elhatároz, azt nehezen tudja kiűzni magából. Én is így voltam az egészségügyi munkával. A nagylóci vöröskeresztes titkár jól ismerte a falubeli embereket. így tudta azt Is, kik azok, akikre számíthat. Egyszer azt kérdezte Lovász Tibornétól: — Nem lenne kedve önkéntes ápolónőnek jelentkezni? — Akkor még azt sem tudtam, mit takar ez a fogalom: önkéntes ápolónő. De nem sokáig haboztam, mert éreztem, ez közel áll a régi tervemhez, elképzelésemhez. Azzal is biztattak, ha elvégzem a tanfolyamot, talán még a körzeti orvos mellett is munkálkodhatom. — A tanfolyam jó próbatétel volt... — Valóban. Lehetőség nyílt arra, hogy a szép elképzelések és a gyakorlati valóság között összehasonlítást tegyek. Budapesten, az Országos Vöröskeresztes Központban töltöttem négy hónapot. Először az elméleti ismeretekkel kellett megbirkóznom. Anatómiát, sebészetet, belgyógyászatot, járványtant tanultunk igen magas szinten. Számomra valamennyi teljesen új dolog volt, éjjel-nappal bújtam a könyveket. A legnagyobb élményt és a legnagyobb szorongást az jelentette, amikor elindultunk gyakorlatra, a honvéd kórházba. Felvehettem a fehér köpenyt, a fityulát, amiről régen anyányit ábrándoztam. De a lábam és a kezem úgy remegett, mint a nyárfalevél. — Nehéz feladatokat kapott? — Először csak a betegápolást, mosdatást bízták ránk. Aztán elérkezett a nagy pillanat: életem első injekcióját kellett beadnom. A páciens egy férfi volt és ma sem tudom eldönteni, ő félt-e jobban, vagy én. Lovász Tiborné jó eredménnyel végezte a tanfolyamot, az ajándékba kapott jutalomkönyvet ma is féltve őrzi és gyakran fellapozza. — Azóta több mint tíz év telt^ el, Nagyon sok szakmai továbbképzésen, tanfolyamon vettem részt, otthonossá váltam az ápolónői munkában. A férjem révén Salgótarjánba költöztünk, van egy kilencéves kisfiam. — És a munkahelye? — A Salgótarjáni írószer Szövetkezetben vagyok meós, emellett pedig az üzemorvosnak segítek. Injekciózok, vérnyomást mérek. Bármi baj történik az üzemben, csak hozzám szaladnak. Az a legfontosabb, hogy minden helyzetben feltaláljam magam, azonnal felismerjem a bajok forrósát. Az önkéntes ápolónők munkájára elsősorban háborúk, természeti csapások, katasztrófák idején van nagy szükség. Ám felkészültségük, képzettségük alkalmassá teszi • őket arra, hogy a munkahelyi egészségügyi teendőkben Is a segítségüket kérjék. — A MÚLTKOR EGY TOVÁBBKÉPZÉSEN sokat beszélgettünk a társaimmal. Elpanaszolták, hogy a legtöbb helyen, a legtöbb vállalatnál nem tartanak igényt munkájukra, tudásukra. Én a mi szövetkezetünket pozitív példaként említettem, mert a vezetőség mindent megtesz azért, hogy az üzemegészségügy helyzetét javítsa. — vkm —NÓGRÁD — 1976. december 15., szerda
