Nógrád. 1976. november (32. évfolyam. 259-283. szám)

1976-11-14 / 270. szám

Sohan segítettek Nem játék egy játszótér... Játszótér született. Salgó- gyerekeknek pedig játszót«- üveggyári KISZ-esek, és ott tarjánban. a Csizmadia utca- rük nincs. Helyesebben, csak voltak a gépipari szakközép­ben. Még kissé „kopasz” hiányzik sok minden, megrepzdt a beton... De a lényeg, hogy a ját­szótér megvan. Olyan nagy, hogy kényelmesen , elfér há­rom korosztály. Külön hely jut a három-négy éveseknek, külön a hét-tíz éveseknek. De eddig nem volt. A két húsz- itt-ott ezer forintból — amelyet „összeadtak” — negyvenezer lett. Ezzel pedig már lehet kezdeni valamit. Kovács doktornővel járjuk a játszóteret, ö meséli az épí­tés történetét. iskola diákjai. — Mit csináltak a gyere­kek? — A gépiparisok óriási sakkfigurákat. Olyat, mint a vásártéren van. Akad már mászóka, hin­tának vasváz. A nyugdíjasok­— Először megbeszéltük a nak asztalok, amelyre ráfes­azok sem maradnak „hop- szülőkkel. A gyerek sok, va- tették a sakktáblát. A .na­pon”, akik a kamaszéveket iahol kell játszaniok, mozog- gyobbaknak salakos pálya, tapossák, és ugyancsak sze- ni0k. Itt van a bölcsőde, óvó- ahol rúgni lehet a focit. A'te­retik rúgni vagy ütni a lab- da, közel az iskola. Az elha- rületet körülveszik drótháló­dat. tár'ozás megszületett. Monda- val. Egyrészt azért hogy a Ne feledkezzünk el még egy n0m sem kell, akadtak ta- labda ne szálljon messzire, korosztályról. / -------.............................................. ■ " • .............. g yerekzsivajban mozgásban, futkározásban ők sakkozhat­nak. Vagy leülve a padra, nézelődhetnek. másrészt az önfeledten ját­ültet­nyugdíja- máskodók. akik hol halkan, sokról. Nagymamákról, nagy- hol hangosabban mondogat- szó kisebbeket megóvja a bal­papákról. Akiknek ugyan- ták. kár belefogni, mert úgy- esettől. Mert az út közel van. csak jólesik ^kiülni a térre. A sem lesz az egészből semmi. Végül is feljánlották segít­ségüket a szülők. Az apukák fejenként nyolc-tíz órát vál­laltak, hogy ennyit dolgoz­Parkosítanak, sövényt nek, padokat raknak. Kovács doktornő elégedet­ten pillant körül: — Még csak félig kész A játszótér megszületése nak társadalmi munkában. A játszóterünk. De a gyerekek két tanácstag érdeme. Dr. Ko nyugdíjasok végigjárták a máris birtokba vették. Jön­nek a Ságvári bölcsőde apró­yács. Katalin és Stark Ferenc cs"aládokatj és elmondták, mi «. _______ k észül. Kovács doktornő pe- ságai, az óvodások. Szép idő- " „ «*• «dig szaladozott. Járt a taná- ben a gyerekgondozásin le­csón, ahol végül Fekete Nán- vő anyukák tologatják a kis­kétszemélyes értekezletre. A tanácstagoknak ugyanis vá­lasztókörzetükben lehetősé­gük van húszezer forint el­költésére. Persze. nemcsak úgy hipp-hopp, hanem az ott lakókkal megvitatva, hogy mi is lenne a legfontosabb. A két tanácstagnak egyfor­mán az volt a véleménye, hogy játszóteret kell építeni. Először felderítették a tere­pet. A Csizmadia utcában volt dór tanácselnök ígérte meg a hathatós segítséget. — Nem ajándékba kap­tuk — folytatja dr. Kovács babákat. Mindez bizonyítja, hogy nem hiába dolgoztunk. Egy játszótér születése nem játék, de mindig öröm. Az vi­Katalin. — Sokat dolgoztunk szont már kevésbé, hogy a kö- érte. A munka dandárja au- zel száz használt gumikere- gusztusra-szeptembérré esett. két, amelyet a vízműtől kap- A területet mindenekelőtt ajándékba, majdnem tel fel kellett tölteni. A Volán 2. számú Vállalat ötven te­egy olyan rész, ami kihasz- heráufó földet hordott a hely- nálatlanul