Nógrád. 1976. december (32. évfolyam. 284-309. szám)

1976-12-15 / 296. szám

Tanácskozik a mezőgazdasági szövetkezetek kongresszusa (Folytatás az l. oldalról) tek területi és szervezeti kon­centrációja. Négy év alatt 3000-ről 1870-re csökkent a mezőgazdasági szövetkezetek­hez tartozó önálló gazdálko­dó egységek száma, s ennek megfelelően a termelőszövet­kezetek mezőgazdasági terü­lete átlagosan 2000-ről 3500 hektárra nőtt. Javultak ezzel a nagyüzemi gazdálkodás le­hetőségei. Ezután arról szólt, hogy a termelés növekedésének, ha­tékonyságának fokozatos ja­vulása, továbbá az árak és más gazdasági szabályozók együttes hatására a két kong­resszus között 13 százalékkal nőtt a mezőgazdasági szövet­kezetek bruttó jövedelme. Az idén bevezetett szigorú szabályozás a reálisan kalku­lálható gazdasági eredmények mellett várhatóan mérsékli a bruttó jövedelem növekedését, a nyereség képződését. A szi­gorúbb, egyes elemeiben esetleg korrekcióra szoruló szabályozók és az árbegyűrű­zések következtében kiala­kult új árarányok sem indo­kolják azonban teljes egé­szében a költségek nagymér­vű növekedését. Ezért szük­séges az anyagi ráfordítások gondos mérlegelése, az elem­ző munka javítása. Tartalékok az együttműködésben — A kongresszus előkészí­tése során élénk érdeklődést tapasztaltunk a magasabb kö­vetelményeket kifejező szi­gorúbb szabályozórendszer iránt — hangzott a beszámoló. — Érthető ez, hiszen elsősor­ban a szabályozórendszer közvetíti népgazdaságunk szükségleteit, s határozza meg egy-egy szövetkezet cselekvé­si lehetőségét. A szabályozó- rendszer egyes elemeinek ha­tását illetően voltak viták. A TOT ezeket összegezte. Fi­gyelembe vette, hogy az irá­nyító szervek a szabályozó- rendszer hatását folyamato­san vizsgálják és idejében elvégzik a szükséges korrek­ciókat, ahogyan azt a szarvas­marha-tenyésztés, a zöldség­gyümölcs termelés, a háztáji gazdálkodás ügyében és egyéb kérdésekben hozott konkrét intézkedések is mutatják. — Pártunk XI. kongresszu­sának határozataiból kiindul­va számítunk arra, hogy hosz- szabb távon még egyértel­műbben közelednek egy­máshoz a termelőszövetkeze­tek, és az állami gazdálkodó szervek gazdálkodási feltéte­lei. Ez azért szükséges, hogy a feltételek megteremtődésé- vel párhuzamosan a mező- gazdasági szövetkezetekben még következetesebben ér­vényesíthessük az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét es elháríthassuk az állami és a szövetkezeti szektor széle­sebb körű és szervezettebb együttműködését gátló aka­dályokat. A szövetkezetek to­vábbi fejlődésének egyik alap­vető feltétele, hogy a szövet­kezeti szocialista tulajdon, és ezzel együtt a szocialista vál­lalat jellemző vonásai erősöd­jenek. Parasztságunk összes személyi jövedelmének 70—75 százaléka származik a közös gazdálkodásból. A beszámoló ezután rámu­tatott az előző néhány évnek arra a fontos tapasztalatára, hogy a gazdasági fejlődésnek nagy tartalékai rejlenek a mezőgazdasági és ipari nagy­üzemek szervezett együttmű­ködésében, így a társulások­ban, a termelési rendszerek­ben, az agráripari egyesülé­sekben. A beszámoló a továbbiak­ban a háztáji és kisegítő gaz­daságok jelentőségével fog­lalkozott. E gazdaságok mun­kájában ma már nemcsak parasztságunk érdekelt, ez a falun élő munkások számára is nyitvaálló lehetőség, jöve­delemkiegészítő forrás. A me­zőgazdasági szövetkezetek egyre szervezettebben támo­gatják a háztáji termelés ki- terjesztését, növelését. Ezzel jelentős mértékben segítik a lakosság ellátását, s egyben a kisüzemi eszközök kihasználá­sát, a szövetkezeti