Nógrád. 1976. november (32. évfolyam. 259-283. szám)

1976-11-13 / 269. szám

Színházi esték A varázsfuvola Megjegyzései; a felnőttoktatásról (11) Mindenki , Die Zauberflöte. — A va- rázsluvolá. Játékos. vidám, olykor elégiába hajló dalla­mai 1791. szeptember 30-án csendültek fel először a bécsi opera színpadán; alig néhány: héttel előbb halhatatlan, zse­niális szerzőjének, Wolfgang Amadeus Mozart halála e'őtt. Az előadás lassan érő világ­siker; az opera remekmű. A világ egyik páratlan tehetsé­gű "zeneköltőjének utolsó, minden korábbi színpadi mű­ve fölött álló operája, nyílt vallomás a tiszta érzésekről, az ember elszánt küzdelmé­re1 a boldogságért, szerele­mért. A varázsfuvolán nem lát­szik, hogy szerzőjét súlyos tes­ti bajok, fájdalmak nyomaszt­ják. Annyira tisztán és érzék­letesen rajzolódik ki történe­téből és sajátosan könnyed, az osztrák népi motívumo­kat magába ötvöző zenéből az emberi jóság diadala a sö­tét, romboló hatalmakkal szemben, hogy a hallgatóban, a nézőben, egyetlen pillanat­ra sem merül fe’: olyan em­ber írta ezt az operát, aki — A szó túlzás né’kü! érte’mé- Jlrn — teljes lábbal a halál ».apujában állt. » Az emberi személyiség, az emberi társadalom kettős „természete” vívja életre-ha- lálra szóló csatáját ebben a remekműben. A foltta’an jó­ság és szépség, meg a nem kevésbé szép. de sötét go­noszság Sarastro és az éj ki­rálynőjének birodalma je­lenti e kettősség időtlen szem- beállításának színterét. E két terepen folyik a harc, s nyer végső egyértelmű igazolást az emberi jóság, a szelíd ér­zelem. Tamino, az ifjú her­ceg kiállja a próbát, s elnye­ri méltó, megérdemelt jutal­mát, Pamina, az éj kiráiynő­Az éj királynője. Hegyes G» bi.\ • Udvarhölgyei: Czakó Mária, Ti bay Krisztina. Varga Mag­da. je leányának kezét. Hasonló­an teljesedik be a földiesebb érzelmeket tükröző ■+- ennek megfelelően földiesebb, köz­napibb megfogalmazásban megjelenített — szerelem, amely a hús-vér ember ma­darász, Papageno és a számá­ra „teremtett” leány, Papage- na között fellobbant. Művészi mesterség Könyvkötő Balassagyarmaton r Még a nyáron szerettem volna szaklapjaimat beköt­tetni. Könyvkötő után néz­tem. Sokáig nem talaltam. Götz bácsi a közismert könyvkötő idős mester, már nem dolgozik — mondták. Más könyvkötőről viszont nem tudott senki. Végül is a véletlen vezetett el Kato­na Erikához, a Thököly ut­cába, Amikor benyitottam a kis. udvari műhelybe, meg­lepetésemre pár évvel eze­lőtti riportom egyik szerep­lőjét láttam viszont. Erika akkor még tanuló volt a ba­lassagyarmati Szondi Szak­munkásképző Intézet könyv­kötő szakán, és a balassa­gyarmati nyomda doboz­üzemében dolgozott. Csinos mosolygós, előzékeny üzlet­ember, azaz önálló kisipa­ros. Miután szakszerűen fel­vette tőlem a rendelést — látva érdeklődő nézelődése­met — kész volt bevezetni műhelyének titkaiba­— Milyen munkákkal ke­resik meg a könyvkötőt? — Sokfélével! Hivatalok például közlönyök beköté­sét kérik, a szandai tanács halotti anyakönyvet, a cser- hátsurányi tanács okirato­kat, a balassagyarmati kór­ház lázlaptartókat, a Ma- gyarnándori Állami Gaz­daság kollektív szerződést hozott hozzám bekötésre. — Egyéni megrendelők nincsenek? — Dehogynem. Sok régi ’„saláta” könyvet kötök be, és imakönyveket, folyóira­tokat szintén, fényképalbu­mokat ugyancsak. — Mikor van a főszezon? — Februártól júniusig. De, ha bekerülök a köztudatba, folyamatosan dolgozhatom, hiszen egyedül vagyok könyvkötő a városban. Ez a kívánság nemcsak anyagi természetű Erikánál. Tudom, hogy hivatásos könyvkötő, jeles eredmény­nyel tette le a szakmunkás- vizsgát. Götz bácsi tanítvá­nyaként a nyomdában a szaktudás mellé a szakma szeretetét, a