Nógrád. 1976. november (32. évfolyam. 259-283. szám)

1976-11-11 / 267. szám

Feltárni az ember belső világát Beszélgetés Jevgenyij Gromov filmesztétával Megyei filmbemutatók A szovjet filmek fesztiváljának második hetén Az eddig nálunk vígjátéki filmekből ismert Jevgenyij Leonov alakítja l brigádvezetőt Mikaeljan Prémium című alkotásában. ' Ä Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának határozata alap­ján három évvel ezelőtt ala­pították Moszkvában a film­elméleti- és történeti inté­zetet. Igazgatóhelyettese, Jevgenyij Gromov filmeszté­ta, a filozófiai tudományok doktora a napokban a szov­jet. filmek fesztiválja alkal­mából Salgótarjánban járt egy filmdelegáció élén. Vele készítettünk beszélgetést az intézet munkájáról, a Szov­jetunió filmművészetének helyzetéről, a film és a kö­zönség kapcsolatáról. — Milyen feladatok meg­valósítására hozták létre a filmintézetet? — Intézetünk alapvető feladata a szovjet és a szo­cialista országokbeli film­művészet tanulmányozása, el­méleti és történeti vonatko­zásban. De úgy is fogalmaz­hatnám, hogy fő feladatunk a szocialista realizmus stí­luskorszakainak a kutatása. Természetesen foglalkozunk a nyugati országok művésze­tével is, a modern tendenci­ákkal, ideológiai vonatkozá­saival. S nagy figyelmet for­dítunk a néző ízlésének, ma­gatartásának, reakcióinak tanulmányozására. — Kutatásaink eredmé­nyeit, véleményünket, állás- foglalásainkat különböző írás­művekben publikáljuk. Rész­ben a filmművészettel fog­lalkozó sajtótermékekben, részben saját kiadványaink­ban, könyvekben. Abban a szerencsés helyzetben va­gyunk, hogy intézetünkben dolgoznak a szovjet kritika legjelesebb képviselői. Jelen­leg körülbelül 150 munkatár­sunk van, de ezt a számot rövidesen 200-ra emeljük. — Az utóbbi évtizedben r A NAPOKBAN jelent meg a NÖGRÁD hasábjain a hír az egyesület megyei szerveze­tének megalakulásáról. E cikk kerekében szeretném né­hány gondolat erejéig bemu­tatni az országos egyesületet, s a további feladatokat fel­vázolni. Könyvtáraink a felszaba­dulás óta eltelt Időszakban mind a tudományos, mind a közművelődési életben jelen­tős szerepet játszottak, s az elkövetkező időkben e sze­rep tovább növekszik. A könyvtárosok feladata napon­ta összetettebb, színesebb, s egyben nehezebb a megol­dásuk is csak felelősségteljes, magas színvonalú szakmai felkészültséggel lehetséges. A szakmai továbbképzés fó­rumainak megteremtése szin­te létszükségletként jelent­kezik napjainkban. Ezt a szakmai fórum szerepet töl­ti be a Magyar Könyvtáro­sok Egyesülete. Ezen túl ér­dekvédelmi közösség és a külföldi kapcsolatok ápoló­ja. Az egyesület különös gondot fordít a könyvtárosok szakmai hivatástudatának és öntevékenységének elmé­lyítésére. Az egyesület jogelődie a Magyar Könyvtárosok és Le­véltárosok Egyesülete volt. mely 40 éve alakult, .s 15 évi működés után megszűnt. 1955 őszén a TIT keretében alakult a Magyar Könyvtáro­sok Szabó Ervin Köre, ebből nőtt ki a későbbi egyesület. A kör tagjainak száma és tevékenysége egyre sürge­tőbbé tette az önálló megala­kulást, mely 1905. november 15-én megtörtént: a^óta az országos szervezet folyama­toson működik. Az országos szervezet he­lyi, területi szervekre tagoló­dik. Ezeket a szakmai szek­ciók és. bizottságok „lépik túl”, melyek már országos jellegűek. (Például gyermek­könyvtárosok, műszaki könyvtárosok, zenei könyvtá­rosok szekciója, katalogizá­lási, könyvtárgépesítési bi­zottságok.) Az