tagság jö­vedelmének kiegészítését. A szövetkezeteknek tovább kell erősíteniük a közös és a ház­táji szerves egységét. A szövetkezetek munkaerő­struktúrájának változásairól szólva a beszámoló rámutat, hogy a tsz-ekben ma már 140 ezer szakmunkás dolgozik, s a 240 ezer betanított munkás több mint egyharmada kifeje­zetten ipari jellegű munkát végez. Társadalmunk dina­mikus fejlődése nyomán me­zőgazdaságunk fejlődésének úgynevezett hagyományos, „kézműves” paraszti szakasza rövidebb ideig tartott, mint azt korábban feltételeztük. Sok egyszerű parasztember jutott el a szövetkezeti veze­tés csúcsaira, közéletünk fó­rumaira. Szövetkezeteink ön­álló gazdálkodásának eredmé­nyei is részben ennek köszön­hetők. Egyre több felsőfokú képzettséggel rendelkező fia­tal szakember kerül a szö­vetkezetekbe. A szövetkezeti vezetők döntő többsége meg­felel a politikai és szakmai követelményeknek egyaránt. Kedvezőtlen je'enség viszont, hogy az elnököknek csaknem fele megválasztása előtt egy­általán nem dolgozott a szö­vetkezetekben Ez a szövetke­zetek kádermunkájának gyen­geségeire utal. Szociálpolitikai kérdésekről szólva a beszámoló emlékez­tetett arra, hogy a legutóbbi kongresszus vitáinak közép­pontjában még a nyugdíjkor­határ csökkentése és a társa­dalombiztosítás egységesítése volt. Azóta a nyugdíj-, a társadalombiztosítás egysége­sítése gyakorlatilag magas színvonalon megoldódott. Szo­cialista társadalmunk vívmá­nya, hogy parasztságunk a társadalom más rétegeivel azonos társadalombiztosítás­ban részesül, s keresete sem ingadozik most már az idő­járás szeszélyei szerint. Ugyanakkor nem hagyható fi­gyelmen kívül, hogy még mindig több százezer tsz-tag él tanyán, elnéptelenedő fal­vakban az átlagnál sokkal kedvezőtlenebb körülmények között. Továbbra is fontos, hogy államunk, társadalmi szerveink, szövetkezeteink a lehetőségekhez képest enyhít­sék az ilyen viszonyok kö­zött élő szövetkezeti tagság élet- és munkakörülményei­nek, kulturálódási lehetősé­geinek hátrányait. A szövetkezeti demokrácia, a szövetkezeti önkormányzat kérdéseiről szólva a beszámoló fontos feladatként említette, hogy minél több szövetkezeti tagot kapcsoljanak be a köz­életbe, ezzel fokozva felelős- ségerzetüket, tágítva látókörü­ket. Ehhez most már a szö­vetkezeti demokrácia intéz­ményrendszerének továbbfej­lesztése, a megváltozott felté­telekhez igazítása is szüksé­ges. Az eddigieknél is job­ban kell építeni a szövetke­zeti dolgozók közösségeire, különösen a szocialista brigá­dokra. Fontos, hogy e közös­ségek beilleszkedjenek az ön- kormányzati rendszerbe. Dön­tési, javaslattételi jogaikat minél egyszerűbben, bürokrá­ciamentesen ke'l kialakítani. Nem szabad terhelni őket fe­lesleges papírmunkával. Jo­gaikat és kötelességeiket a szövetkezeti közgyűlések a helyi adottságoknak legmeg­felelőbben az alapszabályok­ban határozzák meg. A szö­vetkezeti demokrácia érvénye­sülésének fontos feltétele a tagok megfelelő tájékoztatá­sa. A demokrácia lényeges feltétele a testületi határoza­tok végrehajtásának ellenőr­zése, a megvalósulást akadá­lyozó okok feltárása, a mu­lasztók felelősségre vonása is. Ezután arról szólt a beszá­moló, hogy a szövetkezetek társadalmi érdekképviseleti szervei, vagyis a TOT és a területi szövetségek becsület­tel igyekeztek teljesíteni fel­adataikat, bár munkájukban hiányosságok is vannak. A hibák kijavítása megköveteli, hogy a mezőgazdasági szövet­kezeti mozgalomban erősöd­jék a cselekvési egység. Ezért szorosabbá kell tenni a kap­csolatot a TÓT és a területi szövetségek között is, de meg kell