munka örömét is megkapta útravalóul. A lankadatlan igyekezet is jellemző Katona Erikára. Napi munkája mellett jó eredménnyel érettségizett az idén a Balassi Bálint Gimnázium dolgozók gim­náziumában. Magánúton a német nyelvet tanulja és még arra is jut ideje hogy egy kisfiút a felsőpetényi ál­lami gyermekotthonban lá­togasson törődjék sorsá­val tanulmányi előmene­telével. Szülői értekezletekre jár. B. Lajoskát kicsi foga­dott fiának tekinti- Szép szokását még a nyomdából hozta, ahol a brigádjuk rendszeresen segítette a fel­sőpetényi gyerekeket. — Szeretek utazni is, a világból minél többet meg­ismerni. — mondta befeje­zésül. Amikor elhagytam a kis műhelyt, és annak jól kép­zett, kedves „mesterét”, eszembe jutott amit egy századfordulón kiadott pá­lyaválasztási tanácsadóban olvastam a könyvkötészet­ről: „Ez a mesterség is az iparművészet körébe vág. A technológiai iparművé­szeti múzeum minden télen rendez könyvkötő-, márvá­nyozó- és könyvmetsző-tan­folyamot, amelyre azonban nem vesz fel nőket”. Ez ma már r.em így van, sőt! Balassagyarmaton a kisiparosok sorában egy fi­atal nő egyedül képviseli a nagy múltú szakmát. A könyvkötészet művészi mesterségét! Elekes Éva 4 NÓGRÁD — 1976. november 13., szombat ] középiskolák Mi juttatja Taminót és Pa- pagenót a boldogsághoz? Az ajándékba kapott varázsfuvo­la talán amely megszelídíti a rosszat, az ártó indulato­kat? Vagy önnön állhatatos­ságuk a valóságnak megfe­lelően ellentmondásosan je­lentkező bátorságuk, a kitar­tás? Nyilván, az utóbbi, amely­nek jó! felhasználható eszkö­ze a varázsfuvola Mert lehet az ember bármiféle csoda­szerszám birtokában, ha hi­ányzik belőle az akarat, a döntés megalapozott realitá­sa. a cselekvés e'szántsága. A salgótarjáni József Attüa megyei Művelődési Központ közönsége üde. friss szellemű, kellemes előadásnak tapsol­hatott a három színházi es­ten, s meggyőződéssel vallha­tom, hogy akik csütörtökön nézték meg — s ezek bizony nem kis számmal voltak —. nem bánhatták meg, hogy a televízióban indított Kántor nyomoz című bűnügyi film helyett a debreceni Csokonai Színház előadását vá’asztot- ták. Sándor János, az előad s rendezője finom érzékké’ nvúlt az örökértékű műhöz, és a kí­vánatos egyensúlyt teremhet­te meg a szükséges komoly­ság és a mérték’artó vidám­ság között. Énekesei kitűnő segítőtársaknak bizonyultak e koncepció kifejezésére. Min­denekelőtt a Sarastrót éneklő Tréfás György, a Paminát megformáló Marsay Magda, a Taminót és az éj királynő­jét megjelenítő Györgyfíy Jó­zsef és Hegyes Gabi, a „hét­köznapi” szerelmeseket ala­kító Kertész Tamás és Pallos Gyöngyi. Oláh György Mo- nostatosa főképpen játékin- telligenciájáva’. tűnt ki. De mint minden értékítélet, egy egységes színvonalú előadás esetében, ezúttal is viszony­lagos; mert a szereplők sor­rendje nem fejezi ki, mert nem is fejezheti ki a telje­sítmény minőségének sor­rendjét, hiszen mindenki, még a villanásnyi szerepek ének­lői is, azt nyújtották, amit sze­replehetőségük kínált. Kováts Zoltán jó karmes­tere volt a zenekarnak. Fe­kete Mária ragyogó és érzék­letes jelmezeket tervezett. Langmár András díszletter­vező fantáziáját viszont mint­ha kötötte vo'na valami (ta­lán pénzügyi keret), mert a színpadkép bizony szegénye­sebb volt a kelleténél. Sulyok László A SALGÓTARJÁNI- DOL­GOZOK Általános is­kolája igazgatójával és ta­náraival zajló beszélgeté­sünk során azt kérdeztük; vajon, a Mindenki iskolája rádiós és televíziós sorozat mennyiben segíti munkájukat, illetve milyen tapasztalata­ik vannak a konzultációs cso­portok szervezéséről. tevé­kenységéről? Összegezve közöljük esz­mecserénk ezen részét Min­denekelőtt hangoztatják; a Mindenki iskolája