országos egye­sület tevékenységének né­hány kiemelkedő mozzana­ta: 1937-től hivatalos kiad­ványként jelent meg a Ma­egyre többet olvashattunk a szovjet filmművészet szelle­mi és művészeti megújulá­sáról, frissüléséről. Miként értékelik ezt a Szovjetunió­ban? — Véleményünk szerint ez a folyamat már az ötvenes években elkezdődött, és szá­mos kitűnő mű reprezentál­ja. Hogy erről a hatvanas években több szó esett, talán az magyarázza, hogy ebben az időben a dokumentarizmus nagyobb mértékben és széle­sebb körben érvényesült mű­vészi filmjeinkben. Rende­zőink jó része dokumentum­anyagokat használt fel mű­veiben, nem illusztratív mó­don, s nem hivatásos színé­szekkel dolgozott. Most vi­szont már úgy érzem, hogy ez a dokumentarizmus mint­ha hanyatlóban lenne. — E jelenséget mivel ma­gyarázza? — Nagyon egyszerű. Bár a dokumentarizmusnak meg­vannak a maga értékei, de az ember belső világát nem tudja érzékletesen feltárni. Az emberi személyiség pszi­chológiájának új eszközeit kell megtalánunk. Mert, ha a nyugati filmművészetben a pszichologizmus olykor túl­zásokba hajlik, vagy helyte­len úton jár. nem jelentheti, hogy mi a lélektani elemzés­től elszakadjunk. Ebben az esetben a film számára azt tartom alapvető kérdésnek: tud-e irodalmi értékű szin­ten betekinteni az emberi lé­lek rejtelmeibe? — A szovjet filmművészet jelenkorában tehát az em­ber belső világának ábrázo­lása az egyik központi té­ma? — Így is fogalmazhatjuk. gyár Könyvszemle. Az egye­sület gondozta Gulyás Pál Magyar írók élete és mun­kái című sorozata öt köteté­nek megjelenését. Mint társadalmi szerv a könyvtárosképzéssel is segí­tette a szakmai továbbfejlő­dést. Megalakulásakor tag­ja lett a Könyvtáros Egyesü­letek Nemzetközi Szövetsé­gének (IFLA) biztosította a magyar könyvtárosok kép­viseletét e nemzetközi szer­vezetben. Jelenleg rendszeresen meg­jelenteti az egyesület évköny­vét, melyben az éves munka értékelésén túl szakirodal­mi válogatást közöl magyar és külföldi szerzőktől. A folyamatos tájékozta­tást az országos egyesület havonként megjelenő kiad­ványa nyújtja. A könyvtáros számára nagyon sok értékes információval szolgálnak e tájékoztatók. Mit jelentenek ezek az in­formációk? Jelzéseket adnak a szakmai élet kulturális kérdéseiről, azok előadóiról, gyakran á felvetett kérdések, problémák részletéig is lát­hatjuk a konferenciák, ülé­sek anyagát. Betekintést ad­nak más hálózatok problé­marendszerébe, ezzel tá- gabbra . nyitják könvvtáros- „látószögünket”. Mindez per­sze azt is jelentheti, hogy — közvetve — tagjain kívül minden érdeklődőnek segít­séget nyújthat. Mit várunk a megyei szer­vezettől ? Egy területi szervezet ma­gában rejti az önállóság ad­ta lehetőségeket, előnyöket. Azt várjuk az egyesülettől, hogy jelentőségének megfe­lelő, színvonalas továbbkép­zési lehetőséget nyújt a me­gyében1 dolgozó közművelő­dési, iskolai, műszaki könyv­tárosok számára. A jó pél­dák gazdag választéka (Szol­nok, Pest. Heves megyei se­gíti a tervezést, a döntést. FELADAT LESZ az is, hogy a kör szélesedjék, a taglétszám növekedjék (je­lenleg 41 fő) és más könyv­tári szervezetek is bekapcso­lódjanak az egyesület mun­kájába. Rendezőink, forgatókönyv­íróink egy része egyre hatá­rozottabban és tudatosabban igyekszik megismerni az em­ber — beszélgetésünk fo­lyamán többször említett — belső világát. Egyre több olyanféle film születik, mint a Prémium. — Mi a helyzet a vígjáté­kokkal? Nálunk a közönség kedveli ezt