őrizni a munka moz­galmi módszereit. A beszámoló rámutatott, hogy továbbfejlesztést igé­nyel az alapjaiban bevált szö­vetkezeti törvény. A kong­resszus elé kerül az a javas­lat, amely a szövetkezeti de­mokráciát még hatékonyabbá, az érdekképviseletet és az el­lenőrzést még érdemibbé kí­vánja tenni. Egyértelműen el kell egymástól választani a vállalati és a hatósági jelle­gű feladatokat, világosabban és határozottabban kell meg­osztani a munkát a szövetke­zeti és az állami szervek kö­zött. Ezt a célt szolgálja az országos tanács alapszabá­lyának és a területi szövetsé­gek alapszabálymintájának tervezete is. E tervezetek ki­mondják, hogy a választott testületek és az ügyintéző szervezet felépítése országos és területi szinten összhang­ba kerül. A vezető testületeket a jövőben jól elhatárolt fela­datkörű társadalmi bizottsá­gok segítik. Az ellenőrző és a nőbizottságok mellett java­solják létrehozni az ifjúsági bizottságot, a szövetkezetpoli­tikai és munkaügyi bizottsá­got, a közgazdasági és fej­lesztési bizottságot így majd jobban érvényesülnek a ré­tegpolitikai és a szakmai kö­vetelmények is. A beszámoló a nemzetközi kapcsolatok fejlődéséről szól­va kiemeli, hogy mindenek­előtt a szocialista országok szövetkezeti és parasztszerve­zeteivel erősödik az együtt­működés. Ezenkívül megis­mertették a magyar szövetke­zetek tapasztalatait a fejlődő országok és a nyugat-európai országok számos paraszti, szö­vetkezeti szervével. A beszámoló hangsúlyozta: a munkásosztály teljes jog­gal várja el a termelőszövet­kezeti parasztságtól, hogy éljen minden olyan lehető­séggel, amely emeli az élel­miszer-ellátás színvonalát, ja­vítja a dolgozók életkörülmé­nyeit A termeléshez szüksé­ges jó minőségű gépeket, anya­gokat, az anyagi ösztönzés le­hetőségeit, a felelős döntések­hez biztosított feltételeket ki­használva még hatékonyab­ban segítsék népgazdaságunk fejlődését. — A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa meg van győződve — fejeződött be a beszámoló —, hogy a mező­gazdasági szövetkezetek ké­pesek a megnövekedett fel­adatok teljesítésére, ha jól gazdálkodnak anyagi, szelle­mi erőikkel, ha javítják együttműködésüket, szerve­zettségüket, ha bátran élnek az ösztönzés és érdekeltség, a szövetkezeti demokrácia lehe­tőségeivel. Szabó István elnöknek a beszámolóhoz fűzött szóbeli kiegészítése után Hovodzák István, az országos tanács el­lenőrző bizottságának elnöke fűzött szóbeli kiegészítést az ellenőrző bizottság jelentésé­hez. Az írásbeli és a szóbeli jelentés egyaránt megállapít­ja, hogy a szövetkezetek gaz­dálkodása a második kong­resszus óta sokoldalúan fejlő­dött, működésük és gazdálko­dásuk szocialista vonásai to­vább erősödtek. A testületi szervek irányelvei, ajánlásai, állásfoglalásai elősegítették a szövetkezetek tervszerű, vál­lalatszerű gazdálkodásának, az üzem- és munkaszervezés eredményeinek javítását. A pénzgazdálkodásban egyre in­kább érvényesül az ésszerű takarékosság. Az ellenőrző bi­zottság javasolja, hogy az or­szágos tanács tagjai a jövő­ben rendszeresebben számol­janak be választóiknak a ér­dekképviseleti szervekben végzett munkájukról, hatéko­nyabban segítsék az országos tanács és az elnökség irány­elveinek, illetve ajánlásainak végrehajtását. Az országos tanács tagjait megválasztó tes­tületek rendszeresebben szá­moltassák be küldötteiket, kérjék számon megbízatásaik teljesítését, szükség esetén a visszahívás jogával is éljenek. Az ellenőrző bizottság elnö­kének szóbeli kiegészítése után megkezdődött a vita az országos tanács és az ellen­őrző