rendkívül hasznos kezdeményezés, ered­ményesen segíti munkájukat, erősíti a közművelődési in­tézmények felnőttoktatási tevékenységét. Ami intézmé­nyüket. a dolgozók általános iskoláját illeti, rendszeresen felhásználják az adásokat, beépítik azokat oktató tevé­kenységükbe. Előkészítik az adásokat, illetőleg utána konzultációkat tartanak. Megkapták a Mindenki isko­lája anyagát. Megjegyzésük az, hogy — tekintve a szala­gos magnetofonok viszony­lagos beszerzési nehézségeit — jobb lett volna. ha az anyagot kazettákban dolgoz­ták volna fel, így zökkenö- mentesebben használhatnák. A közművelődési intézmé­nyekben, üzemekben helyen­ként konzultációs csoporto­kat szerveztek, illetve szer­veznek most is. Ügy tűnik, esetenként kicsi a létszám. Másrészt van olyan tapaszta­lat. hogy a jelentkező dol­gozók, helyenként a jelen t- keztetők nincsenek egészen 20.06: ABSZOLÜT FEHÉR TÖRTÉNETEK. Fehér Klára, a műsor szer­zője és műsorvezetője mond­ja: „Immár huszadik eszten­deje írom a Magyar Nemzet­ben. az „Apró-cseprő”-t, eze­ket a felvil’anó. és felhőként gyorsan szétoszló képeket Arcokat, arcokat keresek min­denütt, vidámakat és komora­kat, gúnyorosakat és szelíde­tisztában a Mindenki isko­lája jellegével! Ismételten hangsúlyozni kell tehát, hogy a Mindenki iskolája adásso­rozatok vég'gnézése önma­gában nem elegendő, csupán ennek alapján nem lehet si­keres vizsgát tenni. Az adá­sok ..csak” segíthetnek a fel­készítésben az adott tár- evakban. de nem merítik ki a teljes anyagot, ez nem is céljuk. Konzultációk és rend­szeres önálló tanulás szük­séges ahhoz, hogy valaki eredményes vizsgát tehessen a dolgozók általános iskolá­jában, felhasználva termé­szetesen a Mindenki iskolája nyújtotta segítséget is. Nézzük meg ezek után, milyen az érdeklődés Salgó­tarjánban és környékén a dolgozók középiskolája iránt9 A II. országos felnőttokta­tási konferencián dr. Po- linszky Károly oktatási mi­niszter — többi között — ezeket mondotta: „Társadal­munk érdeke nemcsak az ál­talános Iskolát végzettek szá­mának növelését kívánja meg, hanem azt is, hogy mi­nél többen jussanak el a kö­zépiskolai végzettség meg­szerzéséhez. Ebben pedig ed­dig is fontos szerepe volt.s a jövőben még inkább fontos szerepe lesz a dolgozók kö­zépiskoláinak. Az oktatás­ügy előtt ezért most az a fel­adat áll. hogy a párthatáro­zat végrehajtása során az évtized végéig a rendes ko­rúak iskoláival párhuzamo­san korszerűsítse, majd a következő évtizedben tovább­ket. Es mérhetetlenül boldog vagyok, hogy a televízió le­hetővé tette, hogy a képer­nyőn megelevenedjenek. És még valamit be kell val­lanom. Rettenetesen örülök a megtisztelő megbízásnak, hogy nemcsak forgatókönyv­író vagyok most —, hanem eljátszhatom írószerepemet is az Abszolűt fehér történetek című tévéműsorban. fejlessze a felnőttoktatás tar­talmát és szervezetét is.” RÖGTÖN JEGYEZZÜK MEG, HOGY Salgótarjánban a dolgozók gimnáziuma és szakközépiskolája jelenleg az átmeneti elhelyezés ne­hezítő körülményeivel küzd. Ügy véljük, egy ilyen naay és jelentős intézmény meg­felelő és állandó elhelyezé­sét a — lehetőséghez képest — mielőbb meg kell maid oldani. Reméljük, erre be­látható időn belül sor is ke­rül. A hallgatók jelenleg két egymástól távol eső helyen tanulnak, az építőipari szak­középiskolások a Madách Im­re Gimnázium és Szakközép- iskola új helyén, a többi osz­tályok a Stromfeld Aurél Gépipari Szakközépiskolá­ban. — Milyen az érdeklődés? — Azt mondhatom, hogy igen nagy. Például két év óta ezren felül van a létszá­munk — mondja Ferencz Im­re igazgató. — Jelenleg 1044 beiratkozott hallgatónk van. Ehhez hozzávehetjük még a gépipari szakközépiskola fel­nőttképzését és