a műfajt, rende­zőink viszont általában nem szívesen vállaikoznak a for­gatására. — Vannak nálunk, akik a lélektani filmmé! szemben a szórakoztató műfajok fon­tosságát hangsúlyozzák, mi­vel ezekre valóban nagy kö­zönségigény mutatkozik. Mi azt szeretnénk, ha a kettő kö­zött ideális egyensúly alakul­na ki. A magam részéről na­gyon fontosnak tartom a vígjátékot, s kedvelem, ha az megfelelő művészi szinten megvalósított. A md rende­zőink általánban szeretik a szórakoztató műfajokat, s erre anyagilag is ösztönözzük őket. Mégis azt mondhatom, hogy kevés az igazán jó víg­játék. — Az idei szovjet filmek fesztiváljának filmjeit ho­gyan választották ki? — Képet kívántunk adni az utóbbi évek szovjet film­terméséből. Ugyanakkor fi­gyelembe vettük, hogy ná­lunk melyik filmek arattak jelentős közönségsikert. — A most bemutatottak mellett nyilván volt több ilyen is. — Igen. A háborús műfaj­ban például A hazáért har­coltak. A legnagyobb sikert azonban az önök által is már láthatott Vörös kányafa aratta. Azt hiszem ebben közrejátszott Suksin tragikus halála is. — Nem beszéltünk még a magyar filmekről. Befejezé­sül erről szeretnénk néhány gondolatot hallani! — Intézetünkben 2—3 szak­ember foglalkozik a magyar filmművészettel. Munkájuk nem könnyű, mert a nyelvi korlátok miatt a szocialista országok között ez a legke­vésbé hozzáférhető. Ami en­gem illet, a legfontosabb fil­meket megnézem, Moszkvá­ban, a magyar követségen, rendszeresen. Ha a legjob­ban tetszőt kellene megne­veznem, az Árvácskára sza­vaznék. Nagyon tetszett em­beri melegsége, művészi esz­közeinek tisztasága. Sulyok László A Szovjet­unió filmmű­vészetéről szó­ló híradások­ban már egy éve szinte el­maradhatat­lan, hogy ne olvasnánk egy kitűnő minő­sítéssel illetett filmről, Szer- gej Mikaeljan Prémium cí­mű alkotásá­ról. Most vég­re, a szovjet filmek feszti­válja alkal­mából hozzánk is eljutott. Igaz, „szeren­csésebb” pol­gártársaink — a Fejér me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat egyik szo­cialista bri­gádja, ame­lyik az or­szágban elsőként vállalta, hogy az általuk átadott épü­letekben jelentkező vala­mennyi hibát díjmentesen kijavítják — már szeptem­berben láthatták. Mikaeljan rendező, akivel rengeteg beszélgetést, Inter­jút készítettek a mű elké­szülte után, tömören így fo­galmazta meg saját és mun­katársai szándékát: „Olyan problémákról beszélünk, ame­lyekkel mindennap találko­zunk az életben ... Filmet akartunk készíteni a pártsze­rűségről, az állhatatosságról, a meg nem alkuvásról”. Majd 20.00: KANTOR. Történetek a híres nyomo­zókutyáról. A tévéfilmsorozat hőse: Kántor, a híres-neveze­tes rendőrkutya — „történel­mi hős”. Kitömött példánya ma is látható a Bűnügyi Mú­zeumban, hiszen számtalan bűnözőt, határsértőt, diver- zánst éppen Kántor segítsé­gével sikerült kézrekeríteni. Szamos Rudolf, az író, elő­ször regény formájában adta közre Kántor legendás törté­neteit. A filmsorozat alkotói öt önálló, cselekménysorral Í rendelkező történetet válasz­hozzáfűzte: „A Prémium szov­jet társadalmunk alaptörvé­nyét tükrözi: azt a jogot, hogy a dolgozók minden fontos kér­désben részt vehetnek, bele­szólhatnak, és az egyéni ér­dek mindig a társadalmi ér­dek alá van rendelve ... Amíg a filmet forgattuk. magunk is nemegyszer szembekerül­tünk a közöny, a bürokratiz­mus, a szervezési nehézségek útvesztőivel, amelyeket fil­münkben ostoroztunk”. S a film valóban rendkívül bátor hangon szól azokról