bizottság beszámolójáról, a határozattervezetről, a szö­vetkezeti jogszabályok módo­sítására vonatkozó javaslatok­ról, az országos tanács alap­szabályának és a területi szö­vetségek ' alapszabálymintá­jának módosításáról. A vitában az ebédszünet után felszólalt Kádár János. KADAR mnos: Megváltozott a parasztság politikai, erkölcsi arculata Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak, elvtárs­nők.' A mezőgazdasági szövetke­zetek III. kongresszusa napi aktualitásán, túl, történelmi fejlődésünk egy újabb sza­kaszának is fontos eseménye. A szocialista forradalom dön­tő győzelmet aratott, amikor hazánkban ezelőtt 15 évvel végbement a mezőgazdaság szocialista átszervezése, s ez­zel befejeződött a szocialista társadalom alapjainak lera­kása. Büszkék lehetünk rá, hogy ez a forradalmi lépés, a lenini szövetkezeti eszme megvalósítása, az önkéntesség tiszteletben tartásával történt és az átszervezés három éve alatt a mezőgazdasági terme­lés nem torpant meg, hanem emelkedett. Népi államunk legfőbb politikai alapja, a munkás-paraszt szövetség új szocialista tartalmat kapott, s ma a szocialista nemzeti összefogásnak szilárd alapja. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemek, az állami gaz­daságok és a földterület hat­vannégy százalékán gazdálko­dó mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek a magyar népgaz­daság jelentős tényezői, ame­lyeknek meghatározó szere­pük van a közellátásban, a dolgozók elért életszínvona­lának megalapozásában és további emelésében. Mindez ékesen bizonyítja, hogy az or­szág egész társadalmát érin­tő fontos politikai esemény­nek színhelye ma ez a te­rem. A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának beszámo­lójával Szabó elvtárs szóbeli kiegészítőjével egyetértek. s külön üdvözlöm, hogy a terme­lőszövetkezeti mozgalom fő fel­adataként hangsúlyozta a Magyar Szocialista Munkás­párt XI. kongresszusa hatá­rozatainak megvalósítását, a fejlett szocialista társadalom építését, az ötödik ötéves népgazdasági terv feladatai­nak megoldását a maga terü­letén. Ez világos, határozott és jó program. Szeretnék ele­get tenni megtisztelő megbí­zatásomnak : átadom önök­nek, a kongresszus küldöttei­nek, minden résztvevőjének, az önök személyében a me­zőgazdasági szövetkezetek milliós tagságának a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának elvtársi üdvözletét és őszinte jókívánságait, s a magam ré­széről is minden jót. sikeres munkát kívánok kongresszu­suknak. A szövetkezeti mozsalom fontos politikai téDyezö NÓGRÁD — 1976, december 15., szerda Kedves elvtársak! Ami az ország belső hely­zetét illeti, elmondhatjuk, hogy kiegyensúlyozott. Pár­tunk egységes, vezető szerepe érvényesül, a munkásosztály hatalma szilárd, a munkás­paraszt szövetség erős, a szo­cialista nemzeti összefogás — amint a Hazafias Népfront legutóbbi kongresszusa is meggyőzően tanúsította — mind jobban kibontakozik. Belpolitikai helyzetünk egyik meghatározója, hogy társadalmunkban a szövetke­zeti mozgalom nemcsak gaz­dasági, termelési kérdés, ha­nem fontos politikai tényező is. A több mint kétmillió embert tömörítő különféle szövetkezetek fontos szerepet töltenek be társadalmunkban. Az egységes népgazdaság ré­szei, számottevően hozzájárul­nak a nemzeti jövedelemhez. Az egész társadalomra hat, hogy lényegesen megválto­zott a parasztság politikai, erkölcsi felfogása; forradal­mi átalakulások történtek a paraszti gondolkodásban. A közösségben korszerű eszkö­zökkel termelő mezőgazdasági dolgozó már régen nem a kisárutermeléssel együttjáró