állt. Az itt lakó színre. Dolgoztak az öblös­j‘es egészében széthordták. Pe­dig az is a gyerekeket illet­te ... Csatai Erzsébet Szovjet filmbét Film százmillió nézőnek karcolata sikere hogy azok, összeállították megmutatni a 0. L. Ha egy filmnek százmillió megfelelő filmet A magyaror- gebbi produkcióját a közel- nézője van — az siker. Ha szági szovjet filmek fesztivál- múltban bemutatta a televí- húszmilliónál kevesebb — az ján „másodiknak” bemutatott zió, s most a szovjet filmek bukás. Az ország, ahol ezek a produkció, a Szerelmesek ro- fesztiválja alkalmából isméi számok érvényesek; a Szov- mánca, valószínűleg nem éri műsorra tűzték a magyar mo- jetunió- el a százmilliót, de a húszon zik is. Ez a film a Lombhul­A hazánkban vendégeske- biztos jóval felül lesz. S a vi- lás. dő szovjet filmművész-dele- ták, amelyek eddig zajlottak A választékból természete­gáció sajtófogadásán hallhat- körülötte, azt mutatják, hogy sen nem hiányozhat a vígjá­tuk ezeket a megdöbbentő nem kevésbé érdekes, prob- ték. A mostani ünnepi film­számokat. Amelyek akkor is lematikus film, mint a Pré- napokon Leonyid Gajdaj óriásiak, ha a Szovjetuniómé- mium. Bár konfliktusa, meg- filmje került a magyar kö­reteit, lakosságának nagyságát oldásának, formájának külső- zönség elé a Nősülni tudni figyelembe vesszük. A száz- ségei nem annyira kézenfek- kell amely az egyik legérde- millió azt jelenti, hogy a tel- vőek, mint a Prémium eseté- kesebb szovjet szatirikus író jes lélekszám mintegy fele ben. Lírai film ez, költői ih- Doscsenko három vált jegyet az ilyen ’ filmhez letésű, balladisztikus megöl- alapján készült, a pénztáraknál. Mintha Ma- dású, gondolatai azonban drá- Most mór a filmek gyarországon 4—4,5 millió né- maian súlyosak, érdekekesek. alapján elmondhatjuk, ző menne el egy produkcióra. S, hogy a sokféle igényt ki- nagyon jól válogattak (Nálunk egymillió néző a si- elégíthessék a Szovjetunióban: akik az idei szovjet filmek kér.) Ügy is lehet fogalmazni, egyre nagyobb szerepet kap- fesztiválja magyarországi ahogy a szovjet filmművész- nak ebben a nemzetiségi programját delegáció vezetője tette: ha stúdiók. Egyik-másik ma már igyekeztek százmilliós közönség volt egy művészi rangban, hazai és cseppben a tengert, azt a mű­filmre kíváncsi, akkor azt a nemzetközi tekintélyben ve- faji tematikus vátozatosságot, ,nép látta”. tekszik a legrégibb, a legna- amit a szovjet filmgyártás ma Ritkán esik szó nálunk ar- gyobb múltú moszkvai és le- reprezentál. Otthon a százmii- ról. hogy milyen körülmények, ningrádi stúdiókkal. Ilyen lió nézőnek, külföldön az ér- milyen adottságok között dói- például a Grúz Köztársaság deklődő millióknak, gozik a szovjet filmgyártás,, filmstúdiója, _ melynek egy ré.­Pedig.az adottságok közé a ____________]______________________________________ s zázmilliós nézősereg is, mint nagyon fontos lehetőség, igen­csak beletartozik. Mint óriá­si felelősséget és óriási ha­tást kiváltó lehetőség. Nem véletlen, hogy a Prémium cí­mű film is példa, mint pozi­tív elismerést érdemlő példa az SZKP XXV. kongresszu­sának előadói : referátumába belekerült. Nincs még végleges adat ró­la, a Prémium ugyancsak Ma­gyarországon tartózkodó ren­dezője, Szergej Mikaeljan sem tudta még pontosan megmon­dani, hogy a nézettségben hol tart most a film. A különle­ges méretekből adódik, hogy évekig is eltarthat — pedig rendszerint több száz kópia, másolat készül az ilyen fil­mekről —, amíg az ország va­lamennyi mozijában bemu­tatják. Alighanem a Prémium is