a szakmunká­sok kétéves közpiskolai kép­zését, Tizenegy gimnáziumi osztályunk működik mint­egy 400 tanulóval, továbbá közgazdasági, kereskedelmi, építőipari szakközépiskolai osztályok, összesen tizen­két osztály, mintegy 500 hall­gatóval. Ide tartozik még a kétéves- közgazdasági kiegé­szítő, amely érettségire épül. Három ilyen osztályunk van, mintegy 130 tanulóval. Az ezeken túl működő cso­portok szervezetileg nem csak vizsgáztatás szempont­jából tartoznak ide (ma­gánvizsgára előkészítő tan­folyamokról van szó). Ilyen jelenleg Mátramindszenten van, az állami építőipari vállalatnál,. s működik egy kísérleti jelleggel a salgó­tarjáni megyei József Attila Művelődési Központban. Valamennyi osztály leve­lező formában tanul, heti egy alkalommal van foglal­kozás, évi három alkalommal van beszámoló, amelyek után év végi osztályozó vizsgára bacsátják a hallgatókat. — Nálunk a létszám egyéb­ként elhelyezési gondok mi­att r.em növelhető — jegyzi meg Ferencz Imre. — Lét­számunknak az szab határt, hogy nincs elegendő tante­rem. Az örvendetes érdeklődés­nek is, természetesen, szá­mos oka lehet. Csak néhá­nyat említünk ezek közül. Ügy tűnik, közvéleményünk egy jelentős része előtt a középiskolai végzettség meg­szerzése ma már általános követelményként jelenik meg. Egyre inkább növek­szik a dolgozók középiskolá­iban a húsz-harminc év kö­zöttiek száma. Több példa van továbbá arra, hogy a munkahely — nagyon helye­sen — megköveteli a közép­iskolai végzettséget, gyak­ran a már betöltött állás megtartása miatt tanul a dolgozó. Természetesen, egyéb helyesen felismert érdekek összejátszásáról is szó van, ezek részletes elemzésé­re most nincs módunk. Tár­sadalmilag rendkívül hasz­nos ez a növekvő érdeklő­dés, amelynek fenntartása továbbra is szükséges. BEFEJEZÉSÜL _ HISZEN E TÉMÁRÓL sem szólhat­tunk a teljesség igényével — még egy megjegyzés. A le­morzsolódásról van szó. A gimnáziumi és a szakközépis­kolai osztályokban az első évben meglehetősen nagy, körülbelül harminc százalék. A továbbiakban ez erőteljesen lecsökken. Azt jelzi ez, hogy a jelentkezést ezen iskolatí­pusnál is komolyan meg kell gondolni, az erőpróbára a lö­vőén: is iái fel kell készülni. (Vége) T. E. J Nyílik az ajtó. Mindenki kihúzza magát. «óő Folytassa csalC. v .„t ( ezereskapitány \ MVO!/ ' uraml Mit vétett JL. * 3aU*z ° le9ényl.-------------­r f Megszökött ós orra bíz- J tolta társait is. Csapat­ul fűk egész Réthéig iu­iA ______ Az úgy volt, hogy az úton szekéroszlopbo botlottunk. Az élen né­hány főtiszt lovagolt. Köztük a legrango­sabb .. Sejtettem én nyombon, kicsoda, de nem mertem hinni. Kér­di kik vagyunk, honnon jövünk, aztán így szólt: „Az ilyen legényeknek most a hadban o he­lyük. Oroszlánok keile- nek ide, nem farkasok". barabas TIBOR regénye nyomán irta CS HORVÁTH TIBOR, rajzolta: zOrad eb.no „Eliogtók?" — az újabb kérdés telibe totál. „Visszatért", -Sí' feleli kényszeredetten Inczé­di. '"Hogy történt? De igozot beszélt, -mert ketléhasftjakl „A rendtörésért egy he- ti áristom. És strázsa- mesterség a bátor por­tyáért," — hangzik az ítélet. Aztánr „fordulj, indulj!" Bornemisszát, mikor kilép az udver- ro, o váratlan öröm után mindjárt egy máso- dik is éri. "fekete Miskai Mégis bejöttetek? Hogyan? Miért?y : télen Nyitrán ros­tokoltunk, generális uram. Végre őzt mond­tuk, elég. Toszított a hord kedv, húzott hoza falu. Réthén dúlás u közben kaptuk a lobon- col. lecsaptunk a bi­tangjára. igoz, nogyuromA b® \ Voló De hogyon álljunk olyan seregbe, ahol az paroncsot, oki eddig nyúzott, veretett min­ket. Inczédi jir, Eszter- házy úr, meg a többiek / (^Hát Bottyán János?^) Mai tévéajánlatunk

Next

/
Thumbnails
Contents