a hibák­ról, amelyekkel nemcsak egy építkezésen, hanem akármi­tottak ki a regényből. Ezeket a történeteket a főszereplők: Kántor, a gazdája: Csupati (Madaras József), Sátori szá­zados (Szilágyi Tibor) és Bo­kor őrnagy (Horváth Sándor) fogják össze. A néző nemcsak izgalmas események részese lesz a sorozat folyamán — postakocsirablás, ékszercsem­pészés, titokzatos gyilkossá­gok —, hanem több hónapos kemény munka produktuma­ként megcsodálhatja, hogy mit is „tud” Kántor, a nyomon követéstől a vízből mentésen át, a teli borospohár asztal­ra tételéig. lyen vállalatnál, akármelyik szocialista országban szemoe találhatják magukat az embe­rek. Ha magyar analógiákat keresnénk a műhöz, akkor mindenekelőtt Bacsó Péter és Kovács András filmjeire kell gondolnunk, akik hasonló alap­állásból és szenvedéllyel a tár­sadalmi életben fellelhető hibákra reagálnak, frissiben, nyílt és őszinte ábrázolással, mindenkor javító szándékkal. „Mit tenne ön, ha látszat­teljesítményért kapna pré­miumot?” — kérdezi tőlünk a MOKÉP osztogatója. El­fogadnánk, vagy úgy ten­nénk, mint a filmben látható brigád, amelynek véleményét Potapov brigád vezető — Jev­genyij Leonov ragyogó alakí­tásában — tolmácsolja a párt­bizottsági ülésen. Alekszej Csakovszkij re­génye nyomán forgatta a Blo­kád című kétrészes drámát Mihail Jersov. Nem először nyer fiimi megfogalmazást Le­ningrad több éves ostroma. De ez sem tekinthető véletlen­nek: Hitler fő célja ugyanis Leningrád, a hős város elfog­lalása volt, mert ha Leningrad „megvan”, akkor — a német hadvezetés számára legalább­is úgy tűnt —, megvan a Szov­jetunió egésze meghódításának kulcsa is. Jersov filmje a blo­kád megkezdéséig mutatja be a háború történetét. Nagy ér­deme, hogy hitelesen ábrázol olyan történelmi személyisé­geket, mint Sztálin, Zsűkov marsall, Vorosilov és a fa­siszta oldalt sem sematikusan, hanem történelmileg hitelesen jeleníti meg. A Filmbarátok köre Otar Joszeliani Élt egyszer egy énekes rigó című lírai hang­vételű játékát mutatja be. An­nak a Joszeiianinak az újabb munkáját, aki Olvasztás cí­mű dokumentális művével már nemzetközi feltűnést kel­tett, és eisö játékfilmjét, a nálunk is bemutatott, kritikai hangú ^ Lombhullást a can- nes-i filmszemle fogadta őszin­te elismeréssel. Az Olaszok hihetetlen ka­landjai Leningrádban című koprodjikciós alkotás után- látszásban kerül, a sikerre va­ló tekintettel, ismételten a mozik műsorára. Eldar Rja- zanov filmjének olasz és szov­jet fiatalok a főszereplői: ne­vezetesen Antonia Santilli, Alighiero Noschese, Ninetto Davoli, Tano Cimarosa és Andrej Mironov. Hang sebességére! vegzeit diagnózis Szovjet tudósok olyan ké­szüléket szerkesztettek, amely néhány másodperc alatt el­lenőrzi az automata gyártó­sorokban üzemelő forgácsóló- gépek kopását. Az elektroni­kus berendezés a forgácsoló­kés vibrációja következtében keletkezett hangot jegyzi fel és hasonlítja össze a teljesen ép forgácsolókés .okozta vib­rációs zörejjel. Jelzést ad, amikor a kést ki kell cserél­ni. Az alkonyaitól sípszó Hallatszik a falu felől; fújják már indulásra. ^—— ■ — —■—, Ne sírj, kis Anna! Visz szajövünk mi még, s ak­kor itt is maradunk. Jól őrizd a libertást, amit adtam. Ha rosszra for­dul a sorod, küldd ei valakivel, s csak ennyit üzenj: köll már a vitéz­8ARABAS TIBOÍí regénye nyomán írta CS HORVATH TIBOR, rajzolta: ZÖKÄD ERNŐ A Magyar Könyvtárosok Egyesületéről Mai tévéajánlatunk i K. S.

Next

/
Thumbnails
Contents