százmilliós film lesz, pe­dig Leningrádban, Moszkvá­ban és több köztársaság szék­helyén már színházakban is játsszák a film dráma válto­zatát­A százmillió, mint lehető­ség parancsolóan írja elő a választék sokszínűségeit. Ahol egyetlen filmnek százmillió nézője lehet, ott törődni kell azzal, minden más országnál jobban kell törődni azzal, hogy a százmillióból adódó különféle, egymástól eltérő érdeklődés is megkapja a /Vem a pénzen múlik A Annráfl megyei Pályaválasztási ' * ’ 1 “w Tanácsadó Intézet a kö­zelmúltban ankétot rendezett a termelőszö­vetkezetek, állami gazdaságok személyzeti munkával foglalkozó szakemberei, a mező- gazdasági szakiskolák vezetői részvételévé1. Először kerül' sor ilyen tanácskozásra, mely­nek fontos célja volt feltárni, rávilágítani azokra a tényezőkre, amelyek hátráltatják a fiatalok mezőgazdasági pálya felé iránti von­zódását, kicserélni a tapasztalatokat a jó módszerekről, segíteni, hogy a nyolcadik osz­tályosok közül mind többen je’entkezzenek állattenyésztő növénytermesztő, gépész­szakmunkástanulónak. Tény, hogy a közös gazdaságokban dol­gozók átlagéletkora magas. Eléri az ötven évet, (Leszámítva néhány területet, ahová „sikerült” ifjabb alkalmazottakat megnyer­ni ) Mind többen kerülnek nyugdíjba, akiket csupán gépekkel lehetetlen pótolni. Fiatal szakmunkásokra van szükség, akik a kor­szerű berendezéseket kezelik, képesek az újabb termelési eljárások, technológiák el­sajátítására. alkalmazására. S ezt tudják a termelőszövetkezetben is. Csak éppen nem mindenütt tesznek érte! Szabó Ferenc az intézet igazgatója mondotta, hogy a mezőgazdasági üzemek szakmunká­sok iránti túlzott igényeiket jelzik ugyan, de ennél előbbre kevés helyen jutnak. Sőt. a rnár szakmunkássá lett fiatalokat sem ké­pesek — hosszabb-röviűebb idő eltelte után —. maradásra bírni. A nagybátonyi tsz el­nöke, Uhlár László számolt be jó tapasz­talatokról, s érdekes motívumra hívta fel a figyelmet: általában azok a gyermekek vá­lasztják életcéljuknak a mezőgazdasági pá­lyát, akiknek szülei régi tagjai, alkalmazot­tai a gazdaságnak. E családoknál nem be­csülik lé az állattenyésztői munkát. Nem fél­tenek ki ellenpropagandát a pályaválasztás előtt álló szándékával szemben, ha ő a me­zőgazdaság mellett döntött. így némi túlzás- - _gal arra a következtetésre juthatunk/: a pá­lyaválasztás során az előadásokat, üzemlá­togatásokat inkább a szülőknek érdemes szer­vezni, s először őket kell meggyőzni arról, hogy a mezőgazdasági szakmák sem -alább- valóak az ipariaknál. A megye mezőgazdasági üzemeiben kijelöl­ték a pályaválasztási felelősöket, akiknek feladata, hogy rendszeres t kapcsolatot tart­sanak a terület általános iskoláival, látoga­tásokat szervezzenek a gazdaságba, népsze­rűsítsék a mezőgazdasági pályát. Természe­tesen, közösen az általános iskolák, nevelői­vel. (Vajon sikerülhet-e, ha áz osztályfőnök még nem is járt a termelőszövetkezetben?) Társadalmi probléma a mezőgazdaságban dolgozók utánpótlásának biztosítása. A meg­oldás azonban csak helyben lehetséges. Ott, az üzemben kell olyan feltételeket teremte­ni, amelyek mágnesként vonzzák a gyereke­ket. Az út a gépesítés, a munka- és életkö­rülmények fokozott javítása. Mert hiába vé-^ géz egy üzen. ösztöndíjasaként négy állatte­nyésztő szakmunkás, ha fél év múlva már se hírük, se hamvuk az istálló környékén. Ré­gebben az egyik tsz elnöke fogalmazta így: „Amíg a villa nem gombnyomásra műkö­dik, meg kell markolni, nem tülekednek szarvasmarha-gondozónak Még ha hétezer forintot kínálunk, akkor