individualista, egyéni, a falu határán alig túl- iátó, látástól vakulás- ig robotoló, földhöz ragadt paraszt. A mai parasztság a szocializmus viszonyai között mind korszerűbben él, dolgo­zik és gondolkodik, mind­inkább összeforr kipró­bált harcostársával, az ipa­ri munkássággal, világnézete egyre határozottabban szocia­lista. Ez megmutatkozik abban a szilárd helytállásban, amit nehéz helyzetekben nem egy­szer tanúsított, s nem kevés­bé abban, hogy falun is egy­re tömegesebben követik a munkásosztály nagyszerű kez­deményezését, a szocialista brigádmozgalmat, amely — több felszólaló révén — itt is hallatja hangját. Az is sokat­mondó tény, hogy a termelő­szövetkezeti tagok közel egy- tizede pártunk tagja, és a parasztság soraiból sokan ke­rültek és kerülnek a hatalom, az államigazgatás és a gaz­dasági irányítás vezető poszt­jaira. Kedves elvtársak! A nemzetközi helyzetet most csak röviden érintve el­mondhatom, hogy hazai épí­tőmunkánk feltételei e tekin­tetben is biztosítottak. A nemzetközi helyzet alaku’á- sára mind nagyobb befolyása van korunk három nagy for­radalmi erejének, a szocialis­ta világrendszernek, a tőkés­világ munkásmozgalmának és a nemzeti felszabadító moz­galmaknak. Nemzetközi tevékenységünk megfelel népünk szocialista törekvéseinek, nemzeti érde­keinek. A szocialista országok ak­tív, kezdeményező külpoliti­kát folytatnak. Ennek kiemel­kedő állomása volt a Varsói ■ Szerződés politikai tanácskozó testületének legutóbbi, buka­resti ülése. Elveinknek megfelelően ml Is igyekszünk közreműködni a szocialista országok közös külpolitikai fellépéseiben. Pár­tunk és kormányunk aktív nemzetközi tevékenységet folytat: a Magyar Népköztár­saság államközi kapcsolatai kielégítően fejlődnek. Hogy csak a legutóbbi hetek, hó­napok eseményeire emlé­kezve említsek néhány pé1- dát: jól szolgálta kapcsolata­ink erősítését Losonczi Pál elvtársnak Venezuelában, Pe­ruban, Panamában és most Indiában, Lázár György elvtársnak a Lengyel) Népköztársaságban, a Ju­goszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaságban tett láto­gatása. A békás egymás mel­lett élés politikájának gyakor­lati megnyilvánulásaként ér­tékeljük Urho Kekkonen finn köztársasági elnök magyaror­szági látogatását, illetve a magyar—osztrák kapcsolatok erősítését szolgáló legutóbbi bécsi tárgyalásainkat Kreisky kancellár úrral és az osztrák politika többi vezetőjével. Várakozással tekintünk az 1977-es belgrádi értekezlet elé. Szilárd meggyőződésünk, hogy akkor töltheti be feladatát, ha nem kölcsönös reklamáci­ók beterjesztésének színtere lesz, hanem ha felelősen ősz- szegezi az elért eredménye­ket, és a továbblépés útjait- módjait kutatja fel és jelöli meg. Népgazdaságunk a nehéz teltételek ellenére js lepődik Kedves elvtársak! Rövidesen véget ér az 1976-os év, az ötödik ötéves terv első esztendeje. Pártunk Központi Bizottsága két hét­tel ezelőtt megvonta az idei munka mérlegét, és meghatá­rozta a további teendőket. Or­szággyűlésünk csütörtökön ugyanezekről a kérdésekről tárgyal. Központi Bizottsá­gunk megállapította, hogy bár az 1976. évi tervben kitűzött fő mutatókat — előrelátható­an — nem érjük el teljes mértékben, népünk a párt XI. kongresszusának iránymutatá­sait követve, eredményesen dolgozik. Igaz, munkánkat az utóbbi két-három évben nehezítette a világgazdaságban végbeme­nő kedvezőtlen folyamatok hatása, valamint az idén a mezőgazdaságot sújtó szélső­séges időjárás. A népgazdaság azonban a nehezebb feltéte­lek ellenére is fejlődik, a ter­(Folytatái a 3. oldalon^ j

Next

/
Thumbnails
Contents