sem ” Nem pénz, jövedelem kérdése, hogy kevés a fiatal szakmunkás a megye termelőszö­vetkezeteiben A közös gazdaságok ma még sok minden’- képtelenek nyújtani a fiatalok­nak. Elsősorban a munkahelyi feltételek kedvezőtlenek, a munkaidő hossza, az osz­tott műszak az ünnepi, hét végi elfoglaltsá­gok, szabad szombat hiánya. Mind-mind ada­lék ahhoz, hogy a mérleg nyelve ne a me­zőgazdasági munka felé billenjen. A balassagyarmati szakmunkásképző isko­la termei szinte üresen konganak. Csupán óriási erőfeszítés árán sikerült az első év­folyam indítása. A szervezés időszakában úgy tűnt, mindenkinek fontos, hogy legyen egy osztályra való szakmunkástanuló, csak ép­pen a termelőszövetkezeteknek nem. A kö­zelmúltban tartott ankét valószínűig felráz­za a szövetkezetek érintett vezetőit. Annál is inkább, hiszen a gazdálkodásban már nem­csak a mát nézik, a jövőre is gondolnak. Ezt kívánja a szakmunkástanuló-hiány felszá­molása <s. Mert a mostani nyolcadikosok —, ha niezőga/dasáai pályát választanak, hanem —, négy év múlva segíthetnek leghamarabb a termelésben, hogy a majdani hatodik öt­éves terv mezőgazdasági céljai is megvaló­suljanak. Jó példa az érsekvadkertieké. A főágazat- vezetők öt évre előre tudják, számon tart­ják és jelzik: kik mennek nyugdíjba, kikre nem lehet számítani, s feladatuk az utánpót­lásról gondoskodni. A megyei pályaválasztási tanács- "**» adó intézet végre „lát­hatóan” bekapcsolódott a termelőszövetkeze­tekben e területen jelentkező gondok megol­dásának keresésébe. Mert ez még csak a ku­tatás időszaka Az ankét résztvevői közül egyetlenegy üzemi vezető sem térhetett fel­lélegezve haza: „Most már minden rendben, lesz e'ég szakmunkástanulónk!” A munkn most kezdődik! Szabó Gyula Tamás István: Küldi János: S o m z i k ŐSZI JRKJ fattyú ég ha Álmomban múló fasor sír, maholnap nem lesz lievele, árva az ág és kéznél Szívem, ami szállt, mint Nap, nincs a dió megy a távolban lefele. Barnán feketén Ügy leng a nagy, kopár mező, rojtosan érdes ér repedés akár egy széttépett füzet. tátog az éltes Végsőt villognak a fecskék, Csenevész az őszi torkollattüzek. elvetélt hatszor a tél Bekecsén Atekszandr Ibrahimov: nyírni tanult birkát egy kosszarvú s meg­rágta a moly térképes Farkával csapkod a deres, kóc ülepét mint legyezővel... Újra ífsz van. Keresém Csillag kél halk dombok felett. •akár a vetés fehér hóban. dobra ki verte műveletét Kiszáll a füst a kéményből. TIZIANO ]£ §' KÖVETŐI A velencei festőóriás, Tiziano halálának negyszázadlk évfordulója alkalmából kiállí­tás nyílt Budapesten a Szépművészeti Mú­zeumban „Tiziano és követői” címmel. Képe­inket a tárlat anyagából válogattuk. Tiziano Yancellio; Pietro Rembo képmása. Tiziano után — Venus tükörrel. a kis házak között kóborol. A tó vizében a deres tükörképe után szimatol. Fordította: Tóth Elemér Ady Endre; A TŰZ CSIHOLÓJA Cisak okkor születtek nagy dolgok, Ha bátrak voltak, akik mertek S ha százszor tudtak bátrak lenni, Százszor bátrak és viharvertek. Az első emberi bátorság Aldassék: a tűz csiholója, Aki az ismeretlen lángra Ügy nézett, mint jogos adóra Mint egy Isten, hóban vacogva Fogadta szent munkája bérét: Még ma is minden bátor ember Csörgedezteti az ő vérét. Ez a világ nem testálódett Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak. Legkülönb ember, aki bátor S csak egy különb van, aki bátrabb S aki mást akar, mint mi most van Kényes bárét gyáván nem óvja: Mint ős-ősére ütött Isten: A fölséges tűz csiholója.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents